Szegedi Híradó, 1877. július-december (19. évfolyam, 78-155. szám)

1877-08-01 / 91. szám

Tizenkilencedik évfolyam, 1877. Szerda, augusztus 1-én. 91-ik szám. Megjelen: Vasárnap, szerdán és pénteken reggel. Előfizetési föltételek: Szegeden házhozhordással és vidékre postán, sz évre 10 frt.­­ Félévre . 5 frt. Évnegyedre 2 frt 50 kr. Helyben a kiadóhivataltól elvitetve Egész évre 9 frt.­­ Félévre 1 frt 50 kr. Évnegyedre 2 frt 25 kr. POLITIKAI És VEUYESTAHT ALMIT LAP, Szerkesztőségi iroda: hol a lap szellemi részét illető ügyekben értekezhetni, Klauzál-tér 209. sz. a. az udvarban balra. Egyes szám ára, S Irr. Hirdetések díjai: A héthasábos petitsor vagy annak tervére egyszeri hirdetésnél 6 kr, kétszerinél 5 kr, többszörinél 4 kr, és minden beiktatásnál 30 kr. kincstári illeték fizetendő. A bizonyítékul kivonandó lapok és a nyugtabélyeg külön fizetendők. A „Nyílttériben a négyhasábos petitsor iktatási dija 15 kr. Hirdetések fölvétetnek: Szegeden a ki­­adóhivatalban , valamint Pesten, Bécsben és Európa nevezetes­ városaiban létező valamennyi hirdetési irodában. Kiadóhivatal: Burger Zsigm­ond özvegye könyv- és kőnyomdája, papír- és irószerkereske­­dése, hova az előfizetési pénzek és hirdetések küldendők. Szeged, július 31. Néhány nap óta egymást érik a szenzációs hírek, oly tényeket jelentők, amelyek harsány hangon hirdetik, hogy a keleti kérdés rohamléptekkel közele­dik a fordulóponthoz, melyen túl az ese­mények ingadozó mérlege határozottan az egyik vagy a másik harcoló fél ja­vára fog lebillenni. Elég egyszerűen el­sorolnunk az egymást gyorsan követő fontos eseményeket, amikből kommentár nélkül is megérthetjük, hogy azok a ke­leti dráma kuszáti csomójának megoldá­sát, vagy­­ az európai háborút készí­tik elő. Kezdjük Anglián. A brit oroszlán várakozó helyzetéből kilépett, nagyot mozdult a muszka kegyetlenkedések mi­att és úgy tesz, mintha ugrani akarna. Kire ? Azt hiszszük, ez nem lehet kér­dés : arra , aki érdekeit fenyegeti, s ez a muszka. Ugyanezen időben , midőn Anglia féllábbal már belelépett az akcióba, mi­dőn hadihajói megkezdék a manővííro­­zást s a hadseregszállitást, — a törö­kök legnagyobb államférfia, az oly mél­tatlanul száműzött M­i­d­h­a­t­basa, egy­szerre rehabilitáltatik s mint a szultán megbízottja megjelenik Bécsben, hogy fontos diplomáciai küldetést végezzen. S ott van még most is. És ismét ugyanezen időben Magyar­­ország fővárosában megpendül a nép­­gyűlés eszméje és gyorsan foganatosítta­­tik. A 10—15 ezer főnyi népgyűlés a humanitás nevében hangosan tiltakozik az orosz barbárság ellen, és proklamálja a nemzet érzületét és közvéleményét, hogy Oroszország terjeszkedési politikája Magyarország és Ausztria érdekeivel ösz­­szeférhetlen. S a­­népgyűlések , mintegy villany­ütésre , az egész országban meg­erednek s dörgő hangon kiáltanak átkot Oroszországra és sürgetik ellene az ak­ciót. És ezalatt, ime , Bécsből jelenti a hírverő, hogy a katonai mozgósítás küszöbön van ; ő felsége tanácsot ül kö­zös és a két államfél minisztereivel, mely a keleti kérdésben kimondja a döntő szót, megjelölje az irányt, hogy a monarchia az események mérlegébe asze­rint vesse Brennus-kardját. A politikában is, mint minden em­beri ténykedésben, lehet ugyan és van is a véletlennek szerepe , de hogy az imént elsorolt nagyjelentőségű mozzana­tok véletlenül jöttek volna ily gyors egymásutánban, az alig hihető, s ré­szünkről sokkal elfogadhatóbbnak tart­juk azt a föltevést, hogy azok közt benső, okozatos összefüggés van, melyet a diplomáciai szính­áz kuliszszái mögött működő kezek alkottak. — Ebben a hi­tünkben, vagy mondjuk, sejtelmünkben, nem ingat meg, sőt inkább megerősít az, ha a félhivatalos sajtó ennek az el­lenkezőjét állítja s a többi közt például tagadja, hogy Midhat basa Bécsben való jelenléte a küszöbön álló