Szegedi Híradó, 1872. január-június (14. évfolyam, 1-78. szám)

1872-02-25 / 24. szám

ink vannak, s nem csupán a nők, hanem mi férfiak is okai vagyunk. Azonban a horizon­ton föltűnik a hajnal­i csigaléptekkel ugyan, de mégis mutatkozik a javulás , s ne vegye senki rész néven, ha mi a szabadelvű­ kör gyűlésének látogatását is ilyennek tartjuk. A buzgó szakosztályi elnök, Csermelényi Iván elfoglalta székét s néhány meleg szó­val megnyitottnak jelentvén a gyűlést, Lévay Ferenc jegyző fölolvassa az ügyesen össze­állított jegyzőkönyvet, mely a csángók Sze­gedre telepítéséről és Dugonics műveinek ki­adásáról szólott. A jegyzőkönyv előadta, hogy az első indítvány a Dobó Miklós által föl­hozott nemzetközi, ellátási s egyéb nehézsé­gek miatt elejtetett; a második pedig, mi­vel Dugonics művei elévültek, csak részben teljesíttetik. A gyűlés ugyanis fölkérte Ma­gyar Gábor tagot, hogy földünknek számos művéből legalább egyes részeket szemeljen ki s dolgozzon át. Megvalljuk, a gyűlés e határozatát sem üdvözölhetjük. Igaz, hogy Magyar Gábor szép tehetsége az ünnepelt hazafi művén so­kat s nagyon előnyösen vátoztathat, de fáj­dalom, akkor nem Dugonics, hanem egy fatu­­lyaszülött lesz előttünk. Azután vannak írók, kiket nem irodalmi becsük szerint kell meg­ítélnünk; nekik nem adhatjuk oda a tudós­­a művész, az eredeti, az eszmegazdag szel­lem babérkoszorúját. Ilyen iró Dugonics is. Hajneki mint írónak akarnánk szobrot emelni, nagyon helytelenül tennék , mert minden egy­ség, tartalom és belalak nélküli alkotásai, ízléstelen és lépcses előadása­it mint szót igen alsó tokra állítják. De ha a nemzeti szellem tüzes ébresztőjét, ez álmos és lelket­len ország öntudatra keltőjét tekintjük , ha látjuk, hogy szűk korlátai közt mint lelke­sül és fárad a buzgó szerzetes , mint hallatja mélyen fájó keblének szent szavát, hogy e szunnyadó nemzetet álmából, e zsírba és porba fulladt népet tetszhalálából fölébreszsze , ak­kor örömmel koszorúzzuk meg a szobrot, melyet a hálás szülőföld buzgó gyermekének emel. A rövid­ülés után Volly tanár úr tartott egy igen érdekes természettani előadást. Ez alkalommal a vízről beszélt, ígérvén, hogy kerülni fog minden vizenyősséget. Előadása nyugodt és halk ; arca oly csendes, mint föl­hozott gépei, s mégis többet beszél, mint az escamoteurök és bűvészek fitogtató széttekin­­tése, betanult éh­ezése és stereotip kérdez­­getése. Egyszerűen, világosan mondta el, a­mit mondani akart, mert hisz a természet az egyszerűséget és világosságot követeli , minden sietség nélkül nyugalom és otthonos­sággal teljesíté a kísérleteket, melyek egy kivételével mindnyájan sikerültek. A díszes közönség szívesen megéljenezte a jeles ta­nárt, ki neki oly nemes mulatságot s üdvös szórakozást szerzett, s mi köszönetet mon­dunk a derék szakosztályi elnök úrnak, ki annyi kitartás és leleményességgel fáradozik a kör emelésén, műveltségünk fejlesztésén, a szép, jó és igaz uralmának megállapításán. Az ígért zene ezúttal elmaradt. Miért, miért nem, megmondja ifj. Erdélyi Náci. B. Z. IA . Ő L A természetből. Sander Henrik után. (Vége.) Sok közönséges fűszeres növényből, a thim- , kakukfából , levendulából , repcéből, méhtű­ből, lóheréből, búzából, stb. a méhek mézet és viaszt készítenek. Mily anyai szor­galommal hint a természet mindenfelé a mada­raknak fészeknek való anyagot? s mily böl­csen szorgalmatoskodik ismét arról, hogy ebből a csekély áruból se veszszen el valami híjába ? A sok gyapjas és selymes fonál, mely­­lyel némely növény föl van ruházva, a kü­­lönfajta mohok , melyek