Szegedi Híradó, 1870. július-december (12. évfolyam, 78-156. szám)
1870-11-25 / 141. szám
1870. Tizenkettedik évfolyam Előfizetési Megjelen: Hetenkint 3-szor, szerdán, pénteken és vasárnap reggel. Szerkesztőségi iroda, óvá a lap szellemi részét illető közlemények küldendők: iskola-utca, Vadász-ház, 1-ső emelet. Kiadóhivatal Burger Zsigmond könyvnyomdájában, hová az előfizetési pénzek küldendők. Szegeden házhozhordással és vidékre postán. Egész évre . . . 8 frt. | Félévre .... 4 frt. Évnegyedre ... 2 frt. föltételek: Helyben a kiadóhivataltól elvitetve: Egész évre . . . 7 frt. | Félévre . . 3 frt 50 kr. Évnegyedre . . . 1 frt 75 kr. Hirdetések dija: A hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 6 kr., kh szerinél 5 kr., többszörinél 4 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beigtatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. Kincstári illeték minden egyes beigtatásért 30 kr. A „Nyiltér“ ben a négyhasábos petitsor igtatási di 15 krajcár. Hirdetések fölvétetnek : Szegeden a kiadóhivatalban; Pesten Neumann B. első magyar hirdetési irodájában, kigyó-utca 6 szám; Bécsben Hausenstein & Vogler (Neuer Markt 11) és Oppelik A. (Wollzeile 22) hirdetési ügynököknél; Majia m. Frankfurtban G. L. Daube & Cp. hirdetési expeditiójában; Lipcsében Eugen Fort és Párisban Havas, Lafilte, Bullier & Cp. (Place de la Bourse 8) hirdetési irodájában. 14.1 -ik szám. Péntek, november 25-én. POLITIKAI ÉS VEGYESTARTALMÚ KÖZLÖNY. Szeged, nov. 24. Azon vita, mely két nap óta folyik az országháziján, egészen alkalmas arra, hogy a reánk mint prédára leskeledő ellenségeket ellenünkben úgy benn, mint künn fölbátoritsa s minden hazafias kebelt mély aggodalommal töltsön el. A vita tárgyát ismerik olvasóink : azon kölcsönügylet ez, mely a lajtántuli és magyar pénzügyminiszterek beleegyezésével a közös pénzügyminiszter által köttetett akkor, midőn a porosz-francia háború megindult s az országgyűlés nálunk már elnapolva volt. A vita folyamát lapunk szűk teréhez mérten lehetőleg bő kivonatban közöljük s abból olvasóink tisztába jönnek az ügy állásával, mely röviden abban áll, hogy a magyar pénzügyminiszter beleegyezését adta egy közös kölcsönműveletbe, anélkül , hogy azt az 1867. XII. t. c. illető szakasza értelmében az országgyűlés elé terjesztette volna. Tény, hogy a miniszter eljárása a törvény betűjével nem egyez meg, ezt maga Kerkápoly is elismerte ; de tény az is, hogy midőn e pénzügyi művelet köttetett, akkor sem a delegációk nem voltak együtt, hogy az a törvény szerint beleegyezését adhatta volna, sem az országgyűlés, hogy a kölcsönműveletet annak, födözés végett, bejelenthette volna; a dologgal pedig nem lehetett késni, mert a birodalmat a háború esélyei fenyegették s a kölcsön a legszükségesebb hadikészületekre kellett, hogy semlegességünkben ne kelljen non putaremektől rettegnünk. Ezt a közös pénzügyminiszter a delegációk előtt fogja igazolni, ahova az ügy tartozik, s aztán, ha az helybenhagyja a műveletet, fog a magyar pénzügyminiszter is eme tettéért fölmentést kérni, s csak akkor fog e kölcsön reánk nézve jogilag kötelező lenni. Amint látjuk tehát, ez egy jóformán bizalom kérdése az eljáró miniszter iránt, aki tett lépésében a törvény betűjétől való eltérést azzal menti, ami legnagyobb, a haza veszélyben forgásával, melyet a felelős kormánynak jogában, sőt kötelességében áll szükség esetén rendkívüli eszközökkel is megóvni. És az ellenzék most, kapva egy a jobboldalról (Zsedényitől) jött interpelláción, mely ez ügyet a legkíméletlenebb módon hozta szőnyegre, megtagadja e bizalmat a minisztertől, törvénysértést emleget, sőt a mindent