Szegedi Híradó, 1870. július-december (12. évfolyam, 78-156. szám)

1870-09-11 / 109. szám

Szeged, szept. 10. Franciaország. Egy határozat alkot­­mányozó nemzetgyűlést hí össze, melynek tagjai száma 750-re van megállapítva. A vá­lasztótestületekhez egy rendelet tétetett közzé, mely szerint a nemzetgyűlésbe történendő vá­lasztások határnapjául okt. 16-ika van meg­állapítva. A választások az 1849. márc. 15-ki választó­ törvény értelmében fognak történni. A diplomatiai testület kimondván, hogy ha Páris ostroma esetére távozni lenne kényte­len , a kormány fogja meghatározni a vá­rost, hol kell összegyűlnie, s ahol a kor­mány is küldöttségileg képviselve lesz, e kül­döttség a külhatalmakkal való viszonyok fen­­tartásával volna megbízva s a nemzeti védel­met szervezné a departementokban. Németország, Poroszország Anglia közbenjárása mellett következő elfogadhatlan békefeltételeket szabott Franciaország elé: A fél páncélos hajóhad átengedése, Elszász és Lothringen és három milliárd fendiköltség. (Csak!?) A sedáni csatákról tett jelentésekből ki­tűnik, hogy a veszteségek óriások. Eddigi értesítések szerint a halottak , sebesültek és hiányzók száma 45,000. A franciák, állításuk szerint 25,000 embert vesztettek. A kapitu­lált és elfogott franciák száma 58,000 a tisz­teken kívül, kik elkülönitvék s számu­k 4000-re megy, közöttük 42 tábornok. A chassepot száma 70,000, 40-nél több üteg s 85 mitrail­leuse került a poroszok hatalmába. A „Staats­anzeiger“ szerint Napóleon a sedani csatában a legsűrűbb golyózáporban kereste a halált. A Sedanból jövő menekültek pedig azt be­szélik , hogy Napóleonnak elég ideje volt megszökni, de nem akart Párisba vissza­térni. Olaszország. Florencből egy hivatalos sürgöny érkezett, mely jelenti, hogy azon ha­mis hír, hogy Olaszországban kikiáltatott a köztársaság, azzal cáfoltatik meg hivatalo­san, hogy a rend teljesen fent van tartva. A királyi kormány kezeskedik a rendnek Olasz­országban való fentartása mellett és szükség esetén megteendi a szükséges intézkedéseket a római terület védelmére. Egy küldöttség ment Garibaldi­hoz azon kéréssel, hogy proklamá­lja a köz­társaságot. Helybeli újdonságok.­ ­Egy kapitányi intézkedés. Szremác János szegedi valóságos és igazi fő­kapitány ez idő szerint szabadságidejét élvez­vén, mindjárt jegyezhetünk föl a főkapitányi tisztségnek egy olyan intézkedését, mely már régesrégen elkelt volna nálunk. Ez intézke­dés pedig nem egyéb, mint hogy a helyett, főkapitány, Korda István­­nok, rendeletet adott ki a biztosoknak, melyben azoknak kö­­telességökké teszi, hogy minden éjjeli o­r­­ditozót bevigyenek. Ez a rendelet a templomok előtt is kihirdettetett, s mi is készséggel járulunk hozzá, hogy „tudtára adód­jék mindenkinek, akiket illet.“ — No, ha a biztos urak erélyesen fogják e rendeletet tel­jesíteni, úgy az első napokra csak tartsam , ám készen elég tág alkalmatosságot, hanem tárcához ; remélem, most többé nem fog za­varni senki. „ . . . Csókdossák a hervadásnak indult virágokat, melyek . . .“ Mit is akartam itt mondani? Nos? — „melyek?