Szegedi Híradó, 1871. július-december (13. évfolyam, 79-156. szám)
1871-11-19 / 139. szám
1871. Tizenharmadik év fölyam. 139-ik szám. Vasárnap, november lükén. POLITIKAI ÉS VEGYESTARTALMU KÖZLÖNY. Megjeleli: hetenkint 3-szor, vasárnap, szerdán és pénteken reggel. Szerkesztőségi iroda, •iová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők : iskola-utca, Vadász-ház első emelet. Ittadékivatal Burger Zsigmond könyvnyomdájában, hová az előfizetési pénzek küldendők. Szegeden kázhozhordással és vidékre postán- Egész évre . . . 8 frt. I Félévre ... 4 frt-Évnegyedre ... 2 frt Előfizetési föltételek: Helyben a kiadóhivataltól elvitetve: Egész évre ... 7 frt. Félévre . . 3 frt 50 kr Évnegyedre . . . 1 frt 75 kr. Hirdetések fölvétetnek : Szegeden a kiadóhivatalban, Pesten ,Neumann B. első magyar hirdetési irodájában, kígyó-utca 6 szám; Bécsben Hausenstein & Vogler (Neuer Markt 11), Oppelik A. (Wollzeile 22) és Mosse Rudolf (Seilerstätte 22) hirdetési ügynököknél; Maria m. Frankfurtban G. L. Daube & Cp. és Mosse Rudolf hirdetési expeditiójában; Lipcsében Eugen Fort, Párisban Havas, Laelte, Bullier & Cp. (Place de la Bourse 8), Pragában, Münchenben, Nürinbergben, Strassburgban, Zürichben és Hamburgban Mosse R. hirdetési irodájában. négyhasábos petitsor igtatási dija 1 Krntpnr Hirdetésiek dijai: Magánhirdetéseknél a hathasábos,petitsor egyszeri hirdetésnél 6 kr., kétszerinél 6 kr., többszörinél 4 kr. és minden beigtatás után 30 kr. kincstári illeték fizetendő. Hivatalos hirdetések megrendelésénél a hirdetménynyel együtt a díj előlegesen megküldendő, és pedig minden hirdetés után a bélyegilleték betudásával, 100 szóig . 1 frt és 50 kr. minden további szóért egy kr. fizetendő. A „Nyílttériben " egy Andrássy és Lónyay. (K. L.) A csere megtörtént. Andrássy a külügyek élére lépett, Lónyay a magyar kormányelnökség székét foglalta el. A szívélyes fogadtatás és üdvözlés nem hiányzott sem Bécsben, sem Pesten. A számtalan tüntetések közepette, melyekkel a németek a visszalépett Beustot elhalmozták, még elég időt és alkalmat találtak arra is, hogy Andrássy iránti rokonszenvüknek és bizalmas meggyőződésüknek kifejezést adjanak ; míg nálunk a jobboldal minden aggodalom és fájdalom dacára is, melylyel az ünnepelt miniszterelnök távozását kiséri, a helyzethez mért őszinte örömmel és reményteljes megnyugvással látja és fogadja Lónyayt a tőlünk eltávozott helyén. Igaz, hogy Bécsben azt is mondják, miszerint tisztában vannak afölött, hogy mit vesztettek , de afölött még nem egészen, hogy mit nyertek a személyváltozás által ; mi, talán több joggal, ugyanazt mondhatnék. De azért a múltak nyomán előlegezett elismerésből és bizalomból mind a két férfiúnak bőven jut és már a legközelebbi jövő meg fogja mutatni , hogy ezen előlegezésnek meg tudnak-e tökéletesen felelni. Andrássy nem diplomata a szó iskolai és tudós értelmében ; ő az egyenes út, a nyílt szó és a tiszta lelkiismeret embere. Azonban tapasztalása, ügyessége és genialitása folytán még eddig mindig sikert aratott az egyenes után , a nyílt szóval , a tiszta lelkiismerettel. Reméljük, sőt hiszszük , hogy géniusza az új , rögös pályán is vezérelni fogja. „Kühn ist das Wagen, herrlich das Ziel.“ Ámbár mindig azt mondják, hogy Andrássy csak Beust nyomdokaiba lép, ezt nem kell, de nem is lehet a szó szűk értelmében venni. Hiszen minden az egyéni fölfogástól függ és már a rómaiak is azt mondták: „Si duo faciunt idem, non est idem.“ És valóban, ha két olyan egymástól egészen különböző egyéniség, mint Beusz és Andrássy, ugyanazon politikai elveket is vallják, ezeknek gyakorlati foganatosítása mégis kétféle lesz. Aztán a két férfiú közt különösen a keleti kérdésre vonatkozólag lényeges nézetkülönbségek is fönnállottak, mert a kelet volt Beust Achilles-sarka; már csak ezért sem történt ezúttal puszta személyváltozás. Uj férfiú vette át a külügyeket, tehát uj szellem fogja azokat intézni az ő eredeti, sajátos intuitiója szerint. Andrássy nem vette át új állásába a „birodalmi kancellár“ címet; ő csak „a külügyek minisztere“ és „a közös kormány elnöke.