Szegedi Híradó, 1872. július-december (14. évfolyam, 79-155. szám)

1872-10-09 / 121. szám

dekében megtesz és megtett mindent, ami a nép jólétét előmozdítja ; s a többi a kor­mány dolga, melynek atyáskodó jószándékát kétségbe vonni bűnnek tartanánk. Csak azon körülményre vagyok bátor kormányunk szíves figyelmét fölhívni, hogy miután már az őszi vetés küszöbén állunk, a nyújtandó segélylyel ne késsék, ne­hogy az történjék, ami 63-ban, midőn a ve­tőmag akkor érkezett, mikor az eke a töld­ből már kifagyott. És igy esett népünk ak­kor is, éppen a későn érkezett vetőmag mi­att, egyes uzsorások zsebébe, melynek terhe még máig is ólomként fekszik a szegény nép vállain. Ettől pedig mentsen Isten ! Tehát vetőmagot kérünk! — még pedig lehető sürgősen — és ha Isten áldást ad, kö­szönettel megfizetjük. Kérem­­. szerkesztő urat legyen szives jelen közlésemnek becses lapjában egy kis tért engedni. . Végh Károly, községi jegyző: Helybeli újdonságok / Az aradi deleg. törvény­szék előtt közelebb tárgyaltatott egy váro­sunk lakossága előtt közönségesen ismeretes bűnügy, a S­c­h­e­f­f­e­r - f­é­l­e rablógyil­­k­o­s­s­á­g , mely 1855-ben követtetett el. Ez ügy is erős bizonyságot nyújt arra nézve , mily súlyos tévedéseknek vannak bűnügyek­ben a bírák kitéve, s hogy a Wrtnek kft. szer is meg kell gondolnia, mielőtt fölületes bizonyítékok és az oszták törvénybeli gya­­m­okok összetalálkozása alapján, a bűnöst kimondja. — Köztudomású dolog ugyanis, hogy e bűneset miatt akkor az itteni cs. kir. törvényszék által: Kispál József, Kovács Ist­ván és Langó Antal nevű egyének ítéltettek a közvetlen tettesség bűnében és Rózsa Gu­­czi Ferenc bű­nrészességben, és pedig az első halálra, mely kötél által végre is hajtatott, Kovács s Langó pedig hosszú börtönre. A vár­beli vizsgálatnál aztán kiderült, hogy e három elitélt ez ügyben teljesen ártatlan volt, a csak bűnrészesnek fölismert Rózsa Guczi Ferenc pedig valóságos tettes volt, s hogy a rablógyilkosságot vele együtt, Dr. Szögi József, Csányi Ferenc, Bata An­drás, Mihály és Ferenc hajtották végre, bo­kan visszaemlékeztek most a halálra íté Kispál azon önmegadó ny­­atkozatára : „Meg­érdemlőn az akasztófát, de nem ezért!“ —­­A tettesek közül a mostani tárgyalásnál már csak dr. Szögi József és Rózsa Guczi voltak életben s ezek 15—15 évi börtönre, sat, ítél­tettek el , .. . / Építkezéseink» reáliskolán és városi bérházon hetek óta oly csigalassúság­gal haladnak , miszerint már alig remélhető, hogy az döbbent a télre tető alá jusson. Ennek okául azt mondják, hogy a Ganz-féle vasöntőgyár a nála megrendelt vasgerendá­kat a szerződésileg meghatározott időre nem szállítja. Elég baj, de mégsem oly nagy, hogy segíteni se lehetett volna rajta. Hiszen úgy tudjuk, hogy a szerződésben ki van kötve, hogy ha a nevezett vállalkozó a nála megrendelt vaskészítményeket a meghatáro­zott időközön­ és mennyiségben nem szállítja, az esetben joga van a városnak e cikkeket az ő költségére máshonnan szállíttatni. Tehát mért nem veszik e jogot igénybe ? Ha nincs belföldi , van elég külföldi, belga, holland, sat. gyár, honnan e szükségleteket rögtön födözhetik. „Kost was kost !“ mint a diva­tossá lett német mondja, — fizesse a több­letet a vállalkozó, ha nem bír vagy nem akar szerződésének eleget tenni, de ne igyuk mindig mi a más mulasztásának keserű levét. Az istenért egy kissé a pro de zéle­­ uraim. Lássunk már valamivel nagyobb adagot abból a portékából, amit erély­nek hívnak!