Szegedi Híradó, 1871. január-június (13. évfolyam, 1-78. szám)

1871-03-26 / 37. szám

hazánk viszonyainak — melyeket népünk kul­­turállapota, jelleme, politikai érettsége hatá­roznak meg — mindenesetre első­sorban te­kintetbe veendő követelményei megengedik s ahol sajátszerű viszonyaink igénye kollizióba jött ama mindenesetre igen szép de nem min­denütt alkalmazható elvekkel, nem haboztak feláldozni a szépet, hogy alkalmazhassák a jót.­­ Lemondtak az ephemer dicsőségről, sőt kitették magukat a gyanúsítás fullánkjainak, de megalkudtak a hazai viszonyokkal. A tanácskozások alapját képező tvjavas­­lat mindenekelőtt a község fogalmának mind a kormány, mind a képviselők részérőli teljes felfogását tanúsítja. Nem emeli a községet állammá az államban, de nem tekinti azt csupán egy centralizált mechanizmus utolsó műszerének sem. Tekinti egy helyi érdekeit illető ügyekben autonómiával bíró testületnek, de nem téveszti szem elől, hogy ezért nem szűnik meg alárendelt tagja lenni egy ma­­gasb egésznek, az államnak, mely kü­lönlétét és céljait az államléttel és államcélokkal össz­hangba hozni törekszik. E felfogáshoz képest szabályozza a tvja­­­vaslat a község viszonyait egyrészt az ál­lamhatalom é­s municipiumhoz , másrészt annak belső szerkezetét és hatáskörét. Előbbi tekintetben részletezi azon elvet, hogy az államhatalom csak annyiban folyhat be a községi ügyekbe, amennyiben az az ál­lamcélok tekintetéből elkerülhetetlen szük­ségként jelenkezik ; a municipium — ameny­­nyiben az illető község egyes legfontosb ügyei a közvetlen felőrködést kívánatossá teszik. Utóbbi tekintetben a községnek községi ügyei­nek intézésében a szabadság legnagyobb mér­téke biztosittatik. Ez ügyek intézése részint szabadon vá­lasztottak — részint viriliter jogosítottakból álló képviselete által szabadon választott tiszt­viselőkre bizatik. E tisztviselők hatáskörének megállapítá­sát — természetesen a község hatáskörén belül — az egyes municipiumok eszközük. A község képviselete a községi adókivetés, — a községi vagyonkereset, — egyes mel­lék­jövedelem-források megállapítása, — köl­csönök felvétele, — elemi tanügy intézése, — helyi rendőrségi ügyben való intézkedés, — szegény és árvaügy intézése, — községi polgárfelvétel sat. jogával láttatik el. De másrészt megalapittatnak s részleteztetnek kötelességei az államhatalom irányában is. Szóval, a tvjavaslat minden pontjából kitűnik a tendencia, alkotni egy községi rend­szert, mely nem ignorálván az államtudomány által felállított elveket, de leginkább a helyi viszonyokat tartván szem előtt, kikerüli azon mélységet, melyet kikerülni oly nehéz s mely­ben azért oly sok intézmény lelte már sírját — az egyoldalúságot, s mert ez igy van, joggal kecsegtethetjük magunkat azon vigasz­taló reménynyel, hogy e munkálat oly köz­ségszerkezetet teremt, mely midőn tagjaival megismerteti az érdekközösség értékét, az ön­zést a közérdeknek alárendelni tanítja ; midőn az egyesek anyagi és szellemi erőit a közér­dekben igénybe veszi, tagjaiban a polgáreré­nyek egyik legnemesbikét, a közérdekben való áldozatkészséget fejleszti; mely tágítja az egyesek látkörét, feleslegessé teszi a kormány folytonos gyámkodását, kifejleszti a polgárok, szabadságérzetét s törvénytiszteletét, s így köz­vetve a közszabadságnak valódi alapjává leszen. Nagyon természetes, e­lvjavaslatot is emberek készítettek s errare humánum est. Mindenkit ez sem elégít ki. Egyik ezt, másik amazt vallja meggyőződésének ; egyiknek ez, másiknak amaz a gusztusa. De annyi áll, hogy az ország értelmiségének roppant több­sége helyesli az alapelveket s véleménykülönb­ség csak a részletekre nézve mutatkozik. A balközép is elfogadta e tvjavaslatot részletes tárgyalás alapjául. Néhány lényeges kifogása van ellene s ezek egyike a virilis szavazatokat illeti. Annyit beszéltek már ezekről az omi­­nosus virius szavazatokról, hogy igazán nya­kig vagyunk e régi pro és kontra érvekkel, de egy szélsőbali szónok tegnap egészen új ér­vet hozott fel ellene: a felvilágosodott­­ságot. Mi azt szeretnők az illető szónoktól megtudni, vájjon akkor cselekszünk-e felvilá­­gosodotthoz illőleg, ha egy csillogó theóriát reá erőszakolni törekszünk a rá épen nem illő viszonyokra, vagy pedig ha emancipáljuk ma­gunkat e theória nyomása alól f­­üggeltenül számolunk viszonyainkkal, úgy amint l­e­g­­j­obbnak látjuk? Az ellenzék s vele Hoffmann Pál egye­temi tanár, — ki mellesleg mondva, kezd következetes lenni á la Szilágyi Virgil — a municipális törvényt revideáltatni óhajtják azon célból, hogy a virilis szavazatok onnan kiküszöböltessenek, mert ezek — mint ők mondják — illiberálisok. Mi ezt sohasem tagadtuk s koránsem azért harcoltunk mellettök, mert szabadel­vűek, mert nem azok, hanem mert szük­ségesek. Egyáltalában ez urak észjárásá­ról hajlandó lesz az ember azt hinni, hogy ők fő célnak azt tekintik, hogy e hazában bére és 4 folyó között egy oly állam létezzék, mely egy demokratikus elvekre alapított sza­badelvű intézményekkel berendezett alkotmá­nyos államnak ideálját nyújtsa — és nem mindenekf­ölött azt, hogy e helyen létezzék Magyarország is, hogy e Magyarország ma­gyar ország legyen. L. Gy. Schlemikl Peter csndulörtéiiete. Chamiflso beszélye. (18. folytatás.) IX. Én ott ültem árnyék és pénz nékül; de egy kimondhatlan nehéz tehertől könnyűit meg keblem ; vidám voltam , s ha még sze­relmemet nem veszítettem volna el, vagy leg­alább annak elvesztése miatt nem éreztem volna magamban önvádat, úgy e pillanatban, azt hiszem , igen boldog lehettem volna. — Most csak azzal nem voltam tisztában , hogy mihez kellene kezdenem. Kikutattam zsebei­met, még néhány aranyat leltem bennök, meg­számláltam azokat és fölkacagtam. Lovam alant volt a korcsmában, én szégyenlettem oda lemenni, meg kellett legalább várnom, még a nap l­nyegszik, de az még magasan állott az ég boltozatán. Lefeküdtem a legkö­zelebbi fa árnyékába és nyugodtan elaludtam. ■ ‘ Kedves képek szövődtek leirhatlan édes és álmomba, Mina , koszorúval szép fején, bá­­­­jolóan lebegett előttem én igéző mosolyával Hazai ügyek. Kath. kongreszszus. — Márc. 22-én a jegyzőkönyv hitelesítése után a sze­rvezési javaslat részletes tárgyalása, illetőleg a 2. § melletti vita folytattatok. Per­cz­el Miklós főispán világi tag, Samassa szepesi püspök ellenében bebizo­nyítja, hogy a világi elem befolyása az egy­házi zsinatokon nagy volt, a ha a trienti zsinaton mindvégig megtartotta volna a vi­lági elem ama befolyást, melyet a zsinat kez­detén bírt, nemhogy a szakadást élesebbé tette,­­ sőt a reformatio által keletkezett egyenetlenséget valószínűleg kiegyenlítette volna. Szóló ezután speciális viszonyainkra térve át a magyar törvénykönyvből bizonyítja be, miszerint nem ugyan tanra, de szerveze­tének keletkezési módjára a magyar kath. egyház Rómától minden más egyháznál füg­getlenebb volt. Végül Sennyei és Perger be­szédeiket cáfolja. Bende József (apát) a többség szelle­mében