“ E kis változást arra lehet magyarázni, hogy a külügyérnek ezentúl nincsen semmi beleszólása a birodalom belügyeibe, ami egy bizonyos fokig tulajdonképen magától értetődik. TT IQIDD ------------1 O O* I ) O bűnül rótták föl, hogy Cislajtánia belügyeibe avatkozott, úgy hogy Hohenwart alatt e térről egészen visszavonult és csak az utolsó órában szólalt föl ismét a saját vesztére is. Azonban annyi mégis áll, hogy a külügyeket nem lehet egészen elválasztani a belügyiktől , mert csereviszony van köztük és a külpolitika körvonalai a belpolitika lényegét meg nem hazudtolhatják. Azért föltétlenül helyeselnünk kell az új külügyér azon nézetét, hogy a népzugás, ágyudörgés, zene Egy óriás öszhangba olvad, Amelyre sasként napba néz a szem , Melytől a gyáva bátor és A bátor hős lészer, Amely ragad, gyújt és emel . . ! A nap vakitva szórja tiósugárait, Tündéri fénybe vonva földet és eget, Miről nem álmodott festői képzelet. A föld az égbe száll, az ég a földre , Egymást ölelve Ég és föld igy együtt ünnepel! És mit jelent e fényes ünnep, Mit ég és föld ölelkezésinél Egy nemzet ily rajongva ül meg? De nem kell kezdenem: Hisz föl van írva fűre, fára, Hisz ez ragyog le minden emberarcról, Ezt zengi a dalos madárka, Harang-nyelven s az üdvölésben ez szól: Föltámadott! Halléluja! . . . Föl támadásnak ünnep napja ez . . . . . Ahi látom, ott, a sirokat kinyitni — A hősök ott aludták hosszú álmukat — És kikelnek ők, a nemzet vértanúi, Mindenfelől hosszú seregben. Jönnek színről színre látni azt, Miért Ők életökkel áldozának; Akarják látni ők: Való-e az, az eltiport szabadság, A megfeszített Krisztus, A nemzet hogy föltámadott? S úgy támadott-e föl, hogy Többé nem lesz már halott? Sietve mennek mind a tér felé, Hova a nép mint tengerár özönlik , Óriási körbe állva ottan . • • a birodalom biztonsága nemcsak a két fél közti, hanem e két félnek a külügyi vezetéssel való politikai összhangzását föltétlenül kívánja, természetesen az alkotmányosság szigorú megóvása mellett. Azért rendén is találjuk, hogy Andrássy Kellersperggel tanakodott, kinek célzatai iránt tisztába kellett jönie és örülünk, hogy a báró úr Andrássy nézetét a lengyelekkel való végképi kiegyezés szüksége és üdvösségéről a magáévá tette. Mert csak a németek és lengyelek együtt utasíthatják vissza a szláv támadást és létesíthetnek igazán alkotmányos állapotot, és csak a belpolitika megszilárdítása tesz lehetővé egy erélyes, önérzetes külpolitikát. Ugyanabban az órában, amelyben Andrássy letette az esküt mint külügyér, Lónyay is megesküdött mint magyar miniszterelnök. Az ő helyzete Andrássy után nehéz, és ámbár bízunk kitűnő tehetségeiben, tetterejében, hazafiságában s alkotmányos érzületében, mégis sokkal többet kell kivívnia, mint amennyit önként és minden utógondolat nélkül fölteszünk róla, hogy annyi rokonszenvet keltsen maga iránt, —j- --^noTpritKéo-v« loirvon »zei-t mint előde birt. Azonban nem lehet tagadni, hogy az új miniszterelnök nagy és szerencsés lépést tett máris bizalmunk és méltánylásunk felé első debütje és nyilatkozatai által a Deákkörben, ahol egyenesen kimondotta, hogy politikájában az alkotmányos többségre fog támaszkodni, hogy elhatározásaiban Deák tanácsa és elvei szerint fog eljárni. Úgy is legyen, mert csak így lehet óvni és biztosítani a nemzet legdrágább kincseit: alkotmányát, önállóságát, szabadságát. Lónyay tehát, ki különben parancsolni és uralkodni szeret, a helyzet által reárótt legelső kötelességét igen jól ismeri és alárendeli magát új állása követelményeinek. Mi azonban kívánjuk, hogy az új miniszterelnök bizonyítsa be tettei által is, hogy Andrássy örökségére méltó, aztán szívesen lemondunk az örökké éber ellenőrködésről és meghajlunk előtte, mint aki föltétlen bizalmunkat bírja. Ne felejtse el, hogy a birodalom súlypontja, mint Bismarck mondotta, Budán van; ne felejtse el, hogy a magyar név most a külügyi tárca fényével is bír, melyet a magyar kormány székhelyén legkevésbé szabad elhomályosítani. (A 3-ik honvédzászlóalj zászlószentelési emlékére) Álom volte-ez ? vagy isten-ihletés, Mily átvilágít A jövendő titkos fátyolán? Mely végre megsokalva már Hazámat féltő lelkem aggodalmát, Nehéz bám osztatánaul Aranyvilágot tárt elém? . . . . . . Hallgassatok meg, aztán Feleljetek reá, — de úgy feleljetek, Miként ha kérdeném, hogy: Éljen-é vagy,haljon a magyar?