Szegedi Híradó, 1871. július-december (13. évfolyam, 79-156. szám)

1871-07-02 / 79. szám

Melléklet a „Szegedi Híradó“ 79-ik számához: a tanítók épen nem fordulnak , sőt — úgy tudom — ilyesmit tőle el sem fogadnak. 3- 6. Biztosan tudom — tehát nem úgy, mint az apát úr, hibás informatio folytán - hogy sem a hivatkozott 91. sz. jegyzőkönyvi határozatban , sem az egész jegyzőkönyvben nincs nyoma ama rémséges dolgoknak , me­lyek apát ur tanfelügyelői álmát háborgatják. Ebből, kifolyólag 4- 6. Meggyőződtem, hogy apát urban ha­talmas költői talentum rejlik, miután élénk képzelődésének jelen alkalommal oly félreis­­merhetlen jeleit adta, elősorolván oly dolgo­kat holmi iskolák­ és tanítókról, miket csak tüzes képzelődése és heves vére alkothatott. 5- 6. Meggyőződtem , hogy, dacára ,rosz emlékező tehetségemnek“, az apát úr beszé­dét s annak „logikáját“ mégis jól fogtam föl, miután válaszában most is Amerikába mél­­tóztatik küldeni a jelen állapotokkal meg nem elégedőket­, nem gondolva meg, hogy tanító­­iukra bálba ez nem is alkalmazható. 6­­0. Hogy beszédének egyes tételei csak­ugyan megütközést szültek, az iránt tessék megkérdezni a helybeli elfogulatlan értelmi­séget. Ennyit a válaszra. Egyúttal kijelentem, hogy részemről a vitát befejezettnek nyilvá­nítom, s az apát úr eshetőleges észrevételeit — bármennyire fájjon is ez neki — szó nél­kül hagyom. — Arról azonban biztosíthatom, hogy hasonló esetek előfordulásával épen nem fog hallgatni az az egy szemtanú. A delegációkból. A magyar delegáció június 28-ai ülésében Éber interpellálja a külügyért, létet­tek-e lépések a vaskapunál a Duna szabályo­zására. Ezt követte a külügyi budget részletes tárgyalása. Zsedényi azt hiszi, hogy a pápa világi hatalmának megszűntével , a római ügyek, mint nem politikai természetűek, nem tartoznak többé a közös ügyekhez. Ez ellen Haynald és Szécsen szólalnak föl, mire a róm­a követ költségei megszavaztatnak. — A Lloyd subventionálására nézve Zsedényi indítványa fogad­tatik el, mely szerint, mig a két törvény­­hozás nem intézkedik, ne tartozzék a kül­­ügyér hatáskörébe. A többi tételek változat­lanul elfogadtattak. Külföld, Franciaország. A két milliárdnyi francia kölcsön — legújabb tudósításaink sze­rint — már fedezve van, s a francia pénzügy­­miniszter még 27-én délelőtt kihirdette, hogy az aláírás be van zárva. E rendkívüli siker a legszebb dicséret a francia kormány pénz­ügyi munkálatairól, s újabb bizonysága an­nak, hogy ámbár az állam pénzereje kime­rítve van, a magántőke még mindig igen nagy a franciák közt. A frankfurti végleges béketárgyalások a jövő hét elején ismét meg fognak nyittatni. Az egyik francia meghatalmazott Goulard úr már odaérkezett, és társának megérkezése után működésüket azonnal megkezdik. A németek elleni gyűlölség növekedőben van Párisban. A „Siécle“ következőleg ír e tárgyról: „Párisban ismét nagyszámú poroszt lát­hatni, nemkülönben bajorokat és szászokat, kik ismét visszatértek körünkbe. Mi történt a német-ellenes ligával, melyet az ostrom ideje alatt szerveztünk ? Elfelejtettük ,­­ hogy minő előnyt húztak ezen emberek hosz­­szú párisi tartózkodásukból?