Szegedi Híradó, 1872. január-június (14. évfolyam, 1-78. szám)
1872-01-05 / 2. szám
kodik, a jezsuita tanmód az oka: csak tudnák az emberek, mily nagy kárt okozunk nekik, államtörvény által űznének ki iskoláikból, s mintegy két év előtt de Buc jezsuita atya egy francia folyóiratban szintén e szempontból támadott meg több jezsuita munkát. A történet tanítása még szerencsétlenebbül szetik náluk. Itt az ifjút a legelfogulatlanabban vezetik s busitják, úgy hogy évtizedekre és éles észre van szüksége, hogy az elméjébe fölszedett helytelenségeket onnét kivesse. E tudomány az, melynek a jezsuiták engeszthetlen háborút szentek, melyet az egyház is az infallibilitás által magától eltaszított. A történet tanításánál vésetik a gyermek szivébe az eretnekek gyűlölete, a vak térítési viszketeg, korunk nagy eszméinek kárhoztatása, a nemzeti érzelem iránti hidegség s csupán egynek, a conservativ jámborságnak ápolása. Annyi azonban bizonyos, hogy rövid idő alatt a legéletrevalóbb ifjú is náluk teljesen átváltozik, egyedisége a rend lelkében olvad föl, a legönállóbb tehetség gyámság alá siet s a római curia elveinek vakbuzgó propagandistája, odaadó eszköze lesz. Nemzetünkről épen nem mondhatni, hogy rajongó, mert míg Németország, sőt egész Európában az önkorbácsolók flagellánsok, s más rajongók százezrenkint jártak városról városra , a magyar ember kinevette e hibás misticizmust. Megtette vallási kötelességeit, ezzel megelégedett s nem keresett csodákat, nem állott egy oszlopra a pusztában, mint Simeon Stilites, stb. S mégis mit láttunk? Rómába, a jezsuita collegium Germanico - hungariumba küldött ifjaink testileg és lelkileg tönkretéve, mint rajongók, vagy mint őrültek térnek hazájukba. Nagyon kevés a kivétel. Oka részben az éghajlat és élelmezés is lehet; de legtöbb ok mindenesetre azon jezsuita nevelés, mely a valódi kereszténység helyébe fanatikus türelmetlenséget tesz és a benső megszentülést a tulsági ceremóniákba helyezett ascesis alatt akarja elérni; mely parancsszóra imádkoztat, gyóntat, mortifikál, stb., a bűnösöket összeadja és kivonja, s e gyakorlatokba helyezi a vallás lényegét; az önismeretre mit sem ad, s a képzeletet a bűn téves fölfogásában egész őrültségig csigázza. Az ily értelmi és erkölcsi disciplina megakadályozza a férfias gondolkozást s nem egyéb, mint szellemi gyámkodásra irányult idomitás, azaz dressura. Lesz-e eredménye a magyar miniszter fölhívásának? Rceunkiot kétségbe vonjuk. A rend nem fogja magát egy kis ország vizsgálatának alávetni s azt adja válaszul, mit a mostani rend-generális 1854-ben jul. 15-én Ausztriának mondott: Aut sint, ut sint, ut sant, aut non sint; vagy legyenek úgy, amint vannak, vagy ne legyenek. Tanmódszerek azonban a vizsgálat által sem változnak, noha a széles és mélyképzettségű tanár, még ha jezsuita is, könnyen csábíttatik a gondolkodásra, s az ifjak ily tettét is szívesebben elnézi, mint az olyan, kinek ismeretei csak egypár tankönyvre szorulnak , mégis bizonyos, hogy a jezsuita rendszerben annyiféle korlátos akadályba ütközik a fölvilágosodottabb fejű s tudományos!) egyéniség, amennyi teljesen elég lelkének megtörésére, vagy pedig a rendből való kilépésre. Például a fölnevezett belga jezsuitát, de Buc atyát, a hollandisták folytatóját hozhatnék föl, ki az ötvenes években a római vércsészekről beható tanulmányt írt, melyben a római kúria azon eljárását, hogy a katakombákban az egyes sírok előtt talált úgynevezett vércsészéket a vértanuság jelének vette és az illető hullákban, mint szentek testeit, a széles világ templomainak ajándékul küldötte és jól