“ — Ah, igen, „melyek néma bólintással intenek . . . — Kérem, jó heten járok-e ? Ezer villám ! Elhagy a hidegvér. Ennyi zaklattatás egyszerre, ez csakugyan plus­­quamperfectum! — Jó helynek elég jó helyen jár. Mert én ugyan se meg nem eszem, se ki nem ra­bolom , de mondja meg röviden mit akar ? Végignézem uj vendégemet. Egy terme­tes kofaasszonyság volt­­, karján egy kosár gyüm­ölcscsel. — Hát biz’ én lelkem adta egy urat keresek, de nem tudom, hogy hívik. — Sajátságos. Hát én tudjam, nemde? — Ha nem tudja, legalább cselekedje meg azt a szívességet, hogy tegye ki a Híradóba , hogy ki az az ur, akit én kere­sek, úgy majd tán megtudja valaki mondani. — Teszek mindent, amit csak kíván csak az ég szerelmére kérem, távozzék! — Megyek kincsem, megyök. Már látom , hogy nem boldogulhatok a tárcával. Az idő előrehaladt, eszméim össze­zavarodva , képzeletem horizonján minden pillanatban a kéziratot sürgető szedőim ré­mes alakja tűnik föl, „melyek néma bólintással intenek .. .“ Kik intenek, mit intenek ? ügy ! A virágok — istenhozzádot. Deo gratias ! Tehát ennyire már volnánk. Oh kegyetlen végzet­! A szedőgyerek l­ép be. — Kérek szépen kéziratot , nehogy sokat költsenek is rá, mert jó lesz elkészülniük, hogy a valóságos és igazi főka­pitány úr, ha ismét elfoglalja helyét — ezt a rendeletet eldobja és visszahozza a régi „or­­ditó“ állapotot.­­ A tégla-affaire, melyről múlt számunkban szóltunk, immár második stádiu­mába lépett. A kiküldött szakértő vizsgáló bizottmány ugyanis tegnapelőtt teljesítő meg­bízatását, megvizsgálta a téglát s mint hall­juk, úgy találta, hogy az átvétel egészen correct volt s az ellen nem lehet kifogást tenni. Rajta leszünk, hogy a vizsga­bizott­mány jegyzőkönyvét megszerezhessük, s ab­ból a vizsgálat eredményét majd részletesen fogjuk közölni.­­Valóban megható az a gazdálko­dás, amit Szeged városa részéről untalan ta­pasztalni szerencsénk van. Azt már tudjuk, hogy a belváros utcáit minden hónapban, té­­len-nyáron, legyen tiszta vagy felhős az éj, két hétig a holddal ingyen világíttatja meg. Hanem azt csak mostanában fedeztük föl, hogy ez a lelkiismeretes „spórolás“ a belvá­rosi sétányra is kiterjed , melyet esténként szintén csupán a hold világítana meg, ha bírna, de mivel arra nem igen képes, biz ott vannak elég feles számmal karambolok, s kü­lönösen érdekes az, hogy a legjobb ismerősök sem ismerik föl egymást, hacsak az orruk össze nem ér. Pedig anélkül is az egész hosszú sétányon alig van 5—6 lámpa, azt sem gyújtják föl. Ha idegenek látják estén­ként ezt a homályba burkolt zsibongó méh­kast, bizony nagyot bámulhatnak rá, mert ilyent máshol aligha láthatnak. Mi pedig pirul­hatunk e szegedi „gyufagazdálkodás“ miatt.­­ Elismeréssel említjük föl a színház­­tulajdonosok azon intézkedését, hogy a szín­ház belsejét mindenütt, ahol hiány van, kija­víttatják s részben újra diszittetik.­­A „szegedi iparos és keresk. ifjak képző és segélyző egylete­ ma délután 5 órakor fölolvasást és hangver­senyt tart a Komló-kertben, melyre a kö­zönséget is meghívja 30 krajcár belépti díj mellett.­­Az öngyilkosságoknak már akár állandó rovatot nyissunk. Múlt pénteken éjjel megint Pap Sándor nevű korcsmáros vetett véget életének. Gyuláról leszedett vil­lóval mérgezte meg magát.­­ Megint új szállítmány fogoly érkezett a várba. A csütörtöki gőzhajó szál­­lita őket, számszerint mintegy 35—40 dara­bot. Azt mondják, hogy legnagyobbrészt Bács­­megye szolgáltatta őket.