Szegedi Híradó, 1879. január-június (21. évfolyam, 7-78. szám)
1879-03-28 / 38. szám
Huszonegyedik évfolyam. 1879. 38-ik szám. március 28-án. Megjelen: Vasárnap, szerdán és pénteken reggel. Előfizetési föltételeit: Szegeden házhozhordástól és vidékre postán: Egész évre 10 frt | Félévre . 5 frt. Évnegyedre 2 frt 50 kr. Helyben a kredihivataltl elvitetve : Egész évre 0 frt. Félévre 1 frt 50 kr. Évnegyedre 2 frt 25 kr. POLITIKAI és VEGYESTARTALMU LAP Szerkesztőségi iroda: hel e lap szellemi részét illető ügyekben értekezhetni. Klauzál-tér, 209. sz. a. az udvarban balra. Egyes síráim ára 5 fix. Hirdetések díjai: A héthasábos petitsor vagy annak teréért egyszeri hirdetésnél 6 kr, kétszerinél 5 kr, többszörinél 4 kr és minden beiktatásnál 30 kr. kincstári illeték fizetendő. A bizonyítékul kívánandó lapok és a nyugtabélyeg külön fizetendők. A „Nyílttériben a négyhasábos petitsor iktatási dija 15 kr. Hirdetések fölvétetnek: Szegeden a kiadóhivatalban, valamint Pesten, Bécsben és Európa nevezetes városaiban létező valamennyi hirdetési irodában. Kiadóhivatal: Burger Zsigmond özvegye könyv- és kőnyomdája, papír- és kőszerkereskedése, hova az előfizetési pénzek és hirdetések küldendők. Szeged és a vidék közönségéhez! Fájdalom , ma már laptámogatás végett alig fordulhatunk Szeged közönségéhez , mert az bizonyos, hogy Szeged közönsége Szeged lapját egyelőre nem képes fönntartani. A vidék, különösen megyénk s a szomszédos Csanád-, Torontál-, Bács- s távolabb Pest-, Békés-, Arad- és Temes megyék lelkes közönségéhez fordulunk tehát és kérjük, hogy amit soha el nem felejthető nemes részvéte és áldozatkészségével Szeged népéért tett, tegye meg azt Szeged lapjáért is, fogadja be vendégéül ezt is és tegye lehetővé fönnállását azon lapnak, a mely húsz éven át küzdött Szeged érdekeiért s a melyre Szegednek ma nagyobb szüksége van, mint valaha. Csak néhány napig tart még az akadály, a mely lapunkat rendes folyamában megszakasztotta; e hónap végétől kezdve benne leszünk a rendes kerékvágásban , ápril 1-től lapunk úgy, mint eddig, hetenként háromszór, s ugyanazon alakban, rendesen meg fog jelenni s az előfizetőknek pontosan megküldetni. Pogrammunk: Szeged újjáteremtése. Ennek szenteljük minden időnket és gondolatunkat. Kérjük Szeged polgárai közül is mindazokat, a kik tehetik, de különösen ismételve kérjük az a vidék, valamint általában hazánk egész közönségét, hogy ezen nagy és hazafias föladatunk megoldásában bennünket gyámolitani kegyeskedjenek. Szeged, 1879. március 22-én. „Szegedi Híradó“ szerkesztősége. Előfizetési feltételek. Szegeden házhozhordással és vidékre postán : Egész évre 10 frt, félévre 5 frt, negyedévre 2 frt 50 kr. Helyben a kiadóhivataltól elvitetve : egész évre 9 frt, félévre 4 frt 50 kr, negyedévre 2 frt 25 kr. Az előfizetési pénzek beküldésére ajánljuk a postautalványok igénybevételét, mint a pénzküldés legcélszerűbb és legolcsóbb módját. A kiadóhivatal: Oroszország és Szeged! Legutóbbi számunkban a legbensőbb örömmel registrálhattuk azt, hogy szerencsétlen városunk irányában bámulatraméltó részvétet tanúsít Európának minden erkölcsileg irányadó állama. Emberiségi szempontból kell, hogy európaszerte figyelmet keltsen azon mozgalom, mely az országos katasztrófa iránt legújabban az oroszországi lapokban nyilvánul. Miután megemlítenék, hogy a nyilatkozott orosz lapok mindegyike — a politikai konstellációktól telhetőleg— figyelemreméltó részvétet tanúsít Magyarország gócpontja: Szeged iránt, kiválóbb megfigyelést