Szegedi Híradó, 1877. január-június (19. évfolyam, 1-77. szám)
1877-01-14 / 6. szám
Az említett minisztérium azonban a kimunkált szabálytervezetet 20/. alatt csatolt s 1874. évi október hó 28-án kelt terjedelmesk észrevételezésével küldvén vissza, a 30/. alatt csatolt m. é. szeptember 5-én tartott közgyűlés 423. sz. végzésével alólkottak bízattunk meg azzal, hogy megvizsgálván az ipartörvény rendelkezéseit s annak szellemét, s egybevetvén azt a szabályjavaslat és a miniszteri leiratban fölsorolt észrevételekkel, megállapodásaink eredményét s illetőleg az újonan szövegezendő szabálytervezetet bemutassuk. E megbízás folytán van szerencsénk a miniszteri leiratnak főbb észrevételeis nehézményeire keletkezett megállapodásainkat a következőkben előadni. A leirat mindenekelőtt azt hangoztatja, hogy a szabályzatban oly intézkedés, mely a törvény által már amúgy is szabályozva van, vagy pedig a törvény világos szellemével ellentétben áll, helyt nem foglalhat. Ezen észrevételre van szerencsénk előadni, hogy az 1870. évi 42. t. c. 5. §-a szerint a szabályrendeletek a törvénynyel s a kormánynak hatályban levő szabályrendeleteivel nem ellenkezhetnek. Nincs tehát egyrészről tiltva az, hogy a szabályrendeletbe annak kereksége, összefüggősége érdekéből, hogy az egy teljes, kimerítő képet és tájékozást nyújtson, a könnyebb megérthetés végett a törvény által is rendezett viszonyok és kérdések föl ne vétessenek. Hiszen a szabályrendeletek nem pusztán a végből alkottatnak, hogy az iparügyi hatóságok eljárásainak egy zsinórmértéke legyen, hanem igenis a végből, hogy az ipart gyakorlók s ezek közt a segéd-, vagy éppen kevesebb értelmi képességgel bíró munkások, kik a törvény szakaszaira való utalásokból tájékozást nem nyerhetnek, ép e szabályzatból merítsenek teendőik, kötelmeik és alkalmazkodásukra nézve egyaránt ismeretet. Másrészt pedig a leirat azon észrevételére, hogy a szabályrendeletben a törvény szellemével ellentétben álló intézkedések föl nem vétethetnek, megjegyezzük, hogy az egyes esetekben a részleteknél kifogásolt ily intézkedések tulajdonképpen a törvénynyel nincsenek ellentétben, a törvény szellemére való hivatkozás pedig a különböző idők és áramlatok szerint nagyon is változó. És a gyakorlati élet, a köztapasztalat, a mind hangosabban nyilvánuló közvélemény csak helyeslőleg és biztatólag harcol az eredeti szabályzatnak némely oly pontozata mellett, amely, mint a törvény szellemével ellenkező, észrevételezve lett. Egyébként azon, alább részletesen is megérintendő, egyes szakaszok, melyek, mint a törvény szellemével ellenkezők, a közéletből merített elszomorító visszaélések megszüntetésére törekszenek, amiknek különbeni meggátlására semmiféle alkalom nincs, nemcsak hogy szabályrendeletileg való intézkedést tesznek kívánatossá, de sőt fölöttébb kívánatos lenne, hogy a törvényhozás, figyelmét mindezekre kiterjesztvén, törvényileg intézkedjék a közállapot megszüntetésén. Mindazáltal igyekeztünk a miniszteri észrevétel írányában a szabályzatot a lehetőségig módosítani, úgy, hogy az a fölhozott szempontokból észrevételezés tárgyát többé ne képezze. A leirat további folyamán észrevétel létetik a bevezetésre s különösen az itt, úgy a szabályzat egyéb részleteiben is előforduló „iparengedélyezés“ kitételére, ez mellőzendőnek mon- TÁRCA. Gárbos:. Elbeszélés. Írta,: 23! & y e © P é, 1. (Folytatás.) Az öregur elgondolkodva húzott egyet a söröskancsóból, melyet a fogadós kérdés nélkül tett volt eléje. Aztán nagyot sóhajtott s kezével homlokát és parókája alját simogatta, mintha nagyon kimelegedett volna. — A leány még fiatal — mondá Gábor, kit uj ismerősének bizalmas bőbeszédűsége jótékonyan váltott meg saját kelletlen elmélkedéseitől. — Idővel majd megvigasztalódik s nem fog apácaként meghalni. — No, azt nem is teszi — mondá a „bácsi.