Szegedi Híradó, 1872. január-június (14. évfolyam, 1-78. szám)

1872-01-05 / 2. szám

kodik, a jezsuita tanmód az oka: csak tud­nák az emberek, mily nagy kárt okozunk nekik, államtörvény által űznének ki isko­láikból, s mintegy két­ év előtt de Buc je­zsuita atya egy francia folyóiratban szintén e szempontból támadott meg több jezsuita munkát. A történet tanítása még szerencsétleneb­bül szetik náluk. Itt az ifjút a legelfogulat­lanabban vezetik s busitják, úgy hogy évti­zedekre és éles észre van szüksége, hogy az elméjébe fölszedett helytelenségeket onnét kivesse. E tudomány az, melynek a jezsui­ták engeszthetlen háborút szentek, melyet az egyház is az infallibilitás által magától eltaszított. A történet tanításánál vésetik a gyermek szivébe az eretnekek gyűlölete, a vak térítési viszketeg, korunk nagy eszméi­nek kárhoztatása, a nemzeti érzelem iránti hidegség s csupán egynek, a conservativ jám­borságnak ápolása. Annyi azonban bizonyos, hogy rövid idő alatt a legéletrevalóbb ifjú is náluk teljesen átváltozik, egyedisége a rend lelkében olvad föl, a legönállóbb tehetség gyámság alá siet s a római curia elveinek vakbuzgó propa­gandistája, odaadó eszköze lesz. Nemzetünk­ről épen nem mondhatni, hogy rajongó, mert míg Németország, sőt egész Európában az önkorbácsolók flagellánsok, s más rajongók százezrenkint jártak városról városra , a ma­gyar ember kinevette e hibás misticizmust. Megtette vallási kötelességeit, ezzel megelé­gedett s nem keresett csodákat, nem állott egy oszlopra a pusztában, mint Simeon Sti­­lites, stb. S mégis mit láttunk? Rómába, a jezsuita collegium Germanico - hungariumba küldött ifjaink testileg és lelkileg tönkretéve, mint rajongók, vagy mint őrültek térnek ha­­zájukba. Nagyon kevés a kivétel. Oka rész­ben az éghajlat és élelmezés is lehet; de legtöbb ok mindenesetre azon jezsuita neve­lés, mely a valódi kereszténység helyébe fanatikus türelmetlenséget tesz és a benső megszentülést a tulsági ceremóniákba helye­zett ascesis alatt akarja elérni; mely pa­rancsszóra imádkoztat, gyóntat, mortifikál, stb., a bűnösöket összeadja és kivonja, s e gyakorlatokba helyezi a vallás lényegét; az önismeretre mit sem ad, s a képzeletet a bűn téves fölfogásában egész őrültségig csi­­gázza. Az ily értelmi és erkölcsi disciplina megakadályozza a férfias gondolkozást s nem egyéb, mint szellemi gyámkodásra irá­nyult idomitás, azaz dressura. Lesz-e eredménye a magyar miniszter fölhívásának? Rce­­unkiot kétségbe vonjuk. A rend nem fogja magát egy kis ország vizsgálatának alávetni s azt adja válaszul, mit a mostani rend-generális 1854-ben jul. 15-én Ausztriának mondott: Aut sint, ut sint, ut sant, aut non sint; vagy legyenek úgy, amint vannak, vagy ne legyenek. Tanmód­­szerek azonban a vizsgálat által sem változ­nak, noha a széles és mélyképzettségű ta­nár, még ha jezsuita is, könnyen csábíttatik a gondolkodásra, s az ifjak ily tettét is szí­vesebben elnézi, mint az olyan, kinek isme­retei csak egypár tankönyvre szorulnak , mégis bizonyos, hogy a jezsuita rendszerben annyiféle korláto­s akadályba ütközik a föl­­világosodottabb fejű s tudományos!) egyéni­ség, amennyi teljesen elég lelkének megtö­résére, vagy pedig a rendből való kilépésre. Például a fölnevezett belga jezsuitát, de Buc atyát, a hollandisták folytatóját hozhatnék föl, ki az ötvenes években a római vércsé­­szekről beható tanulmányt írt, melyben a ró­mai kúria azon eljárását, hogy a katakom­bákban az egyes sírok előtt talált úgyneve­zett vércsészéket a vértanuság jelének vette és az illető hullákban, mint szentek testeit, a széles világ templomainak ajándékul kül­dötte és jól