érdemelnek az orosz lapok egyik legtekintélyesbikének, „Golosz-nak bámulatosan hoszszúra szabott vezércikkében foglalt egyes paszszusai. Szól ezekben Szeged fekvéséről, lakosságának számáról, ennek hozzávetőleges foglalkozásáról; bírálja az előzményeket, melyek Szeged pusztulását idézték elő, sőt, és végül ezekből folyólag következtetést von a magyarországi közigazgatás bajaira, mulasztással, illetőleg hitegetéssel vádolva a miniszterelnököt, ki a szerencsétlenséget még március 12-én is elhárítottnak jelezte volna. Ma már — legalább Szegedet illetőleg — mindezek túlhaladott pontok. Nekünk ma és egész Magyarországnak a teremtéssel kell foglalkoznia. És mi egyelőre, minden rekrimináció nélkül ezzel akarunk foglalkozni. — Ez az ország föladata is. Ezen föladat veleje pedig az, hogy az ország egyesült jóakarattal, pártonkívüli nemes önmegtagadással hordja össze azon alapot, amelyen az 1600 mértföldnyi területű magyar Alföld magyar nemzeti központja halottaiból föltámadjon s újjászületve bevehetetlen fellegvára legyen a századokon át dicsőségteljes nemzeti erőnek. Ez a nemzetnek, a királynak, szent István koronájának akarata. „Szép szokás a keresztény népeknél — mondja az orosz „Golos“ — föveget emelni a halott előtt. Tegyük meg ezen tiszteletet Szegednek is, mely az elemi csapás folytán elpusztult. Tegyük meg e tiszteletet a h a l otta k nak s nyujtsunk segélyt az élőknek, sat.“ Gyönyörködjél e szavakban édes szülővárosunk szétszórt népe ; de öntudatosan , gondolkodva gyönyörködjél. S ha így gondolkodunk, be kell átnunk, hogy Oroszországban és Szeged már az örök álmot aluszsza. Ott csak embert és keresztényt kívánnak segélyezni, hogy a száműzött szegedi népében ne veszszen el. Nálunk pedig, a magyarság központjának állama kell, s e központ: Szeged. Ez a különbség Szeged, Magyarország s a rokonszenvet tanúsított európai államok népe-------és Oroszország ismert közvéleménye között. Adakozásra szólítja föl ezután a „Golos“ az oroszokat. Hivatkozik azon pusztulásra, melyet Pompei enyésztén, a lissaboni földrengésen és Hamburg égésén látott a világ, hivatkozik a segélyre, melyet Oroszország a krétaiaknak és Franciaországnak hasonló szerencsétlenség között korábban nyújtott. „A szerencsétlenség — mondja a „Golos“ — kibékíti az ellenséget. Sok szerencsétlenség érte, kivált az utolsó években, Oroszországot s nem egyszer volt Magyarország annak oka, hogy a keserűség még nagyobb legyen........... Fizessük a roszat jóval, segítsünk a szegedieken.“ Magyarország minden időben, századokon keresztül védte nemzeti alkotmányos jogait. S ha ezt tette, nem egy szomszéd állam megrontására vagy szándékosan előidézendő szerencsétlenségére, hanem saját boldogulhatása érdekében tette. Itt tehát a „Golos“ ábrándos világfájdalmat ecsetel, mely legjobbára az ő hazájának — sajnálatos — alkotmánytalanságában leli megkérgesült gyökerét. Nem Magyar s nem más ország volt oka az ő szerencsétlenségeinek , hanem a despotai absolutizmus borzalmas jégverme, melyből elmegtompitólag párolgott s párolog még ma is, és párologni fog még ki tudja meddig a nagy Szarmát terület szempontjából ugyan ezen részre kívánatos, de európailag az általános egyensúly legkívánatosabb elvének sértetlen megóvása, illetőleg helyreállítása céljából meggátolandó rideg , pánszláv melanchólia. Magyarország lojalitását , úgy a politikai, mint a harci téren — fájdalom, számtalanszor önmaga kárára — eléggé megörökítette a történet s megörökítette ugyanez a nemzetnek századokon