Szegedi Híradó, 1871. január-június (13. évfolyam, 1-78. szám)
1871-02-26 / 25. szám
1871. Tizenharmadik évfolyam. Megjelen: hetenkint 3-szor, szerdán, pénteken és vasárnap reggel. Szerkesztőségi iroda, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők : iskola-utca, Vadász-ház,lső emelet. Kiadóhivatal Burger Zsigmond könyvnyomdájában, hová az előfizetési pénzek küldendők. 7 POLITIKAI ÉS VEGYESTARTALMÚ KÖZLÖNY. Előfizetési feltételek: Szegeden házhozhordással és vidékre postán. Egész évre . . . 8 frt. | Félévre . . . . 4 frt. Évnegyedre ... 2 frt. Helyben a kiadóhivataltól elvitetve. Egész évre . . . 7 frt. | Félévre . . 3 frt 50 kr. Évnegyedre . . . 1 frt 75 kr. Hirdetések fölvétetnek: Szegeden a kiadóhivatalban; Pesten ,Neumann B. első magyar hirdetési irodájában, kigyó-utcai szám; Bécsben Hausenstein & Vogler (Neuer Markt 11), Oppelik A. (Wollzeile 22) és Mosse Rudolf (Seilerstätte 22) hirdetési ügynököknél; Maria m. Frankfurtban G. L. Daube & Cp. és Mosse Rudolf hirdetési expeditiójában; Lipcsében Eugen Fort, Párisban Havas, Lafitte, Bullier & Cp. (Place de la Bourse 8), Prágában, Münchenben, Nürinbergben, Strassburgban, Zürichben és Hamburgban Mosse R. hirdetési irodájában. 25-ik szám. Vasárnap, február 26-án. Hirdetések díja: A hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél fikr., kétszerinél 5 kr., többszörinél 4 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beigtatás mellett kedvezőbb feltételek alatt vétetnek föl. Kincstári illeték minden egyes beigtatásért 30 kr. A „Nyílttériben a négyhasábos petitsor igtatási dija 15 krajcár. Pest, febr. 22-én, 1871. Bár ez időszerint — miután a 48-ban elesett honvédek özvegyeiről s árváiról részben társadalmi utón gondoskodva van, s a legközelebbi államsorsjáték által valószínűleg teljesen gondoskodva lesz — korántsem vagyunk hajlandók bízni hazánk legnagyobb regényírójának a múlt év elején meglehetősen zajosan lefolyt budgettárgyalás alkalmával, a híres honvédsegélyzési kérdésnek tárgyalásakor, a honfiúi elkeseredés kebelrázó hangján tett azon ígéretében, miszerint e kérdést a jövő— mármint a jelenlegi — budgettárgyalás alkalmával, ha nem is a honvédelem, de a belügyminiszter költségvetésénél mindenesetre előhozza , mégis aligha csalódunk , ha állítjuk, hogy a honvédelmi miniszter költségvetésének tárgyalása a tavakinál aligha lesz kevésbé hosszas és kevésbé zajos. A honvédelmi miniszter tavali költségvetése fölötti tárgyalás hosszúsága s túlélénksége leginkább a minisztérium 69-iki működése titokszerűségének — melyet az ellenzéki férfiak s mások is, Kerkápolyi, akkor még honvédelmi államtitkár, híres beszédéig, semmittevésnek véltek — és Ivánka ismeretes hat javaslatának vélt eredménye. Az ideit a honvédség műszaki csapatokkal való ellátásának kérdése fogja megnyujtani. Mi erősen hiszszük, hogy a képviselőháznak minden pártja teljesen tisztában volt mindig aziránt, hogy egy pusztán kézi fegyverekkel ellátott, bármily kitünőleg begyakorlott egyenruhás embertömeget az oly gyors kifejlődésnek indult s a fejlettségnek mára is oly magas fokán álló hadtudományok terminológiája ezidőszerént hadseregnek nem nevezhet. A modern hadtudományi elmélet ez elsőrangú tételét a legközelebb lefolyt poroszosztrák s a még be sem végzett német-francia háború véres története, Csehország síkjain s a szerencsétlen Franciaország vértől ázott rónáin s hősileg védelmezett várainak falai alatt, oly szembeötlő gyakorlati példákkal illusztrálta , hogy mi sem természetesb, mint hogy képviselőink föntjelzett meggyőződése folytonosan erősbült, s így mind a Deákpárt, melynek a honvédség szemeténye, mind az ellenzék, mely az utóbbi időben oly meleg pártfogása alá vette a honvédséget, amily mértékben törekedett azt megalakulásakor népszerűleníteni, ifjú seregünk műszaki csapatokkal való ellátását legtőbb kívánatai közé sorolta. És e részben biztosan elmondhatjuk, hogy a képviselők e