Szegedi Híradó, 1877. július-december (19. évfolyam, 78-155. szám)

1877-07-04 / 78. szám

hogy onnan a bo­lgárorsz­ági csata­térre menjenek. Meglehet, hogy így áll a dolog ,­­ akkor Montenegró mégis áldhatja a muszkát, aki elég jókor kelt át a Dunán. Hanem hiszen ez a vad népség sok bajt okozhat már a töröknek, ki­vált ha igaz, amit egy raguzai sürgöny mond, hogy az eddigi csatákban oly roppant vesztesé­geket szenvedtek, hogy seregök 9000-re ol­vadt le. Értekezlet a vízveszélyek ügyében. Szeged város törvényhatósága az állandóvá lett vízveszélyek elhárítása végett megindítandó mozgalomnak élére állván , egy ez ügyben tar­tandó nagy értekezletre a következő meghívást bocsátotta ki: A múlt évi és az idei rendkívüli árvizek szomorú tapasztalatokról győztek meg bennün­ket, mely tapasztalatok a Tiszavölgynek előbb­­utóbb bekövetkezhető aggasztó jövőjére hagynak következtetni. A mind sűrűbben előforduló ví­záradások, melyek évenként nagyobb tömegben folynak le s évről évre magasabb vízállással ismertetnek meg bennünket, ha katasztrófát nem szülnek is, bizonyos vidékeken való kitörések által, mégis egyes tájaknak végpusztulását, teljes kimerülé­sét vonandják maguk után az évről évre igé­nyelt töltésmagasítás és védelem súlyos költségei következtében. Ha az árvízzel szemben nem áll egyéb el­hárítási mód, mint pusztán a töltésmagasítás, el­­érkezend az idő, midőn a töltésmagasítást az érdekeltek teljesíteni különféle okok következ­tén tenni képtelenek lesznek, s akkorra beáll a csapás, melytől mindannyian rettegünk. De mert azt hiszszük, hogy a megújuló vész elhárítása egyéb módon is eszközölhető, s mert azt hiszszük, hogy a külföldön alkalmazott védrendszer az általunk követettnél sikeresebb, s az eredmény is megfelelőbb , azért szükséges­nek találtuk, hogy e fölött az összes érdeklet­tekkel behatóbb tanácskozmányba bocsátkoz­zunk s mindenek fölött azt tisztázzuk, ha vál­jon a meg-megújuló vizveszélyek elhárításának az általunk követett módján túl nem lenne-e más módozata is? Szükségesnek ismerjük e tekintetben mindenekelőtt egy érdekele­t­­len szakférfiú javaslatait kikérni, aki ta­nulmánya tárgyává tenné a tiszaszabályozás ösz­­szes műveleteit, hogy ekként kijelölné mindazon irányzatokat, amelyek útján tagadhatlanul ag­gasztó­ állapotainkon javítani lehetne. A Tiszavidék, s nevezetesen az alsó Tisza környékének lakói, mondhatni, a szabálytalanu nyegető csapásait úgyszólván évenkint kénytele­nek óriási erő­s áldozatok árán eltávolítani.­­ Ugyanis a felső Tiszának minden átmetszése nagy gonddal képeztetvén ki, a rövidebb lefo­­lyási utat nyert viz nagyobb eséssel, jelentéke­nyebb gyorsasággal és sokkal rövidebb idő alatt ér le az alföldre, hol az átmetszések hiánya, vagy ezek kiképzésének elhanyagolása követ­keztén a viz lassú folyást nyer, megtorkolódik s földuzzad, s igy a veszély itt mester­ségesen és s­z­á­n­d­é­k­k­a­l v­a­n a fe­l­ső Tisza javára előidézve. Az alsó Tiszavidék helyzetét ezenfelül az is veszélyessé teszi, hogy a rohamos áradással egy-két nap alatt leérkező Maros vizének elve­zetése, vagy az áradat megoszlása felől gondos­kodva nincs. A Maros hirtelen és gyorsan bekö­vetkezni szokott áradása már magában véve komolylyá teszi a helyzetet, s ha a Maros árja még egyúttal magas tiszai