az erdőket sző­nyeggel vonják be s a fákra és köszálakra tapadnak, a káka és sás, melyek a tók part­jain nőnek, a szőr, mely a barmokról lege­­lés közben lehull, a gyapjas füvek, minden szalmaszál, minden vékony , lágy és gyönge rész, miket számba sem veszünk , a teremtő gondviselésének szintúgy tárgyai. A madarak óhajtva keresgélik , szedik ősze mindezeket , csőreikben , karmaik közt hordják édes szerelmük helyére. Ebből a sok száz csekélységből maguk és ivadékuk számára pompás, erős, meleg és száraz fész­ket raknak. A c­inai fecske a tengerparton egy ki­közli: Csomorkányi. Hazai ügyek. Országgyűlés. A képviselőház február 21-diki ülésében Szlávy miniszter törvény­­javaslatot nyújt be, mely a hajók építésére és fölszerelésére szükséges tárgyak vámmen­tes behozataláról szól, mely az osztályokhoz utasittatik.­­ Ezután Bittó miniszter felel több hozzáintézett interpellációra. Bobory­­nak a vérdij ügyében tett interpellációjára kijelenti, hogy a vérdij eltörülve lévén, an­nak eltörlésére javaslatot nem terjeszthet elő ; amennyiben pedig a vérdíj bíróságok által egyes konkrét esetekben, ma is megítéltetni szokott, ha ezen ítéletben jogsérelem van, annak orvoslása a felebbviteli bíróságok fel­adatához tartozik.­­ Ugyancsak Boborynak a kir. táblai birák felöl tett interpellációjára, mi amazok számát illeti, a kir. táblának az első­ folyamodású bíróságok életbeléptetésével megszaporodott teendői nem engedik a bi­rák kevesbítését; egyébiránt a hátralékok földolgozása után, a másodosztályú pót­birák megszüntetésével apasztalni fog a létszám. A pótbirák csekélyebb fizetésére nézve pe­dig megjegyzi, hogy Bobory annak szaporí­tását célzó indítványával ez évről már elkés­vén, a jövő budgettárgyalás alkalmával áll­jon azzal elő. Egyébiránt a pótbirák cseké­lyebb fizetése megvesztegetésekre nem szol­gáltat alkalmat. A ház tudomásul veszi a két választ. Napirenden a bankügyi vita befejezése lévén, szól gróf L­ó­n­y­a­y miniszterelnök , beszédében különösen hangsúlyozza, hogy a valuta helyreállítása által a tőkepénzesek nyernek, kik annak kamatait jelenben papír­pénzben kapják , az állam fizetései pedig terhesebbekké válnak , hol nem köteles érc­pénzben fizetni. Ghyczy javaslatának hátrá­nyait élénk színekkel tünteti föl. Ghyczy még néhány szóban megjegy­zéseket tesz; utána Kerkapoly pénzügyer­­emel még szót, mire az általános vita be­fejeztetett. Ezután szavazásra bocsáttatván azon kérdés, hogy elfogadja e a ház Sm­onyi E. javaslatát, igen vagy nem ? „igen“-nel sza­vazott 138 képviselő, „nem“ mel 178, távol volt 100. Elesvén Simonyi javaslata, Trefort határozati javaslata elfogadtatott 180 szava­­vazattal 124 ellenében. Ezután elfogadtatik minden ellenmondás nélkül Deák Ferenc határozati javaslata a pestvárosi telekkönyv iránt. Úgyszintén rövid vita után a ház a zárszámadásokat, átvizsgálás és jelentéstétel végett a p. U. bizottsághoz utasítja. Napirenden lett volna még a választási tvjavaslat, de ennek tárgyalása a holnapi gyűlésre halasztatott. A képviselőház február 22-diki ülésében napirendre került a sokszor emlegetett vá­lasztási törvényjavaslat, melynek az osztá­lyok előtti tárgyalása okoza a ház nyilvá­nos üléseinek közelebbi rövid szünetelését. A napirendet megelőzőleg bemutattatik Gál István új képviselőnek választási jegy­zőkönyve. Széll K. benyújtja a pénzügyi bizottság jelentését az 1870. póthitel költsé­geinek Magyarországra eső része iránti tör­vényos féregnemből épit fészket. A lengye­lek és oroszok kereskednek a fügemadár (remiz) művészi fészkével. Sok megroskadt fa hosszú töve a földből ki-kibuva csupaszon hever, de mily sok bogár él benne i­s vala­mint a kövek hasadékaiban, úgy itt is föl­keresik őket a madarak.