Szegedi Híradó, 1870. július-december (12. évfolyam, 78-156. szám)

1870-07-15 / 84. szám

óta nagy katonai csapatok mennek keletre. Hír szerint 100,000 katonából álló hadtest fog Metz környékén fölállíttatni. A chalensi tábor tömve van katonasággal. Páris, július 10. Poroszország válaszát hétfő estére várják. Ha nem jó válasz vagy nem lesz kielégítő, kedden a kormány a kam­rának fontos előterjesztéseket teend. Bécs, jul. 11. Mint legmegbízhatóbb forrás­ból hírlik : Vilmos király Ernsből igen ridegen válaszolt Napóleonnak s Olozaga párisi spanyol nagykövet bevonta zászlaját a követségi pa­lotáról. Konstantinápoly, julius 9. A nyugatról jövő hirek miatt igen nagy az izgatottság. Törökország a Duna mellett nagy hadtestet fog összevonni s katonai előkészületeket tesz. E háboru-hírekkel szemben föntnevezett lap következő békés híreket is megemlíti. Kétségtelen tény, hogy Hohenzollern je­löltségét, Belgium kivételével, minden euró­pai hatalom, melynek a spanyol kormány azt kijelenté, igen hidegen fogadja. Egy londoni sürgöny is megerősíté e hírt s azt mondja, hogy az angol kormány határozottan a jelölt­ség mellett nyilatkozott s ez értelemben mű­ködik a béke föntartása érdekében Berlinb­e. Az összes hatalmak Poroszországnak engedé­kenységet ajánlanak. Granville angol külügy­miniszter magára vállalta oly módot kitalálni, mely Poroszországnak becsületes visszavonu­lást biztosít. Ennek sikerétől függ az európai béke. A Hohenzollern jelöltség eredetéről kü­lönböző hírek keringenek. Előbb azt mond­ták, a belga király közreműködése folytán jött volna létre. Az „Ind.­belge“ azt határo­zottan megcáfolja s alaptalan gyanúsításnak nevezi azt. Egy bécsi lap szerint a candida­­turát a herceg legutóbbi római tartózkodása alatt fogadta el. Arnim báró porosz követ rendezte volna az egészet. _ A „N. Fr. Pr.“ Drezdából következő nagyfontosságu közleményt hoz: „János szász király Emsbe utazik, hogy a háborút megakadályozza. A szász királyt Beust gróf bízta arra. Bismark gróf a végsőt akarja megkisérleni, mert Franciaország ké­sőbb úgyis veszekedést fog kezdeni. Vilmos király pártolja nézetét, de a királyné s a koronaherceg a béke mellett működnek. Po­roszország officiosus nyilatkozatok szerint ka­tonailag kész a háborúra. Az öreg Hohenzol­lern herceg (Károly román fejedelem atyja) Bukarestbe utazik, mert az ottani trón ve­szélyben forog. Egy koppenhágai sörvöny szerint az it­teni francia követ több és hosszas értekez­letet tartott a dán miniszterekkel. A Pá­riából jövő hírek Dániában rendkívüli lel­kesedéssel fogadtattak, s mind a nép, mind a hadsereg ég a vágytól, hogy Poroszország ellen küzdhessen. Grammont herceg beszéde folytán a jütlaodi táborban összevont hadtes­tek a tábort kivilágították. Általában azt hi­szik, hogy Dánia Franciaországot erélyesen támogatandja a várható háborúban. Poroszország is s­övetségeseket keres. Egy párisi magánsürgöny szerint Godoré marquis bajorországi követ értesíti Gram­mom herceget, hogy Poroszország a bajor kabinetet is ez ügybe bonyolítani iparkodik. Pe­dig megjegyzendő, hogy Bajorország is hatá­rozottan Hohenzollern herceg jelöltsége ellen nyilatkozott. Az angol kormány által megkezdett al­kudozások a béke fentartása érdekében még eddig eredményre nem sok kilátást nyújtanak. Egy londoni magánsürgöny szerint Granville úr 9-én sürgönyt menesztő a berlini kormány­hoz, melyben a porosz királynak azon ajála­­tot teszi, hogy Lipót herceg jelöltségét ide­iglenesnek jelentse, mely felől a nagyhatal­maknak csak később fognak közlemények lé­tetni. Ez Franciaország azon panaszát, hogy a fontos kérdés egészen nélküle döntetett el, némileg jogosnak ismerné el anélkül, hogy a porosz kormány méltóságát sértené. Az in­dítvány elfogadására kevés kilátás van. Bécs, jul. 13 Háború veszélye majdnem kikerülhetlen. Drezdából jelentik, hogy Thiele alállam­titkár kijelente a német követek előtt, miszerint a háború, dacára Poroszor­­szág kielégítő válaszának, nyolc nap leforyása alatt bizonyosan kitör. Helybeli újdonságok.