Szegedi Híradó, 1870. július-december (12. évfolyam, 78-156. szám)
1870-10-09 / 121. szám
Megjelen: Hetenkint 3-szor, szerdán, pénteken és vasárnap reggel. Szerkesztőségi iroda, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők : iskola-utca, Vadász-ház, 1-ső emelet. Kiadóhivatal Burger Zsigmond könyvnyomdájában, hová az előfizetési pénzek küldendők. Szegeden házhozhord árstil és vidékre postán. Egész évre . . . 8 frt. | Félévre . . . . 4 frt. Évnegyedre ... 2 frt. Helyben a kiadóhivataltól elvi felre: Egész évre ... 7 frt. | Félévre . . 3 frt 50 kr. Évnegyedre . . . 1 frt 75 kr. Hirdetések dija: A hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 6 kr., két szerinél 5 kr.,többszörinél 4 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beigtatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. Kincstári illeték minden egyes beigtatásért 30 kr. A „Nyiltér” ben a négyhasábos petitsor igtatási díj: 15 krajcár. Előfizetési föltételek: Hirdetések fölvétetnek: Szegeden a kiadóhivatalban; Pesten Neumann B. első magyar hirdetési irodájában, kigyó-utcai szám; Bécsben Hausenstein & Vogler (Neuer Markt 11) és Oppelik A. (Wollzeile 22) hirdetési ügynököknél; Maria m. Frankfurtban G. It. Daube & Co. hirdetési expeditiójában; Lipcsében Eugen Fort és Párisban Havas , Lafitte, Bullier & Cp. (Place de la Bourse 8) hirdetési irodájában. ISI-ik Him, Vasárnap, október 11-én. 1870. Tizenkettedik évfolyam. POUTIKAI JOS VEGYESTARTALMU KÖZLÖNY. Előfizetési fölhívás SZEGEDI HIRADÓ 1870-iki tizenkettedik évfolyamának negyedik évnegyedére. Elvbarátainkat s mindazokat, kik városunk és vidéke anyagi és szellemi érdekeit szivükön hordják s lapunkban az ezek emelésére s helyes irányban fejlesztésére hivatott közeget látják , bizalommal kérjük föl a további pártolásra, részünkről ígérvén , hogy a közönség folyvást növekedő támogatásban nyilatkozó bizalmának , az eddigi irányban fokozott buzgalommal igyekszünk továbbra is megfelelni. Hogy lapunk a vidékre pontosan küldethessék, tisztelettel fölkérjük vidékit. előfizetőinket, az előfizetés mielőbbi megújítására. Figyelmeztetjük egyúttal olvasóinkat, hogy az előfizetési díjak beküldésénél a legkevesebb költséggel járó postai utalványokat használják. A szerkesztőség. Előfizetési feltételek: Szegeden házhozhordással és vidékre postán : egész évre.......................................8 frt félévre..................................................4 „ évnegyedre.......................................2 „ Helyben a kiadóhivataltól elvitetve : egész évre............................7 frt —kr. félvre ............................3 „ 50 „ évnegyedre............................1 „ 75 „ Szeded, okt. 8. A reactio ijesztő mumusa, melylyel nyugalmunkat néhány napra megzavarák, vagyis inkább az európai állapotok miatt úgyis ébren levő nyugtalanságunkat növelék, egyszerre eltűnt, hasonlóan az éji lidérchez, mely kisértetes fényével föllobban s elenyészik. Volt, nincs. Vagy talán nem is volt semmi, csak a fölizgatott képzelet vélt látni valamit a chaotikus zavarban, mely a Lajtán túl állandó tanyát ütött s áradatával minket is fenyeget. A félhivatalos „Pester Correspondent“ ezt írja: „Jó forrásból merített értesülések nyomán biztosan hiszszük állíthatni, hogy a legutóbbi napokban fölmerült hírekből, az Andrássy-kabinet közelebbről bekövetkezendő bukása és egy Majláth-minisztérium alakulásáról, egy szó sem igaz. Mind ez ideig Andrássy gróf semmi jelt nem mutatott arra, mintha állása föladására gondolna és aligha van államférfin — tartozzék bár akármelyik párthoz, ki oly vakmerő és esztelen lenne, hogy [megkísérteni merészelné azt, hogy az Andrássy helyét a jelen viszonyok közöttelfoglalni akarja. Sem Magyarország közvéleménye előtt, és még sokkal kevésbé a magyar parlamentben nem állhatna fenn, s egy percig sem egy nem-deákpárti minisztérium , — ezt Majláth úr épen oly jól tudja, mint tudhatnák azon hírlapok, melyek a fölmerült izetlen hírekből nagy lármát csaptak.