­­ Némely fa belé egészen kivesz, de a mókusok palotát al­sótnak belőle, ezekben rejtik el dióikat, mogyoróikat s más eleségüket. Egy hely sincs olyan e világon , mely ne részesülne a teremtő jótéteményeiben s egyszersmind az egészet ne tökélyesit­ené. Már rég ideje észrevették azt, hogy né­mely zabszem emésztetlenül kerül ki a lóból, de azért nem vesznek ezek kárba. Mindent faszonra tud fordítani a természet. Számta­lan szolgái leselkednek szüntelen minden magra. Nem látjuk-e télen , hogy a varjak és más madarak az utcákon , mezőn szét­szórják marháink hulladékait ? Mivel a hóval mirt ott mezőkön szűk az eleség, ezekből szedik ki az egész zabszemeket s ez okból lepik meg a kerteket, mikor uj trágyát hor­danak oda. — Aratás után az úgynevezett porcsfű egészen megvörösiti mezőinket , s ezek közül minden egyes szál terhes mag­gal, mely kihull és a madarak elesége lesz. Nem boldogtalanoknak tartjuk-e a verebe­ket, hogy télen szüntelen repdesnek, hogy itt is, ott is holmi szemeket keressenek ? s épen ezen nyughatatlanság, fáradozás és rep­desés az, miáltal életüket föntartják. Mivel ezen madár vére anélkül is igen meleg, midőn elesége nincs, és folytonosan mozogni kénytelenittetik — a legerősebb hideget is vényjavaslat tárgyában s bejelentetik a fő­rendiház üzenete, mely szerint az az 1872. költségvetésről s az összekötő­ vasutról szóló törvényjavaslatokhoz hozzájárul. Ezután gróf Szapáry Gyula, a köz­ponti bizottság előadója fölszólal a napi­rendre tűzött s az 1848. 5. és erdélyi 1848. 2. (választási) törvénycikk módosítását és pótlását tárgyazó törvényjavaslat mellett, el­fogadásra ajánlván azt, mint amely az 1848-diki választási törvényeket a jelen idő­­viszonyokhoz mérve átalakítja. E törvény­javaslat a választási jogosultságot és kerü­letek eddigi fölosztását érintetlenül hagyja, miután a választások küszöbön állván, egy e kérdésekre is kiterjedő törvény kidolgo­zása már nem lehetséges ; intézkedik azon­ban a legszükségesebbekről, meghatározván azon kérdéseket, melyekben az egyes köz­ponti választmányok eddig eltérőleg intéz­kedtek . f. 1., hogy a régi választási jogon alapuló jogosultság kiket illessen , a gazdai hatalom miképen magyaráztassék s a sza­vazás nyilvános vagy titkos legyen-e ? El­fogadta a központi bizottság az állandó név­jegyzékekre s a fölszólalási bizottság hatá­rozatainak a curjához fellebbezésére vonat­kozó intézkedéseit e javaslatnak; de egy­szersmind megállapítá azt is, miről e javas­lat nem rendelkezik, hogy t. i. a munkájuk után állandó fizetést hozó egyének ezután választói joggal bírjanak. Tisza Kálmán első szólal föl az álta­lános vitában, kijelentvén, hogy nem fogadja el a törvényjavaslatot , mint olyat, mely a 48-dik törvények minden hiányát átvette s minden fényoldalát roszabbá téve. Kárhoz­tatja a törvényjavaslatban azon intézkedést, hogy ez a kis és nagy községekben a föld­birtokhoz kötött censust veszi alapul s a kisebb földbirtokosokat és szegényebb ipa­rosokat illetőleg a censust tetemesen föl­emeli , továbbá szerkezetében zavaros és fél­­remagyarázható. Indítványt nyújt be tehát, mely szerint a jelen törvényjavaslat elvettet­vén, utasíttassék a kormány egy a jelzett hiányok orvoslását eszközlő újabb törvény­­javaslatnak még ezen ülésszak alatti beter­jesztésére. Tóth Vilmos miniszter egy remek szerkezetű és érvdús beszédben fejti ki ál­láspontját. A 69 diki