Szegedi Híradó, 1879. január-június (21. évfolyam, 7-78. szám)

1879-05-28 / 64. szám

Huszonegyedik évfolyam 1879. 64-ik szám Szerda, május 20-án. Hlegjelen: V»«Arn»p, szerdán és pénteken reggel /előfizetési /'OUttelek: Szagéban htzhorhordéinl ét «Idékr* pestén: Égég* érre I» frt | Félérre . tf frt. Évnegyedre 4 frt tiO kr tglykgn I klatféhlvitglil glvkstv* I Égési érre W frt. Félérre1 frt CIO kr. Érnegyedre ‘4 frt ‘4l kr.Szegedi Híradó. POLITIKAI is VKGYKSTARTALMU LAP, Szerkesztőségi iroda : hol e lep szellemi részét illető Ügyekben értekezhetni, Klauzál-tér, 209. sz. a. az udvarban balra. Egyes szám ára Q kr. Hirdetések dijai: A héthasábos petitsor vagy annak teréért egyszeri hirdetésnél 6 kr, kétszerinél 6 kr. többszörinél 4 kr és minden beiktatásnál 30 kr. kincstári illeték fizetendő A bizonyítékai kivonandó lapok és a nyugtabélyeg külön fizetendők. A „Nyílttériben a négyhasábos petitsor iktatási dija 16 kr. Hirdetések fölvétetnek: Szegedin a kiadóhirataiban, valamint Pesten, Bécsben és Európa nevezetesb városaiban létező valamennyi hirdetési irodában. Kiadók iratai: Burger Gusztáv könyv- és kőnyomdája, könyvkötészete, papírraktára hova az előfizetési pénzek és hirdetések küldendők. A tiszaszabályozás. (Reflexiók Lónyay Menyhért gróf cikkeire.) VII. Palleocápa tehát, Széchenyi fölhívásának engedve , elkészítette ismeretes javaslatát. A ki ezt figyelemmel olvassa, lehetetlen, hogy észre ne vegye azt a rendkívüli óvatosságot, melylyel a szerző javaslatának indokolásiján eljár. Minduntalan ismétli a refraint: „De a szabályozás üdvös eredménye attól függ, hogy tökéletesen képzett szakemberek lelkiismeretesen vigyék azt keresztül. S kikötötte a föltételeket, amelyektől eltérni nem szabad, és előre megjósolta a katasztrófákat, melyek az esetre , ha azoktól eltérnek, bekövetkezni fognak. Lássuk röviden, mik voltak Paleocapa feltételei: 1. A párhuzamos töltéseket sehol az egész Tisza-völgyén nem szabad 400 folyó-öt távolságnál egymáshoz közelebb építeni. 2. A párhuzamos gátaknak nem szabad a meder kanyarulatait követniük, hanem a medernek a kanyarulatokkal együtt, az egész völgyön keresztül, a parallel töltések közt kell húzódnia. 3. Paleocapa, aki legnagyobb súlyt fektetett a mederátvágások helyes eszközlésére, azt mondja , hogy ismeri a kontinens minden folyóját , de egyet sem talált közöttük , mely a természet által oly szép és rendes mederrel volna megáldva , mint a Tisza; vigyázni kell tehát, nehogy ezt a szép medert a helytelen és tévesztett szabályozás elrontsa. Az ő határozott véleménye az volt, hogy minél kevesebb átvágás készítendő , és semmi szín alatt nem fogadta el Vásárhelyi nézetét, aki 78 átvágást tervezett , s pedig azért nem, mert a sok átvágáson sebesen rohanván le a víztömeg, a Tiszavölgy alsó részében, a Duna által viszsza,nyomatva földuzzadván, a legnagyobb pusztításokat szülné s a szabályozás áldás helyett átokká lenne. (Amint hogy, fájdalom, lett is!) Palleocapa tehát az egész Tiszavölgyön csak kilenc átvágást hozott javaslatba s azokat ki is jelölte. Végre Szegednél a Maros levezetését a szakértők mulaszthatatlan kötelességévé tette, mint a mely nélkül Szeged menthetlenül el fogna pusztulni. Ezek voltak a tiszaszabályozás keresztülvitelénél Palleocapa mulhatlanul megtartandó föltételei. Megtartották-e a kivitelben ezeket a föltételeket ? — Nem tartottak meg egyet sem. Hogy az elsőt nem tartották meg , azt bizonyítja mindjárt itt a szemünk előtt a Szeged és Új- Szeged közt levő ártér, mely a mederrel együtt alig több 60 folyó élnél. Ehez hasonló kötelességszegési példát mutat föl a Tisza völgye többet is. Hogy a második föltételt is mily rutul, mily lelkiismeretlenül megszegték, erről meggyőződhetik bárki, ha csak Csongrád megyében széttekint, hol a parallel töltések mindenütt a töltéseket követik. Hasztalan volt Palleocapa figyelmeztetése, hogy