Szegedi Híradó, 1870. július-december (12. évfolyam, 78-156. szám)

1870-11-25 / 141. szám

1870. Tizenkettedik évfolyam Előfizetési Megjelen: Hetenkint 3-szor, szerdán, pénteken és vasárnap reggel. Szerkesztőségi iroda, óvá a lap szellemi részét illető közlemények külden­dők: iskola-utca, Vadász-ház, 1-ső emelet. Kiadóhivatal Burger Zsigmond könyvnyomdájában, hová az előfizetési pénzek küldendők. Szegeden házhozhordással és vidékre postán. Egész évre . . . 8 frt. | Félévre .... 4 frt. Évnegyedre ... 2 frt. föltételek: Helyben a kiadóhivataltól elvitetve: Egész évre . . . 7 frt. | Félévre . . 3 frt 50 kr. Évnegyedre . . . 1 frt 75 kr. Hir­detések dija: A hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 6 kr., kh szerinél 5 kr., többszörinél 4 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beigtatás mellett ked­vezőbb föltételek alatt vétetnek föl. Kincstári illeték minden egyes beigtatásért 30 kr. A „Nyiltér“ ben a négyhasábos petitsor igtatási di 15 krajcár. Hirdetések fölvétetnek : Szegeden a kiadóhivatalban; Pesten Neumann B. első magyar hirdetési irodájában, kigyó-utca 6 szám; Bécsben Hausenstein & Vogler (Neuer Markt 11) és Oppelik A. (Wollzeile 22) hirdetési ügynököknél; Majia m. Frankfurtban G. L. Daube & Cp. hirdetési expeditiójában; Lipcsében Eugen Fort és Párisban Havas, Lafilte, Bullier & Cp. (Place de la Bourse 8) hirdetési irodájában. 14.1 -ik szám. Péntek, november 25-én. POLITIKAI ÉS VEGYEST­ART­ALMÚ KÖZLÖNY. Szeged, nov. 24. Azon vita, mely két nap óta folyik az országháziján, egészen alkalmas arra, hogy a reánk mint prédára leskeledő ellenségeket ellenünkben úgy benn, mint künn fölbátoritsa s minden hazafias ke­belt mély aggodalommal töltsön el. A vita tárgyát ismerik olvasóink : azon kölcsönügylet ez, mely a lajtán­­tuli és magyar pénzügyminiszterek be­leegyezésével a közös pénzügyminisz­ter által köttetett akkor, midőn a po­rosz-francia háború megindult s az or­szággyűlés nálunk már elnapolva volt. A vita folyamát lapunk szűk teré­hez mérten lehetőleg bő kivonatban kö­zöljük s abból olvasóink tisztába jön­nek az ügy állásával, mely röviden ab­ban áll, hogy a magyar pénzügyminisz­ter beleegyezését adta egy közös köl­­csönműveletbe, anélkül , hogy azt az 1867. XII. t. c. illető szakasza értel­mében az országgyűlés elé terjesztette volna. Tény, hogy a miniszter eljárása a törvény betűjével nem egyez meg, ezt maga Kerkápoly is elismerte ; de tény az is, hogy midőn e pénzügyi művelet köttetett, akkor sem a delegációk nem voltak együtt, hogy az a törvény sze­rint beleegyezését adhatta volna, sem az országgyűlés, hogy a kölcsönműveletet annak, födözés végett, bejelenthette volna; a dologgal pedig nem lehetett késni, mert a birodalmat a háború esélyei fe­nyegették s a kölcsön a legszüksége­sebb hadikészületekre kellett, hogy sem­legességünkben ne kelljen non putare­­mektől rettegnünk. Ezt a közös pénzügyminiszter a delegációk előtt fogja igazolni, ahova az ügy tartozik, s aztán, ha az helyben­­hagyja a műveletet, fog a magyar pénz­ügyminiszter is eme tettéért fölmentést kérni, s csak akkor fog e kölcsön reánk nézve jogilag kötelező lenni. Amint látjuk tehát, ez egy jófor­mán bizalom kérdése az eljáró minisz­ter iránt, aki tett lépésében a törvény betűjétől való eltérést azzal menti, ami legnagyobb, a haza veszélyben forgásá­val, melyet a felelős kormánynak jogá­ban, sőt kötelességében áll szükség ese­tén rendkívüli eszközökkel is megóvni. És az ellenzék most, kapva egy a jobboldalról (Zsedényitől) jött interpel­­láción, mely ez ügyet a legkíméletle­nebb módon hozta szőnyegre, megta­gadja e bizalmat a minisztertől, tör­vénysértést emleget, sőt a mindent