Szegedi Híradó, 1871. január-június (13. évfolyam, 1-78. szám)
1871-06-30 / 78. szám
löltekre vonatkozólag következő sajtó sorokat teszi közzé: „Ez egyéniségekben tán a december 2-diki bűntettet , a császári fosztogatás 18 évét, a plebiscitum hazugságát, a júliusi hadüzenetet, a sedani gyalázatot és Franciaország kimerültségét és szétdaraboltatását dicsőítsék-e a bordeauxi választók?“ Ami a pótválasztások megejtését illeti, Lambrecht francia belügyér több lap állítása szerint legközelebb köriratot fog intézni a profectekhez, meghagyván nekik, hogy a közelebbi választások alkalmával a legszigorúbb semlegességet tartsák szem előtt. A helyzet Páriában még mindig aggasztó ; naponként fordulnak elő esetek, hogy a házakból reá lőnek a katonákra, továbbá nagyszámú fegyvert gyanítanak még mindig elrejtve s ezek után szakadatlanul tartanak a kutatások, valamint a Szajna egész hosszában vizsgálatok folynak a víz alatt, mivel a felkelők ide is sok fegyvert dobáltak be. A francia nemzetgyűléshez most egyre oly kérvények érkeznek, melyek a legnagyobb szigort ajánlják az elfogott communisták ellen. Egyik kérvény azt sürgeti, hogy Rochefort és Courbet a Vendome-téren lövessenek főbe, miután főrészük volt a Vendome-oszlop elpusztításában. Említenünk sem kell, hogy e vérszomjas kérvények a monarchista izgatások eredményei. A németek elleni gyűlölet is újra fölébredni kezd Párisban. A kirakatok telve vannak a poroszokat gúnyoló és lealázó torzképekkel. Nemcsak a katonai, de a polgári osztály is erősen hiszi, hogy közel a megtorlás órája. Az amerikai egyesült államok hadserege egy közelebbi törvény által teljesen békelábra szállíttatott le. Tényleges szolgálatban a tábornokok közül csak tizenkettő marad meg. A hadsereg egy mérnökkari testületből, egy jelzős egy tüzérségi testületből, tíz lovas ezred, öt tüzér ezred, 25 gyalogezred és egy indiánok ellen portyázó csapatból áll. A hadsereg összesen 35,284 emberből áll, kiknek zsoldja leszállíttatott a háború előtti fizetésekre. És Amerika e csekély hadsereg dacára elsőrendű nagyhatalom. Európa okulhatna a tengerentúli köztársaság példáján. Helybeli újdonságok. A tűzoltó-egylet ügyében tegnapelőtt délutánra összehitt értekezletre, a rosz idő miatt, csak kevesen jöttek össze, minélfogva a jelen voltak abban állapodtak meg, hogy a tanácskozás elhalasztassék s egy újabb értekezlet hivassék egybe jövő vasárnap délutánra. (L.alább a meghívást.) Ez százságot. Fülöp Lajos öt fiút és három leányt hagyott hátra. Nekünk csak Fülöp Lajos legidősebb fia családjával van dolgunk, minthogy az a trónkövetelő. A többi fiú nagyrészt igen derék katona és államférfi. Fülöp Lajos legidősebb fia, a geniális orleansi Ferdinánd, mint többi testvérei, hasonlókép közintézetekben nyerte neveltetését. Korán tűnt ki sokoldalú műveltsége és jellemnemessége által. 1831—32. részt vett Belgiumban a francia expeditióban, és dicsőséggel harcolt az algíri hadjáratban. Egy szerencsétlen ugrás, mit kocsijából Páriából Neuillybe menve, a lovak megbokrosodása miatt tett, 1842-ben véget vetett életének. Gyermekei: Fülöp Lajos Albert hg. párisi gr. szül. 1830-ban, és Fülöp Lajos Robert avartrisi hg., szül. 1840-ben. A két herceg anyja Helén mecklenburgschwerini lgnő, szellem, műveltség s erények által kiváló nő, ki férje halála után kizárólag gyermekei neveltetésének szentelte magát. 