Szegedi Híradó, 1879. január-június (21. évfolyam, 7-78. szám)
1879-01-22 / 10. szám
Huszonegyedik évfolyam. 1879. 10-ik szám Szerda, január 22-én Megjelen: Vasárnap, szerdán át pénteken reggel Előfizetési föltételek: Szigeden hárhorhordánal és viddkripostán: Egész évre IO Irt Félérre . 5 frt. évnegyedre Si írt 50 kr. Szerkesztőségi iroda: hol alap szellemi részét illető ügyekben értekezhetni. Klauzál-tér, 209. se. a. az udvarban balra. lESgriyes számára: 3 kr. i a » Vtc de*a *bi. Melyben a Madéhivatalt il elvitatva : Rgéki évre 0 frt. | Félévre frt 50 kr. Évnegyedre SS frt 85 kr. POLITIKAI És VEGYESTARTALMIT LAP S3 Hirdetések díjai: A héthasábos petitsor vagy annak tereét egyszeri hirdetésnél 6 kr, kétszerinél 5 kr, többszörinél 4 kr és minden beiktatásnál 30 kr. kincstári illeték fizetendő. A bizonyitékul kívánandó lapok és a nyugtabélyeg külön fizetendők. A „Nyílttériben a négyhasábos petitsor iktatási díja 15 kr. Hirdetések fölvétetnek: Szegeden a kiadóhivatalban, valamint Pesten, Bécsben és Európa nevezetes városaiban létező valamennyi hirdetési irodában. Hiadóhivatal: Bürger Zsigmond özvegye könyv- és kőnyomdája, papír- és irószerkereskedése, hova az előfizetési pénzek és hirdetések küldendők. Budapest, jan. 20. 1879. (nd) A ma újra összeült országgyűlés elé pár nap alatt egy törvényjavaslat fog kerülni :a jelentkezési intézmény behozatala iránt, elsősorban a fővárosban s később bizonynyal az ország többi nagyobb városaiban is. Mi célja van a jelentkezési intézménynek ? Röviden ez : a főváros lakosságát egyénileg s kategóriák szerint elkülönítve folytonos evidenciában tartani, a néposztályoknál előforduló szállásváltoztatásokról könyvet vinni, az idegenek jöttét és távozását ellenőrizni, szóval, a folytonosan áradó, apadó embertömeg roppant cháoszába, amelynek méltán tekinthető egy több százezer lakosságú főváros, rendet és rendszerességet hozni be. Oly égető szükséget képez ez a mi jelentékenyen nagyobbuló fővárosunkban, hogy annak megvalósítása a kormány valódi s maradandó érdeme lesz. Hogy mily irányban lesz hasznos ez intézmény behozatala, megkísértjük rövid vonásokkal rajzolni. De mindenek előtt ki kell jelentenünk, hogy hasznossá csak célszerű vezetés mellett válhatik, s majdnem kétségtelen, hogy e célból a vezetés a rendőrségre lesz bízandó, mint amely kényszereszközökkel ellátott végrehajtó hatalommal bír. Természetes, hogy a rendőrség amaz általa vezetendő intézményből sok hasznot fog húzni a maga különös céljaira nézve. Azonban tévesen fognánk föl a dolgot, ha azt hinnők, hogy a jelentkezési intézménynek kizárólagos vagy túlnyomó célja, a rendőrség érdekeinek szolgálni. Eredetileg persze, kivált mikor minden állambölcseség rendőrbölcseség volt, az alapgondolatot ez képezte ez intézmény behozatalánál. Mivel az egész a jelentkezési kényszeren alapszik, vagyis minden városrész lakója köteles, szállásváltoztatását az illető helyen maga bejelenteni, azt hitték, hogy előforduló esetben valamely gonosztevőnek kikutatására elég, megtekinteni a jelentkezési cédulákat s a nyert adatok alapján a további intézkedéseket elrendelni. E nézet alaptalansága azonban rövid idő alatt világossá lett, s bár mint tájékoztató csakugyan jár némi haszonnal a jelentkezési intézmény, de annak értéke rendőrbiztonsági tekintetben semmi arányban sem áll a költséggel és fáradsággal, amelyet kezelése kíván.De annál nagyobb hasznát veszi annak maga a közönség. Tapasztalták az ezen intézménynyel bíró városokban, hogy minél nehezebbé vált a lakosság szaporodása miatt a tájékozás és átnézet, annál nagyobb mérvben igénybe vette a jelentkezési hivatalt maga a közönség, valamint azok a hatóságok és intézetek, amelyek — mint a posta-, táviró-, katonai s adóhivatalok, sat. — a lakosság elemeivel egyenes összeköttetésben vannak. Ennek folytán a jelentkezési intézmény gyökeres változáson is ment át. Az eredeti, korlátolt rendőri cél teljesen háttérbe szorult s helyébe lépett az