Szegedi Híradó, 1871. július-december (13. évfolyam, 79-156. szám)
1871-07-02 / 79. szám
Melléklet a „Szegedi Híradó“ 79-ik számához: a tanítók épen nem fordulnak , sőt — úgy tudom — ilyesmit tőle el sem fogadnak. 3- 6. Biztosan tudom — tehát nem úgy, mint az apát úr, hibás informatio folytán - hogy sem a hivatkozott 91. sz. jegyzőkönyvi határozatban , sem az egész jegyzőkönyvben nincs nyoma ama rémséges dolgoknak , melyek apát ur tanfelügyelői álmát háborgatják. Ebből, kifolyólag 4- 6. Meggyőződtem, hogy apát urban hatalmas költői talentum rejlik, miután élénk képzelődésének jelen alkalommal oly félreismerhetlen jeleit adta, elősorolván oly dolgokat holmi iskolák és tanítókról, miket csak tüzes képzelődése és heves vére alkothatott. 5- 6. Meggyőződtem , hogy, dacára ,rosz emlékező tehetségemnek“, az apát úr beszédét s annak „logikáját“ mégis jól fogtam föl, miután válaszában most is Amerikába méltóztatik küldeni a jelen állapotokkal meg nem elégedőket, nem gondolva meg, hogy tanítóiukra bálba ez nem is alkalmazható. 60. Hogy beszédének egyes tételei csakugyan megütközést szültek, az iránt tessék megkérdezni a helybeli elfogulatlan értelmiséget. Ennyit a válaszra. Egyúttal kijelentem, hogy részemről a vitát befejezettnek nyilvánítom, s az apát úr eshetőleges észrevételeit — bármennyire fájjon is ez neki — szó nélkül hagyom. — Arról azonban biztosíthatom, hogy hasonló esetek előfordulásával épen nem fog hallgatni az az egy szemtanú. A delegációkból. A magyar delegáció június 28-ai ülésében Éber interpellálja a külügyért, létettek-e lépések a vaskapunál a Duna szabályozására. Ezt követte a külügyi budget részletes tárgyalása. Zsedényi azt hiszi, hogy a pápa világi hatalmának megszűntével , a római ügyek, mint nem politikai természetűek, nem tartoznak többé a közös ügyekhez. Ez ellen Haynald és Szécsen szólalnak föl, mire a róma követ költségei megszavaztatnak. — A Lloyd subventionálására nézve Zsedényi indítványa fogadtatik el, mely szerint, mig a két törvényhozás nem intézkedik, ne tartozzék a külügyér hatáskörébe. A többi tételek változatlanul elfogadtattak. Külföld, Franciaország. A két milliárdnyi francia kölcsön — legújabb tudósításaink szerint — már fedezve van, s a francia pénzügyminiszter még 27-én délelőtt kihirdette, hogy az aláírás be van zárva. E rendkívüli siker a legszebb dicséret a francia kormány pénzügyi munkálatairól, s újabb bizonysága annak, hogy ámbár az állam pénzereje kimerítve van, a magántőke még mindig igen nagy a franciák közt. A frankfurti végleges béketárgyalások a jövő hét elején ismét meg fognak nyittatni. Az egyik francia meghatalmazott Goulard úr már odaérkezett, és társának megérkezése után működésüket azonnal megkezdik. A németek elleni gyűlölség növekedőben van Párisban. A „Siécle“ következőleg ír e tárgyról: „Párisban ismét nagyszámú poroszt láthatni, nemkülönben bajorokat és szászokat, kik ismét visszatértek körünkbe. Mi történt a német-ellenes ligával, melyet az ostrom ideje alatt szerveztünk ? Elfelejtettük , hogy minő előnyt húztak ezen emberek hoszszú párisi tartózkodásukból?