Szegedi Híradó, 1876. január-június (18. évfolyam, 1-78. szám)

1876-01-02 / 1. szám

A vidékről. Uj-Szt.-Iván, 1875. dec. 81. T. szerkesztő ur! Tegnap, azaz december 30-án, tartatott meg Uj-Szent-Ivánon a jegyzőválasztás. Ez ugyan pár év óta nem valami nagy újság nálunk, mert egy-egy esztendőben kétszer is m­egtörtént már; de ez a mostani fölülmúlja valamennyit. Jelöl­tek voltak: T­u­s­s Gyula, Todoreszk Mik­lós helyettes jegyző és Putits urak. Két párt állt egymással szemközt, a Tuss- és Todoreszk­­párt; szavazásra kerülvén a dolog , ez akként végződött, hogy mindkettő egyenlő számú sza­vazatot nyert. Az elnöklő szolgabíró úr, ki a legrészrehajlatlanabb volt , nem tehetett mást, mint sorsot huzatott , amely Tuss javára dűlt el. Hanem ekkor kezdődött csak a kenyérharc Todoreszk részéről, aki beperléssel fenyegette a szolgabiró urat s mindenféle preszsziót gyakorolt. Szerk. * Kár az ilyen „úri­ember“ nevét elhallgatni; meg­érdemelné, hogy a nyilvánosság itélőszéke elé állittassék. Melléklet a „Szegedi Híradó“ 1-ső számához: gyár gazdának. Ez az István bácsi tetőtől tal­pig becsületes magyar ember, szorgalmas, jó gazda. Nevenapjára meg volt hiva az egész deszki értelmiség, a mely egytől egyig meg is jelent, amivel bebizonyítá, hogy a becsü­letes földmivelőben is a haza polgárát, hozzája hasonló embertársát tiszteli. Az ünnepelt háza­m órakor zsúfolásig megtelt szép vendéggel, mely közt ott tündökölt a kedves makai „fehér ró­zsa“, s a deszki „piros rózsa.“ — A vacsorá­nál nem hiányzottak a fölköszöntések sem, me­lyeket egy s­z­e­g­e­d­i úriember kezdett meg. Közkívánatra egy szőregi vendég meg a háziurat rögtönzött kádenciás versben üd­vözölte. Vacsora után, nem ugyan Náci barátunk lelkesítő s andalító zenéje, hanem egy szegény legény kis citerája mellett, megkezdődött a tánc, melyet oly vígan járt örege, apraja, mintha Magyarország első bandája húzta volna. Diktum, faktum, a tánc reggel négy óráig tartott. És Deszk lelkes emberei még ez egy­szerű házimulatságnál is gyakorolták a jóté­konyságot, s pedig egy egészen idegen város, Szeged irányában. Ugyanis e sorok szerény írója Dugonics-féle sorsjegyet kezdett árulni, s mintha csak ingyen adta volna, úgy kapkodták , elfogyott, amennyi volt. Azonban itt nem fojthatom el megütközése­met s megbotránykozásomat egy szegedi úri­emberen, a­ki, midőn a jegyeket árultam, odajött s vevőimnek ilyesmiket mondott: „In­kább ajándékozza másra, vagy, dobja ki a fo­rintját, mint e sorsjegyekre.“ És ennek az em­bernek szép háza van Szegeden, de nem hiszem, hogy vett egy sorsjegyet is. * így mulattunk mi falusiak, egyszerűen, de vígan, kedélyesen , s jobban megelégedve tá­voztak hölgyeink is e szerény kis mulatságból, mint számtalan nagyvárosi a fényes bálákból. Éljenek a deszkiek ! Alpha­ a megválasztott jegyzőt is megtámadta s addig piszkolta ellenfelét, mig ez ki nem jelenté, hogy leköszön, ami a győztes pártban általános le­­hangoltságot szült. A szolgabíró úr most, mint­hogy a megválasztott s fölesketett jegyző le­köszönt, úgy hiszszük, nem fog mást tehetni, mint új választás elrendelését kérni a megyétől. Mi részünkről kijelenthetjük , hogy egyik párthoz sem tartozunk , de annyit mondhatunk, hogy Todoreszk, eltekintve attól, hogy oly sok­szor hangoztatta, hogy ő a szent-iváni isten (mely kifejezés mutatja egész jellemét), nem érdemelte Tuss részéről a nagylelkűséget. Aki eddig még nem ismerte ez urat, most módja volt megismerni, s most a szerbeken a sor, hogy csatlakozva