vízállással esik össze, a katasztrófa nemcsak a Maros, hanem egyúttal a folyásában ezáltal visszatartott Tisza vonalán is elkerülhetlen. Ezen állapotok orvoslást igényelnek, s ezen állapotok mi módon való javítása s a vész elhá­rításának kérdése tüzetes, s többoldalú megvi­tatást igényel. Tudva azt, hogy nézeteinket a fentebbiek fölött legtöbbnyire osztja, s tudva azt, hogy a legközvetlenebbül bennünket fenyegető vész ha­tását tapasztalta, s számítva arra, hogy saját érdekéből is az al-tiszai átmetszések kiképezte­­tését, a Maros fölösleges vizeinek elvezetését s a tiszaszabályozási műveleteknek egy érdeke­setlen külföldi szakértő által leendő megvizsgál­­tatását óhajtandónak tartja, s e végből idősze­rűnek találja, hogy a föntebbiekben előadottak orvoslása tekintetéből a kir. kormányhoz egy kimerítő s indokolt fölterjesztés intéztessék. — mindezeknek reményében kérjük , hogy a folyó évi július hó 8-án délelőtt 10 órakor városunkban (szaképületi közgyűlési ter­münkben­ tartandó értekezletre meg­­jelenni, esetleg ezen értekezletre meghatal­mazott képviselőt küldeni szíveskedjenek. Tisztelettel kérjük egyúttal, hogy érkezése időszakát, esetleg meghatalmazottja neveit ve­lünk eleve tudatni szíveskedjék. Szegeden, 1877. évi június 10-én tartott közgyűlésből. Pálfy Ferenc, polgármester. Háborús dolgok. * Az oroszok a Dobrudzsában. Miután az oroszok már megszállották Tulcsát, s előreláthatólag Isaktsát is meg fogják szál­­lani, a Sulina torkolatában volt török hadihajók Küstendjébe rendeltettek , hogy közremű­ködjenek a­ csernavoda-küstendsei vonal védel­mében.­­ Nagyon valószínűtlen azon hír, hogy egy török hadcsapat Babadaghnál útját akarja állani a Dobrudzsa északi részéből előnyomuló­­ oroszoknak, mert mindenesetre hátulról támad­­tatnék meg a Hirsovába már benyomult orosz csapatok által. Az oroszoknak a Csernavoda- Medsidje-Küstendjébe vonulásra két út áll ren­delkezésükre ; az egyik a roszabbik, Macsinból Hirsován át Csernavodába, a másik Isaktsából, Babadaghon keresztül, Medsidjébe vezet: mind­kettő körülbelül 15—17 mértföld hosszú. Cser­­navoda Medsidje előtt s a hatalmasan megerő­sített Traján-sánc mögött fekszik. Ezen túl kö­vetkezik Silistria-Várna, a törökök erős hadál­lása, és még ezen túl, mintegy háromnapi me­netre, a bolgár harctér legerősebb stratégiai vo­nala, a r u s c s u k-s­ám­­­a­i vonal, mely Vár­nával vasúti összeköttetésben áll. A török had­erő ily erős vonala ellen előrenyomuló dobrud­­zsai orosz hadsereg főfeladata valószínűleg ab­­ból álland, hogy az ellenséget jobb oldalán el­foglalva s a rá nnégy szögben álló sereget ma­gára vonva, a főhadseregnek a Dunán való át­kelést megkönnyítse. Ha ez a demonstrációra rárendelt hadtest csak gyönge ellentállásra ta­­ál, akkor valószínűleg második feladatát fogja képezni a Buscsuk, Sumla és Várna közötti összeköttetés megszakítása. A törökök, hogy ezt meghiúsítsák, tömegesen küldték a tüzérséget a vár négy­szögből Csernavodába és Kustendjébe, nagyobbítják a Medsidjénél fekvő megerősí­tett tábort.