Szegedi Híradó, 1876. január-június (18. évfolyam, 1-78. szám)

1876-03-12 / 31. szám

Helybeli újdonságok. Az árvíz által sújtottak részére péntek óta a következő újabb ado­mányokat vettük: Eisenstäder S. és társai 25 frt. Szegedi temetkezési egyesület 50 frt (fele a fővá­rosi, fele a vidéki árvízkárosultak javára.) Kiss István szíjgyártó 5 frt. Bölcsök Ber­­táné 1 frt. Özv. Grutthard V.-né 3 frt. Cinner Ilka 1 drb. ezüstforintos. Koczor Félix gyártelepi ispán ur gyűjtése 14 frt 11 kr. Éhez járultak: Koczor Félix 2 frt, Zombori Mátyás 2 frt, homokokra mutatva, ezen szavakkal vágta volna ketté : „Arról nekem kezeskedik ez itt és ezen urak.“ Julius 14-én lépett a császár az Albrecht gőzösre, útját a határőrvidék felé folytatandó. A délszlávoknál minden hivatalnoki apparátus a hivatalos lelkesedés előállítására csaknem teljesen csütörtököt mondott.­­ Nevezetesen a horvátok azon hangulatban voltak, mint a né­metek volnának, ha egy napóleoni járom le­­rázása, után muszka hivatalnokokat kapná­nak. Éltök és vérek föláldozásáért, a magyar szupremáciáért, a centralizáció még nagyobb nyomorúságát kapták cserébe. A germanizáció áldásainak osztására, melynek Magyarországon a cseh hivatalnokok képezték propagandáját,, a horvátok közt Krajnából származott szlovén bach-huszárok oktrojáltattak. Az elkeseredés oly sokra hágott, hogy már májusban általános lefegyverzést kellett elrendelni Horvátország­ban. A horvátországi tartózkodást emiatt meg­rövidítették , úgy hogy a császár már július 30-án Erdélybe érkezett. Itt a magyarok és székelyek magyarországi rokonaikat utánozták, a ruménok politikai faktorul nem számítanak, a szászokat pedig a velük született kétkula­­csosság érzelmeiknek minden kitetszőbb nyil­vánításától visszatartó. Egyébként a szászok is 1848-ki hűségükért jutalmukat már megkapták. Ugyanis a szebeni községtanács föloszlattatott s a szász fővárosnak községtanácsul 30 kor­mányférfi s polgármesterül egy cs. kir. főnök „dekretáltatott“, akiknek végzései, előbb mint elhatározták, a hivatalos lapban publikáltattak. Pl. ez történt a kis ringnek a kormányzó Schwarzenberg nevére lett bérmálásával. — A szászok maguk ironizálták nyomorúságukat a következő versben : Kennst Du den Eath, der nichts zu rathen hat, Der grosse Schulden macht, und nichts zu zahlen hat ? Dem man den reiflichen Beschluss diktirt, Ihn selbst noch vor der Sitzung publicirt, Dass in der Zeitung der verblüffte Rath Mit Stannen liest, wass er beschlossen hat ? Kennst Du ihn wohl ? Das ist der Herr Gemeinderath Der Landeshaupstadt Hermannstadt 1 (Folytatása következik.! Melléklet a „Szegedi Híradó“ 31-ik számához. világ, így beszélte ezt el nekünk ma febr. 5-én a megrablott Klivinyi. Mint halljuk, ez a rabló már Uj-Szegedre is toloncoltatott s onnét bocsátották haza. Mind­egy, rendes községben ily botrányok meg nem engedhetők. Rablók, gyilkosok oly bátran és bizton sétálnak az utcán, mint akár maga az elöljáróság. Úgy hiszszük, ez egy kicsit nincs rendén. De ezzel nincs vége. Febr. 27—28-án éj­jel egyszerre csak három helyről lopták el a ludakat, és pedig köztük egy oly szegény özvegy asszonytól is, kinek egyebe sem volt, mint az a néhány láda. Ezeknél azonban már se hite, se hamva sem a ludaknak, sem a tol­vajoknak ; úgy látszik, rendőrségünk nem igen erőlködik a keresésben. Azaz, pardon, rendőrsé­günk — éji őrök — most nincs is; legalább még eddig nem