“— Egyszer már meg is kérdeztem ez iránt. „Ha egy becsületes ember találna jönni értem — mondá nekem a leány — aki nekem tetszik és kezemunkájából meg tud élni , hát miért ne mennék hozzá? Úgy, az igaz, senkit sem tudnék többé szeretni, mint a Lőrincet szerettem. De mit használt nekem az a nagy szerelem? Boldogtalanná tett, és most már belátom azt, hogy nem okos az , aki annyira szeret valakit, hogy azt hiszi, nélküle utálnia kellene az életet. Mert ha az aztán cserbehagy bennünket, akkor egészen boldogtalanok vagyunk s örökre vége nyugalmunknak. — Nem, azt már nem teszem, hogy őmiatta az egész életemet elkeserítsem.“ Lássa, ilyenek a mi leányaink itt a Rajna mellékén. A bajt csakúgy szívekre veszik , mint más, de ha nem megy is egészen kedvek szerint, hát végre is megnyugodnak. Azért hát nem is féltem én Gertrudot, hanem annál inkább magamat és mindnyájunkat, akik itt a házban már hozzászoktunk, hogy a kedves leánykát mindig közelünkben lássuk. Hja, elég baj lesz ez ! — Hogyan, hát el akarja a házat hagyni ? — Hát biz ő mindenáron el akar menni ; nem ám haza a falujába, látogatóba, mert anyja özvegyasszony és még hat kisebb gyermeke van, és örül azon, hogy Gertrudnak itt keresztanyjánál olyan jó helye van. Tudja isten, ki dugta a fejébe annak a nyakas leánynak azt a darván, mivel a törvény engedélyezett iparágakat nem ismer, engedélyre szükség sincs, hanem csak „bejelentésre.“ — Ezt illetőleg tisztelettel megjegyezzük, hogy a törvény 5. §-a följogosítja a törvényhatóságokat arra, hogy bizonyos iparágakra nézve korlátoló szabályokat alkothassanak, s ha már ekként némely iparágak gyakorlata bizonyos korlátok és biztosítékoktól függ, nagyon természetes, hogy ily esetben a puszta bejelentés az ipar gyakorlatára nem elegendő, hanem szükséges, a szabályrendeletben kijelölt esetekhez képest a meg kívánt kellékek és követelmények teljesítéséről is gondoskodni, amelyek ha igazoltatnak tapasztaltainak, az ipar gyakorlata engedélyeztetik, különben pedig a bejelentési kérelem elutasíttatik, mert igen természetesnek tartjuk, hogy ha a szabályzat nem kötelező, nem alkalmazható, akkor céltalan a törvény azon intézkedése, hogy némely iparágakra nézve korlátozó szabályok fölállítását megengedi. Mindezekből kifolyólag az 5. §-ban fölsorolt iparágak a szabad ipar alól kivételt képezvén, gyakorolhatásuk engedélyezési határozattól függ. Egyébiránt, minthogy a miniszteri leirat nehezményét főként az „engedély“ kitételre fekteti, a meddő vita elkerülése tekintetéből e szócskát a szabályrendelet egész folyamán a lehetőleg kerültük. Nehezteli a leirat a szabályzatban körülírt személyi kellékek meghatározását azon okból, mivel a személyi kellékek a törvény 1—3. §-ban körülírva lévén, azokat statutarius után újabb feltételekkel szaporítani a törvényhatóságnak jogában nem áll. E nehézményre megjegyezzük, hogy a szabályzat az általános kellékeken túl leginkább még a helybeli illetőséget és megbízhatóságot köti ki föltételül, aminek indoka abban rejlik, hogy lakosítási s honosítási törvények hiányában a napirenden levő letelepedés- és tovaköltözködésből fölmerülni szokott tömérdek bajok és zavaroknak egyrészt eleje vétessék, másrészt pedig, hogy a letelepülés- és üzletnyitásból mintegy az illetőre azonnal háromló előnyök a lakossági viszony köteles megszerzése által