megfizettette, helytelennek, el­­hibázottnak bizonyítgatta. S ime, alig jelent meg kéziratkép kiadott munkája, a római generális azonnal összeszedette s eltiltotta, legújabban pedig a hollandisták folytatásában egy, történeti alapon nyugvó állítása miatt az egész hatalmas könyv cenzuráztatott. Az ily önállóan gondolkozó,egyén élete a rendben utol­jára is nem egyéb raartyromságnál, mert iránta, mint valamely fekély iránt, az egész rend minden egyes tagja bizalmatlankodik s hogy de Buc mindeddig jezsuita maradt, csakis kó­dexei közé vonulásának s nagy tudományának miért a rend­et ki nem utasítja, tulajdoníthatni. Szóval, a jezsuiták állami tanképesítő vizsgálata sem nyújt garantiákat tanmódsze­­rek változására s az állam mindenesetre legjobban tenné, ha az ellenük egyházpoli­tikai, államéleti s társadalmi szempontból emelt vádait magáévá téve, őket mint al­kotmányos életünkre veszélyes elemeket s törvény által nem jogosítottakat, hazánkból egyszerűen kiutasítaná. Bodnár Zsigmond, Deák-kör elnöke Jusík József vezető, ki a következő szavakkal Üdvözlé az ünnepelt hazafit: „A barátságnak és tiszteletnek érzelmei­vel jelenünk meg előtted, t. barátunk és ve­zérünk , hogy legforróbb üdvkivánatainkat tolmácsoljuk. A múlt év nagy eseményekben gazdagon zajlott le fejünk fölött, s ha ennek bonyodalmaiban államférfiainknak sikerült ve­szélyektől megóvni hazánk érdekeit és ha szavuk ott, hol az érvényesíttetett, súlyt, és befolyást gyakorolt, ezt csak azon alapnak köszönhetjük, melynek alkotója te valál! (Éljenzés.) De nemcsak ezt köszönhetjük eszed nagyságának; kezed nyoma meglát­szik belügyeink terén is, hol közreműködé­seddel két organikus törvényt alkottunk és léptettünk életbe, melyektől mindnyájan ha­zánk jövő boldogságát és fölvirágzását vár­juk. Nagy hálával tartozik neked a haza s adja Isten, hogy neved, valamint előttünk, kik tanítványaid vagyunk, úgy a késő utó­kor előtt is a tiszta, önzetlen hazafiságnak eszményképe legyen! (Éljenzés.) Adja Isten, hogy még számtalan évekig élhess a haza javára!“ (Zajos éljenzés.) Deák Ferenc erre körülbelül így vá­laszolt : „Tisztelt barátim! Hálás köszönetet mondok szives, barátságos ü­dvözléstekért. Nehéz év folyt le , sok bajjal járt és még nem vagyunk a bajok végén. Kiki számot vet saját lelkiismeretére), és ha azt mond­hatjuk, hogy teljesítettük kötelességünket, — az eredmény isten kezében van, — megtettük azt, mit becsületes embernek tenni kell és tenni lehet. Csak arra kérlek benneteket, tartsatok meg továbbra is szíves barátságtokban. Hi­szen egyedül ez az, mi az emberre nézve lélekemelő, egyedül ez az, mi a szívet me­legebb dobbanásra készteti. Mi, hogyan lesz, halandó nem tudja, kivált korunkban, midőn az események oly gyorsan és annyi alakban változnak, hogy minden combinatió a jövőre nézve ha nem is lehetetlen, de mindenesetre nagyon nehéz. Ismerjük az utat, melyen jár­nunk kell; tudjuk kötelességeinket, teljesít­sük ezeket, mennyire erőnk engedi. Áldjon meg az isten mindnyájatokat, s adjon boldogabb és örömteljesebb újévet, mint az elmúlt volt !“ (Hosszas éljenzés.) Gr. Andrássy Gyula közös külügyérnek és a szintén Bécsben időző gr. Lónyay mi­niszterelnöknek a párt megbízásából Justh Hazai ügyek. — A Deákpárt Pesten most is tes­­etletileg vitte meg újévi üdvözletét Deák Feren­cnek. A nagyszámú küldöttséget a vözletét. A nart n'évi üd' Verseci havikrónika. Versec, dec. végén 1871. Utolsó havi krónikámban azt írtam, hogy a szüret egész október hónapon át tartott, s most hozzá kell tennem, hogy november első felében is egyre szüreteltek még, s dacára e hosszú szüretnek, maradt még nagyon sok szöllő a