túllicitáló szájas pseudo 48-as párt egyenesen rászólást indítványoz s „feszítsd meg“-ez kiált ellene, és megcsinálják a legélesebb discussiót akkor , midőn Európa a legnehezebb krízisektől vajúdik , melyek különösen hazánkat ezer veszélylyel fenyegetik! Nem szólnánk semmit, ha békés időket élnénk s az ügy oly kényes természetű nem volna; de akkor, midőn körülöttünk puskaporral van tele a levegő , a bőrünkre spekuláló ellenségeknek ily jelenetet viscenirozni , valóban Szomorú látvány nekünk , örvendetes ellenségeinknek, akiket bizonyára nem fogunk óvatosakká tenni az ily, rendes viszonyok közt talán indokolt, de most igen-igen veszélyes pártcsatákkal, melyek méltán fölhívhatják őket arra, hogy gyöngeségeinkre számítsanak. Bizony-bizony, mi talán akkor is képesek lennénk egymással „törvénysértés“ fölött hajbakapni , midőn az ágyuk már határainkon dörögnek. Szomorú, nagyon szomorú ez! Bimgészetek. Nem hiába, hogy par excellence prókátor és politikus nemzet vagyunk, hanem terem is nálunk boldog Magyarországon az államférfi, mint a subagallér. Ezelőtt a szerkesztőkben változatos .Magyar Újság“ termelte tucatszámra az efféle subagallér-államférfiakat (most ugyan nem tudom, termeli e még , mert esztendeje, hogy színét se láttam ezen a vidéken) Legújabban az „Ellenőr“ hasábjain ütötte föl magát egy ilyen „nem anyától lett, újságban termett* államférfiut. Mezőssy László urban, aki nemcsak államférfi, hanem egyszersmind tokaji szőlősgazda, még pedig olyan, akinek Tolcsván a király szomszédja. Mindezt elmondja a nevezett politikusszőlősgazda cicerós vezércikkben az „Ellenőr” homlokán, és elmondja továbbá, hogy 12 évvel ezelőtt rávették ő felségét, hogy változtassa meg ódon , avult magyaros szőlőmiveltetési rendszerét, aki engedett is, és a 100 hold kir. szőlőkből mintegy 20 holdat Holbrenk bécsi német kertész kezére bízott, aki aztán két év alatt úgy megholbrenkirozta a magyar szőlőt, hogy az idegen szokásokat magára erőszakolni nem engedett borág végre sárgulni kezdett s már-már haldoklott. Észrevévén ezt ő fölsége, azzal segített a bajon, hogy Holbrenket rögtön elkergette modern rendszerével együtt s a pusztulásnak indult szőlőt Nánási S becsületes tolcsvai magyar vincellérre bizta, aki aztán 10 év alatt a régi jó magyar rendszer szerint helyrehozta azt a pusztulásokat, miket a modern experimentatiok okoztak. Mi következik ebből ? Az, hogy denique a magyar ember a kenyeret szalonnával sem tudja megenni politika nélkül, annál kevésbé tudhat enélkül szőlőt mivelni. Hát ezek után M. úr elmondja, hogy ha az isten egyszer elhozná az ő fölséges szomszédját a tolcsvai szőlőjébe, hát biz ő megsúgná neki, hogy — „lásd uram, királyom ! nem veszed-e észre, mennyire hasonlít ez a Holbrenk féle dolog a mostani magyar kormány eljárásához? Hogy összeholbrenkhozta ez az Andrássy minisztérium is, de különösen annak egyik tagja, Horváth Boldizsár, a régi magyar alkotmányt, szokásokat, institutiókat, különösen — no itt a bibi! — a megyei rendszert! itt is a modern státuseszmék kerekedtek fölül, mint tokaji szőlődben; nem látod, hogy sárgul lassan Magyarország? stb.