“ — A „Liéce“ eszerint a németek kiűzetését szeretné valósítani, de elfeledi, hogy ez megsértését képezné a frankfurti békekötésnek, s a szerencsétlen nemzet e csábítóan szép reményével, ha kivitelére vállalkozókra talál, talán örök időkre megbénítaná önmagát s kérdésessé tenné állami létét; pedig az európai politikának Franciaországra nagy szüksége van; s amint nekünk őszinte kívánságunk, hogy e szerencsétlen ország nagyhatalmi állását hova előbb viszszaszerezze, úgy a francia nemzetnek erkölcsi kötelessége mindent elkövetni, hogy társadalmi úton, belreformok terén, szerezze vissza mindazt, mely neki a korábbi, sőt többet mondunk, a kiérdemlett helyet biztosítsa Európa nemzetei között s többé-kevésbé önös hatalmasságai szemében. Azonban a szuronyhegyen viselt jog és igazság visszaszerzéséről egyelőre szó sem lehet, nem különösen azon téren, hol a föllépésben kötelező szerződések nyűgözik lépteit. A nemzeti kevélynek egy időre csakis és kizárólag a belmunkálkodásra kell szorítkoznia , s Európa jobb érzelmű népei sohasem fogják irigy szemmel nézni azt, ha e fáradást nem ismerő szorgalom és lélekerő méltó jutalmát találandja — adja az ég, hogy ne sokáras — a jövőben. Párisban a communisták ellen csendes sociatis mozgalmak is észlelhetők, így egy távirat szerint Xavier Montepin felhívta a drámaírók társulatát, hogy zárják ki kebelükből Pyatot, Hugót, Rochefort, Vacqueriet, Meurice Pált és mindazokat, kik tettel vagy írással fraternizáltak a communistákkal. — A communistákról szólván, megemlítjük, hogy Rochefort, Rossel és Assy ügyének tárgyalása ismét elhalasztatott, mivel újabb iratok fedeztettek föl, a communenak az Internationale-al való viszonyaira vonatkozólag. Bonaparte Péter hg., kinek botrányos szereplése a császárság történelmének utolsó szakából eléggé ismeretes, jelenleg Párisban tartózkodik. E körülmény eléggé jelemző a francia főváros politikai viszonyaira nézve. A herceg anteuilli háza nincs annyira megsértve, mint eleintén hire járt. Bonaparte herceg követjelölt gyanánt is föllépett, de bukása bizonyos. Gambetta, mint mondják, nem akar képviselői jelöltül lépni föl, azon okból, mivel a nemzetgyűlés csupán egyetlen célra lévén megválasztva, melyet az már teljesített, többé semmi törvényes létezési joggal sem bír. A párisi munkásokra nézve azon újabb tudósítást vettük, hogy nem fognak résztvenni a közelebbi választásokban. A francia hadsereg újjászervezése körül rendkívüli tevékenység uralkodik, s a kormány intézkedései oda céloznak, hogy a nemzeti véderő lehetőleg kifejlesztessék. Az eddigi várak egy-két jelentéktelen erősség kivételével mind fönn fognak tartatni, az elsáncolt táborok száma pedig szaporíttatni fog. Thiers és legtöbb kormánytársa e véleményt támogatják. A hadügyminiszter s a táborkar nagy része azonban el akarják törülni a legtöbb várat, ellenben minél kiterjedtebb védműveket akarnak létesíteni e sáncolt táborokból. A fegyvergyártás a legnagyobb buzgósággal folyik és naponkint ezer Chassepotpuska készül. A kormány azonban új fegyvergyárakat szándékozik létesíteni, hogy évenként 500,000 puska készülhessen el. Külföldi fegyvergyárak is kaptak megrendeléseket, a francia kormány számára. A megrongált közlekedési vonalak, hidak, utak stb. helyreállítása, körülbelül 30 milló frankba fog kerülni. Bajorországban még folyvást tart a miniszterválság, s e határozatlanság csak növeli az ultramontán párt izgatásait és elbizakodottságát. A szabadelvű katholikusok azonban, kik nem támogattatnak az állam által, lassan kint bizalmukat kezdik veszteni. Hosszabb időre e helyzet tarthatlan. Olaszországból jelentik, hogy több község folyamodott, mikép a népiskolákban töröltessék el a vallástan előadása s helyette az erkölcstan s az állampolgári kötelességek adassanak elő. A pápaság lapjai élesen kikelnek a flórenai kormány ellen, amiért Rómát Olaszország fővárosa