védi a legfőbb kegyúri jogot, utána Somogyi László uj módosítványt nyújt be a szakaszhoz, mely szerint a legfőbb kegy­úri jog teljesen megszüntettetnék. Sárkány bakonybéli bencés apát Per­­czel Miklós ellen polemizál. Sem elvileg, sem az egyház érdekében nem tartja tanácsosnak a kegyúri jog eltörlését. Pártolja a többség javaslatát. Jeszenszky Sándor a kisebbségi mó­­dosítvány mellett szólal föl. A vallásban az itteni kinyilatkoztatást, de a fegyelmi ügyek­ben egyedül az egyház-egyetemet ismeri el tekintélyül. Ha az egyház terebélyes gyü­mölcsfa, melynek gyökereit s törzsét a tanító egyház képezi, a világiaknak, mint a ker­tésznek, ki élvezni akarja a fa gyümölcseit, szorgalmasan körül kell nyesegetni a törzs buja kinövéseit. Ha a világiaknak itt csak az a dolguk, amit Bende apát mondott, t. i. nyájasan nézett reám. A becsületes Bendel is virágokkal volt fölékesítve és barátságos köszöntéssel sietett felém. Sokakat láttam még és köztük tégedet is, kedves Chamisso, egy távoli zaj közepette. Közülem minden élénk világosságban volt, de árnyékát senki­nek sem láttam , és ami ennél sokkal külö­nösebb, ez nem is épen roszul vette így ki magát. Minden képzelhető gyönyör­ű virá­gok, dal és szerelem, egy kis pálma­berekben ! Én e könnyedén lebegő tünde alakokat én oly kevéssé tudtam magamnak megmagya­rázni, mint amily lehetlen volt azokat vesz­teg tartanom. Csak azt tudtam , hogy ily ál­mot álmodni a legnagyobb kéj ! De óvakod­tam is a fölébredéstől, végre azonban mégis csak fölébredtem, de szemeimet csukva tar­tottam, hogy a kedves jelenségek bájképeit legalább még egy ideig megtarthassam lel­kem előtt. Végtére fölnyitottam szemeimet, a nap még mindig az égen ragyogott , csakhogy most már kelet felől. Keresztül aludtam volt az éjszakát. Én ezt intésnek vettem, hogy ne men­jek vissza a vendégfogadóba. — Könnyen hagytam a még ott levő birtokomat elveszni és elhatároztam, gyalog tenni meg egy mel­­lékutat, mely a cik­a erdőséggel benőtt hegy hallgatni, akkor jobb lett volna otthon hagyni a világiakat nyugalomban. Eperjessy a többségi munkálat mellett szól. A márc 23-iki ülésen Sennyei Pál egy módosítványt nyújt be a 2. §-t illetőleg, mely összefüggésben lévén a 3. §-al, erre is megteszi javaslatát. A 2 §-nál e szavak : „az apostoli mellett“ kihagyatnak. Ezután szavazás­ útján Abonyi módosít­­ványa a 2. §-t illetőleg elvettetik, Sennyeyé pedig elfogadtatik. Következik a 3. §. Abonyinak a ki­sebbség, Sennyei­nek a többség nevében van módosítványa. Nehrebeczky L. az Abonyi által bemutatott módosítvány mellett szól, utána szavazási után Abonyié elvetésével ismét Sennyei módosítványa fogadtatok el. A 4. §-hoz E­r­n­u­s­z­t Kelemennek van módosítványa. B­a­r­t­h­a B. a módosítványt nem fo­gadja el, s az eredeti szerkezetet egy közbe- szárással látja el ,alapok“ után „alapítvá­­nyokat“ kívánván beigtatni. Horváth D. Az ellenkezést magya­rázza a két javaslat közt. A többség vélemé­ny­ét sem jogi, sem opportunitási szempontból nem fogadja el, de mi is gondolja kivihe­tőnek. (Helyeslés balról.) Szilágyi V. Bartha közbeszúrásával kéri az eredeti szerkezetet elfogadói. Huszár Imre Ernuszt módosítványát, Sennyei P. báró az eredeti szerkezetet ajánlja Hornyánszky N., Somogyi L., és Balog L. beszédeik után az elnök sza­vazásra tűzvén ki a dolgot, az eredeti szer­kezet Bartha módosítványával elfogadtatik. Az 5. és 6. §§-ok vita nélkül elfogad­tatnak. A 7. §-nál gr. A­p­p­o­n­y­i Gy. felszó­lítja