Szegedi Híradó, 1872. január-június (14. évfolyam, 1-78. szám)
1872-06-30 / 78. szám
Kár. (n.atádi k.) — Komárommegye: Milkovits Zsigm. (n.-igmándi), Zámori Kálmán (ócsai k.) — Bihar megye: Nagy György (székelyhídi k.), Beöthy Algernon (hosszupályi kér.), Gáspár Endre (bihari k.), Móric Pál (bárándi k.), b. Simonyi Lajos (n.-szalontai k.), Baranyi Ágost (margittai k.) — Bácsmegye: Vukovits Sebő (bácsi k.) — Szathmármegye : Domahidi István (n.-károlyi k.), Domahidy Fer. (csengeri k.), Galgóczy S. (krassói ker.), Csaba Gyula (ar.- medgyesi k.), Péchy Jenő (m. szálkai k.) —Csongrád megye: Majthényi Dezső (tápéi k.), Bogyó S. (szegvári kerület). — Békés megye: Eördögh Frigyes (gyomai k.), Karassay István (orosházi kerület). Szélsőbaloldaliak: Somogy megye: Körmendy Sánd. (kaposvári k.), Mednyánszky Sándor (szigetvári kerület), Sréter Lajos (csurgói k.) — Arad megye: Mocsonyi Antal (világosi k.) — Szathmármegye: Vályi János (gyarmati k.) — Veszprém megye: Matkovits Tivadar (enyingi ker.) — Bács megye: Tóth József (a kanizsai k.) _________ A választások eredménye jan. 27-ig: Összesen megválasztatott: 299 ; ebből deákpárti: 198 ezek közt 3 reformpárti ;b a 1 közép: 75; szélsőbal s nemzetiségi: 26. A deákpárt nyert: 50, vesztett 17 karilletet ; eddigi többsége: 97. Választási gyöngyvirágok. Ezek is gyöngyvirágok ám , amik itt következnek; nem kell hozzájuk kommentár, anélkül is rettentő tanulságosak. * Zalában, a letenyei kerületben, a baloldal izgatói következő ígéretekkel tisztelték meg a nép józan eszét: Ha a balpárt győz, semmi más adót nem fizettek, csupán csak holdanként 80 krt. bélyeg-monopólium , fogyasztási adó , örökösödési százalék eltöröltetnek ; nem lesz főispán, stb., hanem önmagunkat fogjuk igazgatni a papi jószágok jövedelméből, azaz a katholikus vagyonból. Ellenben, ha a Deák-párt győz, akkor a nép vállalta a következő terhek rovatnak minden fönnálló adón kívül: a papok a kereszteléstől, fiú vagy leány legyen az, kapnak 10 frtot; ha a gazda meghal, a pap lovat kap, ha a gazdasszony hal meg, ha gyermek, akkor egy disznót. Ezen bujtogatásokat, gonosz életű emberek, kiket a balpárt kortesekül fölhasznál, szórják a nép közé, s akadnak olyanok a választók között, akik elhiszik s aztán a balpártra térnek. Aztán fenyegetőznek, hogy a szolgabiró házát porrá döntik , hogy a jobbpárti községbirákat és elöljáróságot a községházból kidobják s ők maguk fognak restaurálni.« Szluha Benedek Szegszárdon megválasztott baloldali képviselő nagyszerű köszönetet szavalt választóinak , úgy, hogy az számos tanú jegyzetei és bemondása alapján beadatott a kir. ügyészséghez. íme a szavalmány:. . TÁRCA. A nők divatvágya. (Vége.) Amint a nő a szokásokban és viseletben a hagyomány korlátait áttöri, s nemének természetes konzervatív szellemét megtagadja, sokkal féktelenebb, rombolóbb, nyitáshajhászóbb lesz, mint a férfi. A nagyanya unokáinak hívebben és teljesebben átszolgáltatja régi történetkéit, szólamait, mint a nagyapa, ellenben némi megrovástól nem kímélhetők meg a nők a nyelv tisztán megőrzésében, amennyiben — mint köztudomású — igen szeretik beszédjüket idegen szavakkal — hogy úgy mondjam — fölcicomázni. Itt mutatkozik kiválólag, hogy a szigorú szokások uralma a nő természetszüksége; megfeledkezik magáról, mihelyt ezen uralmon túl ad. Azért mély értelme van a köznép azon ismert szigorú ítéletének, melyet azon nő fejére szokott kimondani, ki körében élvén viseletében uraskodni kezd. Azt hinné az ember, hogy a városi nők divatvágya egyenes ellentétet képez a pérnöknek