Szegedi Híradó, 1871. január-június (13. évfolyam, 1-78. szám)
1871-01-04 / 2. szám
1871. Tizenharmadik évfolyam. ■ POLITIKAI ÉS VEGYESTARTALMÚ KÖZLÖNY. Megjelen: Hetenkint 3-szor, szerdán, pénteken és vasárnap reggel. Szerkesztőségi iroda, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők: iskola-utca, Vadász-ház, 1-ső emelet. Kiadóhivatal Burgar Zsigmond könyvnyomdájában, hová az előfizetési pénzek küldendők. Előfizetési föltételek: Szegeden házhozhordással és vidékre postán: Helyben a kiadóhivataltól elvitetve: Egész évre ... 8 frt. | Félévre . . . . 4 frt. Egész évre ... 7 frt. | Félévre . . 3 frt 50 kr. Évnegyedre ... 2 frt. Évnegyedre . . . 1 frt 75 kr. Hirdetések fölvétetnek: Szegeden a kiadóhivatalban; Pesten a Neumann II. első magyar hirdetési irodájában, kigyó-utca 6 szám; Bécsben Hausenstein & Vogler (Neuer Markt 11), Oppelik A. (Wollzeile 22) és Mosse Rudolf (Seilerstätte 22) hirdetési ügynököknél; Majia m. Frankfurtban G. L. Daube & Cp. és Mosse Rudolf hirdetési expeditiójában; Lipcsében Eugen Fort, Parisban Havas, Laflite, Bullier & Cp. (Place de la Bourse 8), Prágában, Münchenben, Nürinbergben, Strassburgban, Zürichben és Hamburgban Mosse R. hirdetési irodájában. 2-ik szám. Szerda, január 4-én. Hirdetések díja: A hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 6 kr., kétszerinél 5 kr., többszörinél 4 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beigtatás mellett kedvezőbb feltételek alatt vétetnek föl. Kincstári illeték minden egyes beigtatásért 30 kr. A „Nyiltér“ ben a négyhasábos petitsor igtatási di 15 krajcár. Előfizetési föltételek SZEGEDI HÍRADÓ tizenharmadik évfolyamának 1871-dik évi folyamára. Szegeden házhozhordással és vidékre postán , egész évre....................................8 frt félévre..............................................4 „ évnegyedre . 2 „ Helyben a kiadóhivataltól elvitetve: egész évre.........................7 frt — kr. félévre .........................3 „ 50 „ évnegyedre..........................1 „ 75 „ Lapunkat, mely január 1-jén tizenharmadik évfolyamába lépett , bizalommal ajánljuk az alföldi megyék, városok és községek közönségei becses figyelmébe és pártfogásába. Az előfizetési módozatok lapunk homlokán közölvék, s legcélszerűbb, ha az előfizetés megtételére posta-utalvány használtatik, miután az csak 5 kr. bérmentesítést igényel és így legjutányosabb. Minthogy pedig fitogtatás nélkül mondhatjuk lapunkat a vidéki lapok legelterjedtebbjének , ajánljuk azt hirdetések közlésére is, melyek más lapok áraival egybehasonlítva — elég jutányosak. Nyílt levél Szeged város polgármesteréhez. Szeged városát több mint egy hét óta a téli árviz veszélye tartja rettegésben. Akkor, midőn ezerek élete és vagyona van fenyegetve, s midőn a veszélyt folyton, úgyszólván minden órában növekedni látjuk, nem lehetünk nyugodtak, tudni akarjuk, mi történik városunk védelmére. Utána néztünk és azt tapasztaltuk, hogy az eddigi intézkedések annyira félszegek, kicsinyek és nyomorúságosak , hogy a veszély nagyságának semmiképen sem felelnek meg. E megjegyzésünk pedig főkép a felsővárosi partvédelmet illeti, ahol a roppant hosszú és erősen fenyegetett vonalon naponként alig dolgozik — sokat mondunk — 40—50 ember, ezek is immel-ámmal, inkább az urakat szidva, mint dolgozva, — mert nincsenek megfizetve és nem látnak főket, akik ott lennének a dolog