Szegedi Híradó, 1879. január-június (21. évfolyam, 7-78. szám)
1879-01-29 / 13. szám
Huszonegyedik évfolyam. 1879. 13-ik szám Szerda, január 29-én, Blegjelen : Vasárnap, szerdán és pénteken reggel Előfizetési föltételek: Szegeden hizhozhordáeeel de vidékre postén : Rgész évre IO frt | Félévre . 5 frt. Évnegyedre * frt 50 kr. Melyben e kleddldveteltl elvitetve | Rgész évre 3 frt. | Félévre I frt 50kr. Évnegyedre 3 frt 35 kr. SZEGEDI POIITIKAI És VEGYESTARTALMU LAP. Szerkesztőségi iroda: hol e lap szellemi részét illető ügyekben értekezhetni. Klauzál-tér, 209. sz. a. az udvarban balra. Egyes szám ára. 3 .árf. Hirdetések díjai: A héthasábos petitsor vagy annak teréért egyszeri hirdetésnél 0 kr. kétszerinél 5 kr. többszörinél 1 kr és minden beiktatásnál 30 kr. kincstári illeték fizetendő. A bizonyítékul kivonandó lapok és a nyugtabélyeg külön fizetendők. A „Nyílttériben a négyhasábos petitsor iktatási dija 15 kr. '"(letések fölvétetnek: Szegeden a kiadó Hivatalban, valamint Pesten, Bécsben Európa nevezetesb városaiban létező valamennyi hirdetési irodában. Kiadóhivatal: Bürger Zsigmond özvegye könyv- és kőnyomdája, papír- és kőszerkereskedése, hova az előfizetési pénzek és hirdetések küldendők. Szeged, jan. 28. Lapunk , ismert programmjánál fogva, elsősorban helyi lap lévén, olvasóink, azt hiszszük, csak természetesnek fogják találni, ha ismételve viszszatérünk a híd-ügyre, amely ma Szegednek legfontosabb napirenden levő kérdése. De utóbbi cikkünk folytán is kötelezve érezzük magunkat, itt a fő helyen az állandó híd ügyére visszatérni. Úgy lett, ahogy előre mondottuk: a vasárnapi rendkív. közgyűlés a tanács javaslatát fogadta el s az állandó hidat nyilvános pályázatra bocsátotta. Előzőleg aggodalmunkat fejeztük ki a pályázat miatt; ma már szívesen ismerjük be, hogy aggodalmunk — ha még nem is oszlott el egészen, de — jelentékenyen megkönnyebült, s nem derogál kimondanunk, hogy a pályázat mellett is alapos reményünk van az állandó híd mielőbbi fölépítéséhez; azt meg föltétlenül elismerjük, hogy a közgyűlés a fönnforgó körülmények közt máskép nem is határozhatott, mint ahogy határozott. Mert egy község sohasem járhat úgy el, mint a magánember, s mihelyest az az eset áll be, hogy egy községi vállalatra egynél több ajánlkozó kínálkozik, a vállalatot okvetlenül át kell adni a nyilvános versenynek. Ha aggódtunk, annak oka az volt, hogy féltettük az ügyet, amelynek gyors nyélbeütését égető szükségnek, elodázását bűntettnek tartjuk. A múltak tapasztalásai eléggé indokolták félelmünket. Most már látjuk, hogy, miután Müller Frigyes úr szíves volt megtörni a jeget, nem leszünk szűkében a komoly, megbízható vállalkozóknak. A múlt számunkban említett Lindheim és társa bécsi cégen kívül az osztrák államvasut is még szombaton este táviratilag jelenti be a hatóságnak vállalkozási szándékát s bejelentésének másnap technikai ügyvezetője személyes megjelenésével adott nyomatékot. S minthogy az új jelentkezők már bizonyára ismerték Müller ajánlatát, föl kell tennünk róluk, hogy ennél nemcsak roszabbal nem, de sőt kedvezőbb ajánlattal készek előállani. így méltán kecsegtethetjük magunkat avval a reménynyel, hogy a pályázat is sikerre fog vezetni. Nem csupán az újabb jelentkezésekből