rendszabá­lyokkal összefüggésben volna ; mert hi­szen tudjuk, hogy az ilyen kényes dol­gokat titkolni kell mindaddig, mig a nyílt föllépés ideje el nem érkezik, s a félhivatalos sajtó talleyrandi nyelve ar­­ra való, hogy az ilyen kuliszsza-titkokat leplezze. Azonban ez végre is csak sejtelem, amelynek helyességét vagy téves voltát csak a jövendő fogja kimutatni. E pil­lanatban még nincs iránytűnk a biztos tájékozódásra, s aligha is lesz hamaro­san , mert nem tartjuk valószínűnek, hogy a bécsi közös minisztertanácskozás döntő megállapodásait — ha csakugyan létrejönnek ilyenek — most mindjárt dobra üssék. Azon kérdésre , amely ma minden ajkon lebeg, hogy : mit fog tenni monarchiánk az orosz-török háborúval szemben ? — a további események fog­ják megadni a feleletet. E tekintetben az első biztos iránytű a mozgósítás mérve lesz ; amíg csak arról van szó, hogy két vagy három hadtestet mozgó­sítsunk , addig nincs kizárva annak a lehetősége, hogy döntő köreink nem akarnak komoly akciót oly értelemben,­ amint mi óhajtjuk , mert ekkora haderő elég arra, hogy Boszniát, Hercegovinát megszálljuk s esetleg Szerbia harcvá­gyát lecsillapítsuk, de nem arra, hogy a muszkát, ha győzni talál, hóditó tö­rekvésében megakadályoz­suk. A komoly akció jele tehát az lesz , ha nagyobb­­mérvű mozgósítás történik. Mi ez utóbbit várjuk és erősen re­méljük ; nem hiszszük azonban, hogy­­ monarchiánk beavatkozása már­is kü­szöbön állana; ezt nem is szeretnénk, de erre ma még nincs is szükség; en­nek az ideje akkor lesz, ha a bolgár­országi csatatéren az oroszok döntő győzelmet vívnának ki. Ma még a há­ború eldöntetlen, s bármennyivel gyön­gébbek is számra a törökök s bármeny­nyit mulasztottak is eddig lanyha had­vezetésükkel , nincs kizárva annak a lehetősége, hogy övék lesz a győzelem pálmája, s akkor nekünk nincs szüksé­günk a beavatkozásra. A többi okokat nem is említve , már ezért is tehát ok­talanságnak tartjuk egynémely népgyűlés azon követelését, hogy monarchiánk fegyveres beavatkozása azonnal meg­történjék. Amíg csak lehet, kímélni kell az ország pénzét és fiaink vérét ; de ha el­érkezik az az idő, amidőn nem lehet többé reményünk arra, hogy érdekein­ket aránylag csekély áldozattal, puszta katonai demonstrációkkal megvédhessük, akkor igen­is álljunk talpra, akkor ne kíméljünk se pénzt, se vért, mert ez esetben is ma még aránylag kevés pénz- és véráldozattal semmisíthetjük meg az orosz hódítási reményeket; míg ha most sikerülnek tervei, tíz vagy húsz év múlva a mainál talán kétszerte erősebb Oroszországgal kellene megkü­zdenünk és akkor a kétes kimenetelű harc elé talán rongyokban kell mennünk. Mert ha eddig is már roskadozunk a hadügyi terhek alatt, az orosz győzelem és hó­dítás esetére el lehetünk készülve, hogy egy nagy kaszárnya lesz az egész mon­archia. Lehetetlen, hogy e sötét jövő felől Andrássy és Tisza K. tisztában ne le­gyenek, s azért, bármit huhogjanak a bécsi félhivatalos muszka baglyok, míg e két férfiút ott látjuk a kormányon, addig nem hiszszük, hogy Ausztria-Ma­­gyarország az orosz terjeszkedését és Törökország földarabolását elnézhesse, s végül, hogy Tisza Kálmán, Széll K. és Depretis miniszterek táviratilag Bécsbe hivattak. Az pBll.“-nek ugyanez ügyben kelt bécsi sürgönye így szól: Biztos forrásból értesülök, hogy több hadtest s esetleg az egész hadsereg mozgósításáról van szó. Már harmadnap óta vannak folyamatban a mozgósításra vonat­kozó végrehajtási intézkedések.