Szegedi Híradó, 1872. július-december (14. évfolyam, 79-155. szám)
1872-09-11 / 109. szám
— A Deákpárt vezérférfiai s azok, akik a parlament munkáiban e pártból előkelőbb szerepet hivatvák vinni, szűkebb körű tanácskozást tartottak, melynek tárgyát a baloldali kör fennebbi határozata képezte. A tanácskozáson átalános kifejezést nyert a nézet , hogy addig, míg az ellezék közjogi természetét megtartja, a Deákpártra nézve a helyzet nem tekintethetik megváltozottnak, s e szerint Tisza Kálmánnak a baloldali kör által elfogadott indítványával szemben a Deákpárt nincs azon állapotban, hogy bármi lépéseket tegyen oly irányban , minőre ugyanazon indítvány indirekt fölszólítást tartalmaz. (Ezeket írja a „Ref.“ s eszerint a két párt közti formaszerű kiegyezés meghiúsultnak tekinthető.) Levelezés: Kun-Dorozsma, szept. 6. T. szerkesztő úr! A múlt heti esőzések után szemtanúi voltunk ismét azon mizériáknak, melyek a Szeged és Dorozsma közötti részutakon minden év őszén és tavaszán ismétlődni szoktak. Az elsüllyedt szekerekkel civakodó emberek ép oly ékes szavakkal áldották az illető hatóságot most, mint tavaszszal, midőn sárbafuladt jószágaik fölött hullatott könyeikkel kenyérkeresőjüket siratták. A szegedi útra jelenleg nem lehet panaszunk, s amint a folyamatban lévő javítások hinni engedik , az lehetőleg jókarba fog hozatni. De mit szóljunk a dorozsmai útról! Annak állapotát leírni lehetetlen. Benn a városban úgy, mint azonkívül , poshadt pocsolyával telt kátyúk akadályozzák a közlekedést. Aggasztó a mi helyzetünk , s nincs reményünk, hogy jobbra forduland. A hatóság azzal menti magát, hogy az utakat azért nem csináltathatja, mert a kerületek határozata folytán a közmunkaváltságból befolyó összeget a törvényhatóságnak be kell szolgáltatnia, hogy az az államutak jó karban tartására fordíttassék. E város közönsége pedig semmi készséget sem érez a közmunkaváltság címen befizetett , más községeken keresztülvezető s általunk sohasem használt államutak építése s javítására fordított összegen felül, külön közmunkával is javítani az utakat. Inkább elszenvedi, hogy az év ősz és tavaszán Szegeddel ne közlekedhessék , pedig úgy tudom , hogy mi dorozsmaiak a jelen körülmények között Szeged nélkül alig létezhetnénk. Hogy mikor lesz vége e nyomorult állapotnak , azt nem is sejthetem, hogy kit kell emiatt kárhoztatni , azt ítélje meg a közönség. Bármiként álljon a dolog, bármi legyen törvényhatóságunk eljárásának irányadója, nem hízeleghetek neki azzal, hogy városunk jóléte s gazdászati érdekeinek előmozdítása körül nagy igyekezetet tanúsít. Nem pedig azért, mert jól tudja , hogy Dorozsma község 4140 igás- és 5805 kézi-közmunka nap után fizet 2403 frt váltságdíjt; továbbá jól tudja azt is, hogy sem vízi-, sem vasutunk nincs, hogy 32,450 hold és 1302 k ölnyi területről nyert terményeinket csak tengelyen szállítva értékesíthetjük , és mégis késik odahatni, hogy Dorozsmának legalább egy államútja legyen. Ennyit az utakról. Fürdőnk Ugye a legfontosabb s legérdekesebb kérdések egyike, erről azonban jövő levelemben. Beléletünknek egyik említésreméltó örvendetes mozzanata az, hogy dragonyosaink tegnap hajnalban elmasíroztak. Vannak szép akkorra már nagyon jól érzem magamat, kedvesem ! Vilmos megdermedt, ő sejtette a szavak sötét értelmét, s hiában erölködik, hogy kedvese gondolatainak más irányt adjon. — Nem, Vilmosom—mondá Róza—ne tartsd ábrándnak azt, amit én oly mélyen és bizonyosan érzek, mert ezáltal egyetlen vigaszomtól is megfosztanál, mely még számomra