megfizettette, helytelennek, elhibázottnak bizonyítgatta. S ime, alig jelent meg kéziratkép kiadott munkája, a római generális azonnal összeszedette s eltiltotta, legújabban pedig a hollandisták folytatásában egy, történeti alapon nyugvó állítása miatt az egész hatalmas könyv cenzuráztatott. Az ily önállóan gondolkozó,egyén élete a rendben utoljára is nem egyéb raartyromságnál, mert iránta, mint valamely fekély iránt, az egész rend minden egyes tagja bizalmatlankodik s hogy de Buc mindeddig jezsuita maradt, csakis kódexei közé vonulásának s nagy tudományának miért a rendet ki nem utasítja, tulajdoníthatni. Szóval, a jezsuiták állami tanképesítő vizsgálata sem nyújt garantiákat tanmódszerek változására s az állam mindenesetre legjobban tenné, ha az ellenük egyházpolitikai, államéleti s társadalmi szempontból emelt vádait magáévá téve, őket mint alkotmányos életünkre veszélyes elemeket s törvény által nem jogosítottakat, hazánkból egyszerűen kiutasítaná. Bodnár Zsigmond, Deák-kör elnöke Jusík József vezető, ki a következő szavakkal Üdvözlé az ünnepelt hazafit: „A barátságnak és tiszteletnek érzelmeivel jelenünk meg előtted, t. barátunk és vezérünk , hogy legforróbb üdvkivánatainkat tolmácsoljuk. A múlt év nagy eseményekben gazdagon zajlott le fejünk fölött, s ha ennek bonyodalmaiban államférfiainknak sikerült veszélyektől megóvni hazánk érdekeit és ha szavuk ott, hol az érvényesíttetett, súlyt, és befolyást gyakorolt, ezt csak azon alapnak köszönhetjük, melynek alkotója te valál! (Éljenzés.) De nemcsak ezt köszönhetjük eszed nagyságának; kezed nyoma meglátszik belügyeink terén is, hol közreműködéseddel két organikus törvényt alkottunk és léptettünk életbe, melyektől mindnyájan hazánk jövő boldogságát és fölvirágzását várjuk. Nagy hálával tartozik neked a haza s adja Isten, hogy neved, valamint előttünk, kik tanítványaid vagyunk, úgy a késő utókor előtt is a tiszta, önzetlen hazafiságnak eszményképe legyen! (Éljenzés.) Adja Isten, hogy még számtalan évekig élhess a haza javára!“ (Zajos éljenzés.) Deák Ferenc erre körülbelül így válaszolt : „Tisztelt barátim! Hálás köszönetet mondok szives, barátságos üdvözléstekért. Nehéz év folyt le , sok bajjal járt és még nem vagyunk a bajok végén. Kiki számot vet saját lelkiismeretére), és ha azt mondhatjuk, hogy teljesítettük kötelességünket, — az eredmény isten kezében van, — megtettük azt, mit becsületes embernek tenni kell és tenni lehet. Csak arra kérlek benneteket, tartsatok meg továbbra is szíves barátságtokban. Hiszen egyedül ez az, mi az emberre nézve lélekemelő, egyedül ez az, mi a szívet melegebb dobbanásra készteti. Mi, hogyan lesz, halandó nem tudja, kivált korunkban, midőn az események oly gyorsan és annyi alakban változnak, hogy minden combinatió a jövőre nézve ha nem is lehetetlen, de mindenesetre nagyon nehéz. Ismerjük az utat, melyen járnunk kell; tudjuk kötelességeinket, teljesítsük ezeket, mennyire erőnk engedi. Áldjon meg az isten mindnyájatokat, s adjon boldogabb és örömteljesebb újévet, mint az elmúlt volt !“ (Hosszas éljenzés.) Gr. Andrássy Gyula közös külügyérnek és a szintén Bécsben időző gr. Lónyay miniszterelnöknek a párt megbízásából Justh Hazai ügyek. — A Deákpárt Pesten most is tesetletileg vitte meg újévi üdvözletét Deák Ferencnek. A nagyszámú küldöttséget a vözletét. A nart n'évi üd' Verseci havikrónika. Versec, dec. végén 1871. Utolsó havi krónikámban azt írtam, hogy a szüret egész október hónapon át tartott, s most hozzá kell tennem, hogy november első felében is egyre szüreteltek még, s dacára e hosszú szüretnek, maradt