élén és buzdítanák őket. Pedig a vész nagy s mint mondánk, óráról órára nő; ott vagyunk, hogy nem tudjuk, melyik pillanatban állhat be a katasztrófa, melytől a jó isten őrizzen meg bennünket, mert mi magunk, úgy látszik, szép keveset teszünk a baj megelőzésére. Szóval, mi az eddig tapasztalt intézkedésekkel — bármennyire permanens is a vízvédelmi bizottmány — nem vagyunk, nem lehetünk megelégedve, s életünk és vagyonunk védelmezésének élére más, erélyesebb embert óhajtunk Szremácz J. főkapitány úrnál. Önhöz fordulunk, Szeged város polgármestere, Szeged város feje ; legyen ön akkor is fejünk, ha baj van, és álljon haladéktalanul a vízvédő bizottmány élére. Önnek ismert erélye nem fog visszariadni az áldozatoktól akkor, mikor mindenünk kockára van téve. Félre az eddigi fillérkedéssel, mely könynyen végzetessé válhatik Szeged városára — itt tenni kell gyorsan és a baj terjedelmének megfelelő arányban, különben egy pillanatunk sem lehet tovább nyugodt és aggálytalan. Videa et consul es . . . , Szeged, jan. 3-án 1871. Több felsővárosi polgár. P r im f. A lefolyt év eseményei és válságai rohamosságra , nagyszerűség- és horderőre nézve Európa történetében páratlanok ; népek remegnek, nemzetek nyögnek a föltámadt orkán csapásai alatt, mely földrészünket részint földulta, részint földulással fenyegeti; a borzasztó tragoediának fatuma antik pathoszszal halad óriási kobhurnusán és kímélet nélkül tipor el mindent, ami útjában van. Annyi megrázkódtatás után azt kellene hinnünk, hogy a dráma már tetőpontját érte el, mert a fonalak irtózatos csomóvá bonyolultak, azonban a deus ex machina megváltó szózata még mindig késik. Roppant nagy volt a vétség , roppant nagy lesz a bűnhödés, mert jaj a vakmerőknek, kik az emberiség géniuszát megsértették: veszniök, pusztulniok kell! A végszámadás napja még nem érkezett el, de a büntető nemezis karjai egyes bűnösöket már is utolértek, és áldozatainak sorába tartozik Prim tábornok is, kit a lefolyt év utolsó villáma sújtott agyon. Prím vajdt diporigi duali *50 klurságának esett martalékul; fegyver által akarta fékentartani a köztársaság szellemét és fegyver által veszett el; a brutális Goldatesca pajzsa alatt nyomta el a nép souverainitását, de e paizsok nem védhették meg a megsértett felsőbbség boszujától ; a hatalommal akart játszani és nagyobb hatalmat zúdított maga ellen; egy királyt csempészett az országba, és ezért összezúzták őt. Prim republikánus erények és egy szabad nemzet szolgálatában nagyot mivelhetett volna ; de ő nem akart szolgálni, hanem uralkodni, uralkodni egy udvari báb és ezáltal az egész nép fölött. Pedig nincs nemesebb szolgálat, mint az emberiség szolgálata, és nincs ocsmányabb, mint azon erőszakos ellentét, melyet egyes hatalmasak egyéni jog és alattvalói kötelesség közt teremtettek. Ez ellentétet csupán a vak és kritikátlan hagyomány szentesítette a jogosság, testvériség és szabadság rovására, és csak addig tarthat, míg a „korlátolt alattvalói ész“ a természetellenesség és igazságtalanság fölismerésére megérett. Prim nem számolt a korral és az emberekkel ; katonai prestige-jére támaszkodva nemcsak trón és nép, hanem fegyver és eke közt is ellentétet támasztott — az örült, ki a nép kebeléből származott privilegiált kaszt körében biztosítva hitte magát a nép ellen. Azonban a „canaille“, a „misera contribuens plebs“ csak egyszer mozdult meg és a