Szegedi Híradó, 1879. január-június (21. évfolyam, 7-78. szám)

1879-03-28 / 38. szám

Huszonegyedik évfolyam. 1879. 38-ik szám. március 28-án. Megjelen: Vasárnap, szerdán és pénteken reggel. Előfizetési föltételeit: Szegeden házhozhordástól és vidékre postán: Egész évre 10 frt | Félévre . 5 frt. Évnegyedre 2 frt 50 kr. Helyben a kredih­ivatalt­l elvitetve : Egész évre 0 frt.­­ Félévre 1 frt 50 kr. Évnegyedre 2 frt 25 kr. POLITIKAI és VEGYESTARTALMU LAP Szerkesztőségi iroda: hel e lap szellemi részét illető ügyekben értekezhetni. Klauzál-tér, 209. sz. a. az udvarban balra. Egyes síráim ára 5 fix. Hirdetések díjai: A héthasábos petitsor vagy annak teréért egyszeri hirdetésnél 6 kr, kétszerinél 5 kr, többszörinél 4 kr és minden beiktatásnál 30 kr. kincstári illeték fizetendő. A bizonyítékul kívánandó lapok és a nyugtabélyeg külön fizetendők. A „Nyílttériben a négyhasábos petitsor iktatási dija 15 kr. Hirdetések fölvétetnek: Szegeden a ki­­adóhivatalban, valamint Pesten, Bécsben és Európa nevezetes­ városaiban létező valamennyi hirdetési irodában. Kiadóhivatal: Burger Zsigmond özvegye könyv- és kőnyomdája, papír- és k­őszerkereske­­dése, hova az előfizetési pénzek és hirdetések küldendők. Szeged és a vidék közönségéhez! Fájdalom , ma már laptámogatás végett alig fordulhatunk Szeged közön­ségéhez , mert az bizonyos, hogy Szeged közönsége Szeged lapját egyelőre nem képes fönntartani. A vidék, különösen megyénk s a szomszédos C­s­a­n­á­d-, T­o­r­o­n­t­á­l-, B­á­c­s- s távolabb Pest-, Békés-, Arad- és Temes megyék lelkes közönségéhez fordulunk tehát és kérjük, hogy a­mit soha el nem felejt­hető nemes részvéte­ és áldozatkészségé­vel Szeged népéért tett, tegye meg azt Szeged lapjáért is, fogadja be vendé­géül ezt is és tegye lehetővé fönnállását azon lapnak, a mely húsz éven át küz­dött Szeged érdekeiért s a melyre Sze­gednek ma nagyobb szüksége van, mint valaha. Csak néhány napig tart még az akadály, a mely lapunkat rendes folya­mában megszakasztotta; e hónap végé­től kezdve benne leszünk a rendes ke­rékvágásban , ápril 1-től lapunk úgy, mint eddig, hetenként há­­rom­szór, s ugyanazon alakban, rendesen meg fog jelenni s az előfizetőknek pontosan megküldetni. Pogrammunk: Szeged új­já­teremté­se. Ennek szenteljük min­den időnket és gondolatunkat. Kérjük Szeged polgárai közül is mindazokat, a kik tehetik, de különö­sen ismételve kérjük az a­­ v­i­d­é­k, va­lamint általában hazánk egész közönségét, hogy ezen nagy és hazafias föladatunk megoldásában ben­nünket gyámolitani kegyeskedjenek. Szeged, 1879. március 22-én. „Szegedi Híradó“ szerkesztősége. Előfizetési feltételek. Szegeden házhozhordással és vidékre postán : Egész évre 10 frt, félévre 5 frt, negyedévre 2 frt 50 kr. Helyben a kiadóhivataltól elvitetve : egész évre 9 frt, félévre 4 frt 50 kr, negyedévre 2 frt 25 kr. Az előfizetési pénzek beküldésére ajánljuk a postautalványok igénybevételét, mint a pénzkül­dés legcélszerűbb és legolcsóbb módját. A kiadóhivatal: Oroszország és Szeged! Legutóbbi számunkban a legben­sőbb örömmel registrálhattuk azt, hogy szerencsétlen városunk irányában bámu­­latraméltó részvétet tanúsít Európának minden erkölcsileg irányadó állama. Emberiségi szempontból kell, hogy európaszerte figyelmet kelt­sen azon mozgalom, mely az országos katasztrófa iránt legújabban az orosz­­országi lapokban nyilvánul. Miután megemlítenék, hogy a nyilatkozott orosz lapok mindegyike — a politikai konstellációktól telhetőleg— figyelemreméltó részvétet tanúsít Ma­gyarország gócpontja: Szeged iránt, kiválóbb megfigyelést