Szegedi Híradó, 1872. július-december (14. évfolyam, 79-155. szám)

1872-09-27 / 116. szám

Hetenkint 3-szor, vasárnap, szerdán és pénteken reggel szerkmvitegi imn!«, hová a lap szellemi részét illető közlemények külden­dők: Iskola utca, 281. számú h­áz, 1-ső emelet. Kiadósi irasai Burger Zsi­gmond könyvnyomdájában, hová az előfizetési pénzek küldendők._____ / 1872. Tizennegyedik évfolyam. I É­Sz ik szám. Péntek, szeptember 27-én. POLITIKAI ÉS VEGYESTARTALMÚ KÖZLÖNY. föltételek: Hirdetések dí­jai: Szegeden kázhozhordással és vidékre, postán: Helyben a kiadóhivataltól el,vitetve: légész évre, ... 8 frt. | Félévre ... 4 frt. Egész évre ... 7 frt. | Félévre . . 3 frt 50 kr. Évnegyedre ... 2 frt. | Évnegyedre . . 1 frt 75 kr. Hirdetések fölvétetnek : Szegeden a kiadóhivatalban, Pesten -Neumann B. első magyar hirdetési irodájában, kígyó-utca­­i szám Bécsben Klausenstein & Vogler (Neuer Markt 11), Oppelik A. (Wollzeile 22) és Mosse Itudolf (Beilerstätte 22) hirdetési ügynököknél; Maria­m Frankfurtlin (4. L. Daube * Cp. és Mosse Itudolf hirdetési expeditiójában; l­ipcsében Eugen Fort, Parislin Havas, Hailite, Bullier & Cp. «Place de la Bourse 8), Prágában. Mü­nchenben, Norink­erabi­n, Strassb­urgb­in.­­.űriekben és Hamburgban Mosse H. hirdetési irodájában Magán­hirdetéseknél a hathasábos petitsor egyszeri hir­detésnél 6 kr., kétszerinél 5 kr., többszörinél 4 kr. és minden beigtatás után 30 kr kincstári illeték fizetendő. Hivatalos hirdetések megrendelésénél a hirdetménynyel együtt a díj előlegesen megküldendő, és pedig minden hirdetés után a bélyegilleték betudásával, 100 szótő­­ frt és 50 kr., minden további szóért egy kr. fizetendő A _Nyilttér”-ben a négyhasábos petitsor iktatási dija 15 krajcár. Előfizetési fölhívás tizennegyedik évfolyamának utolsó negyedére. A folyó év utosó negyedének kö­zeledtével bizalommal kérjük Szeged és vidéke­t, közönségét, hogy az elő­fizetést megújítva, e lapot ezután is pártolni s minél tágabb körben terjesz­teni szíveskedjék. Szilárd deákpárti elveink ismerete­sek, azoktól eltérni most kevesebb okunk van, mint valaha. E párt zász­laját lobogtatva, minden fölmerülő re­formkérdést ezután is elveinkhez h­íven szabadelvű irányban s azon szempontok szerint fogunk szellőztetni, amik mel­lett az ország békés s biztos haladását, valamint közelebb e város és vidéke jólétét s előmenetelét benső meggyőző­désünknél fogva reméljük. Biztat a remény, hogy e kitartó törekvés a t. közönségnél, mint eddig, úgy ezután is támogatásra találand. A „Szegedi Híradó“ ezután is he­­tenkint háromszor jelenend meg. Elő­fizethetni évnegyedre: Szegeden házhoz­­hordással és vidékre postán 2 írttal, helyben a kiadóhivataltól elvitetve 1 frt 75 krral. A vidéki előfizetések legju­tányosabban eszközölhetők a csak 5 krba kerülő posta-utalványokkal, s cím­­zendők: „A „Szegedi Híradó“ kiadó­ságának, Burger Zsigmond könyvnyom­dájában Szegeden.“ Lijian­yili dolgok. (Ami.) Ezek ugyan­­mostanában édes­kevesek, mert Bécsben a politikai holtidény­nek tulajdonképen még nincs vége. Ha a delegációk nem üléseznének , a birodalom TÁRCA. Lambrun Margaretta, Epizód Stuart Mária lefejeztetése idejéből. 1587-ben, a londoni Church-Hill egy nyomorult házában, szűk és szegényes szoba egyik szögletében , rész vackon egy ember haldosott. Fekhelyé­n vonagló tagjaival kissé föl­emelkedve , halk hangon szólított egy nőt, ki közelében egy kereszt elütt térdelt . — Margaretta, Margaretta, itt van a két gróf, a Shrewsbourg és Kenti már megér­keztek ; akadályozd meg a királynéig jut­­tatásukat ; elitéletését hozzák ők neki. E szavakra a térdelő nő Lambrun Mar­garetta, ki egyike volt Stuart Mária szeren­csétlen híveinek, az ágyhoz lépett, hol férje feküdt, kinek egy pillanattal előbb fáradt szemei fölvillantak , a régóta elvesztett