Szegedi Híradó, 1877. január-június (19. évfolyam, 1-77. szám)

1877-05-30 / 64. szám

Tizenkilencedik évfolyam. 1877. Szerda, május 30-án­ 64-ik szám. Megjelen: Vasárnap, szerdán és pénteken reggel. Előfizetési föltételeié: Szegeden házhozhordással és vidékre postán. Egész évre 10 frt.­­ Félévre . 5 frt. Évnegyedre 2 frt 50 kr. Helyben a kiadóhivataltól elvitetve Egész évre 6 frt.­­ Félévre 1 frt 50 kr. Évnegyedre 2 frt 25 kr. POLITIKAI És VEGYESTARTALMU LAP. Szerkesztőségi iroda: hol a lap szellemi részét illető ügyekben értekezhetni. Klauzál-tér 209. sz. a. az udvarban balra Egyes szára­dra. © Is.r. Hirdetések dijai: A­ héthasábos petitsor vagy annak tereét egyszeri hirdetésnél 6 kr, kétszerinél 5 kr többszörinél 4 kr, és minden beiktatásná 30 kr. kincstári illeték fizetendő. A bizonyítékul kívánandó lapok és a nyugtabélyeg külön fizetendők. A „Nyílttériben a négyhasábos petitsor iktatási dija 15 kr. Hirdetések fölvétetnek: Szegeden a ki­adóhivatalban , valamint Pesten, Bécsben és Európa nevezetes­ városaiban létező valamennyi hirdetési irodában. Kiadóhivatal: Burger Zsigmoms özvegye könyv- és kőnyomdája, papír- és irószerkereske­­dése, hova az előfizetési pénzek és hirdetések küldendők. Szeged, május 29. Iszonyú napokat élünk ! A természet harcra szállott ellenünk s szörnyű rombolással boszulja meg az emberek oktalan erőszakosságát, amit rajta elkövettek. Látjuk a gunymosolyt s az önér­zetes boszankodást a „szakértő“ vizmér­­nökök arcain. — Ne tessék bennünket agyonnézni, kérjük szépen. Mert hiszen tudjuk mi is, hogy a természet ős ele­meit és erőit lehet , sőt kell is szabá­lyozni, s arra való az emberi ész, hogy azokat szilajságukban fékezze, idomitsa s a maga javára fölhasználja, — de csak okkal-móddal, óvatosan s megtartva bizonyos korlátokat; mert ami azon túl­megy, az már nem szabályozása, átido­­mítása a természetnek, hanem önmagá­ból való kiforgatása, ami képtelenség s iszonyúan megboszulja magát. íme, megszabályozták a Tiszát, Ma­rost, stb. átvágásokkal, alapos kombiná­ció nélkül és töltésekkel oly módon, mint mikor a gyermeket úgy bepólyázzák, hogy a lélegzetét elfojtják. Mit nyer­tünk vele ? Megmentettek a víztől száz- és százezer holdnyi területeket a rend­szeres földmivelésnek, de egyúttal kitet­tek az örökös elöntés veszélyének más, már művelt száz- és százezer hold terü­leteket és velök együtt egy sereg vi­rágzó várost és községet a Tisza part­jain ; mert a víz olyan bolond, hogy ha nem fér az emberek által ,számára k­í­­szitett Prokrusztes-ágyában, hát kitör, s kitör ott, ahol bir és nem keresi, hol van rét, hol van szántóföld és hol vá­ros vagy falu; de azt látjuk mégis, hogy mindig ott igyekszik leginkább kifelé, ahol azelőtt megvolt a természetes ki­folyási útja. A Maros gyászos bizonyságát adja most mindkettőnek. Szűk medrében nem férvén, kitört s először is fölkereste a mi szomszédságunkban levő régi biro­dalmát és sietett azt elfoglalni. De nem találta meg természetes lefolyását a Ti­szába s igy kénytelen volt nekimenni Uj-Szegednek és ennek romjain keresz­tül törni a Tiszába. Ha a vasúti töltés nincs, vagy ha e töltésnek elég tág nyi­­tása van ott, hol a Maros árja lefolyni szokott, a magaslaton fekvő Uj-Szeged ma is épségben áll, s az ár lefolyása a maga természetes útján gyorsabban tör­ténhetvén, a kár egyáltalában kevesebb volna. — így egy virágzó községgel s százak nyomorával kell most megfizet­nünk az osztr. államvaspálya-töltés ilyen építésének bűnét! S nézzünk följebb. Ott is siralmas, de egyúttal tanulságos kép tárul föl szemeink előtt a Maros balpartján. A szilaj ár Perjámosnál is kitört s megy rombolva Sz.-Péter, Szaravella romjain keresztül N.-Sz.