a kongreszszust, váljon itt kivánja-e el­dönteni ezen §­t, vagy összefüggésben a 116- kal kívánja-e tárgyalni ? Bar­tál Gy. e §-t elhagyatni kívánja, miután e dolog felett nincs hivatva a congresz­­szus határozni, hanem a polg. törvényhozás, miért is egy Uj §. beiktatását kéri, mely ezen ügy megoldását a polg. törvényhozásnál szor­galmazza. Nem helyesli, hogy a pátrionátusi jogot ki­zárólag kath. egyen gyakorolhassa, s egyáltalán eme jogok rendezését addig, mig a polg. tör­vényhozás előtt e kérdés anyagi r­észe eldön­tetni fog, ideiglenesen kívánja rendeztetni. — Gr. Apponyi Gy. indtványa mellett marad, mely szavazás utján elfogadttatván, a 7. §, kihagyatik. — A főrendiház márc. 20-án ülést tar­tott, melyben az Eszterházy-képtár megvételé­ről szóló tvjavaslat a p. n. bizottsághoz uta­­sittatott; a négy honvédelmi póttörvény szen­tesítése kihirdethetett. — A márc. 21-iki ülés­ben kikide­tettek a bu­nságok felelőségéről, áthelyezése és nyugdíjazásáról szóló törvények­nek s az 1871. évi költségvetési tvjavaslatnak kir. szentesítése s az Eszterházy-képtár meg­vételéről szóló tvjavaslat elfogadtatott.­vánja, hogy az eredeti szöveg magyar nyel­ven is fogalmaztassék. P. Szathmáry K. ugyanily értelem­ben szól. V u k­o v i­c­s Sebő : Világosan ki akarja jelentetni, hogy mindazon bűntettekben , me­lyek politikai okból eredtek, kiadásnak helye nincs. Horváth Boldizsár: Váradynak azt feleli , hogy e szerződések Magyarországon nem léptek még életbe, ez csakis a törvény­­hozás jóváhagyása folytán történik meg. — Hogy a magyar nyelv is egyenjogosíttassék, a szükséges lépéseket meg fogja tenni. — Vukovicsot megnyugtatja , mert közbű­ntettek alatt politikai bűntettek nem érthetők, de ez utóbbiakra a nemzetközi jog szerint külön szerződések kötendők. Ezután elfogadták a szerződés, valamint a Franciaországgal és olasz királysággal kö­tött szerződések is. Tárgyalás alá kerül a pesti kir. tábla ítélő­biráinak szaporításáról szóló törvényja­vaslat. Miután Ghyczy, Horváth min., Hoffm­ann és Huszár szóltak, a többség elfogadja a ja­vaslatot a kp. biz. módosításával. Ezután elfogadtatott a fiumei proviso­­rium­ életbeléptetése és a Fiuméban míve­lét kir. biztos küldetése folytán szükségessé vált póthitelről szóló törvjavaslat. Tárgyalás alá került Iványi törvényjavas­lata a felnőttek oktatása tárgyában, mit a bizottság nem ajánl elfogadásra , minthogy a közoktatási miniszter maga szándékozik a kérdés újabb megfontolása után e tárgyú tör­­törvjavaslatot beterjeszteni. Szólnak: Iványi, Gonda, Kiss János, Pulszky Ágost, mire a többség elveti a tör­vényjavaslatot. Tárgyalás alá kerül a községek rende­zéséről szóló törvjavaslat. A kp. bsz elfogadásra ajánlja a törvja­­vaslatot; a 2. 5, 8. és 9. osztályokból ala­kult kisebbség kü­lön véleményt ad be, mely­ben kikel néhány alapelv, különösen a virtu­s szavazatok ellen. S­z­ü­­t­ő Géza a javaslat elfogadása mel­lett szónokol. Schwarz Gyula hosszasan fejtegeti a törvjavaslat árnyoldalait, melyek miatt mo­dern államrendszerbe nem illik be. Beszédét holnap fogja folytatni. Országgyűlés. A képviselőház ülése március 21-én. A napirendben végleg megszavaztatik az 1871-diki budgettörvény. Tárgyalás alá vétetik a kp. biz. jelentése a Svéd- és Norvég-, az Olasz- és Franciaor­szággal a közhűnitettesek kiadása tárgyában kötött szerződések felől, melyek elfogadásra ajánltatnak Várady Gábor az egyezmények kése­delmes beterjesztését roszalja. Irányi D. osztja