Szegedi Híradó, 1872. január-június (14. évfolyam, 1-78. szám)
1872-02-25 / 24. szám
ink vannak, s nem csupán a nők, hanem mi férfiak is okai vagyunk. Azonban a horizonton föltűnik a hajnali csigaléptekkel ugyan, de mégis mutatkozik a javulás , s ne vegye senki rész néven, ha mi a szabadelvű kör gyűlésének látogatását is ilyennek tartjuk. A buzgó szakosztályi elnök, Csermelényi Iván elfoglalta székét s néhány meleg szóval megnyitottnak jelentvén a gyűlést, Lévay Ferenc jegyző fölolvassa az ügyesen összeállított jegyzőkönyvet, mely a csángók Szegedre telepítéséről és Dugonics műveinek kiadásáról szólott. A jegyzőkönyv előadta, hogy az első indítvány a Dobó Miklós által fölhozott nemzetközi, ellátási s egyéb nehézségek miatt elejtetett; a második pedig, mivel Dugonics művei elévültek, csak részben teljesíttetik. A gyűlés ugyanis fölkérte Magyar Gábor tagot, hogy földünknek számos művéből legalább egyes részeket szemeljen ki s dolgozzon át. Megvalljuk, a gyűlés e határozatát sem üdvözölhetjük. Igaz, hogy Magyar Gábor szép tehetsége az ünnepelt hazafi művén sokat s nagyon előnyösen vátoztathat, de fájdalom, akkor nem Dugonics, hanem egy fatulyaszülött lesz előttünk. Azután vannak írók, kiket nem irodalmi becsük szerint kell megítélnünk; nekik nem adhatjuk oda a tudósa művész, az eredeti, az eszmegazdag szellem babérkoszorúját. Ilyen iró Dugonics is. Hajneki mint írónak akarnánk szobrot emelni, nagyon helytelenül tennék , mert minden egység, tartalom és belalak nélküli alkotásai, ízléstelen és lépcses előadásait mint szót igen alsó tokra állítják. De ha a nemzeti szellem tüzes ébresztőjét, ez álmos és lelketlen ország öntudatra keltőjét tekintjük , ha látjuk, hogy szűk korlátai közt mint lelkesül és fárad a buzgó szerzetes , mint hallatja mélyen fájó keblének szent szavát, hogy e szunnyadó nemzetet álmából, e zsírba és porba fulladt népet tetszhalálából fölébreszsze , akkor örömmel koszorúzzuk meg a szobrot, melyet a hálás szülőföld buzgó gyermekének emel. A rövidülés után Volly tanár úr tartott egy igen érdekes természettani előadást. Ez alkalommal a vízről beszélt, ígérvén, hogy kerülni fog minden vizenyősséget. Előadása nyugodt és halk ; arca oly csendes, mint fölhozott gépei, s mégis többet beszél, mint az escamoteurök és bűvészek fitogtató széttekintése, betanult éhezése és stereotip kérdezgetése. Egyszerűen, világosan mondta el, amit mondani akart, mert hisz a természet az egyszerűséget és világosságot követeli , minden sietség nélkül nyugalom és otthonossággal teljesíté a kísérleteket, melyek egy kivételével mindnyájan sikerültek. A díszes közönség szívesen megéljenezte a jeles tanárt, ki neki oly nemes mulatságot s üdvös szórakozást szerzett, s mi köszönetet mondunk a derék szakosztályi elnök úrnak, ki annyi kitartás és leleményességgel fáradozik a kör emelésén, műveltségünk fejlesztésén, a szép, jó és igaz uralmának megállapításán. Az ígért zene ezúttal elmaradt. Miért, miért nem, megmondja ifj. Erdélyi Náci. B. Z. IA . Ő L A természetből. Sander Henrik után. (Vége.) Sok közönséges fűszeres növényből, a thim- , kakukfából , levendulából , repcéből, méhtűből, lóheréből, búzából, stb. a méhek mézet és viaszt készítenek. Mily anyai szorgalommal hint a természet mindenfelé a madaraknak fészeknek való anyagot? s mily bölcsen szorgalmatoskodik ismét arról, hogy ebből a csekély áruból se veszszen el valami híjába ? A sok gyapjas és selymes fonál, melylyel némely növény föl van ruházva, a különfajta mohok , melyek az erdőket szőnyeggel vonják be s a fákra és köszálakra tapadnak, a káka és sás, melyek a tók partjain nőnek, a szőr, mely a barmokról legelés közben lehull, a gyapjas füvek, minden szalmaszál, minden vékony , lágy és gyönge rész, miket számba sem veszünk , a teremtő gondviselésének szintúgy tárgyai. A madarak óhajtva keresgélik , szedik ősze mindezeket , csőreikben , karmaik közt hordják édes szerelmük helyére. Ebből a sok száz csekélységből maguk és ivadékuk számára pompás, erős, meleg és száraz fészket raknak. A cinai fecske a tengerparton egy kiközli: Csomorkányi. Hazai ügyek. Országgyűlés. A képviselőház február 21-diki ülésében Szlávy miniszter törvényjavaslatot nyújt be, mely a hajók építésére és fölszerelésére szükséges tárgyak vámmentes behozataláról szól, mely az osztályokhoz utasittatik. Ezután Bittó miniszter felel több hozzáintézett interpellációra. Boborynak a vérdij ügyében tett interpellációjára kijelenti, hogy a vérdij eltörülve lévén, annak eltörlésére javaslatot nem terjeszthet elő ; amennyiben pedig a vérdíj bíróságok által egyes konkrét esetekben, ma is megítéltetni szokott, ha ezen ítéletben jogsérelem van, annak orvoslása a felebbviteli bíróságok feladatához tartozik. Ugyancsak Boborynak a kir. táblai birák felöl tett interpellációjára, mi amazok számát illeti, a kir. táblának az első folyamodású bíróságok életbeléptetésével megszaporodott teendői nem engedik a birák kevesbítését; egyébiránt a hátralékok földolgozása után, a másodosztályú pótbirák megszüntetésével apasztalni fog a létszám. A pótbirák csekélyebb fizetésére nézve pedig megjegyzi, hogy Bobory annak szaporítását célzó indítványával ez évről már elkésvén, a jövő budgettárgyalás alkalmával álljon azzal elő. Egyébiránt a pótbirák csekélyebb fizetése megvesztegetésekre nem szolgáltat alkalmat. A ház tudomásul veszi a két választ. Napirenden a bankügyi vita befejezése lévén, szól gróf Lónyay miniszterelnök , beszédében különösen hangsúlyozza, hogy a valuta helyreállítása által a tőkepénzesek nyernek, kik annak kamatait jelenben papírpénzben kapják , az állam fizetései pedig terhesebbekké válnak , hol nem köteles ércpénzben fizetni. Ghyczy javaslatának hátrányait élénk színekkel tünteti föl. Ghyczy még néhány szóban megjegyzéseket tesz; utána Kerkapoly pénzügyeremel még szót, mire az általános vita befejeztetett. Ezután szavazásra bocsáttatván azon kérdés, hogy elfogadja e a ház Smonyi E. javaslatát, igen vagy nem ? „igen“-nel szavazott 138 képviselő, „nem“ mel 178, távol volt 100. Elesvén Simonyi javaslata, Trefort határozati javaslata elfogadtatott 180 szavavazattal 124 ellenében. Ezután elfogadtatik minden ellenmondás nélkül Deák Ferenc határozati javaslata a pestvárosi telekkönyv iránt. Úgyszintén rövid vita után a ház a zárszámadásokat, átvizsgálás és jelentéstétel végett a p. U. bizottsághoz utasítja. Napirenden lett volna még a választási tvjavaslat, de ennek tárgyalása a holnapi gyűlésre halasztatott. A képviselőház február 22-diki ülésében napirendre került a sokszor emlegetett választási törvényjavaslat, melynek az osztályok előtti tárgyalása okoza a ház nyilvános üléseinek közelebbi rövid szünetelését. A napirendet megelőzőleg bemutattatik Gál István új képviselőnek választási jegyzőkönyve. Széll K. benyújtja a pénzügyi bizottság jelentését az 1870. póthitel költségeinek Magyarországra eső része iránti törvényos féregnemből épit fészket. A lengyelek és oroszok kereskednek a fügemadár (remiz) művészi fészkével. Sok