túl­licitáló száj­as pseudo 48-as párt egye­nesen rászólást indítványoz s „feszítsd meg“-ez kiált ellene, és megcsinálják a legélesebb discussiót akkor , midőn Európa a legnehezebb krízisektől vajú­dik , melyek különösen hazánkat ezer veszélylyel fenyegetik! Nem szólnánk semmit, ha békés időket élnénk s az ügy oly kényes ter­mészetű nem volna; de akkor, midőn körülöttünk puskaporral van tele a le­vegő , a bőrünkre spekuláló ellenségek­nek ily jelenetet viscenirozni , valóban Szomorú látvány nekünk , örvendetes ellenségeinknek, akiket bizonyára nem fogunk óvatosakká tenni az ily, rendes viszonyok közt talán indokolt, de most igen-igen veszélyes pártcsatákkal, me­lyek méltán fölhívhatják őket arra, hogy gyöngeségeinkre számítsanak. Bizony-bizony, mi talán akkor is képesek lennénk egymással „törvény­­sértés“ fölött hajbakapni , midőn az ágyuk már határainkon dörögnek. Szomorú, nagyon szomorú ez! Bimgészetek. Nem hiába, hogy par excellence prókátor és politikus nemzet vagyunk, hanem terem is nálunk boldog Magyarországon az államférfi, mint a subagallér. Ezelőtt a szerkesztőkben változatos .Ma­gyar Újság“ termelte tucatszámra az efféle subagallér-államférfiakat (most ugyan nem tudom, termeli e még , mert esztendeje, hogy színét se láttam ezen a vidéken) Legújabban az „Ellenőr“ hasábjain ütötte föl magát egy ilyen „nem anyától lett, újságban termett* államférfiu­t. Mezőssy László urban, aki nem­csak államférfi, hanem egyszersmind tokaji szőlősgazda, még pedig olyan, akinek Tolcs­­ván a király szomszédja. Mindezt elmondja a nevezett politikus­szőlősgazda cicerós vezércikkben az „Ellenőr” homlokán, és elmondja továbbá, hogy 12 évvel ezelőtt rávették ő felségét, hogy vál­toztassa meg ódon , avult magyaros szőlőmi­­veltetési rendszerét, aki engedett is, és a 100 hold kir. szőlőkből mintegy 20 holdat H­o­l­b­r­e­n­k bécsi német kertész kezére bí­zott, aki aztán két év alatt úgy megholbren­­kirozta a magyar szőlőt, hogy az idegen szo­kásokat magára erőszakolni nem engedett borág végre sárgulni kezdett s már-már hal­­doklott. Észrevévén ezt ő fölsége, azzal se­gített a bajon, hogy Holbrenket rögtön el­kergette modern rendszerével együtt s a pusztulásnak indult szőlőt Nánási S becsüle­tes tolcsvai magyar vincellérre bizta, aki aztán 10 év alatt a régi jó magyar rendszer sze­rint helyrehozta azt a pusztulásokat, miket a modern experimentatiok okoztak. Mi következik ebből ? Az, hogy denique a magyar ember a kenyeret szalonnával sem tudja megenni politika nélkül, annál kevésbé tudhat enélkül szőlőt mivelni. Hát ezek után M. úr elmondja, hogy ha az isten egyszer elhozná az ő fölséges szom­szédját a tolcsvai szőlőjébe, hát biz ő meg­súgná neki, hogy — „lásd uram, királyom ! nem veszed-e észre, mennyire hasonlít ez a Holbrenk féle dolog a mostani magyar kor­mány eljárásához? Hogy összeholbrenkh­ozta ez az Andrássy minisztérium is, de különösen annak egyik tagja, Horváth Boldizsár, a régi magyar alkotmányt, szokásokat, institutiókat, különösen — no itt a bibi! — a megyei rendszert! itt is a modern státuseszmék kerekedtek fölül, mint tokaji szőlődben; nem látod, hogy sárgul lassan Magyarország? stb.