“ Szóval, az sül ki mindezekből, hogy jó lenne még most idejében az Andrássy-minisztériumot mind a pereputyostól Holbrenk után küldeni, még ezzel lehetne segítni a szőlőn. Alattoman értetődik természetesen , hogy helyébe Tisza-Nánási uraimékat állítaná ő fölsége a magyar alkotmány szőlőjébe vincellérnek. — Egyéb fájdalma nincs Mezőssy szőlősgazda urnak. És M. úrból Dániel lelke szól, neki rettenetes igaza van. Hanem kár volt neki épen csak az Andrássy-miniszteriumon kezdeni, holott elkezdhette volna mindjárt szent István királyunkon, aki már anno 1000 körül, Geiza fejedelem előkészítő nyomdokain indulva, azt a bátorságot követte el, hogy népét az ősi magyar pogány vallásból kies a keresztény hitre térítette; továbbá elkövette még azt a bolondságot is, hogy akkoriban mindenesetre új s őseink száguldozó természetével nem igen egyező alkotmányos rendszert hozott be, melynek alapvonásai napjainkig fönnmaradtak. Igaz, hogy e modern experimentációk folytán ma, 870 év után is „áll Buda még“, de hát ki tudja, ezek nélkül nem hódítottuk volna-e meg Európát egész az atlanti és feketetengerig, ugye ? És ha már t. Mezőssy úr talán nem akart volna vesződni ily ócska dolgokkal, hát legalább nekieshetett volna az 1848-diki törvényhozásnak, amely szakítva az ősi rendi alkotmánynyal, behozta a népképviseletet és — uramfia — a modern parlamentarismust, a felelős kormányrendszert nekünk , akik soha senkinek sem szerettünk felelgetni! Ezek ellen azonban M. államférfiúnak nincs kifogása, van csak az Andrássy-kormány ellen, amién az állandó bíróságok modern intézményét holbrenkirozta be az úr szőlőjébe, hogy ezután ne a kortesek törvénykezzenek, és kivetkőzteté a megyét slendrián copfjaiból, hogy azok ne annyira az ország dolgaival, mint a saját házi ügyeikkel bíbelődjenek; és hogy munkájuknak ne csak sallangos protocollumokban, hanem hasznos tényekben is legyen egy kis látszatja, úgy látszik, t. Mezőssy úr épen úgy van a modern institutiókkal, mint a fuvarosok a vasúttal s a napszámosok a gépekkel: szörnyű mód haragszanak ezek is és szidják a „német” ilyen amolyanját annak, aki a vasutat és a gépeket nyakukra hozta ! Jókai nemrégiben igen ékes stylusban megírta a sajtkukac monológját : Mezőssy ur most elébünk tárta a sajtkukac politikáját. Hyíslalos jelentése Szeged szab. kir. város tekintetes közgyűléséhez. Magyar János ügyvéd, mint bizottmányi elnök és képviselő társainak, Szeged város polg. Törvényszéke által bemutatott 1870. év első felére, valamint a megelőző évekre szóló Ügykimutatás megvizsgálása tárgyában. Tekintetes közgyűlés! Szeged szabad királyi város tek. Törvényszékének , a folyó év első felében földolgozott és a ./§ alatti 5538/870. számú tanácsi végzéshez mellékelt 3 darab rovatos ügykimutatását i. é. aug. 7-én tartott közgyűlési 208. számú végzésével kiküldött galalizott bizottmánynak azon célból adta ki, hogy ezen törvényszéki féléves ügykimutatást felülvizsgálván , kitüntessük: váljon az egyes törvényszéki bírák viszonylagosan mennyit dolgoznak, melyik tanácsnok hány pert sat. kapott, s azokból mennyit intézett el? Ezen vizsgálat eredményéről következőkben tesszük véleményes jelentésünket. Mindenekelőtt kiemeljük, hogy a törvényszéki tevékenység könnyebb áttekintése és alaposabb megbírálása tekintetéből, a bírói ellátás alá tartozó ügyeket megkülönböztetve adjuk elő főbb nemeik szerént, u. m. peres végrehajtási, hagyatéki és csődügyek ; továbbá, hogy vizsgálatunk tárgyává nemcsak az elmúlt félév ügykimutatását, hanem az 1867. évről elmaradott s mai napig el nem intézett agydarabokat is fölvettük, mert, fájdalom ! ilyenek is vannak; végre, hogy a jegyzők munkálkodására azért nem terjeszkedtünk ki szorosabban, mert köztudomás szerint ők a náluk volt pereket jegyzék mellett bemutatták, s azok az új perrendtartás szabályai szerint kiosztattak. El nem mulaszthatjuk azonban itt mindjárt a jegyzőkre nézve hangsúlyozni, hogy habár eszerént e náluk u. n. folyó ügyek léteznek, — ezek közül mégis még 1867. évből is fordulnak elő elintézetlen tárgyak és igy tőlök is gyorsabb és szorgalmasabb munkásság jogosan várható és követelhető volna. Áttérve