trónbeszéd utalt már a 48-diki választási törvények hiányaira, me­lyeket a törvényhozás tényezői mindannyian éreztek, s tehát e hiányokat mélhatlanul pótolni kelle. A választói jogosultságot, ille­tőleg a 48 diki törvényekben látja a legsza­­badelvű­bb censust, melyben az ipar, keres­kedelem, földmivelés és tudomány képviselve vannak, s mely csekély szorgalom után meg­szerezhető. A census igazságos választása, ami ideiglenes s nem jó adórendszerünk mellett lehetetlen, mert csak az adórend­szer szolgálhat biztos alapul a censusnak. Censust a jelen törvényjavaslat egyáta­­lában föl nem emel. Az állandó névjegyzé­kek által s a választási panaszok elintézési módja által nyújtott előnyök hangsúlyozása után kijelenti a miniszter, hogy e törvény­­javaslat által a reform ösvényén azon célig vélt haladni, melyet hazánk viszonyainak lelkiismeretes számbavétele mellett a politi­kai eszélyesség kitűzött. Iványi Dániel nem fogadja el a tör­vényjavaslatot s annak, mint a jog és szük­ségnek meg nem felelőnek mellőzésére in­dítványt nyújt be ; ebben egyszersmind uta­kibirhatja. Ki a hidegben szüntelen egy he­lyen ül, hamar elgémberedik , megfagy, de a testi meleg a mozgás által nagyobbul. Ha annak a madárnak búzával tölt csűre volna, ott ugyan hizlalhatná magát , de a megfa­gyástól szüntelen félhetne. Az isteni gondvi­selés azokkal a bogyókkal és magvakkal is, miknek mi semmi hasznát nem tudjuk venni, igen sok madarat táplál. Lehet e megilletődés nélkül és anélkül, hogy kiáltanánk föl, mégis a ti mennyei atyátok táplálja azokat — szemlélni , mily éhesen, repdesve, nyugtalanul ülnek a szá­raz csutakokon, mint törik föl szorgalmato­san a bezárt magtokokat, hogy belőlük az elrejtett­­magot kiszedhessék s jóízűen föl­­éldeljék ? A tél közepén is ezt mivelik, föl­keresik, ahol csak egy buzaszem van is, s igy, m­időn a természet célját hajtják végre, tulajdon életüket tartják fönn. Az odvas fák üregeiben házat, menhelyet épített nekik a természet. Télen rakásonként gyűlnek össze s úgy melengetik magukat. Hányféle ok munkálódik a természetben valami fontos cél elérésében ? A selyembogár selymet fon számunkra, a kaktusz (Kokhenille) pedig Amerikában a legkevélyebb és díszesebb szint ad hozzá. — ismét egy kisded állat, amely életében számba sem jő a föld nagy színterén , halála után pedig egyike a legnevezetesb szerepeknek, közülök a legnagyobb is csak akkora, mint egy borsó. Könnyed járás tulajdona több­nyire minden állatkának ,­­ de a nőstény kaktuszok ezen privilégiumtól is megfoszt­­ják, mert életük legnagyobb részét szünte- j­­irtatni kívánja a kormányt egy újabb tör­vényjavaslat kidolgozására és benyújtására a következő elvek alapján: Általános vá­lasztási jog, titkos szavazás, a választókerü­leteknek a népesség aránya szerinti igazsá­gos felosztása, a kormány szolgálatában álló, vagy attól egyébként függő egyéneknek a­ képviselői tisztből kizárása, végre a veszte­getések és a választásoknál előforduló egyéb visszaélések szigorú megbüntetése. Helybeli újdonságok.­ ­ A szegedi kir. biztosság ügye — mint Pestről teljesen megbízható forrás­ból értesülünk — a f. hó 22-én tartott mi­nisztertanácsban végre eldült. A határozat az lett, hogy gr. Ráday marad kir. biztos s mint ilyen folytatni fogja működését — a fönnálló törvények korlátai közt, ami annyit tesz, hogy ő befogathatja, akit arra megérettnek tart, de a rendszeres bűnvizsgá­­latokat a kir. törvényszék tagjai s illetőleg járásbírák teljesítendik. E bölcs határozat, azt hisszük, közmegnyugvást fog szülni.