teszi. A „Stella“ című ultramontán lap jól játszott indignációval a következő sorokban fakad ki az olasz kormány ellen : „Mi nem riadunk vissza a gyalázatosak fenyegetésétől, sem fegyvereiktől. Mi hangosan kiáltjuk, hogy az idegen barbárok által elnyomott Róma szereti a pápát. Akik a jövevényekkel (azaz az olasz kormánynyal) tartanak, azok megvásárolt gyáva árulók. Róma a pápáé, mert Péter, Pál és számtalan vértanú vérének árán vásároltatott meg. A legszebb az, hogy a derék ultramontán közlöny a többi olaszokat idegen barbároknak nevezi. A berlini diadalünnep az „Elb. Zig“ szerint, számos áldozatot követelt. A koronákban 200 ember fekszik betegen, többen már elhaltak. A brandenburgi kapunál egy altiszt az Erzsébet-ezredből halva rogyott le. A csapatok rendkívül szenvedtek a rekkenő forróság által, melynek már a diadalmenet megindulása előtt a tempolhofi mezőn 3 órán át voltak kitéve, miután teljes felszerelésben egy mértföldnél nagyobb utat tettek meg. A mellékutcákon csoportosan hevertek a szegény kifáradt harcosok , kik váltak erősítők, hogy e nap hozta rájuk a legnagyobb fáradalmat a hadjárat egész ideje alatt. De a diadalünnep ezért mégis végbement, a caesarizmus dicsőségével szemben pedig az a néhány emberélet számításba sem jöhet, nelybeli újdonságok. A várbeli delegált törvényszék, mely rövid idő óta ismét itt időz, most már valószínűleg hosszabb ideig állandóan itt is marad, miután végre a munka vastagára kerül a sor. úgy halljuk ugyanis, hogy az annyiszor emlegetett „kecskeméti bűnhálózat“ fölfejtése legközelebb szőnyegre kerül s az abbeli tárgyalások már a jövő csütörtökön kezdetüket veszik. Kezdetben csak a csekélyebb jelentőségű ügyeket veszik föl s ezeket sommás uton oldják meg; később folytattatik és végeztetik a főbenjáró pereken. E bűnhálózat, mely majd két évtized gaztetteit foglalja magában, egyike azoknak, melyek a legszomorubb fényt, helyesebben árnyat vetik társadalmi állapotunkra, különösen pedig a sík alföldére. Ennek magyarázatául elég f fölemlítenünk , hogy az egész bűnhalmazban, kezdettől végig , majd minden egyes bűnesetnél csendbiztosok is vannak érdekelve. A legelső tárgyalásoknál Varga Károly volt kecskeméti csend biztos lesz a vádlottak közt. A nemzeti színházi társulat csütörtökön a „Didergőst adta a szokott sikerrel és — dacára az egész nap szakadó esőnek — tömött ház előtt. Tegnap bérletszünetben, Molnárné javára, „Egy szegény leány története“ került színre, ma pedig ismét bérletszünetben harmadszor: „A nők az alkotmányban“ adatik. A main túl még három előadás lesz. A szegedi ifjúsági kör, mint halljuk, az idén is meg akarja tartani közkedveltségű nyári táncvigalmát és pedig a rókusi pacsirtakertben. A vigalom napja és előrajza közelebb fog megállapittatni. Egy „beküldetett“-ben erős megrovó sorokat kaptunk egy helybeli nagy iparüzlet ellen, mely dacára annak, hogy helybeliek vezetése alatt áll, s dacára annak, hogy legtöbbnyire magyar közönséggel áll érintkezésben, mégis német nyomtatványokat használ üzletében. Egy ilyen tiszta német nyomtatványú cédulát kapott a napokban egy magyar gazdaember, aki természetesen nem is kinyítván a német szóhoz, egy ismerős ügyvédéhez vitte magyarázás végett, aki nem kevéssé volt meglepetve e fölfedezésen és sietett is azt velünk közölni. Mi egyelőre nem nevezzük meg a korholt üzletet, azon reményben, hogy vezetői igy is ráismernek s igyekezni fognak lemondani a németizálásról, mely Szegeden nemcsak nevetséges, hanem — úti figura