­­A vízvezeték ügye mind sűrűbb és komolyabb tanácskozások tárgyát képezi már törvényhatóságunk kebelében.Legújabban (hétfőn délután) a jogügyi szakosz­tály kezdett tárgyalást ez ügyben , mely, úgy látszik, végre a dolog mélyére fog hatni. Erre az adott okot, hogy a város annak ide­jén fölhívta volt a vízvezeték tulajdonosát , hogy azon 500 adó vizet, melyet a vízveze­ték a fönnálló szerződés értelmében a város­nak öntözésre naponként ingyen kiszolgál­tatni tartozik, adná ki a reáliskola és városi bérház építéséhez. A vízvezeték tulajdonosa ezt egy a városhoz beterjesztett írásos nyi­latkozatában nemcsak magára nézve megta­gadta, hanem kétségbevonta, hogy az ő jog­elődje is ingyen vi­. kiszolgáltatására köte­lezve volt volna ; de ha az lett volna is, ő nem érzi magát arra kötelezve, miután ö a gőz­malmot s a vele összekötött vízvezetéket ár­verésen vette­s­özét csak az árverési jog­ér­vényessé vált föltételek kötelezik. E nyi­­latkoz­tból tehát azt látszanak sejteni a víz­vezeték mostani tv azonosai (Back Bernat fiai), hogy, m­íg a város ellenében teljes ér­­vényben fönnállónak tekintik a jogelődjük­kel kötött szerződést, magukra nézve azt nem tartják kötelezőnek, ami e jó urak ré­széről igen praktikus fölfogásra mutat. A jogügyi bizottmány a szerződés felolvasása s rövid tanácskozás után kimondotta, hogy a szerződés értelmében a vízvezeték nem tar­tozik ugyan építkezési célokra ingyen ki­szolgáltatni vizet, de igenis tartozik öntözésre és pedig a mondott 500 akót naponként.­­ Más kérdés azután, hogy a mostani tulajdo­nosok kötelezőnek tekintik e magukra nézve is a szerződést, vagy hogy lehet-e egyátalán annak tekinteni az árverési jogi aktus után és annak feltételei szerint. A szakosztály abban állapodott meg, hogy mielőtt e kérdés megoldásába fogna, a tulajdonosok szólíttas­­sanak föl határozott nyilatkozatra : vájjon kötelezőnek tartják-e magukra nézve a fenn­­álló szerződést, egyszermind szereztessenek m­eg az árverési feltételek is. A jogi szakosztályra ez ügyben egyike vár a leg­nehezebb feladatoknak , melynek megoldása­­­elé annál nagyobb érdekkel tekintünk mint­hogy az az egész város közönségét közvet­lenül érdekli. . . A sz­inház köréből. Legköze­lebb előadásra kerülnek . Ma ,szerda a ifmén „Jobb és balpárt“ új vigj. Csütörtö­kön: „Angyal és Daemon“ vigj. Szombaton: „Szép Heléna“ operette. Vasárnap : „Londoni koldusok“ szinmű. — E darabokban a tár­sulat jobb tagjai vesznek részt, jelesen: Si­­posné, Aranyosiné, Klárné, Vizvármés­tainé, Tihanyi, Szeles, Aranyosi, Zoltán, Er­­czy Csatár, Kőmives, stb. — Eöry és Ko­máromi L. még mindig nem érkeztek meg, az igazgató azonban a legvégsőt is el fogja követni, hogy őket, különösen Eöryt elhozza, amit néhány nap alatt hisz elérni.­­ Nagy tűz volt tegnapelőtt éjjel a felsöv. kistiszapart során. A tűz éjfél után 2 óra tájon ütött ki s az erős szél által élesztve, három háztetőt emésztett föl. A­­zoltók mint halljuk, igen erélyesen működtek az oltásban , mig a lakosság legnagyo­b­b bűnös közöny­nyel, szájtátva bámulta a ve­szedelmet s a tűzoltók verejtékes mankóját. Ennek okául épen a tűzoltókat mondják, ki­ket a nép még ma sem néz jó szemmel. Ez is egyik biztos jele alsó osztályú népünk éretlenségének, mert csakugyan nagy mar­­gyúság az: haragudni azokra, kik azon szép, de súlyos kötelességet válaltak iáa,, hogy nyugalmuk föláldozásával és kockáztatásával éjjel-nappal segítségére éle­­nek veszedelemben levő embertársaiknak. Csak iskolát, minél több iskolát e népnek.