Szegedi Híradó, 1879. július-december (21. évfolyam, 79-225. szám)

1879-09-16 / 142. szám

kozatának beküldésével visszavonta. — A lóvonatu vasúttal tehát a — Schossberger urat illetőleg, most már tisztába jöttünk. — A közegészségi viszonyok­n­á­l, a forró időjárás kedvezőbbre változtával, tetemes javulás észlelhető. A hagy­máz veszé­lyesebb neme, a küteges hagymáz csaknem teljesen alábbhagyott. Különösen említésre méltó azon körülmény, hogy a roncsoló torok-­­­o­b, mely még eddig folyton terjedni látszott, legújabban szintén hanyatlóban van. — Börcsök Sándor követje­lölt!! Igenis, t. szegedi publikum, ez nem tréfa; tessék a dolgot komolyan venni, úgy a miképen áll. Szeged város II. választó­kerülete, a megüresedett országos képviselői állásra, a tegnap alsóvároson tartott előértekezle­­t­e­n — csaknem egyhangú, megegyezéssel s a rókusi „szervező bizottság“ nagy ámulatára — Börcsök Sándort jelölte ki, aki mint látszik, nagyon meg van elégedve az értekezlet eredményével s nagy hajlandóságot mutat a jelöltséget elfogadni, habár még „gondolko­dási időt“ kért. Hát lesz ez jól is lesz igy. Meghalt K á 11 a g — éljen Börcsök Sándor. K á 11 a y Ödön után Börcsök a Sándor. Sok képtelenségre ragadtak már bennünket a politi­kai extravanganciák; a visszavonás bűnét bo­­szuló Nemezis üdvös tanulságul a jövő nemze­déknek — még arcunkba vághatja a Börcsök Sándor képviselővé választatását is. — A vészharangok tegnap este 9 óra tájban tüzet jeleztek. A vasárnapi közönség nagy tömegekben tódult alsóváros felé, a­hol a tűz jelezve volt, de nem talált se lángot, se füstöt. A tűzfecskendők is hiában kalandoztak utcáról utcára, nem találtak a vész színhelyére sehol. Rövid idő múlva aztán kitűnt, hogy a toronyőr­s szerencsére csalódott, s az egész vrz­vár vaklárma által lett elő­idézve. A tűz meszsze esett a város határától. G­y­á 1r­á­n gyuladt ki valami szalmakazal, a szemes toronybakter azt nézte alsóvárosi tűznek. No, de ez jobb volt így, mint ha a toronyőr föl nem sült volna. Hanem azért jó lesz, ha jobban ügyel és nem üt hiábavaló lármát. — Egy tucat éjjeli orditozót fogdosott össze vasárnap éjjel a rendőrség. Az ékes kompánia, mely természetesen olyan ré­szeg állapotban vala, részint mint a tök, részint mint a csap — helybeli és vidéki munkás nép­ségnek szemenszedett példányaiból állott, akik egész héten azért keresik a nagy munkabért, hogy azt vasárnap a lebujokban eldorbézolják. Ezt persze tehetik, van hozzá joguk, meg korcs­ma is elég. Hanem azt a cudar tempót már elen­gedhetnék maguknak, hogy a békés polgárok éj­jeli nyugalmát fölzavarják vadállati orditozásuikkal A rendiség helyesen cselekszik, midőn annyi panaszos fölszól­alás után végre elhatározta, hogy razziákat tart az éjjeli orditozókra. Ezután minden éjjel lesznek ilyen hajtóvadászatok s akiket a rendőrség madzagra fűz, lesz alkalmuk a városházán 48—60 órán át a „hűvösen“ le­hűteni ordítozó lelkesültségek művészi hevét.­­ A földhordás, az iszapos területek, s az utcák mélyebben eső részeinek feltöltése, továbbá a vizek levezetése folyton szorgos munka tárgyát képezi. A mérnöki tisztség e munkálatokra nézve szept. 15- től 20-ig terjedő­­leg benyújtotta a költségelőirányzatot. Eszerint a jelzett­ idő alatt eszközlendő földmunkákra a felsővárosban 372 frt 43 kr. ; a Rókuson 418 frt 97 kr.; összesen 791 frt 40 kr. van elő­irányozva. A vízleeresztés költségeire a belterti létén és a város külső területein 1500 frt véte­tett föl. Az összes költségvetés 2741 frt 40 krt tesz. Legközelebb a következő utcák és utca­részek fognak feltöltetni: felsővároson a lengyel-, tímár- és csongrádi-utca; Rókuson a sóház- és szép-utca. — A ki a királytól vár mindent. A napokban egy alsóbbrendű vasúti hivatalnok neje jött vissza városunkba, a­ki mint menekült eddig a fővárosban lakott. Utazótársainak egész biztosan beszélte el, hogy az ő háza a szél­ ut­cában összedült, de