Szegedi Híradó, 1869. július-december (11. évfolyam, 52-104. szám)

1869-08-01 / 61. szám

Megjelen • Heten kint kétszer, vasárnap és csütörtökön reggel. Szerkesztőségi iroda, hová a lap szellemi részét illető közlemények kül­dendők : iskola-utca, Csiszár-ház, 2-ik emelet. Kiadóhivatal Burger Zsigmond könyvkereskedése, hová az előfizetési pénzek küldendők. Előfizetési föltételek: Szegeden kázhozhordással és vidékre postán: Helyben a kiadóhivataltól elvitetve Egész évre . . . 8 frt. | Félévre . . . . 4 frt. Egész évre . . . 6 frt. | Félévre . . 3 frt. Évnegyedre . . 2 frt. Évnegyedre . . . . 1 frt 50 kr. Egyes szám ára 8 kr. osztr. értékben. Hirdetések fölvétetnek: Szegeden a kiadóhivatalban, Pesten Neumann A. Z-s. magy. hirdetési irodájában, Pesten, zsibárus-utca 2 ik sz. Bécsben Haasenstein és Vogler (neuer Markt Nro 11.) és Oppen­k A., — Maria/m. Frankfurtban Haasenstein és Vogler hirdetési irodájukban , valamint utóbbi helyen G. L. Daube & Co. hirdetések expeditiójában ; Lipcsében Sachse és társánál; Párisban Havas, Lafitte , Bultier és társánál. 61 -ik szám. Vasár­nap, aula -jen. 1869. Tizenegyedik évfolyam. POLITIKAI ÉS VEGYEST­A­RT­A­LMU KÖZLÖNY. Hirdetések dija: A hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 6 kr., két szerinél 5 kr., többszörinél 4 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beigtatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. Kincstári illeték m minden egyes beigtatásért 30 kr . „Nyílttériben a négyhasábos petitsor igtatási dija 15 ujkrajcár. Válasz Magyar János úrnak. I. A „Szegedi Híradó“ I. évi július 29-ki számában Magyar János úr az iskolaszék jegy­zőkönyvét vévén bonckés alá, azt hiszem, megengedi , ha — mint az iskolaszék jegy­zője— áldásomnál fogva ezen felszólalást kissé szellőztetni kötelességemnek ismerem. Megvallom, nem minden aggodalom s a győzelemnek csaknem minden reménye nélkül lépek ki a síkra , mert azon körülmény, hogy M. úr a nők vélt jogai mellett szólal föl, nekem pedig meggyőződésem szerint épen ennek ellenkezőjét kell vitatnom: helyzetünk egymással szemben oly egyenlőtlenné válik, hogy már csak a lovagiasság szempontjából is, a győzelem koszorúja látszólagosan előre is M. urat illeti. A kérdés az, várjon azon esetben, midőn a helybeli tanítók az iskolaszékbe küldendő tanítót megválasztották, e választásnál a ta­nítónők szavazatképességgel bírtak e vagy nem ? M. ur azon nézetben van, hogy igen, én abban , hogy nem, és M. ur a maga in­dokait nyilvánosságra hozván, engedje meg, hogy a magaméval ezt tegyem én is, meg lévén győződve arról, hogy a nyilvános dis­­cussio a közérdekeltség fölkeltése s annak ápolgatása által magára az ügyre nézve ki­­sebb-nagyobb mértékben , de mindig csak üdvös befolyással van. Ami a tanítónők iránti gyöngédséget illeti, e téren M. urat a legnagyobb örömmel üdvözlöm s követem; elismerem a tanítónők­nek a nevelésügy körüli érdemeit, teljesen osztom M. urnak abbeli véleményét is, hogy a nők „a gyakorlati tanügy kérdéseit s­ok­s­zo­r a f­érfi­akn­ál is jobban meg­ítélni képesek“; elismerem, és­pedig örömmel ismerem el, a nőknek a nevelésügy körüli érdemeit, mert hiszen a nevelés a nőknek egyik legnemesebb hivatása is, sőt elismerem a nőknek választási qualificatió­­jukat is, de vissza kell utasítanom azon vá­dat , mintha az iskolaszék, midőn a nők sza­vazatképességét kétségbe vonta, a szabadelvű­­ség eszméjét, a jogegyenlőség elvét s a kor haladó irányát sértette, sőt szűkkeblűséget követett volna el. Azt hiszem, egyetértünk M. úrral abban, hogy itt a kérdést nem a tanítónők képes­ségének vagy érdemeinek elismerése, hanem egyedül az 1868-dik évi XXXVIII. t.