mintegy kiegyenlíttessenek az által, hogy aki egy jövedelmezőbb üzlettelep tulajdonosaként hasznait a polgárságtól veszi, a községi kötelékből folyó előnyöket és javakat igénybe veszi, a hatóság oltalmát is többszörösen igényli, mindezekért a lakosítás útján a helybeli jótékony közintézetek fönntartásához is hozzájáruljon. A tett nehézmény ellenében azonban meddő észrevételezésünket abbanhagyva, a szabályzatból a helybeli illetőségre nézve tett föltételt pusztán azon szempontból, hogy végre a rendszabály a felsőbbi jóváhagyást kinyerhesse, töröltük, noha azt számtalan rendőri tekintet különben fönntartandónak javulná. — Annál inkább kell azonban ragaszkodnunk a kifogásolt másik kellékhez, t. i. a megbízhatósághoz, az oly üzleteknél, a melyek, mint a nagy közönség minden alkalommal szolod. ljSzám. 4IU1r +*il t Al t! mac i b, t. jaz üzlettulajdonos ismeretlen személyéért a hatóság mintegy jótálljon. — Őszintén szólva, a leiratban hangoztatott „törvény szelleme“ azt követeli, hogy pl. csak egy imént kiszabadult, s talán itt teljesen ismeretlen, fegyencnek is megengedendő p. o. egy zálogüzlet, vagy vendéglő, vagy más hasonló üzlet megnyitása, hol bogarat , hogy végre már mást is kellene neki látnia és tanulnia , mint amit egy ilyen csapszékben tanulni lehet , s azért szolgálatba szegődött egy úri házba. Hiszen tudom, hogy furcsán fog neki esni az a bánásmód az itteni jó élet után, ahol minden az ő kedve szerint forgott. De hát majd tanul ő is a maga kárán. Hanem én nem tudok majd kinek a bácsija lenni. Minden kedélyesség odalesz az egértoronyból, s mit ér nekem a korcsmárosnő jó konyhája, ha Gertrud nem kíván hozzá többé jó étvágyat! ? A szegény öreg erre oly erősen támasztotta fejét a tenyerére, hogy a paróka egy hüvelyknyivel hátrább csúszott, s lezárta szemeit, mintha a rideg, örömtelen jövőnek nem tudna szeme közé nézni. — Gábor élénk szánalmat érzett. — Ha nem veszi résznéven kérdésemet, — szólt — az ön háziassága és emberszeretete mellett miért nem házasodott meg számtartó úr? És mivel még legjobb éveiben van , miért nem teszi még most is , inkább ma , mint holnap ? A kérdezett búsan felveté szemeit s így szólt : — Hát, édes uram, miért hogy az embernek csak későn jön meg az esze ? Én , lássa, úgy tettem , mint oly sokan: nagyon válogatós voltam. Pedig bizony minden tisztességes leány arra való, hogy férhez menjen , és minden feleség jó, ha már vagy húsz esztendőcske alatt összeszoktunk vele. De én, mikor még olyan fiatal szeleburdi voltam, mint ön, — ne vegye rész néven — azt gondoltam, hogy nekem külön teremtett valakit az isten. Az egyiket nem elég szépnek, a másikat nem elég műveltnek, a harmadikat nagyon templomosnak , a negyediket meg nagyon világiasnak találtam. Most pedig, midőn már végére járok a játéknak , s ha hozzá nem látok, hát üres kézzel maradhatok egész ítéletnapig , most meg azt hiszem, hogy annak a leánynak, aki engem boldogítani képes lenne, éppen olyannak kellene lenni, mint a Gertrud. Vén szamár vagyok én már, nagyon jól tudom — köztünk maradjon, — mert hát mit ér nekem a kényelmes házacskám , vagyonom és mindenem? Ha mások esténként asztalhoz ülnek, amelyet vagy egy féltucat poronty ül körül , nekem nem marad más hátra , mint még egypár ilyen magamforma roszkedvű vén gyerekkel a korcsmába sompolyognom s ostoba kártyajátékkal agyonütnöm az időt. A mikor aztán hazajövök, ahelyett , hogy a homályban egypár alvó gyerekfejet megcirógathatnék s feleségemmel egypár szót válthatnék erről, meg az illetők kezeiben a közönség élete és vagyona a legnagyobb kockázattal