1828-ban Fülöp Lajos által a koronaherceg gyámjának és regensnőnek neveztetett ki. Míg az utcákon lázadás dühöngött, a hercegnő gyermekeivel gyalog, csak sógora, a nemouriherceg kíséretében, a tuillerákból a követi kamarába ment, hogy ott jogait érvényesítse. A pártok zajongása, s a betolakodó sokaság zendülése visszavonulásra kényszerité. Ekkor a hadastyánok palotájába menekült, majd Ligny várába, és febr. 28 -án Lilien át Németországba utazott. Itt fiaival Eisenachba hurcolkodott, és Richmondban meghalt 1858. május 18-án. A párisi gróf az tehát, ki jelenleg mint az orleansok törvényes képviselője’ szerepel. Utána következik öcscse, a chartres-i ág. A két ház okosabb tagjai már évek óta sürgetik a két vonal egyesülését, úgy hogy az ifjabb vonal ismerje el Chambord gróf utódlási jogát, ez pedig örökbe fogadja a párisi grófot, az orleansok fejét. Ez ellen azonban a párisi gróf mindig tiltakozott, s a két család lustójának hite, mely olykor nagy határozottsággal állíttatott, mindannyiszor igaztalannak bizonyult. Adja az ég, hogy a francia harmadik köztársaságnak elég ereje legyen leküzdeni mind a royalista, mind a már-már fokozatos arcátlansággal föllépő imperialismust értekezleten fog tárgyaltatni a kiküldött bizottmány jelentése s a módosított alapszabályok. Fölkérjük városunk polgárait, hogy e közérdekű ügyben tartandó tanácskozásra minél számosabban megjelenni szíveskedjenek. —üngyikosság. A Kecskemétről a várta szombaton éjjel beszállított főkapitány, tegnap börtönében felakasztotta magát. Teteme mint halljuk ma boncoltatott, s halála családjának is hírül adatott volna. A vasárnapi iskolák évi vizsgái jövő jul. hó 15-én lesznek, s jóelőre fölhívjuk azokra a mester urak s az érdekelt szülők figyelmét. De midőn ezt teszszük, nem hallgathatunk el egy nevezetes dolgot, mely ez ügyre vonatkozólag épen most esett értésünkre. E nevezetes dolog pedig az, hogy a vasárnapi iskolákat ellátó tanítók működésükért mindezideig egy krajcárt sem láttak, dacára annak , hogy még a január havi közgyűlés szavazta meg fizetésüket, azon fizetést, melyet akkor kértek és kaptak, midőn már 17 évig azelőtt ingyen tanítottak a vasárnapi iskolákban. — Valóban szégyen, gyalázat; de egyrészt úgy kell a tanító uraknak, miért hallgatnak s várnak türelemmel 7 hónapig s miért nem követelik azt, amihez joguk van, ahelyett, hogy suttyonban panaszkodnak. Egyébiránt ezen esetből is látszik, mennyire respectálja a tanács a közgyűlés határozatait. A közgyűlés határoz , a tanács pedig azt tesz, amit ő akar, s a 67-diki polgármester úr a gyakorlatban rég szerencsésen kivitte azt, hogy a tanács fölül áll a közgyűlésen. Csak az a szerencse, hogy nem sokáig áll már fölül. — Az újszegedi nagyhíd melletti út végre valahára helyre fog állíttatni, legalább az anyagok beszerzésére s a munka végrehajtására az állami mérnöki hivatal részéről az árlejtési határidő is kitüzetett; Így tehát föltehető, hogy mikorra a tél bekövetkezik, az út helyre lesz állítva. Ez azonban még mindig csak ephemer becsű intézkedés, s ezen útrész úgynevezett helyreállítása, azaz megtatarozása csak mentő eszköz a szükségben , mert csak az időjárástól függend, hogy ismét úgy járjunk vele, mint ezelőtt két évvel, midőn ezen, akkor még egészen új töltésen két hétnél tovább alig lehetett közlekedni. Ezen körülmény s az általa előidézett roppant közlekedési akadályok és károk számos helybeli kereskedőt máris arra bírtak, hogy kérvényt intézzen a közlekedési minisztériumhoz: a szándékolt foltozás helyett, az országutaknak a régi híd helyén egyenes vonalban s szilárd alapon leendő teljes s a közlekedést biztosító állapotban való elkészíttetése végett. Teljesülni fog-e a kérelmezők óhajtása, nem tudjuk, de mindenesetre kívánatos lenne , mert ily nyomorúságos állapotot keleti indolenciával éveken át tűrni csakis egy oly város