“ — A „Liéc­e“ eszerint a németek kiűzetését szeretné való­sítani, de elfeledi, hogy ez megsértését ké­pezné a frankfurti békekötésnek, s a szeren­csétlen nemzet e csábítóan szép reményével, ha kivitelére vállalkozókra talál, talán örök időkre megbénítaná önmagát s kérdésessé tenné ál­lami létét; pedig az európai politikának Fran­ciaországra nagy szüksége van; s amint ne­künk őszinte kívánságunk, hogy e szerencsét­len ország nagyhatalmi állását hova előbb visz­­szaszerezze, úgy a francia nemzetnek erkölcsi kötelessége mindent elkövetni, hogy társa­dalmi úton, belreformok terén, szerezze vissza mindazt, mely neki a korábbi, sőt többet mondunk, a kiérdemlett helyet biztosítsa Európa nemzetei között s többé-kevésbé önös hatalmasságai szemében. Azonban a szurony­hegyen viselt jog és igazság visszaszerzéséről egyelőre szó sem lehet, nem különösen azon téren, hol a föllépésben kötelező szerződések nyűgözik lépteit. A nemzeti kevélynek egy időre csakis és kizárólag a belmunkálkodásra kell szorítkoz­nia , s Európa jobb érzelmű népei sohasem fogják irigy szemmel nézni azt, ha e fára­­dást nem ismerő szorgalom és lélekerő méltó jutalmát találandja — adja az ég, hogy ne sokáras — a jövőben. Párisban a communisták ellen csendes sociatis mozgalmak is észlelhetők, így egy távirat szerint Xavier Montepin felhívta a drámaírók társulatát, hogy zárják ki kebelük­ből Pyatot, Hugót, Rochefort, Vacqueriet, Meurice Pált és mindazokat, kik tettel vagy írással fraternizáltak a communistákkal. — A communistákról szólván, megemlítjük, hogy Rochefort, Rossel és Assy ügyének tárgyalása ismét elhalasztatott, mivel újabb iratok fe­­deztettek föl, a communenak az Internatio­­nale-al való viszonyaira vonatkozólag. Bonaparte Péter hg., kinek botrányos szereplése a császárság történelmének utolsó szakából eléggé ismeretes, jelenleg Párisban tartózkodik. E körülmény eléggé jelemző a francia főváros politikai viszonyaira nézve. A herceg anteuilli háza nincs annyira megsért­ve, mint eleintén hire járt. Bonaparte herceg követjelölt gyanánt is föllépett, de bukása bi­zonyos. Gambe­tta, mint mondják, nem akar kép­viselői jelöltül lépni föl, azon okból, mivel a nemzetgyűlés csupán egyetlen célra lévén megválasztva, melyet az már teljesített, többé semmi törvényes létezési joggal sem bír. A párisi munkásokra nézve azon újabb tudósítást vettük, hogy nem fognak résztvenni a közelebbi választásokban. A francia hadsereg újjászervezése körül rendkívüli tevékenység uralkodik, s a kor­mány intézkedései oda céloznak, hogy a nem­zeti véderő lehetőleg kifejlesztessék. Az ed­digi várak egy-két jelentéktelen erősség kivé­telével mind fönn fognak tartatni, az elsán­­colt táborok száma pedig szaporíttatni fog. Thiers és legtöbb kormánytársa e véleményt támogatják. A hadügyminiszter s a táborkar nagy része azonban el akarják törülni a leg­több várat, ellenben minél kiterjedtebb véd­­műveket akarnak létesíteni e sáncolt táborok­ból. A fegyvergyártás a legnagyobb buzgó­­sággal folyik és naponkint ezer Chassepot­­puska készül. A kormány azonban új fegyvergyárakat szándékozik létesíteni, hogy évenként 500,000 puska készülhessen el. Külföldi fegyvergyá­rak is kaptak megrendeléseket, a francia kor­mány számára. A megrongált közlekedési vo­nalak, hidak, utak stb. helyreállítása, körül­belül 30 mill­ó frankba fog kerülni. Bajorországban még folyvást tart a miniszterválság, s e határozatlanság csak növeli az ultramontán párt izgatásait és elbi­zakodottságát.­­ A szabadelvű katholikusok azonban, kik nem támogattatnak az állam ál­tal, lassan kint bizalmukat kezdik veszteni. Hosszabb időre e helyzet tarthatlan. Olaszországból jelentik, hogy több község folyamodott, mikép a népiskolákban töröltessék el a vallástan előadása s helyette az erkölcstan s az állampolgári kötelességek adassanak elő. A pápaság lapjai élesen kikelnek a fló­ren­ai kormány ellen, amiért Rómát Olaszor­szág fővárosa teszi. A „Stella“ című ultramontán lap jól ját­szott indignációval a következő sorokban fa­kad ki az olasz kormány ellen : „Mi nem riadunk vissza a gyalázatosak fe­nyegetésétől, sem fegyvereiktől. Mi hangosan kiáltjuk, hogy az idegen barbárok által el­nyomott Róma szereti a pápát. Akik a jöve­vényekkel (azaz az olasz kormánynyal) tar­­tanak, azok megvásárolt gyáva árulók. Róma a pápáé, mert Péter, Pál és számtalan vér­tanú vérének árán vásároltatott meg.