az ó-szent-iváni választókhoz , Pu­­titsot válaszszák meg jegyzőnek. Egy szemtanú, Európa azon országai , amelyek földrajzi helyzetöknél fogva tengeri kereskedelemre vol­tak utalva , ezentúl e politika ujjmutatását követve , lázas tevékenységgel igyekeztek elő­nyöket kivívni. Megkezdődött a gyarmatszerzésre célzó mozgalom, s miután e fölfedezésekre indult expedícióknak északon keresett átjárókon nem sikerült az Indiákhoz térniök, a mozgalom erőszakos jelleget öltött s roppant küzdelmek útján létettek kísérletek a kereskedelmi supre­­mácia elnyerésére, amely elég hatalmi eszközül szolgált arra, hogy politikai supremáciával is kecsegtessen. A politika ezen irányzata világosítja meg azon körülményt, hogy Spanyolország, Portugál, Holland, Anglia, Franciaország állandó ellensé­geskedésben állották s hogy a kereskedelmi supremácia egyik államról a másikra ment át, anélkül, hogy a kereskedelem világkeres­kedelmi köre szélesbedett volna. Nem lévén célom történelmet írni, munkám keretében nem foglalhat helyet ama háborúk vázolása s az előidézésükre hatott egyéb körül­mények kifejtése. De minthogy Európa politi­kai viszonyaira jelentékeny befolyást gyakorolt a kereskedelmi supremácia, nem vélem mellőz­­hetőnek ama háborúk fő eredményeinek feltün­tetését. A spanyol-ausztriai ház zsarnoksága , mely H. Fülöpnél már egyenesen a nép koldussá­­tételére működött, maga szólita síkra Spanyol­­ország ellen a németalföldieket , akiknek haza­­fisága és erélye több mint félszázados harc után függetlenséget vívott ki a vérözönnel áztatott ál­lam számára. A gyűlöletes II. Fülöp, vérengző hadvezére Alba herceg által, uralkodó­házának magvasza­kadta után elfoglaltató Portugált s nyomasztó kormányrendszere ugyanazon időben ásta meg a sírt a két hesperiai állam nagyságának és jólétének. Sőt a mostoha uralkodó embertelen politikájának éppen Portugal joa első áldozata, rövid idő alatt elvesztvén jóléte forrásait. Fülöp ugyanis, hogy kereskedelmüket tönk­­retegye, kizárta Lissabon piacáról a németalföl­dieket. Az erélyes nép , mely függetlenségéért oly vitézül képes volt harcolni, a kereskedelme ellen intézett csapást Fülöp birodalmára romlást­­hozólag ellensúlyozta. 1602. márc. 20-ikán egy nagyszerű kereskedelmi társulat alakult Német­alföldön, az „Indiai társulat“, mely a hesperiai birodalom erejét forrásánál, gyarmataiban tá­madta meg s kitartó harc után, rövid idő alatt a hollandoké lön a gyarmatbirodalom, amit Helybeli újdonságok.­ ­ Üdvözöljük olvasóinkat az újév első reggelén! Üdvözöljük a régi gárdát, amelytől nem vettünk búcsút az ó­év végén, mert tudtuk, hogy a küszöbön túl ismét találkozunk; üdvözöljük az új pártolókat, akik a régiek mellé sorakoztak ! És üdvözöljük a hű és önzetlen csoportot, amely az ember jobb részével, lelkével, szellemével állott gyönge erőnk támogatására s képesített bennünket arra, hogy a világító mécsnek folyton táplálékot ad­hassunk ! Fogadják e lap szellemi bajnokai üd­vözletünk mellett meleg köszönetünket s baráti kézszorításunkat, és engedjék remélnünk, hogy a közös harctéren az uj esztendő is együtt ta­lál bennünket.... Csak neked mondunk egy száraz istenhozzádot , letűnt ó-esztendő ! Te is mostohánk valál, mint már­.