képes, melynek hatósága a város kereskedelmi érdekeivel mit sem gondol, különben rég máskép lenne. — A múlt ősz óta a közönség azon része, mely vagy földeket bérelt a Tiszán túl, vagy egyéb okból kénytelen Szőreggel s a közelfekvő falvakkal közlekedni, most is félórányi kerülőt kénytelen tenni s a felső részen, a Tisza mentén lévő töltésen hajtatni; de ez a töltés meg részint keskeny, részint annyira ki van várva, hogy a közlekedés valódi életveszélylyel van egybekötve. Ez a töltés pedig a város költségén emeltetett valaha, ezt már csak kijavíttathatnák az urak, ha... No de igaz, ha eddig keveset tettek a lakosság érdekében, most már, midőn kifelé áll a szekerük rudja, dukál, hogy semmivel se gondoljanak. Tisztelet annak az egypár kivételnek, akik végig húzzák az igát ! No lám, hogy prüszköl egynémely magyar kenyérre idevetődött német sógor azért, hogy mi magyarok akarunk lenni. Íme egy tisztelt úr, persze névtelenül, a következő sorokkal tisztelt meg bennünket: „T. Szerkesztő úr ! Ha a németeket jól elvenni, vagy oly ürügyet kell fölkeresni, melyből azoknak mindent germanizálni akaró törekvésekre következtetni lehet, akkor ön legkevésbé sem hüledezik (!) és minden eszközt felhasznál feltett nemes szándékának elérésére, t. i. a németesedés elnyomására. Nem tartom magamat följogosítva arra, (szép !) hogy önt ezen valóban szép cél kiviteléről eltérítsem, melyben önt csakis az „Ellenőr“ felülmúl, de sat.“ De elég ennyi. Mondja pedig ezt „egy német származású magyar polgár.“ Már, hogy a t. polgártárs német származású, azt elhiszszük, hanem, hogy magyar is lenne, azt — no mi azt is elhinnénk, hanem hát a szomszédasszony nem hiszi. „ Időjárásunk talán egy század alatt nem beszéltetett annyit magáról, mint ez évben. Már eddig annyi bizonyos, hogy az idén nem beszélhetünk a négy évszakról, mert a naptárakban benne van ugyan mind a négy, de a valóságban tavaszunk nem volt. És jól behaladtunk a júniusba, midőn valahára levethettük az őszi gúnyákat; egypár hétig aztán meleg lett, mely pár nap forróságba is átcsapott: most azonban beállott oly krudélis őszi esős és szélviharos hideg idő, mely megjárná Muszkaországban is, s ha így folytatgatja, megérhetjük, hogy nyarunk sem lesz. Nem hiába, hogy egyre másra jönnek a jégverésről szóló szomorú hírek bélés külföldről egyaránt. „Denique, mióta a német lett az úr, azóta a természet rendje is fölbomlott !“ — azt mondja egy Bismarckfaló barátunk. H.-M.Vásárhelyen — mint egy helybeli szemtanú beszéli — kedden oly roppant szélvihar dühöngött, hogy az indóháznál a vasúti kocsikat is egymásra hajtotta és sok kárt okozott. Az állomásfőnök ennek folytán táviratozott az egyik közeledő vonat elé, hogy Vásárhelyre érkezve, lassan közeledjék, nehogy a támadt rendetlenség és az útban levő romok miatt szerencsétlenség történjék. — Vettük a „Kis lap“ című gyermeklap lefolyt évnegyedi 13 számát. Volt már alkalmunk e gonddal szerkesztett lapocskáról régebben dicsérőleg megemlékezni; most az előttünk fekvő negyedévi folyamot átlapozván, abból örömmel győződtünk meg, hogy a dicséretet és elismerő buzdítást, melyet a napi sajtó számos közegétől nyert, azóta folyton megérdemelni törekedett. A tartalom folyvást változatos, a hasznost és tanulságost a mulattatóval párosító, képei pedig oly gyönyörűek és eszmeteljesek, hogy e tekintetben a külföldi hasonnemű közlönyökkel is mérkőzhetik. Szóval a „Kis lap“ a gyermeknevelés terén valóban hasznos közegül szolgál s gyöngébb ifjúságunkra nézve szerencsés vállalat, s mint ilyent jó lelkiismerettel ajánlhatjuk a szülők és nevelők pártolásába. Színház. A nemzeti