Szegedi Híradó, 1879. július-december (21. évfolyam, 79-225. szám)

1879-09-11 / 138. szám

nézze meg a piacot, s meg kell akadályozni, hogy rosz kenyeret áruljanak. Keméndy: Megjegyzi , hogy ha pa­nasz merül föl, a vizsgálat mindig megtarta­ná, de azt a rendőrség csak nem teheti, hogy mindennap a piacon minden kenyeret fölszegjen. Bátori ismételt fölszólalása után az elnök indítványára elhatároztatott, hogy a piaci összes élelmi cikkek a piacbiztos és az inspekciós or­vos által vizsgáltassanak meg a legszigorúbban s a rész élelmi cikkek elkoboztassanak. Bátori fölhozza, hogy kis városokban is mily rend van a korcsmák tekintében, ná­lunk meg semmi intézkedés sincs, s az éjjeli orditozások és botrányos dőzsölések napirenden vannak. Szigorú intézkedést kér erre nézve. T­a­s­c­h­­­e­r erre válaszolva előadja, hogy most is 10—15-en vannak letartóztatva éjjeli orditozásért. Legközelebb beadja a statútumot az éjjeli zárórákról, s akkor lehet intézkedni a közcsend biztosításáról. A közgyűlés elrendelő, hogy addig is, míg a statútum elkészül, a kávéházak és vendég­lők zárórája éjfél után 1 óra, a többi bormé­rőkben pedig éjjeli 11 óra legyen s hogy a rendőrség ezt szigorúan végrehajtsa s a rend­zavarókat büntesse. * Szekerke indítványozza, hogy a teher­pályaudvar mellett néhány évvel ezelőtt bérbeadott tiszai árterek, minthogy ezekről szerződés a bér­lőkkel nem köttetett s a városnak ez a terület nem jövedelmez, — adassék át gőzfürész gyár emelésére, mert már folyamodás is van ez iránt beadva, s a bérlőknek 700 frtnyi kauciója a letéttárból adassék ki. Ez ügyben a tanács bízatott meg, hogy a dolog mibenlétéről vizsgálatot tartson és a kau­ciókat adja vissza. P­­ 11 i c­h K. előadja , hogy a mai visszás helyzettel és visszaélésekkel szemben a hatóság közömbös nem lehet, mert van ugyan forgalom, üzleti élénkség, de azt leginkább az idegenek teremtik , a­kik rövid idő alatt jól megszedik itt magukat s tovább állnak, a nél­kül, hogy a közterhekhez hozzájárultak volna. A korcsmák gombamódra szaporodnak s a tanács nem használja föl a kínálkozó alkalmat, hogy a mai viszonyokhoz mért jogosítványi díja­kat szedne,­­ hanem megelégszik a régi díjak­kal, sőt azok sem folynak be rendesen. Ezenfölül szükséges volna, hogy a­ki itt üzletet nyit, legalább mutasson ki három havi ittartózkodási időt, s a­ki jogot nyer, annak neve közöltessék az adóhivatallal, hogy az illető, ha legalább jó üzletet csinál, fizesse meg az ál­lamnak s a városnak az adót, mert meglehet, hogy majd akkor akarjuk ezt beszerezni, a­mi­dőn az illetők rég elköltöztek. Végül példákat hoz föl a házalásokkal űzött szédelgés-, és visszaélésekről , s minthogy a há­zalások által nemcsak az itteni kereskedők és iparosok Bujtatnak , hanem a népet is csalják, azoknak teljes megszüntetését indítványozza. A közgyűlés sürgősnek találja az indít­ványt s rögtön tárgyalta. T­a­s­c­h­­­e­r kifejti, hogy Pilsch indítvá­nyait legnagyobb részben a tanács már követi , mert bormérési jogot a külvárosokban 50, a belvárosban 100 frtért ad ; a helybeliek ennek felét fizetik,­­ sőt addig be sem igtattatja a kérvényt, mig az illető a díjt le nem teszi. Szabó J. vizsgálatot kér minden korcs­mára, mert nagyon sok van s engedélye nincs mindenkinek. Varga A. pártolja előtte szólót, mert legalább kilenc­ tized rész engedély nélkül mér. Keméndy: Csudálkozik előtte szólón, a­kinek tudnia kellene, hogy ő konskridálta a kocsmákat s Vargánál is volt, a­ki tapasztal­hatta, hogy megvizsgálta, kinek van , kinek nincs engedélye. Majd mindenkinek volt enge­délye , talált néhány gazdag polgárt, a­ki en­gedély nélkül mért, de azokat rögtön eltiltotta. Bátori: Sok megszerzi a jogot, de nem gyakorolja, hanem eladja másnak. Ezt is betil­tani kéri. Még többen szóltak a dologhoz, végül is Pillich indítványai mind elfogadtattak. (Folyt köv.