át csillogott példátlan hazaszeretetét is, valamint a szomszéd államok irányában tanúsított békeszeretetét. Nem illik a jótétemény mellé a vád és rágalom. Ne zúzza össze a jobb kéz azt, amit a bal segélyként nyújtani akar. E nemzet a borzalmas csapás után is büszke a nagylelkű Európára! Büszke a nemes részvétre, mely a Atlanti óceánon túlról hangzik át hozzánk! Amerikából ! Legyen büszke állampolitikai elleneinek politikai vagy történeti korholásoktól fertőtlenített érzelmeire is. S ha a segély így jön, áldani , dicsőíteni fogja annak intézőjét az egész műveit világ. Itt van a szomorú alkalom arra, hogy Oroszország megindult szívvel, legalább parányi részben kárpótolja azt, amit harcosai épen harminc évvel előbb — a piros gyásznapokban — fölemésztettek az alföld áldott rónáin. Szeged és Magyarország nem durván odadobott koldusfillérért könyörög, hanem a nemes részvétnek meleg szívből sugárzó adományát kéri. S az ily adomány vajmi hathatósan gyógyít. Áldás csak az ily adományon lehet. Legyen is rajta ! S midőn erősen hiszszük , hogy az emberbaráti indulattól eltelt orosz közvélemény ezen nemes alapon gyűjtendi Szeged részére rubeleit és kopekjeit; mi viszont, szívünk egész melegével óhajtjuk, hogy : jutamázza meg Oroszországot az ég, az üdvözítő Messiásul sóvárgott------szabad alkotmánynyal! Szál, egyedül Szegeden található népséghez, mintsem egész idegen nép között maradjon letelepülve. Ez a csendes kedélyű szegedi nép, más viszonyok, talán még jobb viszonyok közt is, szeszélyes elégedetlen és ingerült leszen, csupán azért, mert nincsen otthon. — Itthon, oly kevés és oly szorult igények mellett is nyugodt e nép és a legnagyobb nélkülözések dacára zúgolódás nélkül tengeti életét a tiszaparti bódékban, mit sem óhajtva mást most egyelőre mint kenyeret s egy kis helyet, hol meghúzza magát. Bár fordulnak elő betegeskedési jelenségek, de a viszonyok és időjárás rendkívül kedvezőtlenségével szemben még meglehetősnek mondható az egészségi állapot. A víz ha gyorsan levezettetnék városunkból, a lakók nagy része mielőbb visszatérne, így e kétségbeejtő lassú apadás és hűvös idő még az itt maradtakat is távozásra kényszerítvén a távollévők sem óhajtanak hazafelé tartani. Az állam Szeged jövőjét szivén viselőleg elrendelte a szakértői tervek készítését s e tervek nagyban készülnek is már a kormány atyai gondoskodását fennen hirdetni, vajha e gondoskodás üdvös eredményéből egyszer már valami jó is háramlanak végszerencsétlenséget megért városunkra. Félő azonban, hogy a sok bába közt még majd elvesz az újszülött. Szeged, márc. 24. Városunk szerencsétlenségének hire, merre csak halad, mindenfelé a legnagyobb , a veszély mérvéhez arányuló részvétet kelti föl az emberi szívekben. Ha valami vigasztaló van e roppant szerencsétlenség közepette, úgy az ama magasztos részvét nyilvánulásában lelhető föl, mely a vészt hozó Tisza partjairól kiindulva a Volgától a Tájós Quadalquivir sőt az Amazonok völgyéig ér. Szentpétervár, Bécs, Berlin, London, Páris, Róma, Amsterdam, Newyork egyetértőleg küldik el az egyedüli szakértőt ,a jótékonyságot Magyarország szivének hullám -ágyához s ez megnyugtatóig kijelenti a reménytelen bánatos szivü lakóknak, hogy szeretett városuk nem halt meg és nem is fog meghalni, de sőt a hullámágyból megerősülten fog életre jönni. A bánatos szemekben fölcsillan a reménysugár, a szív hevesebben lüktet, az izmok megfeszülnek s a kar munka után nyúl. Szeged lakói visszatérnek önmagukhoz és sokszorosan megfeszített