* A nemzetközi jog és az orosz hadviselés. A porta hivatalos nyilatkozatot tesz közzé az oroszok azon eljárása ellen, mely­­lyel a tengeri hadijogot sértik. E nyilatkozat így hangzik: Ellenére azon szabályoknak, me­lyek szerint a tengeri háborúk mindenkor vi­seltettek, Oroszország, tengeri támadásainál, fö­lötte méltatlan eszközökhöz nyúlt. A következő esetek be fogják bizonyítani, hogy mely módon hajlandó Oroszország a népjog elveit a nem har­colókkal szemben tiszteletben tartani. Június 20-án szerdán délelőtt 11 órakor egy orosz hajó egy kereskedelmi hajóra támadt, mely ottomán lobogó alatt az aidoszi kis feketetengeri kikötő­ben horgony­zott, s fedélzetére robbanó anyago­kat vetett, melyek a kereskedő hajót légbe rö­pítették. Ugyanazon napon orosz torpedó-gőz­­bárkák torpedókkal megtámadtak három török kereskedő­ hajót, melyek Kuri-Sileh előtt horgo­nyoztak, Amarrától 15 teng, mértföldnyire ke­letre, s mind a három hajót fölrobbantották, mely alkalommal a legénység nagy része oda­veszett. ____ ___ Táviratok. Pera, Jun. 3». A törökök Küs­­tendsében roppant ereditéai építmé­nyeken dolgoznak. Medsidjébe orosz kémcsapatok jöttek. — Dobrudsában ,‘*lu föllázadt a vissza- k­ákat ellen, ami repressá­röl. A visszavisil S.S* utóbbiak részé­ben történik ; a cserkeszek folytono­san csetepatéznak az orosz el­őcsapat kozákjaival. Hasszán herceg 35.000 embert vezényel. Bukarest, jun. 27. („D. Ztg.“) Tegnap a Gyurgyevo és Zimnica közti átkelés nem sikerült; az oroszok erős veszte­ségeket szenvedtek. Dragomiroff orosz tábornok Slobod­­ziában megsebesült és tegnapelőtt meghalt. A cár meglátogatta holttestét és könyezve két­szer megcsókolta. (D­­) Athéné, jun. 28. Korfuban h­a­d­i­s­z­e­r­­r­e­­ rakott s Prevosába szánt 180 ládát l­e­­foglaltak. Photiades (athenei török követ) tiltakozó jegyzéket nyújtott át s jelenté, hogy török hadihajók vannak kirendelve a lefoglalt hadiszert erővel is elvinni. E pilla­natban vértes korvettek mentek Olgába, hogy Korfunak az angolok által garantirozott semlegességét megvédelmezzék. Izg­atottság uralkodik. Helybeli újdonságok. —k. A városi zenede első nyilvános vizsgálata pénteken délután ment végbe az ol­vasó-egylet dísztermében, nagyszámú és váloga­tott közönség jelenlétében. — A valóban díszes mindkétnemű közönség soraiban ott láttuk a nevelés minden ága iránt melegen érdeklődő fő­ispánunkat, a polgármester urat s több előkelő városi tisztviselőt. — Az előadás kitűnő részle­teket nyújtott, de általában is nagyon kielégítő volt. Mondhatjuk pedig, hogy a zenede iránt ma már, újravezetése után két évvel, az igé­nyek nem voltak éppen csekélyek. Igaz ugyan, hogy ez intézet tanári karának szervezete még nincs ott, ahol azt mi — a kiadásokat tekintve — látni szeretnénk (e thémához alkalomszerű­­leg még majd bővebben is hozzászólunk), az igyekezet és jóakarat azonban, párosulva a fi­atal tanerők szakértelmével, szép eredményt biz­tosított. — A zenede növendékei a megelőző napon az elméleti rész kezdetleges ismereteiből tettek vizsgát, a fentebbi napon pedig a gya­korlati vizsgálat volt sorrenden. A növendékek 17 számot adtak elő. — Az érdekes programm fölváltva ének-, zongora- és hegedű-előadások­­ból állott, igen tapintatosan rövid és élvezhető darabokból összeállítva.­­ A növendékek közül leginkább kitűntek : Csömör Béla, Wolf Lipót hegedűn, Seidmann F. zongorán, Ikervári Ida, Kovács Mari énekben és zongorán, továbbá Gácsér Emma, Koncsek Mari s többen, akik szép tehetség és szorgalom jeleit adták s vezető tanáraiknak becsületet szereztek.