-cikk életbeléptetése s gyakorlati alkalmazása ké­pezi. Egyetértünk, azt hiszem, abban is, hogy a törvény értelme fölött véleményt mondanunk igen, de azt jogérvényesen, és pedig oly jog­gal magyaráznunk nem lehet, hogy ezen ma­gyarázat jogérvényes határozatoknak képezze alapját. A törvényt kötelezőleg magyarázni csak a törvényhozás van följogosítva, a törvény­­hozást megelőzni s annak jogait praeoccu­­pálni jogosítva senki sem lehet; a törvény­­hozás iránti tiszteletlenségnek, sőt jogbitor­lásnak tartanám tehát, ha bárki is szabá­lyokat alkotna, melyek fölött döntőleg ha­tározni joga nincs, s választási jogokat és szavazatképességet osztogatna, sőt a nőnem politikai emancipatióját mondaná ki akkor, midőn a társadalmi emancipatio a politikai emancipatiótól teljesen különbözik, s midőn ez utóbbira nézve véleményezési joga ugyan bárkinek lehet, de határozati jog egyedül az országgyűlést illeti, a szabadelvűség, a de­m­okratia s a haladó kor iránya fölött pedig én legalább azon nézetben vagyok, hogy ezen eszméket leginkább tiszteljük s érvényesítjük akkor,ha nem igényelünk magunknak olyasmit, ami minket nem illet, ha másnak jogait tisz­teletben tarjuk s különösen, ha mindenekfölött tiszteljük a törvényt. Lássuk tehát, mit mond a törvény. Muskó Sándor. TANÜGYI ROVAT. Reáltanoda s tornászat.*) A helybeli reáltanoda eddigi helyisége a tulajdonosnőnek szerződésileg visszaadót van, új helyiségéül a városi sorház egy része ala­­kíttatik át. Az érintett tanintézet régen sóvá­­rog, könyörög alkalmasb, célszerűbb helyiségért, mert amabban a tantermek oly szűkek voltak, hogy a tanulók, főleg az I-sö osztályban 150 en együttesen nem írhattak, nem rajzolhattak és nem számolhattak, mely körülmény tetemes hátrányára volt az oktatás sikerének. Nem akarjuk részletezni a tanárok és tanulók szen­vedéseit a nyomasztó légkörben. Az új helyiség az eddigi terv szerint tá­­gabb­ és célszerűbbnek ígérkezik. A tek.­városi hatóságnak ezen tanintézet iránt, annak he­lyiségét illetőleg tanúsított gondoskodásáért, nyilvános köszönetét ez alkalommal is mon­dani el nem mulaszthatjuk. A reáltudományok ápolása, terjesztése s meghonosítása, hazánk fejlődő előhaladásának sürgős követelménye. Általános a panasz, hogy a műiparos képzettség, a technikai műveltség, nálunk még kevés erővel dicsekedhetik. De mi az oka e hiánynak? A technikai alapisme­retek megszerzésére szükséges reáliskolák cse­kély száma. Hány nagy, tekintélyes város van Magyarországon, mely ilynemű ipariskolákkal nem bírt És ha ezen tanintézetek iránt na­gyobb érdekeltség, melegebb részvét nem nyil­vánul, úgy leszünk ezután is, mint eddig vol­tunk, hogy hazánk iparvállalatainak, csatornái­nak, vasutainak s egyéb technikai műveinek létrehozói, vezetői és főhaszonvevői többnyire idegenek lesznek. Szeged polgárai gyermekeik jövőjére a város közművelődésére nézve korszerűbb cse­­lekvényt nem vihetnek végbe, mintha a már 18 év óta sikerrel s a magyar nyelv terjesz­tését illetőleg a nemzet közerkölcsi hasznával fönnálló reáltanodáját nagyobb figyelemre, rész­vétre s tettleges pártolásra méltatják. Azon város mondható virágzónak és műveltnek, mely serdülő polgárai számára korszerű tanintéze­tekkel rendelkezik. Már­pedig a reáltanügy korszerűségét tanúsítja az egész művelt Európa. Azt kérdi valamely tanügybarát és előre haladni szerető polgár: mit tegyünk tehát, hogy az ipartanoda (reáltanoda) virágzását elmozdítsuk ? Szerény válaszom erre ez: 1. Minden derék és a város jobblétét óhajtó polgár odahatni törekedjék, hogy a re­áliskola helyisége a célnak a lehetőségig meg­feleljen, annyival inkább, mert aligha­nem több év fog eltűnni fölöttünk , míg a tervbe vett új reáltanoda-épület létrejövend. Ha te­hát az átalakítás célszerű lesz, úgy növekszik az oktatás sikere, s áldást terem az uj he­lyiségre fordított városi költség. 