Szegedi Híradó, 1869. július-december (11. évfolyam, 52-104. szám)
1869-11-21 / 93. szám
Melléklet a „Szegedi Híradó“ 93-ik számához. Az eszmecsere azon megállapodásra vezetett, hogy a község és azzal egyértelműleg és ugyanazon hatáskörrel bíró községi kerület akár egy, akár több helységeknek, bizonyos határokon belül a közjó előmozdítása céljából összeállott csoportozata, mely miatt a kormányzat és közigazgatás legalsóbb közege , a felsőbb rendeletek szabályszerű végrehajtására nézve kellő intellectuális és financciális képességgel bír és e szempontokból bizonyos garanciát nyújt. Amennyiben ezen igényeknek egy helység saját belügyeinek rendezésén kívül megfelelni képes nem volna, egyszerűen helységnek tekintendő. Több ily helység, melynek mindegyike csak saját belügyei rendezésére képes, de a közigazgatás legalsóbb közegekénti működésre elegendő erővel nem bír, egy községi csoportot, illetőleg községi kerületet képez, mely kerületnek cselekvési köre is, kötelességei is azonosak a községével. E tárgyalások fonalán kiderült azonban annak szüksége, hogy miután utoljára is a helység lesz a községi és megyei szerkezet épületének alapja, mindenekelőtt magára a helységre nézve eszközöltessék elvi megállapodás. E célból az értekezlet a községi rendezésre szánt kérdéseket a helységre applicálván, a további vitatások tárgyául a helység fogalma vétetett föl. Az első kérdésre: „Mit értsünk helység alatt?“ a következő előleges megállapodások jöttek létre. A helység mindaz, ami eddig is az volt, illetőleg egy bizonyos terület határai közt élő emberek összesége, mely a saját természetes hatáskörébe tartozó úgynevezett legszorosabb belügyeit önmaga autonóm módon végzi el. E helyen fölemlíttetett és elvileg megállapíttatott, hogy a megye területén létező minden személynek és teleknek valamely helységhez kell tartoznia, azaz például valamely puszta vagy önmaga képez helységet, vagy más helységnek képezi részét. Az ily helység legszorosabban vett belügyéhez, illetőleg természetes cselekvényi köréhez tartozik: a) a helységi közvagyonnak felsőbb felügyelet alatti kezelése és az azzal felsőbb előleges jóváhagyás melletti rendelkezés ; b) a helységi közrendészetnek elsősorban — éspedig helységi erőkkel — leendő gyakorlata; c) azon utak, hidak és egyéb közlekedési eszközök készítése és föntartása, melyek kizárólag a helységi lakosok használatára szánják; d) saját autonómiájából folyólag belügyei vezetésére közegeinek szabad választása; e) saját autonómiájának körén belül és ügyvitelére nézve statútumok vagyis szabályok alkotása, amennyiben ezek a törvény és a megye vagy községi statútummal ellenkezésben nincsenek; f) hatáskörén belül hozott határozatainak érvényesítési, illetőleg végrehajtási joga ; g) évi költségvetésének készítése, azaz amennyiben a helységi közvagyonból származó jövedelmek, a helység ezen legszorosabb belügyeinek ellátására elégtelenek volnának, felsőbb jóváhagyás mellett, pótadó kivetése. Megjegyeztetvén , hogy azon korlátok minősége iránt, melyek a helységnek engedett pótadó kivetési jognak túlcsapongásai ellen szükségeltetnek, megállapodás még létre nem jöhetett. Áttérve a második kérdéshez: „Hogy mi a helység területe?