­ ­ A jövő vasárnapi közgyűlés napirendjére ki vannak tűzve. Indítványok a tisztviselők ellenőrzése és szabadságra bocsá­tása iránt. Több szab. kir. város körlevele: a köztörvényhatóságok rendezésé­ről szóló tvjavaslat tárgyában sat. A Szeged város hatósága és az újszegedi szolgabíróság — mint értesülünk — régebb idő óta feszült viszonyban vannak egy­mással, s ennek tulajdoníthatók az utóbbinak túlkapásai a város ellenében. E túlkapások a népkerti­ esethez hasonló alakban, már többs­zör is nyilvánultak, s mint fó forrásból ér­­tesülünk, a nagyhatalmú szolgabíróság Sze­ged város rendőrhajdúját már a híd túlsó végén sem akarja megtűrni, akit pedig es­ténként a tehéncsorda átjövetelekor azért szoktak odaállítani, hogy valami szerencsét­­lenség ne történjék. Szeged város hatósága — mint halljuk — végre kezdi megsokalni a kisszerű, de könnyen komolyabb összeütközé­sekre vezethető boszantásokat, s a szomszéd rendreutasítása végett a minisztériumnál tesz lépéseket. Mi ugyan azt hiszszük, hogy Sze­ged város úri jogainál fogva saját erejéből rövidebb úton is határt szabhatna e semmi által sem indokolható túlkapásoknak, melyek őt saját birtoka és tulajdona élvezete­ és fel­ügyeletében gátolják ; azonban, talán azért is, mert gyöngébb ellenféllel van dolga, ezzel sokkal helyesebb módot választott a cél el­érésére, mely nem egyéb, mint a komolyabb eshetőségek meg­od­ása. Mindebből pedig az a tanúság, hogy sürgetni kell az Új-Szeged be­­keblezése iránti kérvényt, de azonfelül úgy véljük, hogy e fontos ügy megérdemelné a polgárság külön erkölcsi támogatását is. Vé­leményünk szerint tehát szükséges lenne, hogy a hatóság komolyan tudakozódjék ez ügy sikere iránt, s ha látja, hogy nagy ne­hézségek állnak a keresztülvitel útjában, ak­kor lépjen elő a szabadelvű­ és polgári kör, mely két egylet Szeged polgárainak minden osztályát és pártszínezetét magában foglalja, és rendezzenek vállvetve ostrompetitiót és impozáns küldöttséget; mert ha valami, ez ügy megérdemli azt, hogy egyszer szokott ké­nyelmünkből kivetkőzve, erélyes lépést is te­gyünk !­­ A főreáliskola és városi b­é­r­h­á­z ügyében működő egyesült nagybi­­zottmány f. hó 8-án tartott ülésének neveze­tesebb megállapodását a következőkben kö­zöljük: Az „Éljen a haza!“ jeligével ellátott versenyterv készítőjének — mint már emlí­tek — az 500 ft pályadíj kiadatat határoz­­tatván, még abban állapodott meg a bizott­mány, hogy miután a beépítendő telek a Széchenyi-térre és a városháza felé leendő ki­hozatalával közgyűlésileg időközben teteme­sen megnagyobbittatott, melyre a kisebb térre készített eme terv nem alkalmazható , újabb 200 frt­díj fölajánlása mellett a győztes terv készítői fölkéretnek, hogy azt e megbővített térre alakítsák át olyformán, hogy a teleknek mind a négy oldalára kettős épület jöjjön, az épület külsején pedig , költségkímélés tekin­tetéből, minden fölösleges fényűzés mellőztes­­sék; ha az illetők erre vállalkozni hajlandók nem lennének, ez áz idomítási munkálat hely­beli szakértők által fog eszközöltetni.