­ Helybeli újdonságok. Szeged, szept. 10. — Király Ő felsége a szegediek javára rendezett államsorsjáték engedélyezéséért Szeged város közönségének a trónhoz intézett hálaföliratát legkegyelmesebben tudomásul vette. Erről, a belügyminisztérium átirata alapján, Ti­­i­z­a királybiztos úr leiratilag értesíti a várost.­­ Az adóbehajtás tárgyában az adófelügyelő előterjesztésére a közigazgatási bizottság, a viszonyok mostohaságához ké­pest , a legjobban sújtott adózók kímélé­sével, a méltányosság korlátai által szabá­lyozott megállapodást fogadott el. Ezen szabály­zatot, melyet annak idejében tünetesen ismertet­tünk, a pénzügyminiszter úr jóváhagyta; esze­rint árvízkárosult polgártársaink az adókövete­lések tekintetében meg lesznek kímélve a zak­latástól.­­ A körtöltés kiépítésére ma estetett meg a verseny. A vállalkozás rendkí­vül élénk volt. Értesülésünk szerint 16 zárt ajánlat adatott be. Az ajánlattevők közt sok ismeretes vállalkozó cég van, mint Gr­i­e­g­e­r­­sten, Deutsch (a szádfal építője), Pick és Klein, sat. Vannak aztán konzor­ciumok is, még pedig ezek közt egy egyszerű ku­bikos­­vállalkozókból alakult társaság. A verseny­ben szegediektől *tár­lat nyujtatott be. Az aján­latok fölbontása a királybiztosságnál történt­ Tisza királybiztos úr elnöklete alatt. A ver­seny eredménye holnap délelőtt hirdettetik ki, mert sok ajánlat komplikált föltételeket vett be a számadásba, s ebből ezeknek kiszámítása szükséges, hogy egyik vagy másik ajánlat pénz­ügyi előnye kitűnjék. — Az ideiglenes bérházak ü­­gyében ismét van följegyezni valónk. Isme­retes olvasóink előtt a Holtzer S. és fiai cégnek e tárgyú ajánlata, mely szerint e cég tulajdonosai a Széchenyi-téren az A­i­g­n­e­r-féle ház vonalán egy emeletes ház építésére vállal­koztak, melynek földszinti helyiségeibe üzletüket helyeznék át. Ezzel az ajánlattal szemben Aig­n­e­r J. és fia nyilatkozatot adtak be a tanács­hoz, mely szerint a Holtzer cég ajánlatát elutasíttatni kérik, minthogy a célbavett építke­zés a nagy költségbe került A­i­g­n­e­r-h­á­z­b­a­n lévő üzletnek ártalmára lenne. A nyilatkozat egyébként azon szempontból bír jelentőséggel, hogy Aigner maga tesz ajánlatot a szóban levő telken építendő bérház iránt, mire nézve Holtzerék fölött elsőbbséggel bír , mert az Aigner-féle ajánlat még július hó folyamában nyuttatott be a királybiz­tos úrhoz. E szerint Aigner József és fia a S­z­é­c­h­e­n­yi- téren, házuk átellenében, egy nagyobb telket kérnek ideiglenes épület helyéül. A bemutatott vázrajz szerint a meghosszabbí­tott Kárász-utca vonalába esnék az Aigner-ház sarkától a Laudon-utca vonaláig , s más­felől a sétány irányában 10 ölnyire terjedne. Az engedményt 5 évre kérik s a tulajdonjog elis­meréséül évenként 300 frt fizetésére kötelezik magukat a városnak. Az épület szilárd anyag­ból egyemeletesre terveztetik ; földszinti részé­ben lakások és bolthelyiségek, az emeletben szintén mérsékelt áru bérletre szánt lakások lennének.