merítjük ezt a hitünket, hanem önmagunkból is. Mert a vasárnapi rendkívül népes közgyűlés hangulatából örömmel tapasztaltuk, hogy az állandó híd eszméje sokkal mélyebb gyökeret vert már a közönség minden osztályában, semhogy a megvalósulás sokáig késhetnék. A szavazás eredménye mutatja, hogy az állandó hidat a lakosság minden rétege akarja s pedig mentül előbb. Egyetlen hang merült föl — nem az eszme, hanem annak rögtöni foganatosítása ellen gazdasági okokból, inkább néhány évvel később, de oly kép kívánván azt megvalósítani, hogy a hídvám fölemelésével a forgalomra újabb teher ne nyomassák. De, bár figyelemreméltó érveket hallott ezen nézet mellett, a közgyűlés óriási többsége mégis a nagy mű gyors kivitelére adta szavazatát, jeléül annak, hogy nem riad vissza áldozatoktól sem, csakhogy magát és városunkat a mostani közlekedés nyomorúságaitól végre valahára megmentse , mert a tapasztalás igazolja, hogy az akadályozott közlekedés alacsonyabb vámtarifák mellett is drágább, mint az akadálytalan. Most tehát nincs más hátra, mint hogy a hid-bizottság, a közgyűlés intenciójának megfelelőleg, erélyesen folytassa munkáját s legyen rajta, hogy a pályázat hova előbb kiírassák. A tanács pedig legyen rajta, hogy az állandó Ind egyik alapját, a hidvámtarifa-fölemelést, a kormány hova előbb jóváhagyja, s egyátalán lásson utána, hogy a fönnforgó nehézségek az útból elháríttassanak. S itt figyelmeztetünk, a közgyűlés egyik szónokával, mi is Új-Szeged bekeblezésének még mindig függőben levő kérdésére. Ezt a kérdést is nagyon tanácsos lesz a vashíd építése előtt megoldani, mert az állandó közlekedés mellett még jobban fognánk érezni a mai helyzet viszásságát. Tisza Kálmán mint elnök tavaly megígérte volt Szeged város küldöttségének, hogy az új országgyűlés megnyitásával be fogja terjeszteni az Új-Szeged bekeblezését tárgyazó t.-javaslatot. A min.-elnök úrnak sok gondja és baja van, erről a kis ügyről könnyen megfeledkezhetik. De ez a kis ügy nekünk nagy ügy. Figyelmeztessük hát ígéretére, s mi nem kétkedünk, hogy azt hova előbb be fogja váltani, valamint nem kétkedünk azon sem, hogy az országgyűlés meg fogja azt szavazni. Hazai ügyek. Komággyűlés. A képviselőház jan. 25-én tartott kettős ülésében az Olaszországgal kötött vámszerződés tárgyaltatott. A napirendet megelőzőleg Szende miniszter a katonai beszállásolásokról szóló törvényjavaslatot mutatta be. Péchy miniszter az utakról és többrendbeli vasútvonal ügyeire vonatkozó, Szapáry dr. pénzügyminiszter pedig három financiális tárgyú törvényjavaslatokat nyújtottak be. A vámszerződés ügyében először Baross előadó emelt szót; hangsúlyozta, hogy annak megkötésével előnyösebb lesz a helyzet, mint lenne akkor, ha az általános tarifa tételei alkalmaztatnának ; ez és az állatkereskedésre vonatkozó előnyök ellensúlyozzák a gabona- és lisztvám meg nem kötése folytán mutatkozó hátrányt. Bakay Nándor a szerződés egyes tételeit károsaknak ítéli hazánk speciális viszonyaira nézve, főkép a mezőgazdaságra, és indítványt terjeszt elő, melyben kívánja, hogy a javaslat vettessék el s utasíttassék a kormány, hogy a törvényes formák szigorú betartása mellett s az adatok pontosabb bekérése folytán, az alkudozásokat újból