fogadtak, s mint halljuk, nem is akarnak fogadni ; minek is, jó az Isten majd megőriz minket, — ha akar. Szeretnénk tudni, a­z. elöljáróság mint szándékozik életünket és vagyonunkat biztosítani ? mert ma már odáig jutottunk, hogy ezek éppen nincsenek biztosítva. — Ezek után csak még azt szeretnénk tudni : bir-e mindezekről tudomással a t. szolgabiró és alispán úr? és szándékoznak-e haza küldeni ku­koricát morzsolni az olyan elöljáróságot, mely a községnek szellemi és anyagi kárára van. Elvárjuk mindkét hivatal erélyes föllépését és in­tézkedését. Még valamit. Fönti t. pótbiró ur községünkben egyszersmind halottvizsgáló is, s mint ilyen a halotti lát­leleteket, tehát hivatalos okmányokat, mindig német nyelven állítja ki, annak dacára, hogy a magyar nyelvet sokkal jobban tudja s erre többször föl is lett szólítva. — Ha oly sze­relmes abba a németbe, akkor tessék Bambergába vagy hova pokolba sétálni. Magyaroszágban élünk s itt csak egy hivatalos nyelvet ismerünk s ez a magyar. — Továbbá ajánljuk a t.­pótbiró urnak, legyen egy kicsit kíméletesebb az emberek, legalább a müvelt emberek iránt. A napokban is egy nálánál műveltebb úriem­bert a tanácsteremből a szó szoros értelmében kidobott. Reméljük, az illető megsértett fog magának elégtételt szerezni. Az erély, t. bizottság, nem a nagy lármá­ban, hűhóban, hanem a tett- és tevékenység­ben áll. No de legyen elég! Én pedig készítem a hátamat s előre is kiáltok Petőfivel: „Jaj a há­tam, jaj a hátam .... oda van !“ Alpha Rieger József 1 frt, Horváth Mihály 1 frt, Láng György 1 frt, Horváth Imre 1 frt, Kapeller Ádám 50 kr, Bak Sándor 40 kr, Bálint András 30 kr, Bebők András 30 kr, Bálint József 20 kr, Kasza Mátyás 20 kr, Mede András 20 kr, Csongrádi István 20 kr, Vetró István 20 kr, Gárgyán Ferenc 26 kr, Bogár Teréz 20 kr, Batyik Lajos 10 kr, Dobó József 20 kr, Kiss Istók András 20 kr, Csikós Bálint 10 kr, Bíró János 20 kr, Dobó Mihály 20 kr, Beretyka An­tal 20 kr, Podrácki Antal 20 kr, Budai János 10 kr, Vidacs János 15 kr, Lévai János 10 kr, Nyerges András 10 kr, Nagy István 10 kr, Retenszki József 10 kr, Bába István 10 kr, Báli Pál 10 kr, Szilágyi János 10 kr, Terhes Antal 10 kr, Lajkó Sándor 10 kr, Juhász Illés 10 kr, Nyári Antal 10 kr, Koppán József 10 kr, Sohajda István 10 kr, Budai János 10 krral. Jordán Ferenc úr gyűjtése a szegedi pincérek közt: 12 frt 30 kr. Éhez járultak: Jordán Ferenc 1 frt, Neumer József 1 frt, Achatz Ferenc 30 kr, Miller Eduárd 50 kr, Kneffel Eduárd 50 kr, Baumgartner Sal. 1 frt, Sonnleitner Ferenc 1 frt, Nagy József 1 frt, Lunczer János 50 kr, Nevora testvérek 1 frt, Nagy Lajos 1 frt, Kozma János 50 kr, Herczeg József 50 kr, Farkas Balázs 50 kr, Juranovics Ferenc 1 frt, Grozaft Albert 1 frt. Mai kimutatásunk összege : 110 frt 41 kr s egy ezüst frt. A korábbi kimuta­tásokkal együtt az eddig hozzánk befolyt adományok összege: o. é. 1120 frt 91 kr. egy drb. 20 frankos arany s egy drb. ez. forint.