Magyarország nem szorult több földre , mint amennyivel bír, mert a meglevőt sem képes okszerűen művelni , s hogy az a földterület, melyet a kanyarulatokat követő töltésezéssel a művelésnek megnyernek, távolról sem pótolná ama kiszámíthatatlan károkat, melyeket az ő tervétől való eltérés elmaradhatlanul okozni fog, — a lelkiismeretes (?) szabályozók mégis ma eltértek ezen oly lényeges föltételtől is. A hava. S ugyan miért tértek elt? Talán jobb szakértői meggyőződésből ? Nem, hanem egészen másból , amiről az ilyen lelkismeretes manipulációk által ármentesített földek kedvező bérletei tudnának beszélni. A kölcsönös önérdek vezette itt a szaktudományt, amely rút önzésének kielégítése végett agyonütötte a közérdeket. Hát az átvágásokkal hogy állunk ? Palleocapa tiltakozott a Vásárhelyi Pál által tervezett 78 átvágás ellen is s csak 9-et javasolt , és a mi hivatalos szaktudósaink csináltak 104-et, és azokat is legnagyobb részben botrányosan roszul. Nem kell messze fáradnunk, hogy a tiszaszabályozási szaktudománynak egy átmetszési monstrumával találkozzunk, csak Vedres ház áig. Tessék ezt az átmetszést megbámulni. S ilyen akárhány van. — így tettek eleget a 3-ik föltételnek. Ami a Maros levezetésének negyedik föltételét illeti, elég rámutatnunk a Maros beömlésére. Hogy ennek a mulasztásnak is a szabályozó urak az okai és nem Szeged , mint azt még máig is a világgal elhitetni szeretnék, azt már régebben bebizonyítottuk. A tények eme vaslogikája ellen hasztalan ágaskodik a Herrich szaklegiója, amily bizonyos az , hogy akit bottal halálra sújtottak, a botütés következtében halt meg, és oly bizonyos, hogy Szeged vesztét s az egész alsó Tisza-völgy halálos veszedelmét a tiszaszabályozás lelkiismeretlens kontár műve szülte. De mi a lelkiismeretlenség és kontárság rovására nem akarunk többet írni, mint a mi, nézetünk szerint, igazságosan megilleti; ki kell tehát jelentenünk, hogy mi az ezeknél is nagyobb hibát az alapban, vagyis magában a gátrendszerben látjuk. Ehez képest megengedjük ugyan, sőt meg is vagyunk győződve , hogy ha Pasetti sőt követőleg Herrich pontosan és lelkiismeretesen teljesítik Palleocapa feltételeit, a szabályozás okozta katasztrófák oly hamar s oly rohamosan nem következtek volna be, de rendíthetlen meggyőződésünk az is, hogy bekövetkeztek volna a nélkül is előbb-utóbb; be kellett volna következniük okvetlenül azért, mert maga a szabályozás elfogadott rendszere, a gátrendszer, rész és hibás, amelynek oly kimaradhatlan következménye a rombolás és pusztulás , mint az életnek a halál. Az ércszobor, fönt a szép márványalapzaton,, álló alakban tünteti föl, testhez simuló magyar ruhában, balfelől karra hajtott köpenynyel a halhatatlant. Állása a megszokott, arca, mely, mint mondók, kevésbé hasonnó arcához, a nagy gondolkodót árulja el. A jobb lábon a testsúly, mig a bal kissé előlép. Köpenytartó bal kezében irattekercs, mig jobb keze fölemelve, ép úgy, a mint őt egykor szónoklás közben látni lehetett. Huszárnak ez az első kiválóbb alakítása, noha már kezéből bírjuk mi a Dugonics szobrát s a nemzet a Bem, Petőfi, sat. szobrait. Nemcsak hogy nem kell pirulnunk miatta, mint a józsef téri idomtalan koloszszus miatt, de büszkék lehetünk reá, mint olyanra, mely még akkor is csak emelni fogja a lánchíd impozáns hatását, ha azon a nagy Széchenyi, Deák és jelenlegi felséges királyunk monumentális szobrai fölállítva lesznek. A Corzó felső sarkán, az apró cserjebokrokkal beültetett tér közepén áll a szobor, az akadémiára néző oldalán Eötvös emléke. Budapest, máj. 25. 