­­ Egy adoma gr. Rádayról. Az alföldi rablóvizsgálatok, melyeknek szálai a szegedi várban folynak össze, számos adomát hoztak már forgalomba. íme egy legújabb, melyet adunk, amint vettük : — A napokban egy helybeli lakosnak elveszett az órája. A káros fogja magát, elmegy a kir. biztoshoz s annak elpanaszolja, hogy este az alföldi vasúttól ballagván haza, valami kapcabetyá­rok megtámadták s elvették az óráját; aztán hozzátéve, hogy ő bizony nem jól van, hogy még most is megtámadják az embert az utón, és mindezek után kirukkolt kérelmével, hogy a kir. biztos úr az óráját szerezze vissza. A gróf megígérte neki, hogy majd utána nézet. De a mi emberünk még ezzel nem lett meg-Most már oda minden remény. Drága, időm veszve, elrabolva. A tárcáról többé szó sem lehet. Ilyen a szegény újságíró helyzete. Mit tegyek ? Ha tárcát nem adok, a szerkesztő megleckéztet. Nincs egyéb hátra, mint elküldeni, amit irtára. — Szép kevés ugyan, de legalább meglátszik rajta, hogy akart valami lenni. Tisztelt szerkesztő úr! Van szerencsém a heti tárcát kezeihez juttatni. „Csendes holdragyogta est. A bágyadt szellők pajzánál csókdossák a hervadásnak indult világokat, melyek néma bólintással intenek istenhozzádot.“ Alázatos szolgája: Kék Hiacynth, nyugtatva, s tovább évelődött, hogy ő bizony nem jól van s ő már csak szeretné ám az óráját látni. — De hisz én csak nem adha­tom vissza, hisz én nem vettem el. — szólt a szorongatott rend fő-fő őre. Az ember még mindig csak a fejét csóválta, látszott, hogy nincs megelégedve. — No hát ha így van — szólt a gróf — Íme, vegye az én órámat, ez csak ér annyit, mint az elveszett, ugy­e ? ——Igen is, ér. — Tehát vigye el és ha két­szer 24 óra alatt meg nem kerül az órája, tartsa meg. — Az ember természetesen így már nagyon meg volt elégedve s nyugodt lélekkel távozott, hihetőleg azt gondolván ma­gában, bár csak meg ne kerülne az ő órája. — Azonban még a 48 órának alig járt le fele, midőn a kir. biztos hivatja a kártalan károst. Amint belép, a gróf—elébe tartja óráját és kéri vissza a magáét. Az órák kicseréltettek és —­eddig tart az adoma. Si non e verő ....­­ Rajtavesztett. A helv. sétány étkező helyiségében egy szerb pópa ült egyik közelebb múlt este több paraszt fajrokonával. Az utóbbiak egyike gyakran fölkelt az asz­taltól s kiment a sétány előtt álló kocsihoz, meg visszatért, s még többizben mozgott is a sörcsarnok előtti padokon ülőkre, hogy elle­pik az utat. Hát egyszer csak zaj támad benn az étkez­ő csarnokban : a pincér veszek­szik a pópa asztalánál. Teljes oka is volt reá, mert kimenvén a sétány előtt álló ko­csihoz s behozván abból egy tarisznyát, úgy találták, hogy 5—6 darab különféle pohár van benne, melyek mind az asztalról vándo­roltak oda a fentebbi gyakran kiránduló atyafi zsebében. Még a pópának állt feljebb, hogy minek ütöttek a dologból lármát, midőn anél­kül is eligazíthatták volna. Valahogy aztán el is igazították. gyíf“ A „Szegedi Híradó“ 95. 103. és 108. számából visszavált a kiadóhivatal. A köztársasági francia kormány tagjai­ 77 év óta szept. 