meggyőződése, — meggyőződése és óhajtása, óhaja az egész nemzetnek, mely nemzeti büszkeséggel hirdeti, hogy ez intézményben az ambicionált magyar hadsereg zsenge korát éli már, s a hazafias lelkesedés ritka áldozatkészségével szavazza meg az utolsó fillérig az összegeket, melyeket a kormány fentartására s fejlesztésére előirányoz. És itt ki kell mondanunk, hogy mi nem tapasztaltuk egyetlen egyszer sem, hogy a kormány a nemzet ezen általános, s oly hő kívonata iránt oly figyelmet tanúsított volna, milyet alkotmányos országban parlamenti kormánynak tanúsítnia kötelessége , sőt a központi bizottságnak a legutóbbi időben tartott ülései egyikén a honvédelmi minisztérium képviselői részéről oly nézet állíttatott előtérbe, melyet honvédségünk jövőjére határozottan veszélyesnek kell tekintenünk. A honv. minisztérium részéről ugyanis több törvényjavaslat terjesztetett a képviselőház elé, melyek a lovasság szaporításán kívül a katonai adminisztrációba némi reformokat hoznak be. Már az osztályokban, de különösen a központi bizottságban több oldalról talált kifejezést , a műszaki honvédcsapatok iránti óhajtás. A kormány képviselői ez óhaj ellenében — mely ha jól emlékszünk, a központi bizottságban konkrét alakba öntetett — azon állítással argumentáltak, hogy a honvédsereg ilynemű szaporítása azon institutio szellemével meg nem egyeztethető. A honvédségi intézmény szellemének e fölfogását, melynek horderejét óriásivá növeli azon körülmény, hogy annak a kormány képviselője adott kifejezést, honvédseregünk jövőjére a legnagyobb veszélynek tekintjük. A legnagyobb veszélynek tekintjük azért, mert ha e nézet nem egy kellő hidegvérüséget a tanácskozások közben megtartani nem tudó , s kényes helyzetében szalmaszál után kapkodó miniszteri hivatalnok elhamarkodott állításának köszöni lételét — mit szeretünk hinni — s ha e nézetet Andrássy is magáévá teszi — mit szeretünk nem hinni — akkor ez sem többet, sem kevesebbet nem jelent, mint hogy a mostani kormány alatt a honvédségnek műszaki csapatokkal való ellátátására a nemzet hiában áhítozik. A bizottság tárgyalásairól hozott hírlapi tudósítások, nem kis megütközésünkre, nem említik, várjon fölemelte-e valamely bizottsági tag a honvédségről szóló törvény e félremagyarázása ellenében tiltakozó szavát. A sajtó nagyobb figyelemre nem méltatta ezt. De ha in flagranti nem történt is felszólalás, a hat javaslat, melyet az ellenzék benyújtani szándékozik, s Bánónak a deákkörben tett indítványa , örvendetes tanúságot tesznek arról, hogy a megfelelő tiltakozás elmaradni nem fog. Igaz, hogy a Deákpart, melynek e tárgyban újabb nyilatkozatát nagy feszültséggel várták, Bánó indítványát elvetette, és az is igaz, hogy nem tudjuk, váljon az okból vetette-e el, mert helyesnek találta a minisztérium képviselőinek a, közp.bizottság tárgyalásaiból ismert fölfogását a honvédségi institúció szellemére nézve , vagy a miniszterelnöknek sikerült a pártot négyszem között hatékony argumentumokkal , melyek létezésének lehetőségét különösen e kérdésben el kell ismernünk — arra bírni, hogy ez odajarol meg egy időre mondjon le, de annyit tudunk, hogy bár ki legyen az, ki e fölfogásnak védelmezej keim merészei, az a nemzet roppant töbüsénet fogja ellenzékül magával szemben találni. Mert hogy e fölfogás téves, afelől kétség nem lehet. Csak egyszer kell elolvasni valakinek a honvédségről szóló 4l-ik t. cikket, erről azonnal meggyőződhetik. Ha e t. cikkben csak az volna a honvédség céljául kitűzve, hogy föntartsa a belbiztonságot, akkor elismernék, hogy e fölfogás nem alapnélküli, mert a belbékét csakugyan fönn lehet tartani ez idő szerint ágyuk nélkül is. De ez az idézett 1. cikk szerint csak mellékes cél. — A fő cél: háború idején a hadsereg támogatása és a belvédelem. Azt még el tudnók hinni, hogy egy teljesen fölszerelt hadsereget, minő háború esetén mindenesetre a közös hadsereg lészen, egy jó kézifegyverekkel ellátott