“ megállapíttatik, hogy ahoz minden határában fekvő, bármily című föld és telek tartozik, kivéve a várakat és ő felsége lakhelyeit. Több helységnek ezen legszorosabban vett belügyeinek ellátására való egyesülése, habár alig képzelhető helység , mely arra képesítve nem volna, megengedtetik ugyan, de mindig csak mindkét vagy több egyesülő helység szabad elhatározásának megóvása mellett és mindig csak szomszédos helységekre nézve. Az V-dik kérdésre nézve helységi tagoknak tekintendők, kik mint honpolgárok a helység kötelékébe tényleg föl vannak véve, helységi lakosok azok, kik annak területén házzal vagy földdel bírnak, ipart vagy kereskedést űznek, és rendesen adóznak; idegenek azok, kik a két előbbi osztályba nem sorozhatók , s kiknek tartózkodási joga a tisztességes keresettől függ és addig tart, mig a helységi jótékonyságra nem szorulnak. A letelepedés lévén a honpolgárság alapja, ezen kérdésnek a helység és községi szervezettel egyidejüleg, vagy külön törvény által leendő eldöntése iránt elvi megállapodás még létre nem jöhetett. A képviselőház kilenc osztálya f. hó 17-én kezdte meg az ipar-törvényjavaslat fölötti tárgyalást, s mind a kilenc, az oppozitió heves ellenzése daczára, általánosságban el is fogadtatott. A baloldal taktikája a külön osztályokban különféle volt. Néhány osztályban a javaslat tárgyalásának felfüggesztését indítványozta addig, míg újból szakértő iparosok véleménye ki nem kéretik. Másokban ismét vissza kívánta utasítani a kormányhoz, mivel „nem eléggé liberális.“ A részletes vitában még nem igen haladtak elő az osztályok. Több osztály kitörölte a nyomdákat, kölcsön- könyvtárakat, tudakozó-, temető, cseléd-ajánló intézeteket, a vendéglőket, csapszékeket és kávéházakat, a fürdőket, tánciskolákat és végre a kőműves és ácsmesterséget — azon iparfoglalkozások sorából, melyek csak engedély mellett követhetők. — A pénzválság elhárítása végett Lónyay pénzügyminiszter levelet intézett a pénzintézetek igazgatóságaihoz, melyben hivatkozva a tartott értekezletekre, tudatja , hogy kész a pest-budai hitelintézetek, névszerint a magyari. hitelbank ( pesti takarékpénztár, angol-magyar , franco-magyar, pesti kereskedelmi, és budai keresk. s iparbankok közvetítése és jótállása mellett üzleti tőkét előlegezni oly vállalatoknak, melyek biztosságot nyújtanak s kedvezőbb viszonyok közt uj részvények vagy elsőbbségi kötvények által tőkéjüket felemelik. A jelzálogot nyújtó vállalatok számára 1 '/2 millió, másneműek számára 2— 2'/1 millió ít utalványoztatik, s a pénzügyminiszter kötelezi magát, hogy egy évig nem veszi vissza e pénzeket s felszólítja a nevezett bankokat, nyilatkozzanak, mily összeget kívánnak maguknak utalványoztatni. Külföldi rövid hírek. — A francia emigratio s az eskümegtagadók fejei egymásután mondanak le a kijelöltetésről és hazajövetelről. Ledru-Rollin egész határozottsággal lemondott a kijelöltetésről. Gambon egy magángyülekezetben felolvasta Louis Blanc és Barbés leveleit, amelyekben kijelentik, hogy nem térnek haza. Louis Blanc azért, mert nem akar alkalmat szolgáltatni a viszálkodásra, Barbés egészségi tekintetekből. — Mindkettő ajánlja a zavargás kikerülését. Ezen nyilatkozatok következtében, úgy látszik, meghiúsul a jacobinusok terve, melyszerint olyan képviselőket akartak választani, akik megtagadják az alkotmány által követelt esküt, valamint kevés kilátás van arra is, hogy Rochefort és barátai utcai forradalmat idézzenek elő Párisban. — Egy francia lap tökéletes miniszterkrízis hírét hozza. — Florentben a parlament f. hó 18-án nyittatott meg. A másnapi ülésben Lana, az ellenzék jelöltje választatott meg elnöknek, Mari ellenében. — Rómából írják f. hó 18 ról, hogy a pápa néhány nap óta szenvedő állapotban van. — Laboulaye, e nemes szellemű író, a párisi túlzások láttára, igy ír egy levélben: „Ez ország nincs a szabadsághoz szokva, neki minden csak színjáték. A párisiak Massaurellot csak az operában látták, kedvök van most egy megtestesült Masaniellát látni. Ők világosan látják, hogy mielőtt egy hónap eltelnek, Rochefort saját híveitől a sárba fog hurcoltatni, ha egy torlaszon többször el nem fogatja magát négy városi rendőr által. Ez foglalkoztatja őket, s várják a végét, nem vévén észre, hogy a szabadság jövőjét játszák el.