4-én harmadszor kiál­tották ki Párisban a köztársaságot. Egy de­­cemvirátus véve kezébe az ügyet, melynek élén egy katona áll, s mely a radicális párt 7 tagjából, az újonan alakult alkotmányos el­lenzék két tagjából (Kératry és Picard) áll. Érdekes lesz e tíz férfiút röviden megismer­tetni : Louis Jules Trochu tábornok, amint látszik, az ideiglenes kormány elnöke, (mert első helyen van megnevezve) született 1815. év május 14-én Palaisban (Morbihan depar­­tement, Bretagneban.) 1835. nov. 15-dikétől kezdve egy katonai tanintézetet látogatott, azután a törzskari iskolához osztatott be, s 1840-ben hadnagy lett a 6. sz. gyalogezred­nél Afrikában. A fiatal tiszt már ott is figyel­met vont magára. "• Cd g Meghívás: Cd tw­a­ss Aluljegyzettnek nevelő- és tanintéze­tében (3 korona-utca, 199. sz. saját há­zában) az 1-ső, 2-ik és 3-ik osztály évi hó vizsgája folyó hó 13 án, — a 4-ik, 5-ik Cm ^ és 6-ik osztályé pedig folyó hó 14-ikén §j mindenkor 8­­/2 órától 12-éig délelőtt, §1 és 2% órától 6-ig délután fog megtar- Bí­tatni, mire a t. c. szülék és a nevelés §5 JS mindenrendü barátai tisztelettel meghi­­­­vatnak. Cd­g Szeged, 1870. szeptember 8-án. g Keméndy Irma, §S Sí nevelő-intézet-tulajdonosnő kj Vegyes hírek. ** Rulikovszky Kázmér sír­emlékét Nagy-Váradon sept. 4-én leleplezték. Az ünnepély d. u. 5 órakor kezdődött, de már jóval korábban el volt minden hely foglalva. A síremlék nemzeti szinti zászlókkal volt be­­-------- ■" Részt vett a Tegdampt elleni háborúban és Mascara elfoglalásában. 1841-ben mint Lamoriciére tábornok hadsegéde, tényleges részt vett az 1841-diki téli hadjárat­ban , így szintén az 1845—46-ki nagy lázadás leküzdésében (mint Bugeaud tá­bornok hadsegéde.) 1851-ben már alezredes volt. 1851 után Párisban a hadügyminisztériumban volt alkal­mazva. A krími háborúban sokszor emleget­ték. Az Alma melletti csata után kinevezték dandártábornoknak. Dandára élén 1855. szept. 8-án a sebas­­topoli külvédművek ellen intézett rohamban súlyosan megsebesült. 1859-ben már osztály­­tábornok volt, s mint ilyen, Solferinónál je­lentékeny szolgálatokat tett. Mint katonai iró kitűnt: „A katonai intézmények szelleme” című műve által. Gambetta csak egy év óta szere­pel. Nagyon fiatal ember. Született 1838-dik évi oct. 30-án Cahorsban s igy még 32 éves sincs. A jogot tanulta és már 1859-ben, te­hát 21 éves korában Párisban ügyvédkedett. Hírét azon beszédével alapitá meg, melyet azok mellett tartott, kik a Baudin emlékre való gyűjtések miatt befogattak. Szónoki te­hetsége, melyet akkor tanúsított, képviselői széket biztosítottak számára a kamarában. Két helyen választék meg, Párisban és Mar­­seilleben. Ő az utóbbi helyet tartotta meg. Egészségi állapota nagyon gyenge. Jules Simon, Pelletan és Jules Favre, így Picard, Cremieux és G­r­é­v­y ismeretes alakok. Jules Simon szül. 1814. dec 31-én Lo­­rientben, Pelletan 1813. okt. 18-án Royanban, Jules Favre 1809. márc. 31-én Lyonban, (ízlelt tudósítás. A szegedi Lloyd társulat távsürgönyei. Berlin, aug. 10. Búza lanyhább, ára 73'/a , 720. tallér. Hamburg, aug. 10. Lanyha hangulat, változatlan árak. Liverpool, aug. 10. Minden gabonanevű­ek ára előbb ment. Amsterdam, aug. 10. Kevés vételkedv. Zürich, aug. 10. Csöndes üzlet Pec, aug. 10. Mint rendesen a hét végén válto­zatlan árak , csekély forgalom. A.