megroskadt fa hosszú töve a földből ki-kibuva csupaszon hever, de mily sok bogár él benne is valamint a kövek hasadékaiban, úgy itt is fölkeresik őket a madarak. Némely fa belé egészen kivesz, de a mókusok palotát alsótnak belőle, ezekben rejtik el dióikat, mogyoróikat s más eleségüket. Egy hely sincs olyan e világon , mely ne részesülne a teremtő jótéteményeiben s egyszersmind az egészet ne tökélyesitené. Már rég ideje észrevették azt, hogy némely zabszem emésztetlenül kerül ki a lóból, de azért nem vesznek ezek kárba. Mindent faszonra tud fordítani a természet. Számtalan szolgái leselkednek szüntelen minden magra. Nem látjuk-e télen , hogy a varjak és más madarak az utcákon , mezőn szétszórják marháink hulladékait ? Mivel a hóval mirt ott mezőkön szűk az eleség, ezekből szedik ki az egész zabszemeket s ez okból lepik meg a kerteket, mikor uj trágyát hordanak oda. — Aratás után az úgynevezett porcsfű egészen megvörösiti mezőinket , s ezek közül minden egyes szál terhes maggal, mely kihull és a madarak elesége lesz. Nem boldogtalanoknak tartjuk-e a verebeket, hogy télen szüntelen repdesnek, hogy itt is, ott is holmi szemeket keressenek ? s épen ezen nyughatatlanság, fáradozás és repdesés az, miáltal életüket föntartják. Mivel ezen madár vére anélkül is igen meleg, midőn elesége nincs, és folytonosan mozogni kénytelenittetik — a legerősebb hideget is vényjavaslat tárgyában s bejelentetik a főrendiház üzenete, mely szerint az az 1872. költségvetésről s az összekötő vasutról szóló törvényjavaslatokhoz hozzájárul. Ezután gróf Szapáry Gyula, a központi bizottság előadója fölszólal a napirendre tűzött s az 1848. 5. és erdélyi 1848. 2. (választási) törvénycikk módosítását és pótlását tárgyazó törvényjavaslat mellett, elfogadásra ajánlván azt, mint amely az 1848-diki választási törvényeket a jelen időviszonyokhoz mérve átalakítja. E törvényjavaslat a választási jogosultságot és kerületek eddigi fölosztását érintetlenül hagyja, miután a választások küszöbön állván, egy e kérdésekre is kiterjedő törvény kidolgozása már nem lehetséges ; intézkedik azonban a legszükségesebbekről, meghatározván azon kérdéseket, melyekben az egyes központi választmányok eddig eltérőleg intézkedtek . f. 1., hogy a régi választási jogon alapuló jogosultság kiket illessen , a gazdai hatalom miképen magyaráztassék s a szavazás nyilvános vagy titkos legyen-e ? Elfogadta a központi bizottság az állandó névjegyzékekre s a fölszólalási bizottság határozatainak a curjához fellebbezésére vonatkozó intézkedéseit e javaslatnak; de egyszersmind megállapítá azt is, miről e javaslat nem rendelkezik, hogy t. i. a munkájuk után állandó fizetést hozó egyének ezután választói joggal bírjanak. Tisza Kálmán első szólal föl az általános vitában, kijelentvén, hogy nem fogadja el a törvényjavaslatot , mint olyat, mely a 48-dik törvények minden hiányát átvette s minden fényoldalát roszabbá téve. Kárhoztatja a törvényjavaslatban azon intézkedést, hogy ez a kis és nagy községekben a földbirtokhoz kötött censust veszi alapul s a kisebb földbirtokosokat és szegényebb iparosokat illetőleg a censust tetemesen fölemeli , továbbá szerkezetében zavaros és félremagyarázható. Indítványt nyújt be tehát, mely szerint a jelen törvényjavaslat elvettetvén, utasíttassék a kormány egy a jelzett hiányok orvoslását eszközlő újabb törvényjavaslatnak még ezen ülésszak alatti beterjesztésére. Tóth Vilmos miniszter egy remek szerkezetű és érvdús beszédben fejti ki álláspontját. A 