hegyeken. Oka volt ennek a szün­telen eső, melynek következtében az utak jár­atlanokká váltak. Az öregek nem emlékeznek ily esőkre, milyenek itt jártak, különösen november hó­ban. Egész napokon s éjszakákon át szün­telenül csak úgy szakadt. Ily körülmények között nem csoda, ha­nem egy pincében fe­nyegeti a vizár a borokat. Pedig van ám a verseci pincékben sok jó bor. Nem rég a g. n. püspök a városi főispán urnak adott el nehány akót, s pedig akóját 200, mondd: kétszáz o. ért. forintért. Ez való tény, ha­nem hát hogy meg is éri-e azt a kétszáz frtot ? az már más kérdés. Végre megkönyörült az ég, küldött hi­deg s havas napokat. A szánkák elővétettek a poros színekből, s komoly férfiak vígke­­délyű hölgyek társaságában szánkáznak vé­gig a síkos utcákon. A hideg napok óta min­denki jobban érzi magát, különösen a ver­seci színház igazgatója. Mert hát itt is, mint mindenütt, a kellemetlen esős időkben keve­sen látogatták a szinházat. Különben Verse­­cen nem soknak kell színházba járni, hogy zsúfolásig tömve legyen. Nem is volt azelőtt színház, hanem csak egy ronda épület, mely kamrából s színből állott. Tulajdonosának kedve lévén a színészethez, kidobatta a kam­rából s a színből a hordókat, borsutat s más egyéb tárgyakat­, nemkülönben a közfalat, s átalakítá a piszkos épületet egy csinos szín­házzá. Az új színház gazdája aztán színé­szek után nézett Bécsben, s talált is eddig még minden évben olyanokra, akik lejöttek, s Zeh­er igazgatósága ala­t a versecieknek nem egy kellemes estét szereztek. — Idei novemberig Oravicán játszottak , hanem le­­­hetőleg az igazgató úr erszényének nem csekély megapadására, mert ha csak alka­lom kínálkozik , itt előadás közben a szí­nészek Oravicát mindig élceik céltáblájává teszik. Régóta terveznek már itt egy új s nagy színházat, de csak terveznek s nem építe­nek. A németek német , a szerbek szerb­­ színházat akarnak, kettőt pedig építeni nem lehet, mikor egy is alig állhatna fönn. Így aztán, mivel meg nem egyezhetnek, marad­nak a régi szokás mellett : a tél a néme­teké­s német színészek játszanak Zeh­er színházában, a nyár pedig a szerbeké és szerb színészek játszanak a városkertben levő arénában. November óta a helybeli tanítóképezde is megszűnt, vagy jobban mondva: derék tanárjával, Glanz úrral, négy tanítójelöltjével s összes tanszereivel átvándorolt Szegedre télnek idején , dacára annak, hogy a szent írásban az áll: „Imádkozzatok, hogy futás­tok télen ne történjék.­­A verseci tanítóképezde 1854-ben állít­tatott föl a jelenlegi Csanádi püspök, Bonnaz Sándor, fáradozása folytán, ki akkoriban tan­­felügyelő volt. Rövid fönnállása óta sok de­rék tanítót nevelt a basának. A „Magyar Néptanítók Lapjának“ szerkesztője, Mayer Miksa, a „Schulbote“ szerkesztői: Schwicker és Rill, oly nevek, melyek hazaszerte isme­retesek a népnevelés mezején. Ezek s még sok kitűnő tanító került ki ezen intézetből, azonban soknak közülök azon egy hibája volt s van még most is, hogy magyarul vagy keveset, vagy épen semmit sem tudnak. Versec város képviselőtestülete 84 tag­ból fog állani. December 2-dikán a városi főispán elnöklete alatt tartott gyűlésben ki­tűnt, hogy a 42 virilista közül 24 szerb, 17 német és egy izraelita van. A németeknek nagyon fájt, hogy a szerbek többségben vannak, s eltökélték magukban, hogy minden módon oda f­onak törekedni, hogy a meg­választandó 42 képviselő választásánál any­­nyival több német képviselő választassák, amennyivel kevesebb német virilista van. A németek, kik általánosságban sokkal vagyo­nosabbak, mint a szerbek, ezt ki is vihették volna, mivel számra nézve legalább negyed fél ezerrel haladják meg