munkásokkal a jótékonyság bölcsessége mellett ismét meg fogják látni városunkat itt a Tisza partja fölött és közötte az ingó kalász tengert ott, hol most a mocskos vizes lepel lebeg. A töltéseken nem szakértő gonosz bakterek, de laikus gondolkodni tudó munkások fognak dolgozni. A nivellírozást nem a millió-féle méterekhez értő cégéres „Ingenieur“-ök, hanem az igazság zsinórmértékét helyesen kezelő magyarok eszközlendik s igy a szépen kanyargó Tiszánál nemcsak egy lábbal, de sőt egész fejjel magasabbak leszünk. Debrecen belefulad a homoktengerbe, annyira mérges leend, ha meglátja Szegednek szerencsés kiemelkedését a Tisza hullámaiból. Ez utóbbira isten segítsen bennünket, Debrecent meg mentse meg téves irányától. Miért irigyli tőlünk a Tiszát? hiszen mi nem irigyeljük tőle Tiszát! Szeged népe habár elszéledni látszik is, nem fog szétszórva maradni, hanem mihelyt a víz leapad vissza fog térni tűzhelyéhez és ismét ott fog élni, hol szerettei hunytak el. Sokkal inkább beleélte e sajátlagos nép magát az itteni viszonyok és körülményekbe, sokkal inkább ragaszkodik az olyan „magaformájú“ Hazai ügyek. A szegedi pénzintézetek részére kiutalványozott állami kölcsönsegély, mint a „P. Lt.“ értesül, következőleg fog föloszlatni a szegedi intézetek között. A szegedcsongrádi takarékpénztár kap 600 ezer frtot, a keresk és iparbank 240 ezer frtot, a kézműves bank 180 ezer frtot, a szeg. általános takarékpénztár 180 ezer frtot. Ez összesen 1.200.000 frt. Ezen összeg előteremtésére a magyar földhitelintézet, a magy. ált. hitelbank és a hazai tak. pénztár a kormánynak 400 ezer frtot 5 százlék kamat mellett előlegeznek s a szegedi pénzintézetekkel való elszámolást a földhitelintézet teljesitendi. A hitel 1808. ápril 1-ig folyó gyanánt tartatik. A pénzintézeteknél azon remény uralkodik, hogy a rendelkezésre bocsájtott összegre csak részben lesz szükség, mert egyrészről a szegedi pénzintézetek vagyoni helyzete a katasztrófa előtt kitűnő volt, másrészről pedig, miután a segélyösszeg bizalmat kelt a bankok hitelezőiben, azok ellen most már aligha fognak túlságos követelések emeltetni. — Összerakható és szétszedhető házak. A londoni magyar egylet kezdeményezésére Etkar és társa 20 cmézett vas- és fából összeállított házat küld Budapestre. A szállítmány árial 4-én lesz a fővárosban, s innen tovább Szegedig. Minden ház három szobából és egy boltból áll, mely műhelynek is használható. A házakat tetszés szerint lehet összerakni és szétszedni. A küldeményt a vasutak ingyen szállítják, írja a „Közvélemény.“ Ily vasházak fölállítására Neuhoffer vállalkozó is megkereste hatóságunkat. Hajlék fölállítására tehát már kerül vállalkozó, de itt előbb az a főkérdés, hogy mikor szabadulunk meg a viztől, ettől a rettenetes ellenségünktől. Helybeli újdonságok. — Lapunk a jövő évnegyedben a szokott módon egész idén fog megjelenni, mint az, az előfizetési fölhívásban is jelezve van. Tisztelettel kérjük és fölhívjuk a helybeli polgárokat s a hazai közönséget lapunk pártolására. — Népkonyhák fölállítása. Városunk hatósága az ideiglenesen kinevezett kisegítő közegekkel egyetértve a nép számára Uj Szegeden két népkonyhát 10—10 főző-üsttel már fölállított. A tiszai pályaudvarban — a Back-féle gőzmalom átellenében — szintén állittatik föl egy népkonyha. E helyeken a menekült nép számára meleg ételt osztanak ki naponkint, hogy sanyargó állapotukon ily módon is segítve legyen. A népkonyhák szerkezetét, ki- és bejáróját gróf Csekonics szakácsa rendezte be.