­­ A közgyűlésnek a Széchenyi-tér rendezése tár­gyában létrejött megállapodása folytán be­építendő telkek, jelesen: a főtéri kö­vezet, Kárász- és Götz-féle házakra néző két telek, a Felmayer-féle házsor­ és a kövezetre néző négy telek, nyilvános árverés útján, közgyűlési jóváhagyás mellett, következő mó­don és feltételek alatt határoztatott eladatai: 1. Kikiáltási becsár: a Kárász- és Aigner-féle térre néző (a rend. térképen I.) 354 □ ös és 5' területű telekre nézve négyszögölen mint 40 frt ; az emellett fekvő és a lőtéri kövezetre néző szint ily nagyságú telekre nézve , ölenként 50 ft; a Felmayer-házsor előtti tel­kekből az egyenkint 361° 75' □ területű (a térképen III. IV. V.) telkek □ öle 50 frt; a „három király“ és „5 pacsirta“ utcára néző (a térképen VI.) telek tétölenként 40 frt. 2. Az árverezni óhajtó köteleztetik a kikiáltási ár 10%-át bánatpénzül az árverező küldött­ség kezeibe letenni. 3. A leütéskor a legtöb­bet ígérőnek a vételár 1/3-át azonnal le kell fizetnie, különben bánatpénze elvesz. 4. A vé­telár 2-ik harmada a legfeljebb 6 hét alatt történendő jóváhagyás napjától számítandó 6 bő, az utósó harmad pedig ugyanettől számí­tandó e­gy év alatt kamat nélkül befizetendő. 5. Az átíratása 10% bánatpénzzel együtt a vételár m/a részének megtörtént lefizetése , az árverés jóváhagyása és az eladási szerződés megkötése után, azonnal megengedtetik, azon­ban a város részére a szerződésben foglalt mindennemű fizetési, építkezési és egyéb kö­telezettségek betáblázása mellett. 6. Az átíra­tással járó minden költséget a vevő viseli. 7. Köteles vevő a megvett telken, az alább megállapított mód szerinti építkezést már az 1871. év folyamában megkezdeni s azt 1874. nov. 1-ig teljesen befejezni; ha ezt nem tel­jesiti, évenként 5000 frtot fizet büntetésül a szépitészeti alapra, s ha ennek dacára sem teljesiti az építkezést az 1874. nov. 1 ig ter­jedő 3 év alatt, a telek ingyen visszaesik a város birtokába. 8. Az épületnek legalább is­ emele­tesnek és úgy építettnek kell lenni, hogy arra bármikor is még egy emeletet rakni bizton lehessen; az épület küszöbje és földszinti ré­sze magasabb igen, de alacsonyabb nem le­het, mint a Kárász-házé. — A Rónay- és Baum­feh­d örökösök, Leffter- és Egressy-féle házak előtti telkekre nézve abban állapodott meg a bizottmány, hogy azok újólag fölméren­dők s a tervezett utcának mellőzésével, az említett négy háztulajdonosnak f­elenként 36 írtjával átengedendők ; ezenkívül a Rónay­féle telekből az utca-szabályozás végett kisa­játítandó téridét □ ele szintén 30 ftra szá­mítandó, mely levonatnék a várostól e telek­hez másrészről nyerendő telek vételári több­letéből. E javaslat elfogadása esetén, az illető 4 háztulajdonostól kötelező nyilatkozat lenne veendő és a Rónay- és Baum­feind-házak előtt tervezett utca csak az esetben lenne megszüntetendő, ha javaslatot mindkét ház­­tulajdonos elfogadja és a járandó vételárt megfizeti. E javaslat a közgyűlés elé terjesz­tetik.­­ Ezen ülés még egy említésre méltó határozata: egy fölterjesztés a vall. és köz­­okf. miniszterhez, a város tápéi birtokának telekkönyvi állásáról s ezzel kapcsolatban azon kérelem, hogy a főreáliskola építkezési tervezetét mielőbb leküldeni méltóztassék.­­Az alföld-fiumei vasút b.-csa­­ba-h.-m.-vásárhelyi vonalrésze folyó hó 16-án nyittatik meg a közforgalomnak. E vonalrész állomásrészei: B.-Csaba, Csorvás, Orosháza, Sámson (ez csak állapodási hely) és H.-M.-Vásárhely.­­ A bünf. törvényszék f. hó 13-án hozott ítéletet azon botrányos verekedési ügy­ben, melyben az alsóvárosi biztos is megsebe­­síttetett. A két Volford (főtettesek) másfél évi súlyos börtönre ítéltetett, közmunkával és hetenkint kétszeri böjttel súlyosítva. Ezenfe­lül többrendbeli fájdalomdíj, gyógyszer- és or­vosi költség fejében összesen 395 írtban és a rabtartási költségekben marasztaltattak el. — Beküldetett. Egy bizonyosnak a szegedi ra. kir. postahivatal részéről a le­vélhordó által ily tartalmú szelvény kézbesit­­tett: „T.