­­ A tiszaszabályozás ügyébe a meghívott két francia és egy olasz szaktudós már szintén haza utazott. A terjedelmes szak­vélemény végleges szövegezést és korrektúráját a szaférfiak J­aquet-ra bízták. A szakértők mindegyike 10,000 franknyi tiszteletdíjat kapott aranyban. — Gróf Pálffy János adománya. A „Hon“ a következő sorokat vette: Midőn gr. Pálffy János urnak a szegedi árvízkárosultak fölsegélésére nyújtott nagyszerű adománya a hírlapokban először jelentetett, valaki ezt a tu­dósítást hirlapilag meghazudtolta, állitván, hogy a gróf Afrikában lévén, a szegedi katasztrófáról még tudomást sem szerezhetett. Ma itt a hazá­ban mindnyájatt ismerjük a gróf úr áldozatát; összes lapirodalm­unk úgy, mint az ország hálás elismeréssel fogadták a nagylelkű adományt. Mégis vannak­ némely magasabb hazai körök (e sorok közlője szem­ fültanuja volt ilyennek), a melyekben ama hírlapi meghazudtolás folytán még most sem tudják, hogy gróf Pálffy János ötvenezer frankot kül­dött a magyar királyi kormányhoz a szegediek fölsegélésére s hogy a gróf azonkívül e célra párisi nagykövetünk, gróf Beust Iván is 5000 frankot irt alá. Sikerült hiteles másolatot nyer­nünk azon levélről, melyben a magyar kir. mi­niszterelnök sajátkezüleg mond köszönetet a grófnak hazafias tettéért; és minthogy ekkoráig tudtunkkal e levél hirlapilag nem volt ismertetve, kérjük ama körök kételyeinek elhárítására a levelet közölni, és pedig azon oknál fogva is, mert vannak, kik a gróf ur hazaszeretett és a közáldozatra való készségét, azért, mert állan­dóan az országban nem lakik, teljes mértékben nem méltányolják. A miniszterelnöki levél így hangzik : „Méltóságos gróf ur­­ Pozsony város közönsége folyó évi április hó 7-én 20.000 fo­rintnyi összeget küldött be hozzám , a mint a méltóságod által a Tisza árvize által károsul­tak javára szánt könyöradomány összeget, mely összeg a hivatalos lapban azonnal közhírré tétetett és ez által nyugtáztatott. Fogadja mél­tóságod azon valóban főúri nagylelkű adományért, mélyen sújtott honfitársaink nevében, őszinte és legmelegebb köszönetem nyilvánítását és viszonozza a kegyes ég méltóságodnak bősége­sen mind azon jót, minek eszközlője nagyszerű adománya leend. Fogadja méltóságod tiszteletem nyilvánítását. Budapesten, 1879. ápr. hó 24-én. Tisza, s. k.“ — A mindszent-apátfalvi tisza­­szabályozó társulat szept. 22-én vá­lasztmányi s közgyűlést fog tartani H.-M.-V­á­­sárhelyen. A közgyűlés tárgysorozatából fontosságánál fogva kiemeljük az ártérfejlesz­tési s illetve osztályozási fölszámolások ügyét és a szabályozó társulatok számára adandó 8 millió kölcsön fölosztásának kérdését, melyek ez alkalommal napirendre fognak kerülni.­­ A sörház utcai honvéd-lak­tanya, mely az árvíz következtében szintén jelentékeny rongálást szenvedett, a városi ható­ság intézkedése folytán már kijavíttatott. A ja­vítás költségei 1508 frt 84 krra rúgnak.­­ Az árvaszék I. évi 2467. sz. a. határozatával fölhívja Szeged város mindazon lakóit, a kiknek házaik az árvíz folytán össze­dőltek s tűzkár elleni biztosító­ leveleik az árva­­pénztárnál, s illetve a közgyámi hivatalnál le­téve vannak, hogy biztosító leveleiket az illető társulatoknál leendő bemutatás végett a föntne­vezett hivataloktól átvehetik.