“ Ezzel tehát a korán jött karácsonyi mumus el van temetve, mielőtt életre kelhetett volna s ettől egyelőre nyugodtan alhatunk. Egyúttal megcáfolják azon másik hírt is, mely azzal lepett meg bennünket, hogy Kuhn közös hadügyér beadta lemondását azon okból, mivel ő felsége a golyószóróknak (mitrailleuse) a honvédségnél való behozatalát az ő mellőzésével rendelte el. Egy bécsi lap azt mondja, hogy voltak ugyan Kuhn és Andrássy közt e kérdésben véleményeltérések , miután Kuhn azon nézetben volt, hogy a honvédségnél a golyószórók behozatala nem egyez meg a védőtörvény határozataival, míg Andrássy a golyószórót nem tekinté tüzérségi fegyvernek , hanem olyannak , melyet a gyalogság bizonyos tekintetben segédfegyverül használhat. Ő felsége Andrássy nézetét pártolta, s ezzel a szóbeli mitrailleuse-harc a hadügyminisztériumban véget ért. Hiszen hogy véget ért, annak csak örülünk, de nem örülhetünk annak, hogy ilyen harc egyátalában kitörhetett. Szomorú dolog, hogy a bécsi kormányférfiak kebléről még most, a kiegyezkedés negyedik évében sem olvadt föl a hagyományos bizalmatlanság jégkérge a magyar nemzet iránt. — Igaz, hogy e bizalmatlanságot a mi ellenzékieink roppant politikátlansággal, lelkiismeretesen táplálták s táplálják még ma is saját bizalmatlanságuk s nem ritkán oktalan gyűlöletük fitogtatásával, és ez elég sajnos, de odaát végre is beláthatták volna már, hogy a nemzet nagy többsége a koronázás óta szilárdan áll a kiegyezés és az Andrássy-kormány által képviselt békés politika mellett, s hogy a Tisza-Ghiczy-féle ellenzék is, bármennyire eltérő úton halad a közjogi kérdés tekintetében a helyzetet uraló jobboldaltól, még eddigelé nem adott okot arra, hogy lojalitását bárki is kétségbe vonhassa; az ultramagyarok szélső töredéke pedig oly csekély vagy semmi erkölcsi súlylyal bír, hogy azt komoly politikusnak sem a bizalom, sem a bizalmatlanság kérdésében számba venni nem lehet. Lehetetlen, hogy a bécsi kormányférfiak oly vaksággal legyenek megverve , miszerint ne látnák, hogy a quondam hatalmas Ausztriát komoly veszély fenyegeti, annál komolyabb, minél nagyobb a visszavonás, mely saját kebelében dúl, amelynek sárkányfogait épen ama hagyományos bécsi politika szórta el; de ha ezt belátják, be kell látniok azt is, hogy nincs más szövetségesük, a részben más támaszuk, mint Magyarország, mely viszont Ausztriában leli egyedüli támaszát, és ha amott belviszály gyöngíti a birodalom erejét, melyet nem tudnak eloszlatni, amitt pedig még ráadásul nem akarják, hogy imponáló erőre vergődjünk, akkor bizony gyengén fogjuk egymást támogathatni, s ha jön egy erős vihar — pedig jönni fog — együtt söpör el bennünket. De nekünk e sorshoz semmi kedvünk, s nekünk nem elég a honvéd, nekünk fegyver kell , elegendő minden nemből, hogy akkor, midőn magunkat kell védenünk, Ausztriát is megvédhessük. Ez az egyedüli helyes politika irányunkban Bécs részéről, s Andrássynak mindaddig nem szabad nyugodni, míg befolyásával oly férfiakat nem eszközöl ki a közös kormány élére, kik e politika helyességét belátják, s akik néhány rongyos mitrailleuse-ért nem ágaskodnak ellene. Ezt várjuk mi Andrássytól, s reméljük, ilyesmit ellenzékünk sem vet meg. Ámde ha ő is óhajtja ezt, akkor lássa be végre, hogy eddigi politikájával valódi balaton jár, és ha már arra nem szánhatja is el magát, hogy velünk együtt támogassa az annyi nehézséggel küzdő miniszterelnököt, legalább ne iparkodjék annak lábai alatt ezután is ásni és gyengíteni a talajt, a nemzet erkölcsi támogatását, melyen lábait megvetheti. A keleti kérdés. Egy idő óta igen kompetens török és angol források után és mindig határozottabban azon ijesztő hírek lépnek föl , hogy Oroszország a párisi békekötés revisióját kezdi sürgetni, és emellett egészen titokban ugyan, de kétségtelenül igen komolyan fegyverkezik. Nagy események árnyékukat szokták előre vetni , és miután már a börzék is nyugtalankodnak és orosz, porosz, sőt a mindig szolgálatkész osztrák félhivatalos lapok a szárnyaló híreket gyanús erélylyel és sietséggel demontálják, alig szenved kétséget többé, hogy keleten veszedelmes vihar van készülőben. Oroszország nem felejtette el azon sebeket, miket a krími háború büszkeségén ejtett és várva-várja a boszu óráját, amelyben egyszersmind régi programraját foganasíthatná, mert valamint Poroszország (nagy Frigyes, úgy Oroszország ,nagy Péter terveit örökölte és ernyedetlenül iparkodik azokat végrehajtani, és ha e kez jdenleg legnagyobb, leghatalmasabb és legbrutálisabb katonai állam a mostani constellátiók közt vállvetve és egyetértve versenyeznek „szent“ hagyományaik valósításában, alig kerülhet nagy erőmegfeszítésükbe: azingermauismust és a pauslavismust egymás mellett