jár. A rendészet egyik legfőbb föladata a jogellenességek megelőzésében áll s nem pusztán a vétségek földerítésében. — Márpedig miként lehessen a jogellenességeket megelőzni, ha arra a „törvény szelleménél“ fogva kész alkalma van mindenkinek, aki csak a bűnözésre hajlammal bír, s mit használ sok esetben a rendőrség földerítése, midőn az elkövetett jogellenesség talán ép a megelőzést tette volna mindenáron kívánatossá. Ámde ha a szabályzatban kifogásolt megbízhatósági kellék a szabályzatban helyt nem foglalhat s az iparhatóságnak nincs alkalma, az üzletet nyitni szándékozó előéletéről eleve is tudomást szerezni, akkor, ha nem is most, de idővel, oly borzasztó elfajulások lesznek a törvény következményei, amik éppen a szabad ipar s a szabadság eszméjének rovására fognak szolgálni. Az oly üzleteknél, hol a hatóságnak a közönség élete, biztossága s vagyonáért mintegy erkölcsi felelősséggel kell bírnia, csak tudnia kell, hogy kinek adja azon jogot, mit a jogosult a legnagyobb visszaélésre használhat föl, amelynek utólagos megtorlása sok esetben még vigaszt sem hozhat a kárvallottakra. (Folytatása következik.) Legújabb. A magyar ifjúsági küldöttség pénteken kora reggel érkezett Konstantinápolyba s mint előre látható volt, a lehető legnagyszerűbb fogadtatásban részesült. A „N. H.“ távirati tudósítása igy írja le a fogadtatást: A magyar ifjúság küldöttsége nagyszerű fogadtatásban részesült. Napfölkeltekor érkezett a márvány-tengerre. Eléje jött a „Nausik“ hajó, zsúfolva polgári és katonai hatóságokkal, testületekkel, tudós ulemákkal és szófiákkal.. Zöld turbánjaik leemelése mellett kiáltoztak : „Éljen ! Jasasin Madsarlar !“ Később egy új gőzös csatlakozott. A hkoszporusban török küldöttségek jöttek az ifjúságot vivő hajóra a kormány képviselőjének, Sava basának vezetése alatt, gr. Széchenyi Ödön s Abdul Kerim megbízottja, Skender bey társaságában. A hajón beszédek váltottak Sava basa s az ifjúság közt, melynek Szűcs, Lukács, Szemere és Soós valának szónokai. A tolmácsi tisztet Szilágyi teljesité. Sava basa mondá : „A régi világ elenyészik, s az uj a szabadelvű eszméknek hódol.“ A török hajóra történt átszálláskor ismét beszédek tartottak s kölcsönös bemutatások történtek. A körútnak a Boszporuson a legderültebb tavaszi időjárás kedvezett. A szultánt új palotája előtt „Padisahim Tsok Jasa“ kiáltásokkal üdvözölték, ki ablakából köszönt. A partraszállás Sztambulban beláthatlan néptömeg jelenlétében, a legjobb renddel történt. Lelkes üdvkiáltások közt kocsikon vitték a küldöttséget D — iL — OuiulUm, usulyor liatinai lyneumnak használnak. A növendékek, sorban állva, török s francia beszédekkel üdvözölték a küldöttség tagjait, kik e megható jelenet után a terembe vezettetvén, a nemzet vendégei gyanánt vendégeltettek meg. Ily nagyszerű fogadtatást Konstantinápoly még soha nem látott Az egész város örülni látszik, s a lelkesedésben amarról, — csupán a macskát hallom dorombolni a kályha melletti széken, s ha azon éjjel el találnék halni , — öreg szakácsnén vagy csizmatisztitóm csak azt kérdenék, hogy megemlékeztem-e róluk a testamentomban ; — itt az egértoronyban pedig egyetlenegy pohár sörrel sem iszik kevesebbet senki — magamat kivéve. Hja, ez az az aranyos szabad élet, amit a férjek szoktak emlegetni, meg az ifjú uracskák, akik még nem próbálták. De bocsásson meg, hogy ilyenfélékkel untattam. Odakünn hívnak, úgy látszik, hogy negyedikre van szükségök a játszmához. Nagyon örültem a szerencsének, s amit fecsegtem, köztünk marad, ugye bár ? — Jó estét! Ezzel fölkelt a jó öreg , magára hagyva