­­­s. N. uz N. cimü hírlap kézbe­sítéséért 1870. juliushóra 13 kv illetéket lefizette.“ — Noha ezen kincstári jövedelmi ágat az országos költségvetésben részletezve nem olvastam , mégis alig kételkedem, hogy ezen illetékszedés törvényes — bár a közön­ség előtt ismeretlen — rendeletén alapszik. Azt mindazonáltal érdekes volna tudni : vár­jon a levélhordó köteles-e a hírlapot e­z­é­rt az illetőnek lakásán kellő időben kézbe­síteni? s várjon ezen lefizetett kézbesítési illeték helyettesíti-e azon fáradsági dijat, me­lyet a levélhordó bizonyosan minden szolgá­latot igénylőtől újévkor nyer ? (B­eküldetett.) T. Szerkesztő úr ! Tud­tommal már több ízben volt a „Sz. N­.“ szer­kesztősége figyelmeztetve azon botrányos gaz­dálkodásra, melyet Sz. M. képezdei tanár a helybeli tanitó­képezde részére szánt tűzifával űz, s mely abban áll, hogy az intézetnek a város által évenként adott failletménye egy jó részét a nevezett tanár úr saját laká­sára hordatja és maga használja föl. F. hó 12-én már harmadízben tapasztaltam e szép műveletet, ami nyilván azt mutatja, hogy az illető az eme tilos gazdálkodásból immár usást csinált, így aztán nem csuda, ha a szegény tanulók a sok fa mellett is télen di­deregve hallgatják az előadást. — Kérem e sorok fölvételét. Ha j­aj lesz, ott leszünk töb­ben is ! (n.n.)­­ S­z­abad­kav­ár­o­s ellenzéke nép­­gyűlést rendezett , hogy tüntessen a munici­­pális tvjavaslat mellett hozott ismeretes köz­gyűlési határozat ellen. A gyűlésen azon­ban alig 300-an jelentek meg, köztük 8 szál kaputos, s így azzal rendes fiascot csi­náltak. — A szegedi szabó-ifjúság által f. hó 9-én tartott táncvigalom jövedelmi ki­mutatása: Jövedelem (az alább fölsorolt kü­lön adományokkal együtt) 322 frt 5 kr, ki­adás 251 frt 98 kr, maradt a honvédmen­­ház javára 70 frt 7 kr, mely összeg Pon­­grácz alezredes urnak fog átszolgáltatni.­­ Külön adakoztak: Deutsch Ignác 1 frt, Guthy János 50 kr, Tóth László 50 kr, Nyáry Mi­­hályné 1 frt, Kohn Miksa 1 frt, Holtzer L. és fia 1 frt, Csikós N. 50 kr, Ligeti Dániel 1 frt 50 kr, ifj. Raffael István 2 frt, Hene­­vale István 50 kr, Daniss János 1 frt, N. N. 55 kr. M­e­g­h­i­v­á­s. A főgymnasiumi segélyző egylet folyó hó 17-én d. e. 9 órakor a főgymn. VI-dik osztály­termében zárt gyűlést tartand, melyre a t. c.. érdekeltek tisztelettel meghivatnak. Virág hajon, elnök. Vegyes hírek.­ ­ Ludvigh János meghalt. Kit múltja , szeplőtelen jelleme és fáradhatlan munkássága a közbecsülés polcára helyez, annak veszte nem kevésbé fáj nekünk, mint elvrokonainak. Midőn az ősz Ludvigh halá­láról vettük a leverő hírt, a fájdalom nem vette figyelembe, hogy az elhunyt az ellenvé­leményű pártnak egyik kiváló tagja, az ellen­zéki journalistikának jeles bajnoka, s hogy az ellenzék benne sokat vesztett, hanem fájt nekünk e csapás, mert egy tiszta jellemű, tevékeny hazafi költözött sírba vele. Ludvigh János hétfőn reggel hunyt el egy heti súlyos, betegség után. Hetven éven fölül állt Kéé­mark követe, s e szép időből 20 évet szám­kivetésben töltött a szabadságharc után. Ál­dás emlékére ! — Az ősz hazafi temetése kedden délután ment végbe nagy néptömeg részvéte mellett. A képviselőház tagjai, Raj­­ner és Mikó is jelen voltak. — A szertartás után Váradi Gábor mondott a hazafi érdemeit méltató rövid, de magvas beszédet. A kere­­pesi temetőben tették örök nyugalomra az elhunytat. ** József főherceg f. hó 5-én vala­mennyi honvédsereghez napi­ parancsot inté­zett, melyben a legmelegebb köszönő szavak­kal emlékezik meg a tisztekről s az altisz­tekről, kik lehetővé tették, hogy