a régi viselethez való ragaszkodásával. Ez azonban tévedés volna. A városi nőnél a divatvágynak indoka koránsem azon egyenlő stési vágyból keletkezik, mely a polgárral állapotát jellemző öltönyét fölcserélteti a miveit osztálynak alaktalan , színtelen s egyúttal általános öltönyével. Előkelősdiségböl, azaz , hogy minél magasb rangúnak látszassák, nem pedig szabadelvüségböl hajhász a nő minden uj divatot , s a pornó öröklött viseletéhez valódi ragaszkodásból ragaszkodik. — Azért amily régi viseletünk, époly régi a panasz is, hogy a szolgálók is Horváth Mihály orsz. képviselőnk olajfestésű arcképe, melyet, mint tudjuk , a közgyűlés rendelt meg saját terme számára , már megérkezett s mint halljuk, julius hó 14-én tartandó közgyűlésben fog ünnepélyesen lelepleztetni. Ugyane nap estéjén banquette is rendeztetik a szabadelvű körben nagynevű képviselőnk tiszteletére , ki ez alkalomra meghivatott, s mint biztosan értesülünk, le is fog jönni közénk. Ez lesz a szerencsésen megejtett választásnak utóünnepe. A szabadelvűkör választmánya pénteken este ülést tartott, melyben a választások miatt elmaradt tisztújtó közgyűlés napjaiu 1. 14-dikén délután 3 órára tűzetett ki a kör helyiségében. — Tömeges áttérés a protestáns egyházba. Mi legyen oka, nem tudjuk, de bizonyára nem csekély okból történhetett azon feltűnő eset , hog Kun Ágotán (Csanád megyében), épen a köznép köréből 68 család, köztük a biró egész tanácsával lefátyolozva járnak már s fölpiperélik magukat, mint valamely előkelő hölgy. A tanultaknak azon sajátságszerü gőgje, mely a rang külseleinek megvetéséből lehető igénytelen s hanyag öltözékben nyilvánul, a nőknél sohasem fog gyökeret verni. Salamon király férfi vala , azért kérkedik azon koldusgőggel, mely midőn folyton ezt hangoztatja: „Minden hiúság“, épen azzal árulja el a legnagyobb hiúságot. A nő jól tudja, hogy a külrang — egészen a főranguak értelmében — nála sokkal szigorúbban számításba vétetik, mint a férfinél. Valamely kiváló férfi előtt föltárulnak az előkelő társaságok termei , társaságkéképessé válik egyedül szelleme által. Ellenbenben a legszellemdúsabb nő sohasem lesz társaságképes (hoffähig) azért, mert szellemdús. Megmarad a veleszületett vagy férje által nyert rangban, melyből saját ereje által ki nem emelkedhetik. Azért annál féltékenyebben őrködik rangja fölött s iparkodik legalább divatöltönye által egy időre magasb rangba beálmodni magát. A férfi maga választhatja hivatását, tetszése szerint meg is változtathatja azt, sőt éltebb korában is uj foglalkozást teremthet magának. A nővel veleszületik hivatása, s ebben kénytelen meg is maradni. Már ez maga ad a nőnek főrangú , konzervatív jellemet. A 48-diki viharos napokban sok magyar nő leghatározottabb szabadelvűségről ten tanúságot. Azonban sehol sem jártak úgy el, mint némely előkelő , demokratáskodó urak, kik pitykés dolmányba, boujju ingbe is duhajkalapba öltöztek, hogy népemberek legyenek. Ezen álnépbarátok aként akartak társadalmi egyenlőséget létrehozni, hogy minden társadalmi csoportot a legéretlenebb, legalsóbb néposztályhoz akartak alászállítani. „Üdvözlöm önöket, tisztelt választóim, hogy elvükhöz hívek maradtak , dacára annak, mit azon párt, azon élhetetlen bitang nép elkövetett, hogy azon hazaáruló jogtiprók az élhetetlen főbíró közreműködésével a leggyalázatosabb eszközök fölhasználása mellett sem voltak képesek többségre vergődni. Bár volna hangom, hogy azt egész haza hallaná ; akarom, hogy azok is hallják , kik most ellenségeim voltak. Különösen akarom, hogy az itt