dictator fényes terveivel együtt a porba hullt;, ki a szabadság ellen követett el merényletet, merénylet által veszett el; erőszakos halála csak saját erőszakoskodásának igazságos visszatorlása. Távol vagyunk attól, hogy egy politikai gyilkosságot jóváhagyjunk vagy kimentsünk ; azonban vannak esetek, ahol nem az igazságszolgáltatás eszközeit és módját vehetjük elsőrendűen szemügyre, hanem az igazságszolgáltatás tényét. Prim egyéni nagyra vágyásból vétett hazája ellen és azért bűnhődnie kellett; ő a szabadság lobogóját tiporta el és azért életével kellett lakolnia. Es ime, midőn Madridban az egyéni uralom nagyravágyó és meggyilkolt képviselőjét eltemetik, a Prim kegyéből és fondorkodásai folytán megválasztott király új hazájában partra lép, mely már is ingadozik lábai alatt, és Topete, a monarchiai kormányforma ellensége, fogadja őt üdvözlő beszéddel. Mily éles irónia , mily nyomorult komédia! Az elkövetett gyilkosság nehéz athmosphorája ül Amadeo keblén; a fegyverek, melyek Prímet letömték, ellene is vannak irányozva; a republikánus szellem , mely Prímet elsodorta az útból, él és fölgyújtja az elméket, fölvillanyozza a szíveket. Félelmesen indul a királyi menet a lázas főváros felé, rettegve foglalja el d’Aosta a bitorlott trónt, mely fölött Damokles kardja függ; a korona súlyosan nyomja fejét, a királyi pálca majdnem kiesik remegő kezeiből és a bíborpalást alatt nyugtalanul dobog szíve. De a csalfa remény és az álszégyen marasztalják. A hódolatok, a fény, a pompa, a decorátiók és a cím megvesztegető varázszsal hatnak a fiatal kedélyre; a pillanat hatalmas mámora, a „csinált“ üdvkiáltások hízelgő zaja, az ünnepélyek hosszú sora elkábítják és lecsillapítják a kételyek hullámait. De midőn a nap leáldozik, a zaj lecsillapodik és a fiatal király palotájának magányába visszavonul , a gondok és aggódások serege újra megszállja és elűzi az álmot szemeiből, távol minden nesztől, hallja szive dobbanását és sötétben fölmerül előtte Prim véres árnyéka és összerezzenve kérdi magától: Meddig fognak engemet tűrni — vagy kímélni ? K. L. Hazai ügyek. — Gr. Andrássy miniszterelnök bécsi útja a „Presse” szerint összefüggésben áll amaz utasítások megállapításával, melyeket a magyar-osztrák birodalom képviselője a londoni conferencián nyer. Gr. Apponyi a conferenciának a dunagőzhajózásra vonatkozólag fog bizonyos előterjesztéseket tenni. Ezen előterjesztések egyik nevezetes pontja a Vaskapu melletti szűk meder megtágitására vonatkozik, mely intézkedés az összes dunai hajózásra nevezetes befolyással lenne. — A delegátió hatos bizottsága, megállapítván a modus procendit, eljárásában a legerélyesebb buzgalmat és tüzetes tapintatosságot tanúsítja. Mindenekelőtt arra fordítá gondját, hogy a rendszert tanulmányozza , mely szerint a katonai raktárak és szertárak kezeltetnek, hogy így megállapítsa az elveket, mik eljárásában zsinórmértékül szolgálandnak. A bizottság számos táblás kimutatásokat vett ki másolatban , hogy azokból összeállíthassa jelentését. Azután megkezdi vizsgáló működését, de ami még csak betekintésnek nevezhető. Először az óbudai raktárakban csinált „stichpróbákat“ a hadi tartalékkészletekben , a folyó készletekben, úgy az ezredek készleteiben is. A különféle tárgyak egyes példányait minőség, célszerűség és érték tekintetében a kereskedelmi és iparkamara által kijelölt szakértőkkel bírálat alá vétette. Kezébe vette, hogy combinálhasson, a Skene-féle consortium árszabályzatát is. Azután szinte csak betekintőleg — az új épületben és Pest környékén létező tüzérségi, szekerészei és lőszerkészleteket tekintette meg. Mindenütt, Budán úgy mint Pesten, rendet s kellő gondviselést talált. A bizottságot Budán Kottic föintendins, Pesten Schmidler tábornok és tüzérségi főparancsnok vezette és látta el a legrészletesebb útbaigazításokkal. 