fölvevén, iparkodjék Magyarország érdekeinek megfelelőbb szerződést kötni. Simonyi L. báró a szerződést roszabbnak tartja a létező állapotnál s ezt az egyes export-cikkek tarifatételeivel igyekszik bebizonyítani. Indítványozza annak kimondását, hogy a ház a jövőben kötendő tarifaszerződéseknél elvárja a kormánytól, hogy a gabna- és lisztkivitelünk vámmentességét biztosítani fogja. Egyébiránt a szerződést a kényszerhelyzet miatt elfogadja. Bethlen András gróf a szerződés mellett szól. Kemény Gábor báró kereskedelmi miniszter tüzetesen cáfolja az ellenzék által fölhozottakat, számokkal bizonyítván, hogy a kifogásolt vámtételek éppen nem hátrányosak. Hasznosnak tartja reánk nézve, hogy a lókiviteli vám megszüntettetett. Mocsáry Lajos Bakay indítványát pártolja. Tisza miniszterelnök szólt még s cáfolta az ellenzék érveléseit. Azután az előadók tartottak zárbeszédeket, mire a ház a vámszerződést általános tárgyalás alapjául elfogadta és elvetette Bakay és Simonyi L. indítványait. A részletes tárgyalás a délutáni ülésben ejtetett meg s a szerződés részleteiben is elfogadtatott. Mocsáry Lajos tett indítványt a gabnaneműek teljes vámmentessége ügyében, mely azonban a miniszterelnök fölszólalására elvettetett, minthogy, ha a jelzett módosítvány elfogadtatnék, az a szerződés elvetését involválná. A képviselőház jan. 26-án tartott ülésében Tre for t miniszter beterjeszti a kormány jelentését a közoktatásügy jelen állásáról. Péchy Tamás közlekedési miniszter bemutatja a dálya-vinkovcei vasút kiépítéséről szóló törvényjavaslatot és indokolását. Baross Gábor, a vám- és kereskedelmi bizottság előadója, bemutatja a bizottság jelentését a Franciaországgal kötött hajózási és konzuláris egyezményről s a művészi és írói tulajdon megóvása tárgyában kötött szerződésről, nemkülönben a vámegyezményről szóló javaslatok iránt. Következett az Olaszországgal kötött vám- és kereskedelmi szerződés harmadszori fölolvasása. A szerződés végleg elfogadtatván, hozzájárulás végett átküldetett a főrendieknek. A főrendiház ülésében jan. 26-án Majláth György országbíró jelenti, hogy a főrendiház újévi üdvözletét ő felségeik köszönettel fogadni méltóztatták. A képviselőház jegyzője átnyújtja a ház üzenetét, az Olaszországgal kötött vám- és kereskedelmi szerződés s a Deák emlék ügyében. Az utóbbi ki fog nyomatni, az előbbi pedig, tekintettel az ügy sürgős voltára, a bizottságok mellőzésével azonnal tárgyaltatott. Kemény K. miniszter röviden indokolja a javaslatot, mire a főrendek azt úgy általánosságban mint részleteiben elfogadták. Szeged város tanácsa és a városi hirdetések. 1. Röviden jelentettük már olvasóinknak, hogy a tek. tanács, Eisenstädter Lukács szerkesztő s laptulajdonos kérelme folytán, a városi hirdetéseket a „Szeg. Napló“-nak adta át; ugyanakkor jeleztük azt is, hogy lapunk kiadótulajdonosa ezen határozat ellen kérvényt adott be, s megígértük , hogy amint a tanács újabban határozni fog, az egész ügyet a maga teljes valóságában nyilvánosságra hozzuk és provokáljuk a közvélemény ítéletét a tanács eljárása fölött. Ez ígéretünket most beváltjuk. Közöljük itt először is, a birtokunkban levő okmányokkal együtt, mindazt, ami ez ügyben eddig történt, annak egészen a legújabb stádiumáig, érdemleges megjegyzéseinket a jövő számra tartva fönn. Hogy a „Szeg. Napló“ kiadótulajdonosának kérvénye mit tartalmaz, mivel van indokolva, azt nem tudjuk, ezzel tehát nem szolgálhatunk; ez azonban nem baj , mert az ügyállást e nélkül is csak oly alaposan megismertethetjük a közönséggel; amennyiben a tanácsi végzésben bennfoglaltatik annak a lényeges indokait is nyilván abból meríti. Közöljük tehát, szigorúan szó szerint, először is a „Sz. N.