átellenben lakó gazember (az uradalmi számtartói lakra mutat), mint már ott lenn is mondottam — (a választás folyama alatt a választótéren), — Horváth Ede számtartó meghallja, nyíltan mondom a nép előtt, ez egy élhetetlen, alávaló gazember, ki a nép vérén és a közadóból éledik (általános éljen és helyeslés), kiről azt sem tudjuk , hol bitangolt azelőtt ? (Éljen.) Ez a gazember, ki a szegszárdi választók közül 107-et kireklamált. (Zúgás, éljen, helyeslés.) És akarom, hogy meghallja az a hitvány, bitang, gazember Jezerniczky Ferenc állammérnök (éljen), ki szintén az ország véréből élősködik, kiről szintén nem tudjuk, honnan jött ide? és aki 105 becsületes polgárt megfosztott legszentebb jogától. Fölhívom a népet, hozzon ítéletet azon jogtipró gazemberek fölött, kik oly sokakat választási joguktól megfosztottak. Ha bekövetkezik a népnek ítélete , akkor majd meglátjuk, lesznek-e oly bátrak ezek a gazemberek, mint amily vakmerők most!“ (Ekkor a bősz tömeg rögtön meg is hozza a „nép ítéletét“, ordítván : „három nap alatt fölakasztjuk őket!“ — „Nem három nap alatt, mindjárt föl kell akasztani!“) „Ne hivatkozzanak azok tanukra, hivatkozzak rám, én az egész felelősséget, magamra vállalom, ha 100.000 életem volna is.“ — (Hosszú szünet után, melyet éljenek , tánc — képviselő úr is táncolt — és zene töltöttek be , — és melyek alatt a számtartót gúnyolták és fenyegették .) — „Most oszoljanak szét barátaim, hanem ne felejtsétek el, hogy az a gazember, az egyik, itt lakik !“ (Öklével fenyegetve a számtartó lakra mutat.) Helybeli újdonságok, és a képviselő-testület, mindazon családtagokkal, kikkel a törvény szerint lehetett, a reformált keresztyén egyházba áttért. Az áttérteknek fölvétele a nevezett egyház kebelében. évi jun. 23-án ünnepélyesen ment végbe, mely alkalommal a békés-bánáti ref. egyházmegye esperese Hajnal Ábel prédikált és az uj híveknek az úrvacsoráját a reform, hitelvek és szertartás szerint kiosztotta. Dr. A száraz-ér szabályozása tárgyában Ürményi kir. biztos ur elnöklete alatt f. hó 26-án tartott ülésen az egész száraz-ér vidéki érdekeltek nagy számmal képviselve voltak. — Olvastatott Boros Frigyes mérnök urnak terjedelmes emlékirat alakjában bemutatott előterjesztése, mely szerint az eddigi lejtmérések folytán összesen 77.852 h. 558 □ el van érdekelve, s miután az alakulás mellett 43.959 hold nyilatkozott, elnök által a szabályozási társulat megalakultnak kijelentetett, s .Érkövy Adolf társulati elnöknek, Hammer Sándor alelnöknek megválasztattak. Megalakult még a 11 tagban megállapított választmány is, melynek tagjai közt Szeged város egy küldötte is van. A további lejtmérések ezután fognak eszközöltetni, valamint az eddigi előleges tervek és kiszámítások az egyes érdekeltek által felülvizsgáltatni , nemkülönben a szabályozási vonal és a kiviteli módozat s annak megállapítása, ha váljon a csatorna a vízlevezetésen kívül hajózási s öntözési célokra használtassék-e föl. Természetes, hogy az érdekeltek holdszámai azon arányban viselendik az előállítási költségeket , amely arányban élvezik a hasznot. Az aradi deleg. törvényszék. A választási mozgalmak eddig annyira igénybe vették lapunkat és időnket , hogy egyébre alig terjedhetett ki figyelmünk ; most azonban már túllévén rajta, illő , hogy megemlékezzünk az aradi törvényszék deleg osztályának itteni működéséről is. Nem szándékozunk itt kritikailag is elemezni működését, ezt azokra hagyván, kik a várbeli ügyekben nálunknál óvatottabbak; mi csak munkássága eredményét illetőleg szólhatunk, s e