31-én Bécsbe utazott a bizottság, hogy részletes és érdemleges működését ott kezdje meg. Az első folyó bíróságok ügye már annyira haladt, hogy közelebb fel fognak szólíttatni e megyék az illető minisztérium által, hogy az egyes járásbíróságok területkörének meghatározására vonatkozólag javaslataikat terjesszék be és pedig legföljebb ez évi március végéig, hogy a miniszter a létesítendő törvény végrehajtását az ország jogosult kívánalmához képest azonnal megkezdhesse , még ezen év folyamában okvetlenül befejezhesse. A királyi tábla a lefolyt évben sem tudott kibontakozni a restantiákból, melyek még 1869-ből erednek, midőn 15,000 elintézetlen ügy vétetett át. A fenmaradt hátralékok elintézése 1871-re maradt. A roppant ügyforgalomnak jellemzésére, mely a kir. táblán a múlt évben is volt, elég csak azt registrálnunk hnov lftzrt hun föhV CO i\r\r\ úgy érkezett be, melyek közül 40,000 polgári, 13,000 büntető és 1600 úrbéri ügy volt. — A honvédség köréből. A honvédelmi minisztérium a honvédszázadokra nézve aként intézkedik, hogy a 68 főnyi létszám fentartatik ugyan, azonban ezekből csak 40 ember tartatik ben, a többinek díja pedig altisztek képzésére fog fordíttatni, mert ezekben igen érezhető hiány forog fen, s máris 3200 altisztre van szükség. Az idén 25,000 újonc lesz és ezek begyakorlása 400,000 trzba kerül. A mitrailleuseökkel, mihelyt néhány példány elkészül, újra kísérletet tesznek s ha ez oly fényesen sikerül, mint a novemberi, akkor a Sigl-féle gyár lassanként megküldi az egyes honvédzászlóaljaknak a megrendelt számú Montigny- mitrailleuseöket; addig is minden zászlóalj egy Gatling-féle mitrailleuset kap. Továbbá újabban 80 ezer fegyver is meg fog rendeltetni tartalékai. Főtörekvése a honv. minisztériumnak odairányuland, hogy erős tisztikar képződjék. Starlirube (Baden), dec. 27-éa. (Eredeti levél.) Tél van, a gazdászat szünetel, egyelőre tehát magánélményeimről írhatok csak , ő pedig mindössze sem sok. Az itteni élet nem sok följegyzésre méltót nyújt. Német nagyváros, olyan mint a többi. Érzelmeire nézve, mondhatni, egybeforrt Poroszországgal. Eddig nagyrészt csak dühös németekkel jöttem érintkezésbe, kiknek egy óhaj lebeg lelkek előtt: a francia nemzet teljes megaláztatása, eltiprása. A helyzetről még csak megközelítő képet sem alkothatok magamnak, mert a fügrönyök folyton a poroszok előnyomulását, nyert csatáit, a foglyok számát, elfoglalt ágyukat, stb. hirdetik; vereségről szó sincs soha. A most utóször egybevont landwehrhadosztály egy része az ünnepek alatt utazott itt keresztül a csatasikra; képzelhetni, mily lelkesülten , midőn családját, mindenét kelle otthon hagynia, s úgy menni a mészárszékre. Óriásiak az áldozatok , miket a déli államok oly eszméért hoztak , melyért kezdetben épen nem lelkesültek; ha a francia lép föl támadólag, átlőve a Rajnán , valószínűleg más fordulatot vett volna a csatakép. Most a dicsőség az, amivel lefegyverezni törekednek