­­ Az előadást ráadásul a helybeli vonónégyes zárta be Beetho­ven F. négyesének két első tételével, mely a szsgálat szép berekesztője volt. A közönség tel­jes megelégedéssel és azon tudattal távozott, hogy városunk a zenedében a finomabb neve­lés és müszlés terjesztésére hivatott életrevaló intézményt bir. — Mi magunk is készséggel osztozunk e fölfogásban s jó lelkiismerettel ál­líthatjuk, hogy az ifjú intézet ez első debütjével jó irányban mutatta be magát, úgy hogy megbol­dogult elődét vele egy napon említeni sem le­het , azonban ki kell mondanunk azt is, hogy vannak hiányok, erős hézagok, amiknek pótlá­sától, ha az intézet fokozatos haladását akar­juk, okvetlenül gondoskodni kell. Az ig. tanács jól ismeri azokat s erélyétől megvárjuk, hogy a bajokon segíteni fog.­­ A hétpacsirta kerti mulatóhelyére ugyancsak rászolgál az idő , egymást érik benne a mulatságok. A gymn­­ifjúság táncmulatsága után következett csütörtökön a jót­­n­ő e­gy­le­t­é; ez amily elegáns volt, és annyira gyéren volt látogatva, s így az egyesület pénztára, saj­nos, aligha gyarapodott. A rendezőség sokkal helyesebben tesz vóla, ha egyelőre kitér a ne­kitódult mulatságverseny utjából s inkább ké­sőbb tartja meg.­­ A dalárda dal- és tánc­­estélye másnap, pénteken, már ismét erősen vonzott; a pacsirtakert egészen megtelt díszes férfi- és hölgyközönséggel, noha a nyűgat felől borongott felhők már 8 órakor kezdenek per­metezni. Az előadás azonban elég szerencsésen lefolyt az utolsó számig, melyet a nekitódult eső félbeszakasztott s amelyet aztán a vendéglő­teremben adott elő a dalárda, hol a közönség összezsúfolódott. A dalárda ezúttal nagyobbára uj darabokkal lépett föl s mindannyit szép össz­hanggal, hatásosan adta elő. N­o­v­á­k­­ Julia k. szép szavalata szintén köztetszésben részesült. Az 5-ik szám — B. Nikó Lina assz. éneke — elmaradt. — A rövid eső után, fél 11 óra felé, az idő kedvezőre fordult s a táncmulatság a kertben kedélyesen folyt tovább. — Tegnap ugyancsak a pacsirta-kertben az alfó vasút mun­kásai rendeztek mulatságot, amely szintén iig és látogatott volt. — Denique úgy mulatunk, mintha nem is minket sújtott volna az árvíz! — Hymen. Helybeli legkeresettebb fiatal ügyvédeink egyike, Török Sándor, holnap tartja esküvőjét Jászberényben az itteni művelt körökben is ismert özv. Czettlerné szül. K­o­ó­r Etelka asszonynyal, Jászberény egyik leg­szebb s müveltlelkű hölgyével, lapunk szerkesz­tőjének sógornőjével. Állandó boldogságot kívá­nunk a fiatal pár szép frigyéhez. — A szegedi polgári dalárdájuk 7-én, jövő szombaton, fog először nyilvánosan föllépni a 7 pacsirta­kertben adandó hangver­senynyel, amelynek műsorát jövő számunk ho­­zaadja. Addig is fölhívjuk az új dalártestületre a közönség figyelmét.­­ A bánomkertek birtokosai­ és az ottani háztulajdonosoktól érzékeny panaszt vet­tünk. A sok esővíz ugyanis lefolyást nem nyer­hetvén, az ottani terület nagy részét elborította s ma már nemcsak a kertek vannak jobbára iast il esy rész® r.A. kipárolgásával az egész város közegészségét is fenyegeti. A bajon, mint állítják, könnyen le­hetne segíteni az úgynevezett kőlyuk kibontá­sával, melynek az árvíz elleni betömése akadá­lyozza a víz lefolyását. — Sürgősen fölhívjuk e mizériára a hatóság figyelmét. — Zombory M. vasbátor-kiállítását ma d­­e 9 órakor nyitja meg. Most még tisztán csak a kisorsolandó tárgyak vannak kiállítva, de ez is érdemes a megtekintésre.