még nagyon sok szöllő a hegyeken. Oka volt ennek a szüntelen eső, melynek következtében az utak járatlanokká váltak. Az öregek nem emlékeznek ily esőkre, milyenek itt jártak, különösen november hóban. Egész napokon s éjszakákon át szüntelenül csak úgy szakadt. Ily körülmények között nem csoda, hanem egy pincében fenyegeti a vizár a borokat. Pedig van ám a verseci pincékben sok jó bor. Nem rég a g. n. püspök a városi főispán urnak adott el nehány akót, s pedig akóját 200, mondd: kétszáz o. ért. forintért. Ez való tény, hanem hát hogy meg is éri-e azt a kétszáz frtot ? az már más kérdés. Végre megkönyörült az ég, küldött hideg s havas napokat. A szánkák elővétettek a poros színekből, s komoly férfiak vígkedélyű hölgyek társaságában szánkáznak végig a síkos utcákon. A hideg napok óta mindenki jobban érzi magát, különösen a verseci színház igazgatója. Mert hát itt is, mint mindenütt, a kellemetlen esős időkben kevesen látogatták a szinházat. Különben Versecen nem soknak kell színházba járni, hogy zsúfolásig tömve legyen. Nem is volt azelőtt színház, hanem csak egy ronda épület, mely kamrából s színből állott. Tulajdonosának kedve lévén a színészethez, kidobatta a kamrából s a színből a hordókat, borsutat s más egyéb tárgyakat, nemkülönben a közfalat, s átalakítá a piszkos épületet egy csinos színházzá. Az új színház gazdája aztán színészek után nézett Bécsben, s talált is eddig még minden évben olyanokra, akik lejöttek, s Zeher igazgatósága alat a versecieknek nem egy kellemes estét szereztek. — Idei novemberig Oravicán játszottak , hanem lehetőleg az igazgató úr erszényének nem csekély megapadására, mert ha csak alkalom kínálkozik , itt előadás közben a színészek Oravicát mindig élceik céltáblájává teszik. Régóta terveznek már itt egy új s nagy színházat, de csak terveznek s nem építenek. A németek német , a szerbek szerb színházat akarnak, kettőt pedig építeni nem lehet, mikor egy is alig állhatna fönn. Így aztán, mivel meg nem egyezhetnek, maradnak a régi szokás mellett : a tél a németekés német színészek játszanak Zeher színházában, a nyár pedig a szerbeké és szerb színészek játszanak a városkertben levő arénában. November óta a helybeli tanítóképezde is megszűnt, vagy jobban mondva: derék tanárjával, Glanz úrral, négy tanítójelöltjével s összes tanszereivel átvándorolt Szegedre télnek idején , dacára annak, hogy a szent írásban az áll: „Imádkozzatok, hogy futástok télen ne történjék.A verseci tanítóképezde 1854-ben állíttatott föl a jelenlegi Csanádi püspök, Bonnaz Sándor, fáradozása folytán, ki akkoriban tanfelügyelő volt. Rövid fönnállása óta sok derék tanítót nevelt a basának. A „Magyar Néptanítók Lapjának“ szerkesztője, Mayer Miksa, a „Schulbote“ szerkesztői: Schwicker és Rill, oly nevek, melyek hazaszerte ismeretesek a népnevelés mezején. Ezek s még sok kitűnő tanító került ki ezen intézetből, azonban soknak közülök azon egy hibája volt s van még most is, hogy magyarul vagy keveset, vagy épen semmit sem tudnak. Versec város képviselőtestülete 84 tagból fog állani. December 2-dikán a városi főispán elnöklete alatt tartott gyűlésben kitűnt, hogy a 42 virilista közül 24 szerb, 17 német és egy izraelita van. A németeknek nagyon fájt, hogy a szerbek többségben vannak, s eltökélték magukban, hogy minden módon oda fonak törekedni, hogy a megválasztandó 42 képviselő választásánál anynyival több német képviselő választassák, amennyivel kevesebb német virilista van. A németek, kik általánosságban sokkal vagyonosabbak, mint a szerbek, ezt ki is vihették volna, mivel számra nézve legalább negyed