­­ A legszebb az, hogy a derék ultramontán köz­löny a többi olaszokat idegen barbároknak nevezi. A berlini diadalünnep az „Elb. Zig“ szerint, számos áldozatot követelt. A koronákban 200 ember fekszik betegen, töb­ben már elhaltak. A brandenburgi kapunál egy altiszt az Erzsébet-ezredből halva rogyott le. A csapatok rendkívül szenvedtek a rek­­kenő forróság által, melynek már a diadal­menet megindulása előtt a tempolhofi mezőn 3 órán át voltak kitéve, miután teljes felsze­relésben egy mértföldnél nagyobb utat tettek meg. A mellék­utcákon csoportosan hevertek a szegény kifáradt harcosok , kik váltak erő­sítők, hogy e nap hozta rájuk a legnagyobb fáradalmat a hadjárat egész ideje alatt. De a diadalünnep ezért mégis végbement, a cae­­sarizmus dicsőségével szemben pedig az a néhány emberélet számításba sem jöhet, n­elybeli újdonságok.­ ­ A várbeli delegált törvény­szék, mely rövid idő óta ismét itt időz, most már valószínűleg hosszabb ideig állan­dóan itt is marad, miután végre a munka vastagára kerül a sor. úgy halljuk ugyanis, hogy az annyiszor emlegetett „kecske­méti bűnhálózat“ fölfejtése legközelebb szőnyegre kerül s az abbeli tárgyalások már a jövő csütörtökön kezdetüket veszik. Kez­detben csak a csekélyebb jelentőségű ügyeket veszik föl s ezeket sommás uton oldják meg; később folytattatik és végeztetik a főbenjáró pereken. E bűnhálózat, mely majd két évti­­­­zed gaztetteit foglalja magában, egyike azok­nak, melyek a legszomorubb fényt, helyeseb­ben árnyat vetik társadalmi állapotunkra, kü­lönösen pedig a sík alföldére. Ennek magya­rázatául elég f fölemlítenünk , hogy az egész bűnhalmazban, kezdettől végig , majd minden egyes bűnesetnél csendbiztosok is van­nak érdekelve. A legelső tárgyalásoknál Var­ga Károly volt kecskeméti csend biztos lesz a vádlottak közt.­­ A nemzeti színházi társulat csütörtökön a „Didergőst adta a szokott si­kerrel és — dacára az egész nap szakadó esőnek — tömött ház előtt. Tegnap bérletszü­netben, Molnárné javára, „Egy szegény leány története“ került színre, ma pedig ismét bér­letszünetben harmadszor: „A nők az alkot­mányban“ adatik. A main túl még három elő­adás lesz.­­ A szegedi ifjúsági kör, mint halljuk, az idén is meg akarja tartani köz­­kedveltségű nyári táncvigalmát és pedig a rókusi pacsirta­kertben. A vigalom napja és előrajza közelebb fog megállapittatni.­­ Egy „b­e­k­ü­l­d­e­t­e­t­t“-b­e­n erős megrovó sorokat kaptunk egy helybeli nagy iparüzlet ellen, mely dacára annak, hogy hely­beliek vezetése alatt áll, s dacára annak, hogy legtöbbnyire magyar közönséggel áll érintke­zésben, mégis német nyomtatványokat használ üzletében. Egy ilyen tiszta német nyomtatvá­­nyú cédulát kapott a napokban egy magyar gazda­ember, aki természetesen nem is kinyítván a német szóhoz, egy ismerős ügy­védéhez vitte magyarázás végett, aki nem ke­véssé volt meglepetve e fölfedezésen és sie­tett is azt velünk közölni. Mi egyelőre nem nevezzük meg a korholt üzletet, azon remény­ben, hogy vezetői igy is ráismernek s igye­kezni fognak lemondani a németizálásról, mely Szegeden nemcsak nevetséges, hanem — úti figura