tekintetben örömmel jegyezhetjük föl, hogy az relatíve nemcsak kielégítő, hanem , tekintve az eddig rendelkezésre állott erők csekély számát, valóban dicséretreméltó. Hetek óta — mint a lapunkban folyton közölt jegyzékek tanúsítják — majd mindennapra esik 2—3, sőt 5—6 tárgyalás és ugyanannyi ítélethozatal. Ha már most , mint hírlik , a működő személyzet , különösen a segédszemélyzet, melyben nagy hiány van, megszaporíttatik, akkor az eddigi eredmény folytán alapos reményünk lehet, hogy a várbeli összes ügyek lebonyolítása nem fog évekig elhúzódni. Nem értjük azonban , miért pihentetik oly végtelenül sokáig a kecskeméti nagy bűi a pert, melynek írásbeli tárgyalása még a volt bél törvényszék alatt már a vádiratok beigtatásáig haladt. Azt mondják, hogy e sajnos dolognak egy védőügyvéd hanyagsága az oka, aki vádiratát még mai napig sem írta be. De ezt az okot már hónapok előtt hallottuk, s hogy még ma is ezt kell hallanunk, afölött csak sajnálatunkat jelenthetjük ki. A törvényszéknek ezen már régesrégen segíteni kellett volna, mert az ilyesmi egy nőnek sem jutott eszébe. Egy előkelő nő sem kötött maga elé konyhakötőt, hogy népszerűnek tűnjék elő. A 60-as évek elején fölkapott zsuzsi kendők csak a múlt század fodros kendőinek megőrzött másai valának a pórnöknél. A radikál nők csak oly módon akartak egyenlőséget, hogy örömest minden osztályt előkelővé szerettek volna tenni. A férfiak minden osztályt egyenlő alacsonynyá akartak tenni. Ez a különbség férfi és nő között. Midőn a népszerűsködő hölgyek egyenlő előkelőkké akarták tenni az alsóbb társadalmi csoportokat, csak egyet feledtek el, t. i. az ,egye a lövés ,előkelős szók közti ellentétet. Azonban hasonló ellenmondást jelez azon szólam is, hogy a nők merő főrangoskodásból radikálok, újítók. Tehát egy s ugyanazon állandósítási szellem az, mely a falusi nőknél a szokások egyeduralma, mint valamely változhatlan hatalom alá, a városi nőknél pedig a divat uralma, a változatosság jogara alá hajolni kényszerít. A szabadon mozgó önelhatározás itt épúgy hiányzik, mint amott. A nő divathajlama fogalmában fekszik már az újítási vágy főrangoskodásból. A férfi általán közönyösebb a divat iránt rájut a nő, mert ugyanaz a szokások irányában is. A szokások uralma alól való függetlenségi törekvés azt jelenti itt, mit a polgári osztályoknál a forradalmi hajlam. Azért nőiesnek nevezzük, midőn piperköcök a divat változatait utánozzák , mig másrészt a teljesen ki nem fejlett nemi ellentétre mutat, midőn egyes elszigetelt községekben a férfiak és nők egyaránt ragaszkodnak régi viseletökhöz. Különben , amely férfiak minden divat után kapkodnak, tapasztalásként legtöbbnyire csakugyan különös, hogy egy ember hanyagsága hónapokra (vagy talán évekre?) megakaszszon egy oly pört, melyben annyia várják sorsuk eldülését. A szegedi törvényszék első nyári táncvigalma a fv. makkoserdőben határozottan és fényesen kivívta az egri nevet. Láttunk már Szegeden sok népe és ennél fényesebb vigalmat a zöldben is de egészben véve ily nagyszerűt még nem A közönséget, mely városunknak csaknem összes müveit elemeiből s számos vidéki vendégekből állott, itt nem százával, hanem ezrével kell számítanunk, mely nagyszerű hullámzásával nemcsak a vigalom színhelyét és közvetlen környékét, hanem jóformán az egész erdőt megelevenítő a többhelyi nappali fényt árasztott lámpák százai közt. Kő magas s ragyogóan kivilágított kapun át, és két oldalt sűrű lámpasorok közt vezetettunk az erdő jobboldali részében fölállított óriási sátorhoz, mely alatt mintegy 200 pár