re­mény újra visszatért Margaretta szivébe. A haldokló ismét megszólalt: — Margaretta, te nem tetted meg, mit neked mondtam ; a két gróf látta a király­nét, tehát készülnie kell a halálra, hanem mivel már úgyis meg kell halnia, menj, zárd be az ajtót, hogy utolsó imáját senki ne há­borgassa. Margaretta kezeit a beteg szemeire ta­pasztó, így remélte , hogy agy imét elvon­hatj a lázas látványtól, de ezen rendkívüli jelenetet a beteg nem kórjas képzelgésében játszott maga elé rajzolni , mert ismét harag­gal folytatá : — Margaretta, Margaretta , te nem tet­ted meg, mit neked mondtam ; már itt van­nak a Peterbourowg elnök és a Kenti gróf, kik lelkét akarják kinézni, mielőtt a hóhér a testet hatalmába kerítené. Látod, a gróf a feszületet akarja az áldozat kezéből kira­gadni ? Hallod, az eretnek hogyan átkozza a szentnek lelkét. Margaretta visszarettent, mert férje uj­jával jelölte ki mindazon egyéneket, kikről beszélt, mintha azokat a szemeit takaró ke­zeken át látta volna. —­ Ugyanezen percben egy sajátságos megdöbbenés vegyült, a sze­rencsétlen asszony arcán elömlő kétségbe­eséshez. — Ah! — kiálla föl hirtelen a haldokló — senki sem tartja meg szavát! Babington nem jött, mint ígérte, a hóhér lép be, Mar­garetta, bárdját az ajtó mögött hagyta. Menj gyorsan, rejtsd el nagyon messze, hogy meg ne találhassa , ha a szerencsétlen pillanat megérkezik Margaretta férjének ezen újabb szavaira ismét összeborzadt, az hosszú szünet után folytatá: — Margaretta, te nem tetted meg , mit neked mondtam ; a bakó megtalálta bárdját, s a királynő feje már a tőkén van... Itt elfuladt a beteg, majd vonagló ré­mülettel kiáltott: — Mentsd meg a királynőt! Mentsd meg a királynőt! — Egy csapást már ka­pott — és a feje nincs leütve ! Ekkor elhalt a lázas rémbeszéd a rángó ajkakon és a beteg tekintete gyorsan leha­nyatlott , mintha a hóhérbárd zuhanását kö­vetné. Fájdalomtorzította arccal kapott a beteg a falon függő fegyverek után s egy kardot és egy pisztolyt megragadva, nejének nyujtá át bősz hangon kiáltva: — Margaretta, te nem tetted meg , mit neked mondtam; a fal már lehullott! — Most esküdj meg nekem , hogy véghez vi­szed , mit parancsolni fogok. Nesze , fogd fegyvereimet .... öld meg azon hóhért, ki a második csapást adta, mert egy másik hóhér lépett be, mialatt te arcodat a falhoz rejtetted, és ez a hóhér Erzsébet ki­rálynő! E végszék után a lázas beteg, Stuart Mária szerencsétlen szolgája holtan rogyott össze ágyában, hol már egy hó óta szenve­dett, ha ugyan szenvedhet az ember akkor, midőn az ész távol van, mert a föntebbiek ecseteléséhez fölvilágosításul sietünk elmon­dani, hogy azon napon, melyen Stuart Mária elítéltetett, Lambrun az őrültség oly állapo­tába esett, hogy a körülötte történtekről mi­­­sora tudott, és a királynő lakosztálya egyik félreeső szobájába kellett őt elzárni. Tehát ő nem szerepelt tanukép a halálos végrehaj­tásnál , sőt még azt sem értette meg, hogy neki, mint nejének, visszaadták szabadságát, osztrák fele nem lenne képviselve Buda­pesten, az államélet terén alig volna följe­gyezni való. De igy legalább a közös had­ü­gyminiszter nyújt némi anyagot s a külön­féle lapok pro- és contrá­ja bizonyítja, hogy a pártok, ha nem is működhetnek még, de nem alusznak. Előre lehetett látni, hogy a bécsi német sajtó Kuhn bárót pártfogásába veendi, ha mi magyarok megtámadjuk ; mert, hogy nekünk legyen igazunk , azt a centra­listák ízem szívelhetik. Mi Kulin báró vire­­ment-jait, hogy t. i. egy bizonyos célra meg­szavazott összeget kénye-kedve szerint más célra használja föl , rész néven vettük tőle ; a delegációk egy Jászberényben fölépítendő kaszárnyára a szükséges pénzeket megsza­vazták s a hadügyminiszter e pénzeket egy stockeraui kaszárnyába fektette , ami a cen­tralistáknak persze jobban tetszik. A feudá­lisok