ól mert higyjétek el, ha mondom: Hamlet kérdése ez! * « * Ünnep van, fényes, nagy ünnep. A nép, elhagyva házat, tűzhelyet, Nagy zúgó tengerárként Rohanva fut be utcát, tereket. Az ágyú szól dörögve, Miként ha isten mennydörögne, Hogy szavát meghallja nagy s kipaing. Az ember nem hallotta zajba Belévegyül riadva A Rákóczy harsogó zenéje Ott van, ott, a föltámadt halott! — Tömör, szilárd sorokban, Miként az ércfal áll az ifjú főnix, Saját hamvából uj életre kelve — A fényes szép honvédsereg! S mit bősz vihar rongyokra szaggatott ( A zászló újra vígan leng felette, Büszkén kitárva szárnyait. Büszkén, vígan hogy is ne lengne, Midőn a zászlóalj, amely alatta áll — A harmadik!-----De csitt! ... Mi zaj, robaj kezéig? Elnémul hallatára a tömeg, S szivében titkos sejtelemmel Vágyva néz a hangzó táj felé . . . Fényes lovag jön ott robogva harci ménen, Kardjánál jobban villog két szeme, Nagy barna dús szakála Hosszan leng utána . . . Egy pillanat, S mint fojtott légnek robbanása Tör ki ezrek ajkain a hő Szivekbe’ lángra gyúladt érzelem. Örömrivalgás tölt be földet és eget! . . . Honvéd megismerő vezérét. Ó! ez ő! ez ö! kiáltja minden ajk: A hősök hőse, ellen rém 11 lése!*) Megáll a zászlóalj előtt, Kezével csendre intve — ős Mint egykor a Mester szavára, El-lecsillapulnak a habok. Örömrivalgás halk morajra válva, Lágy rezgésben elhal s nem marad Más, mint csupán a néma szívverés. — Fényes lovag szólásra nyitja ajkait. S mint egykoron csaták zajában, Át-bejárva csontot és velőt, Fölharsan hangja dörgedelme. . . . *) Damjanich: Pesti levél. November 15. 1871. A hivatalos lap mai száma végre teljesen eloszlatá a homályt, melyben alakultak eddig a helyzet esélyei. Megjelent Andrássy és Lónyay grófok kineveztetése, s már le is tették mindketten az esküt ő felsége kezeibe. A magyar állam ellenségei agyarodnak , jósaik szerint változás fog történni, mielőtt az uj külügyminiszter csak kissé is megkoptathatná a Beust-konstruálta vörös — bár- azok épen' ’ ne ni 1S m ^ en^ uara «3 a világosságnak — megismerhető a reménybeli uj jövevény alakja: jezsuita-kalappal reakcionárius kormány, az enciklikáknak kissé megkopott s a sajtó-cenzúrának még nem feledett mennyköveivel kezében. Persze, meg kellene ijednünk, ha természetünk ijetlensége akkora volna, mint — Aesopus, te korán írtad meg mesédet a békáról! — pöffeszkedő önbecslésüknek mivolta. Egyelőre figyelő állásában maradunk azon pszichológnak , ki az önkívület jelenségeit szemléli, s legfölebb szánalmat érez amaz állapot folytán az illető egészségét szükségszerűen aláásó ■------------ —1------------------------ "M-mrHa „Fiaim ! Szivemnek vérei! Figyeljetek szavamra! . . . Most tiszta szép, derült az ég , Ragyogva sírt le ránk a béke napja. — De nézzetek csak arra távolabb — A messze láthatáron ott Köröskörül felhők hogy tornyosulnak, Hogy elborítsák majd e szép napot! Igen, megszólal majd a vésznek harsonája, Kitör megint a vad vihar e hon fölött. — Talán nem oly sokára! Készen vagytok-e Beváltani hazátok nagy reményét, Mit hozzátok kötött ?! Igen? . . . Tehát esküdjetek! Esküdjetek, hogy a dicső Devet, Mely szent örökségképen szállá rátok, Tisztán, szeplőtlenül megőrzitek! S a nagy múlt fényes glóriája, Mely ott ragyog zászlótokon — Komárom, Bicske, Szolnok, Vác, Buda, Isaszeg, Nagy-Sarló vérmezőiről — El nem homályosul soha, — S zászlótok mindig förmlobog , Míg egy kéz lesz, amely emelni birja .... Esküdjetek!“ S fölhangozik ezernyi ajkról.. Ezernyi szó és mégis egy hang : — Esküszünk! „Esküdjetek! Ha itt lesz majd az újabb vérkeresztség, Amelyen át kell esnetek; Ha sípoland a vésznek orgonája ; Ha majd a bércek ormain s a völgy ölén Fölhangozand a nagy szó: Ébredj magyar, veszélyben a hazai És majd a síkra keilend állnotok , Szemébe nézni pusztító viharnak . . . Hogy akkor érdal lesz majd keblete ..