a szerbeket, azon­ban a szerbek nagylelkűsége folytán a dolog nem kerül tusára. A szerb virilisták közül hárman önként visszaléptek, s három német lépett azok helyébe s elhatározták, hogy a megválasztandó 42 képviselőt egyenlő szám­mal választandják a németek és szerbek ke­beléből. December 21-én a „Königin von Eng­­land“-féle szállodában Versec város ország­­gyűlési követe, Pászt Vilmos, ki, mint már megírtam , a verseci törvényszék elnökévé neveztetett ki, több mint kétszáz választója jelenlétében letette mandátumát, s megkö­szönte választóinak eddig iránta tanusított bizalmát. Mire aztán Versec városának egy erzoo-“i T.. i r.-'V­árii,. az iskolaszék elnöke, h­a Uí L^eif^é.. aszerint Versec váro­­s enne, ha megingaana l’a'7 T indi Kozö alkat at, s gr. Lónyay miniszterelnököt a jelölt­­íggel megkínálná , s annak elfogadására érné. Ezen indítvány a jelenlevők által nagy dicesültséggel egyhangúlag elfogadtatott, s ionnal egy 8 tagú (4 német és 4 szerb) kü­l­­öttség választatott, mely másnap a mondott élból Pestre utazott. A küldöttség a miniszter­iünk részéről szívélyesen fogadtatott, s más­­npra asztalhoz hivatott. A vig ebéd közben gyszerre a miniszterelnök néhány névtelen ívelet mutat elő, melyek sorai a miniszterelnö­­kt s a küldöttség tagjait nem igen irigylendő sínben fe­dik , s a miniszterelnököt intik, miszerint ne lépjen föl Versecen mint követ­­dölt, ha szégyent nem akar aratni és meg­­unni. Természetes , a küldöttség nevetett és I. Lónyay elfogadta a mandátumot. Versecen azalatt a házak sarkain már agy ivek hirdették: „Éljen gróf Lónyay veje!“ Ugyanaz vala olvasható az iveken német és szerb nyelven. Mikor a küldöttség visszaérkezett Pest­ről, egyik-másik tagja házának kapuján is olvashatott furcsa dolgokat: „Ha gróf Ló­nyay Versec városának követe lesz , akkor utolsó órád ütött !“ Ilyen s hasonló fenyege­tésekkel állt elő a verseci ellenzék. Folyó hó 24-én pedig a verseci „Ge­­birgsbote“-val a lapkihordó egyszersmind egy negyedévnyi cédulát osztott szét , melyen nagy hetükkel írva vala: „A verseci ellen­zék elhatározta , miszerint gr. Lónyay mi­niszterelnök ellenében ellenjelöltet léptet föl.“ Törtük az eszünket, de hasztalan; rá nem tudtunk jönni, hogy ki lesz majd a szeren­csés halandó, kit az ellenzék föl fog léptetni. Ugyanaz napon a törvény parancsa szerint a szószékekről is kihirdettetett­ a népnek, hogy folyó hó 26-án követválasztás lesz. A rövid időközt egyik párt sem hagya tétlenül elfolyni. Leginkább este mozogtak a korteskedők, s nem múlt el 21-ike óta egy este sem, hogy ne lett volna valami fáklyás­menet muzsikaszó mellett; persze a réz,tá­nyérok, nagydob, valamint a duda nem hiá­nyozhattak. „Éljen Lónyay“ és „Zsiv­ó Ló­nyay!“ hangzott mindenfelé. Dec. 26-án reggeli 8 órára volt kitűzve a választás. Az ellenzék pontos volt s a ki­tűzött percre meg is jelent ; lobogóján nagy hetükkel Ivánka Imre neve ragyogott. Ló­nyay pártja 9 óra körül indult ki gyülhelyé­­ből, a „Königin von England“-féle szállodá­ból, s a biztos győzelem öntudatával lépett a küzdtér felé. Egyre szóltak a tarackok és a zene, s a zászlók, melyeken „Éljen Ló­­nyay!“ „Hoch Lónyai!“ „Zsivio Lónyay!” vola írva, vígan lobogtak a hideg levegőben. Kilenc óra után kezdetett meg a sza­vazás s tartott éjfélig. Fél egykor már a győztes jobbpárt allarmirozta a várost örö­mében. 1632 választó szavazott. Ezekből Ló­nyai 1102 szavazatott kapott, Ivánka pedig 530-at. Gróf Lónyay részén volt az értelmiség a birtokos osztály mind a németek, mind a szerbek részéről. Ivánka pártján voltak az elégületlen „Klein­häuslerek-­ a németek és szerbek részéről, valamint a telivér szerb­­nemzetiségek. Ivánka Imre ezúttal már másodszor bu­kott meg Versecen. Hanem Ivánka ur min­denesetre sokkal jobbat is tehetne, mint a szent haza integritásának nyílt elleneivel szövetkezni.