színházi társulat egyenlő, a kezdethez hasonló fényes sikerrel folytatja előadásait. Kedden Seribe „Egy pohár víz“ című szellemdús udvari vígjátékát láttuk. Az előadás szellemi részével teljesen meg lehetünk elégedve , mert a főbb szereplők : Molnárné (Anna királynő), Szathmáriné (Marlbourgh lgné), Szigeti (Bolinbrocke), Márkus Anna (Abigail) és Náday (Mascham) mind egyenként kitűnően alakítottak s teljes otthonossággal, könnyűd fesztelenséggel és színpadi routine-nal beszéltek és mozogtak; szóval játékukban mindazon kellékeket érvényre emelték, amik egy ily darab s átalában a francia színművek sikeréhez mulhatlanul szükségesek s amik nélkül azok többé-kevésbé elesnek.— Azonban a külső fényt, mely egyátalán az udvari vígjátékok s igy e darab emeléséhez is annyira szükséges, az itteni színpadi kellékek hiányossága miatt sajnosan nélkülöztük, s emiatt a különben kifogástalan előadás sokat is vezetett hatásából, ami különösen a pohárvíz frappáns jeleneténél volt érezhető. Szerdán, Szigeti jutalmára, három kis vígjátékot adtak: „Egy játszma piquet“, „Reggeli előtt“ és „Vígjáték házasság nélkül.“ — Legtöbb tetszést aratott az első, melyben Molnár, Szigeti , Várföldi és Márkus Anna egyenlő tűzzel játszottak, különösen az első remekelt. A második darabban Náday ritka könynyüdséggel oldá meg nehéz szerepét, s hozzá méltó volt Márkus A. k. a., kitűnő játékuknak köszönhető, hogy e cselekvény nélküli „drámai tréfa“ szintén tetszést aratott. A harmadikban az oroszlánrész Molnárnét illeti, ki Adél szerepében az igazi tehetség fényes jeleit ragyogtatá. E helyen egyúttal örömmel jegyezhetjük föl , hogy Molnárné azóta is, hogy utolszor láttuk színpadunkon, sokat haladt, tehetsége és művészete már oly jelekben nyilatkozik , melyek kétségtelenül helyet biztosítanak számára azon téren, melyre hivatva van : a nemzeti színház nagyigényű színterén. — Molnárné mellett az öreg Réthy grassált leginkább Tóbiás szerepében. E vígjátékra egyébiránt, melyet Virágh írt, azt jegyezhetjük meg, hogy sokkal többet érne, ha a vége felé a jóizlés korlátain túl nem csapongna. A színház mindkét estén teljesen megtelt, s talán nem is kell mondanunk, hogy a szereplők minden alkalommal taps- és kihívásokban bőven részesültekereskedőségre is mutat, mint ilyenre. Közelebb egy pesti kereskedő az „EU.“ keddi számában így nyilatkozik e tárgyban: „Igaz — úgymond — hogy Pest kereskedelmét a vidék germanizálja , a magyar alföldi városok kereskedői , kiknek leginkább állana hatalmukban Pest kereskedelmét , vele az egész fővárost magyarosítni. Mert Pest jelentéktelen külföldi kereskedelme mellett egyedül a honi kereskedelemre van utalva, s míg Triest vagy Hamburg megmarad nagynak nálunk nélkül is, Pest nem élhet meg a vidék nélkül; tehát nem az által lehet a honi kereskedelmet, illetőleg Pestet megmagyarositni, hogy a triesti vagy hamburgi házakat magyar levelezésre szorítsuk — mint ahogy azt némely csakis ráesszelátó hazámfiai kívánják — hanem az által, hogy ha a vidéken többségben levő magyar kereskedőink fölhagynak e németizálással. Az én cégem egy azok közül Pesten, melyek hangzásra, személyzetre és szervezetre nézve is magyarok, s mindjárt létezésének kezdetén valódi magyarságának adta jelét ; de hogy mennyire segített és segít bennünket a vidéki magyar kereskedőség ezen az úton megmaradhatni, elég fölhoznom annyit, hogy nagyobb része a vidéki magyar kereskedőknek németül levelez még cégemmel is; mutathatnék föl leveleket B. Csabáról , Aradról, Kecskemétről, Debrecenből , N.