Szegedi Híradó, 1877. július-december (19. évfolyam, 78-155. szám)
1877-08-01 / 91. szám
Tizenkilencedik évfolyam, 1877. Szerda, augusztus 1-én. 91-ik szám. Megjelen: Vasárnap, szerdán és pénteken reggel. Előfizetési föltételek: Szegeden házhozhordással és vidékre postán, sz évre 10 frt. Félévre . 5 frt. Évnegyedre 2 frt 50 kr. Helyben a kiadóhivataltól elvitetve Egész évre 9 frt. Félévre 1 frt 50 kr. Évnegyedre 2 frt 25 kr. POLITIKAI És VEUYESTAHT ALMIT LAP, Szerkesztőségi iroda: hol a lap szellemi részét illető ügyekben értekezhetni, Klauzál-tér 209. sz. a. az udvarban balra. Egyes szám ára, S Irr. Hirdetések díjai: A héthasábos petitsor vagy annak tervére egyszeri hirdetésnél 6 kr, kétszerinél 5 kr, többszörinél 4 kr, és minden beiktatásnál 30 kr. kincstári illeték fizetendő. A bizonyítékul kivonandó lapok és a nyugtabélyeg külön fizetendők. A „Nyílttériben a négyhasábos petitsor iktatási dija 15 kr. Hirdetések fölvétetnek: Szegeden a kiadóhivatalban , valamint Pesten, Bécsben és Európa nevezetes városaiban létező valamennyi hirdetési irodában. Kiadóhivatal: Burger Zsigmond özvegye könyv- és kőnyomdája, papír- és irószerkereskedése, hova az előfizetési pénzek és hirdetések küldendők. Szeged, július 31. Néhány nap óta egymást érik a szenzációs hírek, oly tényeket jelentők, amelyek harsány hangon hirdetik, hogy a keleti kérdés rohamléptekkel közeledik a fordulóponthoz, melyen túl az események ingadozó mérlege határozottan az egyik vagy a másik harcoló fél javára fog lebillenni. Elég egyszerűen elsorolnunk az egymást gyorsan követő fontos eseményeket, amikből kommentár nélkül is megérthetjük, hogy azok a keleti dráma kuszáti csomójának megoldását, vagy az európai háborút készítik elő. Kezdjük Anglián. A brit oroszlán várakozó helyzetéből kilépett, nagyot mozdult a muszka kegyetlenkedések miatt és úgy tesz, mintha ugrani akarna. Kire ? Azt hiszszük, ez nem lehet kérdés : arra , aki érdekeit fenyegeti, s ez a muszka. Ugyanezen időben , midőn Anglia féllábbal már belelépett az akcióba, midőn hadihajói megkezdék a manővíírozást s a hadseregszállitást, — a törökök legnagyobb államférfia, az oly méltatlanul száműzött Midhatbasa, egyszerre rehabilitáltatik s mint a szultán megbízottja megjelenik Bécsben, hogy fontos diplomáciai küldetést végezzen. S ott van még most is. És ismét ugyanezen időben Magyarország fővárosában megpendül a népgyűlés eszméje és gyorsan foganatosíttatik. A 10—15 ezer főnyi népgyűlés a humanitás nevében hangosan tiltakozik az orosz barbárság ellen, és proklamálja a nemzet érzületét és közvéleményét, hogy Oroszország terjeszkedési politikája Magyarország és Ausztria érdekeivel öszszeférhetlen. S anépgyűlések , mintegy villanyütésre , az egész országban megerednek s dörgő hangon kiáltanak átkot Oroszországra és sürgetik ellene az akciót. És ezalatt, ime , Bécsből jelenti a hírverő, hogy a katonai mozgósítás küszöbön van ; ő felsége tanácsot ül közös és a két államfél minisztereivel, mely a keleti kérdésben kimondja a döntő szót, megjelölje az irányt, hogy a monarchia az események mérlegébe aszerint vesse Brennus-kardját. A politikában is, mint minden emberi ténykedésben, lehet ugyan és van is a véletlennek szerepe , de hogy az imént elsorolt nagyjelentőségű mozzanatok véletlenül jöttek volna ily gyors egymásutánban, az alig hihető, s részünkről sokkal elfogadhatóbbnak tartjuk azt a föltevést, hogy azok közt benső, okozatos összefüggés van, melyet a diplomáciai színház kuliszszái mögött működő kezek alkottak. — Ebben a hitünkben, vagy mondjuk, sejtelmünkben, nem ingat meg, sőt inkább megerősít az, ha a félhivatalos sajtó ennek az ellenkezőjét állítja s a többi közt például tagadja, hogy Midhat basa Bécsben való jelenléte a küszöbön álló