(három-négy elődöd volt, te sem eszkomptiroztad Századrészét sem an­nak a sok szép reménységváltónak, melyet szü­letésed napján hozzád benyújtottunk, — csak tenger bajainkat tetézted. De igaztalanok vol­nánk, ha minden érdemet megtagadnánk tőled. Ha nem öntél is reánk a bőség szarujából ál­dást, legalább megtetted azt, hogy mind jobban és alaposabban bajaink okainak fölismerésére vezettél bennünket, és emellett javadra lesz följegyezve a történelem lapjain, hogy benned született meg az egyetértés , aminővel az alkot­mány helyreállítása óta nem bírtunk s amely egy erős parlamentet és erős kormányt adott a gyöngék és ingadozók helyébe. E kettőben van legalább alapja letéve a szebb jövőnek, amely a sok jaj és baj közt is uj reményt és uj erőt önt sziveinkbe. Te vagy hivatva az ujult remé­nyeket megvalósítani , a kidőlt agg nyomába lépő ifjú: 1876! Adja a Gondviselés, hogy annyi csalódás után benned ne csalatkozzunk! De mi meg ne bízzunk mindent a Gondviselés ingyen Almeida és Albuquerque alapított. — Tizenkilenc év múlva a hollandok az újvilágnak is hadat üzentek s a „nyugat-indiai társulat, ha Brazíliában és Észak-Amerikában nem ér­­heti is el célját, a nyugat-indiai szigeteken jelentékeny telepeket biztosított Németalföld szá­mára. Az Indiában megszerzett óriási birtok Hol­landiára szállttá a kereskedelmi supremáciát Portugál örökre megbukott, míg győzelmes ve­­télytársa , a csekély államocska, kelet drága árui útján roppant gazdagság­ és hatalomnak jutott birtokába. A hollandok üzér szelleme nagy hasznot biztosított a gyarmat-kereskedelemből. Jegyzőkönyveik mutatják, hogy Indiából éven­ként 60—120 millió frank értékű árukat szállí­tottak, melyeket Európában két-háromszoros áron adtak el. A társaságnak 1693-ban közel száz millió haszna maradt. — A részvények olykor ezer-százlokira emelkedtek, s százharminc évnél kevesebb idő idő alatt a részvényesek osztaléka 180 millió forintot tett ki. — A kereskedelmi túlsúly helyváltoztatása nem semmisíté ugyan meg a merkantilizmust, sőt az egyedárus társu­lat barbár kegyetlenséggel üldözte az indiai szigeteken megtelepült idegeneket, s ahol kizá­rólag nem bitorolható a kereskedelmet , azon helyeken földúlta az ültetvényeket , de a jöve­­delmes kereskedés magára az anyaországra nagyfontosságú eredményeket vont maga után. Németalföld ipara roppant fejlődésnek indult, s minthogy a nép nyakán nem ült despotikus kormány, a régi, irigyelt jólét hanyatlott ugyan, de nem lett semmivé, midőn a kereskedelmi supremáciát a verseny szerencsére más nemzet kezére játszotta. A kereskedelmi és politikai érdekek össze­­tévesztése folytán a nemzetek közt létrejött antagonizmus végre az angolokat juttató, a kereskedelmi túlsúly polcára, kiket a világ máig az első üzér­ népnek ismer. E nemzet előharcosa volt a polgári sza­badságnak, s tevékenységét azon dicső harcnak szentelvén , csak később foglalhatott szilárd állást a kereskedelmi túlsúlyért verseny­­zők közt a vagyonosodás forrásainál , a gyar­matokban. A verseny útját azonban jóeleve — éppen úgy, mint a hollandoknak — II. Fülöp erősza­kossága nyitá meg Anglia előtt és pedig akkor, midőn az ország ellen küldött „győzhetetlen“ hajóhad, Fülöp zsarnoki törekvéseinek utolsó erőfeszítése, megsemmisülve hevert a Manche sziklái közt. Erzsébet, a férfias lelkű királynő, ki az államot fölszabaditá a H­a­n­z­a gyámsága malasztjára kettőzött , kitartó munkához; erős lélekkel és szilárd kézzel irányozzuk a sors szekerét, hogy a magunk és a haza bajait oszlassuk!. . . Bol­dog újévet mindenkinek ! — Jelen számunkat, mint már múlt számunkban kijelentettük , még a múlt évi elő­fizetők is kapják.