érdemelnek az orosz lapok egyik legtekintélyesbikének, „Golosz-nak bámulatosan hosz­­szúra szabott vezércikkében foglalt egyes paszszusai. Szól ezekben Szeged fekvéséről, lakosságának számáról, ennek hozzáve­tőleges foglalkozásáról; bírálja az előz­ményeket, melyek Szeged pusztulását idézték elő, sőt, és végül ezekből fo­­lyólag következtetést von a magyaror­szági közigazgatás bajaira, mulasztással, illetőleg hitegetéssel vádolva a minisz­terelnököt, ki a szerencsétlenséget még március 12-én is elhárítottnak jelezte volna. Ma már — legalább Szegedet ille­tőleg — mindezek túlhaladott pontok. Nekünk ma és egész Magyarországnak a teremtéssel kell foglalkoznia. És mi egyelőre, minden rekriminá­­ció nélkül ezzel akarunk foglalkozni. — Ez az ország föladata is. Ezen föladat veleje pedig az, hogy az ország egyesült jóakarattal, pártonkívüli nemes önmegtagadással hordja össze azon alapot, a­melyen az 1600­­ mértföldnyi terü­letű magyar Alföld magyar nemzeti központja halottaiból föltámadjon s új­jászületve bevehetetlen fellegvára legyen a századokon át dicsőségteljes nemzeti erőnek. Ez a nemzetnek, a királynak, szent István koronájának akarata. „Szép szokás a keresztény népeknél — mondja az orosz „Golos“ — föveget emelni a halott előtt. Tegyük meg ezen tisz­teletet Szegednek is, mely az elemi csapás folytán el­pusztult. Tegyük meg e tisz­teletet a h a l o­tt­a k n­a­k s nyuj­t­­sunk segélyt az élőknek, sat.“ Gyönyörködjél e szavakban édes szülővárosunk szétszórt népe ; de öntu­datosan , gondolkodva gyönyör­ködjél. S ha így gondolkodunk, be kell átnunk, hogy Oroszországban és Szeged már az örök álmot aluszsza. Ott csak embert és keresztényt kívánnak segé­lyezni, hogy a száműzött szegedi nép­ében ne veszszen el. Nálunk pedig, a magyarság központjának álla­m­a kell, s e központ: Szeged. Ez a különbség Szeged, Ma­gyarország s a rokonszenvet tanúsított európai államok népe-------és Oroszor­szág ismert közvéleménye között. Adakozásra szólítja föl ezután a „Golos“ az oroszokat. Hivatkozik azon pusztulásra, melyet Pompei enyésztén, a lissaboni földrengésen és Hamburg égé­sén látott a világ, hivatkozik a se­gélyre, melyet Oroszország a krétaiak­nak és Franciaországnak hasonló sze­rencsétlenség között korábban nyújtott. „A szerencsétlenség — mondja a „Golos“ — kibékíti az ellenséget. Sok szeren­csétlenség érte, kivált az utolsó évek­ben, Oroszországot s nem egyszer volt Magyarország annak oka, hogy a keserűség még nagyobb legyen........... Fizes­sük a roszat jóval, segítsünk a szegedieken.“ Magyarország minden időben, szá­zadokon keresztül védte nemzeti alkot­mányos jogait. S ha ezt tette, nem egy szomszéd állam megrontására vagy szán­dékosan előidézendő szerencsétlenségére, hanem saját boldogulhatása érdekében tette. Itt tehát a „Golos“ ábrándos vi­lágfájdalmat ecsetel, mely legjobbára az ő hazájának — sajnálatos — alkot­­mánytalan­s­ágában leli megkér­­gesült gyökerét. Nem Magyar­ s nem más ország volt oka az ő szerencsétlen­ségeinek , hanem a despotai absolutiz­­mus borzalmas jégverme, melyből el­­megtompitólag párolgott s párolog még ma is, és párologni fog még ki tudja meddig a nagy Szarmát terület szem­pontjából ugyan ezen részre kívánatos, de európailag az általános egyensúly legkívánatosabb elvének sértetlen meg­óvása, illetőleg helyreállítása céljából meggátolandó rideg , pánszláv melan­­chólia. Magyarország lojalitását , úgy a politikai, mint a harci téren — fájda­lom, számtalanszor önmaga kárára — eléggé megörökítette a történet s meg­örökítette ugyanez a nemzetnek