“ Szóval, az sül ki mindezekből, hogy jó lenne még most idejében az Andrássy-minisztérium­ot mind a pereputyostól Holbrenk után küldeni, még ezzel lehetne segítni a szőlőn. Alattom­­an értetődik természetesen , hogy helyébe Tisza-Nánási uraimékat állítaná ő föl­sége a magyar alkotmány szőlőjébe vincellér­nek. — Egyéb fájdalma nincs Mezőssy szőlős­gazda urnak. És M. úrból Dániel lelke szól, neki rettenetes igaza van. Hanem kár volt neki épen csak az Andrássy-miniszteriumon kez­deni, holott elkezdhette volna mindjárt szent István királyunkon, aki már anno 1000 kö­rül, Geiza fejedelem előkészítő nyomdokain indulva, azt a bátorságot követte el, hogy népét az ősi magyar pogány vallásból ki­es a keresztény hitre térítette; továbbá el­követte még azt a bolondságot is, hogy akkoriban mindenesetre új s őseink szágul­dozó természetével nem igen egyező alkot­mányos rendszert hozott be, melynek alap­vonásai napjainkig fönnmaradtak. Igaz, hogy e modern experimentációk folytán ma, 870 év után is „áll Buda még“, de hát ki tudja, ezek nélkül nem hódítottuk volna-e meg Európát egész az atlanti és feketetengerig, ugy­e ? És ha már t. Mezőssy úr talán nem akart volna vesződni ily ócska dolgokkal, hát legalább nekieshetett volna az 1848-diki törvényhozásnak, amely szakítva az ősi rendi alkotmánynyal, behozta a népképviseletet és — uramfia — a modern parlamentarismust, a felelős kormányrendszert nekünk , akik soha senkinek sem szerettünk felelgetni! Ezek ellen azonban M. államférfiúnak nincs kifogása, van csak az Andrássy-kormány ellen, amién az állandó bíróságok modern intézményét holbrenkirozta be az úr szőlő­jébe, hogy ezután ne a kortesek törvénykez­­zenek, és kivetkőzteté a megyét slendrián copfjaiból, hogy azok ne annyira az ország dolgaival, mint a saját házi ügyeikkel bíbe­lődjenek; és hogy munkájuknak ne csak sal­­langos protocollumokban, hanem hasznos té­nyekben is legyen egy kis látszatja, úgy látszik, t. Mezőssy úr épen úgy van a modern institutiókkal, mint a fuvaro­sok a vasúttal s a napszámosok a gépekkel: szörnyű mód haragszanak ezek is és szidják a „német” ilyen­ amolyanját annak, aki a vasutat és a gépeket nyakukra hozta ! Jókai nemrégiben igen ékes stylusban megírta a sajtkukac monológját : Mezőssy ur most elébünk tárta a sajtkukac­­ politikáját. H­yíslalos jelentése Szeged szab. kir. város tekintetes közgyűléséhez. Magyar János ügyvéd, mint bizottmányi elnök és képviselő társainak, Szeged város polg. Törvényszéke által bemutatott 1870. év első felére, valamint a megelőző évekre szóló Ügykimutatás megvizsgálása tárgyában. Tekintetes közgyűlés! Szeged szabad királyi város tek. Tör­vényszékének , a folyó év első felében föl­dolgozott és a ./§ alatti 5538/870. számú ta­nácsi végzéshez mellékelt 3 darab rovatos ügykimutatását i. é. aug. 7-én tartott köz­gyűlési 208. számú végzésével kiküldött galal­­izott bizottmánynak azon célból adta ki, hogy ezen törvényszéki féléves ügykimutatást felül­vizsgálván , kitüntessük: váljon az egyes tör­vényszéki bírák viszonylagosan mennyit dol­goznak, melyik tanácsnok hány pert sat. ka­pott, s azokból mennyit intézett el? Ezen vizsgálat eredményéről következőkben tesszük véleményes jelentésünket. Mindenekelőtt kiemeljük, hogy a tör­vényszéki tevékenység könnyebb áttekintése és alaposabb megbírálása tekintetéből, a bí­rói ellátás alá tartozó ügyeket megkülönböz­tetve adjuk elő főbb nemeik szerént, u. m. peres végrehajtási, hagyatéki és csődügyek ; továbbá, hogy vizsgálatunk tárgyává nemcsak az elmúlt félév ügykimutatását, hanem az 1867. évről elmaradott s mai napig el nem intézett agydarabokat is fölvettük, mert, fájdalom ! ilye­nek is vannak; végre, hogy a jegyzők mun­kálkodására azért nem terjeszkedtünk ki szo­rosabban, mert köztudomás szerint ők a ná­luk volt pereket jegyzék mellett bemutatták, s azok az új perrendtartás szabályai szerint kiosztattak. El nem mulaszthatjuk azonban itt mind­járt a jegyzőkre nézve hangsúlyozni, hogy habár eszerént e náluk u. n. folyó ügyek lé­teznek, — ezek közül mégis még 1867. év­ből is fordulnak elő elintézetlen tárgyak és igy tőlök is gyorsabb és szorgalmasabb mun­kásság jogosan várható és követelhető volna. Áttérve ezek után