“ Helybeli újdonságok. /Királyné ő felsége névünnepe alkalmából, a belvárosi egyházban tartott ünnepélyes isteni tiszteletre nagyszámú és díszes közönség gyűlt egybe a lakosság minden osztályából , úgy hogy a tagos templom egészen megtelt. A különféle hatóságok képviselői s a szabadelvi kör számos tagjain kivül a helyőrség tisztjei közül is számosan voltak jelen, úgy a helyb. honvédzászlóaljparancsnok és tisztjei, mindannyian díszben. Csak Szeged város hatósága volt az, mely távo 11 ée által tündökölt! Egy törvényszéki tagon s néhány alsóbbrendü tisztviselőn kivül a tanácsnak egyetlen egy tagja sem volt jelen, dacára annak, hogy a prépost úr nem felejtő el a maga részéről is meghívni. A közönség megbotránykozása emiatt általános volt s hangos megrovásokban nyilvánult. Mi részünkről nem szólunk többet az ily nyomorult eljáráshoz, hisz ez emberek valóban annyira viszik már, hogy maholnap gondolkodnunk kell, hogy érdemesek-e még a megrovásra is. is Aradi színigazgató ellen keserű panaszt nyújtottak be hozzánk amiatt, hogy a vak Hauser J. hangversenyénél 86 írt 25 kv. költséget számított föl, ami csakugyan túlságosan sok. Fölmutatták előttünk a költségjegyzéket is, melyre csak azt mondhatjuk, hogy annak talán egyetlenegy tétele sem állhat meg, s némely tétel egész a nevetségig van fölszámítva. Igaz ugyan, hogy Aradi a színházért a tulajdonosokat illető rendes díjon felül magának semmit sem számított az előleges egyezség szerint, de sokkal tisztességesebb eljárás lett volna részéről, ha a színházat meghatározott díjért engedte volna által , a költségeket pedig aztán becsületesen számította volna föl, így az egész dolog nagyon is a kapzsiság színét viseli magán, ami annál csúnyább, mert egy szegény vak ellen lövettetett el. A Tisza a hosszabb esőzések folytán egy idő óta meglehetősen árad, az áradás azonban megállt, mivel, mint mondják, a Bős dönt elöntötte, de sebje mégis igen nagy s ilyenkor némely helyen mérgesen szakgatja az innenső partot, különösen Szentmihályteleknél, iol a múlt héten épen akkor szakadt le egy jókora darab, midőn egy kocsi ment rajta, mely aztán a parttal együtt a Tiszába esett. A kocsist nagy nehezen kifogták az ottani révészek, de a két ló és kocsi odaveszett. Hajóhidunkat tegnap a győri gőzhajó-társaság egy lakhajója elütötte, a közlekedés azonban este ismét helyreállt, miután a gőzös derék kapitánya azonnal annyi emberrel látott a híd helyreállításához, amennyi csak ráfért, s addig nem távozott, mig a közlekedés teljesen eszközölhető nem lett. — Ez a sor különben ha nem is mindennapi dolog, de éven által többször ismétlődik, s mi ugyanannyiszor elsopánkodjuk: de jó volna már az az állandó hid, ha volna! Majd ez is meglesz no, csak — várjatok! / A helybeli pénzügyi igazgatóság a szegedi születésű Babarczy Ferencet adóhivatali segédtisztté nevezte ki. Daróczy Pál pusztai kapitány, lapunk 91. számú helybeli rovatában megjelent azon közleményre vonatkozólag, melyben az állt, hogy az alsó részen öt tanyai lakházat ástak és