Szegedi Híradó, 1872. július-december (14. évfolyam, 79-155. szám)
1872-09-27 / 116. szám
Hetenkint 3-szor, vasárnap, szerdán és pénteken reggel szerkmvitegi imn!«, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők: Iskola utca, 281. számú ház, 1-ső emelet. Kiadósi irasai Burger Zsigmond könyvnyomdájában, hová az előfizetési pénzek küldendők._____ / 1872. Tizennegyedik évfolyam. I ÉSz ik szám. Péntek, szeptember 27-én. POLITIKAI ÉS VEGYESTARTALMÚ KÖZLÖNY. föltételek: Hirdetések díjai: Szegeden kázhozhordással és vidékre, postán: Helyben a kiadóhivataltól el,vitetve: légész évre, ... 8 frt. | Félévre ... 4 frt. Egész évre ... 7 frt. | Félévre . . 3 frt 50 kr. Évnegyedre ... 2 frt. | Évnegyedre . . 1 frt 75 kr. Hirdetések fölvétetnek : Szegeden a kiadóhivatalban, Pesten -Neumann B. első magyar hirdetési irodájában, kígyó-utcai szám Bécsben Klausenstein & Vogler (Neuer Markt 11), Oppelik A. (Wollzeile 22) és Mosse Itudolf (Beilerstätte 22) hirdetési ügynököknél; Mariam Frankfurtlin (4. L. Daube * Cp. és Mosse Itudolf hirdetési expeditiójában; lipcsében Eugen Fort, Parislin Havas, Hailite, Bullier & Cp. «Place de la Bourse 8), Prágában. Münchenben, Norinkerabin, Strassburgbin..űriekben és Hamburgban Mosse H. hirdetési irodájában Magánhirdetéseknél a hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 6 kr., kétszerinél 5 kr., többszörinél 4 kr. és minden beigtatás után 30 kr kincstári illeték fizetendő. Hivatalos hirdetések megrendelésénél a hirdetménynyel együtt a díj előlegesen megküldendő, és pedig minden hirdetés után a bélyegilleték betudásával, 100 szótő frt és 50 kr., minden további szóért egy kr. fizetendő A _Nyilttér”-ben a négyhasábos petitsor iktatási dija 15 krajcár. Előfizetési fölhívás tizennegyedik évfolyamának utolsó negyedére. A folyó év utosó negyedének közeledtével bizalommal kérjük Szeged és vidéket, közönségét, hogy az előfizetést megújítva, e lapot ezután is pártolni s minél tágabb körben terjeszteni szíveskedjék. Szilárd deákpárti elveink ismeretesek, azoktól eltérni most kevesebb okunk van, mint valaha. E párt zászlaját lobogtatva, minden fölmerülő reformkérdést ezután is elveinkhez híven szabadelvű irányban s azon szempontok szerint fogunk szellőztetni, amik mellett az ország békés s biztos haladását, valamint közelebb e város és vidéke jólétét s előmenetelét benső meggyőződésünknél fogva reméljük. Biztat a remény, hogy e kitartó törekvés a t. közönségnél, mint eddig, úgy ezután is támogatásra találand. A „Szegedi Híradó“ ezután is hetenkint háromszor jelenend meg. Előfizethetni évnegyedre: Szegeden házhozhordással és vidékre postán 2 írttal, helyben a kiadóhivataltól elvitetve 1 frt 75 krral. A vidéki előfizetések legjutányosabban eszközölhetők a csak 5 krba kerülő posta-utalványokkal, s címzendők: „A „Szegedi Híradó“ kiadóságának, Burger Zsigmond könyvnyomdájában Szegeden.“ Lijianyili dolgok. (Ami.) Ezek ugyanmostanában édeskevesek, mert Bécsben a politikai holtidénynek tulajdonképen még nincs vége. Ha a delegációk nem üléseznének , a birodalom TÁRCA. Lambrun Margaretta, Epizód Stuart Mária lefejeztetése idejéből. 1587-ben, a londoni Church-Hill egy nyomorult házában, szűk és szegényes szoba egyik szögletében , rész vackon egy ember haldosott. Fekhelyén vonagló tagjaival kissé fölemelkedve , halk hangon szólított egy nőt, ki közelében egy kereszt elütt térdelt . — Margaretta, Margaretta, itt van a két gróf, a Shrewsbourg és Kenti már megérkeztek ; akadályozd meg a királynéig juttatásukat ; elitéletését hozzák ők neki. E szavakra a térdelő nő Lambrun Margaretta, ki egyike volt Stuart Mária szerencsétlen híveinek, az ágyhoz lépett, hol férje feküdt, kinek egy pillanattal előbb fáradt szemei fölvillantak , a régóta elvesztett