­­ A tárcánkban pár hét óta folyó történeti tanulmányt a legjobb akarattal sem voltunk képesek a lefolyt évben befejezni s még néhány számra való ez évre maradt. Régi elő­fizetőinkre nézve ez nem baj, az újakra nézve pedig kijelentjük, hogy akik az egész közle­ményt óhajtanak birni, azok részére kiadóhiva­talunk iparkodni fog a múlt évi illető számokat megszerezni. — Az iskolaszékből. A múlt csütör­tökön tartott iskolaszéki ülésben fölolvastatott a helybeli izr. hitközség elöljáróságának azon át­irata, melyben kijelenti, hogy felekezeti iskoláit községiekké óhajtja átalakítani s a városi köz­ségi iskolák közé soroltatni. E fontos tárgyban az iskolaszék ez alka­lommal érdemleges határo­zatot nem hozott, hanem ez ülésben, Pillich Kál­mán indítványára, Petro­vics István elnöklete alatt: Tóth János, Nagy Sándor, Ferenczy János, Lé­­vay Ferenc, Dobó Miklós, Pillich Kálmán, Nagy János és Nagy Ferenc bizottsági tagokat küldte ki azon utasítással, hogy a kiküldöttek az izr. hitközséggel az iskola átvételéről tanácskozván, kimerítő jelentést adjanak be a legközelebb tar­tandó iskolaszéki ülésre. — A farsangi évad első bálja, a­­mint azt már lapunkban közöltük, a tisztvi­selőké lesz. E jótékony táncvigalom nem, mint tervezve volt, a Lloydban, hanem a felsővárosi társalgókör tágas helyiségében tartatik meg, hol a bálbizottság mindkét nagy termet lefoglalta, hogy a közönség kényelmére kellően berendez­hesse. Tekintve a városunk műveit osztálya ré­széről már­is nyilvánuló nagy érdeklődést, a legjobb sikert jósolhatjuk ezen kettős jótékony­céllal összekötött táncvigalomnak. A meghívók, mint értesülünk, már a napokban szétküldettek; erre nézve a rendezőség tudatni kívánja, hogy akik tévedésből netán meghívót nem kaptak volna és arra igényt tartanak, szíveskedjenek a tisztviselői társalgó­körben (feketesas-utca, Ró­­nay-féle ház) naponta d. u. 1—3 óra között a bálbizottságnál jelentkezni. / Kitüntetés. A vallás- és közokt. mi­niszter a „köztelken“ elhelyezett tanszermúzeum főfelügyeletével megbizott Mayer Miksa mint fogalmazónak, lapunk régi, állandó munkatársá­nak, ezen új intézmény létesítése s rendezése körül tett „önzetlen fáradozásáért s példás ügy­buzgalmáért“ őszinte elismerését nyilvánította. Ez elismerés már régebben jelent volt meg a hir­­lapban, de akkor figyelmünket kikerülte: most, hogy megtudtuk, örömmel siettünk róla említést tenni. — Hymen, Weisz Miksa úr jan. 6-án tartja esküvőjét Eppinger Dica kisasszony­nyal. Az esketési szertartás délután 3 órakor lesz a helybeli szr. imaházban.­­ „A közönség köréből“ cím alatt alól, és kitűnő tengernagyai — az ország lesuj­­tására fölemelt hatalom romjainál felismerék az utat, mely a politikai nagyság felé vezet, s mi­dőn a büszke szomszédot, mely erőszakoskodó hatalma eszközeit roppant gyarmatbirodalmából meníté, lábaiknál törte össze végzete, mi sem gátolta, hogy birtokukba vegyék a vagyonoso­dás forrásaihoz vezető elemet, a tengert. Azonban Anglia figyelmét a Stuartok alatt a polgári szabadság ügye ismét elvonta a kereskedelmi politikától. Annál nagyobb lendü­letet adott a nemzet indusztriális érdekei­nek a köztársaság korában az eszélyes protek­­tor, Cromwell, aki­­már az akkoriban legvi­rágzóbb gyarmatokkal rendelkező Hollandiának dobott keztyűt „hajózási törvénye“ által. E törvény, mely majdnem halálos csapást mért Hollandiára, nagy előnyöket biztosított az angol köztársaságnak. A kereskedelmi politika folytonos működés­ben tarta a nemzet tevékeny erejét s utakat nyi­tott előtte az ó- és új­ világban, melyekben rop­pant területeket árasztott el gyarmatokkal. Az angol lobogó már Erzsébet alatt