­­ Az első csatarend hadtestei már megkap­ták a lepecsételt utasítások föl­bontására a távirati rendeletet. Az eddigi intézkedések szerint a mozgósí­­tás a következő mérvekben hajtható végre: Az­­ első két nap alatt a határszéli törzshelyeken levő három hadtest, további négy nap alatt még négy hadtest; 12 nap alatt pedig az egész közös hadsereg s a ma­gyar honvédségből 150.000 ember mozgósítható. Egyelőre a határszéli hadtes­tek mozgósítása s a hadi készültség kihirdetése elegendőnek látszhatik. A „Montagsrevue“ pedig ezt írja vasárnapi lapjában : P­r­e­t­i­s pénzügyminiszter , Tisza mi­niszterelnök és Széli magyar pénzügyminiszter ide hivattak, hogy Andrássyval, Hoff­­mannnal, Bylandttal és Auersperg osztr. miniszterelnökkel egy minisztertanácson részt vegyenek, mely azt veszi fontolóra, várjon nem jötte már el a pillanat, az eddigi p­a­s­zsziv­i­t­ásból a hadseregnek legalább részleges mozgó­s­í­tás­á­­val kilépni és Ausztria-Magyarországot k­a­­tonai kész állapotba helyezni. An­drássy, ki e lépést szükségesnek t­a­r­t­j­a, ezzel nem gondol az osztrák­magyar politika megváltoztatá­sára, mely csak a monarchia érde­keire van figyelemmel. (Nem is kell nekünk ennél egyéb. Szerk.) Midhat pasa jelenléte egyátalán nem függ össze a küszöbön álló rendszabályokkal. Az osztrák-magyar politika perkorrestál minden okkupácionális eszmét, de soha sem engedheti meg, hogy az ő közbejötte nélkül, vagy az általa ér­vényesített érdekek ellenére, a dol­goknak új rendre állíttassék föl. (Mint a mai, keddi posta értesit, a jelzett közös minisztertanács mára halasztatott el.) Hazai ügyek. Szeged, jul. 30. — monarchiánk mozgósít! Ez a hir mint villám cikázza be az országot s fogja bejárni Európát, jelentve, hogy az eldöntés nagy órája megérkezett! Vasárnap eredtek meg Bécsből e nagy­­fontosságú eseményt hirdető táviratok, jelentve a másnap­­ felsége elnöklete alatt tar­tandó fontos miniszter­tanácsot, amely monarchiánknak a keleti háborút illető további magatartása fölött lesz határozandó, s hogy Andrássy gróf elérkezettnek látja a katonai rend­szabályok foganatosításának idejét, szerinte az 50-es években Pesten elméjében megzavarodva és kedélyében fördulva vált meg az élettől. * Múlt számunkra elkésve érkezett. Szerk. Feszi basa (K­ollman.) Az ázsiai harctéren előfordult események nagymértékben fölhívták a közfigyelmet azon férfiakra, kik a török fegyvereket oly dicsőséges győzelmekre vezették. Igazi hazafiai örömmel és büszkeség­gel vallhatjuk, hogy e győzelmekben egyik ha­zánkfiának, Feszi basának , K­o 1f­m­a­n volt honvéd ezredesnek nagy része és érdeme van. Meg­érdemli tehát e jelesünk, ha múltjából az érde­kesebb mozzanatok nyilvánosságra hozatnak. — A magunk részéről közöljük itt — egy a ma­gyar szabadságharcban jelentékeny szerepet vitt kitűnő földink előadása nyomán­­— a követke­zőket. Kollman 1848. előtt az osztrák hadsereg­ben, a Ferenc Károly nevét viselő gyalogezred­ben, és pedig legutóbb Szegeden mint főhad­nagy szolgált. Itt találta őt a nemzeti mozgalom, s több tiszttársával — kik részint ugyanazon, részint a Don Miguel és Máriássy ezrednél szol­gáltak, mint G­á­l László, Szekulics , Deszpot, Inczédy, Pulszky, Maygraber, sat. — a magyar ügy szolgálatába állott s mint Kiss Ernő törzs­kari századosa és segéde résztvett a rácok el­leni hadjáratban, hol általában, de különösen a lagerdorfi csatában, annyira kitüntette magát, hogy Kossuth, a nemzetgyűlés helyeslésével, 100 darab aranynyal jutalmazta meg. Mondják, hogy tábornoka számára ő készí­tette a hadműveleti terveket.­­ További szereplése folyamában ezredesi rangra emelkedett s mint ilyen Komáromba került s ott volt a kapitulációig. Ama korbeli ismerői mint igen kedves embert emlegetik ; ő Szegeden még mint honvédszáza­dos jegyben is járt a szegedi várban fogva ott olasz politikai elítéltek parancsnoka , G­e­­r­o p­o­­­d­i leányával; a szabadságharc szomorú vége azonban lehetetlenné tette nősülési célja elérését. A szerencsétlen ara, az akkori hírek Levél a fővárosból* Budapest, júl. 27. T. szerkesztő barátom! Az alsó-tiszai „nagy értekezlet“ küldött­sége tegnap délután adta át fölterjesztését a köz­lekedési miniszternek. Mit válaszolt