Szegedi Híradó, 1871. január-június (13. évfolyam, 1-78. szám)

1871-01-04 / 2. szám

1871. Tizenharmadik évfolyam. ■ POLITIKAI ÉS VEG­Y­EST­ARTA­LMÚ KÖZLÖNY. Megjelen: Hetenkint 3-szor, szerdán, pénteken és vasárnap reggel. Szerkesztőségi iroda, hová a lap szellemi részét illető közlemények külden­dők: iskola-utca, Vadász-ház, 1-ső emelet. Kiadóhivatal Burgar Zsigmond könyvnyomdájában, hová az előfizetési pénzek küldendők. Előfizetési föltételek: Szegeden házhozhordással és vidékre postán: Helyben a kiadóhivataltól elvitetve: Egész évre ... 8 frt. | Félévre . . . . 4 frt. Egész évre ... 7 frt. | Félévre . . 3 frt 50 kr. Évnegyedre ... 2 frt.­­ Évnegyedre . . . 1 frt 75 kr. Hirdetések fölvétetnek: Szegeden a kiadóhivatalban; Pesten a Neumann II. első magyar hirdetési irodájában, kigyó-utca 6 szám; Bécsben Hausenstein & Vogler (Neuer Markt 11), Oppelik A. (Wollzeile 22) és Mosse Rudolf (Seilerstätte 22) hirdetési ügynököknél; Majia m. Frankfurtban G. L. Daube & Cp. és Mosse Rudolf hirdetési expeditiójában; Lipcsében Eugen Fort, Parisban Havas, Laflite, Bullier & Cp. (Place de la Bourse 8), Prágában, Münchenben, Nürinbergben, Strassburgban, Zürichben és Hamburgban Mosse R. hirdetési irodájában. 2-ik szám. Szerda, január 4-én. Hirdetések díja: A hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 6 kr., két­szerinél 5 kr., többszörinél 4 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beigtatás mellett ked­vezőbb feltételek alatt vétetnek föl. Kincstári illeték minden egyes beigtatásért 30 kr. A „Nyiltér“ ben a négyhasábos petitsor igtatási di 15 krajcár. Előfizetési föltételek SZEGEDI HÍRADÓ tizenharmadik évfolyamának 1871-dik évi folyamára. Szegeden házhozhordással és vidékre postán , egész évre....................................8 frt félévre..............................................4 „ évnegyedre . 2 „ Helyben a kiadóhivataltól elvitetve: egész évre.........................7 frt — kr. félévre­ .........................3 „ 50 „ évnegyedre..........................1 „ 75 „ Lapunkat, mely január 1-jén tizen­harmadik évfolyamába lépett , biza­lommal ajánljuk az alföldi megyék, vá­rosok és községek közönségei becses figyelmébe és pártfogásába. Az előfizetési módozatok lapunk homlokán közölvék, s legcélszerűbb, ha az előfizetés megtételére posta-utalvány használtatik, miután az csak 5 kr. bér­­mentesítést igényel és így legjutányosabb. Minthogy pedig fitogtatás nélkül mondhatjuk lapunkat a vidéki lapok leg­elterjedtebbjének , ajánljuk azt hirdeté­sek közlésére is, melyek más lapok árai­val egybehasonlítva — elég jutányosak. Nyílt levél Szeged város polgármesteréhez. Szeged városát több mint egy hét óta a téli árviz veszélye tartja rettegésben. Akkor, midőn ezerek élete és vagyona van fenyegetve, s midőn a veszélyt folyton, úgyszólván minden órában növekedni látjuk, nem lehetünk nyugodtak, tudni akarjuk, mi történik városunk védelmére. Utána néztünk és azt tapasztaltuk, hogy az eddigi intézkedések annyira félszegek, ki­csinyek és nyomorúságosak , hogy a veszély nagyságának semmiképen sem felelnek meg. E megjegyzésünk pedig főkép a felső­városi partvédelmet illeti, ahol a roppant hosszú és erősen fenyegetett vonalon napon­ként alig dolgozik — sokat mondunk — 40—50 ember, ezek is immel-ámmal, inkább az urakat szidva, mint dolgozva, — mert nincsenek megfizetve és nem látnak főket, akik ott lennének a dolog élén és buzdítanák