Indiához férkő­zött . Stephens kapitány volt az első angol, ki, a Jóremény-fokot megkerülve, 1591-ben In­diába ért hajójával, hol az angol kereskedők a Nagy-Magostól ugyanazon kiváltságokat nyerték, melyeket Velence élvezett. Azóta mindinkább gyarapodott a tér, melyet a jövedelmes kereske­delem forrásánál nyertek. Az 1600. dec. 18-iki okmány által meglőn alakítva az „indiai keres­kedelmi társaság“, amely nem fösvénykedett minden célravezetőt áldozni saját jól fölfogott érdekének. Hasztalan volt a portugálok irigyke­dése, a hollandok erőfeszítése a veszélyes ver­senytárs kiszorítására; az angol erély és kitartás, küzdve a portugálokkal, hollandokkal, megmér­kőzve az indusztriális nagyságban velők méltán osztozkodó franciákkal, legyőzve a belföldi szul­tánokat, — csellel, eszélylyel, kegyetlenséggel és hősiességgel — Albiont az Indiák urává tette. Észak-Amerikát, amelynek felfedezése a 15. század utolsó éveiben szintén olaszok által tör­tént, — Anglia kezdi gyarmatosítani. Walter Raleigh 1584-ben teszi le alapját az első gyarmatnak, a szűz királynő tiszteletére Virgi­niának nevezett tartományban. Az új­világ éj­szaki területei, közép- és dél- Amerikától nagyon elütő gazdasági forrásokkal rendelkeztek s igy földjein a gyarmatalapitás is más célú és jellegű volt. Amott a kimeritletlen bányák kincsei olcsó gazdagsággal kecsegtetnek: itt a természeti viszonyok kedvezőtlensége erős, bár dúsan gyümölcsöző próbára teszi az emberi múlt számunkban közölt panaszra vonatkozólag illetékes helyről azon felvilágosítást vettük, hogy a belv. egyházban azt a kérdéses , első padot ünnepi alkalmakkor a rendőrség nem a városi tisztviselőknek, sem valamely intézetnek, hanem tisztán és egyedül a műveltebb osztálybeli höl­gyeknek szokta fönntartani, így történt ez karácsony napján is. Az illető panaszban előa­dott eset tehát éppen ez intézkedés ellenére tör­tént s igy annak oka tisztán az illető rendőr ostobasága volt. -- Hogy az eset után a 3 üres padot a fölemlített intézet növendékei foglalták el, az egészen véletlenül történt. Az illető nö­vendékek ugyanis vezetőikkel az egyik sekres­tyében foglaltak volt helyet s onnan csak később, fölszólitás folytán s azért vonultak a három első padba, mivel azok üresen állottak. Ez tehát sem a rendőri intézkedéssel, sem a bolondul föllépett rendőr tettével semminemű összefüggésben nem állott,­­ a­mit netáni félremagyarázások ellen, a szerzett fölvilágosítások alapján, szükségesnek véltünk világosan kijelenteni. Ennyit a panaszos esetre. — És most még el nem hallgathatunk va­lami­t, a­mi avval a templomi padrendelkezéssel összefüggésben van. Azt hallottuk ugyanis, hogy ez már nem az első kellemetlenség, ami ott elő­adta magát; ebből mi azon következtetésre ju­tunk, hogy legjobb lesz az egész padfenntartási intézkedést abbanhagyni. Isten előtt úgy is egy­­formák vagyunk mindnyájan, legyen tehát leg­alább az ő házában egyenlőség.­­ Műkészítmények gyufából. A napokban ritka szép műtárgyakat volt alkalmunk megszemlélni a helybeli Neubauer-féle gyufagyárban. Az egyik Magyarorország, a má­sik Szeged város címerét, a harmadik pedig a graditzbergi romot ábrázolja színes gyufafejekből. Mindegyik tárgy külön-külön kitűnő ügyességről tanúskodik, de legkiválóbb az utóbbi, amely a maga nemében remeknek mondható s készítője e téren megérdemli a művész nevet. Ez a kép már nagyságánál fogva is kiváló, nem kevesebb mint 138,900 szál gyufából van összeállítva s készítése öt hónapot vett igénybe. Neubauer úr e műtárgyakat a jövő évi orsz. kiállításra ké­­szitteté — s ott még többet is fog ilyenekből kiállítani; addig is azonban a városháza köz­gyűlési termében vagy valamely más alkalmas helyen szeretné ezeket a közönségnek bemutatni — csekély beléptidijak mellett, s az ezekből bejövendő összeget a Dugonics-szobor javára szánná. A szép cél iránti tekintetből helyeseljük szándékát s reméljük, hogy azt sikerülni is fog ki­vinnie.