Várady nézetét s ki­lábához vezetett. Azután a sorsra bíztam an­nak teljesítését amit az fölöttem határozott, — mert hogy Bendelhez forduljak , kit gaz­dagon hagytam el, eszem ágában sem volt, pedig azt nagyon megtehettem volna. Első gondom volt magamat körülnézni, hogy külsőm megfelel-e azon új állásnak, mit most a világban betöltendő voltam. Öl­tözékem igen szerény volt , egy rövid fekete dolmánykát viseltem, mit már Berlinben is hordtam, s mely, nem tudom miként, csak épen ezen útra került ismét kezembe. Feje­men utazó sipka , lábaimon pedig pár ócska csizma volt. Fölkeltem, s ugyanazon helyről emlékül egy csomós botocskát metszettem le, és azon­nal elindultam vándorutamra. Az erdőben egy öreg földmivelővel talál­koztam, ki nyájasan köszönt, s kivel én be­szédbe ereszkedtem. Először is , mint egy ki­váncsi idegen, az utakat tudakoztam tőle, azután pedig a vidékről, annak lakóiról, a hegység terményei s több eféléről kérdezős­ködtem. ő okosan és szívélyesen felelt min­den kérdésemre. — Amint igy beszélgetve mendegéltünk , egyszerre egy hegyi patak ágyához érkezünk, amely sebes áramlatával az erdőnek egy jó nagy részét keresztülvágta. Én benső borzadályt éreztem e napvilá­rai . • • ' 'T • r«­aana­­gos térség láttára és úgy intéztem a dolgot, hogy kisérőm elöl menjen. De ő, a veszedel­mes hely kellő közepén, egyszerre megállott és felém fordult, hogy nekem e pusztítás tör­­ténetét elregélje. Csakhamar észrevette­m, hogy mi az én hiányom, mire elbeszélését, kellemetlen meg­lepetéssel szakasztotta félbe: — De hát mi dolog ez? hiszen az urnak nincsen árnyéka ? — Fájdalom! fájdalom ! — felelém só­hajtva — egy igen veszedelmes és hosszan­tartó betegség következtében elvesztettem ha­jamat, árnyékomat és körmeimet. — Lássa kend apó, az én időmben és hajam, mely vala­hogy csak kinőtt — egészen ősz ; a körmeim is igen rövidek maradtak , az árnyékom pe­dig, az még mindig nem akar megjönni. — Ej­­­ej ! jegyző meg az öreg — ár­­nyéktalan — az bizony baj ! az urnák ugyan nagy nyavalyája lehetett. Ezzel aztán nem is fogott többé elbe­szélésébe, hanem a legközelebbi keresztúton, melyet elértünk, szó nélkül távozott el tőlem. — Ismét keserű könnyek rezegtek pilláimon és vidámságom megint oda lett. (Folytatása következik.) Folytatás a mellékleten« Kisteleki freskóképek. i­. Lám , lám, nemcsak a szegedi várban, hanem a kisteleki faluház ócska falai közt is folynak néha bűnügyi vizsgálatok. S nem kell vélni , hogy a falu bírája vizsgálja az ügyet; itt van maga a járási szolgabíróság esküdtje. Nem kell továbbá gondolni, hogy valami csekélység miatt van a vizsgálat , nem kevesebb forog itt kérdésben , mint ön­gyilkossági kísérlet. Végre azt sem kell hinni, hogy valami tudatlan s műveletlen paraszt áll a vizsgáló esküdt előtt • Kistelek művel­tebb, tanultabb, s a leghazafiasabb polgárai, a kisteleki polgári kör leghívebb tagjai tesz­nek ma, márc. 21-én vallomást. »Ábrándozás az élet megrontója, mely kancsaiul festett egekbe néz“, mondja a nagy költő, s ha Gneskovics ur, a polgári kör­­elnöke, ezen szavakat tudta s becsülte volna, aligha állna ma a kör némely tagja szégyen­­teljes arccal bűnügyi vizsgálat alatt. Hanem hát Gneskovics ur ábrándjában mindig fes­tett egekbe nézett, mindent rózsaszínben lá­tott, s midőn általam a rút valóság a maga meztelenségében a közönség elé szemlélésre s megítélésre állíttatott, ő azt »személye ellen fölhozott, nemtelen boszuból származott“ va­­

Next