“ kiadószerkesztőjének kérvényére hozott végzést, mely igy hangzik : 17/879. sz. A városi hirdetéseknek, a „Szegedi Hiradó“-ban, mily díjazás mellett közzétételének elvállalására nézve özv. Burger Zsigmondné lapkiadótulajdonos 13.299/878. számú fölhívásra nyilatkozatát beadja. V. A városi hirdetések közzétételének átadása végett , Eisenstädter Lukács „Szegedi Napló“ kiadótulajdonos által 13,295/878. sz. alatt beadott ajánlat elintézéséül . Tekintve, hogy a hirdetések közzétételét, 10,995/875. tanácsi sz. alá vett 291/875. sz. közgyűlési határozat folytán ezidőszerint a „Szegedi Híradó“ bizonytalan időre teljesíti — Tekintve, hogy míg a „Szegedi Híradó“ hetenként csak háromszor, addig az ajánlatot tevő „Szegedi Napló“ mindennap jelenvén meg, ebben a sürgős hirdetések mindennap, minden fennakadás nélkül legottan közzétehetők, — továbbá Tekintve, hogy a „Szegedi Híradó“ részére ezidőszerint, a bélyegdíjjal együtt, egyszeri hirdetésért fizetett 1 f.r t 80 kr, kétszeri hirdetésért fizetett 3 frt 60 kr— s háromszori hirdetésért fizetett 5 frt 40 krhoz kép, — a „Szeg. Napló“ kiadótulajdonosa által szintén a bélyegdijjal együtt fizetendőnek ajánlt egyszeri hirdetésért 1 frt, kétszeri hirdetésért 2 frt s háromszori hirdetésért 3 frt hirdetési díj , a „Szegedi Híradó“ részére fizetett díjnak majdnem csak felerészét képezi, ami a jelentékeny számú hirdetéseknek nem megvetendő összeggel képvisel — végre Tekintve, hogy a „Szegedi Híradó“ kiadó tulajdonosa, a 13,295/878. sz. alatt hozzá intézett fölhívásra 17/879. sz. alatt beadott nyilatkozatában határozottan kijelenti, hogy az ez időszerint fönnálló díjszabványon alól, a hirdetések közlését nem eszközölheti. Mindezen okoknál fogva, a „Szegedi Napló“ kiadótulajdonos által tett ajánlat, mint amannál úgy a közlés gyorsabbsága, mint olcsóbbságánál fogva előnyösebb, fogadtatik el, és a fölajánlt minden egyszeri hirdetésért, a bélyegdíjjal együtt fizetendőért, kétszeri hirdetésért fizetendő 2 frt s háromszori hirdetésért 3 frt közlési díj biztosítása mellett — határozatlan időre , a szegedi napló hiradó tulajdonosának adatik át, — azon fentartással azonban , hogy mennyiben a városnak érdekében van, hogy a hirdetések mentül elterjedtebb körben jelenjenek meg s ismertessenek , hogy ha a Szegedi Híradó, a Szegedi Napló által megajánlt, illetve elfogadott ezen hirdetési díjak mellett lapjában a hirdetéseket közzétenni netalán szintén hajlandónak jelentkezeni, jogában állandó városnak a hirdetéseket a „Szegedi Híradóban“ szintén közzététetni. Minek is igénybevehetése, a „Szegedi Híradó“ kiadótulajdonosa részére ezúttal is fenntartatik. Miről, sat. Mint ebből a határozatból látszik, a tek. tanács szerfölött udvarias volt lapunk kiadótulajdonosa iránt, mert noha ez a hozzá intézett felhívásra