remény újra visszatért Margaretta szivébe. A haldokló ismét megszólalt: — Margaretta, te nem tetted meg, mit neked mondtam ; a két gróf látta a királynét, tehát készülnie kell a halálra, hanem mivel már úgyis meg kell halnia, menj, zárd be az ajtót, hogy utolsó imáját senki ne háborgassa. Margaretta kezeit a beteg szemeire tapasztó, így remélte , hogy agy imét elvonhatj a lázas látványtól, de ezen rendkívüli jelenetet a beteg nem kórjas képzelgésében játszott maga elé rajzolni , mert ismét haraggal folytatá : — Margaretta, Margaretta , te nem tetted meg, mit neked mondtam ; már itt vannak a Peterbourowg elnök és a Kenti gróf, kik lelkét akarják kinézni, mielőtt a hóhér a testet hatalmába kerítené. Látod, a gróf a feszületet akarja az áldozat kezéből kiragadni ? Hallod, az eretnek hogyan átkozza a szentnek lelkét. Margaretta visszarettent, mert férje ujjával jelölte ki mindazon egyéneket, kikről beszélt, mintha azokat a szemeit takaró kezeken át látta volna. — Ugyanezen percben egy sajátságos megdöbbenés vegyült, a szerencsétlen asszony arcán elömlő kétségbeeséshez. — Ah! — kiálla föl hirtelen a haldokló — senki sem tartja meg szavát! Babington nem jött, mint ígérte, a hóhér lép be, Margaretta, bárdját az ajtó mögött hagyta. Menj gyorsan, rejtsd el nagyon messze, hogy meg ne találhassa , ha a szerencsétlen pillanat megérkezik Margaretta férjének ezen újabb szavaira ismét összeborzadt, az hosszú szünet után folytatá: — Margaretta, te nem tetted meg , mit neked mondtam ; a bakó megtalálta bárdját, s a királynő feje már a tőkén van... Itt elfuladt a beteg, majd vonagló rémülettel kiáltott: — Mentsd meg a királynőt! Mentsd meg a királynőt! — Egy csapást már kapott — és a feje nincs leütve ! Ekkor elhalt a lázas rémbeszéd a rángó ajkakon és a beteg tekintete gyorsan lehanyatlott , mintha a hóhérbárd zuhanását követné. Fájdalomtorzította arccal kapott a beteg a falon függő fegyverek után s egy kardot és egy pisztolyt megragadva, nejének nyujtá át bősz hangon kiáltva: — Margaretta, te nem tetted meg , mit neked mondtam; a fal már lehullott! — Most esküdj meg nekem , hogy véghez viszed , mit parancsolni fogok. Nesze , fogd fegyvereimet .... öld meg azon hóhért, ki a második csapást adta, mert egy másik hóhér lépett be, mialatt te arcodat a falhoz rejtetted, és ez a hóhér Erzsébet királynő! E végszék után a lázas beteg, Stuart Mária szerencsétlen szolgája holtan rogyott össze ágyában, hol már egy hó óta szenvedett, ha ugyan szenvedhet az ember akkor, midőn az ész távol van, mert a föntebbiek ecseteléséhez fölvilágosításul sietünk elmondani, hogy azon napon, melyen Stuart Mária elítéltetett, Lambrun az őrültség oly állapotába esett, hogy a körülötte történtekről misora tudott, és a királynő lakosztálya egyik félreeső szobájába kellett őt elzárni. Tehát ő nem szerepelt tanukép a halálos végrehajtásnál , sőt még azt sem értette meg, hogy neki, mint nejének, visszaadták szabadságát, osztrák fele nem lenne képviselve Budapesten, az államélet terén alig volna följegyezni való. De igy legalább a közös hadügyminiszter nyújt némi anyagot s a különféle lapok pro- és contrája bizonyítja, hogy a pártok, ha nem is működhetnek még, de nem alusznak. Előre lehetett látni, hogy a bécsi német sajtó Kuhn bárót pártfogásába veendi, ha mi magyarok megtámadjuk ; mert, hogy nekünk legyen igazunk , azt a centralisták ízem szívelhetik. Mi Kulin báró virement-jait, hogy t. i. egy bizonyos célra megszavazott összeget kénye-kedve szerint más célra használja föl , rész néven vettük tőle ; a delegációk egy Jászberényben fölépítendő kaszárnyára a szükséges pénzeket megszavazták s a hadügyminiszter e pénzeket egy stockeraui kaszárnyába fektette , ami a centralistáknak persze jobban tetszik. A