Szegedi Híradó, 1879. január-június (21. évfolyam, 7-78. szám)
1879-01-15 / 7. szám
A rendőrség és katonák közt kifejlődött dulakodásban a hadfiak egyike egy rendőr revolverét akarta kicsavarni az illető kezéből , eközben egy töltény elsült, azonban a küzdők semmi sérülést nem szenvedtek. Kisvártatva a csata színhelyére érkezett Virágh biztos egypár rendőrrel s föllépése döntő fordulatot adott a küzdelemnek ; három hadfi azonnal megveferált, a helyszínen maradt öt vitéz is lassan-lassan leolvadt) egymásután illanván el, aki egérutat nyerhetett. Virágh biztos ur a hősök egyikét, a legvitézebbet, a revolvercsavarót elfogta és illetékes helyére bekísértette. Kíváncsian várjuk, vájjon minő büntetést kapnak a garázda katonák, akik a rend hivatalos közegeinek is oly sértő tettlegességgel ellenszegültek. ■f A farsangi évad első élite-bálja a jót, nőegylet táncvigalma lesz a jövő szombaton. Mint halljuk, sokan készülnek reá s lesznek vendégei a vidékről is; a rendezőség is mindent elkövet a bál sikeréért s igy bizton jósolhatjuk, hogy ez a bál a nőegyleti bálok régi jóhírnevét ez idén is igazolni fogja. — A farsang beköszöntésével a társadalomban a bálok veszik át az uralkodó szerepet, amikre köztudomás szerint készülni is kell, főkép a nőnembelieknek. Jó szolgálatot vélünk tenni olvasónőinknek, ha figyelmeztetjük őket Schriffert J. női divatáru üzletére a meghosszabbított Kárászi utcában, amely — mint erről saját tapasztalásunkból meggyőződtünk — a legizlésesebb báli pipere — s különösen szép műkertészeti — cikkek gazdag választékával rendelkezik. A fonográf látogatói az utóbbi három nap alatt rendkívül megszaporodtak ; mondhatni, hogy a közönség csak akkor kezdett igazán érdeklődni ez érdekes találmány iránt, midőn tulajdonosaimár távozni készültek vele. Piukovits urat és társát, a fonográf bemutatóit, számosan fölkérték a látogatók közül, hogy hosszabbítanák meg néhány nappal ittidőzésüket; az illetők tehát itteni látogatásukat megtoldották három nappal; s így a fonográf még ma és holnap, vagyis f. hó 16 ig látható s illetőleg hallható lesz a Hungária 5. sz. szobájában. Szívesen fölhivjuk erre mindazok figyelmét, a kik még nem látták. — A fonográf tulajdonosai itt időzésük alatt többfelé kaptak meghívást, s innen valószínűleg Makóra mennek. A kik a francia és angol nyelvet elsajátítani akarják, azoknak ajánlhatunk egy művelt hölgyet, ki már is több családban szép sikerrel ad oktatást ezekben a nyelvekben. Lakása: fehérkereszt-utca, Eisler-féle 1503. sz. házban. — Színház. D’Ennery és Cormon, „A két árva“ szerzői, szombaton ismét látogatást tettek a mi, irántuk oly hálásnak mutatkozott, színpadunkon az ő „cause célébre“-jökkel, melynek a magyar fordító „Egy katona története“ címet adott. Aradi úr ezt minden reklám nélkül bocsátotta a színpadra, mindamellett és annak dacára, hogy közönségünk az elmúlt hét folyamán ugyancsak igénybe volt véve, a színház szépen megtelt. S a közönség jól fogadta a darabot, az idegrázó és szívreható jelenetek megtették hatásukat s volt dolga — kivált a női résznél — a zsebkendőknek. De mivel a rablógyilkos, aki annyi szenvedést okozott gaztettével másoknak, végre is, amint dukál, horogra került s az ártatlanokra kisütött az igazság napja, mindenki elégülten hagyta el a színházat. A darabot helyi rovatunkban már előzőleg röviden jellemeztük, s minthogy bővebb ismertetése igen nagy tért venne igénybe, amelylyel most nem rendelkezünk, csak annyit