­­ A helybeli ó­h­i­t­ü­e­k egyházában a Deák-gyászistentisztelet pénteken d. e. 11 órakor tartatott meg. A gyászszertartást három lelkész végezte s a szokásos egyházi énekeket a tanuló ifjúság zengé. A gyászünnepélyre megjelent szépszámú és díszes közönségben kép­viselve volt a törvényhatóság, törvényszék s a polgárságnak minden rétege; ezenkívül különö­sen megemlítendő a nagy és szép hölgykoszorúi. C­s. Deák Ferenc boldogemlékezetü nagy hazánkfia iránt középtanodáink e hó 10-én délelőtt rótták le a kegyelet adóját. A pro­­grammszerű gyászünnepélyességek a gimnázium részéről reggeli 8 órakor gyászisteni tisztelettel kezdődtek, melynek végeztével a tanuló ifjúság és tanártestület — a gimnázium épületében e célra alkalmas terem nem lévén — a főreáliskola dísztermébe vonult, melynek egyik részén feketével bevont állvány és asztal s a gyászlepellel bevont falon Deák megkoszorúzott arcképe volt elhe­lyezve. Az ünnepélyen városunk hivatalos testü­leteinek legkiválóbb egyéniségei voltak jelen, s több tagja által képviselve volt a m. kir. hon­védtisztikar is, úgy a műveit közönség köreiből számosan jelentek meg. A gyászünnepély első részéül a gymn. ifjúság dalárdája Kölcsey hym­­nuszát énekelte el szabatosan s meghatóan; ez­után Komócsy Józsefnek Deák halálára i­i köl­teményét szavalta el egy tanuló. Majd Hor­váth Sándor gymn.­tanár úr olvasott föl egy „Deák Ferenc és kora“ cimű gondosan kidol­gozott s szép nyelven irt értekezést, melyben beható boncolás alá vette az utóbb lefolyt 30—40 év történetét s összehasonlító bírálattal állította egymás mellé e kor három legnagyobb férfiát: Széchenyit, Kossuthot és Deákot. Utána ismét egy hazafias tárgyú költeménynek egy tanuló által elszavalása, s ismét ezután Magyar Gábor igazgató úrnak az ünnepély célját a tanuló-ifju­­ság fölfogásához mérten kiváló tapintatról tanús­kodó jelzése és hazafiasan erkölcsi irányú okta­tása, s záradékul Vörösmarty „Szózat“-ának elzen­­gése következett. — Az állami főreáliskola gyász­miséje 10 órakor s az ezt követő ünnepély a föntemlitett díszteremben 11 órakor kezdődött, melyen a már említett hatósági képviselők s ezeken fölül nagy közönség vett részt. Kezdetül itt az ifjúsági dalárda a „Szózat“-ot énekelte el s ezután Hoffer Endre igazgató ur jelezte r­övid, de tartalmas beszédben az ünnepély célját. Majd Farkas Antal tanár ur lépett az emelvényre s szónoki szép beszédében, vázlatos kor­rajz ke­­r­etében, Deák működését és hatását adta elő, s az elhunyt nagy hazafit erényeiben példányképü­l állítva föl, oktatá a haza reményeit, hogy ha hazafiak, munkás polgárok és becsületes emberek legye­nek. Szónoklatát azon az ifjúsághoz intézett fölhívással végző, hogy ezentúl halottak napján Deák Ferenc emlékére is vigyenek a temetőbe koszorút. Végezetül az ifjúsági dalárda Kölcsey „Hymnuszát“ énekelte el. Meghatóan szép volt a kegyeletnek mindkét ünnepélye s hiszszük, hogy annak emléke a tanuló ifjúság fogékony kebe­lében állandóan megmarad. A jelenvolt közön­ség pedig örömmel nyugodhatott meg, hogy a fiatal nemzedék fogékony szivébe tanintézeteink­ben csak a szépnek és jónak magvait ültetik.­­ Az árvízkárosultak javára városunkban már eddig többrendbeli magán­gyűjtések is történtek , így a helybeli kir. tör­vényszék tagjai saját körükben 28 frt 50 frt gyűjtöttek s ezt a P. N.-nak küldték föl ; to­vábbá a közelmúlt napokban Assermann és Pongrácz honvédezredes urak tiszteletére ren­dezett banketten 63 frt és egy darab arany gyűlt össze a vendégektől, mely összeget Pálfy polgármester urnak adták által, ki azt azonnal fölküldé a belügyminiszter urnak. — A „Tanügyi kö­r“-nek ma délután 4 órakor a városháza nagytermében rendezendő nyilvános előadására — melyen Tóth Antal gymn. tanár ur a „delej­essségr­ől, a villany -del­ej­ességről és del­ej- villa­nyosságról“ mutatványokkal kisért előadást tartani, ismételve fölhívjuk az érdeklődő közön­ség figyelmét. — Adakozás. Cinner Ilka k. a. a Dugonics-szoborra is 1 drb ezüst forintost kül­dött be hozzánk, mit köszönettel nyugtázunk. — Egy kis árvíz. A segitőhold, asszony­­utcai csatorna a Sina-udvar déli oldala mellett tegnap reggelre ugyancsak zavarba hozta a kör­nyék lakóit; a magas vízállás következtében a csatornából a viz kitódult s egypár pincén kí­vül az egész Kádár-utcát is hamarosan megtöl­tötte, mig végre elejét állták a bekövetkezhető nagyobb bajnak.