­­ Pénzkuruzslás. Régi nóta , de még mindig akad együgyü, aki megjárja rajta. Libor Mihály h.­m.-vásárhelyi tanyai lakoshoz folyó hó 12-én beállított egy cigányasszony s a háziaknak értésére adta, hogy a pincéjükben pénz van, de azt csak ő tudja fölvenni. Az egyezség megtör­ténvén, apjuk, anyjuk a cigányasszonynyal do­loghoz láttak ; ez utóbbi szentelt viaszgyertyák­kal és szentelt vizzel manipulált az ásásnál s nemsokára akadtak is egy pár csillogó ezüst tal­lérra (amit persze a boszorkány bűvölt oda a saját szoknyazsebéből). Itt azonban pauza állott be, nem akart több pénz jönni. A cigány asszony kijelente, hogy a pénz fáradt, de majd kijön az holnap, addig ő imádkozik az anyaszentegyház­­ban, hoz uj szenteltvizet, sat. , de mindezekhez szükséges 300 frt is, mert csak ennek a segítsé­gével lehet a kincset biztosan elővarázsolni. Ap­juk, anyjuk nagy szamár lévén, belenyugodtak s másnapra előteremtettek 270 irtot, mert töb­bet nem bírtak. A kuruzsló persze evvel is be­elégedett s a munka különféle hókuszpókuszok közt újra megindult; ezalatt a cigány asszony­nak bőséges alkalma volt bákóival célját érni. Denique, a kincs ekkor sem kerülvén pincevi­lágra, a kuruzsló tehát abbahagyatta az ásást, s azon megnyugtatással, hogy a kincs még min­dig fáradt, hanem holnap bizonyosan kiveszi, eltávozott. Várták aztán másnap, de biz az nem jött , ekkor kezdett valami sejtelem­ hajnal de­rengeni az öregek agyának homályában, siet­nek az almárjomhoz, kiveszik a cigányasszony által rongyokba burkolt pénzüket, de biz az nem volt már bankópénz, hanem rongyos pa­­pírcsomag, amiből csak készítik a bankót. Volt persze fültevakarás és sápítozás. Siettek aztán jelentést tenni, ide is értesítés jött Szegedre, eltelt vagy 10 nap, míg a cigányasszony meg­került Gyémánt Erzsébet ő mocskossága sze­mélyében, aki főhadiszállását Dorozsmán tartja. A helybeli rendőrség csípte meg az „Újvilág“ sörházban, ahol kedélyesen sörözgetett hason­szőrű cimboráival. Szerencsére a pénz nagyobb része is megkerült. És most Libor Mihály uram bizonyosan nem keres többé kincset cigányasz­­szony vezetése alatt, hanem majd akad más is­tenlova, aki még nem tett próbát. — A Keméndyné tanitónő-képzőintéze­­tének vizsgájáról szóló tudósítás s több helyi érdekű közlemény mai számunkból kimaradt; szerdán mind jönni fognak.­­ Meghívás. A szegedi iparos­ ifjak egyle­tének r. bizottsága f. évi julius hóban három fölolvasást rendez saját helyiségében, melyre az egyesület tagjai és a t. c. közönség tisztelettel meghivatik. Julius 1-én, vasárnap, este 7 órakor Gelléri Mór ur: „az iparos oktatásról,“ Julius 8-án este 7 órakor, Kunfalvy Nán­dor ur : a „léghajózás történetéről.“ Julius 15-én este 5 órakor Eisenstädter Lukács ur : a „szociál­demokratákról“ tartanak fölolvasást. Szegeden, 1877. junius 30. Kabók Imre, egyl. titkár. — Értesítés. Alólirott tisztelettel érte­sítem a t. c. szüléket, hogy a szünidőben na­ponként d. e. 8—10 óráig osztályomban ma­­gántanítást fogok tartani, s a népiskolai tantár­gyakon kívül a középtanodákba lépni szándé­kozóknak a német nyelvből is oktatást adan­dók. Osztályom a Schaffer-féle házban (sörház­­utca) van, s az előadások julius 2-án veszik kezdetüket. Szeged, 1877. jun. 29. Nagy Ferenc IV. oszt. tanító. L­egújabb. Az „Egyet.