említünk föl, hogy az egésznek francia ügyességgel szőtt érdekes meséje egy rablógyilkosságból indul ki, amelyért egy ártatlan katonát, Renó Jánost (a darab hősét), ítélik el s pedig saját ötéves leánykája vallomására; ebből folyik aztán a bonyodalom, mely az igazi bűnös kiderítésére vezet. Az első előadással általában meg lehetünk elégedve; a főbb szerepek mind jó kezekben voltak, s ha a hatás nem mindig volt teljes, ezt a kellő előkészület hiányának róhatjuk föl, ami különösen az első fölvonásban érezhető volt. Dicsérettel kell kiemelnünk P r ie 11 e (Renó János) és Somogyiné érzelemteljes játékát s mindjárt velük Rónaszékit, a ki a darab legsikerültebb genre-alakját, Somborán őrmestert, gazdag kedélylyel s találó humorral személyesítő. A többi szereplők is mind beillettek a keretbe. Ma ismétlik a darabot s hiszszük, hogy hatása teljesebb lesz. Fölhívás a hazai hegyközönséghez. A f. évben május hóban Székesfejérvárott megnyitandó országos ipar-, termény-, állat- és műkiállításon a székesfejérvári „Jótékony Nőegylet“ a hölgyek foglalkozási körének produktumaiból gyűjteményes kiállítás alakjában óhajtván résztvenni, hogy ezáltal a magyar női munkának a kiállításon való versenye minél inkább lehetővé tétessék s illetőleg, hogy a női munkakörnek minél szélesebb mérvben elismerés szereztessék, azon hazafias és tisztetteljes kérelemmel fordul az ország összes nőiskolái, nőképezdéi, zárdái, nőegyletei, gazdasági egyesületei, valamint érdemteljes gazdasszonyai s általában az egész haza hölgyvilágához, miszerint őt nemes feladatának kivitelében erélyesen támogatni s illetőleg készséges közvetítésével a kiállításon résztvenni szíveskedjenek. A kiállításon résztvehet minden honleány különbség nélkül. A kiállítandó tárgyakra nézve pedig a következők szolgáljanak irányadóul: 1. Kiállítható minden tárgy, mely az általános női tevékenység eredményeként jelentkezik, tehát a varrás összes nemei: a művarrás, fehérvarrás, továbbá szabásminták, hímzés, kötés, horgolás, gyöngyfűzés, hálózás, valamint szövés, fonás, amennyiben az házilag kezeltetnek, szóval: mindazon női cselekvények produktumai, melyek a „női muka“ nevezet fogalma és köre alá vonandók. ■ és 2. Kiállítható minden tárgy, mely a nő házi tevékenységének eredményét képezi, melyek tehát a háztartáshoz s illetőleg a nőnek mint gazdasszonynak cselekvési köréhez tartoznak, mint pl. befőzöttek, asztalgyümölcsök, házi szappan s egyáltalában minden itt elő nem sorolható házi szer és gazdasszonyi cikk, a menynyiben házilag készíttetnek s külön kiállítási csoporthoz utasítva nincsenek. — A székesfejérvári „Játék, Nőegylet“ kiállítási bizottsága rendszeresen szervezve lévén, egyenes összeköttetésben áll a kiállítás végrehajtó bizottságával s igy fölöslegessé tesz minden más irányban teendő kérdezősködést, a mennyiben a hozzáforduló egyeseknek úgy mint társulatoknak a legnagyobb készséggel a kivánt bejelentési íveket haladéktalanul kiszolgáltatja , bővebb fölvilágosításokkal szolgál, a jelentkezőknek a kiállításon legjobb belátása s meggyőződése szerint előnyös helyeket biztosít, szóval , mindent elkövet, hogy a női munkaversenynek a kiállításon méltó s előkelő hely szereztessék. Székesfejérvárott, 1878. nov. 19-én. Szőgyény Marich Lászlóné, a székesfejérvári „Jóték. Nőegylet“ védnöke, mint kiállítási bizottsági elnök. Hollán Ernőné, Gebhard Ignácné, biz. tag. biz. tag. Báró Pythonné, bis. tag. Dr. Neumann Arminné, biz. tag. Forinyák