értesülés-keresés, amelynek nagyszerű arányairól fogalmat szerezhetünk magunknak példa a bécsi rendőrigazgatóság illető kimutatásaiból, így az 1876. évben a központi jelentkezési hivatal egyeseknek és nyilvános intézeteknek szóval és írásban több mint 180 ezer s így naponként átlag több mint 500 értesítést adott. E mellett a hivatal a szabadságoltak és tartalékosok kifürkészésénél 34,360 esetben, rendőrileg körözött egyének kézrekerítésénél 1215 esetben, prostituált nők lakváltoztatásának ellenőrzésénél 7887 esetben, helynélküli cselédek , eltoloncozottak, fogságban levők nyilvántartása céljából 8778 esetben működött közre. Ezek a számok érthetően magyarázzák ez intézmény valódi célját s kézzelfogható hasznait. Voltaképen itt egy nagy mérvben berendezett tudakozó intézetről van szó, amelynek veszi ugyan hasznát a rendőrség is, de a mely elenyészőig csekély ahoz a haszonhoz képest, melyet abból a nagy közönség, valamint a hatóságok különféle ágai s a nyilvános intézetek húzhatnak. Ily szempontból nézve a jelentkezési intézményt s az annak nálunk is leendő behozatalára célzó törvényjavaslatot, csak ismét sajnálkoznunk kell azon meggyökeresedett agitácionális módszer fölött, amely ellenzéki sajtónk részéről minden kormányi intézkedés és szándék ellenében már rég használatban van s amely nem más, mint félremagyarázás , gyanúsítás , rágalmazás. Alig vették hirét nevezett lapok a készülő törvényjavaslatnak, már kéznél volt s kimerítő alkalmazásba vétetett a vád, hogy a kormány már nálunk is megvetni készül a rendőrállam alapjait. Pedig hát nyilvánvaló dolog, hogy hazánk jó hírének érdekében arra kell törekednünk, hogy a fővárost a civilizáció s a rend európai fokára emeljük. Sokat javult ebben a tekintetben Budapest ; ami rendezettségét, épületei szépségét, nyilvános intézeteit illeti, már jóval fölülemelkedett az „ázsiai“ színvonalon, sőt rendőri tekintetben is némi javulás észlelhető, mióta a rendőrség államivá tétetvén, megszabadult a választóközönséggel szemben való leköteleztetések nehezen lerázható kényes nyűgeitől. Hogy fővárosi rendészetünk nagy segédeszközt nyer a rendezendő jelentkezési hivatalban, az világos s teljesen alapos remény. Eddig az európai sikkasztóknak s egyéb fajtájú gazembereknek Amerikán kívül valóságos jóremény-fokuk volt a magyar főváros, jelentékeny kiterjedésével, aránytalan sűrű népességével s bámulatos gyámoltalan s tehetetlen rendészetével. Budapest a fölfedezhetlenség után sóvárgó spéciesek előtt valóságos őserdő volt, a melyben minden bokor szállást ad s a mely rendezetlen biztonsági állapotánál fogva kikutathatlan s biztos menedékhely a rejtezkedők számára. Ez valóságos szennyfolt fővárosunk hírnevén s ezt a szennyfoltot eltörölni van hivatva a kormány jelzett törvényjavaslata. Természetes, hogy a jelentkezési hivatal fölállítása jelentékeny költségekbe fog kerülni az államnak s a városnak, de az is bizonyos, hogy ez az intézmény busásan behajtja a ráfordított költséget kamatostól együtt. Azok az óriási adó-és illetékhátralékok, amelyeknek jelentékeny része az államra s városra nézve csak azért megy veszendőbe, mert az adó vagy illeték kiszabása és beszedése közt az adós részéről egy kis szállásváltoztatás fordult elő, minek következtében a fél föltalálhatlanná vált, jövőre, a jelentkezési hivatal működésének folyamatba jötte után, valószínűleg legnagyobbrészt behajthatók lesznek, már ezért is teljesen alapossá teszi a reményt, hogy az ezen intézményre fordított költségek dúsan megkerülnek, De még e remény nélkül is föltétlenül helyeslendő lenne a terv, mert annak megvalósulása a közönségre mind vagyonbiztonsági, mind egyéb tekintetekből számtalan hasznot fog árasztani. A közös miniszteri értekezletek, amelyek Bosznia és Hercegovina közigazgatása ügyében folytak, egyelőre véget értek. Ez értekezletekről különféle hírek jöttek forgalomba ; az egyik szerint Tisza Kálmán azt indítványozta, hogy a törvényhozások elé javaslat