­ Szeged, September­ 10-én Az utolsó napokban az üzlet alig változott, a be­hozatal nagyobb mérveket kezd ölteni s a mai heti­­ piacra körülbelül 10,060 mérő gabona érkezett. Leszállított árak mellett e gabona elég gyorsan kelt. Jegyzeteink a következők: Búza 85'/, fontos vmázsa 4 frt 40 kr—4 frt 50. Búza 84 '/, fontos vmázsa 4 frt 25 kr—35 kr. Árpa 70—72 fontos vmázsa 2 frt 10—15 kr. Rozs 78—80 fontos vmázsa 2 frt 85—90 kr Ku­kori­ca 82—83 ontos 3 frt 10—3 frt 20 kr. Zab 43—44 50 fontos vmázsa 1 frt 90—95 kr. Eladatott: 1500 mérő 83 % rnts búza 4 frt 25 kr. 10­0 „ 84 V2 frits búza 4 frt 45 kr, 700 ,, 80 Ints rozs 2 frt 90 kr 2000 „ 70—72 rits árpa 2 frt 15 kr. Bécsi pénzárfolyam­ szept. 9-én. 5% metalliques . 56 30 Hitelintéz, részv. . 254.— Nemzeti kölcsön 1860-ki sorsjegy Bankrészvények 125.— 123.75­5.92-V í z á r t a s. Szeptember 11. Szeged 14' 7­­0'" fölött. M­yilttér.*) Egy jó családnál Szegeden tisz­tességes házból való 2—3 vidéki tanuló­gyermek, méltányos föltételek alatt , egész ellátásra fölvétetik. Bővebb tudósítást nyerhetni e lap kiadó­­hivatalában. *) Az e rovatban közlöttekért nem vállal felelős­séget a szerk. Felelős szerkesztő: Nagy Sándor. Picard 1821. dec. 24-én Párisban, Cremieux 1796. apr. 10-én Nimesben, Jules Grévy 1813. aug. 15-én Montsous-Vandrezben (Jura). Si­mon, Pelletan, és Grévy képviselők 1863 óta, Favre és Picard 1857 óta, Cremieux 1869 óta. Jules Simon és Pelletan iseretesek mű­veik által (Jules Simon nevezetesebb művei : „A természet vallása“, a „lelkiismereti sza­badság.“ Pelletané: „Az új Babel“ és a „le Termite.“) Favre, Picard, Grévy és Cremieux híres ügyvédek. Cremieux már 1848-ban tagja volt az ideiglenes kormánynak. Jules Ferry és K­é­r­a­­­r­y mindketten még fiatalok. Jules Ferry képviseli az ideigl. kormányban a journalistikai elemet. Ő soká volt munkatársa a „Gazette de Tribuneaux“­­nak, később 1865—69-ig a „ Temps” szerkesz­tője. Szül. 1823. ápril 5 én St.-Dié-ben. Ő is párisi képviselő. Kératzy Emil gróf, Ferryvel ugyanazon korban áll. Született 1823. márc. 20-án Pá­risban. Régi bretagnei nemesi családból szár­mazik, a katonai pályára lépett 1854-ben; mint önkéntes belépett az 1. turkosezredbe s részt vett a krimi háborúban, később a spa­­hik és vérteseknél szolgált. 1859-ben had­nagy lett a dzsidásoknál. 1862—67 ben részt vett a mexikói háborúban , mint egy contre­­guerilla csapat parancsnoka, azután mint Ba­­zaine szolgálattevő tisztje 1865-ben kilépett a hadseregből s visszatérve Franciaországba a „Revue contemporaine“-be nagy feltűnést okozó cikkeket irt a mexikói gazdálkodásról E cikkek később könyvalakjában is megje­lentek s az ellenzék kezében hatalmas fegy­verré váltak a kormány és Bazaine ellenében A múlt év óta Kératry Brest városát képvi­seli a kamrában. 66.0­90.50 696. London Ezüst Arany fedve, a sir és az egészet körülvevő rácsozat dúsan koszorúk­ és virágokkal diszitve. A sir előtt szőnyeggel kirakott emelvényen állt a szószék. 5 órakor lépett ez emelvényre Em­ber Pál, keresztesi­­református lelkész és egy igen sikerült alkalmi beszédet mondott. A beszéd közben hullott le a lepel az emlék­ről. A beszéd befejezése után a városi dalár­da néhány tagja, Fehérvári karmesterük veze­tése alatt, a nemzeti zászlók köré csoporto­sulva, a Szózatot éneklé el. A kalapok mint egy vezényszóra eltűntek a fejekről és a közön­ség is eléneklé a nemzeti ébredőt. Ezzel vége lett az egyszerű ünnepélynek.

Next