Gyuláné, biz. tag. Flatt Gaston, a „Jót. Nőegylet“ titkára, mint jegyző. Fölhívás: A szegedi torna-egylet választmánya f. évi január hó 12 én tartott ülésében a f. é. jan. hó 20-tól ápril 20-ig terjedő négy havi időtartamra kebelében szakértő tanár vezetése alatt vívási tanfolyamot szervezvén, minthogy a választmányilag megállapított tanfolyam szervezeti szabályok értelmében a tanfolyamban nem egyleti tagok is részt vehetnek, tisztelettel fölhivatnak mindazok, kik a tanfolyamban részt venni szándékoznak, miszerint bejegyeztetésük céljából vagy alulírthoz, vagy Pálfy Sándor és Fáry István ügyvéd és Molnár Elemér törvényszéki jegyző urakhoz, kik a kibocsátott aláírási íveket kezelik, fordulni szíveskedjenek, hol a tanfolyamban való részvétel közelebbi fölvételei iránt is fölvilágosítást nyerhetnek. A tanfolyam 1. évi január hó 2- án mulhatlanul kezdetét veszi, s a gyakorlatok hetenként hétfőn, szerdán és pénteken mindenkor esti 6 órától 7-ig fognak tartatni. Szegeden, 1879. január 12-én. A választmány megbízásából: Dr. Lázár György tornaegyleti elnök. Vegyes. * Joachim és a cigányok. A múlt heti kedden este, mikor Joachim Bécsből Budapestre megérkezett , Brahmsszal a Hungáriába szállt, a bpesti jelesebb prímások, mint Rác Pali, Horváth Marci, Kovács Bandi, Bungó, Farkas Miska és mások a szálló éttermébe gyűltek, hol pár nap óta Erdélyi Náci szegedi bandája játszott. Joachim este 10 óra után lejött barátjával vacsoráig. Erdélyi bandája ráhúzta legott a Rákóczy-indulót. Joachim meghajta magát s asztalához sietett, állva hallgatta a zenét s csak akkor ült le, mikor a tüzes induló utolsó ütemei elhangzottak. Vacsora után magához kérette a prímást, megnézte hegedűjét és sokáig társalgott vele; azután odajött a többi prímás, bemutatták magukat valamennyien a hegedű királyának, ki mindegyikkel váltott pár nyájas szót. Végül örömét fejezte ki, hogy a magyar népzenészek legjelesbjeivel megismerkedett, s aztán eltávozott. * Az ázsiai pestis, mely most Oroszországban dúl, borzasztóbb minden járványnál, minden csapásnál és háborúnál. I. Napóleon összes csatái nem ragadtak el annyi áldozatot, mint a közép és az újabb kor egy egy pestise. Az újabb tudomány a pestist ragályos, vérmérgező kórnak tartja, míg egyesek a „symphatikus készülék betegségének“ mondják. A pestis föllépése oly jellegzetes és oly borzasztó mellékkörülményekkel jár, hogy fölfogható az iszony, melyet minden időben keltett. A pestist vagy a betegekkel való érintkezés, vagy oly tárgyak érintése okozza, melyek a betegek kezében voltak. Gyapot-, selyem- és ruhadarab jó pestis vezetők, úgy tetszik, mintha valóságos szabálylyá vált volna, hogy a pestises tárgy érintése után egy hét múlva üt ki a baj. A beteg először roszul érzi magát, aggódó érzés fogja el, helyét nem találja, majd aléltság vesz rajta erőt, s csak azután jelentkezik a maga valóságában a betegség. A nyakon, a lágyakon éb hónaljon gümők támadnak Majd két, majd négy ily gümő támad; némelyik olyan nagyra nő, mint a lúdtojás. Ezután foltok, vörös-kék pecsétek látszanak a testen; a foltokon hólyagocskák támadnak, a melyek megüstösödnek s a bőrt és izmokat elpusztítják. Azt is tapasztalták azonban, hogy a betegeknél, a kiken sok üszkösödés támadt, a gümők kevésbé voltak veszedelmesek s gyakran fölépültek. Sokakra a halál valósággal kegyelem. — A ragályok * idejében a közönséges pestis mellett említették KÖZGAZDASÁGI ROVAT. Földiparunk és annak érdekei. (Fölolvastatott