Gábort gondolataival, — ha ugyan gondolatoknak lehet nevezni azt, amit a negyedik , ötödik pohár bornál szoktunk érezni, midőn azzal a haragot és bánatot akarjuk lelkünkről lemosni, s nem veszszük észre, hogy az , ahelyett , hogy kiderülne, még borultabbá lesz. És az a szöglet, amelyben ült, olyan örömtelen is volt; a virágcserép olyan édeskésen és aggleányosan illatozott, mint az a potpourri , melyet öreg nagynénje a porcellánszekrényen tartogatott ; a hold mind ridegebben és tolakodóbban nézett be az ablakon a fehér asztalra, künn pedig az öreg urak tisztes köhécselése , torokköszörülése és százesztendős játékélcei, — mindez úgy elszoritotta a lélegzetét, hogy mind mohóbban ivott, mind dühösebben dúlta föl haját , míg végre fölugrott, hogy künn az esti hűvösben egypár szabadabb lélegzetet vehessen. Midőn Gábor a kapu alá lépve kinézett a szűk utcára , mely fölött a legpompásabb holdvilágos és csillogott, szorult szive azonnal könynyebbülést érzett a tiszta őszi jég fuvallata folytán, melyet, mint a szomjúhozó az üde vizet, mohón szívott magába. Most nekiindulni , folyton a hold után, folyton az ezüstsugáros homályban haladni országok és tengerek fölött, soha vissza nem nézve, soha a sürgő-forgó emberek közé nem jutni , — ha ez lehetséges volna ! De hát végre is mi jönne ki belőle ? — Nem kerek-e, elég ostobául, a föld? nem ugyanazon helyre jutna- e vissza végre is , ahonnan kiindult , sem okosabban , sem boldogabban, mint azelőtt ? Nem, itt kell maradnia, itt jó arcot kell vágni a gonosz játékhoz, s végre türelemmel és daccal a sors minden álnokságát legyőzni, úgy hogy bárkinek is bátran a szeme közé nézve örvendhessünk életünknek ! Éppen egy andalgó szerelmes pár fordult be a sarkon, egy katona kedvesével, mindkét Helybeli újdonságok. — A török sebesültek javára újabban a következő adományokat kaptuk: Szojka Gusztáv 3 frt, özv. Bánhidyné szül. Dugonics Terézia 3 frt, Klement Józsefné 2 frt, Juhász János (rókus) 1 frt. További adományokat még e hó 20-ikáig elfogadunk. A színházból. Tegnap rendkívüli előadás volt színházunkban: Haft Berta, Orgéni Aglaja és Timanoff Vera művésznők léptek föl egy nagyobbszabású hangversenyben, mely ének-, hegedű- és zongorarészekből állott. Lapunk az előadásnál korábban lévén bezárva, az eredményről csak szerdai számunkban szólhatunk , minthogy azonban ugyan a művésznők holnap még egyszer föl fognak lépni, annyit megemlítünk róluk, hogy művészetükről számos külföldi lap nagy elismeréssel nyilatkozik. E női művész-triász nálunk még eddig nem volt ismeretes, most látogatják meg először hazánkat, s tudtunkkal Sopronban léptek föl először néhány nap előtt és pedig nagy sikerrel ; a „N. Hirl.“ ottani tudósítója legalább a legnagyobb elismeréssel szól művészetükről. — A jövő heti színházi játékrendből kiemeljük a keddi előadást, amely Latabár Kálmán , a társulat közkedvességű bonvivantjának jutalomjátéka lesz, akit melegen ajánlunk a közönség pártolásába. Előadatik : „Az én Lipótkám“ vígjáték. (B. Nikó Lina assz. jutalomjátéka e napról a föntnevezett művésznők föllépte miatt maradt el.) — Fontos reformok életbeléptetésén folynak a tanácskozások tanhatóságunk körében. A polgári fiiskola kiegészítéséről van szó. A közigazgatási bizottság legközelebb fölhívást intézett az iskolaszékhez az iránt, hogy a polgári fiiskola, a helybeli viszonyoknak megfelelőleg, mily szaktanfolyammal lenne kiegészíthető. Az iskolaszéktől e tárgyban véleményes javaslat kívántatik. A közig. bizottság által fölvett kérdés már nem új ; az iskolaszék pár év előtt foglalkozott