megmaradt. Oh, Vilmosom ! — szólt kezével az ég felé mutatva — ott nagyon szép lesz minden ! — és te nem sokára követni fogsz engem. Vilmos nem bírta legyőzni dagadozó szivét; kitörő könyek közt hevesen ölete át szerelmesét és hűséget esküdött neki a halál után is; meg volt győződve, hogy nélküle nem birja tovább e gyarló életet. Megnyugtatva , üdvözölve e meggyőződés bizonyossága által, a hét bimbó közül Róza egyet leszakított, melyet azon megjegyzéssel adott át Vilmosnak, hogy azt jól megőrizze ; ezután lassan a kastély felé ment s még egyszer szívélyesen búcsúzott el kedvesétől. A második nap is ugyanazon tompa gyászszal folyt le. Megjött az éj és vele a kastélyba visszatérés órája. Róza leszakiták második bimbót; a szerelmesek ismétlők szemek, melyeknek roszul esik elszökniük a vörös színtől, mert sub rosa mondva , Mars fiai nálunk igen irigylendő kitüntetésben részesültek. y............y. Külföld. Szeptember 10. 1872. A három császár Berlinben. Az európai főesemény , melyet oly régóta hirdet és szellőztet a sajtó , bekövetkezett; a három leghatalmasabb uralkodó e pillanatban már együtt van Berlinben. A poroszok fővárosát e nagyfontosságú esemény egészen kivetkőzteti rendes állapotából. Ünnepélyes szint öltött a város , az utcákon tolongás , fényes katonaság , hadiszemlék , stb. tarkázák a köznapiságából kivetkőzött élet jeleneteit. A politikai találkozásoknak, hír szerint, csak vasárnapon kelle kezdődniük. Eddig még csak a fogadás és találkozások ünnepélyeit lehet registrálni. Sándor császár a trónörökös és Wladimir nagyhercegekkel 5-dikén érkezett Berlinbe, hol a pályaudvarnál fény és pompa s a porosz előkelőségek várták, Vilmos császárral, a koronaherceggel és Bismarckkal. A fogadás a fejedelmi család részéről igen szívélyes volt s az orosz császár égése útjában lelkes tüntetésekkel találkozott. Az orosz császár az orosz követségi palota előtt szemlét tartott a Sándor császár nevet viselő őrgránátos-ezred első százada fölött. Vilmos császár személyesen vezeté feszes parádélépésben a századot Sándor császár elé, az egész Lindenstrasseban zsúfolva telt néptömeg határtalan örömfölkiáltásai között. Ezután Vilmos császár magas vendégét az orosz palotába vezeté , mire a császárné, valamint a többi fejedelmi nő a cárt meglátogatták. Este a császári palotában családi ebéd készült, melyhez csak a fejedelmi vendégek voltak meghiva. A magyar király 5-én délelőtt 10/4 órakor érkezett Pillnitzbe. A szász király Bodenbachig ment eléje, hova a király 8 és fél órakor érkezett. Az ottlevő néptömeg által mindkét fejedelem a legszívélyesebben üdvözöltetett. Bodenbach egész városa, valamit a pályaudvar föl valának diszitve. Drezdáig valamennyi helység zászlókkal volt földiszitve, Königstein vára pedig 33 ágyúlövéssel tisztelgett. A király a bodenbachi fogadáskor az osztrák tábornagyi egyenruhát viselő, a szász király osztrák lovasezredének egyenruháját. — A vár azon része , melyben ő felsége a magyar király fog Berlinben lakni, 20 szobából áll, ezek közt a garde-du-corps és a trónterem. — Berlinben az idegenek roppant mértékben érkeznek. Az udvari színház díszelőadásához 7000 kérvény folyt be jegyekért. A pénteki takarodóhoz az operaház előtti tér már készen van. 50 óriási lámpa van fölállítva, és előkészület létetett, hogy a kert a takarodó végével öt villanyos készülék által fog kivilágíttatni. Az új potsdami pályaudvar a magyar király tiszteletére már teljes pompában és díszben van. A fogadási terem fölött egy óriási dupla sas van alkalmazva. Amerikából