“ egész sereg szenzációs távira­tot közöl a török fővárosból, amelyek szerint Rodich báró összeköttetésben Ali Mon­­tenegróval, azt élelmiszerrel, fegyver­­rel, póterővel (?) látja el, kémeivel értesíti a törökök hadmozdulatai­ról, sat. Egyszóval: az osztrák határ ké­pezi a montenegróiak hadjáratának legfőbb bázisát. Továbbá , hogy a határvidéki osz­trák csapatok összejátszanak a bosnyák fölkelőkel és gyakran lő­nek a török katonákra. A török kor­mánykörökben e miatt roppant nagy az izga­tottság , erélyes jegyzékre készülnek. Éjjel érkezett eredeti távirat. Szt.-Pétervár. (jun. 30.) Hivatalos jelentések szerint az oroszok Zevinnél megverettek, halottaik száma igen nagy. B­é­c­s. (jun. 30.) Tegnap az oroszok Ni­­kápolynál átkelést erőszakoltak, mely azonban nem sikerült. Vegyes. * Muszka cárnak jó lenni! Custine luu.i.u. . •„ A musalto A Harri B’ips vezet orgyil­kosság által mérsékelt zsarnok­­s­á­g.“. 1517-től (a cárok ekkor vették föl e ti­tulust) a legkevesebb cár halt meg természetes halállal. — „méreg“ és „szűkre­ szabott nyak­kendő“ szabadította föl a cárok nagyobb részét az élet terhei és a zsarnokság gondjaitól. És az újabb korszakban e két veszedelmes beteg­ség ugyancsak dühöngött. A mostani cár elődei Pál, I. Sándor és Miklós voltak. — Pál saját nyakkendőjével fojtatott meg, míg reményteljes fia és trónutódja — az „át­usság“ és „huma­nitásáról“ oly híressé lett „szent szövetség“ megalapítója — egy mellékszob­jan térdein imádkozva hallgatózott. I. Sándor, ki a most leírt módon lett cárrá, egy déloroszországi útjá­ban méreg által múlt ki, s a jelenlegi cár atyja, Miklós, az utolsó török háború vereségei követ­keztében valószínűleg szintén megmérgezés kö­vetkeztében halt meg. — Vájjon mily betegség fogja II. Sándor halálát előidézni ? Üzleti tudósítás. Szeged, 1877. június 30-án. Időjárás derült. Hőmérséklet reggel 20­­. fok meleg. A Tisza vízállása : 5 méter = 15' 10" 0'" 0 fölött. A múlt hét végén beállott termékeny eső a hőmérsékletet lényegesen lehűtötte és a mos­tani időjárás a vetésekre általában kedvezőnek mondható A búzanövényen mutatkozó rozsda és üszög iránt a panaszok szaporodnak s igy kitűnő ter­méshez­ való reményeink részben meghiúsultak, jó középtermésre azonban még mindig számít­hatunk. Rozsból és árpából, amelynek vágása már­ foganatba vétetett, jó terméseredményt vá­runk. Zab- és kukorica­növények állása jó re­ményekre jogosítanak. A gabnakereskedésben üzletpangás uralko­dik. A repce-üzletben a hangulat meglanyhult. Bánsági repcéből a készletek már csekélyek, holott káposzta-repce még alig hozatott a piacra. A gabnaárak névlegesek. Jelenlegi árak a helybeli vasúthoz szál­lítva a következők : Búza tiszai 76—77. kilogra­méterm. 12 frt —12 frt 20 kr. Búza bánsági 74—75.6 kilogr. métermázsa 11 forint 20—60 kr. Rozs 72—73 kilogramm métermázsa 8 frt 80 kr—9 frt. Árpa 60—62 kilogr. méterm. 5 frt 50—70 kr. Ten­geri méterm. 6 frt— 6 frt 20 kr. Zab méterm. 6 forint 30—40 kr. — Köles métermázsa 5 forint 60—80 kr. — Bánsági repce 14 forint 70 —80 kr. — Káposztarepce 15 frt. Felelős szerkesztő : N­agy Nándor-

Next