rendszabályokkal összefüggésben volna ; mert hiszen tudjuk, hogy az ilyen kényes dolgokat titkolni kell mindaddig, mig a nyílt föllépés ideje el nem érkezik, s a félhivatalos sajtó talleyrandi nyelve arra való, hogy az ilyen kuliszsza-titkokat leplezze. Azonban ez végre is csak sejtelem, amelynek helyességét vagy téves voltát csak a jövendő fogja kimutatni. E pillanatban még nincs iránytűnk a biztos tájékozódásra, s aligha is lesz hamarosan , mert nem tartjuk valószínűnek, hogy a bécsi közös minisztertanácskozás döntő megállapodásait — ha csakugyan létrejönnek ilyenek — most mindjárt dobra üssék. Azon kérdésre , amely ma minden ajkon lebeg, hogy : mit fog tenni monarchiánk az orosz-török háborúval szemben ? — a további események fogják megadni a feleletet. E tekintetben az első biztos iránytű a mozgósítás mérve lesz ; amíg csak arról van szó, hogy két vagy három hadtestet mozgósítsunk , addig nincs kizárva annak a lehetősége, hogy döntő köreink nem akarnak komoly akciót oly értelemben, amint mi óhajtjuk , mert ekkora haderő elég arra, hogy Boszniát, Hercegovinát megszálljuk s esetleg Szerbia harcvágyát lecsillapítsuk, de nem arra, hogy a muszkát, ha győzni talál, hóditó törekvésében megakadályozsuk. A komoly akció jele tehát az lesz , ha nagyobbmérvű mozgósítás történik. Mi ez utóbbit várjuk és erősen reméljük ; nem hiszszük azonban, hogy monarchiánk beavatkozása máris küszöbön állana; ezt nem is szeretnénk, de erre ma még nincs is szükség; ennek az ideje akkor lesz, ha a bolgárországi csatatéren az oroszok döntő győzelmet vívnának ki. Ma még a háború eldöntetlen, s bármennyivel gyöngébbek is számra a törökök s bármenynyit mulasztottak is eddig lanyha hadvezetésükkel , nincs kizárva annak a lehetősége, hogy övék lesz a győzelem pálmája, s akkor nekünk nincs szükségünk a beavatkozásra. A többi okokat nem is említve , már ezért is tehát oktalanságnak tartjuk egynémely népgyűlés azon követelését, hogy monarchiánk fegyveres beavatkozása azonnal megtörténjék. Amíg csak lehet, kímélni kell az ország pénzét és fiaink vérét ; de ha elérkezik az az idő, amidőn nem lehet többé reményünk arra, hogy érdekeinket aránylag csekély áldozattal, puszta katonai demonstrációkkal megvédhessük, akkor igenis álljunk talpra, akkor ne kíméljünk se pénzt, se vért, mert ez esetben is ma még aránylag kevés pénz- és véráldozattal semmisíthetjük meg az orosz hódítási reményeket; míg ha most sikerülnek tervei, tíz vagy húsz év múlva a mainál talán kétszerte erősebb Oroszországgal kellene megküzdenünk és akkor a kétes kimenetelű harc elé talán rongyokban kell mennünk. Mert ha eddig is már roskadozunk a hadügyi terhek alatt, az orosz győzelem és hódítás esetére el lehetünk készülve, hogy egy nagy kaszárnya lesz az egész monarchia. Lehetetlen, hogy e sötét jövő felől Andrássy és Tisza K. tisztában ne legyenek, s azért, bármit huhogjanak a bécsi félhivatalos muszka baglyok, míg e két férfiút ott látjuk a kormányon, addig nem hiszszük, hogy Ausztria-Magyarország az orosz terjeszkedését és Törökország földarabolását elnézhesse, s végül, hogy Tisza Kálmán, Széll K. és Depretis miniszterek táviratilag Bécsbe hivattak. Az pBll.“-nek ugyanez ügyben kelt bécsi sürgönye így szól: Biztos forrásból értesülök, hogy több hadtest s esetleg az egész hadsereg mozgósításáról van szó. Már harmadnap óta vannak folyamatban a mozgósításra vonatkozó végrehajtási intézkedések. Az első csatarend hadtestei már megkapták a lepecsételt utasítások fölbontására a távirati rendeletet. Az eddigi intézkedések szerint a mozgósítás a következő mérvekben hajtható végre: Az első két nap alatt a határszéli törzshelyeken levő három hadtest, további négy nap alatt még négy hadtest; 12 nap alatt pedig az egész közös hadsereg s a magyar