igen sok tudósító érkezett. A Bote és Bock cég egy Drei-Kaiser- Marscht adott ki, melynek alapja az osztrák, orosz és porosz nemzeti hymnus. Az osztrák császár és a szász koronaherceg ma 6-án d. u. 2/4 órakor mentek el innen Berlinbe. Ahová ugyanaznap este 6 órakor érkeztek meg. A potsdami új pályaudvar elfogadó terme osztrák, magyar és német szint zászlókkal az örök hűség szent fogadását és Róza elvált Vilmostól, így történt a harmadik és negyedik napon. Az ötödik napon Róza oly betegnek érzi magát, hogy csak a legnagyobb erőmegfeszítéssel maradhatott estig szerettei körében. — Vilmos és nővére hazakisérék az egészen kimerült leányt. Vilmos megkapta az ötödik bimbót. De ez éjjelen Róza már oly gyönge volt, hogy a következő napon az ágy elhagyására nem is gondolhatott. Most végre fölébredt az atyában a szánalom és a leányáért való félelem. Az egész kastély mozgásba jött, orvosokért küldöttek, a lelkésznő és leányai elhivatták, hogy a drága beteget ápolják. Az orvos jött és kijelenté, hogy már mit sem lehet tenni, s hogy alig van még benne két napra való életerő. Ijedtség és gyász borított el minden arcot ; az atya tombolt a vad fájdalomtól, melyhez még azonfölül lelkifurdalás is járult. Csak egy szem maradt vidáman: a haldoklóé, aki teljesülni látta jóslatát. Óráról-órára közelgett a halálhoz; estefelé elhivatták a lelkészt, ki ez érre nála maradt. Vilmosnak is még egyszer, midőn Buchek urat szobájában alva tudták, szabad volt látni kedvesét. Senki más nem volt ez utolsó beszélgetésüknek tanúja , mint az isten, kinek színe előtt szerették egymást s volt diszítve. A peromon a 2-dik testőrgránátos ezred egy zászlóalja volt diszörségül fölállítva, zenével és kibontott zászlóval. Vilmos császár, a koronaherceg legidősb fiával, valamint a királyi ház többi hercegei — mindnyájan osztrák egyenruhában , a Szent István-rend nagy szalagjával, és az aranygyapjas-renddel már 6 óra előtt megjelentek a királyi elfogadószobában ; jelen voltak ezenkívül: a mecklenburgi, badeni, weimari nagyhercegek, valamint több, ittlévő német fejedelem, hg Bismarck a Szent Istvánrend szalagjával, az osztrák-magyar követség attackéi, gróf Károlyi nagykövet és az első követségi tanácsos, báró Münch ,ki Roederannig utazott a császár elé. Megjelentek még: Wrangel és Moltke tábornagyok, a tábornoki kar, és a legfőbb udvari méltóságok. A vonatoknak a pályaudvarba megérkezésekor a díszszázad teljesíti a katonai tisztelgést, és az ezred zenekara az osztrák néphymnust játszó. Ferenc József császár, saját porosz gránátos ezredének egyenruhájába öltözve, kiugrott a vagyonból, a feléje siető Vilmos császárhoz ment , szívélyesen megölelte és megcsókolta. — erre Vilmos császár üdvözlé a szász koronaherceget; ezután mindkét császár ellépdelt a fölállított díszszázad homlokzata előtt, mire Vilmos császár átnyújta a magas vendégnek a „Ferenc császár“ gránátosezred rapportját. A koronaherceg, a többi kir. hercegek és fejedelmek üdvözlése után következett a diszszázad közvetlen elöljáróinak, valamint a diszszolgálatra kirendelt Manteuffel tábornoknak bemutatása. Erre mindkét császár ugyanegy négyfogatos kocsiban a brandenburgi kapun át, a hársfasorok alatt a kir. palotába kocsizott. Közvetlenül kisérték őket: a koronaherceg , a szász koronaherceg, a kir. hercegek, a jelenlevő fejedelmek, ezek katonai kísérete, és egyéb hozzátartozóik. A király Ő Felsége kíséretében levő gr. Andrássy magyar egyenruhába volt öltözve, az utcák az egész után nagymennyiségű nép által voltak