feudálisok és nemzetiek szintén megtámadják Kuhn urat, de nem mint mi parlamentáris okokból, hanem pusztán azért, mivel e miniszter minden önkénye mellett az alkotmányt tiszteletben tartja. Pesten Mollinaryt, Prágában Kollert léptették már helyére, de mindez puszta fictio, valamint fictio azon emlékirat is, melyet Auersperg kormányelnök öfölsége elé terjesztett volna , a „Vaterland" szerkesztői irodájában készült. Ez állítólagos miniszteri memorandum, mely nevezett lap mystificatiója szerint öfölsége parancsára szerkesztetett a berlini utazás előtt és Andrássy helybenhagyását is kivívta, a politikai helyzettel foglalkozik, mely a „Vaterland“ szerint természetesen tarthatatlan. A bécsi lapok legnagyobb része komolyan vette a dolgot és hosszú vezércikkekben elmélkedett egy nem létező okmány fölött. Lehet, hogy csak a belpolitikában létező tárgyhiány vitte őket a lépre ; furcsább az, hogy maga a „Waterland“ saját koholmányának szintén vezércikket szentelt, — ez aztán az igazi komédia, mely a hűbériek „lovagias“ jellemét és szellemét a legszebb világításban mutatja. Különben a szeptemberi levegő mindig valami különöset hoz. Belcredi és Hohenwart szeptemberben konspiráltak az alkotmány ellen és a csehek a múlt évi (szeptemberi) királyi feliratot még mindig nem tudják elfelejteni, sőt a rokonérzelmű „Vaterland“ a rescriptumot keltezési napján tüntetőleg hozta az első cikk helyén. A foederalismus képviselői a berlini találkozás dacára sem estek még kétségbe és csalékony reményekkel kecsegtetik magukat. De azért : az ultramontánoknak innsbrucki gyülekezetén nem akarnak résztvenni, ámbár igen szépen meg vannak híva s különben is szívesen szövetkeznek a decemberi alkotmány ellenségeivel. — úgy látszik, attól tartanak, hogy megrontják hitelüket , ha a reaktió embereivel egy födél alatt tanácskoznak s most, midőn vezérpublicistáik annyira kompromittálva vannak , minden ballépéstől óvakodni szeretnének. De az is lehet, hogy e gyülekezet tárgyalásait már előre célra nem vezetőknek tekintik , mivel a tyroli feketék is két párra szakadtak. Az egyik párt élén a drasztikus szólamairól híres Greuter páter áll, a másik Giovanelli bárót vallja fejének, amaz egy politikai klubhatározat nyomán, melynek annak idejében a tyroli reichsrathok mind alávetették magukat , a jelen ülésszak tartama alatt, mindig jelen lesz a birodalmi tanácsban; emez e határozat ellenére nem akar többé tudni a reichsrathról: ez a szakadás oka. Giovanelli mindenesetre a rövidebbet fogja húzni, mert ha ő és követői mandátumaikat be nem töltik, azokat elveszítik és a kényszerválasztási törvény Tyrolban is kiegészíti a hiányzó törvényhozók számát. A tyroli ultramontánok kongresszusa tehát , ha csakugyan létrejö , mindenesetre disszonanciákat fog fölmutatni, az ilyen disszonanciák az egész klerikális pártban mutatkoznak , mert Rauscher bihornok , kinek megtámadásáról már megemlékeztünk , nem áll elvbarátok nélkül s azonkivül az alsóbb klérus az államsegély elfogadása által erkölcsileg a kormánynak le van kötelezve. Végre még csak egyet. Olvasóink talán emlékeznek azon utcai jelenetre, melyet a „Tages Presse“ szerkesztőjének megtámadtatása a „Deutsche Zeitung“ szerkesztőségének egyik tagja által nem rég előidézett. Az ügy a törvényszék elé került, de még nem volt tárgyalva; azonban katonai körökben a „Tages-Presse“ poroszellenes és franciakedvelő iránya nagyon is tetszik , ami — dacára azon „őszinte“ barátságnak , mely Osztrák-Magyarország és Poroszország közt ez időszerint fönnáll — csak természetes, mert a „hétnapos“ háború emlékét nem lehet oly könnyen kiirtani. E napokban tehát két katonatiszt kopogott be a „Tages-Presse“ szerkesztőségébe és Ludassy úrnak egy 400 aláírással ellátott elismerési okmányt nyújtott át ; az aláírások , mit mondanunk sem kell, minden rendű és rangú katonák neveit mutatták. Fölemlítjük ezen tényt, mert világot vet azon érzelmekre, melyek a hadseregben uralkodnak s kiderítik , hogy rokonszenve merre és kihez szít. Hazai ügyek. — Országgyűlés. A képviselőház szept. 