­­ Birtokvétel. Városi tanácsunk — a legutóbbi közgyűléstől nyert maghatalmazása foly­tán — a szőreghi marosparti legelő­birtokot örökáron megvette. A birtok 90 hold terjedelmű s ára 12,000 frt, amely négy rész­letben lesz lefizetendő. —­ E vétel, bármily ter­hére legyen a mostani viszonyok közt a városi tárnak, okvetlenül szükséges volt, mert e darab földdel a városnak ottani birtoka ki van kere­kítve, ami sok kellemetlenségnak vágja útját.­­ A színházból. Jövő kedden, f. hó 4-én, színtársulatunk kitűnő komikusának, M­i­­k­e­i Lajosnak lesz jutalomjátéka. A „Falu roszsza“ kerül színre ismét új szerep­szorgalmat és munkásságot. Más nép volt az, amely Dél-Amerika és Mexikó bányáit művelő, s más, amely szilárdságot hozott magával, az északi tájak mostohaságaival megküzdeni. Amoda telhetetlen kincsszomjasok, munkakerülők sereg­lettek, akik előtt gyűlöletes lett az otthon ké­nyelme, mert a megszerzéshez fáradság kívánta­tik . Észak-Amerikát pedig legnagyobb részt sze­rencsétlen üldözött nép választá lakásul, hogy­ munkáját, melynek gyümölcsét odahaza megke­­serité a politikai vagy vallási zsarnokság, egy uj hazának áldozza, hol a szabadság verőfénye áldástrintőleg hat az emberi szorgalomra. És mig az arany- és ezüst-dús Dél-Amerikát kizárólagos birtokul foglalja le a zsarnokság és henyeség önzése, addig Észak-Amerika — mert a tiszta munka és szabadság nem ismer önzést — meg­nyílik az ó-világ minden népe előtt, a­melynek csak kedve telik azon gazdagságban, amit szor­galom útján szerezhetni. Mily sajátságos ellentét! Az új­világ egyik óriási része kincseket szolgáltat a despotizmus kezeibe a politikai és lelkiismereti szabadság meggyilkolására. A másik részében menedéket lelnek az üldözöttek. Amott a jólét megszentelt eszköze, a munka legyaláztatásával rabszolgaság születik; itt az emberi iparkodás legnagyobb di­adalra jut s eléri azon őt kizárólag megillető mél­­óságot, melynélfogva az egyén társadalmi e­­rélyének mérvéül tekintetik. Ezen ellentétekből természetesnek tűnik föl az eredmények ellentéte is. Dél-Amerikát és Mexikót zsarnokai és ingyenélői örökre megöl­ték s ezek földjén ma nagyobbrészint szabad­­ságtalan, koldus és buta nép gyilkolja egymást a majdnem folytonos fejetlenségben. Észak-Amerika ellenben a szorgalom utján bámulatos gazdagságra és jólétre emelkedett, s a legszabadelvübb, a mintaszerű alkotmányának aégise alatt rohamos gyorsasággal halad előre a szellemi és anyagi fejlődés. Észak-Amerikának eszerint államviszonyai­val szemben fenséges miszszió jutott. Ha nem bátorkodunk is Állítani, hogy az Egyesült­ Álla­mok széles alapokon nyugvó politikai és vallás­­szabadsága mérséklő befolyást gyakorolt volna az európai zsarnokokra, az azonban kétségtelen tény, hogy e szabad államnak létezése biztosít arról, miszerint a földnek egy eltörülhetlen pont­ján megdönthetetlen érvénynek fog örvendeni mindenha a szabadság. És ha valamely nemzet üldözött fiai a szabadságért hazát vág** nak cserélni, nyitva előttük az út F' amerika felé. (Folyt, követ­­ce .c* hanem lássunk a munkához

Next