ellepve, mely a két uralkodót Útjukban lelkesült kiáltásokkal kisére. A pályaudvarban való legszivélyebb üdvözlések mellett igen örömteljes képet nyújtott azon jelenet, midőn az osztrák császár az ifjú Frigyes Vilmos herceget, a koronaherceg fiát köszönte barátságosan. Este 7 órakor az osztrák császár látogatást tett Sándor császárnál az osztrák követségi palotában, innen mindkét császár együtt ebédre ment a kir. palotába. Mielőtt az osztrák császár az orosz követségi palotába ment, Ő Felsége, Auguszta császárné és a koronaherceg neje üdvözlék egymást a kir. palotában. Ezen üdvözlés ép oly szívélyes volt, mint a két császár találkozása a pályaudvarban. Sándor császár látogatására megyében osztrák császár . Felségét gróf Andrássy és Mantenffel tábornok kisérték. A látogatás csak egy negyedóráig tartott. A két császárnak az orosz követségi palotából a kir. lakba kocsizása alkalmával Ferenc József császár Sándor császár mellett jobbra ült. A nyílt kocsiban menő két császár az egész után lelkesült éljenzéssel és rokonszenves kiáltásokkal üdvözöltetett az utcákat sürtten ellátó néptömeg által. 7 órakor családi ebéd volt a királyi palotában, nap ezrével vonta át Szeged népét, mely magában minden osztályt és kort egyesítve, óriási hullámokban özönle el az árnytalan tereket. Szegény liget midőn megritkult s megkopaszodott fáival oly árvaságra jutott, akkor segített sorsosai, az árvák nyomorát enyhíteni! És e segítség oly tekintélyes (ezer írtnál több lesz a tiszta jövedelem), hogy becsületére válnék egy teljes virágzatban levő ligetnek is. Ebből látjuk, hogy mit vesztettünk a népkertben. — A népünnepen résztvettek számát körülbelöl ötezerre tehetjük , s ha semmi más mulattató látványosság nem volt volna is, maga ez impozáns tömeg nyüzsgő hullámzása, zsivaja, a legmulattatóbb látványt nyújtá. De volt ezenkívül egész sereg látni- és hallanivaló, mik nem kevéssé emelék az ünnep elevenségét; volt dudaszó párosával is; volt népzene s ennek hangjain estefelé táncrakerekedés; volt trombitaharsogás, léggolyók eresztése, karómászás , komikus rúdséta , zsákfuttatás, medvetáncoltatás s mindezek fölött a tömegek óriási kacagása, éljenzése, tapsolása; és volt eröműtani productio az öreg Toldy János és két nőszemély , egy asszony és lányka által; volt birkózás és végre záradékul tűzijáték a mi jó Szutter bácsink által, aki eldurrogtatott vagy 40 fit ára tűzanyagot 15 írt honoráriumért — az árvák javára, akire azért szívből mondjuk, hogy az isten még sokáig éltesse „első magyar átalános tlszművészünket“ , amint őt a tréfakedvelők elnevezték. A rendezőségnek, melynek élén Szuha Ágoston tanácsnok úr állott, valóban gratulálhatunk a nagyszerű eredményért, mely oly tekintélyes összeggel szaporító leendő árvaházunk alaptőkéjét. A jövedelem - kimutatást, ha a számadások rendben lesznek, közölni fogjuk. Szerencsétlen ég. Fájdalom, a népünnep nem múlhatott el baj nélkül. Egy szegény leány ruhája ugyanis — állítólag könynyelműen reádobott égő gyufa által meggyuladt s mire segíthettek volna rajta, jóformán el is égett, úgy hogy a leány tetemes sérüléseket szenvedett s kocsin szálliták szülei házához. Kéméndy Irma asszony leánynöveldéjében az évi vizsga tegnap kezdődött és ma esti 6 óráig tartand. A vizsgát nagyszámú és díszes közönség látogatja. Bergheer Lajos hannoverai phizikus színházát , melyet már egy hét előtt falragaszok hirdettek, most állítják föl a sétány melletti térségen. Az előleges jelentés szerint érdekes és változatos mutatványok lesznek benne a