tüzérség nélküli sereg úgy ahogy támogathat; de hogy egy tüzérségnek teljes hiányában levő sereg egy benyomulni törekvő — s mindenesetre tüzérséggel ellátott — ellenségnek sikeresen ellennalasnon, azt elhinni nem fogjuk, ha az ezt alluót mindjárt Hollan Ernőnek vagy Szende Bélának hívnák is. Azt elmondotta 48-ban egy langlelkű népköltőnk, hogy nyakkendő nélkülmeg ,lehet védeni a házat; de hogy ugyanez mostanság ágyuk nélkül is eszközölhető volna, azt még költőtől sem hallottuk. De különben tényt is hozhatunk föl e fölfogás helytelenségének feltüntetésére. Midőn Benedek tbb, mint a hadügyminiszter képviselője, a magyar delegátio egyik januári ülésében az ismeretes Apponyi-féle interpellációra felelt, kijelente, hogy a honvédségnek tüzérséggel való ellátására 400 ágyú áll készen.— Ezt tehát Kulin hadügyminiszter sem tartja a honvédségi institúció szellemével meg nem egyezhetőnek. Ki fogná azt ilyennek tartani a magyar nemzet képviselői közül? Az ellenzék ez irányban — mint már említek — hat javaslattal fog fellépni. És ez meg fogja nyújtani a budgettárgyalást. De mi az időt nem sajnáljuk. Mert ha e viták eredménye nem lesz is a magyar honvédtüzérség azonnali fölállítása — mire magasb politikai tekintetből várni még készek vagyunk — annyi eredménye, reméljük, lesz, hogy meg fogja nyugtatni a kedélyeket , mert a vitákból tudomást vesz a nemzet arról, hogy a fölállítás csakis idő kérdése. Andrássy pedig tanúsítson nagyobb figyelmet a nemzet óhajai iránt. Ha nehéz helyzete s ismert tapintata megengedi, nyilatkozzék alkalmilag a parlamentben aziránt, minő álláspontot foglal el azokkal szemben. Mi tudni fogunk a sorok között is olvasni. Ha ezt nem teheti, vannak hírlapok, melyek politikáját helyeslik. Ezek útján is megismertetheti álláspontját. Ezáltal csak növekedik a benne helyezett bizalom, gyarapodik a haza iránti érdemeinek koszorúja. Főleg pedig vigyázzon arra, hogy ha valahol jelen nem lehet, , ahol jelen kellene lennie, tapintatos férfiak által helyettesíttesse magát, s ha a jövőben valamely törvény szellemére nézve skrupulusai támadnának, semmiesetre se kérjen tanácsot azon uraktól, kik a honvédségi intézmény szellemét a törvényből oly szépen kitanulmányozták. L. Gy. fővárosból. Pest, febr. 22-én. VI. Ha tudósításom eszmék dolgában vizenyős, senki ne csodálkozzék rajta. Mert miként a legnagyobb férfiak géniusza is kora iránylatának némi befolyása alatt szokott állani, úgy áll ez — kicsinyben festvén magát a nagy — a reporterre, vagy mint őt magyarán el lehet nevezni, laptöltelék-gyártóra nézve is. „Víz, folyóvíz, Dunavíz, árvíz, vízáradat,“ Íme ezek azon vizijelszavak, melyek itt Pesten jelenleg közszájon forognak , — mert száraz szavak ez idő szerint nem léteznek. Nem is volt a szőke Dunának évek óta annyi bámulója, mint jelenleg, midőn a főváros lakosa ecetes arcautorgatások közben rá-ráveti szemeit — nem ugyan hős Kádár Istvánként az égre — hanem a Duna roppantul kiszélesedett tükrére, melyről a jég le nem akar takarodni, azzal biztatván nagyját és apraját a népnek, hogy ha úgy tetszik neki, hát kiönti őket, mint az ürgéket ; apellálhat azután mindenki, ahová tetszik, a birtokon kívül. A vízzel foglalkozik ma mindenki; csoda-e azután, ha vizenyőssé válik a gondolat is ? A neptunismus pótolja egy időre a nepotismust, és minisztérium meg municipiumnak nincsen most sürgetőbb dolga, mint foglalkozni a vízzel. A városházán éjjel-nappal együtt van az árvízvészvédbizottmány, halomra szerkesztvén vízi jelentéseit, és a vízrózsa minden hullámzása felé úsztatván vizfigyelő tutajoncait (értsd hírnökeit) mialatt a víztől fenyegetett viharmentes reszeken takolják a mentőcsolnakokat, tutajokat, stb. Mintha a pestiek minden reménye vízzé vált, vagy valamennyi korcsmárosa Hungáriának kitöltögette volna borát , annyira el vagyunk egyszerre látva vízzel. A borivókezes arcú csapata takarodót fuvar, s élen patay-i és csiky-i