69 diki trónbeszéd utalt már a 48-diki választási törvények hiányaira, melyeket a törvényhozás tényezői mindannyian éreztek, s tehát e hiányokat mélhatlanul pótolni kelle. A választói jogosultságot, illetőleg a 48 diki törvényekben látja a legszabadelvűbb censust, melyben az ipar, kereskedelem, földmivelés és tudomány képviselve vannak, s mely csekély szorgalom után megszerezhető. A census igazságos választása, ami ideiglenes s nem jó adórendszerünk mellett lehetetlen, mert csak az adórendszer szolgálhat biztos alapul a censusnak. Censust a jelen törvényjavaslat egyátalában föl nem emel. Az állandó névjegyzékek által s a választási panaszok elintézési módja által nyújtott előnyök hangsúlyozása után kijelenti a miniszter, hogy e törvényjavaslat által a reform ösvényén azon célig vélt haladni, melyet hazánk viszonyainak lelkiismeretes számbavétele mellett a politikai eszélyesség kitűzött. Iványi Dániel nem fogadja el a törvényjavaslatot s annak, mint a jog és szükségnek meg nem felelőnek mellőzésére indítványt nyújt be ; ebben egyszersmind utakibirhatja. Ki a hidegben szüntelen egy helyen ül, hamar elgémberedik , megfagy, de a testi meleg a mozgás által nagyobbul. Ha annak a madárnak búzával tölt csűre volna, ott ugyan hizlalhatná magát , de a megfagyástól szüntelen félhetne. Az isteni gondviselés azokkal a bogyókkal és magvakkal is, miknek mi semmi hasznát nem tudjuk venni, igen sok madarat táplál. Lehet e megilletődés nélkül és anélkül, hogy kiáltanánk föl, mégis a ti mennyei atyátok táplálja azokat — szemlélni , mily éhesen, repdesve, nyugtalanul ülnek a száraz csutakokon, mint törik föl szorgalmatosan a bezárt magtokokat, hogy belőlük az elrejtettmagot kiszedhessék s jóízűen föléldeljék ? A tél közepén is ezt mivelik, fölkeresik, ahol csak egy buzaszem van is, s igy, midőn a természet célját hajtják végre, tulajdon életüket tartják fönn. Az odvas fák üregeiben házat, menhelyet épített nekik a természet. Télen rakásonként gyűlnek össze s úgy melengetik magukat. Hányféle ok munkálódik a természetben valami fontos cél elérésében ? A selyembogár selymet fon számunkra, a kaktusz (Kokhenille) pedig Amerikában a legkevélyebb és díszesebb szint ad hozzá. — ismét egy kisded állat, amely életében számba sem jő a föld nagy színterén , halála után pedig egyike a legnevezetesb szerepeknek, közülök a legnagyobb is csak akkora, mint egy borsó. Könnyed járás tulajdona többnyire minden állatkának , de a nőstény kaktuszok ezen privilégiumtól is megfosztják, mert életük legnagyobb részét szünte- jirtatni kívánja a kormányt egy újabb törvényjavaslat kidolgozására és benyújtására a következő elvek alapján: Általános választási jog, titkos szavazás, a választókerületeknek a népesség aránya szerinti igazságos felosztása, a kormány szolgálatában álló, vagy attól egyébként függő egyéneknek a képviselői tisztből kizárása, végre a vesztegetések és a választásoknál előforduló egyéb visszaélések szigorú megbüntetése. Helybeli újdonságok. A szegedi kir. biztosság ügye — mint Pestről teljesen megbízható forrásból értesülünk — a f. hó 22-én tartott minisztertanácsban végre eldült. A határozat az lett, hogy gr. Ráday marad kir. biztos s mint ilyen folytatni fogja működését — a fönnálló törvények korlátai közt, ami annyit tesz, hogy ő befogathatja, akit arra megérettnek tart, de a rendszeres bűnvizsgálatokat a kir. törvényszék tagjai s illetőleg járásbírák teljesítendik. E bölcs határozat, azt hisszük, közmegnyugvást fog szülni. A