hasonló eszmével, sőt föliratot is intézett a közoktatásügyi minisztériumhoz a polgári iskola 5 ik és 6-ik osztálya helyett az intézet alsó 4 osztálya fölé állítandó kereskedelmi tanfolyam engedélyezése iránt. A minisztérium akkor megtagadta a helybenhagyást a tanhatóságunk által fölvetett tervtől. Majd a múlt év elején egyik iskolaszéki tag hozta ismét szőnyegre e kérdést, s azon körülményből kiindulva, hogy a polgári főiskolák szervezete, a tanfolyam hat évre terjesztése miatt, a gyakorlatban nem bizonyulhat életrevalónak, s az intézet négy osztályával szaktanfolyam volna legcélszerűbben összeköthető : polgári iskolánk fanuriját elodázhatlannak ítélvén, indítványt terjesztett be, hogy ez irányban egy tervezet dolgoztassák ki, mely indokolt fölterjesztés kapcsában küldessék föl a közoktatásügyi minisztériumhoz. Az indítvány elfogadtatott ugyan, de a tervezet még nem készült el, különösen amiatt, mert be akarta várni a polgári iskolai bizottság az érintett ügyben a polgári ten a holdvilágos oldalon ugyan , de arcuk oly közel volt egymáshoz és annyira elmélyedve voltak beszélgetésükben, hogy, mint a vakok, csak a lábaikkal tapogatóztak tovább. Egész közel haladtak el Gábor mellett, anélkül, hogy őt észrevették volna. De ő világosan látta, hogy leiz az csúnya leány volt, akit az a csinos legény magának kiszemelt; karjai hosszuk, lábai szélesek, vállai keskenyek voltak. De ő azért mégis gyöngéden és gondosan karolta át kedvesét, s amint így elhaladtak , vállaikon egymásba fogva karjaikat, a figyelőt mégis az irigységnek egy neme fogta el. Ez a fiú, gondolta magában , legalább nem lesz kénytelen egykor esténkint rideg lakásba térni be s a kályha mögött ülő macska dorombolásával megelégedni. Ez jókor hozzálátott, később talán észreveszi, hogy nem jól választott, no de hisz erre mindenkinek el kell készülve lennie. Aki nem mer, nem is nyer. De a legmostohább sors is elviselhetőbb kettesével; jobb, mint nem tartozni senkihez és a hemzsegő emberpárok közepette csupán terméketlen énünkkel összeházasodva lenni ! Ezen kissé merész tételhez érvén elmélkedéseiben, mély sóhajjal fordult vissza a sötét folyosóba azon szándékkal, hogy nehéz fejét és még nehezebb szivét ágyba tegye, midőn a túlsó ajtóból egy csinos kép merült föl előtte, melyet mintha csak az ő számára festettek volna oda, hogy fáradt érzékeit fölüdítse. A folyosó másik végén levő ajtó ugyanis az udvarra nyílt. Itt a holdvilág közepette a csörgedező kút mellett egy lányka állott, akit , bár háttal volt feléje fordulva, azonnal Gertrudnak ismert föl. Ruhájának ujjai egész vállig föl voltak tűrve, s belehajolt a kőmedencébe s látható kedvteléssel mosta meztelen karjait, melyeket aztán, mint a fürdő madár a szárnyait, magasra emelve megrázott a levegőben, úgy hogy a csöppek csillogtak körülötte a hold világában. Midőn ezt darabideig igy folytatta, lehajtó arcát a vizsugár alá és jól fejére csurgató a vizet, nem figyelve arra, hogy hal tekercsei szétbomlottak s több mint felényire a vízbe hullottak. Végre fölemelkedett s bólintgatta, rázta a fejecskéjét, mint azelőtt a karjait, s egyszersmind szorosan lezárt szemeit a hold felé fordította, mintha ennek sugaraiban akart volna megszáritkozni. De egyszerre csak hirtelen fölnyitá szemeit s ijedten körültekintett. — Egy kar bizalmasan körülfoná karcsú derekát s egy hang nevén szóli rá. (Folytatása következik.) politikai s felekezeti különbség nélkül mindenki részt vesz. Délután fogadtatás leend Klapkánál A kard holnap nyujtatik át Abdul Kerimnek, ki a hadügyminisztériumban banketet rendez.