docet — céltalan is. — Beküldetett. Ergebenster Diener Herr Weisz. Most, midőn az összes magyar lapok a germanizato terjedése ellen küzdenek, és minden alkalmat megragadnak, hogy a germanizatorokat sarokba szoríthassák — városunkban valami Weisz nevű úriember, kit az aradi szél fűtt ide — nagy nyomtatott látogatójegyeket — természetesen németül — adja tudtára a magyar közönségnek, miszerint „Hut, Cravaten und Waschwaaren-Geschäfttet“, Szegeden a Füuflerchengasseban errichtolta. *» A kecskeméti főkapitány, Halasy Sándor, kit csak a múlt héten hoztak a szegedi várba, alig néhány napi vendléte után, — mint múlt számaimban említettük — szerdán éjjel börtönében fölakasztotta magát. A szerencsétlent egy irodaszobában helyezték volt el, ahol nem vettek észre , így figyelembe egy falba vert szöget. A fogoly zsebkendőjéből s egyéb tárgyakból készített magának kötelet s ezzel a fennebbi szögre akasztotta magát ; másnap (csütörtökön) reggel 6 órakor nyitottak be hozzá, s akkor már rég halva volt. Asztalán egy nyitott levél feküdt egyik leányától, melyben ez vigasztaló és bátorító sorokat intéz hozzá. A vigasztalás és bátorítás azonban, mint látszik, nem birt már hatással reá s talán intább siettető a kétségbeesés e végső lépését, melyre az illető lelkében valószinüleg már régebben elhatározva volt. — Nem kockáztathatunk egy szó megjegyzést sem e halálesethez, miután fogalmunk nincs róla, mily bűntények okozták a befogatást; a közel jövő talán majd hoz etekintetben fölvilágosítást, amennyiben — ha jól vagyunk értesülve — H. idehozatala előtt már Kecskeméten pár napig letartóztatva s előlegesen vallatva volt, mely alkalommal már többrendbeli bűnrészességét bevallotta volna. A fentebbi közlemény után fölemlíthetjük, hogy H. főkapitány — amint a kecskeméti viszonyokkal ismerősök beszélik — egyáltalán nem tartozott a kedvelt egyéniségek közé, különösen az alsóbb néposztályban, ami egyébként nem csuda, mert a rendőrfőnöki hivatalnak vajmi kevéssé lehet alkalma arra, hogy kedveltséget szerezzen. A kecskeméti alsóbb néposztály eléggé ki is tüntette ebbőli érzületét, midőn H. elviteléről értesülve, tömegesen kísérte ki a vasúthoz s egész a botrányig hangos szavakban nyilvánitá örömét ez elfogatás fölött. Hogy az atyafiak egynémelyike mily nemes indokból nyilvánítá tüntető örömét, arra nézve a többi közt egy igen jellemző esetet beszéltek el. A kísérők egyike ugyanis, aki a többinél dühösebben kiáltozá, hogy „úgy kell neki rég kellett volna !“ sat. — egyszersmind elbeszélé, hogy tett vele H., mint akarta őt egyszer bezáratni, hanem ő feltalálta magát s feleségét ennyi forinttal küldő hozzá, akkor aztán mindjárt elengedte a bezáratást az ilyen, amolyan pedig — téve hozzá naivul — megérdemlettem volna. A A hidvámszedés, mióta a város e jövedelme házilag kezeltetik, nagyon furcsa módozatok szerint hajtazik végre. Míg a vámjövedelem bérlő kezében volt, addig a tek. főkapitányi hivatal következetesen büntette a bérlőt, valahányszor egy-egy panaszos tévedt a bureauba. úgy látszik egyszers mindenkorra ki volt mondva a bérlő ellen a „bűnös“, melyre minden egyes alkalommal tetemes bírság kivetése által emlékeztettetett. Hjah, de most egészen megfordítva állanak a dolgok. Mióta a nemes város vámszedője foglalta el a plaszot, úgy látszik, megszűnt minden tarifa s nincs különbség többé szegedi és vidéki ember közt. — A vámot megfizettetik a szegedi lakossal, ha ez sörét ujszegedi pincéjébe szállittatja; sőt volt eset, midőn