docet — céltalan is. — Be­küldetett. Ergebenster Diener Herr Weisz. Most, midőn az összes magyar lapok a germanizat­o terjedése ellen küzde­nek, és minden alkalmat megrag­adnak, hogy a germanizatorokat sarokba szoríthassák — városunkban valami Weisz nevű úri­ember, kit az aradi szél fűtt ide — nagy nyomtatott látogatójegyeket — természetesen néme­tül — adja tudtára a magyar közönség­nek, miszerint „Hut­, Cravaten und Wasch­­waaren-Geschäfttet“, Szegeden a Füuflerchen­­gasseban errichtolta. *» A kecskeméti főkapitány, Halasy Sándor, kit csak a múlt héten hoztak a szegedi várba, alig néhány napi vendléte után, — mint múlt számaimban említettük — szerdán éjjel börtönében fölakasztotta magát. A szerencsétlent egy irodaszobában helyezték volt el, ahol nem vettek észre , így figyelembe egy falba vert szöget. A fogoly zsebkendőjé­ből s egyéb tárgyakból készített magának kö­­telet s ezzel a fennebbi szögre akasztotta magát ; másnap (csütörtökön) reggel 6 óra­kor nyitottak be hozzá, s akkor már rég halva volt. Asztalán egy nyitott levél feküdt egyik leányától, melyben ez vigasztaló és bá­torító sorokat intéz hozzá. A vigasztalás és bátorítás azonban, mint látszik, nem birt már hatással reá s talán intább siettető a két­ségbeesés e végső lépését, melyre az illető lelkében valószinüleg már régebben elhatá­rozva volt. — Nem kockáztathatunk egy szó megjegyzést sem e halálesethez, miután fo­galmunk nincs róla, mily bűntények okoz­ták a befogatást; a közel jövő talán majd hoz etekintetben fölvilágosítást, amennyiben — ha jól vagyunk értesülve — H. idehozatala előtt már Kecskeméten pár napig letartóz­tatva s előlegesen vallatva volt, mely alka­lommal már többrendbeli bűnrészességét be­vallotta volna.­­ A fentebbi közlemény után fölem­líthetjük, hogy H. főkapitány — amint a kecskeméti viszonyokkal ismerősök beszélik — egyáltalán nem tartozott a kedvelt egyéniségek közé, különösen az alsóbb néposztályban, ami egyébként nem csuda, mert a rendőrfőnöki hiva­talnak vajmi kevéssé lehet alkalma arra, hogy kedveltséget szerezzen. A kecskeméti alsóbb néposztály eléggé ki is tüntette ebbőli érzü­letét, midőn H. elviteléről értesülve, tömege­sen kísérte ki a vasúthoz s egész a botrányig hangos szavakban nyilvánitá örömét ez elfo­­gatás fölött. Hogy az atyafiak egynémelyike mily nemes indokból nyilvánítá tüntető örö­mét, arra nézve a többi közt egy igen jellem­ző esetet beszéltek el. A kísérők egyike ugyanis, aki a többinél dühösebben kiáltozá, ho­gy „úgy kell neki­­ rég kellett volna !“ sat. — egyszersmind elbeszélé, hogy tett ve­le H., mint akarta őt egyszer bezáratni, hanem ő feltalálta magát s feleségét ennyi forinttal küldő hozzá, akkor aztán mindjárt elengedte a bezáratást az ilyen, amolyan­ pedig — téve hozzá naivul — megérdemlettem volna. A A hidvámszedés, mióta a város e jövedelme házilag kezeltetik, nagyon furcsa módozatok szerint haj­tazik végre. Míg a vám­jövedelem bérlő kezében volt, addig a tek. főkapitányi hivatal következetesen büntette a bérlőt, valahányszor egy-egy panaszos tévedt a bureauba. úgy látszik egyszers mindenkorra ki volt mondva a bérlő ellen a „bűnös“, melyre minden egyes alkalommal tetemes bír­ság kivetése által emlékeztettetett. Hjah, de most egészen megfordítva állanak a dolgok. Mióta a nemes város vámszedője foglalta el a plaszot, úgy látszik, megszűnt minden ta­rifa s nincs különbség többé szegedi és vi­déki ember közt. — A vámot megfizettetik a szegedi lakossal, ha ez sörét ujszegedi pincéjébe szállittatja; sőt volt eset, midőn egy suszterinas