­­ Financkravall volt tegnap a piacon, mely nagy csödrötést és végű ren­dőri beavatkozást idézett elő. A v­ge lett hogy egy dohányáruló hősi kofát, r­eg egy a rendőrségnek is opponáló komivest hűvösre vittek.­­ (Beküldetett.) Házi tanítókat, kik elemi tanulóknak magyar és német nyel­ven való házi oktatására szakképességgel bírnak, személyes vagy írásos megkeresésre készséggel ajánl a képezdet '&a*^a' / H.-M.-Vásá­r­h­e­lyen a pótkép­­viselőválasztás f. hó 21-én fog meg­tartatni. A választási mozgalmak már is meg­indultak s első nagyobb hullámot Szilágyi Virgilnek szept. 29 -én 60 választó­polgár meghívása folytán történt nyilvános föllépést vett föl , melynél a nagyszámú hallgatóság egy része majd­ majd botrányos tüntetéssel lé­pett föl Szilágyi ellen , mig a másik rész éljenze.­­ A „V. K.“ szerint a 48-as párt is mozog s vasárnapra várták oda jelöltjü­ket, Németh Albertet, Helly , Bobon és Vidács kíséretében, akik meg is jelentek s fa­natikus dikciókkal buzditák a népet. Ezeken kivül képve jelöltek még: Kovács Ferenc szintén a jobboldal és Teleszky István a bal­közép részéről. A nevezett lap azonban a körülményekből úgy látja, hogy még több is lehet._ A helybeli közkórház szeptember havi kimutatásából közöljük a következőket: A betegfölvétel kevéssel csökkent. A kórnemi­ váltóláz és hagymáz által volt Jell® re*T®­­Maradt augusztus hótól 98 beteg , 42 férfi, 56 nő. Felvétetett szeptemberben 107 — 96 férfi 42 nő. Kezeltetett összesen 205 — 107 férfi­ 98 nő. Elbocsáttatott 84 — 55 férfi, 29 nő. Meghalt 9­­­6 férfi, 3 nő. A halá­lozás 2 szer gümőkór, 2-szer hagymáz 2-szer vesebántalom , 1-szer májláb, 1 szer hashár­­tyalob és 1-szer vizsrák folytán állott be. Maradt október hóra 112 beteg , 46 férfi, 66 nő. . . — (B e k a l d e t e 11.) Tisztelt szerkesztő ur ! Mindnyájunk érdekében kérem lapjában közölni a következőket: Kalmár Imre tulaj­donaként a Szina fala mellett ölenként 18 írtjával árult gyertyánfa a csalással hatásos hiányos mértékkel adatik. Nevezetesen szé­lességben minden ölből hiányzik egyremásra fél láb, mi egy ölnél jó rész hiányt tesz. Pedig van helyhatósági szabványunk , mely azt rendeli, hogy a rendőrség az ölfákat vizsgálgassa s hiányosan árultatni ne engedje. Ugyanazért én jelentést is tettem ma írás­ban a kapitányi hivatalhoz orvoslás végett. — Mindnyájul megvárjuk tehát, hogy azon ölfák haladéktalanul összedöntessenek és új­ból a törvényes­­ mérték szerint rakassanak. Szeged, 1872.október 8-án. Báthy, aljárásbiró. — Az ifjúsági kör azon tisztelt tagjai , kik tagsági dijaikkal hátralékban vannak; ezennel fölhivatnak, miszerint hátra­lékaikat e hó 13-ig annál bizonyosabban meg fizessék, mert ellenkező esetben, neveik nyil­vánosságra fognak hozatni. A választmány. _ _ Lapunk 111. számából visszavált néhányat a kiadóhivatal. B ú c s u. Miután ezen előttem oly kedvessé lett várost másodízben el kell hagynom , ezúton veszek búcsút számos barátaimtól és őszinte hálával .Adózom az irántam tanúsított meleg barátságért, melynek oly hosszú időn át ör­vendhetni szerencsés valék. Szeged, október 7-én 1872. Hermann János, államvasuti teher-pénztárnok. — Az aradi kir. kir. törvény­szék előtt okt. 9-én következő bűnügyek kerülnek tárgyalásra: 3429. Csiszár Imre i­deje szegedi la­kosok ellen elkövetett rablás. Vádlottak : Ábrahám Antal, Sziráki Antal. 3433. Rablás. Vádi.: Renkó Kálmán, Kecskés Istenes Gergely, Pitvári Juhász József 3431. Rablási kísérlet. Vádi.: Renkó Kálmán Kecskés Istenes Gergely, Bakondi Mihály, Milanko György. 