Szegedi Híradó, 1871. január-június (13. évfolyam, 1-78. szám)

1871-01-01 / 1. szám

cs0nos biztosítási szerződések alakjában törekedtünk. Emberi számításon kívül esett, hogy ezen intézmények azon hatalmas kifejlődés nyomása alatt melyhez egy váratlan francia támadás ébreszté föl a német nemzeti érzelmét a most történt alkotmányos szerződésekben , egy új német szövetség fölállításában fogná befejezését nyerni. Nem lehetett Északnémetország hivatása ezen nem általunk létesített, hanem a német nép története és szelleméből folyó kifejlődést gátolni, vagy elutasítani. Ausztria-Magyarországnak császári királyi kormánya — mint ennek jelentéséből tudjuk, — nem várja és nem kívánja, hogy a prágai béke határozatai a szomszéd német tartományok sikeres kifejlődését nehezítsék. A császári kormány azon jogosult hittel tekint a német viszonyoknak jelen újjáalakulása elé, mely szerint az új német szövetség valamennyi tagja és különösen a király, a mi legkegyelmesebb urunk , Németországnak barátságos viszonyát a szomszéd osztrák-magyar állammal föntartani és emelni óhajtja, melyre mindkettőjüket közös érdekeik és szellemi s anyagi érintkezésük kölcsönös hatása utasítják. A szövetséges kormányok, a magok részéről, bizton reményük, hogy ez óhajt az osztrák-magyar monarchia is osztani fogja. A német nép nemzeti törekvései és szükségleteinek kilátásban levő kielégítése Németország további kifejlődésének állandóságot és biztonságot fog nyújtani, melyet egész Európa és különösen Németország szomszédállamai nemcsak aggodalom nélkül, hanem elégültséggel fognak üdvözölni. Az anyagi érdekek akadály nélküli kifejlesztése, mely az országokat és népeket oly sokfélekép összefűzi, politikai viszonyainkra jótékony hatást fog gyakorolni. — Németország és Ausztria- Magyarország — bízvást hiszszük — kölcsönös jóakarattal fog egymásra tekinteni és kezet nyújtani mindkét ország jólléte és virágzása érdekében. Mihelyt megtörténik az új szövetség alapszerződéseinek ratificátiója, önt fogom megbízni, hogy azokat hivatalosan közölje a birodalmi kancellárral. Tisztelettel kérem önt, szíveskedjék ez okmányt a birodalmi kancellárnak felolvasni és másolatát kézbesíteni. Bismarck: A háború. Szeged, dec. 30-án. A porosz hivatalos üteny hamis hangjai után a lapok telelármázták a világot azon a történtek után alig várt hírrel, hogy Páris bombázása (részben) megkezdődött. Pedig az egész nem egyéb, mint hogy a poroszok néhány nap előtt elkezdték, nem ugyan Párist, mert attól koppan a szemük, hanem Mont Avron erődöt lövetni, csakhogy ez a HETI TÁRCA. I. (Boldog újévet! Rövid elmefuttatás az új év sarcai fölött — Szép kilátások. A Tisza. — Hó és eső, jég és sár. — Gyűjtő ivek és részvétteljes célok — Az emberbaráti érzület furfangja.) — Boldog újévet! Ne ijedj meg nyájas olvasó e rettenetes szavak hallatára; én nem vagyok se cipészinas, se kéményseprő, se lámpagyujtogató. — Ne kapj kezeddel fájdalmasan szivedhez , oda hol kabátod belső zsebében a sokat zaklatott pénztárca áll; nem fogok ékes rigmusokat citálni hódmezővásárhelyi Csereiberei Farkas András poétától, melyben chrclter ötször bennfoglaltatik, hogy adjon Isten erőt egészséget, ha pedig a halál kiszólitana az árnyékvilágból, holtod után örök üdvösséget. A véletlennek úgy tetszett, hogy én nem tartozom sarcolóid közé. A „Szegedi Híradó“ szerény tárcaírója áll előtted , kinek — ha egyéb érdemei hiányoznak is — az a fényoldala legalább megvan, hogy ingyen kíván boldog újévet. Tudom úgyis, nem csekély összegecskét vonszolt ki zsebedből e napokban a jó kívánság. Az emberi gyarlóság kalmárkodást űz még a látszólagos jóakarat kifejezésével is s lesi , várja az alkalmat , midőn vásárt üthessen vele. A név- és születésnap terhei még csak tűrhetők, mert ezekről nem mindig bír tudomással a világ , hanem bezzeg az újév ; ekkor megmozdul minden élő emberi és asszonyi állat, megindul a különféle elemekből álló processio, iszonyú üdvözletekkel fölfegyverkezve, egyik kéz a másiknak adja szobád kilincsét , dől a sok jó kívánat s neked eközben egyetlenegy kedves foglalkozás jut osztályrészül: fizetni és fizetni ! Még tűrhető volna az állapot , ha aztán a kidobott összegen valóban megvásárolhatnék a boldog újévét, palvai vigye; — vtezett fejezének legalább uyoe kerül !— * * * * Szép kilátásaink nyíltak az uj esztendővel; az olyannyira kívánt ,áldás’ dolgában nem panaszkodhatunk, mert ugyan sokszorosan meg vagyunk áldva. Eőször is ott van a Tisza egy szennyes hóburokba pólálva, csendes morfondírozásba merült azon kérdés fölött, hogy menjen-e vagy maradjon ? A jámbor szegedi polgár fejvakarva ácsorog a parton és szorongva lesi a hosszas fontolgatás eredményét. »Menni vagy nem menni ?“ ezen hamleti kérdés mikénti megoldásától függ e pillanatban ezrek nyugalma vagy veszedelme s meglehet, hogy néhány óra múlva többek közt a Tisza is személyesen beköszönt csendes hajlékunkba „boldog újévet“ kívánni. A mákos hifii, meg a fonatos, mi az ünnepi alkalomra volt készítve, még most csendesen ott heverész a spájzba, de nem lehet apodictikus bizonyossággal tudni, vájjon nem a Tisza hordja-e el estvére a vacsora utáni maradékot? S amint az ügyek állnak, könnyen megeshetik , hogy , egynémely szegedi polgárt csak egy kémény emlékezteti, hogy nini, hiszen neki háza is van, maga pedig ki lesz öntve , épen úgy, mint néha az ürgével szokott megtörténni. A Tissza felől tehát szépen kecsegtetve kacsingat felénk az új esztendő. De más oldalról is épen nem lehet okunk panaszra. Ha elindulunk hazulról, azt sem tudjuk, köpönyeget öjtsünk-e vagy décbundát, mert az időjárás mostanában olyan bolond jókedvében van, hogy napjában ötször fagy, hatszor enged; az esővíz még csurog a kabátról, midőn egyszerre fehérré válik a hirtelen megeredt hó pelyheitől , s ha az ember az iskola-utcáról a Széchenyi-térre igyekszik, a palánki sétányig négyszer hanyattesik a kemény csúszós fagyon, s mire a koplalósok hajdani salva guardiáját eléri, már úgy kell ökörrel kivontatni a ragadós sártenger fenekéről. Minden utcáról bórusban hangzik fel a kocsis- és béresszemélyzet rekedt ordítása, amint az út közepére leragadt szekér előtt merengő ökrök haladásra bizgattatnak. — Gyühühühű! burkus, coudrás ! — hangzik az exequens csapat kiáltása. A szekeret emelik, húzzák, tolják, mozgatják ideoda, óránként mégis csak hetedfél arasztnyit halad a flegmatikus szarvasmarha. — Pedig a kocsin néhány zsák tisztabuza az egész teher. Tessék aztán ily viszonyok mellett haladni ! « « * ,A francia foglyok“, a »francia sebesültek“, a »balatonfüredi szeretetház“, az árvízkárosultak“, »az égettek“, »a megfagyottak“, „az ínségesek“ stb. stb. Ezen sorozathoz még csak azon megjegyzést kapcsoljuk, hogy ezzel fele sincs előszámlálva azon