őket. Pedig a vész nagy s mint mondánk, óráról órára nő; ott vagyunk, hogy nem tud­juk, melyik pillanatban állhat be a katasztrófa, melytől a jó isten őrizzen meg bennünket, mert mi magunk, úgy látszik, szép keveset teszünk a baj megelőzésére. Szóval, mi az eddig tapasztalt intézke­désekkel — bármennyire permanens is a víz­védelmi bizottmány — nem vagyunk, nem lehetünk megelégedve, s életünk és vagyonunk védelmezésének élére más, erélyesebb embert óhajtunk Szremácz J. főkapitány úrnál. Önhöz fordulunk, Szeged város polgár­­mestere, Szeged város feje ; legyen ön akkor is fejünk, ha baj van, és álljon haladéktala­nul a vízvédő bizottmány élére. Önnek ismert erélye nem fog visszariadni az áldozatoktól akkor, mikor mindenünk kockára van téve. Félre az eddigi fillérkedéssel, mely köny­­nyen végzetessé válhatik Szeged városára — itt tenni kell gyorsan és a baj terjedelmének megfelelő arányban, különben egy pillanatunk sem lehet tovább nyugodt és aggálytalan. Videa et consul es . . .­­ , Szeged, jan. 3-án 1871. Több felsővárosi polgár. P r i­m f. A lefolyt év eseményei és válsá­gai rohamosságra , nagyszerűség- és horderőre nézve Európa történetében pá­ratlanok ; népek remegnek, nemzetek nyögnek a föltámadt orkán csapásai alatt, mely földrészünket részint földulta, ré­szint földulással fenyegeti; a borzasztó tragoediának fatuma antik pathoszszal halad óriási kobhurnusán és kímélet nél­kül tipor el mindent, ami útjában van. Annyi megrázkódtatás után azt kellene hinnünk, hogy a dráma már te­tőpontját érte el, mert a fonalak irtóza­tos csomóvá bonyolultak, azonban a deus ex machina megváltó szózata még mindig késik. Roppant nagy volt a vét­ség , roppant nagy lesz a bűnhödés, mert jaj a vakmerőknek, kik az embe­riség géniuszát megsértették: veszniök, pusztulniok kell! A végszám­adás napja még nem érkezett el, de a büntető nemezis kar­jai egyes bűnösöket már is utolértek, és áldozatainak sorába tartozik Prim tábornok is, kit a lefolyt év utolsó vil­láma sújtott agyon. Prím vajdt dipor­igi d­uali *50 k­lur­ságának esett martalékul; fegyver által akarta fékentartani a köztársaság szel­lemét és fegyver által veszett el; a brutális Goldatesca pajzsa alatt nyomta el a nép souverainitását, de e paizsok nem védhették meg a megsértett felsőbb­­ség boszujától ; a hatalommal akart játszani és nagyobb hatalmat zúdított maga ellen; egy királyt csempészett az országba, és ezért összezúzták őt. Prim republikánus erények és egy szabad nemzet szolgálatában nagyot mi­­velhetett volna ; de ő nem akart szol­gálni, hanem uralkodni, uralkodni egy udvari báb és ezáltal az egész nép fölött. Pedig nincs nemesebb szolgálat, mint az emberiség szolgálata, és nincs ocsmányabb, mint azon erőszakos ellen­tét, melyet egyes hatalmasak egyéni jog és alattvalói kötelesség közt teremtettek. Ez ellentétet csupán a vak és kritikátlan hagyomány szentesí­tette a jogosság, testvériség és szabad­ság rovására, és csak addig tarthat, míg a „korlátolt alattvalói ész“ a ter­­mészetellenesség és igazságtalanság föl­ismerésére megérett. Prim nem számolt a korral és az emberekkel ; katonai prestige-jére tá­maszkodva nemcsak trón és nép, ha­nem fegyver és eke közt is ellentétet támasztott — az örült, ki a n­ép ke­beléből származott privilegiált kaszt kö­rében biztosítva hitte magát a nép ellen. Azonban a „canaille“, a „misera contribuens plebs“ csak egyszer moz­dult meg és a dictator fényes