1879. A halhatatlan költő és szónok, a korszakalkotó publicista és államférfi, a világhírű filozof, a „ nagy gondolkodó“, b. Eötvös József emléke foglalkoztatá ma Budapestet. Mindenkinek csak egy útja volt, a pompás Corzón föl, vagy a meglepő szép lánchíd-téren át a Stein-féle impozáns palota előtt elterülő kis ligetig, amelynek közepén Eötvös József szobra van fölállítva. Chinos mű, Huszár Adolf műve, ugyanazé az ifjú szobrászé, kinek nevét a mi Dugonicsszobrunk is hirdeti. Huszárnak ezt az alkotását akkoriban Zumbusch is várakozáson fölülinek jelenté ki, amit már csak azért is elhiszünk ma neki, mivel a Delák-szobor-pályázatnál ő maga is elesett mintázataival a törekvő fiatal magyar művész mellett. Mi is meg lehetünk elégedve vele, noha az arcban, mely aligha emlékeztethet bárkit is a szoborban eszményített költő-államférfi-bölcselkedő. Eötvös Józsefre nem elég sikerült a hasonlatosság. BÁRÓ EÖTVÖS JÓZSEF, a Stein ház felőli oldalán : EMELTE A NEMZET, 1879. fölirattal. Ezúttal nemzeti és fővárosi háromszinü zászlókkal volt boritva ; oldalt a szomszédos palota csinosan díszített ablakaival s lengő trikolorjaival egészité ki a szép képet. A lánchidtér, a Dorottya- , Valeria-utcák felől és a Corzo felső végét elzárva levő téren már 8 órakor kezdett a nép gyülekezni s 10 órakor az egész nagy tért belepte a kegyeletes fővárosi lakosság s a nem csekély számú vidéki látogató. Az előkelő világ nőtagjaiban igen szépen volt képviselve, hasonlóképen a tanítói és tanítónői kar is. Akik „Karthauziéból tanultak meg érezni , akik a népoktatási törvény meghozatalával szabadultak meg a „quem dioderunt“féle kínos helyzetből, azok ma nem maradhattak othon. Az akadémia nagygyűlése 1 7 órakor vette kezdetét s 11 és fél óra körül lehetett, hogy véget érve, a menet megindult a szobor felé, gróf Lónyay Menyhért elnök vezetése alatt, számtalan országos nevezetességtől — köztük Andrássy külügyminiszter — kísérve. A díszmagyar öltözetek csakúgy csillogtak az aranytól, ékszertől. Mindezek élén a „budai dalárda“ gazdagon kivarrott és fölszalagozott lobogójával, mintegy végrehajtója a „ Végrendelet“ halhatatlan költője óhajának. „Dalt érdemel, mert költő . . . .“ A parkba érve Lónyay M. gróf, az akadémia elnöke, lépett az emelvényre s egy rövid beszédet tartott. (L.alább a „Vegyesek“ rovatában. Szerk.) Ezután Szász Károly olvasta föl alkalmi ódáját, mely a közönséget zajos éljenzésre ragadta. Majd végül a budai dalegylet énekelte el a dicsőültnek egyik legszebb költeményét, a „Végrendelet“-et. Ezzel az ünnepély véget ért, a közönség azonban egész estig ott hullámzott a szobor körül, melynek talapzatát a szó szoros értelmében elbobták a díszesnél díszesebb koszorúk, számszerint mintegy 40, köztük a törvényhozás két házáé, a minisztériumoké, a fővárosé, Pest megyéé, a Kisfaludy-társulaté, a boldogultnak özvegyéé és gyermekeié. A nagy szellem emléke tehát nemcsak műveiben, hanem a Duna partján is megörökítve áll előttünk : a műhöz, melyet végzett s a nemzet nagyságához méltóan, melynek érdekeit oly híven szolgálta. Legyen áldott emléke közöttünk mindörökké ! P.i. A polgári iskola és a szakiskolák. .. (Is.) A szegedi után a székesfehérvári országos kiállítás fényes bizonyítéka annak, hogy az ipar hazánkban örvendetes haladásnak indult. Nemzetgazdasági életünk egyik fő tényezője ez ; a termelés napjainkban már nem elég Magyarország létezésére ; nemzeti létünk s jövő fönnállásunk ipart követel. Helyzetünk ezen a téren nagyon nehéz ; legfélelmetesebb versenytársunk itt van a szomszédban, hódítja piacainkat a készítmények számtalan nemével ; az iparanyag és készítmény itt marad, a tőke pedig vándorol kifelé. Egy művelt s erőteljes iparososztály megteremtése minden bajon segít , mondják Bokán. Nem tagadjuk, hogy segít, de nem mindenen ; a mi véleményünk szerint ennek a kérdésnek második nagy pumpája a tőke , még mi az iparanyag és munkabér tekintetében is ----— ha.