különféle részvétteljes céloknak, melyekre egy-egy gyűjtőiv fekszik lapunk szerkesztőjének zsebében , várván az adakozó publikumtól a könyörület filléreit. Ez is megjárja egy kedves újévi ajándékot. A sokféle könyörteljes célra irányuló gyűjtőivek irányadó barometrumul szolgálnak arra nézve, hogy mennyire „boldog” lesz az az újév, melynek már kezdetén is annyi szegény, annyi nyomorult kiált segélyért az emberbaráti érzülethez ! Szerkesztőnk azt se tudja, melyik ívet vegye elő előbb a sok közül. Valóban , oly szánandó állapotban áll jelenleg az emberi- s Mont Arron olyan erőd , melynek helye a dec. 2-iki kitörés előtt a poroszok birtokában volt, de akkor a franciák elfoglalván és meg is tartván, mint igen előnyös pontot azóta megerősítettek. S minthogy ez a pont nagyon is alkalmatlanná vált az ostromlóknak, most vissza akarnák foglalni. Ettől azonban még Pária 2 és fél mértföldre van, s ha bevennék is — ami még kérdés, mert az erőd jól tartja magát — nagyon messze lennének még attól , hogy Párist ostromolják. Egyébiránt valami jelentékenyebb új hír a csatatér egy részéről sem érkezett; valósulni látszik azonban, hogy a délkeleti részen komoly veszély fenyegeti a poroszokat, miután az ott eddig is kitűnő Cremer és Garibaldi seregeivel Bourbaki 40 — 50 ezer főnyi seregével készül egyesülni, ami ha megtörténik , a poroszokra nézve végzetessé ■ válhatik. A legújabb hírek kétségtelenné teszik, hogy a Loire-nál működött Tann-féle bajor hadtest jóformán tönkre van téve; vele együtt harcképtelenné lett a haudsa-dandár is s mindkettőt ki kellett vonni a csatavonalból. Egy hamburgi távsürgöny pedig, orleánsi tábori postalevelek után, azt mondja, hogy a mecklenburgi nhg hadserege átalában teljesen meg van rendítve; magát a vbcéget — egy versaillesi távsürgöny szerint — fölmentik a hadvezérségtől és helyébe Vogel v. Falkensteint küldik. Szeged, dec. 31-én A mai sürgönyök közt legjelentékenyebb az, mely Bordeaux ban dec. 29-én kelt s a mely igy szól: Chanzy Ibnok le Mambót jelenti: Jaifresg tbnok tegnap a mozgó osztállyal Montoire-ba nyomult az elenség meglépésére. Itt aztán élénk csata folyt, melynek eredménye jön, hogy a poroszok Chateau Renault irányában visszavonultak s Montoire-n túl 5 kilométrenyire folyvást üldöztettek. Az ellenség 100 foglyot, sok málhát, hadi- és lőszerrel megrakott társzekereket és több tisztet vesztett. Páris környékén, valamint Páriában a helyzet keveset változott, az egész változás abban áll, hogy a poroszok, miután három napig lüdözték, dec. 29-én elfoglalták Mont-Avron erődöt, s innen szándékoznak a tüzelést megkezdeni Noissy, Merleau és Bondy erődök ellen — ha t. i. lesz rá jó idő. A franciák, úgy látszik, nem is védték e földhányást komolyan s önként vonultak vissza onnan. Nevezetes az is, amit egy brüsseli sürgöny mond, hogy a párisiak az utóbbi kitörés alkalmával több baromcsordát és nagymennyiségű növényi élelmiszereket foglaltak el, úgy hogy ennek következtében az árak estek. Északról kevés újság, Faidherbe tábornok főhadiszállása még mindig Vitryben van. Arrast a nemzeti gárdisták fogják védeni, hanem az újév oly makrancos természetű, hogy nem hallgat a szintaposztóra s nem akar engedelmeskedni a borbélyinas rigmusainak , hanem cselekszik velünk a képen, amint neki tetszik , s ahogy előre elvégezte magában. Bizony gyakran megesik, hogy épen akkor vagyunk