-Váradról írva németül oly egyénektől, kik született magyarok, kik szorosan véve nem is tudnak németül és akik személyes ismeretségből is jól tudják, hogy mi is magyarok vagyunk. Ha őszintén kívánjuk, hogy Magyarország önálló legyen, akkor legyünk nyelvben és tettben is magyarok, s ne ámítsuk magunkat azzal, hogy Magyarország még akkor is önálló Magyarország lesz, ha majd a magyar nyelvet önmagukkal eltemettük.“ • A horvát országgyűlés, mint a „P. Lloyd“-nak Zágrábból írják, ismét elhalasztatott, mégpedig július 3-ról szeptember hó 20-ra, hogy a körösi és szentgyörgyi határezredeknek az alkalom megadassák az országgyűlésben való részvételre. Hleghívás. A „szegedi önkéntes tűzoltó-egylet“ újjáalakulására nézve javaslat készítése végett megválasztott bizottmány e javaslatát és a módosított alapszabályokat, júnlius 2-án, vasárnap, d. u. 4 órakor a Wagner-szálloda első emeleti éttermében tartandó értekezleten előterjesztendő , melyre az összes t. alapító, pártoló és működő tagokon kívül, az ügy minden barátait ezennel meghívja a bizottmány elnöke: Dáni Ferenc. Vegyesek. *A vidéki kereskedők mint a némete s ed és e lőmozd itói. A pesti magyar érzelmű kereskedők és üzletemberek egymásután szólalnak föl a napirendre került németesedés ügyében s rendre jelölik meg a métely forrásait, így több hang a vidéki ke KÖZGAZDÁSZATI ROVAT. A vándor levelei. .. Jegyzetek Svájc gyáriparáról. Karslruhe, jun. közepén. Elhagyva Badent, Baselén keresztül mentem Svájcba. Sokat hallottam s olvastam e kicsiny szabad országról s fokozott kíváncsisággal léptüm át határát. Várakozásomban legkevésbé sem csalódtam, sőt minden irányban bebizonyultnak találtam azt. Elkezdve a bájakban gazdag vidéken, népviselet, szokás, életmód, minden oly eltérő itt ! A sík puszta s délibáb látásához szokott szem elmereng a gazdag változatosságú képeken. Hegy, völgy, erdő, havasok, tavak, rohanó hegyi patakok, falvak, gyárak, maga a gazdászat, melyet kertiparrá varázsolt a szorgalom, bámulatot keltenek. Tanügye, mely talán a maga nemében az egyedüli gazdag tért nyújt tanulva okulni. Elkezdve elemi iskoláin s haladva föl, megtaláljuk együtt mindazon intézeteket, melyek úgy a nép kiművelését, mint az állampolgárok szerencsétleneinek gyámolítását tűzék ki magasztos feladatokul. Jelenleg a kézmű- és gyáriparról teendők némi jegyzeteket, részint az általam látottak és észleltek nyomán, részint tekintélyes írók után. A fent mondottakhoz vegyük hozzá, hogy mindez egy 724 négyszög mértföldnyi kiterjedésű, 2.600.000 lakossal biró oly államban van, hol az összterületnek csak 20% -a miveleti föld, a többi pedig már fekvésével fogva is a művelésre teljesen alkalmatlan tér, alpok-, havasok-, tavak- s itt-ott mocsárokból áll. E számok alapján kitűnik, hogy átlagban egy négyszög mértföldre, beszámítva a nem növelhető tereket is, mintegy 3600 lakó esik. Önként következik azon kérdés: miként és mily után teremti elő tehát szükségleteit e nép, s honnét a jólét, melynek örvend ? A kézmű- és gyáripar azon eszközök, melyek képesítik arra, hogy helyét megállja. Saját képein földmivelő osztálya csak egyes cantonokban, így Thurgauban, a Rajnavölgy-, Schaffhausen-, Zürich-, Solothurn-, Basel- és Bernben van; egyebütt már csak szórványosan fordul elő. Viszonyainál fogva tehát kiválólag kézmű- és gyáriparra van utalva, mely biztos jövedelmi forrását képezi. Ha Svácsnak területi nagyságához mérten gyáriparát jelenlegi virágzó állapotában tekintjük, elmondhatjuk, hogy, még Angliát sem véve ki, sehol a világon nincs állam, melynek ipara oly kiterjedt volna. Dacára a nehézségeknek, melyek önsúlylyal nehezülnek reá, minek a közlekedési eszközök hiányai) továbbá azon körülmény