raboltak ki helyreigazítást küldött be hozzánk, mely szerint nem öt, hanem csak egy házat ástak ki f. hó 6-án, Volford kapitányságában, s egy tehenet vittek el, de a tettes már elfogatott s a börtönben várja büntetését. Azon Hajós nevű rabot, kiről múlt számunkban irtuk, hogy táncostól együtt megszökött, már ismét kézrekerítették Zentán, s onnan szállíták vissza. Megszökése alkalmával, bár rögtön utána mentek keresni, azért nem találták , mert a hunefut nem futott messzire, hanem már homályos lévén az idő, a vár egyik ablakába lopózott s ott várta be a veszély elvonultát. Itt egy kővel láncából eltört egy szemet, s a többit lábára csavargatva, lement a Tiszára, ott egy halászcsolnakot oldott el, s azon megindult szépen lefelé egész Zentáig, hol azonban szerencsésen megcsípték. A jómadár csak 23 éves, s igy még viheti valamire. Tegnap ritka tüneménynek voltunk tanúi. Hatósági rendelet folytán valami 30 darab napszámos foglalkozott az iskola-, só- és élésház-utcákban — a kövezet tisztításával. Ki tudja, mit meg nem érünk még! Kiadónk kereskedésében egy 15 kötetből álló, színezett gyümölcsrajzokkal ellátott igen értékes szakmunka, mely a gyümölcstenyésztés barátait igen érdekelni fogja, — továbbá egy művészileg készült remek zsebóra van letéve, mindkettő eladás végett. Pályázati hirdetés. *) Leopold Bertalan úr, a szegedi olvasóegylet tagja, felolvasásokra alkalmas írásbeli dolgozatoknak pályázat útjáni jutalmazására 9 darab aranyat ajánlván föl, az egyleti választmány által ily dolgozatokra ezenel pályázat hirdettetik. 1. A pályázó dolgozatok lehetnek közművelődési irányúak átalában, vagy pedig lehetnek a tudományok egyes ágaiból, nevezetesen a történelemből, az irodalomtörténetből, a természettudományok valamely ágából merítettek is, népszerű, könnyen fölfogható modorban, magyar nyelven. 2. Minden pályázó dolgozat tisztán, könynyen olvasható írással írva, jeligével ellátandó, a szerző neve pedig egy lepecsételt, ugyanazon jeligével cimzett külön levélkébe jegyzendő. 3. Beküldési határidő 1870-ik évi február 15-dike. A pályázó dolgozatok „a szegedi olvasó-egylet elnökségéhez“ Szegedre küldendők. 4. A legjobbnak talált mű 6 db aranynyal, a másodsorban legjobbnak ítélt 3 db aranynyal fog jutalmaztatni. Illetékes bírálatról a választmány fog gondoskodni, s a bírálók neveit annak idején közhírré teendi. Szeged, 1869. nov. 20. Az egyleti elnökség. *) A hazai lapok kéretnek e pályázati hirdetés szíves fölvételére. Színház. Múlt vasárnapon a szűz népies múzsa egyik félként apostolának, a szerencsétlen, öngyilkosság által kimúlt Raimundnak, ki egészen új korszakot teremtett a népszinmű terén, legjobb darabja adatott. A „Tékozló“ ez, mely annyi életrevalósággal és oly belbecscsel bír, hogy még az itteni előadás sem volt képes azt tönkre tenni. A szereplők közt csak Aradiné (Katica) és Komáromi (Bálint) alkottak élethű jellemeket és fesztelen, humordús játék által a nagyszámú közönséget tökéletesen kielégítették, sőt olykor viharos tapsokra ragadták ; ha még Harányinét (öregasszony) említjük meg, ki egy jelenetből álló szerepéből gyönyörű genre-képet teremtett, a dicséretnek végén vagyunk. Eöry a címszerepben, és Eöryné mint Cheristane, legroszabb idejükre emlékeztettek — már pedig ez igen borzasztót akar mondani, Szép (Azur) Komáromitól, ámbár ennek nincs is hangja, megtanulhatta volna, mikép kell Kreutzer kedves, szívhez szóló dalait énekelni. — Az előadás ismét fél tizenegyig húzódott: quosque tandem abutere patientia nostra ? Kedden Szathmári jutalomjátékául színre került: „Evangelium és családélet.