­­ Az utcai közlekedés javítá­sához hozzáfogtak. Az árvíz által szétszórt pallókat és dobogókat az utibiztosok felügyelete alatt helyreállitgatják. A város különböző részein nagyobbszámu napszámos foglalkozik e munká­val s igy kilátás lehet rá, hogy a hiányok nem sokára helyre lesznek állítva. ... . . — Algyő község újraépítésére a kormány igen elismerésre méltó intézkedést tett, mely az elpusztult község rekonstrukcióját biztosítani van hivatva. Ugyanis a kormány az algyői lakosság számára az építkezésekre 80 000 frt kölcsönt eszközölt ki és pedig elég kedvező feltételek alatt. A kölcsön 10 év alatt törleszte­tik 5°/0 kamattal. A község jövőjére nézve min­denesetre nagy előnynyel bír ez a kedvezmény, s annak kieszközléséért méltó elismerés illeti Rónay Lajos csongrádmegyei főispán urat, a­ki, mint az árvízkárosult csongrádmegyei közsé­gek rekonstrukciójával megbízott kormánybiztos, buzgó utánjárásával azt is kieszközölte, hogy a 80,000 frt hat hét lefolyása alatt át is adatik az árvízkárosult algyői lakosságnak. Ez az eset kedvező pr­ecedensül tekinthető arra nézve, hogy a szegedi lakosság is kétségkívül részesít­­tetni fog a károk nagyságához s a rekonstruk­ció mérvéhez arányos állami kölcsönben.­­— A városi mérték hitelesítő hivatalnak az árvíz óta igen gyarló for­galma van. Mint a hivatalnak f. évi május hó 6-tól fúg. 31-ig terjedő számadásaiból kitűnik, a jelzett idő alatt, 170 frt 43 kr volt a bevé­tel, melyet a kiadások az utolsó krajcárig föl­emésztettek.­­ A belvárosi sétányon az ár­víz előtt egy viskó volt, melyben a csősz la­kott. A hatóság körében nagyban folynak a mérnöki előmunkálatok a viskó rekonstrukciója végett. Már most az a kérdés, hogy minek a csőszház ott azon a ponton ? Várjon mit kell a csősznek a belvárosi sétányon megőriznie ? Ta­lán azt a két-három korhadt padot? Vagy arra ügyel föl, hogy ne rongálják a fákat, amelyek voltak, de nincsenek. A városnak annyira szem előtt való pontján nincs helye primitív ál­lapotú viskóknak. A csőszház újraépítése helyett jobban tennék, ha eltakarítanák az immár bol­dog emlékezetű belvárosi sétány maradványait.­­ Nagy a halbőség a városnak mé­lyebben fekvő területein lévő mocsárokban. A napokban a Rókuson egy kertben halászatot tartottak a mocsárban s óriási csukákat fogtak ki A halászat eredménye nem kevesebb, ahat két mázsa csuka volt. Ki hitte volna, hogy egykor a Rókus városban ily gazdag sikerrel űzik a halászatot! — A szomszédok. Hol lakói barátom ? — kérdi egy szegedi hivatalnoktól a törvény­szék Makóról visszakerült egyik tisztviselője. — Sehol — feleli a hivatalnok. — Akkor hát szomszédok vagyunk — mondja a visszaköltözött tisztviselő. — Ez a rövid szó­váltás találóan jellemzi a szegedi viszonyokat, hol a lakáshiány miatt nagyon sokan a föntem­­lített szomszédságba jutottak. — Bekülde­­tett. Megint a korcsmák­ról szól az ének. A Ferenc-tér békés lakói iga­zán elmondhatják, hogy se éjjelük, se nappa­luk. A víz leapadása óta ezen a szűk téren nem kevesebb mint nyolc korcsma viréglik, ide nem számítva a közel eső p­szkos fészke­ket, a­melyek szintén szép számmal vannak. Az e téren dívó éjjeli orditozás immár a leg­végső határig ment, s a környék lakóinak tü­relme keresztre van feszítve, s ez annál botrá­nyosabb, mert a városháza mellett történik. Szé­pen kérjük a főkapitány urat: szabadítso­n meg valahára bennünket legalább a kérő éjjeli eget­rázó or­ditozástól ! Ha többet nem, csak annyit szíveskedjék tenni, hogy az illető bormérők kö­telességüknek tartsák, bizonyos h­atáridőn, pl. 11 órán túl, a zaj­os lármát helyiségeikben meg nem engedni. — Többen. — A szegedi első zenekar, félévi távollét után, ma délben érkezett meg Szabad­káról, a­hol utoljára játszott, s holnap, csütör­tökön, este lép föl itthon először a Prófétá­ba­n. A viszontlátás s illetőleg viszonthal­lás jól fog esni a jó magyar zenét oly sokáig nélkülözött füleinknek.