szegedi iparosok részéről — mint értesülünk — mintegy 20—25-en mentek föl tegnapelőtt a pesti orsz. iparosgyűlésre, köztük Bakay N., Kiefer G., Pozsgay M., Nigrényi Pál, Mozgay Károly, Lerale Miklós, Sziráky József, Reiner Fer. , Zombory Mihály, Pap Ignác, Privári Pál, Zászlósi J., Schütz Ant., Babarczy Mihály, Bures János, stb. A küldöttek politikai megbizatást nem nyertek, ami igen helyesen történt. Akadémiai alaposság. A m. k. akadémia utóbbi ülésében Barna Nándor tag „a magyar nép nyelvészkedéséről " olvasott föl egy kis elmefuttatást, s a többi közt fölhozta a szegediek tudákosságát, kik — szerinte — azt mondák, hogy ők „Szegedébe" valók, ezáltal akarván — úgymond — eltérni a mindennapias „Szegedre“ kifejezéstől. — No már ez egyszer a tudós ur, mint mondani szokták, „hasból" beszélt s szépen eltalálta — „szarva közt a tölgyit." Mert a dolog úgy áll, hogy a „Szögedébe“ kifejezést a vidékiek és csakis azok használják, míg szegedi ember szájából soha senki nem hallotta, hogy e kérdésre, hová való? másként felelt volna, mint e szóval: „Szögedre", ami ritkább, legtöbbnyire és rendszerint „Szöged városába. Erről ismerhetni fol bármi távol vidéken is a szegedi embert, már t. ill. a tősgyökeres szegedit, míg aki a „Szegedébe" szóval felel, az bizonyára nem itt született. Erről pedig a t. akadémiai elmefuttató bármely szegedi szülöttől meggyőződést szerezhetett volna, ha nem röstelte volna a kérdezést. Színház. Medgyaszai Ilka a. pénteken lépett föl másodszor a „Szép Helénában. A színház , dacára az eddig szünetelésre fordított pénteki napnak s a szabadelvükörben tartott előadási estélynek — szépen megtelt. A t. vendégművésznő a legfinomabb és legjolidabb szép Helénák közé tartozik azok közt, kiket eddigelé láttunk, s e szerepben a megszokott kirívó kacérság nélkül is megtalálta a hatást, mely többszöri zajos taps és kihívásokban nyilvánult. Az elismerés oroszlánrésze azonban bizonyára szép énekét illeté, melyet csak gyönyörködve lehet hallani s amelylyel a hidegebb kedélyüeket is fölmelegíti s tapsra tudja indítani. Harmadik föllépte hétfőn lesz a „Plébános szakácsnéjá“ban, lemevésre, egy helyben létre és nemzésre vesztegetik. A szárnyas kis hím kaktusz meglátogatja őket, s nyájas szerelmeskedései után újból elhagyja. Az anya temérdek tojást hullajt ki testéből s oly alkalmasan rakosgatja azokat egymás mellé, hogy nagyobb részt egymást befödik, s akkor aztán rajtok — meghal. Mily önfeláldozás! Anyjuk üres teste, mig ki nem kelnek a tojások , oltalmul szolgál, mint egy paizs. Kikelve ugyanezen fán keresnek maguknak eleséget, s hasuk megtelik bizonyos vörös nedvvel; milliónként szedik le őket a fáról s megszárogatják a napon , és az igy megszáritott s ekkor már félborsszemnyi nagyságú kaktuszt mázsánként veszi Európa , hogy belőle karmint készítsen. Mexikónak a piciny állatkák évenként, 4—5 milló tallért jövedelmeznek. Újabb időben Olasz- és déli Franciaországban is tenyésztik. Megemlítendő azonban, hogy a karmin készítésére csakis a nőstény használható s ez is csak a tojások lerakása előtt. Az indiai fügefa levele, melylyel élnek, zöld, de ezen állatkák gyomrában oly ékes pirossá válik, mely minden vörös szint fölülmúl. — Ki adhatná okát e nagy változásnak ? Csak e nehány példából is, miket gyönge ecsettel halványan szinezhetek, nem kiviláglik-e isten nagysága , jósága, hatalma és bölcsesége a természetben? Boruljunk le fölséges színe előtt, kiről igazán mondja a nagy költő: „Téged dicsőit a zenith és nadir!”