és nemzetiek szintén megtámadják Kuhn urat, de nem mint mi parlamentáris okokból, hanem pusztán azért, mivel e miniszter min­den önkénye mellett az alkotmányt tisztelet­ben tartja. Pesten Mollinaryt, Prágában Kol­lert­ léptették már helyére, de mindez puszta fictio, valamint fictio azon emlékirat is, me­lyet Auersperg kormányelnök ö­fölsége elé terjesztett volna , a „Vaterland" szerkesztői irodájában készült. Ez állítólagos miniszteri memorandum, mely nevezett lap mystificatiója szerint ö­fölsége parancsára szerkesztetett a berlini utazás előtt és Andrássy helybenha­gyását is kivívta, a politikai helyzettel fog­lalkozik, mely a „Vaterland“ szerint termé­szetesen tarthatatlan. A bécsi lapok legna­gyobb része komolyan vette a dolgot és hosszú vezércikkekben elmélkedett egy nem létező okmány fölött. Lehet, hogy csak a belpolitiká­ban létező tárgyhiány vitte őket a lépre ; furcsább az, hogy maga a „Waterland“ saját koholmányának szintén vezércikket szentelt, — ez aztán az igazi komédia, mely a hűbériek „lovagias“ jellemét és szellemét a legszebb világításban mutatja. Különben a szeptemberi levegő mindig valami különöset hoz. Belcredi és Hohen­wart szeptemberben konspiráltak az alkot­mány ellen és a csehek a múlt évi (szep­temberi) királyi feliratot még mindig nem tudják elfelejteni, sőt a rokonérzelmű „Va­terland“ a rescriptumot keltezési napján tün­tetőleg hozta az első cikk helyén. A foede­ralismus képviselői a berlini találkozás da­cára sem estek még kétségbe és csalékony reményekkel kecsegtetik magukat. De azért : az ultramontánoknak innsbrucki gyülekeze­tén nem akarnak résztvenni, ámbár igen szépen meg vannak híva s különben is szí­vesen szövetkeznek a decemberi alkotmány ellenségeivel. — úgy látszik, attól tartanak, hogy megrontják hitelüket , ha a reaktió embereivel egy födél alatt tanácskoznak s most, midőn vezérpublicistáik annyira kom­promittálva vannak , minden ballépéstől óva­kodni szeretnének. De az is lehet, hogy e gyülekezet tárgyalásait már előre célra nem vezetőknek tekintik , mivel a tyroli feketék is két pár­ra szakadtak. Az egyik párt élén a drasztikus szólamairól híres Greuter páter áll, a másik Giovanelli­ bárót vallja fejének, amaz egy politikai klub­határozat nyomán, melynek annak idejében a tyroli reichsrathok mind alávetették magukat , a jelen ülésszak tartama alatt, mindig jelen lesz a birodalmi tanácsban; emez e határozat ellenére nem akar többé tudni a reichsrathról: ez a sza­kadás oka. Giovanelli mindenesetre a rövi­­debbet­ fogja húzni, mert ha ő és követői mandátumaikat be nem töltik, azokat elve­szítik és a kényszerválasztási törvény Tyrol­­ban is kiegészíti a hiányzó törvényhozók számát. A tyroli ultramontánok kongresszusa tehát , ha csakugyan létrejö , mindenesetre disszonanciákat fog fölmutatni, az ilyen dis­szonanciák az egész klerikális pártban mu­tatkoznak , mert Rauscher bihornok , kinek megtámadásáról már megemlékeztünk , nem áll elvbarátok nélkül s azonkivü­l az alsóbb klérus az államsegély elfogadása által er­kölcsileg a kormánynak le van kötelezve. Végre még csak egyet. Olvasóink talán emlékeznek azon utcai jelenetre, melyet a „Tages Presse“ szerkesztőjének megtámad­­tatása a „Deutsche Zeitung“ szerkesztőségé­nek egyik tagja által nem rég előidézett.­ Az ügy a törvényszék elé került, de még nem volt tárgyalva; azonban katonai körök­ben a „Tages-Presse“ poroszellenes és fran­­ciakedvelő iránya nagyon is tetszik , ami — dacára azon „őszinte“ barátságnak , mely Osztrák-Magyarország és Poroszország közt ez időszerint fönnáll — csak természetes, mert a „hétnapos“ háború emlékét nem le­het oly könnyen kiirtani. E napokban tehát két katonatiszt kopogott be a „Tages-Presse“ szerkesztőségébe és Ludassy úrnak egy 400 aláírással ellátott elismerési okmányt nyúj­tott át ; az aláírások , mit mondanunk sem kell, minden rendű és rangú katonák neveit mutatták. Fölemlítjük ezen tényt, mert vilá­got vet azon érzelmekre, melyek a hadse­regben uralkodnak s kiderítik , hogy rokon­­szenve merre és kihez szít. Hazai ügyek. — Orszá­ggyű­lés. A képviselőház szept. 