­­ Megemlítjük ezúttal, hogy a nevezett zenekar részére a nyilvános zenélés a kávéházakban és a tisztességesebb étkező- és mulatóhelyeken (Próféta, Nemzeti szálloda, Virágcsokor, sat.) meg lesz engedve, éjjel azonban csak fél 12 óráig. — Akarcos hatalma. Egy mun­kás osztályhoz tartozó szálas ember jó hosszú ideig öblögette a torkát Uj-Szegeden az olcsó buckáival, s midőn ráestelődött, még egy liter­két kért, de nem szóval, hanem üres palackjá­nak az asztalhoz való verésével. A borosüveg eltört s pedig oly szerencsétlenül, hogy a pi­­tyókos munkás jobb kezén levő üterét is elvág­ta. Átvezették azután a városba, hol csak az orvos bekötözése volt képes a nagy vérzést el­­állítani. Ilyen a — harcos hatalma. * Mi úgy tudjuk, hogy" a záTorák iránti statútum már rég elkészült, jóvá is hagyatoa , az ^^statútum­ban rég ki is nyomatott, azt csak végrehajtani" *-0Ue*Si Irodalom. — A Bodnár Zsig. által szerkesztett s R­á­­­b Mór által kiadott „H­avi Szemle“ politikai, szépirodalmi, kritikai, sat. folyóirat f. é. szept. havi füzete a következő közleménye­ket hozza: 1. Időjóslás mint babona. Hojt­sy Pál. — 2. Torquato Tassé Francesco de Sanctis után fordította Scossa Dezső. — 3. Velence modern titkaiból. Wilkie Collins. — 4. A nők az egyetemen. Dobay Vilmos. — 6. Köl­­temények. 1. Az ékszerészek. Coppé után C­s­i­­k­y Gergely. II. A szép Nellike. Gáspár Imre. — 6. Váradi Antal költeményei. — 7. Színházi szemle. Jászai Mari Antigonéja. — 8. Könyv szemle. — Egy-egy füzet ára 80 kr. Rajziskolai értesítés. Az 1879—80. tanévre az iparostanulók ré­széről a beírások az iparraj­­.iskolába (az előbbi helyiség) f. hó. 14 én veszik kezdetöket, mire a t. c. iparosok alkalmazkodás végett azzal ér­tesittetnek, hogy az előadások e naptól kezdve szakadatlanul tartatni fognak. Szegeden, 1879. szept. 9 én. Arleth Ferenc, rajztanár. V­egyes. * Rabbi és kántor. Van Beregszász­nak egy Schwarz Ábrah­ám nevű rabbija, a­ki 18 évi ottléte alatt sem tudott megtanulni ma­gyarul , a ki esküdt ellensége minden művel­tebb reformeszmének és hazafias haladásnak. A hitközség egy év előtt egy zenei ismeretekkel biró kántort választott,­­ a­ki csakhamar az általa alapított templomi énekkart igen szép s más felekezetbeliek által is gyakorta meghallgatott egyházi műdarabokra tanította be. A rabbi úr emiatt oly iszonyú gyűlölet tárgyává tette a szegény kántort, hogy azóta a leggaládabb esz­­közökkel küzd ellene. A minap ő és pártja 100 frtot ígértek egy megbotlott leánynak, ha csábítójának a kántort nevezi meg, de a leány a rendőrség előtt hazudtolta meg ez állítást. A rabbi még jobban földühödve, múlt hó 16 án a szószékről kezdte gyalázni a kántort a hallgatók­egnagyobb megbotránkozására. Elmondotta, hogy egy aljas sebonnai (a kántor) miatt elpusztul a város, az egyház , ennek tulajdonítható az idei rosz termés. A­kik őt hallgatják, imájukat isten nem fogadja el ; míg őt az egyház el nem ker­geti, addig minden születendő gyermek törvény­telen fattyú gyermek lesz