legboldogtalanabbak, midőn legtöbben kívánták a boldogságot s a jó kívánat legtöbbe került. Még egyszer: boldog újévet — ingyen! — Porosz tudósítások még folyvást a francia északi sereg üldözéséről, Lille ostromáról, sőt, beszélnek , de ezekre már nem sokat adunk. Délkeletről semmi újabb eseményt nem jeleznek, de hogy itt a franciák helyzete kedvező, mutatja az, hogy Garibaldi Vezoul ellen nyomul. — Bourbakiról az a hír szárnyal, hogy hadseregével önálló és pedig merész vállalatra készül, hogy mi lesz az, a legközelebbi napok fogják földeríteni. Lyonban, hol a vöröspárt csőcseléke zavargott s gyalázatos gyilkosságot követett el Arnaud nemzetőri parancsnokon , Gambetta megjelenése tökéletes rendet idézett elő. A békeliga Vilmos királyhoz ismét levelet intézett, melyben utólszor inti, hogy térjen le a hódítás útjáról. Emlékezetébe hozza a király saját édesanyjának szavait, melyeket az I. Napóleonra mondott s a melyek most annyira őreá illenek. „Ez ember eszköz isten kezében, hogy a buja hajtásokat levágja, melyek az egészséges törzszsel összenőttek. De ő el fog esni, egyedül az igazság örök. Ő nem isten örök törvényei, hanem szenvedélyei szerint cselekszik. Ő nem törődik az emberek szenvedéseivel, hanem saját emelkedésével. Meghódítva nagyravágyása által, nagy szerencséje által megvakitva, mérséktlen és aki nem mérsékli magát, szükségképen elveszti az egyensúlyt és elesik.“ Ezek voltak Vilmos anyjának szavai. — A hosszú levél, mely keserű igazságokat mond a győző szemébe, igy végződik : „........nekünk jogunk van megmondani és meg is mondjuk meg, hogy vigyázzon, mert azt, amelyre lépett, nem jó úr. Ha megmarad ez után, Franciaország engesztelhetetlen gyűlölete és Németország ellenszenve fogja önt üldözni. Nemcsak trónját fenyegeti a népek emelkedő bosszújának, hulláma, de az ön lelkiismeretét is gyötörni fogja azon édes anya intő szózatára való emlék, melyet ön megsért azáltal, hogy számba nem vesz és önnek e vétke az örök kárhozat mérlegébe fog vettetni. E figyelmeztető hang végső, mielőtt ön annak ítélete elé kerülne, ki örök biró, és e szózat önzetlenebb mint azon hízelgők szózata, kik önnel együtt a bukás örvényébe rohannak.“ Új tiltakozás a porosz barbárság ellen Chanzy tábornok, a Lemansban álló franzia hadak vezére, csapataihoz napiparancsot intéze, melyben a következő tiltakozást hozza tudomásukra: »A porosz parancsnoknak Vendomeban ! Arról értesülök, hogy az ön parancsai alatt álló csapatok le nem írható erőszakoskodásokat követtek el St. Calais békés lakóin. Eltekintve ama jó bánásmódtól, melyben az önök betegei, sebesültjei, tisztjei részesülnek, önök mégis tőlük pénzt követeltek, s rablásokat engedtek meg maguknak. Ez a hatalommal való visszaélés, melylyel ön lelkiismeretét terheli , s melyet lakosságunk haza szeretőn, elviselni tudni fog. De ami semmiesetre meg nem engedhető, az amaz alaptalan sértés, amelylyel ön ama tetteit tetézi. Ön azt állná, hogy mi lgvezettünk. Ez hamis, mint gvt-Tink s dec. 4. óta sakkban tartjuk önöket. Ön oly embereket, kik nem válaszolhattak önnek, gyáváknak mert nevezni s azt álll rá, hogy a nemzeti védelem kormányának akaratát éltünk, mely őket kényszeríti ellentállni , noha ők a békét akarják. Én azon jog alapján tiltakozom, melyet nekem úgyszólván egész Franciaország ellenállása nyújt , mely önök elé egy hadsereget állított ,amelyet