a minisz­ter , nem tudom, hanem azt tudom , hogy S­z­­­u­h­a Ágoston orsz. képviselő úr, noha föl volt kérve a részvételre , mint más nézet­ben levő, nem találta helyénlevőnek a küldött­séggel menni. Gondolom különben, hogy ígéret lesz megint és sikerülni fog egy időre hivatalos és félhivatalos úton a nyugtalankodó pekelt el­altatni. Tegnap volt a népgyűlés, mint a lapokból már otthon is tudják. A népgyűlés d. u. 5 órára volt hirdetve, de már 4 órakor óriási néptömeg foglalta el a múzeum mögötti tért és helyezke­­dett el a lovarda térés tetőzete alá. Amint meg­ítélhető volt, mintegy 15.000 ember lehetett és pedig a legsajátosabb vegyületben: házmeste­rek , munkakerülő naplopók , szegénysorsú ipa­rosok, háziurak, minden rangú tisztviselők, ügy­védek, orvosok, gyárosok , országos képviselők, az irodalom férfiai, stb. stb., szóval egy óriási quodlibet, mely a legszebb egészet képezte, ma­gának a fővárosnak arcképét, amire figyelmez­tetni el nem mulasztottam egy angol hírlaptu­­dósítót, aki, nyilatkozatából ítélve , a látott és hallott, helyesebben a megmagyarázott dolgok­ban nagyon gyönyörködött. Mondják, hogy e tarka kép kiegészítéséül még két muszka hír­lapírónak is jutott hely a lovarda fövenyén. A gyűlés nagy zajongással vette kezdetét; ennek oka először is a túlleyális és túlbuzgó rendőrség volt, mely a lovarda bejáratát a tü­relmetlenkedő tömeg elől nagyon sokáig elzárva tartotta s igy a kedélyeket ingerelte, másrész­ről meg a szélsőbaloldalnak piaci része , amely Verhovay és Herrmann urak vezérlete alatt el­lentétbe helyezvén magát Simonyi Ernő és Helfy álláspontjával , ezen pártszinezet nélküli és össz­hangjában hatalmas manifesztációt éretlen de­monstrációvá akarta törpiteni s jól szervezett tömegben a rendezőség körül elhelyezkedett és ütengre piszszegett vagy lármázott. Mindössze is ennek — nem pedig, mint írni bátrak voltak az „Egyetértésiben, túlnyomó többségüknek — köszönhették azon föltünést, amit elérniök sike­rült s ami abban kulminált, hogy pisszegésük miatt kezdetben a közönség őket muszkapárti­aknak hívta, a gyűlés végén pedig bizonyos furcsa tolongással kiakolbólittattak. Mindenáron ellenzékieskedni volt föladatuk , kerestek a kákán csomót és találtak; a hatá­rozat a közbelépést kellő időben kívánja, ők azonnal és fegyverrel. Én azt hi­szem , hogy én is, szerkesztő barátom is az „azonnal“ és „fegyverrel“ jelszót tartja a ma­gáénak; mert tud­juk azt jól, hogy nekünk a muszkával s a pánszlávizmussal előbb-utóbb le kell számolnunk életre-halálra s jobb, ha előbb jön az, mint később , aminek úgyis jönni kell; de ha szavazatunktól függne a harc kimondása, az időpont kijelölését — föltéve , hogy nézete­inkben osztoznak — mégis csak azokra bíz­nánk, akiknek kezeiben a kormányzás belső és külső szálai egyesülnek. Ha megérteni akarják a tegnapi népgyűlés szavát az illetékes körök, s ha azt követni is szándékuk, akkor a cél, hogy t. i. monarchiánk a haditörténetek e szennyfoltját tovább terjedni nem engedi, hogy gátat vet a zsarnokság e népjogi forradal­mának és hogy a monarchia léte a nem ro­kon népfajok élete ellen törekvő cudar fondor­latoknak örökre véget vet — el lesz érve, akár van benne az „azonnal“ és „fegyverrel“, akár nincs; ellenkező esetben, fájdalom, a gyakorlati értéke az egyik kifejezésnek úgy mint a má­siknak egyformán alászáll. Hiszszük , hogy ha­csak külügyi politikánk vezetőit a sors lelki hályoggal nem verte meg , látják ők is azt, a­mit minden hazafi mély aggodalmak közt szem­lél, s reméljük, hogy az utóbbi eshetőség nem fog bekövetkezni. Minket a tegnapi népgyűlés, eltekintve az egy kissé nagyon is mesterkélt rendezéstől, eredményében kielégített és mindenkit ki fog elégíteni , ha az ott tartott beszédeket és az azokban kifejezett nézeteket higgadtan olvassa és tanulmányozza. ..

Next