“ Dráma 5 felvonásban, írták (azaz gyártották) Louvestre és Bourgeois, fordították (fájdalom!) Csepregi és Egressi. — Sok szakács elsózza a levest: ily vontatott, unalmas, természet- és igazságellenes darabot ritkán láttunk, hogy Szathmári — ki tapssal és néhány igen csinos virágcsokorral fogadtatott — és ezt választa magának, már azért is nagyon furcsa, mert nem volt neki benne csak nérailg is kiváló szerepe. Ami az előadást illeti, egyedül Hamy állt föladata színvonalán Wrangel különben egészen mellőzhető szerepében. Tóth (Stankár) sötét felhőként vonult el a darab borús egén, itt-ott neki eresztvén egy hatalmas menydörgést; nem hiszszük, hogy sokkal jobb alakot lehessen ez izetlen szerepből teremteni. Komáromi igen gyakran vesztette el Ariadne fonalát és nem tudta, hányadán van Müller bonyolódott jellemével, miért is valódi tömkeleg e szerep. Gőzön Ida (Lina) annyit sírt és szenvedett, hogy megsajnáltuk volna szegényt, ha kiválóan ízléses toilettje nem feledteti el velünk minden baját. A rádiné, ki Dorottya egészen fölösleges szerepét adta, úgy illik drámába, mint Pilatus a Credoba: kiki a maga helyén! Eöry oly szögletesen, ízetlenül és ügyefogyottan játszta a „szellemdús, szeretetreméltó, ellenállhatlan, csábító“ Leuthold grófot, hogy fogadni mernénk, miszerint nem is ő szerepelt, hanem Sághy. Csütörtökön „Coscoletto“ ismételtetett és úgy látszik, minden próba nélkül, mert annyi zűrzavart ritkán tapasztaltunk. Gyallay Ida (Coscoletto) elég jól alakított és énekelt, különösen sikerült neki a „la donna ” mobile.“ A „boldog patyikus“ túlságos jó kedvben volt: a színház nem komédia ! — A „Vezúv kitörése“ ma jobb volt, mint múltkor. Átalán véve előbbi ítéletünk ma újra megerősíttetett. Pénteken mint ő felsége Magyarország királynéja neve napján díszelőadás volt, a színház teljes kivilágítása és kegyetlen hidegsége mellett. Adatott: „Könyves Kálmán“ és a szép számmal egybegyűlt közönség ünnepélyes csenddel hallgatá végig Jókainak gyönyörű nyelvezetű, eszmedús művét, mely csakis e tulajdonokért nyerhette meg az 50 arany pályadíjt. A főszereplők ihlettséggel és kegyelettel oldották meg feladatukat. Tóth, az első felvonásban kissé monoton, az utolsóban majdnem érthetetlen, a többi háromban Kálmán jellemének minden mozzanatát szó- és játékban mesterileg és elragadólag domborítá ki; vele sikeresen versenyzett és osztozott zajos elismerésben Eöry (Álmos), kinek dicséretére válik, hogy ment maradt minden színfalszakgatástól. Fodorné (Ingoli) is élvezetes hullámzást tanúsított, különösen midőn a hazájukból száműzöttek siralmas sorsát ecsetelte. Gonda (Nádor), Szathmári (Róth) és Harányiné (boszorkány) jól betöltötték helyeiket. Sághiné (Perzila) szokása szerint még akkor is mosolygott, midőn tör-, pokol- és halálról szavalt. Virágháti (orvos) az első felvonásban a földszinten díszelgett; ez illusiorontó helytelenségnek pendantja is van: megesik itt, hogy színészeink egyike vagy másika, ha szerepe a darab előtt ért véget, valamely páholyban fitogtatja mindennapi prózaiságát. Itt az illető rendező erélyes közbejárása szükséges. A kiállítás ízléses volt. Hauser úr hangversenye szerdán szép számú közönséget gyűjtött egybe. Mind ő, mind Aradiné, Gózon és Gyallai, kik pompás toilettben jelentek meg, továbbá Tóth és Szép — mindnyájan szívességből közreműködők — koszorúkban, virágokban, éljendezés- és tapsokban részesültek. Őszintén ki-