terjesztessék, mely szerint a közös kormány megbizatik Bosznia és Hercegovina kormányzáséval ; az osztrák miniszterek azonban kijelenték, hogy erre az osztrák képviselőházban nem lehet többséget nyerni , s így határozatba ment volna, hogy ezúttal, a közigazgatási kérdés teljes mellőzésével, csak a 60 milliós hitel túllépéséről s az 1879ik év második felére szükséges, 23 millió frtban előirányzott, megszállási költségekről tesznek előterjesztéseket. Mások szerint pedig kiválóképen a közigazgatás körül folytak a tárgyalások, a közös kormány által vezetendő adminisztráció költségeire szükség esetén újabb hiteljavaslat is terjesztetnék a delegációk elé. Még egy harmadik — legújabb — tudósítás szerint pedig a boszniahercegovinai közigazgatás ügyében, minthogy tárgyalás közben még valami előmunkálatok szüksége tűnt ki, végleges elhatározás nem jött létre s ez későbbi tanácskozásoknak tartatott fönn. Harc a pápa és Oroszország közt. A muszka már a pápával is összevesz. Számos jelentés bizonyítja , hogy az orosz kormány és a Vatikán közti viszony, mely pedig az utóbbi időkben nem volt barátságtalan, mind feszültebbé válik. A „Fanfulla“ arról értesül, hogy a Vatikánban mind élénkebben kezdenek foglalkozni amaz erőszakos és kegyetlen eljárással, melyt az orosz kormány a végből alkalmaz, hogy a katholikus lengyeleket az orthodox hitre kényszerítse , s Nina bíbornok, a pápa államtitkárja, megbizatott, hogy e tárgyban dolgozzon ki egy kimerítő memorandumot, mely a katholikus hatalmakkal lenne közlendő. Azonfelül azt is írják, hogy a pápa határozottan vonakodott Oroszország rendkívüli megbízatással Rómába küldött diplomáciai ügynökét , Urussof herceget elfogadni s ez alkalommal kijelentette volna, hogy semmiféle érintkezésbe nem kíván bocsátkozni a szentpétervári kormánynyal, míg az a katholikusok üldözésének Lengyelországban végét nem veti. Az államtitkár-bibornok pedig egész kereken kijelentette az orosz követnek, hogy ha az orosz kormány a szentszékkel megkezdett alkudozásokat újra föl kívánja venni, szükséges, hogy előbb kielégítő és megnyugtató választ adjon arra a memorandumra , melyet még IX. Pius életében Simeoni bibornok, akkori államtitkár, intézett volt Dorcsakoff államkancellárhoz. Hazai ügyek. — Országgyűlés. A képviselőház hétfőn a szünet után újra megkezdte tanácskozásait. Ez első ülésen érdemleges tanácskozás nem történt s a ház különféle bejelentések és kérvényekkel foglalkozott. Volt két interpelláció is ; az egyiket Apponyi gróf terjeszte elő a bosznia hercegovinai közigazgatás tárgyában, a másikat pedig Simonyi Ernő az oroszországi dögvészre vonatkozólag, kérdvén, hogy történtek-e intézkedések annak hazánkba való átharapódzása ellen. Ez utóbbira Tisza mintelnök azonnal válaszolt s pedig megnyugtatóig. Szeged város rendsz. közgyűlése január 19-ikén. Január havi rendsz. közgyűlésünk — első rendszerinti ülés az 1879-ik évben — a köztörvényhatósági bizottságok élénk részvétele mellett jön megkezdve vasárnap reggel, s három üléssel a következő nap délutáni 4 és fél órakor ért véget. A vasárnapi ülés a napirendből keveset gombolyított le , mert az ülés legnagyobb részét a hatósági körök hivatalos jelentéseinek fölolvasása vette igénybe. Elsősorban említendő ezek közül a polgármester évi jelentése, mely rendszeres sorozatban tünteti föl a közigazgatás és társadalom terén a múlt év folyamában fölmerült fontosabb eseményeket. A jelentés akár tartalmát, akár korrekt összeállítását és tetszetős modorát tekintsük , sikerült műnek mondható. Bőven sorolja az föl az egyes közigazgatási és közgazdasági szakoknál beszerzett közérdekű adatokat , s amennyiben a város életében fölmerült minden jelentősebb mozzanatot szemügyre vesz , városunk egy évi krónikája az, s becses anyagot szolgáltat Szeged jövendő monográfiájához. Magára a jelentés tartalmára különös megjegyzésünk nincs; méltónak találjuk azonban kiemelni a múltévi közigazgatási ügyforgalom adataiból elvont azon