2. Hagyjunk föl már egyszer a kezdemé­nyezéssel, és az egész Bánát és még mesz­­szebb vidékének örömére, Szegednek hasz­nára s dicsőségére, már a jövő tanévre nyittassák meg a 4 ik reálosztály ! Mintha hallanám a több oldalú ellenvetést, hisz ez lehetetlen, nincs hely, nincs taneszköz ! Nincs hely? igenis van. A sörház kormos, gyászoló falai örömmel engednek szomorú keblükben helyet a 4-ik osztálynak is, mint engednek a 3 ik osztálynak. Van ott elég he­lyiség, csak szilárd akarat legyen. Mert ha a 4-ik osztály akkor nyittatik meg, midőn a főreáliskolai épület „büszkén emelődik az égnek“, addig Szeged és vidékének sok szépreményű fia a 3-ik osztály bevégzésé­vel leszorul a technikai pályáról, s elvegyül a társadalom rétegei közt, felsőbb képzettségé­nek örök elvesztésével. Mit tett Sopron város közgyűlése? Ki­mondó e napokban, hogy alreáliskolája közös, és a jövő tanévre megnyitja a 4-ik osztályt. Vagy amit Sopron város tehet, azt Szeged, az ország második városa, nem tehetné-e meg? Ha a t. városi hatóság ezen indítványo­mat fölkarolni, s a t. polgárság azt támo­gatni hajlandó , akkor bizassék meg a reál­tanári testület a tervezet elkészítésével, a főmérnök úr a helyiség — csak egy tanterem — kiszemelésével; Kovács István építész úr , a tanügy buzgó pártolója , szeptemberig elkészíti azt. Taneszközök pedig már is vannak , s las­­san kint, például a beiratási díjból, évenkint sok szükségest be lehetne szerezni. A tanórákat a mostani reáltanárok felosztanák maguk közt — legfölebb még egy tanár kellene. — S tér­jünk most a tornászatra. Alig van Európában műveltebb ország, s ezen műveltebb országokban alig van város, sőt alig van tanintézet, melyben a tornászat rendes tantárgy ne volna. Mi az a tornászat ? A gyermeki test ido­mainak, erejének fejlesztője, erősítője, a férfi és női testi épség és ügyesség teremtője, a kül- és bellatnyaság elhárítója. A múlt nyáron a hatóság rendeztetett a népkertben ideiglenes tornászati helyiséget. De ez fedél nélkül lévén, csak tiszta időben volt használható. Eső után­i esős napon elmaradt az oktatás, s így történt, hogy a reáltanulók, s úgy hiszem a többiek is, alig részesülhettek 3—4 órai oktatásban —az egész nyáron, így az olyannyira szükséges és hasznos tornászat, testgyakorlat, kívánt eredményt sohasem esz­közölhet. Mikép lehetne tehát a tornászati ok­tatást sikeressé tenni ? Csak úgy, ha e célra födött s tágas helyi­ség hozatik létre. De hol lehetne ily alkal­mas helyiséget találni s berendezni ? Soha kedvezőbb alkalom nem nyílt erre, mint éppen most. Ugyanis a sörház nyugati s­zárnyépületének egy része epedve várja az átalakítást. Fele tető alatt van , másik fele tető nélkül áll. Ha ezen rész tető alá vétet­nék, oly tér és tornászati hely áll készen, mely­ben közel 200 tanuló nyerhetne egyszerre ok­tatást. A költség, szakértők számítása szerint, 1800 írtnál többre nem menne. Itt részt vehet­­nének a testgyakorlatban, tornászatban, a bel­városi tanintézetek fi-és leánynövendékei, — önként érthetőleg fölváltva, külön órákban. Ha e tervezet kivitelével a főmérnök s a vállal­kozó építész urak megbizatnának, a tanév elején a tornászatbani tanítás is zavartalanul haladhatna a kitűzött cél felé. És Szeged vá­ros hatósága bízvást elmondhatná, hogy­ ez ügyben, ez idő szerint, megtette mindazt, a­mit tehetett. Ezen őszinte jó szándékból eredt fölszó­­lalásomat azon forró óhajtással zárom be: vajha 17 évi küzdelmes működésem után sza­vaim viszhangra találnának, s vajha utódaim virulni látnák azon tanintézetet, mely hosszú, nehéz évek során át a folytonos átalakulás, a remény és csalódás állapotából kibontakozni nem birt; és vajha Szeged tanügye a kor sürgető követelményeinek megfelelő részvét és gondoskodás által olyképen fejlődnék, hogy a magyar haza többi városainak lelkesítő pél­dául és követendő mintául szolgálhatna­­ Bója Gergely. 