eddig le nem győzthétek. Mi újólag kijelentjük, s ellenállásunk már megtanított reá: mi a jog tudatával és a győzelem akaratával küzdeni fogunk. Nem bánjuk az áldozatokat, melyeket még hoznunk kell, mi küzdeni fogunk mindvégig, megszakítás és könyörület nélkül. Ma többé nem arról van szó , hogy loyáns ellenfeleket leverjünk, hanem pusztítók hordáit, kik egyesegyedül csak oly nép végromlását és meggyalázását akarják, mely becsületét, függetlenségét és rangját megtartani igényli. Ama nagylelkűségre, melylyel mi az önök foglyaival s sebesültjeivel bánunk, önök dölyffel, gyújtogatással és rablással válaszolnak. Én megbotránkozással tiltakozom az emberiség és nemzetközi jog nevében, melyet önök lábbal tapodnak.“ E napiparancsot Caanzy háromszor felolvastatta a csapatok elött. Országgyűlés. A képviselőház ülése dec. 30-án. Elnök, Perczel Béla bejelenti Brennerberg Mór megbízólevelét, továbbá Kubinka Ferenc halálát, mely jegyzőkönyvileg részvétkifejezés mellett tudomásul vétetvén, elnök uj választás kitűzésével megbizatik. Kerkápoly mint benyújtja ő fölségének szentesítését a direkt és indirekt adókra, a sugárut költségeinek üldözésére és a febr. végéig terjedő indemnityre vonatkozó törvényeket illetőleg, melyek felolvasás által kihirdettetnek. Mire a jegyzőkönyv hitelesíttetvén, a képviselők kölcsönös újévi gratulátiók közt szétoszlanak. A főrendiház ülése dec. 30-án. Elnök jelenti, miszerint a királyné a ház üdvözletét születésnapja alkalmából köszönettel fogadá. Éljenzés közt tudomásul vétetik. Jámbor Pál képviselőházi jegyző áthozza a képv.ház jegyzőkönyvét a ma kihirdetett törvényekről, melyek itt is kihirdettetnek. Még dolga, hogy ha minden jóvékony célnál föltétlenül követnék az emberbaráti kötelesség szabványait, igen könnyen elatlakoznánk mindenünket s holnap a mi számunkra kellene könyörteljes gyűjtést nyitni. Ahol már olyan sok van, ott több is elfér, hogy a föntebb elősorolt és elő nem sorolt gyűjtőivek ne legyenek épen egyedül, a napokban kap a szerkesztő még egy hasonló célú levelet, melyben egy szegény özvegy szivrehatólag elpanaszolja kis árvái sorsát, és arra kéri, hogy ha lehetséges, legyen segélyére valamivel. őszintén mondva, ez elég szép bizalom a „Szegedi Híradó“ szerkesztője iránt. És a szerkesztő, mint emberbaráthoz illik, nem is tágít s mivel saját nem igen kövér pénztárcája nem állja ki teljes mértékben a kemény megpróbáltatásokat, cselszövényhez folyamodik a részvét nevében. A „kis példá”-ban épen gondtalanul somolyognak a Brammgastok a megszokott kriegli mellett, foly a vidámság, pattog a tréfa, midőn a szerkesztő arculata egyszerre komoly felhőket ölt, előhúz zsebéből egypár konc gyűjtőivel és nagy nehezen kikeresi közülök a szegény özvegy levelét. Mi lesz most ? — Barátim, egy szegény család kér segélyt, adakozzatok számára ! A vendégsereg megadóztatja magát; az összerakott fillérek néhány forinttá növik ki magukat, mihez a vendéglős az egész kompánia által ezen estén elfogyasztott étkek és italok árával járul. Ez a derék vendéglős Sattler József , kívánunk neki boldog újévet! így adóztatja meg a szerkesztő még , hány estén a kompániát és a szegény család számára jelentékeny összegecske gyűl össze, mely a kis árvák sorsát egy időre enyhiteni fogja. " Örömeink közepette ne feledkezzünk meg azokról, akik simák s kiknek boldogtalan* újévük van. Kék Hincyuth.