3415. Rablás: Krausz Miklós oroszlá­­m­osi haszonbérlő ellen. Vádi.: Renko Kál­mán, Pitrasy Juhász Jóska. Neczko Árká­dia. Illési Miklós. 8436. Betöréses lopás. Vádi.:­­ Renkó Kálmán, Tumó Ferenc. S Z I II ll 6 7. Október hó 5 én mutatta be magát a szegedi közönségnek Mannsberger Jakab dráma, népszínmű, vígjáték, operette és ba­let társulata , s e bemutatás egyszersmind színidényünk kezdete jen. Ha végig tekintünk a szerződött tagok nevein , csak az­ elismerés hangján lehet e társulatról nyilatkoznunk , és ha mindazon ta­gok, kikkel Mannsberger szerződött, valóság­gal eljönnek, úgy bátran elmondhatjuk, hogy Szeged a vidéki színészet terén e saisonban első helyen áll. Mi ismerjük az áldozatokat, melyeket a színigazgató az ügynek hozott, s azon nehézségeket, melyekkel a provinciális színészet terén minden lépten-nyomon talál­kozhatni. Mindezek dacára minden egyes szakma a lehető legjobban van képviselve s csak annyi kívánni valónk marad fönn, hogy a már valóban szerződött, de még meg nem érkezett tagok itt legyenek. Nem akarunk dicséreket írni e társulat felöl, mert ez túlzás lenne, de ismét nem lehetünk elfogultak s nem szabad egyoldalú fölfogással fukarkodnunk az elismeréssel. — Tekintsük a helyzetet, a viszonyokat, s ne ignoráljuk az annyi nehézségekkeli küzdel­m­eit a vidéki szinügynek. Mindezeket mér­legbe vetve, az itt-ott mutatkozó hibák és hiányok iránt csak azért is lehetünk némi elnézéssel, mivel elég jóakaratot tapasztalunk, s meg vagyunk győződve , hogy az ügy ér­dekében teendő megjegyzéseink nem lesznek a pusztában kiállónak szavai; s igy midőn Mann­berger társulatának ez idényben ked­vező helyzetet remélünk, hiszszük, hogy ez a közönség méltánylásából fog származni. Ami bennünket illet, bevalljuk, hogy nem azon gondolattal kezdettük meg színházi re­ferádáinkat, miszerint egyéni nézetekből köz­véleményt alkossunk, de alkalmat veszünk magunknak a közönség véleményét ellesni, s így azt összegezve fogjuk mindannyiszor előadni, mert szemünk előtt lebeg a kettős cél, melyet a szinügytől várunk. — E célok elseje az, hogy nemzeti művelődésünk hatal­mas rugója, a szinügy , a lehetőségig töké­ly­es hittessék, s ebből kifolyólag az áldozni képes közönség hasznos élvezetet nyerjen. És így, míg egyrészt pártolni fogjuk a mű­vészet érdekében tett és teendő lépéseket, másrészt oda fogunk hatni , hogy az ne al­jasuljon puszta üzérkedéssé. Ennyi, mit ma­gunk elé célul tűztünk ki, s hiszszük, hogy azon eszközök, melyeket e nemes cél eléré­sére koronként föl fogunk használni, nem lesznek helytelenek. A kritikusnak nem szabad túlzásokba esni mert akkor veszélyeztetve van a cél. Mi tudjuk jól, hogy a biztatatás, kérés, zakla­tás fegyverei közül egyének szerint kell vá­logatni. Itt só hiúságot célszerű legyezgetni, hogy azt jó irányba térítse ; amost az elfo­gultságot tenni nevetségessé, hogy az elszé­­gyenelje magát, ma a gúny lalánkjait hasz­nálni, hogy a boszantó apathiából kizavarja a restelkedőket; holnap a dicséret koszorúját osztogatni, hogy az újonc lelkesedés­e ne álmosodjék; és mindezt jóakarólag! Ami magát az első előadást illeti, szán­dékosan hagyjuk el a részletezést , mert, mint előbb is fölemlítek, sok tag hiányozván, a szerepek nem mindenütt illetékes kezek­ben voltak. Az előadás programmja sok ta­pintattal volt összeállítva, mert „A sziget­vári vértanuk“­­ fölvonásában ; drámát; az ezt követő baletben Peleki Karolina solo­­jával élvezetes táncot láttunk. A második