-----------Szása megmarad egyik jámbor óhajtásunknak. Az ipartőkének kell tehát okvetlenül gyarapodni. A készítmények gyors , szilárd és ízléses előállítása kétségkívül az ipar haladásán alapszik. Haladás pedig művelt iparos osztály nélkül képzelhető nem lévén , az ipariskolák világos és mellőzhetlen jogosultja önként lép előtérbe. De ma már nem is lehet arról szó , hogy legyen e vagy sem ; a kérdés csak a körül foroghat, hogy az ily iskolák hogyan szerveztessenek ? És erre, legalább még a mostani viszonyaink között, határozottan felelni alig lehetséges. Ne csodáljuk ezt, mert ez a közművelődési kérdés csakugyan oly kemény dió , amelyet még a haladottabb külföld sem bírt egészen feltörni. A közoktatási miniszter elnöklete alatt tartott értekezlet épen ennél a kérdésnél szakasztotta meg tanácskozásait. Elejtve nincs az ügy , mert a legelső tanácskozásnak ez lesz a tárgya. Nincs szándékunkban tervet készíteni; nem is ígértük, mert csak a szakiskolák vázlatos ismertetése volt kitűzött célunk. Mi a nevezett értekezlet megállapodására igen nagy súlyt fektetünk , épen azért ezt a kérdést egyelőre függőben óhajtjuk hagyni. Sokáig nem kell várni, az ország kitűnőségeiből ismét egybehivandó budapesti értekezlet újra hallatni fogja döntő szavát, kimondja megállapodását, s ez a mi teendőnket szerfölött meg fogja könnyíteni. Várjuk tehát be, hogy e fontos kérdésben biztosabb és határozottabb alapot és irányt nyerhessünk. Sokszor aki időt nyer, mindent nyer. Az itt nyilvánított véleményünk azonban koránsem zárja ki azt, hogy az iparszakiskolákról ez alkalommal egyet mást, ismertetési ígéretünknél fogva, elmondjunk. Nem lehet ugyanis azt állítani, hogy az ipariskolák ügyében eddig semmi sem történt. A jóakarat és haladás kézzelfogható jeleit csak az nem látja, aki nem akarja. Már az 1868 iki törvényhozás, amidőn a gazdasági szaktanfolyamról gondoskodott, nem feledkezett meg az ipartanfolyamokról sem. Hisz a népiskolákban gondjai alá veszi már a miniszteri tanterv a hazai ipar fejlesztését, s igy munkáját, mondhatni, a bőidénél megkezdte. Rendjén van tehát s csak helyeselni tudjuk a tantervünk a következő s a népiskolákra vonatkozó utasítását : „Oly vidéken , hol inkább iparral , mint mezei gazdasággal foglalkoznak, túlsúly fektetendő az ipar tanítására. Ahol csak lehet, a vidék szerint a házi ipar egy-két ágát is kell gyakorolni.“ A mi tudomásunk szerint az úgynevezett házi ipar a vidék némely népiskoláinál nem is maradt a papiroson. Kosárkötés, kalapfonás s egyéb házi ipar, a vidék igényeinek szemmeltartása mellett, csakugyan már gyakorlati eredménynyel buzdít bennünket a továbbhaladásra. A házi ipar életbeléptetése tehát a népiskoláknál egyenesen a községek kezeibe vagyon letéve, ahol ennek kivitelét fölöslegesnek vagy lehetetlennek tartják, annak nem a tanterv az oka. Annyi tény, hogy az ipar előmozdításának ez is egyik, mégpedig a látszatnál fontosabb alapja és tényezője. Föntebb már kimutattuk, hogy a felsőbb népiskolákat, a vidék túlnyomó érdeinek megfelelőleg, gazdasági vagy iparszaktanfolyammal kell egybekötni. Hát a polgári iskolát lehet-e? Igán is lehet. A vidék joga itt is szem előtt tartatván, erre nézve a tanterv ezeket mondja: „A vegy- és iparműtanból (ott, hol a vidék szerint inkább erről, mint a mezei gazdaságról kell tudni) az állati, növényi és ásványi anyagok ismertetése és földolgozásával, ipartelepek és gyárak látogatásával.“ Ehhez még csak annyit toldunk, hogy a vegyi és gépi ipartan az V. és VI. osztályokra elő is van írva. íme, ismét ott vagyunk, hogy az ipartanfolyamoknak is legjobb alapja a polgári iskola. De hogy az ipariskolákról tágabb fogalmat nyerjünk, megismertetjük röviden a kassai állami gépészeti ipariskolát. Célja ennek a gépészeti és gyáripari tudományokban úgy az elméleti mint a gyakorlati uton megfelelő és bevégzett ismereteket és képesítést nyújtani. A fölvételnél megkívántatik a tanulótól közép vagy a polgári iskola négy osztályának befejezése, életkorát illetve 15 évesnél fiatalabb nem lehet. Tantárgyak : Magy irálytan, német irálytan, földrajz, történelem, mennyiségtan, leitan