megalapítani. Orosz- és Poroszország régi jóbarátok és e viszonyt minden körülmény közt fönn tudták tartani , azért minden élesebb politikai combittáló tehetség nélkül is el lehet gondolni, miszerint a porosz-francia háború sem vette kezdetét anélkül, hogy a két szomszéd közt bizonyos egyezkedések ne jöttek volna létre, és ha Oroszország arra kötelezte magát, hogy a győzedelmes Franciaországot ellensúlyozza , úgy Poroszország alig ígérhetett kevesebbet, minthogy Oroszországnak keleten „szabad kezet” enged. A keleti kérdés, melynek lényege az egész európai török birodalom és ennek hatalma alá rendelt országok integritását foglalja magában , a krími háborúban már egyszer igen véres megoldást nyert, mely a párisi protokollum és a garantírozó hatalmak által lön biztosítva. A keleti kérdés által elsősorban érdekelt Ausztria, melynek kiülügyeit rendesen rövidlátó politikusok intézték, a krími háború alkalmával igen szerencsétlen szerepet játszott és »figyelő semlegességek által, mely temérdek pénzébe került, nemcsak Oroszország gyűlöletét vonta magára , mely őt az 1849-ben nyújtott segélyért hálátlansággal vádolta,nemcsak a még akkor másodrendű Poroszország mérgét keltette föl, hanem Angol- és főleg Franciaország rokonszenvét is elvesztette, amelyek, midőn az európai egyensúly föntartására borzasztó áldozatokat hoztak , egyszersmind Ausztriát is megmentették. Ez ügyetlen politikáért Ausztria 1859-ben és 1866-ban bőségesen lakott; mindkettő, a cár ellensége és a cár barátja, minden jogos alap nélkül megtámadta és megalázta. Most, midőn Franciaország le van sújtva, Olaszország belügyeinek elintézésével van elfoglalva és az önkebelében viszálykodó Ausztria még nem fejthet ki elég erélyt, Angolország pedig egymaga már azért sem tehet semmit, mivel nem katonai állam és igen messze esik a helyszínétől, Oroszországnak könnyű dolog a gyönge török ellen föllépni; ha tehát a "semleges liga" még továbbra is nyugodtan nézi, tajkép degradáltatik le Franciaország a másodrendű hatalmak sorába, az a Franciaország, melynek voluma az európai kérdésekben oly határozott és fontos szerepet játszott, akkor rövid időn oly háború fog keletkezni, mely a porosz katonai dictatura által már nagyban megzavart európai egyensúlyt tökéletesen föl fogja forgatni és ennek első áldozata Ausztria-Magyarország lesz, ha az eseményektől meg hagyja magát lepetni. Ily szempontból nézve a dolgokat, bámulnunk kell a kormány optimizmusán, mely egy felhőcskét sem lát a keleti horizonton, bámulunk a cislajtániai németek és német lapok otromba francia halásán, mintha az az „Erbfeind“, aki Ausztria megsemmisítését tűzte ki céljául, nem Berlinben szőné terveit. Napóleon, kinek okosságát és éles eszét senki sem vonhatja kétségbe, azt mondá egyszer, hogy Ausztria egy eszmével és egy hadsereggel mindig hátra van, és hogy e szerencsétlen hátramaradás okozza vesztét. Vájjon ismét úgy lesz-e ? vájjon ismét akkor fogunk-e készülni, midőn már az ellenség kétfelől nyakunkon lesz ? Brünn , szeptember 6-án 1870. K. L. A szeged-csongrádi takarékpénztár. (2) Mai számunk ujdonsági rovatában közöljük a föntebbi takarékpénztár azon nemes tényét, miszerint 25 éves fönnállása alkalmából jótékonysági gyakorlata tárgyául a népnevelés szent ügyét szemelte ki. Nem annyira e tény (mert hisz jótékony adakozásait évenként ennél sokkal nagyobb mértékben szokta gyakorolni) mint inkább az alkalom, melyből az eredt, megérdemli, hogy ezen intézetről ezúttal bővebben is megemlékezzünk. A 40-es években, midőn hazánk , különösen pedig Szeged város és vidéke kereskedelmes ipara még nagyon is gyermekéveit élte, s azok emelésével vajmi kevesen törődtek, néhány vezérférfiukk élükön az örökké feledhetlen nagy hazafi Klauzál Gáborral — e téren is a haladás zászlóját lobogtatva , e városban a kereskedés, ipar s gazdászat emelésére az egész megyére kiható működési körrel egy takarékpénztár alapításán törekekedett. Az eszme fölkarolva, a részvények néhány nap alatt jegyezve lőnek, s ezen első pénztárintézetünk Klauzál Gábor elnöklete alatt 1845-dik évi október 1-én kezdé meg e vidékre nézve valóban üdvös működését. Sajnáljuk, hogy nélkülöznünk kell ez alkalommal a kellő adatokat annak kimutatására, hogy ezen intézet fönnállása óta hány éveket adományozott közintézetek és szegények fölsegélésére, annyi bizonyos, hogy nem