terveivel együtt a porba hullt;­­, ki a szabad­ság ellen követett el merényletet, me­rénylet által veszett el; erőszakos ha­lála csak saját erőszakoskodásának igaz­­ságos visszatorlása. Távol vagyunk attól, hogy egy po­litikai gyilkosságot jóváhagyjunk vagy kimentsünk ; azonban vannak esetek, ahol nem az igazságszolgáltatás esz­közeit és módját vehetjük elsőrendűen szemügyre, hanem az igazságszolgálta­tás tényét. Prim egyéni nagyra vágyás­ból vétett hazája ellen és azért bűnhőd­nie kellett; ő a szabadság lobogóját tiporta el és azért életével kellett la­­kolnia. Es ime, midőn Madridban az egyéni uralom nagyravágyó és meggyilkolt kép­viselőjét eltemetik, a Prim kegyéből és fondorkodásai folytán megválasztott ki­rály új hazájában partra lép, mely már is ingadozik lábai alatt, és Tope­te, a monarchiai kormányforma ellensége, fo­gadja őt üdvözlő beszéddel. Mily éles irónia , mily nyomorult komédia! Az elkövetett gyilkosság nehéz athmospho­­rája ül Amadeo keblén; a fegyverek, melyek Prímet letöm­ték,­­ ellene is vannak irányozva; a republikánus szel­lem , mely Prímet elsodorta az útból, él és fölgyújtja az elméket, fölvilla­nyozza a szíveket. Félelmesen indul a királyi menet a lázas főváros felé, ret­tegve foglalja el d’Aosta a bitorlott trónt, mely fölött Damokles kardja függ; a korona súlyosan nyomja fejét, a ki­rályi pálca majdnem kiesik remegő ke­zeiből és a bíborpalást alatt nyugtala­nul dobog szíve. De a csalfa remény és az álszégyen marasztalják. A hódo­latok, a fény, a pompa, a decorátiók és a cím megvesztegető varázszsal hat­nak a fiatal kedélyre; a pillanat hatal­mas mámora, a „csinált“ üdvkiáltások hízelgő zaja, az ünne­pélyek hosszú sora elkábítják és lecsillapítják a kételyek hullámait. De midőn a nap leáldozik, a zaj lecsillapodik és a fiatal király palotájá­nak magányába visszavonul , a gondok és aggódások serege újra megszállja és elűzi az álmot szemeiből, távol min­den nesztől, hallja szive dobbanását és sötétben fölmerül előtte Prim véres ár­nyéka és összerezzenve kérdi magától: Meddig fognak engemet tűrni — vagy kímélni ? K. L. Hazai ügyek. — Gr. Andrássy miniszterel­nök bécsi útja a „Presse” szerint összefüg­gésben áll amaz utasítások megállapításával, melyeket a magyar-osztrák birodalom képvi­selője a londoni conferencián nyer. Gr. Appo­­nyi a conferenciának a dunagőzhajózásra vo­natkozólag fog bizonyos előterjesztéseket tenni. Ezen előterjesztések egyik nevezetes pontja a Vaskapu melletti szűk meder megtágitására vonatkozik, mely intézkedés az összes dunai hajózásra nevezetes befolyással lenne. — A delegátió hatos bizott­sága, megállapítván a modus procendit, eljá­rásában a legerélyesebb buzgalmat és tüzetes tapintatosságot tanúsítja. Mindenekelőtt arra fordítá gondját, hogy a rendszert tanulmá­nyozza , mely szerint a katonai raktárak és szertárak kezeltetnek, hogy így megállapítsa az elveket, mik eljárásában zsinórmértékül szolgálandnak. A bizottság számos táblás ki­mutatásokat vett ki másolatban , hogy azok­ból összeállíthassa jelentését. Azután megkezdi vizsgáló működését, de ami még csak bete­kintésnek nevezhető. Először az ó­budai rak­tárakban csinált „stichpróbákat“ a hadi tar­talékkészletekben , a folyó készletekben, úgy az ezredek készleteiben is. A különféle tár­gyak egyes példányait minőség, célszerűség és érték tekintetében a kereskedelmi és ipar­kamara által kijelölt szakértőkkel bírálat alá vétette. Kezébe vette, hogy combinálhasson, a Skene-féle consortium árszabályzatát is. Azu­tán szinte csak betekintőleg — az új épület­ben és Pest környékén létező tüzérségi, sze­kerészei és lőszerkészleteket tekintette meg. Mindenütt, Budán úgy mint Pesten, rendet s kellő gondviselést talált. A bizottságot Budán Kottic föintendins, Pesten Schmidler tábor­nok és tüzérségi főparancsnok vezette és látta el a legrészletesebb útbaigazításokkal. 