nagymesterekkel, el készül hagyni a várost, hol árvíz esetére számukra nincsen hely; — szóval, mindenki fél a víztől, ettől a demokratikus elemtől, mely egyaránt nedvesít meg mindenkit, bárha nem mindenkiről viszi le a piszkot. Jaj nekünk itt Pesten, ha idejekorán el nem takarodik a jég, mely pár nap óta hatalmasan gyengült ugyan , de lenn Dunaföldvárnál megrekedt s nem akar menni se tű, se tova. Mindenki feszülten várja, hogy a gellérthegyi várarcsról (újabb időben az alkotmány védbástyája) megszólal-e már az a három ágyulövés, mely a jég elindulását jelzi, avagy elkezdődik-e az öreg puska folytontartó bömbölése, mely azt jelenti, szaladt ember a szárazra, jön az ár ! — — A város alacsony pontjain lakóknak már kiadatott a rendelet, hogy készen legyenek a hurcolkodásra, de hogy hova? az persze kinek-kinek bölcs belátására van bízva. Bezzeg jó most annak, ki úszni tud az árral. De úgy kell az embereknek. Kik a csalatkozhatlansági dogmából gúnyt, a katholikus önkormányzat munkálatára paródiái. , páter Lonkay, Szilágyi Virgil s a katholikus kaszinó alapítóiból torzképeket csinálnak, és képesek Péter-fillérek helyett báli forintosokat áldozni, ezek megérdemlik a vízözönt újabb kiadásban, mégpedig nem valami duodec, hanem valódi quart folioban. Hitehagyott egy nemzedék ez a mai és annyira profán, hogy még hamvazószerdán is hamu helyett azon zálogcédulák özönével hinti be fejét, melyek a letáncolt mámoridény (értsd: farsang) szomorú visszaemlékezéseit képviselik. Pedig megvan írva, hogy por és hamuvá leszen minden, ha csak az idén kivételkép vízzé nem leszen. Hiába, az ember ember marad , élni szeret holtanapjáig, s a temetkezési társulatokat is végre csak olyan luxuscikknek tekinti, mint a civilisata bármely más surrogatumát, s még egészséges hamu is csak annyiban lesz előtte jelentőséggel, amennyiben, azon őrfának sovány maradványa, melynek még ki nem fizette az árát, — s mely már is az enyészet, a kályha vasfogának áldozatául esék. Avagy próbáljátok meg ti bölcsek, s mondjátok el a lét theoriáját egy bálba készülő asszony vagy leánynak, s azzal fog felelni, hogy a hamuválétel csak a szappanost, meg a mosónét érdekli, — lévén az lugspecies, már t. i. a hamu. Ha pedig, mint gondos apa , fontoskodással magyarázod magzatodnak a hamuválétel mély jelentőségét, naivul visszasipog , hogy biz én nem leszek hamuvá, hogy kivigyenek lapáton s beledobjanak a szemétgödörbe, íme, a böjti prédikációk hatása. Pedig a bohóskodás napjai leáldozának, a farsang lezajlott, habár a pestiek egy része azt állítja, hogy e körülmény csak hivatalosan van tudatva, ennek pedig, mint sok egyéb hivatalos nyilatkozatnak, hitel tekintetében nincsen valami magas árfolyama , s épen azért még több bált akarnak rendezni — túl a farsangon is. Csak lassan itt a böjt, s ha — mit Neptun ne adjon — csakugyan elborít bennünket az ár, akkor elmondhatjuk, hogy van böjtünk nemcsak jelezve a kalandáriumban, hanem valódi böjt: kenyéren és vizen. S most addig is, mig valami viziállat gyomrába nem temet — legyen elég e vizenyős levélből. — Au revoire II. 1. Országgyűlés. A képviselőház ülése febr. 21-én. Kerkápoly min. tervjavaslatot nyújt be az 1870. 48. t. cikk meghosszabbítása iránt. Kiadatik a p. v. bizottságnak. A napirendben folytattatik a vallás- és közoktatásügyi minisztérium költségvetésének tárgyalása. III. cím 35 rovata: népnevelési szükségletek ; előirányzat 650,000 frt. Schwarz Gyula maga és több társa nevében hat javaslatot ad be, mely szerint az 1868-diki népnevelési törvény azon pontjai, melyek az állampolitikai község és felekezetek közti jogviszonyt szabálytatlanul hagyják, melyek a népiskolák ellenőrzését lehetetlenítik, melyek a népnevelés fedezetére szükséges költségekről, különösen az elégtelennek bizonyult 5 percentes pótadóról szólnak, célirányos revisio alá vétessenek. Horváth Sándor Schwarz beszédére tesz megjegyzéseket. Körmendy Sándor három határozati