-Miklósnak, a régi Aran­ka medrén, azelőtt a Maros vizének e természetes levezető csatornáján által — Pádéig s ott be a Tiszába. Hogy meddig terjed szét s mily rombolásokat visz végbe ez útjában, azt majd később fogjuk megtudni. Most csak azt akarjuk jelezni, hogy itt maga a természet jelöli meg az utat, melyen a Maros árját elvezetni lehet és kell, hacsak a mostanihoz hasonló szerencsét­lenségeket még számtalanszor s végül ma­gát Szeged katasztrófáját is megérni nem akarjuk. Szeged város és a környék ér­dekeltjeinek ezirányu fölterjesztését maga a törvényeiben örök és változtathatlan természet jött támogatni, fájdalom, iszo­nyú rombolás alakjában, amitől a gond­viselés bár óvott volna meg bennünket,­­ de ha már megtörtént a csapás, leg­alább tanuljunk belőle s amit most el­­hárítni nem bírtunk, lássunk utána, hogy azt a jövőben elháríthassuk. Feszült érdekkel várjuk, mit fog most már felelni a m. kir. közmunka- és közlekedési minisztérium a jelzett föl­­terjesztésre. Mi hinni akarjuk , hogy az abban elsorolt indokok meggyőzik kor­mányunkat arról, hogy a Maros fölös vizei levezetésének költségét az állam­nak kell viselnie. Ha azonban csalat­koznánk, akkor a veszély elmúlta után álljanak össze az érdekelt községek és birtokosok újra s fokozott erélylyel foly­tassák az ostromot, akkor zörgessünk a törvényhozás ajtaján is és ne szűn­jünk meg kérni, sürgetni mindaddig, míg a reménynek csak egy sugara ma­rad, hogy életmentő törekvésünkkel célt érünk. De ha minden reményhorgonyunk elszakad, még akkor sem szabad kétség­beesnünk s a tétlenség lethargiájába sü­­lyednünk, — módot kell keresnünk ak­kor is, az áldásos mű­ létesíthetésére, bár­mily áldozatba kerüljön az. Elvégre is lehetetlen, hogy az állam e mű végre­hajtásánál minden segélyt megtagadjon tőlünk, s e műnek létre kell jönnie, mert enélkül örökös katasztrófáknak maradunk kitéve, ezzel pedig a Marosvidék, ameny­­nyire emberi számítás megállhat, egy­­szers mindenkorra megszabadul a fenye­gető résztől s maga Szeged város is nyugodtabban nézhet a jövő elé, ha a Tiszától és Marostól egyszerre nem kell félnie. A Maros elleni teendőkkel külön­ben tisztában vagyunk; hogy a Tisza ellen mit kell tennünk, azt is megmon­dottuk már röviden, de elmondjuk még majd bővebben is, csak veszélyes ölelé­séből még egyszer kiszabaduljunk. Hazai ügyek. — Őfölsége a király tudakozást in­tézett a magyar kormányhoz az árvizek pusz­tításai s a károk mibenléte iránt; egyszersmind 4000 forintot adományozott elő­legesen a ma­gyarországi árvizsujtottak fölsegélésére addig is, mig a szükséges segély mérve iránt a hiteles tájékozás meglesz. — Az oroszok Erdély határán. Az erdélyi határszélen folyó muszka erődítési munkákra vonatkozó közleményeket egyik sze­­beni lap is megerősíti. A „Herrn. Zeitung“ sze­rint ugyanis a vöröstoronyi sá­roson túl fekvő Kinén nevű faluba (a legelső falu a határon túl) f. hó 18-án 230 egyénből álló muszka utász­kompánia érkezett, s rögtön a határszéli oláh erdőbe mentek, hogy ott pontonok számára dol­gozzanak föl anyagot. Az illető orosz vállalko­zónál egy idő óta 23 szebeni ács is dolgozik, m­a pedig 3 frt napibér mellett. — Miletics Szvetozár hűtlenségi perét a legfőbb itélőszék hétfőn d. e. tárgyalta. Mileticsre nézve a vizsgálati fogság helyben­­hagyatott, de dr. Kaszapinovics ellen is, kit a kir. tábla szabadlábra helyezni rendelt, a vizsgálati fogság újra elrendeltetett. — Előadó Osztrovszky József volt. A háború, Szeged, május 28. Az orosz seregek maholnap átlépik a Du­nát s megkezdik Törökország európai hatalmá­nak szétrombolását szuronyaikkal, miként szét­robbantják hajóikat a torpedónak nevezett po­kolgépeikkel, — és még ma sem tudjuk , hogy monarchiánk mit szándékozik tenni. Az összes magyar és osztrák lapok — alig pár kivétellel — napok óta s mind heve­sebben a mozgósítást és akcióbalépést sürgetik, sőt akad olyan bécsi lap, amely ezt már­is el­A harcterekről érkezett legújabb