száza­dokon át csillogott példátlan hazaszere­tetét is, valamint a szomszéd ál­lamok irányában tanúsított békeszeretetét. Nem illik a jótétemény mellé a vád és rágalom. Ne zúzza össze a jobb kéz azt, a­mit a bal segélyként nyúj­tani akar. E nemzet a borzalmas csapás után is büszke a nagylelkű Európára! Büszke a nemes részvétre, mely a Atlanti óceá­non túlról hangzik át hozzánk! Ame­rikából ! Legyen büszke állampolitikai elle­neinek politikai vagy történeti korholá­­soktól fertőtlenített érzelmeire is. S ha a segély így jön, áldani , dicsőíteni fogja annak intézőjét az egész műveit világ. Itt van a szomorú alkalom arra, hogy Oroszország megindult szívvel, leg­alább parányi részben kárpótolja azt, a­mit harcosai épen harminc évvel előbb — a piros gyásznapokban — föl­emésztettek az alföld áldott rónáin. Szeged és Magyarország nem dur­ván odadobott koldusfillérért könyörög, hanem a nemes részvétnek meleg szív­ből sugárzó adományát kéri. S az ily adomány vajmi hathatósan gyógyít. Áldás csak az ily adományon lehet. Legyen is rajta ! S midőn erősen hiszszük , hogy az emberbaráti indulattól eltelt orosz köz­vélemény ezen nemes alapon gyűjtendi Szeged részére rubeleit és kopekjeit; mi viszont, szívünk egész melegével óhajt­juk, hogy : j­u­t­a­­­mázza meg Oroszországot az ég, az üdvö­zítő Messiásul sóvárgott------­szabad alkotmány­nyal! S­z­á­l, egyedül Szegeden található népséghez, mintsem egész idegen nép között maradjon letelepülve. Ez a csendes kedélyű szegedi nép, más viszo­nyok, talán még jobb viszonyok köz­t is, sze­szélyes elégedetlen és ingerült leszen, csupán azért, mert nincsen­­ otthon. — Itthon, oly kevés és oly szorult igények mellett is nyu­godt e nép és a legnagyobb nélkülözések da­cára zúgolódás nélkül tengeti életét a tiszaparti bódékban, mit sem óhajtva mást most egyelőre mint kenyeret s egy kis helyet, hol meghúzza magát. Bár fordulnak elő betegeskedési jelenségek, de a viszonyok és időjárás rendkívül kedvezőt­­lenségével szemben még meglehetősnek mond­ható az egészségi állapot. A víz ha gyorsan levezettetnék városunkból, a lakók nagy része mielőbb visszatérne, így e kétségbeejtő lassú apadás és hűvös idő még az itt maradtakat is távozásra kényszerítvén a távollévők sem óhaj­tanak hazafelé tartani. Az állam Szeged jövőjét szivén viselőleg elrendelte a szakértői tervek készítését s e ter­vek nagyban készülnek is már a kormány atyai gondoskodását fennen hirdetni, vajha e gondos­kodás üdvös eredményéből egyszer már valami jó is háramlanak végszerencsétlenséget megért városunkra. Félő azonban, hogy a sok bába közt még majd elvesz az újszülött. Szeged, márc. 24. Városunk szerencsétlenségének hire, merre csak halad, mindenfelé a legnagyobb , a ve­szély mérvéhez arányuló részvétet kelti föl az emberi szívekben. Ha valami vigasztaló van e roppant sze­rencsétlenség közepette, úgy az ama magasztos részvét nyilvánulásában lelhető föl, mely a vészt hozó Tisza partjairól kiindulva a Volgától a Tájó­s Quadalquivir sőt az Amazonok völgyéig ér. Szentpétervár, Bécs, Berlin, London, Páris, Róma, Amsterdam, Newyork egyetértőleg kül­­dik el az egyedüli szakértőt ,a jótékonysá­got Magyarország szivének hullám -­ágyához s ez megnyugtatóig kijelenti a reménytelen bá­natos szivü lakóknak, hogy szeretett városuk nem halt meg és nem is fog meghalni, de sőt a hullámágyból megerősülten fog életre jönni. A bánatos szemekben fölcsillan a remény­sugár, a szív hevesebben lüktet, az izmok meg­feszülnek s a kar munka után nyúl. Szeged la­kói visszatérnek önmagukhoz és sokszorosan megfeszített