egy suszterinas Újszegedre vivén egypár csizmát, szintén vámfizetés alá vétetett ; mert a hidvámőrség bölcs logikája szerint az árucikk (t. i. a csizma) idegen területre (t. i. Újszegedre) vitetődik. Ily komikus esetekre ad alkalmat a hivatalos szőrszálhasogatás; az egész dolognak azonban az a szomorító tragikuma, hogy most már aztán hiába mennek panaszok vámszedésnél fölmerülő visszaélések ellen, a panaszosnak soha sincsen igaza, s most már az előbbi viszonyokkal ellenkezőleg az látszik kimondva lenni, hogy mindig a panaszos a hibás. Nem tudjuk, mire céloz a t.kapitányság ezen abderai eljárása , midőn a vámszedésnél maga a tisztviselőség szab tetszés szerinti törvényt; de azt elmondhatjuk, hogy ezen törvény legkevésbé sem hordja magán a jogosság és jogosultság jellegét és számtalan panaszra ad alkalmat, talán azt akarják ezzel elérni, hogy kimutattassék, miszerint a híd házi kezelés mellett többet jövedelmez a bérösszegnél ? Segítse rá őket az Isten , hanem minket is segítsen mielőbb a szervezéshez. Két dudás egy csárdában meg nem fér. Ezt a régi példabeszédet igazolja a szabadkai két lap is , mely közül a második alig indult meg , az első ime máris szerencsésen kiakolbólittatott a szabadkai nyomdából és pedig Szegedre. Legújabb száma már Bába Imrénél nyomatott. Malum omen. A szabadkaikat bizonyára érdekelni fogja azon hir, — melyet jó forrásból mentettünk, hogy a szabadkai leendő királyi törvényszék elnökéül Biró Antal kir. táblai ülnök van kiszemelve — Galambos Zsigmond orvostr. katonai gyakorló orvos városunkban állandóan megtelepedvén, orvosi szolgálatát ezentúl a polgári osztálynak is fölajánlja, örvendünk rajta, mert benne gyakorló orvosaink száma egy szakmájában jártas , jómodorú s lelkiismeretes egyénnel szaporodott. Bővebbb tudomás végett utaljuk olvasóinkat az idevonatkozó mai számunkban közölt hirdetésre. Kim u ta tás a „Szegedi ifjúsági kör“ által könyvtára javára 1871-ik évben rendezett sorsjáték-ügy, s az evvel kapcsolatban tartott táncvigalom s gyűjtések alkalmával befolyt bevételek és tett kiadásokról. Bevétel: 1. Sorsjegyekből: 1) A kibocsátott 400 db sorsjegy a 20 kr. 800 frt. II. Táncvigalom: 2) A f. évi május 13-án tartott táncvigalom 257 frt 60 kr. III. Gy ü jtő i v ek. 3) Kibocsátott 10 darab gyűjtői ven 164 frt 20 kr. — összesen bevétel: 1221 forint 80 krajcár. Kiadás: I. Sorsjegy: 1) 800 frt után sorsjáték illeték 5% leengedéssel 40 fr. 2) A kör részéről vásárolt első nyereménytárgy 76 frt, 5 kr. 3) Nyereményjegyzék kinyomatása 12 frt. 4) Átvizsgált számadás szerint több kisebb tétel öszszevonva 19 frt, 33 kr. — Összesen 147 frt, 38 krajcár. II. Táncvigalom. 1) Szinházbér 45 frt. 2) Zene 45 frt. 3) Légszesz-világitás 22 frt. 75 kr. 4) K. M. szinházmester 12 frt. 5) Korcsmárosnak fizetett dij 15 frt. 6) A sorsjegyek és táncvigalmi nyomdai kiadások külön számla szerint 48 frt. 7) Két hajdúnak éjjeli szolgálatért 2 frt. 8) Átvizsgált számadás szerint több kisebb tétel összevonva 8 frt, 20 kr. — Öszszes kiadás 197 frt, 95 kr. — Tiszta jövedelem: 876 frt, 47 kr. Éhez járul még a könyvtár alapításához szives adakozások folytán begyült 350 kötet könyv. E számadást a „Szegedi ifjúsági kör“ részéről , midőn közzétenni szerencsém van kedves kötelességemnek tartom a kör nevében a t. c. közönség meleg pártfogásáért újólag a legmélyebb köszönetét nyilvánítani. Egyszersmind ezúttal bátor vagyok tudomásra hozni, hogy az egylet a nemes cél iránti tekintetből adakozásokat vagy könyv-