rövid idő alatt 60 ezer gyalogos s 2700 lovas, a lovak­kal együtt anynyira begyakoroltatott, hogy e csapatok már­is csataképesek. ** A koronaőrség a delegációk ha­tározata folytán a napokban a közös hadügy­minisztérium főparancsnoksága alól, a honvé­delmi minisztérium rendelkezése alá kerül. Ez alkalommal a koronaőrség egészen új dísz­­egyenruhát fog kapni középkori szabás sze­rint, és pedig veres attilát széles ezüst sujtá­­sokkal és kapcsokkal, fehér vagy kék magyar nadrágot, csizmát és kucsmát. ** Ki o t i 1 d e főhercegasszony ő fen­sége, ki néhány nap előtt egy főhercegnővel ajándékozó meg fenséges férjét, Alcsuthon — orvosi jeletések szerint — a legjobb állapot­­potnak örvend az újszülött főhercegnővel együtt. ** Max Könitz, ki, mint olvasóink tudják, 33 ezer frtot sikkasztott el s kit az­tán elfogván másfél évre elitéltek, ő felsége által megkegyelmeztetett. Az elsikkasztott ösz­­szeg tulajdonosa egyébiránt már a per tárgya­lása alkalmával kérte a törvényszéktől, hogy bocsássa szabadon Könitzet, mert a pénz, mely a svábhegyen volt elásva, úgyis meg­került. ** Mehetned Tewfik Pascha­ng Dr. Popp J. G. gyakorló fogorvostól Bécsben, egy csinos dobozt fogadott el a híres anathe­­rin-száj vízből saját használatára. ** Egy postaegy­ez­mé­n­y folytán jul. 1-től fogva az Angliába küldendő egy­szerű levél viteldija 13 kr, az onnét küldött bérmentetlen levélért pedig 25 kr. fize­tendő. ** Horn Ede, a 76 szavazattöbbség­gel országházba billent pozsonyi képviselő — választási helyén lett megjelenése által új életre ébresztő Pozsonyt. A „Hon“ szerint azóta a jó pozsonyiak nyakrafőre kiabálják a hazaszeretet élj­enéit Európának. A se jobb se bal reformert a kitüntetésnek valamennyi nemével elárasztják. Éljenzik, vállaikon hord­­dozzák. Tiszteletére bankettet rendeznek, stb. stb. Eszerint lassanként majd csak ki lesz pótolva a sok szenvedett kudarc, s a sors szeszélye által irányt-vetett finánc-kapacitás el­­érendi a dicsőségnek és elismerésnek ama polcát, melyre önvallomása szerint is méltó. ** Hont megye közgyűlése f. hó 9-én elhatározta, hogy egy feliratban az ország­gyűlés előtt helyeslőleg fog nyilatkozni a köz­törvényhatóságok szervezéséről szóló törvja­­vaslatról. ** A fö­­­d­mi­ve­lés-, ipar- és ke­reskedelmi minisztérium által a külföldi öntözési és csatornázási rendszerek tanulmá­nyozására 2.000 frt segély­összeg Lechner Gyula miniszteri főmérnöknek adományoz­­tatott. ** Hassen­stein és Vogler ismert hirdetési ügynöksége augusztus 1-től Csehor­szág fővárosában, Prágában is irodát nyit, és pedig a város főutcájában a Grabenen. Hau­­senstein és Vogler urak most már a követ­­kező városokban bírnak hasonló cégű telepít­­vényekkel: Hamburg, Berlin, Lipcse, Drezda, Köln, Majnamelléki Frankfurt, Stuttgart, Bázel, St.-Gallen, Zürich, Lausanne, Genf és Bécs; Prága tehát a 15-dik város, melyben e nagy cég telepítve lesz. Jelentés Szeged szab. kir. város k­özkórházában 1869. év folyama alatt kezelt betegekről. I. Tekintve a legközelebbi három év alatt kezeltek számát, ez 1869-ben körülbelül oly nagy volt, mint 1868-ban. Akkor 1016, jelen­leg pedig 1003 beteg ápoltatott az inté­zetben. Nagyobb különbséget találunk az 1867. évre nézve, midőn az évi beteglétszám 1113-ig emelkedett. E különbség oka abban rejlik, hogy az utolsó év felette kedvező közegész­ségi viszonyok közt folyt le, melyekre még a rendkívü­li és szokatlan nyári és őszi idő­járás is hátrányos befolyást nem gyakorolha­tott. Valamely betegség tisztán kifejlett jár­ványos terjedése az egész év alatt, legalább kórházunkban, nem volt észrevehető. Mindezek­­nél fogva a kórházi betegfelvétel még kisebb

Next