ezek után az egyes előadók munkásságára, a köztük kiosztott ügyek, f. évi September hó végéig következőleg állottak : Kob Antal tanácsnok urnak fenn van még 1867. évről 1 darab hagyatéki ügye elintézetlen; 1868. évből semmi és 1869. évről hátra van még 3 db , t. i. 1 csőd, 1 per és 1 végrehajtási ügy. Szuha Gáspár tanácsnok urnak fenn van még 1867. évről 18 ügye elintézetlen, u. m. 12 végrehajtási, 2 per, 3 hagyaték és 1 csőd ; 1868. évről elintézetlen még 4 db. 1 letárgyalt s befejezett per és 3 hagyatéki ügy; továbbá 1869. évről van nála még elintézetlen 28 darab. Ezek közt van 25 per, 2 hagyatéki és 1 végrehajtási ügy. Georgievics György tanácsnok urnak fenn van még 1867. évről 2 darab elintézetlen csődügyi száma; azonban 1868 a- 1869. években kiosztottt ügyeit mind feldolgozta, hátraléka semmi. Kutassy Ferenc tanácsnok urnak fenn van még 1867. évről két rendbeli hagyatéki száma elintézetlen, 1868. évről hátra van 1 per és 1869. évről 1 csőd és 2 hagyatéki ügye. Hódy Imre tanácsnok urnak fenn van még 1867. évről 1 csődügye elintézetlen, 1868. évről semmi hátraléka, azonban 1869. évről van elintézetlen ügye 12 db. Ezek közt 10 per, 1 csőd és 1 hagyatéki száma. Az 1870-ik év első felében kiosztott ügyek, 1. évi szeptember hó végéig következő eredményt mutatnak: Kolb Antalnak kapott összesen 1186 számot, és pedig 326 pert, 109 végrehajtást, 328 hagyatékot és 423 csődügyet. Ezekből elintézett 315 pert, 109 végrehajtást, 327 hagyatékot és 423 csődügyet. Elintézetlen tehát még 11 per és 1 hagyatéki szám. Szuha Gáspár kapott összesen 530 ügyet. Ezekből 210 pert, 85 végrehajtást, 150 hagyatékot és 85 csődügyet. Elintézett belőlök 183 pert, 85 végrehajtást, 150 hagyatékot és 83 csődügyet. Hátralékban marad 27 per és 2 csődügy, öszvegesen 29 darab. Georgievits György kapott összesen 667 számot. Ezekből 322 pert, 194 végrehajtást, 131 hagyatékot és 20 csődügyet. Elintézett köztük 322 pert, 194 végrehajtást, 131 hagyatékot és 17 csődügyet. Hátralékban van tehát 3 darab csődszámmal. Kutassy Ferenc kapott összesen 338 számot. És pedig 314 pert, 47 végrehajtást, 99 hagyatékot és 178 csődügyet. Bevégzett belőlök 13 pert, 47 végrehajtást, 98 hagyatékot és 175 csődügyet. Hátraléka: 1 per, 1 hagyaték és 3 csődügy. Hódy Imre kapott összesen 468 számot. Ezekből 160 pert, 129 végrehajtást, 128 hagyatékot és 51 csődügyet. Elvégzett belőlök 113 pert, 108 végrehajtást, 105 hagyatékot és 17 csődügyet. Hátralékban marad tehát: 47 per, 21 végrehajtás, 23 hagyaték és 34 csődügy. Összesen : Egy százhuszonöt darab. Az ekként összeállított számadatokból tehát a következő tények folynak le: 1. Legtöbb számot kapott t. i. 1186. Kolb Antal unok úr és legkevesebbet Kutassy Ferenc ur, t. i. 338. Azonban a Kolb urnál előjövő majdnem kétszeres referádát, a Pfeifer-féle csődtömeg szolgáltatja ; Kutassy urnál pedig az aránytalanságot a telekkönyvi önálló munkatömeg egyenlíti ki. A többiek ügyforgalma majdnem egyenlő , azonban Hódy tanácsnok úré mégis a legkevesebb. 2. Mindannak dacára, hogy Szluha Gáspár és Hódy Imre mok uraknak legkevesebb ügyszámuk van, nekik mégis legmagasabb a hátralékuk. Leginkább feltűnő ez Hódy Imre tanácsnoknál, ki az ügyek minden nemében nagyban hátra van ugyannyira, hogy az egész törvényszék hátraléka együtt véve felét sem teszi az ő hátralékának ! Ha tehát meggondoljuk, hogy a beérkezett ügyek egyenlően és sorrend szerént osztatnak ki az elnök által, s azt egyáltalán állítani nem lehet, hogy a kiválólag nehéz tárgyak talán Hódy Imrenök úrnak adatnak ki, önkényt következik, hogy Hódy úr ügyeiből a legkevesebb szám foly be az igtatóba s így