23-iki ülésében elnök gr. Nugent Arthur megbizólevelét bemutatja , egyszersmind tudatja a házzal a szabadkai kir. törvényszék azon jelentését, mely szerint Tóth József kanizsai képviselő súlyos testi sértés miatt általa vád alá helyeztetett. Ezen ügy kiadatik a mentelmi bizottságnak.— Bakesi Ferenc interpellációt intéz a bel- és igazságügyminiszterekhez a volt székely huszár-családoknak az u. n.lóbeszerzési pénzalapra nézve a tulajdonjoghoz , a megfelelő szabad rendelkezési jog megadása tárgyában Degré Alajos pedig a borsod miskolczi kiházasító intézet ügyében interpellálja a belügyért, mivel indokolja ezen odiózus ügyben történt mulasztásait , minő eljárást szándékozik követni ez ügyben s a ház elé terjeszti-e az erre vonatkozó irományokat. — Az interpellációk kiadatnak. Buda Sándor törvényjavaslatot tesz le, melyben Kövárvidéke Nagy-Somkut, városában egy kir. törvényszék felállítása foglaltatik. Ezután az osztályok előadói tesznek jelentést. A pénzügyi bizottság jelentései a következő törvényjavaslatokra vonatkoznak : a Ludovica-akadémia épületének átalakításáról , felszereléséről és az intézet 1872. évi fentartására előleg megajánlott összegek fedezéséről ; az osztrák-magyar „Loyd“ nevű gőzhajózási vállalat, a kolozsvári egyetem felállítására és annak 1872. évi fentartására megszavazott póthitelről ; a közös hadügyminiszternek 1871. évre engedélyezett 300.000 frtnyi póthitel Magyarországra eső összegének fedezéséről; az 1869. évi közösügyi költségekre a magyar korona országai részéről pótlólag fedezendő összegekről; végre a közös pénzügyminiszter által 1870. évben létesített előleges hitelműveletek költségeinek fedezéséről. A központi bizottság jelentései a honvédségi Ludovica-academia felállítását és az 1873. évi bécsi világkiállításnál kiállítandó tárgyak ideiglenes oltalmát tárgyazó törvényjavaslat felől szólanak. A tanügyi bizottság a kolozsvári egyetemre vonatkozó törvényjavaslat tárgyában tesz jelentést. Mindezek kinyomatása elrendeltetik. A napirendben tárgyaltatik a hajóépítésre s felszerelésre szült és egész ezen óráig semmi jel sem gyanította, hogy a legcsekélyebb tudattal is bírna arról, mi körülötte történik. Indokoltnak látjuk eszerint Margaretta rémülését, midőn bámulva kelle tapasztalnia, hogy férje pontosan a legcsekélyebb részletekig meghatározza azon körülményket, melyeket nyomorú állapotában csakis természetfölötti hatalom által tudhatott meg. Margaretta mozdulatlanul állt férje halotti ágyánál s mély töprengésbe merült annak végső borzasztó kijelentése fölött, nem azért, mintha hitt volna az Erzsébetnek tulajdonított hóhérszerep valóságában , hanem a vakbuzgó és babonás nőnek úgy tetszett, mintha a meghalt isteni kijelentésben részesült volna, s ennek folytán hagyta örökségül neki az Erzsébet meggyilkolását követelő parancsot. S ez a gondolat, hogy férje őt egy szerencsétlen kötelesség betöltésével bizta meg, foglalta el egész valóját s mente meg azon kétségbeeséstől, mit az ember néha már előre látott haláleset után is érez , de mely azért nem kevésbé szívszaggató. Lambrin Margaretta saját maga burkolta be férje hulláját a szemfődöves temetésénél is saját maga rendezkedett, anélkül, hogy fájdalmának csak legcsekélyebb jelét is elárulta volna; aztán elhagyta azon nyomorult házat, pénzzé tévén bútorait és minden ékszerét, mivel csak birt. Ezen naptól fogva senki sem tudta , mi történt Lambrun Margarettával, mert senki sem ismerte föl a