31-én Bécsbe utazott a bizottság, hogy részletes és érdemleges működését ott kezdje meg.­­ Az első folyó bíróságok ügye már annyira haladt, hogy közelebb fel fognak szólíttatni e megyék az illető minisztérium által, hogy az egyes járásbíróságok terület­körének meghatározására vonatkozólag javas­lataikat terjesszék be és pedig legföljebb ez évi március végéig, hogy a miniszter a léte­sítendő törvény végrehajtását az ország jogo­sult kívánalmához képest azonnal megkezd­hesse , még ezen év folyamában okvetlenül befejezhesse.­­ A királyi tábla a lefolyt évben sem tudott kibontakozni a restantiákból, me­lyek még 1869-ből erednek, midőn 15,000 elintézetlen ügy vétetett át. A fenmaradt hát­ralékok elintézése 1871-re maradt. A roppant ügyforgalomnak jellemzésére, mely a kir. táb­lán a múlt évben is volt, elég csak azt regis­trálnunk­ hnov lftzrt hun föhV CO i\r\r\ úgy érkezett be, melyek közül 40,000 pol­gári, 13,000 büntető és 1600 úrbéri ügy volt. — A honvédség köréből. A hon­védelmi minisztérium a honvédszázadokra nézve aként intézkedik, hogy a 68 főnyi létszám fentartatik ugyan, azonban ezekből csak 40 ember tartatik ben, a többinek díja pedig al­tisztek képzésére fog fordíttatni, mert ezek­ben igen érezhető hiány forog fen, s máris 3200 altisztre van szükség. Az idén 25,000 újonc lesz és ezek begyakorlása 400,000 trzba kerül. A mitrailleuseökkel, mihelyt néhány példány elkészül, újra kísérletet tesznek s ha ez oly fényesen sikerül, mint a novemberi, akkor a Sigl-féle gyár lassanként megküldi az egyes honvédzászlóaljaknak a megrendelt számú Montigny- mitrailleuseöket; addig is minden zászlóalj egy Gatling-féle mitrailleu­­set kap. Továbbá újabban 80 ezer fegyver is meg fog rendeltetni tartalékai. Főtörekvése a honv. minisztériumnak odairányuland, hogy erős tisztikar képződjék. Starlirube (Baden), dec. 27-éa. (Eredeti levél.) Tél van, a gazdászat szünetel, egyelőre tehát magán­élményeimről írhatok csak , ő pedig mindössze sem sok. Az itteni élet nem sok följegyzésre m­él­tót nyújt. Német nagy­város, olyan mint a többi. Érzelmeire nézve, mondhatni, egybeforrt Poroszországgal. Eddig nagyrészt csak dühös németekkel jöttem érintkezésbe, kiknek egy óhaj lebeg lelkek előtt: a francia nemzet teljes meg­aláztatása, eltiprása. A helyzetről még csak megközelítő képet sem alkothatok magamnak, mert a fügrönyök folyton a poroszok előnyomulását, nyert csa­táit, a foglyok számát, elfoglalt ágyukat, stb. hirdetik; vereségről szó sincs soha. A most utóször egybevont landwehr­­hadosztály egy része az ünnepek alatt utazott itt keresztül a csatasikra; képzelhetni, mily lelkesülten , midőn családját, mindenét kelle otthon hagynia, s úgy menni a­­ mészár­székre. Óriásiak az áldozatok , miket a déli államok oly eszméért hoztak , melyért kezdet­ben épen nem lelkesültek; ha a francia lép föl támadólag, átlőve a Rajnán , valószínűleg más fordulatot vett volna a csatakép. Most a dicsőség az, amivel lefegyverezni törekednek

Next