az egyes előadók mun­kásságára, a köztük kiosztott ügyek, f. évi September hó végéig következőleg állottak : K­o­­­b Antal tanácsnok urnak fenn van még 1867. évről 1 darab hagyatéki ügye el­intézetlen; 1868. évből semmi és 1869. év­ről hátra van még 3 db , t. i. 1 csőd, 1 per­ és 1 végrehajtási ügy. S­z­­­u­h­a Gáspár tanácsnok urnak fenn van még 1867. évről 18 ügye elintézetlen, u. m. 12 végrehajtási, 2 per, 3 hagyaték és 1 csőd ; 1868. évről elintézetlen még 4 db. 1 letárgyalt s befejezett per és 3 hagyatéki ügy; továbbá 1869. évről van nála még elintézet­len 28 darab. Ezek közt van 25 per, 2 ha­gyatéki és 1 végrehajtási ügy. Georgievics György tanácsnok ur­nak fenn van még 1867. évről 2 darab elin­tézetlen csődügyi száma; azonban 1868 a- 1869. években kiosztottt ügyeit mind feldol­gozta, hátraléka semmi. Kutassy Ferenc tanácsnok urnak fenn van még 1867. évről két rendbeli hagyatéki száma elintézetlen, 1868. évről hátra van 1 per és 1869. évről 1 csőd és 2 hagyatéki ügye. H­ó­d­y Imre tanácsnok urnak fenn van még 1867. évről 1 csődügye elintézetlen, 1868. évről semmi hátraléka, azonban 1869. évről van elintézetlen ügye 12 db. Ezek közt 10 per, 1 csőd és 1 hagyatéki száma. Az 1870-ik év első felében kiosztott ügyek, 1. évi szeptember hó végéig következő eredményt mutatnak: Kolb Antal­­nak kapott összesen 1186 számot, és pedig 326 pert, 109 végrehaj­tást, 328 hagyatékot és 423 csődügyet. Ezek­ből elintézett 315 pert, 109 végrehajtást, 327 hagyatékot és 423 csődügyet. Elintézetlen te­hát még 11 per és 1 hagyatéki szám. S­z­­­u­h­a Gáspár kapott összesen 530 ügyet. Ezekből 210 pert, 85 végrehajtást, 150 hagyatékot és 85 csődügyet. Elintézett belő­­lök 183 pert, 85 végrehajtást, 150 hagyaté­kot és 83 csődügyet. Hátralékban marad 27 per és 2 csődügy, öszvegesen 29 darab. Georgievits György kapott összesen 667 számot. Ezekből 322 pert, 194 végre­hajtást, 131 hagyatékot és 20 csődügyet. Elintézett köztük 322 pert, 194 végrehajtást, 131 hagyatékot és 17 csődügyet. Hátralékban van tehát 3 darab csődszámmal. Kutassy Ferenc kapott összesen 338 számot. És pedig 314 pert, 47 végrehajtást, 99 hagyatékot és 178 csődügyet. Bevégzett belőlök 13 pert, 47 végrehajtást, 98 hagya­tékot és 175 csődügyet. Hátraléka: 1 per, 1 hagyaték és 3 csődügy. H­ó­d­y Imre kapott összesen 468 szá­mot. Ezekből 160 pert, 129 végrehajtást, 128 hagyatékot és 51 csődügyet. Elvégzett belőlök 113 pert, 108 végrehajtást, 105 ha­gyatékot és 17 csődügyet. Hátralékban marad tehát: 47 per, 21 végrehajtás, 23 hagyaték és 34 csődügy. Összesen : Egy száz­hu­szonöt darab. Az ekként összeállított számadatokból te­hát a következő tények folynak le: 1. Legtöbb számot kapott t. i. 1186. Kolb Antal unok úr és legkevesebbet Kutassy Ferenc ur, t. i. 338. Azonban a Kolb urnál előjövő majdnem kétszeres referádát, a Pfei­­fer-féle csődtömeg szolgáltatja ; Kutassy urnál pedig az aránytalanságot a telekkönyvi önálló munkatömeg egyenlíti ki. A többiek ügyfor­galma majdnem egyenlő , azonban Hódy ta­nácsnok úré mégis a legkevesebb. 2. Mindannak dacára, hogy Szluha Gás­pár és Hódy Imre m­ok uraknak legkevesebb ügyszámuk van, nekik mégis legmagasabb a hátralékuk. Leginkább feltűnő ez Hódy Imre tanácsnoknál, ki az ügyek minden nemében nagyban hátra van ugyannyira, hogy az egész törvényszék hátraléka együtt véve felét sem teszi az ő hátralékának ! Ha tehát meggondoljuk, hogy a beérke­zett ügyek egyenlően és sorrend szerént osz­tatnak ki az elnök által, s azt egyáltalán ál­lítani nem lehet, hogy a kiválólag nehéz tár­gyak talán Hódy Imre­­nök úrnak adatnak ki, önkényt következik, hogy Hódy úr ügyeiből a legkevesebb szám foly be az igtatóba s így

Next