munkásokkal a jótékonyság bölcses­sége mellett ismét meg fogják látni városunkat itt a Tisza partja fölött és közötte az ingó ka­lász tengert ott, hol most a mocskos vizes lepel lebeg. A töltéseken nem szakértő gonosz bakterek, de laikus gondolkodni tudó munkások fognak dolgozni. A nivellírozást nem a millió-féle mé­terekhez értő cégéres „Ingenieur“-ök, hanem az igazság zsinórmértékét helyesen kezelő magya­rok eszközlendik s igy a szépen kanyargó Ti­szánál nemcsak egy lábbal, de sőt egész fejjel magasabbak leszünk. Debrecen bele­fulad a ho­moktengerbe, annyira mérges leend, ha meg­látja Szegednek szerencsés kiemelkedését a Tisza hullámaiból. Ez utóbbira isten segítsen bennün­ket, Debrecent meg mentse meg téves irányá­tól. Miért irigyli tőlünk a Tiszát? hiszen mi nem irigyeljük tőle Tiszát! Szeged népe habár elszéledni látszik is, nem fog szétszórva maradni, hanem mihelyt a víz leapad vissza fog térni tűzhelyéhez és ismét ott fog élni, hol szerettei hunytak el. Sokkal inkább beleélte e sajátlagos nép magát az it­teni viszonyok és körülményekbe, sokkal in­kább ragaszkodik az olyan „magaformájú“ Hazai ügyek.­ ­ A szegedi pénzintézetek ré­szére kiutalványozott állami kölcsön­segély, mint a „P. Lt.“ értesül, következőleg fog föl­oszlatni a szegedi intézetek között. A szeged­csongrádi takarékpénztár kap 600 ezer frtot, a keresk­ és iparbank 240 ezer frtot, a kézműves bank 180 ezer frtot, a szeg. általános takarék­pénztár 180 ezer frtot. Ez összesen 1.200.000 frt. Ezen összeg előteremtésére a magyar föld­hitel­intézet, a magy. ált. hitelbank és a hazai tak. pénztár a kormánynak 400 ezer frtot 5 százlék­ kamat mellett előlegeznek s a szegedi pénzintézetekkel való elszámolást a földhitelin­tézet teljesitendi. A hitel 1808. ápril 1-ig folyó gyanánt tartatik. A pénzintézeteknél azon re­mény uralkodik, hogy a rendelkezésre bocsáj­­tott összegre csak részben lesz szükség, mert egyrészről a szegedi pénzintézetek vagyoni helyzete a katasztrófa előtt kitűnő volt, más­részről pedig, miután a segélyösszeg bizalmat kelt a bankok hitelezőiben, azok ellen most már aligha fognak túlságos követelések emeltetni. — Összerakható és s­zét­s­ze­dh­e­tő házak. A londoni magyar egylet kezdeménye­zésére Etkar és társa 20 cm­ézett vas- és fából összeállított házat küld Budapestre. A szállít­mány árial 4-én lesz a fővárosban, s innen to­vább Szegedig. Minden ház három szobából és egy boltból áll, mely műhelynek is használható. A házakat tetszés szerint lehet összerakni és szétszedni.­­ A küldeményt a vasutak ingyen szállítják, írja a „Közvélemény.“ Ily vasházak fölállítására Neuhoffer vál­lalkozó is megkereste hatóságunkat. Hajlék föl­állítására tehát már kerül vállalkozó, de itt előbb az a főkérdés, hogy mikor szabadulunk meg a viztől, ettől a rettenetes ellenségünktől. Helybeli újdonságok. — Lapunk a jövő évnegyedben a szokott módon egész idén fog meg­jelenni, mint az, az előfizetési fölhí­vásban is jelezve van. Tisztelettel kérjük és fölhívjuk a helybeli pol­gárokat s a hazai közönséget lapunk pártolására. — Népkonyhák fölállítása. Vá­rosunk hatósága az ideiglenesen kinevezett ki­segítő közegekkel egyetértve a nép számára Uj Szegeden két népkonyhát 10—10 főző-üsttel már fölállított. A tiszai pályaudvarban — a Back-féle gőzmalom átellenében — szintén állit­­tatik föl egy népkonyha. E helyeken a mene­kült nép számára meleg ételt osztanak ki na­ponkint, hogy sanyargó állapotukon ily módon is segítve legyen. A népkonyhák szerkezetét, ki- és bejáróját gróf Csekonics szakácsa rendezte be.

Next