táncolhatott egyszerre. A sátorterem belseje lámpacsillárokkal gazdagon volt világítva oszlopai zöld gályákkal, s egyebütt zászlókkal, sat. díszítve, hasonlókép környéke is Balra a fasorok közt két nagytérségű étkezi hely volt ellepve vendégekké, de bőven jutott közönség még az erdő másik részében levő vendéglősnek is, hol külön zenekar működött. A vigalom zenéjét Erdélyi N. zenekara szolgáltatta. A kép egészben valóban impozáns látványt nyújtott, s szemet és füle egyaránt igénybe vett. A mulatság folyama alatt tűzijáték is gyönyörködtette a közönséget, mely majdnem az egész éjen át tartott ennek, valamint a díszítésnek és világításnál fő-főmestere Kovács Mihály színházi felügyes volt, ki ezúttal valóban nagymérvű ügyességet fejtett ki. A legnagyobb dicséret azonban természetesen a rendezőséget illeti, mel terhes és sokoldalú föladatát teljes sikerrt oldá meg s ezzel egy oly élvezetes estét készitett városunk műveit közönségének , mel bizonyára szívesen veszi, ha nevében őszint köszönetet mondunk neki. — Szeged hölgy koszorúját — amiről legelőbb kellett voln megemlékeznünk — ily nagy számban mi nem láttuk együtt, s jól esik regisztrálnunk hogy — a rendezők intenciójának engedve a legszebb egyszerűségben ragyogót mely önmagából fejté ki a lebilincselő hatást, nem pedig a külsőség idegen csillogásából. Maga a vigalom szelleme kitűnő volt csak egy hiányt fedöztünk föl, ami egyéb iránt már-már állandó baj : a férfi tánci arányra kevés volt. A tánc azonban enne dacára is reggeli fél 3 órakor ért véget s utolsó vendége már világossal szállingótak haza. A vigalom népességéről elég fogamat nyújt az is, hogy a magánosok fogatai kivül az összes bérkocsik és omnibuszok díji 4—5 órától hajnalig folyton igénybe volta véve. — Meg kell még említenünk , hogy vendéglői ellátást a „Próféta“ bérlői, Vasi és társa teljesítők , és pedig a roppant fogyasztási igényekhez képest elég kifogást!iásul; kifogást csak a pincérek zsarolás ellen tehetünk, amik egyes esetekben a szertelenségig mentek. Ajánljuk a vendéglős uraknak, hogy máskor szigorúbb felügyeletet gykoroljanak szolgáikon, oly foglalkozásúak , hogy teendőiket a népúgy elvégezhetik, mint a férfiak, mint a szabók, boltossegédek, színészek, stb. S ezzel e cikk föladatát e lap köréin mérten megoldottnak hiszszük; azonban igyen szabad azt még egypár eszmével megoldanunk, melyek magyar állami életünk tekintetéből talán nem leendőek idutániak. A nő állandósító szellemek válólag föltűnik oly családban , melyben férfi nem egy nemzetiségű nejével. Ily családban tapasztalás szerint a nő által hozott szokások csakhamar uralomra vergődnek. Ellenben, ha valamely férfi idegen nép közt telpedik le, vele hozott szokásaiból az uj házban alig lesz valami észlelhető , sőt e mag csakhamar megváltozik szokásaiban s égi szén házi neje szokásainak hódol meg. A kivándorolt férfi szokásait gyorsan idegenekké cseréli föl s ezáltal a népjellemek és kiválóságát segíti elő ; ellenben a nő szokásaihoz való szívós ragaszkodásával épen népsajátságok egybeolvasztását mozdítja elő. Ok és következményi egész ellentétben mutatkoznak, de egy nag tanulság meríthető belőlük, t. i. a nők nemzeti hivatása. Ők megőrzik a nép ösztönszerű kedélyi életét, mely a nemzeti szokásokban nyilatkozik, s épen ezzel válnak nép saját képi nemzete őreivé. E tény nekünk magyaroknak különöse nagy jelentőségű akkor , midőn nemzetiségünk terjesztéses megszilárdításáról va szó. Vajha mindazok, kiknek erről gondoskodni föladatuk, ezt komoly figyelemre is méltatnák ! Székhalmi."