az „alsóvárosi társalgó-egylet“-ben.) Az összes iparok között legrégibb múltja van a földiparnak. Az első, mit az ember istentől megtanult, a munka volt, s ezzel kárpótolva lett az emberiség az elvesztett paradicsomért, a melyből a velünk született gyöngeség kiűzte ugyan az első emberpárt, de magával hozta onnan azt a hatalmas erőt, mely őt a világ urává váló teendő, a munka szeretetét. Találhatott volna-e az ember munkálkodásának méltóbb és kötelesebb tért, mint az anyaföldet ? Bizonyára nem. S valóban, a földmivelésre adva magát, fordult a természethez, hogy előteremtse magának azt, amivel létföntartását biztosíthatja vala. A nehéz verítékcseppekben, amelyeket szorgalom és kitartás teremtettek, ott ragyogott az emberiség jövő boldogulásának örökfényű csillaga: a boldog megelégedés, mely egy-egy nap munkája fölött kelt a lélekben, fölkelté, megszilárdítá a hitet azon uralom iránt, melyet az emberiség a föld fölött betölteni hivatva lett. A földipar tehát a legrégibb minden ipar közt, mert a földipar, földmivelés körül fölmerült szükségletek kielégítése teremté meg fokonként a többi iparokat is s később ez adott életet — a termények értékesítésére törekedvén — a kereskedelemnek is; bátran elmondhatjuk, hogy a földmivelők a világ legrégibb, legközvetlenebb iparosai. Azt azonban, hogy a földipar lett az ember első foglalkozása, azon perctől kezdve, ahogy tudatára jutott annak, miszerint önfönntartását önnönmagának kell biztosítania, nagyon is természetesnek találjuk. A föld ősterményeiből az ember csakhamar választott ki magának olyanokat, amelyek életfönntartása anyagául szolgálandottak. Bizonyára addig, míg a jóságos föld önmagától meghozott ezen terményei elegendők voltak a fönntartási szükségletek kielégítésére, a földmivelés, — ha megteremtve volt is még — nem volt ama rendszeres foglalkozásnak tekinthető, a melynek szakadatlan egymásutánja a napról-napra élő ember lételét állandóan biztosítja; azonban azzá lett tüstént, mihelyt a fokozottabb szükségletek — az emberiség szaporodása — ama meggyőződésre juttatá az egyeseket, hogy kevés az, amit a természet önmagától ad nekik, s versenyt kell munkálkodniok az örök természettel, hogy önfenntartási szükségleteiket egészben kielégíthessék. Mikor ez a tudat általánossá lett az emberiségben, akkor a földmivelés, mint közipar, ünnepélyes fölavatását ülte meg. A hosszú évszázadok menetén át aztán megszülettek egyenként a többi iparosok is abban az arányban, amely arányban az emberek igényei fejlődtek volt. Az önfenntartás mellé sorakozott a mutatkozó szükségletek egész sora, az ebből tápot nyert igények egész végtelensége, s így a földiipar mellett előtűnt a ruházat, lakhatás, önvédelem, idővel a vadászat, halászat, sat. által megkívánt szerek készítésének ipara, majd utóbb a kényelmi szempontból szükségeseknek tartott gyártmányok előállítása, de mindezek közt legelső, legáltalánosabb és a többiek föntmaradását illetőleg abszolút nélkülözhetlen a földipar maradt, ugyannyira, hogy minden iparos közt egyedül a földmivelő az, aki joggal elmondhatja magáról, hogy isten után egyedül ő az, aki megtaníta az emberiséget a munka hatalmának ismeretére, határtalan nagy erejének tiszteletére. Szóval, a földmivelés legelsőbb tett tanúbizonyságot arról, hogy az emberiség a földön való uralmát csakis munkája által biztosíthatja. Hogy pedig a földmivelésnek az emberiség jövőjére való roppant befolyásáról különösen azok, kik az