­­ A helybeli postán elkövetett sikkasztásra nézve arról értesülünk, hogy a vizsgálat eddig már több mint 2000 frt el­sikkasztott összeget derített ki. — Egyúttal — minthogy az itteni postahivatalban több G. be­tűvel kezdődő nevű hivatalnok is van — köte­lességünknek tartjuk, a sikkasztó teljes nevét kiírni. A sikkasztó neve tehát G­ö­n­c­z­ö­l János. Mint halljuk, a szerencsétlent nejének oktalan nagyravágyása vitte a bűn ösvényére.­­ A fölső vár­osi harangok el­utaztak, de nem Rómába, hanem Temesvárra ; a nagy harang­­. ill. már régen megvan repedve egy másik kisebbel, az úgynevezett „kismáso­­dikkal“ együtt. A Szt-György-iskola tornyából múlt pénteken délután nagy népcsoport jelenlé­tében szedték le a repedt jószágokat s útnak indították Temesvár felé öntés végett. A felső­városiaknál tehát egy időre pauzás az a közmon­dás, hogy . ..majd megfizet a nagyharang.“ — (Beküldetett.) Már csak azért is — rostálunk ! így gondolkozhatik a már több ízben fölemlített kápolna-utcai magtárbérlő, mert már ismét javában szórja a port és szemetet a közönség szeme és nyaka közé. Ellenző sincs már az ablakon, a rosta pedig ott áll az ajtó­ban. Tehát minden úgy van, mint régen volt. Sajnáljuk, hogy ez alkalommal sem vádolhatjuk a rendőrséget, mert ez megteszi a maga kö­telességét ; de mihaszna, ha a bérlő a rend­őrség tilalmának oda sem hederít; erről csak nem tehet senki, legalább mi nem és a rendőrség sem. Hane­m, mint értesülünk, a kápolna­ utca lakói e botrányos visszaélés ellen mégis tenni akarnak valamit, még pedig olyan erélyes föl­lépés-félét. No, mert különben az ügyes rostás­bérlő még sokáig főzi le a közönséget is, meg a rendőrséget is. — Szüret februárban. H . .. né asz­­szonyság két szőlőtőkét nevelgetett üveggel fö­dött folyosóján, s azok nemcsak virágzásnak in­dultak, hanem gyümölcseiket meg is érlelték. A ritka szüret február 27-én tartatott meg több vendég jelenlétében , egész vidámsággal. A két tőkéről mintegy 20—25 eléggé kifejlett s meg­érett szőlőfürtöt szedtek le. szóló 1874. XXXI. és 1875. I. t. cikkek. Ára 30 kr. — 2. Az ügyvédi rendtartásról, az ügy­védi kamaráról és az ügyvédi vizsgák­ és tu­­dori szigorlatokról szóló t. cikkek és min. ren­deletek. 20 kr. — 3. Az 1875. jan. 1-én ha­tályba lépett birói ügyviteli szabályok s az arra vonatkozó régebbi törvények, min. rende­letek, stb. 70 kr. — 4. A kir. közjegyzőkről. 30 kr. — 5. Az igazságszolgáltatás közegeinek szervezésére vonatkozó törvények és rendeletek gyűjteménye. 30 kr. Mindezeket Szeniczey Gusztáv állitá egybe. — 6. Magyar-szerb-latin­­német iskolai szótár. Rejtényi József. 4 kötet, ára 80 kr. — 7. Az egyszerű könyvvitel alap­vonalai. Ismétlő iskolák és kisiparosok számára. Fuchs Jánostól. 