Újszegedre vivén egypár csiz­mát, szintén vámfizetés alá vétetett ; mert a hidvámőrség bölcs logikája szerint az árucikk (t. i. a csizma) idegen területre (t. i. Újsze­gedre) vitetődik. Ily komikus esetekre ad al­kalmat a hivatalos szőrszálhasogatás; az egész dolognak azonban az a szomorító tragikuma, hogy most már aztán hiába mennek panaszok vámszedésnél fölmerülő visszaélések ellen, a panaszosnak soha sincsen igaza, s most már az előbbi viszonyokkal ellenkezőleg az lát­szik kimondva lenni, hogy mindig a pana­szos a hibás. Nem tudjuk, mire céloz a t.­kapitányság ezen abderai eljárása , midőn a vámszedésnél maga a tisztviselőség szab tet­szés szerinti törvényt; de azt elmondhatjuk, hogy ezen törvény legkevésbé sem hordja ma­­gán a jogosság és jogosultság jellegét és számtalan panaszra ad alkalmat, talán azt akarják ezzel elérni, hogy kimutattassék, mi­szerint a híd házi kezelés mellett többet jö­vedelmez a bérösszegnél ? Segítse rá őket az Isten , hanem minket is segítsen mielőbb a szervezéshez.­­ Két dudás egy csárdában meg nem fér. Ezt a régi példabeszédet iga­zolja a szabadkai két lap is , mely közül a második alig indult meg , az első ime már­is szerencsésen kiakolbólittatott a szabadkai nyomdából és pedig Szegedre. Legújabb száma már Bába Imrénél nyomatott. Malum omen.­­ A szabadkaikat bizonyára érde­kelni fogja azon hir, — melyet jó forrásból mentettünk, hogy a szabadkai leendő királyi törvényszék elnökéül Biró Antal kir. táblai ülnök van kiszemelve — Galambos Zsigmond orvostr. katonai gyakorló orvos városunkban állandóan megtelepedvén, orvosi szolgálatát ezentúl a polgári osztálynak is fölajánlja, örvendünk rajta, mert benne gyakorló orvosaink száma egy szakmájában jártas , jómodorú s lelkiis­meretes egyénnel szaporodott. Bővebbb tudo­más végett utaljuk olvasóinkat az idevonat­kozó mai számunkban közölt hirdetésre. K­i­m u t­a t­á­s a „Szegedi ifjúsági kör“ által könyvtára ja­vára 1871-ik évben rendezett sorsjáték-ügy, s az evvel kapcsolatban tartott táncvigalom s gyűjtések alkalmával befolyt bevételek és tett kiadásokról. Bevétel: 1. Sorsjegyekből: 1) A kibocsátott 400 db sorsjegy a 20 kr. 800 frt. II. Táncvigalom: 2) A f. évi május 13-án tartott táncvi­galom 257 frt 60 kr. III. G­y ü j­t­ő i v e­k. 3) Kibocsátott 10 darab gyűjtői ven 164 frt 20 kr. — összesen bevétel: 1221 forint 80 krajcár. Kiadás: I. Sorsjegy:­­ 1) 800 frt után sorsjáték illeték 5% le­engedéssel 40 fr. 2) A kör részéről vásárolt első nyereménytárgy 76 frt, 5 kr. 3) Nyere­ményjegyzék kinyomatása 12 frt. 4) Átvizs­gált számadás szerint több kisebb tétel ösz­­szevonva 19 frt, 33 kr. — Összesen 147 frt, 38 krajcár. II. T­á­n­c­v­i­g­a­l­o­m. 1) Szinházbér 45 frt. 2) Zene 45 frt. 3) Légszesz-világitás 22 frt. 75 kr. 4) K. M. szinházmester 12 frt. 5) Korcsmárosnak fize­tett dij 15 frt. 6) A sorsjegyek és táncvi­­galmi nyomdai kiadások külön számla szerint 48 frt. 7) Két hajdúnak éjjeli szolgálatért 2 frt. 8) Átvizsgált számadás szerint több ki­sebb tétel összevonva 8 frt, 20 kr. — Ösz­­szes kiadás 197 frt, 95 kr. — Tiszta jöve­delem: 876 frt, 47 kr. Éhez járul még a könyvtár alapításához szives adakozások folytán begy­ült 350 kötet könyv. E számadást a „Szegedi ifjúsági kör“ ré­széről , midőn közzétenni szerencsém van kedves kötelességemnek tartom a kör nevé­­ben a t. c. közönség meleg pártfogásáért újó­lag a legmélyebb köszönetét nyilvánítani. Egyszersmind ezúttal bátor vagyok tu­domásra hozni, hogy az egylet a nemes cél iránti tekintetből adakozásokat vagy könyv-

Next