s a­hol ő vagy ének­kara a templomban áll, az a hely tisztátalan és megfertőztetett. Élesen kikelt a népiskolák, az e részben fönnálló törvények és a kor szel­emében való nevelés ellen s gúnyosan emlité föl, hogy jobb volna, ha a talmutot tanítanák a gyermekeknek, mint azt, hogy : „hány disznó fér egy erdőbe“, stb. Végül dühtől eltorzultan kijelentette, hogy nem riad vissza sem az erő­szaktól, sem a botránytól, s ha egy következő szombaton ismét a kántor fog énekelni, akad még 50 ember, ki vezetése alatt meg fogja szól­ani a templomot s erőszakkal fogja kidobni a kántort, stb. — Ily izgató beszédek után most már — mint az „Egyetértésinek írják — oda fejlődött a dolog, hogy a zavar az izraeliták között tetőponton lévén, a civakodás, a torzsal­kodás napirend­e van, a­mi aztán utcai botrá­nyokra ad alkalmat, sőt néhány gyengébb szí­­vnek este sem mernek az utcára kimenni fegy­ver nélkül. A mi a dologban fölötte különösnek láts­zik : a bujtogató pap, ki az izgalmakat okozá, folytonosan szabad lábon van s izgatásait egyre f­olytatja. * A magyarság ügye a szomszéd­ságban- A „Bukaresti Híradó“ figyelemre­méltó fölszólalást közöl a romániai magyar kato­likusok érdekében Vándory Lajostól. Vándory kimutatja, hogy Romárában legtömegesebben Bukarestben, Pitestben, Pitestben, Krajován és Turn - Szeverinben laknak magyar katho­­likusok s Bukarestben mégis csak egy katholi­­kus pap van, az ősz páter Felicián plébá­nos, annak dacára, hogy ott 10,000 magyar katholikus lakik. Katholikus iskola van elég Bukarestben, de magyar tanító csak egyetlen egy: Vizi Dénes, Vándory egy ízben a ma­gyar nyelv és történelem ingyenes tanítására ajánlkozott, de ajánlatát visszautasították. A többi fennebb említe­tt helyeken pedig sem ma­gyar pap, annál kevésbé magyar iskola sincs, itt kizárólagosan német az uralgó elem. Rusz­­csukban (Bulgária) szintén 1000—1200 magyar katholikus lakik, de azoknak sincs sem magyar papjuk, sem iskolájuk. Mindennek legnagyobb­részt Paoli Ignác püspök az oka, azon püspök, kit a sz­.László társulat évenkint tekintélyes összeggel segélyez. Belgrádban van 5000 katho­likus, kiknek */6 része magyar, s itt három nyelven is hirdetik az isten igéjét, csak m­a­­gyarul nem Dr. Kiss hazánkfia ez ellen már föl is szólalt, de eredmén­ytelenül, így áll a ma­gyarság iskolaügye Romániában és Szerbiában ! Üzleti tudósítás Jakobius L. és fiaitól Berlin, Hamburg, szept. 7-én 1879. G a b n a . A tényleges üzlet valamint az­előtt, most is igen csendes és az árak nem szen­vedtek lényeges változást. Búzában volt egy kis forgalom a fo­gyasztás részére. Rozs meglehetős erősen vá­sároltatott, de eladóknak olcsóbb árakkal kel­lett megelégedniök. Finom új árpában nagy volt a kereslet és legtöbbnyire megadattak a jó magasra tartott árak. Tengeri és zab válto­zatlanul maradt, Vajban finomabb fajok a kivitel részére élénk keresletnek örvendtek és 11­ guuvuiouu lojimgit ár fizettetett. Gyengébb minőségben csak von­tatott az üzlet. Jegyzünk : Schleswigi és bolsteini nyári 85—90 m. szedett 90—105 m. Meklenburgi nyári 80—90 m. szedett 80—100—105 m. Dániai nyári 80—90 m. szedett 85—100 m. Parasztáru 75 — 85 m. Fmnlandiai 55 — 65 m. Tojás: A behozatal meglehetősen csekély volt, minélfogva az árak fokonként 2.65 m.-ról 2.70-re emelkedtek. A Tisza vízállása. Szeged, szept. 11. 4' 6" 0"' 1.42 méter Felelős szerkesztő : Nagy Sándor.

Next