20 kr. Lampel Róbert kiadásában megjelent Spielhagen Frigyes „Üllő és kalapács“ c. regényének I. kötete. H. Batta Szilárda fordí­tásában. Ara­­­fzt. A szegedi dalkedvelőkhöz. Tudva van, hogy a „szegedi dalegylet“ működő tagjai sorából fönnállása óta többen visszavonultak olyan okok miatt, melyek valóban akadályokat képeztek ; de azok tudomásunk szerint már so­kaknál megszűntek s egy kis akarattal időt sza­kíthatnának maguknak. Hinnél fogva bátor va­gyok ezúton tisztelettel fölkérni a szegedi da­lárda egykori működő tagjait, valamint mind­azon urakat, akik az ez évben tartandó országos halárünnepélyig itt maradnak és dalolni szeret­nek, hogy egyletünk működő tagjai sorába még e hét folytán belépni szíveskedjenek. A később jelentkezők a versenyekben és különféle előadá­sokban már nem fognának részt vehetni. A dal­próbák a városi bérház II. emeletén 4. sz. a. a városi zenede helyiségében hétfő, szerda és pénteki napokon esti 7 órától 9-ig tartatnak. Szeged, 1876. március II. Roth E­n­d­r­e, a szegedi dalegylet karnagya. Irodalom. A D­e­á­k-i­r­o­d­al­o­m első önálló terméke immár megjelent; cím­e: „Deák Ferenc emlékezete,é­s szerkesztő T­ö­r­s Kálmán, ki­adta a Deutsch M.-féle műintézet (Pest, bálvány utca, 9. sz.) — A mű­ számos kisebb nagyobb közleményből áll, melyek azonban úgy vannak összeállítva, hogy az olvasó hű képet nyer Deák Ferenc életéről és nyilvános pályá­járól, a tartalom jóságáról a szerkesztőn kívül elég kezességet nyújtanak munkatársai, a­kik közt vannnak Jókai, Salamon Ferenc, Hegedűs Sándor, stb. Tájékozásul közöljük a tartalmát s a szövegbe fűzött képek (számsze­rűit 15) címeit: Bevezetés. Az ország állapota a Deák Ferenc szereplését megelőző időben —­­Deák Ferenc származása. Söjtör. Keh­ida. Gyer­mekévei. Tanuló kora. — Az ifjú Deák isko­lája a vármegyén. — Az 1832—36-iki ország­­gyűlés. — Deák és az úrbéri rendezés.­­—­ Az 1832—8-iki országgyűlés egyéb eredményei. — Deák jellemzéséhez. — Az 1839—1840-iki évi országgyűlés. — A reformmozgalom évei, a zalai eset. Reformmozgalom az anyagi kérdé­sek terén. Az 1843—44-iki országgyűlés előtt, alatt és után. Védegyesület. — Az adminisztrá­tori rendszer és Deák Ferenc 1844—46. — Deák Ferenc „Ellenzéki nyilatkozata“ 1847-ben. — Deák Ferenc 1847. és 48-ban. — A nagy hallgató. — Az 1861-iki fölirat. — Deák Fe­renc a provisorium alatt. Lefoglalt levelei. — Olvasmányai. — Lustkandl. — 1865—68-iki országgyűlés. — Deák fölirata és beszéde. — Deák Ferenc utolsó beszéde. — Deák Ferenc nemzetgazdasági nézetei. Irta : Hegedűs Sándor. — Deák Ferenc és a nemzetiségi kérdés. Irta: Szatmáry György. — A büntető-javaslat. 1840— 1840. Irta: Visi Imre. — Az 1865-iki húsvéti cikk megirása. Irta: Salamon Ferenc. — Deák Ferenc beszéde, az 1865-iki válaszfölirati tanács­­kozmány alkalmával. Följegyezte: Jókai Mór. — Egy levél története. Irta: Ágai Adolf. — (Deák Ferenc saját kezeirása facsimiléjével). — Deák Ferenc utolsó évei: Végórái. Halála. Te­metése. — Külön lapokon tizenöt kép u. m.: Allegóriás címlap. Deák Ferenc arcképe, költe­ménynyel Bajza Józseftől. Deák Ferenc szülő­háza Söjtörön. Deák Ferenc lakháza Kehidán. Deák Ferenc nyári laka Puszta-Sz.-Lászlón. Deák Ferenc a családi körben, a városligeti la­kóban. Deák Ferenc lakháza a városligetben. Majláth és Beust Deák Ferencnél 1866. az „Angol királynő “-ben. Ki­egyezkedési konferen­cia. Deák Ferenc az országban, adomák, elbe­szélések. Deák Ferenc lakóháza s lakószobája, a melyben meghalt. Deák Ferenc teteme, kata­­falkja, temetési gyászmenete, ideiglenes sírja a fővárosi köztemetőben.