­­ A szegedi iparosok részé­ről — mint értesülünk — mintegy 20—25-en mentek föl tegnapelőtt a pesti orsz. iparos­­gyűlésre, köztük Bakay N., Kiefer G., Pozs­gay M., Nigrényi Pál, Mozgay Károly, Lerale Miklós, Sziráky József, Reiner Fer. , Zom­­bory Mihály, Pap Ignác, Privári Pál, Zász­lósi J., Schütz Ant., Babarczy Mihály, Bures János, stb. A küldöttek politikai megbiza­tást nem nyertek, ami igen helyesen történt.­­ Akadémiai alaposság. A m. k. akadémia utóbbi ülésében Barna Nándor tag „a magyar nép nyelvészkedéséről " olva­sott föl egy kis elmefuttatást, s a többi közt fölhozta a szegediek tudákosságát, kik — szerinte — azt mond­ák, hogy ők „Szeged­ébe" valók, ezáltal akarván — úgymond — eltér­ni a mindennapias „Szegedre“ kifejezéstől. — No már ez egyszer a tudós ur, mint mondani szokták, „hasból" beszélt s szépen eltalálta — „szarva közt a tölgyit." Mert a dolog úgy áll, hogy a „Szögedébe“ kifejezést a vidéki­ek és csakis azok használják, míg szegedi ember szájából soha senki nem hallotta, hogy e kérdésre, hová való? másként felelt volna, mint e szóval: „Szögedre", ami ritkább, leg­­többnyire és rendszerint „Szöged váro­sába. Erről ismerhetni fol bármi távol vidé­ken is a szegedi embert, már t. ill. a tősgyö­keres szegedit, míg aki a „Szegedébe" szó­val felel, az bizonyára nem itt született. Erről pedig a t. akadémiai elmefuttató bármely szegedi szülöttől meggyőződést szerezhetett volna, ha nem röstelte volna a kérdezést.­­ Színház. Medgyaszai Ilka a. pénteken lépett föl másodszor a „Szép He­­léná­­ban. A színház , dacára az eddig szü­netelésre fordított pénteki napnak s a szabad­­elvükörben tartott előadási estélynek —­ szé­pen megtelt. A t. vendégművésznő a legfi­nomabb és legjolidabb szép Helénák közé tartozik azok közt, kiket eddigelé láttunk, s e szerepben a megszokott kirívó kacérság nélkül is megtalálta a hatást, mely több­szöri zajos taps és kihívásokban nyilvánult. Az elismerés oroszlánrésze azonban bizonyára szép énekét illeté, melyet csak gyönyörködve lehet hallani s amelylyel a hidegebb kedé­­lyüeket is fölm­elegíti s tapsra tudja indítani. Harmadik föllépte hétfőn lesz a „Plébános szakácsnéjá­“ban, lem­­evésre, egy helyben létre és nemzésre vesztegetik. A szárnyas kis hím kaktusz meglátogatja őket, s nyájas szerelmeskedései után újból elhagyja. Az anya temérdek to­jást hullajt ki testéből s oly alkalmasan ra­kosgatja azokat egymás mellé, hogy nagyobb részt egymást befödik, s akkor aztán rajtok — meghal. Mily önfeláldozás! Anyjuk üres teste, mig ki nem kelnek a tojások , oltal­­mul szolgál, mint egy paizs. Kikelve ugyan­ezen fán keresnek maguknak eleséget, s hasuk megtelik bizonyos vörös nedvvel; mil­liónként szedik le őket a fáról s megszáro­­gatják a napon , és az igy megszáritott s ekkor már félborsszemnyi nagyságú kaktuszt mázsánként veszi Európa , hogy belőle kar­­mint készítsen. Mexikónak a piciny állatkák évenként, 4—5 milló tallért jövedelmeznek. Újabb időben Olasz- és déli Franciaország­ban is tenyésztik. Megemlítendő azonban, hogy a karmin készítésére csakis a nőstény használható s ez is csak a tojások lerakása előtt. Az indiai fügefa levele, melylyel élnek, zöld, de ezen állatkák gyomrában oly ékes pirossá válik, mely minden vörös szint fö­lülmúl. — Ki adhatná okát e nagy válto­zásnak ? Csak e nehány példából is, miket gyönge ecsettel halványan szinezhetek, nem ki­világ­­­lik-e isten nagysága , jósága, hatalma és bölcsesége a természetben? Boruljunk le föl­­séges színe előtt, kiről igazán mondja a nagy költő: „Téged dicsőit a zenith és nadir!”

Next