hí­­rek közt mindkét félre nézve van jó is, rosz is. Kis-Ázsiában a törökök ügye Ardahan elveszt­ése óta roszabbra fordult s az oroszok gyors és tömeges előnyomulása folytán könnyen válsá­gossá válhatik ; ez előnyomulásuk közben a tö­rökök többször föltartóztatták ugyan őket s ér­zékeny csapásokat mértek rájuk , így Karsz körül, hol állítólag 6000 orosz esett el,­­ de végre is a túlerőnek aligha­nem engedniük kell, ha egy nagyobb csatában döntő csapást nem mérhetnek rájuk. Az oroszok folyvást nyomul­nak elő Erzerum irányában, ahol csatát várnak. A törökök itteni komoly helyzetét azonban hamar kedvezőre változtathatja a hátuk mögött egyre fejlődő kaukázusi lázadás, me­lyet a törökök nagyban támogatnak ember- és fegyverszállítással, így e hó 23-án is az Ard­­ler- vagy Adler-foknál újabban 3000 cser­keszt tettek partra, 27-én pedig itt az oroszokat megverték, a várat be­vették és elpusztították. Már előbb az oroszok megkísértették Szudhum-Kaleh visszavételét, de az abeházok egy diadalmas csatában visszaverték őket, s ezúttal 300 orosz maradt a csatatéren. Az A­l - D­u­n­á­n­á­t még mindig csak ágyú­­harcok folynak. Itt a török hajóhadat a máso­dik nagy csapás érte egy nagy monitorjuk föl­robbanásában, amelyet egy táviratunk már fel­késettnek tartja. Ez áramlat ellenében a hiva­talos és „beavatotténak látszani akaró tollak még mindig szükségtelennek mondják a költsé­ges mozgósítást és biztatják a fölriadozó közvé­leményt, hogy ne féljen, a monarchia nem fog elkésni s érdekei biztosítva vannak és lesznek. De a puszta szó nem nyugtatja meg a fölzak­­latot kedélyeket, midőn a fenyegető veszélyt nap­­ról-napra növekedni látjuk, annál kevésbé pedig, mert minduntalan merülnek föl hűek , melyek a nyugtalanságnak ij meg uj tápot adnak. Csak néhány nap előtt merült föl egy osztrák sec­undo genitura alapításának hire, mely az egyesített Szerbiát , Boszniát és Hercegovinát külön királysággá gyúrva egy osztrák főhercegnek szánta. A kalandos terv hire Berlinből repült ki, ahol, úgy látszik, szerfölött szeretnék tolni az osztrák-magyar mon­archiát kelet felé, nyilván azon éppen nem is­tenes szándékkal, hogy ezt a szeretetreméltóságot a Habsburg ház osztrák-német tartományaival fizesse meg. E képtelen és szerencsétlen terv ellen mint egy vihar támadt föl az egész sajtó túl és innen a Lajtán, s most hallgatnak vele. Újabban meg ismét egyezményről beszél­nek, amely monarchiánk és Oroszország közt fönnállna a keleti háború folytatásának mérve­ és következményeire nézve; tudva azonban, hogy Andrássy régebben odanyilatkozott , hogy a monarchia számára a keleti ügyben teljes sza­badkez­et tartott fönn, e hírnek hitelt adni nem lehet. Bizonyos azonban, hogy Anglia több nap óta alkudozik Oroszországgal ugyane tárgyban s a legújabb hír szerint ez alkudozás már vé­géhez közeledik. Lehet, hogy külügyi kormá­nyunk ezt várja s csak akkor fog hatályosabban föllépni, ha szükség lesz reá. Tehát csak várjunk türelemmel és — tart­suk szárazon a puskaporunkat. mert. Az oroszok szénája azonban , úgy látszik, itt sehogy sincs rendben. — A hadseregben meszszeterjedő öszszeesküvésnek jöttek nyomára, minek folytán Wojdo­­m­o­s­z­k­i gróf ezredes állásától elmozdít­­tatott, más öt tiszt pedig Krajová­­ban főbelövetett. Féltestben a cser­keszek közt szintén összeesküvést fedöztek föl; a cserkesz katonák tölté­nyeikből kiszedik a golyókat. — A cserkesz ezredeket kénytelen az orosz főhadpa­­rancsnokság visszaküldeni , mert meggyőződött, hogy a harcban nem veheti hasznukat. * A szerb kormány, mint a „P. Sl.