élő nemzedék közt a vezérszerepet játszották, mennyire meggyőződve voltak már az őskorban is, leginkább bizonyítja az, miszerint az őshajdan minden egyes kiválóbb alakja a földmiveléssel is foglalkozott. Itt kell föltennünk ezt a kérdést: váljon tehát a földmivelésnek célja egyedül az életfenntartás-e, vagy ezentúl még az is, hogy az embert, folyton munkában tartva, a társadalmi élet romlatlan anyagául azontúl is, mindvégig megőrizhesse ? Amint általán véve a munkával, tehát minden iparról s iparosi foglalkozásról el kell ismernünk, hogy egyedül bennünk rejlik ama titkos erő, mely megóvja az emberiség fejlődését a szenvedéstől, családi és társadalmi életét a romlottságtól, épp úgy nem lehet eltagadnunk azt sem, miszerint minden ipar közt éppen a földmivelés az, amely legtöbb erőt hord magában arra nézve, hogy a társadalmi, s különösen pedig az egyeshez oly közel álló családi életet ős tisztaságában és romlatlanságában fönntartsa. A földipar a család minden egyes tagjának képes foglalkozást nyújtani, s ezzel megóvja azz egyenként és összesen attól, hogy ellustuljon, elpuhuljon s ezzel együtt elveszítse érzékét a munka emberének azon egyszerű, himeretlen, de annyira nemes örömei iránt, a miket egyedüli boldogságaként becsülve, elegendőnek tart arra, hogy a való élet határain belül maradva, ne kockáztassa a maga és övéi jövőjét hiú vágyak és reményekért, a boldogtalanság, az elpuhulás eme fattyú gyerekeiért. Azt, hogy még ma is, habár — fájdalom ! — már olyannyira ritkán és elvétve, találkozunk szokásokkal, erkölcsökkel és erényekkel, a melyek őseinket egykor oly nagygyár hazánkat oly boldoggá tették vala; s különösen azt, hogy széles e hazában s annyiféle népfajok közt éppen a magyarosság családi és társadalmi élete az, a mely legközelebb áll az elődök családi és társadalmi életének eszményéhez, s végül azt, hogy ez által még mindig kezünkben van az az erő, a mely egy nemzet létét — ha ugyan mihamarabb lehányja magáról eddigi csfrangjait s visszatér a régihez — minden időre biztosítani van hivatva, csakis a földmivelésnek, a földiparnak köszönhetjük. A földmivelés maga köré gyűjti a család minden egyes tagját. S ha igaz az, hogy a munka a legistenhezszólóbb imádság, hogy a lélek, együtt az anyagi erővel, ezen imában az emberhez legméltóbb módon magasul ki a föld minden egyéb teremtményei között. Mikor pedig a család minden egyes tagja munkában izzadva tölti idejét s a híven teljesített kötelesség tudatával lelkében hajtja fejét nyugalomra , napközben az a tudat édesíti meg örömét s teszi nem mulóvá megelégedését: a munka iránti szeretettől eltelve kivágyhatik-e várjon a körből, mely neki ez örömeket, ezt a szent megelégedést szerezte ? Találhat-e becsülnivalóbbat, mint ama szokást és erkölcsöket, a melyeket a szülőktől tanult el s gyermekeire hagyományozni vagy ? Lehet-e törekvése egyéb, mint hogy unokái is, az ő szokásai- és erkölcseiben felnőve, ugyanazon öröm és megelégedés közt élhessenek, mint aminő igaz öröm és megelégedés jutott neki osztályrészül ?......... Ez a gondolat, ez a törekvés, mint egy szent emlék, jutván hagyományba unokáról unokára, hozta át korunkig az ősi erkölcsök azon, fájdalom, csekély részét, amelyet mégis elégnek vélünk arra, hogy jövőnk s ebbe családi és társadalmi életünk régi erejét s romlatlanságát visszanyerhesse. S mindezeket tudva, nem magas örömmel tekinthetünk-e azon osztályra, mely a szent örökséget — habár részben is, megőrizte