­­ A mű kiállítása díszes ; papírja halványsárga s minden egyes lapja vé­kony gyászkerettel van körítve. A kiadónál egyes példányok 3 frt, diszkötésü ezüstvágányu pél­dányok 5 írtjával megrendelhetők. Lauf­fer Vilmos kiadásaiból pedig a kö­vetkező műveket vettük : 1. Az orsz. képvise­lők választásáról és az összeférhetlenségről Hatodik fölolvasási estély. Holnap, hétfőn, f. hó 13-án 8 órakor este dr. Goldschmidt György orvostudor „Egy pillantás az ember tenyészeti* életébe“ című fölol­­vasást tartand az olvasó-egylet helyiségében, miről a t. bérletjegy-tulajdonosok, valamint a t. c. közönség azon kérelemmel értesittetik, mi szerint számos látogatás által, egyletünk helyisé­gét szerencéltetni szíveskedjenek. — Szeged, 1876. márc. 12-én. Az olv­a­só- e­gy­l­e­t rendező bizottsága. Második hölgyestély. Az olvasó-egylet folyó hó 24-én ez évadban a második és utolsó jótékonycélu, hangverseny­nyel összekötött zártkörű hölgy estélyét rendezi, mely alkalommal uj helyiségét (volt régi Lloyd) ünnepélyesen megnyitja. Az estély műsora, valamint a belépti jegyek ára e lapok legközelebbi számában közzé fog tétetni. Külön meghívók ez alkalommal nem kül­detvén szét, mindazon helybeli és vidéki­­. urak és családok, kik az egylet által december 10-én rendezett első hölgyestélyre meghívót kaptak, meghívottaknak tekintetnek. Azon t. urak és családok, kik annak ide­jén meghívók birtokába nem jutottak és arra igényt tartanak, fölkéretnek, hogy ez iránt az olvasó-egylet jelenlegi helyiségében (városi bér­ház I. emelet) naponta d. u. 1-től 3-ig és este 6—7-ig jelentkezni szíveskedjenek. — Szeged, 1876. március 12-én. Az olvasó-egylet rendező-bizottsága. V­egyes. * „Erzsébet királyné London­ba­n. Ő fölsége a királyné „Pálffy grófnő“ föl­vett név alatt f. hó 5-én d. u. 4 órakor szeren­csésen megérkezett Londonba. A fölséges asszonyt az utolsóelőtti állomáson Doverben a magyar­­osztrák követségi titkár, Montgelas gr. fogadta. Ő fölsége a szolgálatot tevő komorna és báró Nopcsa kíséretében a Claridge palotába kocsizott. A „Times“ úgy hallja, hogy ő fölsége néhány nap múlva Easton-Nestonba megy Towcester mellett, hol a vadász­ évad végéig fog tartókoz­­kodni. Királynőnk vadászkisérete már ott is van. *11. Rákóczi Ferenc fegyverei, ágyúi. Az „Arch. Értesítődben T­h­a­ly Kál­mán a következőket írja: A felkelők ágyúik nagy részét az eleintén csellel vagy hosszas ki­­éheztetéssel elfoglalt várakból nyerték , vagy nyitt ütközetekben a németektől vették el. A szabadságharc későbbi folyama alatt Rákóczinak két teljes fölszerelésű ágyúöntője és hadszergyára volt, u. m. Besztercebányán és Kassán. Az első Sréter János, a második Bácsmegyei Ádám, te­hát két magyar ember igazgatása alatt. Ezen saját­ öntvényű ágyuk csövei közepét Magyaror­szág címere diszité, körülötte „PRO LIBER­TATE“ jelszóval, alul pedig, a cső tövénél, Rákóczi fejedelem és Erdély egyesített címer­­pajzsa volt látható. Mindegyikben öntettek tö­mör golyók is, sőt bombák, gránátok és kar­­tácslövegeket is készítettek. Ami továbbá a kézi fegyvereket illeti: puska sok hozatott be Len­gyelországból Danckából (Gedan), de itthon is elég készült, és e tekintetben főként a bánya­városok, legkivált a rozsnyóbányai mívesek vol­tak a legjelesebbek Kardgyártásban viszont a csetneki csiszárok tűntek ki, akik a híres frin­gia-kardokat gyártották. A szuronygyártást a * Múlt számunkban hibásan állott: „természeti.“ Szerk.

Next