fél ezerrel haladják meg a szerbeket, azonban a szerbek nagylelkűsége folytán a dolog nem kerül tusára. A szerb virilisták közül hárman önként visszaléptek, s három német lépett azok helyébe s elhatározták, hogy a megválasztandó 42 képviselőt egyenlő számmal választandják a németek és szerbek kebeléből. December 21-én a „Königin von England“-féle szállodában Versec város országgyűlési követe, Pászt Vilmos, ki, mint már megírtam , a verseci törvényszék elnökévé neveztetett ki, több mint kétszáz választója jelenlétében letette mandátumát, s megköszönte választóinak eddig iránta tanusított bizalmát. Mire aztán Versec városának egy erzoo-“i T.. i r.-'Várii,. az iskolaszék elnöke, ha Uí L^eif^é.. aszerint Versec város enne, ha megingaana l’a'7 T indi Kozö alkat at, s gr. Lónyay miniszterelnököt a jelöltíggel megkínálná , s annak elfogadására érné. Ezen indítvány a jelenlevők által nagy dicesültséggel egyhangúlag elfogadtatott, s ionnal egy 8 tagú (4 német és 4 szerb) külöttség választatott, mely másnap a mondott élból Pestre utazott. A küldöttség a miniszteriünk részéről szívélyesen fogadtatott, s másnpra asztalhoz hivatott. A vig ebéd közben gyszerre a miniszterelnök néhány névtelen ívelet mutat elő, melyek sorai a miniszterelnökt s a küldöttség tagjait nem igen irigylendő sínben fedik , s a miniszterelnököt intik, miszerint ne lépjen föl Versecen mint követdölt, ha szégyent nem akar aratni és megunni. Természetes , a küldöttség nevetett és I. Lónyay elfogadta a mandátumot. Versecen azalatt a házak sarkain már agy ivek hirdették: „Éljen gróf Lónyay veje!“ Ugyanaz vala olvasható az iveken német és szerb nyelven. Mikor a küldöttség visszaérkezett Pestről, egyik-másik tagja házának kapuján is olvashatott furcsa dolgokat: „Ha gróf Lónyay Versec városának követe lesz , akkor utolsó órád ütött !“ Ilyen s hasonló fenyegetésekkel állt elő a verseci ellenzék. Folyó hó 24-én pedig a verseci „Gebirgsbote“-val a lapkihordó egyszersmind egy negyedévnyi cédulát osztott szét , melyen nagy hetükkel írva vala: „A verseci ellenzék elhatározta , miszerint gr. Lónyay miniszterelnök ellenében ellenjelöltet léptet föl.“ Törtük az eszünket, de hasztalan; rá nem tudtunk jönni, hogy ki lesz majd a szerencsés halandó, kit az ellenzék föl fog léptetni. Ugyanaz napon a törvény parancsa szerint a szószékekről is kihirdettetett a népnek, hogy folyó hó 26-án követválasztás lesz. A rövid időközt egyik párt sem hagya tétlenül elfolyni. Leginkább este mozogtak a korteskedők, s nem múlt el 21-ike óta egy este sem, hogy ne lett volna valami fáklyásmenet muzsikaszó mellett; persze a réz,tányérok, nagydob, valamint a duda nem hiányozhattak. „Éljen Lónyay“ és „Zsivó Lónyay!“ hangzott mindenfelé. Dec. 26-án reggeli 8 órára volt kitűzve a választás. Az ellenzék pontos volt s a kitűzött percre meg is jelent ; lobogóján nagy hetükkel Ivánka Imre neve ragyogott. Lónyay pártja 9 óra körül indult ki gyülhelyéből, a „Königin von England“-féle szállodából, s a biztos győzelem öntudatával lépett a küzdtér felé. Egyre szóltak a tarackok és a zene, s a zászlók, melyeken „Éljen Lónyay!“ „Hoch Lónyai!“ „Zsivio Lónyay!” vola írva, vígan lobogtak a hideg levegőben. Kilenc óra után kezdetett meg a szavazás s tartott éjfélig. Fél egykor már a győztes jobbpárt allarmirozta a várost örömében. 1632 választó szavazott. Ezekből Lónyai 1102 szavazatott kapott, Ivánka pedig 530-at. Gróf Lónyay részén volt az értelmiség a birtokos osztály mind a németek, mind a szerbek részéről. Ivánka pártján voltak az elégületlen „Kleinhäuslerek- a németek és szerbek részéről, valamint a telivér szerbnemzetiségek. Ivánka Imre ezúttal már másodszor bukott meg Versecen. Hanem Ivánka ur mindenesetre sokkal jobbat is tehetne, mint a szent haza integritásának nyílt elleneivel szövetkezni.