örvendetes tanúságot, hogy a város tisztikara lelkiismeretes ügybuzgalommal fáradozik kötelmei teljesítésében. Eredményes működéséért méltó elismerés illeti , amit a köztörvényhatósági bizottság nem is késett megadni, midőn a polgármesteri jelentés tudomásulvétele után, a főispán fölszólalására, egyhangúlag köszönetet szavazott a tisztikarnak múlt évi munkásságáért. A polgármesteri évi jelentés közlését lapunk mai számában kezdtük meg. Az árvaszék évnegyedes jelentéséből hasonló ügybuzgalmat konstatálhatunk az árvaszék részéről, s a munkás tisztikar szintén teljes mérvben méltó azon elismerésre, melyet a közgyűlés az árvaszék irányában is kifejezett. Az árvaszéki jelentést lapunk mait számában már közöltük. Olvastatott még a közigazgatási bizottság utóbbi félévi működéséről szóló jelentés, melyet szintén közölni fogunk , és azután a közgyűlés áttért a napirendre , melynek egy momentuózusabb mozzanata volt: a kegyúri jogok gyakorlására nézve tett indítvány. Szekerke ki akarta zárni a kegyúri jogok gyakorlásából a köztörvényhatósági bizottság nem-katholikus tagjait. Ez a tendencia sem nem jogos, sem nemméltányos, és nem illik Szeged város közgyűlési termébe , hol eddig mindig a szabadelvűség szelleme volt az irányadó s az ultramontanismus nem volt képes magának híveket toborzani. Hogy kitől és honnan vette Szekerke e föllépéséhez az impulzust, nem tudjuk , csak sejtjük. Sajnáljuk, hogy épen ő vállalkozott az eddigi működésével és tendenciáival össze nem egyeztethető iránynak kiadni a jelszót, mely azonban — hála a közgyűlés szabadelvűségének— nem talált viszhangra. Azon roppant többség , mely az indítvány fölött megszavazta a napirendretérést, impozáns válaszul szolgált az ultramontán (? Szerk.) áramlatnak, annak demonstrálására, hogy Szeged közgyűlésében nem fog találni követőket. Városunk katholikussága, a szabadelvűség és vallási türelmességben mintaszerű polgárság méltó reá, hogy ezt a tényt érdeméül jegyezzük föl. De e momentuózus ténynél elismeréssel kell jeleznünk Poczner Jenő föllépését, kiemelkedett szellemű beszéddel szegezte mellét az ultramontán áramlat ellen s az érvek hatalmas fegyverével törte össze az írásban beadott indítvány gyönge s részben komolynak be sem számítható argumentációját. A vasárnapi ülés folyamáról az alábbiakban adjuk részletes tudósításunkat. Elnök : Dáni Ferenc, főispán. Jegyző: Reizner János, főjegyző: Tóth Pál aljegyző olvassa a múlt évről szóló polgármesteri jelentést, mely kinyomatni határoztatott. A közgyűlés a főispán indítványára a polgármesternek, úgy a tisztikarnak elismerést szavaz múlt évi buzgó működésükért. Vass Pál aljegyző olvassa az árvaszék évnegyedes jelentését. A közgyűlés tudomásul veszi a jelentést és köszönetet szavaz az árvaszéknek lelkiismeretes működéséért. Egyúttal az árvaházi felügyelő bizottság férfi- és nőtagjai újabban is megválasztottak. Reizner János főjegyző olvassa a közigazgatási bizottság félévi működéséről szóló jelentést, mely tudomásul vétetik. Olvastatott és tudomásul vétetett a belügyminiszternek az 1879-iki költségelőirányzat tárgyában kelt leirata. A miniszter helybenhagyja ugyan a költségvetést , de élénken figyelmeztet a közigazgatási kiadásokból a polgárságra háramló terhek nagyságára. A legszélsőbb határokig vitt takarékosság alkalmazására inti a köztörvényhatóságot, mert a jövőben alig lenne hajlandó helybenhagyásával látni el egy oly költségvetést, mely 70 százalékban róvja ki a pótadót a királyi adóval különben is érzékenyen megterhelt polgárságra. Olvastatott és tudomásul vétetett a közgazdasági miniszter leirata a városi iparügyi rendszabályok jóváhagyása tárgyában. Következett Szekerke indítványa, mely szerint a kegyúri jogokat a köztörvényhatósági bizottságnak csak katholikus tagjai gyakorolják. Szekerke csak pár rövid észrevétellel ajánlja indítványát elfogadásra , melyet írásban adott be s írásban vannak kifejtve az indokok. A hivatkozott indokok szerint indítványozó sem