honvédségből 150.000 ember mozgósítható. Egyelőre a határszéli hadtestek mozgósítása s a hadi készültség kihirdetése elegendőnek látszhatik. A „Montagsrevue“ pedig ezt írja vasárnapi lapjában : Pretis pénzügyminiszter , Tisza miniszterelnök és Széli magyar pénzügyminiszter ide hivattak, hogy Andrássyval, Hoffmannnal, Bylandttal és Auersperg osztr. miniszterelnökkel egy minisztertanácson részt vegyenek, mely azt veszi fontolóra, várjon nem jötte már el a pillanat, az eddigi paszszivitásból a hadseregnek legalább részleges mozgósításával kilépni és Ausztria-Magyarországot katonai kész állapotba helyezni. Andrássy, ki e lépést szükségesnek tartja, ezzel nem gondol az osztrákmagyar politika megváltoztatására, mely csak a monarchia érdekeire van figyelemmel. (Nem is kell nekünk ennél egyéb. Szerk.) Midhat pasa jelenléte egyátalán nem függ össze a küszöbön álló rendszabályokkal. Az osztrák-magyar politika perkorrestál minden okkupácionális eszmét, de soha sem engedheti meg, hogy az ő közbejötte nélkül, vagy az általa érvényesített érdekek ellenére, a dolgoknak új rendre állíttassék föl. (Mint a mai, keddi posta értesit, a jelzett közös minisztertanács mára halasztatott el.) Hazai ügyek. Szeged, jul. 30. — monarchiánk mozgósít! Ez a hir mint villám cikázza be az országot s fogja bejárni Európát, jelentve, hogy az eldöntés nagy órája megérkezett! Vasárnap eredtek meg Bécsből e nagyfontosságú eseményt hirdető táviratok, jelentve a másnap felsége elnöklete alatt tartandó fontos minisztertanácsot, amely monarchiánknak a keleti háborút illető további magatartása fölött lesz határozandó, s hogy Andrássy gróf elérkezettnek látja a katonai rendszabályok foganatosításának idejét, szerinte az 50-es években Pesten elméjében megzavarodva és kedélyében fördulva vált meg az élettől. * Múlt számunkra elkésve érkezett. Szerk. Feszi basa (Kollman.) Az ázsiai harctéren előfordult események nagymértékben fölhívták a közfigyelmet azon férfiakra, kik a török fegyvereket oly dicsőséges győzelmekre vezették. Igazi hazafiai örömmel és büszkeséggel vallhatjuk, hogy e győzelmekben egyik hazánkfiának, Feszi basának , Ko 1fman volt honvéd ezredesnek nagy része és érdeme van. Megérdemli tehát e jelesünk, ha múltjából az érdekesebb mozzanatok nyilvánosságra hozatnak. — A magunk részéről közöljük itt — egy a magyar szabadságharcban jelentékeny szerepet vitt kitűnő földink előadása nyomán— a következőket. Kollman 1848. előtt az osztrák hadseregben, a Ferenc Károly nevét viselő gyalogezredben, és pedig legutóbb Szegeden mint főhadnagy szolgált. Itt találta őt a nemzeti mozgalom, s több tiszttársával — kik részint ugyanazon, részint a Don Miguel és Máriássy ezrednél szolgáltak, mint Gál László, Szekulics , Deszpot, Inczédy, Pulszky, Maygraber, sat. — a magyar ügy szolgálatába állott s mint Kiss Ernő törzskari századosa és segéde résztvett a rácok elleni hadjáratban, hol általában, de különösen a lagerdorfi csatában, annyira kitüntette magát, hogy Kossuth, a nemzetgyűlés helyeslésével, 100 darab aranynyal jutalmazta meg. Mondják, hogy tábornoka számára ő készítette a hadműveleti terveket. További szereplése folyamában ezredesi rangra emelkedett s mint ilyen Komáromba került s ott volt a kapitulációig. Ama korbeli ismerői mint igen kedves embert emlegetik ; ő Szegeden még mint honvédszázados jegyben is járt a szegedi várban fogva ott olasz politikai elítéltek parancsnoka , Gero podi leányával; a szabadságharc szomorú vége azonban lehetetlenné tette nősülési célja elérését. A szerencsétlen ara, az akkori hírek Levél a fővárosból* Budapest, júl. 27. T. szerkesztő barátom! Az alsó-tiszai „nagy értekezlet“ küldöttsége tegnap délután adta át fölterjesztését a közlekedési miniszternek. Mit válaszolt a miniszter , nem tudom, hanem azt tudom , hogy Szuha Ágoston orsz. képviselő úr, noha föl volt kérve a részvételre , mint más nézetben levő, nem találta helyénlevőnek a küldöttséggel menni. Gondolom különben, hogy ígéret lesz megint és sikerülni fog egy időre hivatalos és félhivatalos úton a nyugtalankodó pekelt elaltatni. Tegnap volt a népgyűlés, mint a lapokból már otthon is tudják. A népgyűlés d. u. 5 órára volt hirdetve, de már 4 órakor óriási néptömeg foglalta el a múzeum mögötti tért és helyezkedett el a lovarda térés tetőzete alá. Amint megítélhető volt, mintegy 15.000 ember lehetett és pedig a legsajátosabb vegyületben: házmesterek , munkakerülő naplopók , szegénysorsú iparosok, háziurak, minden rangú tisztviselők, ügyvédek, orvosok, gyárosok , országos képviselők, az irodalom férfiai, stb. stb., szóval egy óriási quodlibet, mely a legszebb egészet képezte, magának a fővárosnak arcképét, amire figyelmeztetni el nem mulasztottam egy angol hírlaptudósítót, aki, nyilatkozatából ítélve , a látott és hallott, helyesebben a megmagyarázott dolgokban nagyon gyönyörködött. Mondják, hogy e tarka kép kiegészítéséül még két muszka hírlapírónak is jutott hely a lovarda fövenyén. A gyűlés nagy zajongással vette kezdetét; ennek oka először is a túlleyális és túlbuzgó rendőrség volt, mely a lovarda bejáratát a türelmetlenkedő tömeg elől nagyon sokáig elzárva tartotta s igy a kedélyeket ingerelte, másrészről meg a szélsőbaloldalnak piaci része , amely Verhovay és Herrmann urak vezérlete alatt ellentétbe helyezvén magát Simonyi Ernő és Helfy álláspontjával , ezen pártszinezet nélküli és összhangjában hatalmas manifesztációt éretlen demonstrációvá akarta törpiteni s jól szervezett tömegben a rendezőség körül elhelyezkedett és ütengre piszszegett vagy lármázott. Mindössze is ennek — nem pedig, mint írni bátrak voltak az „Egyetértésiben, túlnyomó többségüknek — köszönhették azon föltünést, amit elérniök sikerült s ami abban kulminált, hogy pisszegésük miatt kezdetben a közönség őket muszkapártiaknak hívta, a gyűlés végén pedig bizonyos furcsa tolongással kiakolbólittattak. Mindenáron ellenzékieskedni volt föladatuk , kerestek a kákán csomót és találtak; a határozat a közbelépést kellő időben kívánja, ők azonnal és fegyverrel. Én azt hiszem , hogy én is, szerkesztő barátom is az „azonnal“ és „fegyverrel“ jelszót tartja a magáénak; mert tudjuk azt jól, hogy nekünk a muszkával s a pánszlávizmussal előbb-utóbb le kell számolnunk életre-halálra s jobb, ha előbb jön az, mint később , aminek úgyis jönni kell; de ha szavazatunktól függne a harc kimondása, az időpont kijelölését — föltéve , hogy nézeteinkben osztoznak — mégis csak azokra bíznánk, akiknek kezeiben a kormányzás belső és külső szálai egyesülnek. Ha megérteni akarják a tegnapi népgyűlés szavát az illetékes körök, s ha azt követni is szándékuk, akkor a cél, hogy t. i. monarchiánk a haditörténetek e szennyfoltját tovább terjedni nem engedi, hogy gátat vet a zsarnokság e népjogi forradalmának és hogy a monarchia léte a nem rokon népfajok élete ellen törekvő cudar fondorlatoknak örökre véget vet — el lesz érve, akár van benne az „azonnal“ és „fegyverrel“, akár nincs; ellenkező esetben, fájdalom, a gyakorlati értéke az egyik kifejezésnek úgy mint a másiknak egyformán alászáll. Hiszszük , hogy hacsak külügyi politikánk vezetőit a sors lelki hályoggal nem verte meg , látják ők is azt, amit minden hazafi mély aggodalmak közt szemlél, s reméljük, hogy az utóbbi eshetőség nem fog bekövetkezni. Minket a tegnapi népgyűlés, eltekintve az egy kissé nagyon is mesterkélt rendezéstől, eredményében kielégített és mindenkit ki fog elégíteni , ha az ott tartott beszédeket és az azokban kifejezett nézeteket higgadtan olvassa és tanulmányozza. ..