írásban odanyilatkozott, hogy a hirdetéseket az eddiginél olcsóbb árért nem közölheti, a tanács mégis fönntartotta számára a jogot, hogy ha kedve lesz az olcsóbb versenytársa árnívójára lemenni , hát ő is közölheti lapjában a városi hirdetéseket. Lapunk kiadója erre a következő kérvényt adta be : Tekintetes Tanács! A városi hirdetések ügyében f. évi január hó 16-án kelt s velem ugyane hó 18-ikán közlött határozatával méltóztatott akként intézkedni, hogy azok , a „Szegedi Hiradó“ mellőzésével, a „Szeg. Napló“ c. helyi lapban közöltessenek, azon oknál fogva, mert lapom hetenként csak 3-szor, a Sz. Napló pedig naponként jelenik meg, továbbá, mert ez az eddig fizetett díjnak majdnem feléért, s így gyorsabban és olcsóbban teljesíti a hirdetéseket. Nemcsak mint a városi hirdetési jog eddigi biztalójának,hanem mint Szeged város lakosának s adózójának is jogomban áll, megbirálni ezek Tanács eljárásának indokait, s e jogommal élve, illő tisztelettel bátor vagyok megjegyezni, hogy a föntebbi végzés indokai merőben elhibázottak és alaptalanok s az azokon nyugvó intézkedés nemcsak reám és nem is annyira reám nézve sérelmes, hanem s még inkább sérelmes az a város érdekeire nézve. Mert a városi hirdetéseknek, mint minden hirdetésnek, fő célja nem az olcsóbb közlésben, hanem abban áll, hogy azok minél jobban elterjedjenek a közönség minden rétegében, s erre oly hirlap szükséges, a mely biztos tudomás szerint elterjedtségnek örvend, s pedig nemcsak helyben, hanem a vidéken is. És a tek. Tanács jelen elhatározásánál csak éppen ezt nem vette tekintetbe, holott előtte volt az előzetes eset 1875 ben 5066. sz. a. hozott, közgyülésileg is jóváhagyott saját határozatában, amelyben, a hirdetésekre nézve megejtett verseny eredményének mellőzésével, éppen ezen okból adta nekem s illetve lapomnak a hirdetéseket bizonytalan időre. Ha a tek. Tanács következetes marad a maga által elfogadott s itt egyedül irányadó elvhez, lehetetlen lett volna ily határozatot hoznia , mert a legfelületesebb utánnézés is kiderítette volna a tényt, hogy a „Szeg. Napló“-nak felényi előfizető közönsége sincs, mint lapomnak, főkép pedig nincs a vidéken, ugyannyira, hogy a közeli községekben sem ismerik s csak lapomból tudják, hogy létezik. Ellenben, hogy lapom mennyire elterjedt a vidéken is, azt a közeli s távoli községek és uradalmak állandó hivatalos hirdetései lapomban eléggé bizonyítják, de amit máskép is hitelesen igazolni tudok. E mellett figyelembe nem jöhet az az indok, hogy a „Szeg. Napló“ mint napilap gyorsabban közölheti a hirdetéseket , mert a városnak nincsenek sürgős hirdetései s nem is szabad, hogy leglyenek, mert ez a városi ismert természetű hirdetések céljával ellenkezik s a közigazgatási közegek hanyag eljárásáról tenne tanúságot, amit a városnak egy tisztviselőjéről sem szabad föltenni. A napilap egyébként a hirdetésekre nézve nemcsak hogy nem előnyösebb, de sőt határozottan hátrányosabb a heti s általában a kevesebbszer megjelenő lapoknál , mert a hirdetésnek a minél jobban való elterjedés lévén a célja, világos, hogy az annál többek által olvastatik, minél hosszabb ideig fekszik az előfizetők s a nyilvános helyiségek olvasóasztalain; innen van az, hogy az elterjedt hetilapok hír-