*) Oder was ? Viola TANÜGYIJOVAT. F ö­­ ti i ? á s**) az alföld tanítóihoz az egylet újjá szervezése s fiók-egyletek alakítása tárgyában. Az „Alföldi tanitó­ egylet“ három évi fönnállása után múlt szept. hó 2­3-án tartott közgyűlésén újra megalakulván , az egylet beléletére vonatkozólag , valamint a tan é­s nevelésügy érdekében több korszerű intézke­dést hozott létre. A munkásságra való ösztönzés s az együttes működés tekintetéből, főleg pedig a tanerők egyesítése s ennek alapján a taní­tás és nevelés sikerének lehetővé tétele vé­gett, a fiók-egyletek megalakítását határoza­­tilag kimondá. A fiók-egyletek célja röviden körvona­lazva ez : a­­hogy az egyes járások tanítói gyak­­rabbi érintkezések által szellemi kiképzésre inkább ösztönöztessenek; b) hogy a közgyűléseken előforduló kér­dések tüzetesen tárgyaltathassanak ; c) hogy az elnökségnek lehetővé tétes­sék sürgetésb esetekben , ha a közgyűlés nem tartalhazik, a járásbeli tagok nézeteit és véleményeit megtudni. A létesítendő fiók-egyletek önállóan szer­vezkednek, szabadon intézik el saját ügyei­ket, tanügyi tételeket a~«»­j/Ju­­ran­ym­oz Teg- JV/J c/o 1/ jegyzőkönyveiket küldik be, elnököt s egyéb tisztviselőt saját kebelükből függet­lenül választanak; a fiók-egyleti elnökök rendes tagjai a központi választmánynak. Az „Alföldi tanító-egylet“ a járásonként­­alakítandó fiók-egyletek létrehozása által a gyakorlati munkásság ébresztését, különösen pedig a tanerők egyesítését kívánván elérni, tisztelettel s őszinte bizalommal fölhívja ezért a községi, felekezeti s magántanítókat s tanító­nőket , hogy tantestületekké alakulván , a népnevelés és saját érdekeik előmozdítása s megóvása érdekében támogassák a fentneve­­zett egylet törekvéseit. S minthogy a módo­sított és megerősítendő alapszabályban kije­­lölendők azon helyek , hol fiók egyletek lé­­teznek, kéretnek a t. Pályatársak a központi választmányt mielőbb értesíteni : váljon szán­dékuk-e fiók-egyletet alakítani ? S kik, hon­­nan és bányán lesznek annak tagjai ? Csak egyesülés s tömörülés által lehe­­tünk erősek, csak vállvetve , közös erővel arathatunk közös diadalt. S míg az „Alföldi tanító-egylet“ célja: a tanerőket egyesíteni, a tanítók szellemi s anyagi érdekeit emelni és megóvni, nem kevésbé fogja az önkép­zést, a tanügy teréni munkásságot előmoz­dítani. Gyakorlati előadásokat és szakérte­kezleteket tartand havonként székhelyén Sze­geden, s a becsesebb és értékesebb művek minden tagnak meg fognak küldetni. Ezek- ből a választmány egy másoló-gépnek meg­vételét elrendelő, melylyel a dolgozatok le­nyomatván, gondoskodand, miszerint azok az illetőknek olvasás s tanulmányozás végett megküldessenek. Midőn ekként az „Alföldi tanitó-egylet” föladatának teljes tudatában újjá alakult s a maga elé tűzött célt komolyan elérni törek­szik, azon édes reményben bocsátja közre tisztelet- és bizalomteljes fölhívását, miszerint az alföld lelkes tanítói megütve a kor intő szózatát, becses közreműködésükkel támo­gatni fogják az „Alföldi tanitó-egylet­-et ne­mes törekvéseiben s tömörülni , sorakozni fognak a zászló körül, mely a köznevelés­ügy hű bajnokait hívja munkára. Kert Szegeden, okt. 28. 1871. Kovács Albert, egyleti elnök. Vass Mátyás, egyleti jegyző. *) Ivánka urat ezúttal e részben vád nem ér­heti, miután jelöltsége tudtán és akaratán kívül tör­tént, —­mint ezt kibocsájtott nyilatkozata mutatja. S­z­e­r­k. **­ Tárgyhalmaz miatt késett. Szer­.

Next