természettudomány köréből, mint: az úgynevezett szellem- és kisértettevések , artézi-vízi kísérletek , Kalospinthe Kromoskrene (villanyfénynyel világított vízesések), stb. Az új iskolaszék tegnapelőtt d. u. 5 órakor teljes számú ülést tartott a városháza tanácstermében, mely mielőtt megnyittatott volna, testületileg letéve az előirt esküt a tanács kezeibe. Ezután Kovács Albert elnök rövid beszédet tartott az iskolaszéknek s meleg szavakban megköszönvén a benne helyezett bizalmat. Ígérte, hogy e helyén ha napszámosa lesz a népnevelés ügyének s kikérte a tagok támogatását. Az elnök, ez élénk éljenzéssel viszonzott beszéd után megnyitván a gyűlést, az egyhangúlag megválasztó Sziklay Ferenc tanítót jegyzőnek , mire az elfoglalta helyét. Ezenkívül még az elnök előterjesztésére csak egy sürgős tárgyban történt intézkedés, t. ill. az alvégi leánytanitól megürült állomásra a pályázat haladéktalanul kiíratai határoztatok. — A kődobálás a nemestakácsutcában , mint említettük, mégsem ért véget, noha a rendőrség a tettesek fölfedezésére egészszel, önsulylyal nehezedett Vilmos szívére . .. Mélyen megrendülve tért vissza a házba, hol már a szomorú szertartásról visszatérteket találta. A nap elmúlt úgy, mint egy ily nap elmulhatik; estefelé erőt vett rajta az óhaj, hogy meghalt kedvesét a családi sirboltbatétel előtt még egyszer lássa. Elkérte atyjától a kulcsokat s magával vitte a templomszolgát ; a kápolna megnyílt, rózsaillat lengett feléje. Vilmos elámult és csodás érzéssel lépett a koporsóhoz; a koporsó födele fölemeltetett és az elrémülés egy sikoltásával nézett kedvese élettelen alakjára — a hiányzó rózsabimbók keblén nyugodtak. Vilmos a nyitott koporsóra omlott , a szolga azt hive, hogy imádkozik. Midőn már kissé soká tetszett neki, odalépett — a boldogtalan ifjú magánkívül volt , sápadt és merev, mint a halott a koporsóban. Csak lassan tért ismét magához , a szolga hazakisérte őt. Még egy évig hervadozott, mindennap térdelt Róza sírján, és midőn a rózsák újra kinyíltak, követte őt egy jobb életbe. Helybeli újdonságok. Az ujszegedi népünnep. Vasárnap délután megelevenílt s a maga nemében valóban nagyszerű látvány színhelye volt az ujszegedi népkert: az árvaház javára rendezett népünnep és a verőfényes őszi most csöndes megadással szent akaratában, ünnepélyesen búcsúztak el egymástól. Amint a nap fölkelt és sugarai a betegszobát megvilágíták, Róza még egyszer kívánta azt látni. Az ablakhoz vitték ágyát, megtört szemmel tekintett a tiszta égboltozatra, összekulcsolá kezeit és meghalt. A hetedik reggel volt. Halála mindenkiben mély fájdalmat hagyott hátra, de sehol sem érezék azt oly mélyen, mint a lelkész házában, hol mindegyik külön oly sokat veszített az elhunytban és ahol Vilmos néma , kénytelen fájdalma még szentebb figyelmet érdemelt. Másnap az elhunyt angyal teteme általános siránkozás közt a kastély kápolnájába helyeztetett. Vilmos, mint akaró , nem volt képes őt elkísérni s koporsója fölött a gyászbeszédet elmondani. Atyja föloldá e nehéz kötelesség alól ; ő a kert legsötétebb árnyékába tűnt, hol szabad folyást engedett búskomor gondolatainak és merev tekintete előtt elvált barátainak szellemeit hagyá elvonulni. Ekkor a rózsabokor jutott eszébe. Két bimbónak kell még rajta lenni, melyeket tegnap és tegnapelőtt kellett volna leszakítani. Oda ment, a bimbók eltűntek, és ő magában véve oly lényegtelen körülmény , mert mily könnyen törhette le azt egy gyermek vagy egy arra menő munkás, összefüggésben az Körner után : Kleinmann Frigyes.