*) Oder was ? Viola TANÜGYIJOVAT. F ö ti i ? á s**) az alföld tanítóihoz az egylet újjá szervezése s fiók-egyletek alakítása tárgyában. Az „Alföldi tanitó egylet“ három évi fönnállása után múlt szept. hó 23-án tartott közgyűlésén újra megalakulván , az egylet beléletére vonatkozólag , valamint a tan és nevelésügy érdekében több korszerű intézkedést hozott létre. A munkásságra való ösztönzés s az együttes működés tekintetéből, főleg pedig a tanerők egyesítése s ennek alapján a tanítás és nevelés sikerének lehetővé tétele végett, a fiók-egyletek megalakítását határozatilag kimondá. A fiók-egyletek célja röviden körvonalazva ez : ahogy az egyes járások tanítói gyakrabbi érintkezések által szellemi kiképzésre inkább ösztönöztessenek; b) hogy a közgyűléseken előforduló kérdések tüzetesen tárgyaltathassanak ; c) hogy az elnökségnek lehetővé tétessék sürgetésb esetekben , ha a közgyűlés nem tartalhazik, a járásbeli tagok nézeteit és véleményeit megtudni. A létesítendő fiók-egyletek önállóan szervezkednek, szabadon intézik el saját ügyeiket, tanügyi tételeket a~«»j/Juranymoz Teg- JV/J c/o 1/ jegyzőkönyveiket küldik be, elnököt s egyéb tisztviselőt saját kebelükből függetlenül választanak; a fiók-egyleti elnökök rendes tagjai a központi választmánynak. Az „Alföldi tanító-egylet“ a járásonkéntalakítandó fiók-egyletek létrehozása által a gyakorlati munkásság ébresztését, különösen pedig a tanerők egyesítését kívánván elérni, tisztelettel s őszinte bizalommal fölhívja ezért a községi, felekezeti s magántanítókat s tanítónőket , hogy tantestületekké alakulván , a népnevelés és saját érdekeik előmozdítása s megóvása érdekében támogassák a fentnevezett egylet törekvéseit. S minthogy a módosított és megerősítendő alapszabályban kijelölendők azon helyek , hol fiók egyletek léteznek, kéretnek a t. Pályatársak a központi választmányt mielőbb értesíteni : váljon szándékuk-e fiók-egyletet alakítani ? S kik, honnan és bányán lesznek annak tagjai ? Csak egyesülés s tömörülés által lehetünk erősek, csak vállvetve , közös erővel arathatunk közös diadalt. S míg az „Alföldi tanító-egylet“ célja: a tanerőket egyesíteni, a tanítók szellemi s anyagi érdekeit emelni és megóvni, nem kevésbé fogja az önképzést, a tanügy teréni munkásságot előmozdítani. Gyakorlati előadásokat és szakértekezleteket tartand havonként székhelyén Szegeden, s a becsesebb és értékesebb művek minden tagnak meg fognak küldetni. Ezek- ből a választmány egy másoló-gépnek megvételét elrendelő, melylyel a dolgozatok lenyomatván, gondoskodand, miszerint azok az illetőknek olvasás s tanulmányozás végett megküldessenek. Midőn ekként az „Alföldi tanitó-egylet” föladatának teljes tudatában újjá alakult s a maga elé tűzött célt komolyan elérni törekszik, azon édes reményben bocsátja közre tisztelet- és bizalomteljes fölhívását, miszerint az alföld lelkes tanítói megütve a kor intő szózatát, becses közreműködésükkel támogatni fogják az „Alföldi tanitó-egylet-et nemes törekvéseiben s tömörülni , sorakozni fognak a zászló körül, mely a köznevelésügy hű bajnokait hívja munkára. Kert Szegeden, okt. 28. 1871. Kovács Albert, egyleti elnök. Vass Mátyás, egyleti jegyző. *) Ivánka urat ezúttal e részben vád nem érheti, miután jelöltsége tudtán és akaratán kívül történt, —mint ezt kibocsájtott nyilatkozata mutatja. Szerk. ** Tárgyhalmaz miatt késett. Szer.