szakaszban a „K­u­k­­­i pré­dikációk“ folyton élénkségben zárták a szépszámú közönséget, s bátran elmondhat­juk, hogy a vígjátéki szakma derekasan van képviselve. Különösen kitűnt Klárné, kit a közönség első kilépésekor zajos tapsokkal fogadott. Ezt követte „Pas des t­r­o­i­s“ balét sok taps kíséretében. A harmadik szakaszban operettet láttunk („Szép Galathea“). A címszerep Vizvárinéra várt, de betegsége miatt még el nem jöhet­vén . Mannsberger a közönség iránti figye­lemből Bényeiné asszonyt hozta le. Bényeiné a közönség kegyence , mit számos tapsaival igyekvék bebizonyítani. De nem szabad e helyen Ganymedről, Nikó Lináról, megfeled­keznünk, ki csak vendégként mutatta itt be magát. Csinos színpadi alak, üde hang, fesz­telen játék, és szinte roszul esik tudnunk, hogy­­ többé nem láthatjuk. És most leteszszük tudósítói tollunkat, de nem tehetjük azt anélkül, hogy ez alka­lommal pár szót ne kockáztassunk szinügyünk érdekében. Nekünk szegedieknek meg­van a magunk szinház-kérdése. Fődolog: egy állandó szín­ház építése. Az előbbi évek tapasztalataiból meggyőződhettünk, hogy közönségünknek, leg­alább a téli idényben állandó szüksége a színház. Okunk van hinni, hogy a közönség igényeit a színház csak akkor elégítendi ki, ha magából a közönség kebeléből kerül ki az igazgató-bizottmány , ha minél többen anyagilag is érdeklődnek a helybeli szín­­ügy iránt, ha úgy a színészek szerződtetésé­ben, mint az előadó darabok megválogatá­­sában azon néző közönség ízlését s művelt­ségi fokát tartjuk szemmel, melynek magunk is egy részét teszszük , melyet tehát magunk is legjobban ismerhetünk s kifogásain , pa­naszain leghamarabb segíthetünk. Az ügy­buzgalomnak proteusi alakra van szüksége, s akkor a cél el leend érve. Addig is azonban óhajtjuk , hogy az ideiglenesen az idényre alakult színi bizott­mány erélyes kezekkel támogassa a szív­­ügyet, mert bizony — ráfér ! Rhabonban. Vadaskert. Régóta botránykozunk már a t. vidéki laptársaink borzasztó prózai és irtóztató ver­­seményes közleményein, mikkel olvasóikat oktatni (?) és művelni (?!) törekednek; egy­­szer-másszor ki is lőttük egyik-másik ellen a gúny nyilait, de bit az nem igen hasz­nált : a vadnál vadabb szellemi termelvények azért minden áldott héten megszületnek és rontják az istenadta levegőt, miként — egy jeles stylusi folyamodó szerint — „az asz­­szonyok az alkotmányt.“ Most hát elhatároztuk , hogy a vidéki zavaros fejekben termő eme szellemi vada­kat összefogdossuk és részint kommentárral, részint anélkül, olvasóink elé bocsátjuk. Ev­vel kettős célt vélünk elérni: 1 szőr, olva­sóinknak nem utolsó élvezetet szerzünk; 2 szór , sikerül talán ez összefogdozás által a vadakat megritkítanunk, amivel köz­hasznú szolgálatot tennénk. E vadacskákat pedig egy ezennel meg­nyitott uj rovatba sorakoztatjuk, melynek a fönnebbi címet adjuk. Hízelgőnk magunknak, hogy e cég ép oly találó , mint szellemdús. * Az első szellemi vadnyulacskát a „S­z­e­n­­tesi Lapok“ tárcájából fogtuk ki, s u­ye, itt adjuk : Mind a kettő. Nincs, dehogy van a világon Szebb lány mint a szőke! Arany haja napsugárból Van fejére szőve ! De csak mégis egy parányit Szebb talán a barna ! Holló haja mintha vállán Egy éjét takarna! Válaszotok hát barátim ! Ha kell a szerető! Ha az egyik, lift a másik — S csalfa — mind a kettő! Kommentárt nem írunk hozzá, mert az csak rontaná a hatást; csupán azt jegyez­­­zük föl, hogy ez az ártatlan nyulacska K­a­­tona József nevű úriember agyának bo­­korjából ugrott ki.

Next