23-iki ülésében elnök gr. Nugent Arthur megbizó­levelét bemutatja , egyszersmind tu­datja a házzal a szabadkai kir. törvényszék azon jelentését, mely szerint Tóth József ka­nizsai képviselő súlyos testi sértés miatt ál­tala vád alá helyeztetett. Ezen ügy kiadatik a mentelmi bizottságnak.— Bakes­i Ferenc interpellációt intéz a bel- és igazságügymi­niszterekhez a volt székely huszár-családoknak az u. n.­lóbeszerzési pénzalapra nézve a tu­lajdonjoghoz , a megfelelő szabad rendelke­zési jog megadása tárgyában D­e­g­r­é Ala­jos pedig a borsod miskolczi kiházasító­ inté­­zet ügyében interpellálja a belügyért, mivel indokolja ezen odiózus ügyben történt mu­lasztásait , minő eljárást szándékozik követni ez ügyben s a ház elé terjeszti-e az erre vonatkozó irományokat. — Az interpellációk kiadatnak. Buda Sándor törvényjavaslatot tesz le, melyben Kövárvidéke Nagy-Somkut, városában egy kir. törvényszék felállítása foglaltatik. Ezután az osztályok előadói tesz­nek jelentést. A pénzügyi bizottság jelentései a következő törvényjavaslatokra vonatkoz­nak : a Ludovica-akadém­ia épületének átala­kításáról , felszereléséről és az intézet 1872. évi fentartására előleg megajánlott össze­gek fedezéséről ; az osztrák-magyar „Loyd“ nevű gőzhajózási vállalat, a kolozsvári egye­tem felállítására és annak 1872. évi fentar­tására megszavazott póthitelről ; a közös hadügyminiszternek 1871. évre engedélyezett 300.000 frtnyi póthitel Magyarországra eső összegének fedezéséről; az 1869. évi közös­­ügyi költségekre a magyar korona országai részéről pótlólag fedezendő összegekről; végre a közös pénzügyminiszter által 1870. évben létesített előleges hitelműveletek költségeinek fedezéséről. A központi bizottság jelentései a honvédségi Ludovica-academia felállítását és az 1873. évi bécsi világkiállításnál kiállí­tandó tárgyak ideiglenes oltalmát tárgyazó törvényjavaslat­­ felől szólanak. A tanügyi bizottság a kolozsvári egyetemre vonatkozó törvényjavaslat tárgyában tesz jelentést. Mind­ezek kinyomatása elrendeltetik. A napirendben tárgyaltatik a hajóépítésre s felszerelésre szült­ és egész ezen óráig semmi jel sem gyaní­totta, hogy a legcsekélyebb tudattal is bírna arról, mi körülötte történik. Indokoltnak látjuk eszerint Margaretta rémülését, midőn bámulva kelle tapasztalnia, hogy férje pontosan a legcsekélyebb részle­tekig meghatározza azon körülményket, me­lyeket nyomorú állapotában csakis természet­­fölötti hatalom által tudhatott meg. Margaretta mozdulatlanul állt férje ha­lotti ágyánál s mély töprengésbe merült an­nak végső borzasztó kijelentése fölött, nem azért, mintha hitt volna az Erzsébetnek tu­lajdonított hóhérszerep valóságában , hanem a vakbuzgó és babonás nőnek úgy tetszett, mintha a meghalt isteni kijelentésben része­sült volna, s ennek folytán hagyta örökségül neki az Erzsébet meggyilkolását követelő parancsot. S ez a gondolat, hogy férje őt egy sze­rencsétlen kötelesség betöltésével bizta meg, foglalta el egész valóját s mente meg azon kétségbeeséstől, mit az ember néha már előre látott haláleset után is érez , de mely azért nem kevésbé szívszaggató. Lambrin Margaretta saját maga bur­kolta be férje hulláját a szemfődöve­­s te­metésénél is saját maga rendezkedett, anélkül, hogy fájdalmának csak legcsekélyebb jelét is elárulta volna; aztán elhagyta azon nyo­morult házat, pénzzé tévén bútorait és min­den ékszerét, mivel csak birt. Ezen naptól fogva senki sem tudta , mi történt Lambrun Margarettával, mert senki sem ismerte föl a

Next