31. A központi választmányi tagok kö­telesek a tartandó közgyűléshez szükséges elő­készületeket s kellő intézkedéseket megtenni, továbbá a beküldött tanügyi iratokat átvenni, valamint a tanítói kar ügyeit, a nevelés és tanítás módozataira szolgáló célszerű eszkö­zöket tanácskozási tárgyul előterjeszteni, ezen­­felül a rendkívüli közgyűlés egy­behívásának szükségét megállapítani. 32. A központi választmány minden hó­napban rendes ülést tart, melyet az egylet elnöke vezet. Szükség esetében azonban az elnök a központi választmányt rendkívül is egybehívhatja. 33. A központi választmány az elnökből, alelnök, jegyzők, pénztárnok, ellenőr, könyv­tárnok és legalább 12 választmányi tagból áll, hogy határozatképes legyen, Adának kell jelen lenni. 34. A választmányi ülés jegyzőkönyve mindig a legközelebb tartandó választmányi ülésben hitelesíttetik, s az elnök, jegyző és két választmányi tag által aláiratik. VIII. Egyleti tisztviselők: a) egy elnök, b) egy alelnök, c) két jegyző (egy fő- és egy aljegyző), d) egy pénztárnok, e) egy ellenőr, f) egy könyvtárnok, g) választmányi tagok, kik a tagok ösz­­szes számának 10- ét teszik. Elnök: 35. Az elnök hívja össze mind a köz-, mind a választmányi üléseket, s azokban a tanácskozást és teendőket vezeti, a köz és választmányi ülések határozatait végrehajtja. Az egylet nevében aláír, megjelen, vé­delmek­ vagy keresetekre nézve intézkedik, szóval az egyletet, mint erkölcsi testületet mind a hatóságok, mind egyesek irányában képviseli.­­ Eljárásáról azonban a központi választmánynak , ez pedig a közgyűlésnek felelős. Sürgős esetekben az elnök 15 órtig az egylet pénztárából utalványozhat , de ezen kivételesen történt eljárásáról a legközelebbi választmányi ülésnek számot adni tartozik. Az évi közgyűlés elé írásos vagy szóbeli jelentést ad az egylet szellemi és anyagi ál­lapotáról, úgy az egyletnek egyéb viszonyai­ról és működéséről. *) Fölhívjuk e cikkre a t. hatóság és a városi képviselő urak figyelmét. Az ügy, melyről itt­ szó van, nemcsak fontos, de sürgős is, s talán a jövő közgyűlésben már el lehetne intézni. Szerk. A­ielsradi tanító­ egylet alapsza­bályai. (Vége.) VII. A központi választmány. 28. A központi választmány székhelye Szeged. 29. A központi választmány képviseli az egyletet s az alapszabályok és közgyűlések­ben hozott határozatok értelmében vezeti an­nak minden ügyeit, s eljárására nézve a köz­gyűlésnek felelős. 30. A központi választmány az egylet alapító és rendes tagjaiból közgyűlés alkal­mával közfelkiáltás, titkos vagy névszerinti, szavazat által választatik szakemberekből oly­képen, hogy minden tíz egyleti tagra egy választmányi tag essék. A tisztviselők csak rendes tagokból választhatók. Alelnök. 36. Az elnök távolléte vagy akadályoz­tatása esetében az alelnök által helyettesítte­­tik, és ez esetben az alelnök az elnök jogait és kötelességeit is átvállalja, de saját fele­lőssége terhe alatt. J­e­g­y­z­ő­k: 37. A jegyzők fölváltva vezetik mind a köz-, mind a választmányi ülések jegyzőköny­veit; azoknak, vagy az elnöknek rendelete folytán kezelik a levelezéseket és az egylet nevében szóló minden kiadványokat, s azo­kat az elnökkel együtt a tollvivő jegyző alá­írja; az egylet irományait rendben tartják. Pénz­tárnok. 38. A pénztárnok kezeli az egylet va­gyonát, kifizeti a gyűlésekben vagy az elnök által utalványozott s az ellenőr által is ellen­­jegyzett összegeket; átveszi az egylet javára tett pénzadományokat s a tagok által befize­tett járulékokat; a fizetési hátralékokról s egyéb követelésekről pontos jegyzéket vezet, s a fizetésben hátramaradottak névjegyzékét a választmányi ülésnek beterjeszti. A pénztár épségéről erkölcsileg és anya­gilag jótáll. A pénztár állásáról minden hóban ki­mutatást ad a központi választmánynak. Az egylet pénzéből a folyó kiadások fö­­dözésére legfölebb csak 50 irtot tarthat ma­gánál , s a fölösleget a Szeged csongrádi ta­­karékpénztárba tartozik betenni.

Next