nekünk és az emberiségnek ? (Folyt. köv.) az úgynevezett „peste foudoyante“-ot is, a melynek neve eléggé megmagyarázza minőségét. Látszólag egészséges emberek mint villámeuítottak rogytak össze és vagy pár nap vagy pár óra múlva, hanem okvetlenül meghalnak. Az ázsiai pestis ellen még nem leltek orvosságot. Európai orvosok a pestisbetegek gümőit fölvágták, de nem használt. Ha a civilizált Európában föllépne a pesis, itt bizonyára a khinát és digitálist is használnák (a lázas állapot alatt). A pestis ellen a határőrzés, a beteg községek és házak szoros elzárása képezi a továbbterjedés leghathatósb meggátlását. Egyes esetek fordulnak elő Európában is, de (Törökországot s talán Oroszországot kivéve) a ma rendelkezésre álló óvóeszközök mellett, nagyobb mérveket a pestis nem ölthet. * Egy házasság története. A párisi Figaro 1875. aug. 1-én egy hirdetést közölt, melyben egy „fiatal, 28 éves, csinos külsejű özvegy, ki több nyelvet beszél, nemesi gazdag családból származik, de maga egy személyét ért nagy szerencsétlenség következtében csak szerény anyagi viszonyok között, bár függetlenül él, egy magához illő jómódú, kedves modorú fiatal férjet keres.“ Ez a hirdetés szöget ütött Delente Lajos, egy 16 éves gymnazista fejébe, ki egy igen keresett párisi orvos fia volt. A fiú csakhamar összeköttetésbe lépett a nővel, ki Mrozovicska Szerafin grófnő volt, három gyermek anyja, kinek férje a lengyel forradalomban elesett. A grófnő s a fiatalember között szerelmi viszony fejlődött ki, mely azzal végződött, hogy mindketten Páriába szöktek s ott házasságra léptek. A fiú atyja elnézte a ballépést, sőt pénzt is küldött fiának. Az apa azonban 76-ban meghalt, a pénz elfogyott s a fiatal ember, ki sok tekintetben csalódott nejében, kiábrándult. Visszatérvén Párisba, ott anyja rábeszélése folytán megindította felesége ellen a válópert, ami ellen annek sem volt kifogása. A párisi elsőfolyamodású törvényszék ezen ritka eset fölött az ítélethozatalt a jövő hétre halasztotta. A nő csak azt kérte, hogy a bíróság ismerje el, hogy ő jóhiszeműleg kötötte a házasságot. — A székesfehérvári orsz. kiállítás végrehajtó bizottságának megkeresése folytán figyelmeztetjük a kiállítani szándékozókat, hogy a helyek beosztásával foglalkozó bizottság működésének megkönnyítése céljából bejelentéseiket február hó 15- ig eszközölni szíveskedjenek. A bejelentések megtételének határideje márc. hó elsejéig terjed, az ezen határidőn túl bejelentett tárgyak elfogadása iránt — amennyiben a tér engedi — a végrehajtó bizottság esetről esetre határoz. Egyúttal jelentjük, hogy újabb megállapodások szerint az állatkiállítás nem a tárlat berekesztéséig, hanem június 2-tól ugyanezen hótig fog tartani. A Tisza vízállása. Szeged, jan. 12. 19' 5" 6"' = 6.15 m. 0 fölött Szeged, jan. 13. 19' 6" 0"' = 6.16 m. 0 fölött Szeged, jan. 14. 19' 7" 6"' = 6.20 m. 0 fölött Felelős szerkesztő: Nagy Sándor. Nyilttér. * * Köszönetnyilvánítás. Dr. Zápory Ferdinánd orvostudor úr 15 órás fiamat, a ki szivhártya-, tüdő- és toroklábban megbetegedett, ezen veszélyes bajaiból öt hét alatt tökéletesen kigyógyitotta. Midőn ezt köztudomásra hozom, elmulaszthatlan kötelességemnek tartom, nevezett orvos urnak sikeres fáradozása és tanúsított ügyességéért hálás köszönetemet nyilvánítani és őt a szenvedő emberiség figyelmébe ajánlani. Szeged, 1879. január 15-én. __ 8 chleeinge r S alam on. * Az e rovatban költöttekért nem vállal felelősséget a __________szerk.