“­­nak távírják, újabban ismét biztosította a por­tát, hogy semleges fog maradni. A befolyások, melyek ez irányban Belgrádban érvényesülnek, igen nyomósak ugyan , de azért még nem sza­bad feltétlenül bízni a szerb ígéretekben. Régi szokás Belgrádban , hogy az ígéreteket nem szeretik megtartani. * A konstantinápolyi zavargá­soknak, úgy látszik, egyelőre semmi egyéb következménye nem lett, mint az ostrom­­állapot, melyet a kormá­ny kihirdettetett s a hatalmak képviselőinek közrejárulása mellett foganatosít. Eleinte beszéltek ugyan három mi­niszter — se közt Redif pasa hadügyminisz­ter — lemondásáról, de eddig ez sem bizonyult valónak. A forrongás — melynek jelentőségét a török kormány lehető minimumra leszállítani igyekszik — nem igen szűnt s a török lakos­ságot csak egy erélyesebb kormány lenne képes megnyugtatni, amelynek élén az oly méltatlanul száműzött Midhat basa állana. — Most az a hir, hogy az angol kormány azon törekszik, hogy Midhat és Ah­med Vefik, a tö­rök képviselőház elnöke közt kibékülést hozza­nak létre. Óhajtandó, hogy az angol befolyás érvényesítse magát s Midhat basát mielőbb a török kormány élén láthassuk ; az ő erélye­ és lángeszére sohasem volt a fényes portának na­gyobb szüksége, mint ma. * * Oláh komédia. Az oláh kormány most a királyság intézményét és méltóságát éppen úgy prostituálni törekszik, mint azt a múlt évben az összes kabinetek megbotránkozására Szerbia tette. — A fejedelem tűrte , hogy őt a szenátus szónoka, Bratiano, (a miniszter­­elnök öcscse) királynak címezte, hanem azt nyerte vele , hogy ez ostobaság ellen a szenátus szólalt föl. Táviratok: Bécs, május 28. A „N. Fr. Presse“ je­lenti, hogy a cár e hó 29-én éjjel Pod­­wolocyskán, Lembergen és Cserno­­vitzon át Plojestibe utazik. Jelenti továbbá, hogy Kri­vauban lázadás tört ki , az orosz csapatok el­űzettek. Bécs, május 28. Bukarestből máról kelt távirat jelenti a „Pol. Corr.“ nek . Cogolniceanu köriratot intézett a romániai Ügynökökhez, mely Románia függetlenségi nyilatko­zatát mint bevégzett tényt adja tudtuk Az egész román hadsereg 40,000 emberből áll s Kis-Oláhországban központosit­­tatik. Konstantinápoly, május 28. A la­­ristáni alkormányzó sürgönye a hadügyminisz.­­terhez jelenti , hogy a török csapatok Massza­basa vezérlete alatt Ardakan várát ismét megszállották. — Nevezett kormányzó e hírt a livannei kaimakam sürgö­nyében vette; a kaimakamnak e hírt egy cser­kesz vitte meg. A képviselő-kamarában az aleppói képvi­selő kifejtette a katonai helyzetet Ázsiában és indítványozta , hogy valamennyi miniszter föl­­szólíttassék a kamarában való megjelenésre, hogy a hozandó rendszabályokra nézve azzal egyetértésre jussanak. Ez indítvány egyhangú­lag elfogadtatott. Konstantinápoly, május 28. Néhány személy száműzetett, a fegyverek elkoboztatnak, a nyugalom teljesen zavartalan. — Ázsiában jelentéktelen küzdelmek történtek. — A törö­kök helyt állanak Szuchum-Kaleh-ban és vi­dékén. Bécs, május 28. A „Pol. Corr.“ jelenti Konstantinápolyból e hó 27-ikéről . Az ostrom­­állapottal egyidőben életbeléptetve jön a hadi­törvény az állam biztonsága ellenében cselekvő személyek ellen, kik , ha idegenek , kényszer útján kiutasíttatnak. A kamara elnapolása vár­ható. — A szultán megtilta, hogy előtte Midhat basa visszahívásáról szóljanak. — Mukhtar basa visszavonul Erzerum födö­­zésére. Bécs, május 28. A „N. Fr. Pressé“-nek jelentik Peruból. A kamara mai ülése elfogadta azon indítványt , hogy a minisztérium fölszólí­tandó, a haza védelmezésére szükséges rend­szabályokat közösen megvitatni. — Itt azon hir van elterjedve, hogy Mussa basa, k­urd főnök, véres küzdelem után vissza­foglalta Ardahan várát. Helybeli újdonságok. — A s­zírvizveszély. Az utóbbi két nap alatt csillapult a veszély s ennek következté­ben a fölizgatott kedélyek is nyugodtabbak. A vá­ros alatti tiszavonal töltései a polgárság megfeszített munkássága folytán tetemesen föl vannak ma­gasítva, a vár melletti csorgás rendbehozva, s megnyugvást nyújtanak afelől, hogy a város alatt nem fenyeget akut veszedelem. A tisza-

Next