azt a király már szépen fölépíttette, neki csak bele kell menni lakni. Tíz évig az árendát a király húzza, azután száll a ház egészen ő reá. — Tehát vannak a szegedi lakosok közt is ily balhiedelműek. Sze­gény asszony, képzeljük, mennyire meg volt le­petve, mikor a szél­ utcába ért a háza romjaihoz. — Gyanús tárgyakat talált a re­dőrség egy temesvári illetőségű izraelita napszámosnál. Egy pár női topán, egy selyem­­kendő s egy ezüst kávéskanál — olyan ele­mentumok, melyek nem tartoznak egy napszá­­moskodó suhanc ruhatárához s illetőleg evőesz­köz-készletéhez. — Ugyanazért a rendőrség a találmányt — már mind a kendőt, topánt s ka­nalat, mind pedig a suhancot — jónak látta letartóztatni. — Saját magát bízta meg. Egy K­o­h­n Illés nevű, csavargó foglalkozású egyé­niség beállított szombaton egyik helybeli ká­dármesterhez, azt mondván, hogy őt Pick megbízta, hogy kérjen két hordót. A kádár nem sejtve semmi huncutságot, szívesen kész­nek nyilatkozott a hordók átadására, mire a megbízott urnak eszébe jutott, hogy egy talicska is kéne a hordókat eltolni. Adtak neki azt is és szépen eltolta mind a két hordót. A kádárnak aztán volt alkalma csudálkozoni, hogy soká küldik vissza a talicskát. Mikor ez iránt Picket megszóllta, akkor meg ketten csudálkoztak, ő és P­i­c­k, a­ki senkit sem bízott meg, hogy kérjen a számára hordókat. Ekkor jöttek rá Kohn uram turpis­ságára, a­kit a rendőrségnek sikerült még me­legében kifürkészni. A megbízott az­ egyik hordót már eladta a piacon ,­ a másik még meg­volt nála, meg a talicska is. Irodalom. — Uj zeneművek. Pirnitzer Frigyes kiadásából (Bpesten,) a következő ér­dekes zeneműveket vettük : 1. Székely Imre 31-ik magyar ábrándja, zongorára a következő népdalok fölött: Nincsen annyi tenger csillag az égen, Fogadásom tiltja sze­retni, Ha be megyek, Húzzad csak, Nagy az én rózsám ereje. Ara 2 frt 50 kr. — 2. Négy eredeti népdal, Huber Jenőtől, Soldosnénak ajánlva. (Maglaji dal, Tele van az orgonafa, Sze­retném itt hagyni, de sok csillag ragyog.) Ara 1 frt. — 3. Gruss aus Bosznien. Polka mazur. Szerző Pejakovics L. Ara 50 kr. — 4. A pi­ros bugyelláris legkedvesebb dalai. Énekhangra zongorak­isérettel alkalmazta: Altschul Rezső. Ára 1 frt. — 5. Albumlap Gobbi Henriktől. Ára 1 frt. — 6 Két eredeti magyar. „Nincs a földön bubánatnál egyebem, Szelíd szellő fű a mezőn.­ Énekhangra zongorakisérettel: B­e­l­i­­c­z­a­y Gyulától. Ára 80 kr. — Megjelent: „A föld és népei“ című füzetes vállalat 7­ és 8 ik füzete. Hellwald Fri­gyes és egyéb szerzők nyomán kidolgozta dr. T­o­­­d­y László. Budapest, Mehner Vilmos ki­adása. A most megjelent és számos csinos kép­pel díszített két füzet Észak-Amerika államait s a prairiek világát ismerteti. Egy-egy füzet ára 30 kr. Csarnok. Rainer Pál életéből. A szerencsétlen öngyilkos férfiú életéből a „Pester Journal“ után a következő érdekes részletet közöljük : Az 1850—53. közti szomorú időszakban Rainer Pál kezén százezrek fordultak meg, me­lyek a hazából kimenekült „insurgensek“-nek voltak szánva. Mivel Rainer a „császáriak“-nál sohasem állt azon gyanúban, hogy „Kossuth­­kutya“, nem is tartozott a „kompromittáltak“ közé, s az akkori rendőrfőnök mindent inkább elhitt volna, mint azt, hogy Rainer a központ, kinek kezéhez minden a bujdosók segélyezésére szánt pénzt küldtek. Rajner Pálnak a fővárosban csak egyetlen egy bizalmas embere volt, kit német neve miatt — Thaisz Eleknek hívják még most is — szintén a „gutgesinnt“-ekhez számítottak, de ki a spitzlik figyelmét az által, hogy a „rebellis családokkal“ többször érintkezett, magára vonta. Egy spitzli — jelenleg terézvárosi nyárspolgár, s a választások alkalmával a radikális demagó­gok legvörösebbje — illető helyen besúgta, hogy Thaisz ismeretlen célra pénzt gyűjt. Ez időtől kezdve Thaiszot nem tévesztették el szem elől, s mikor egyszer el akart utazni, hogy az összegyűlt pert Rajnerhez vigye, a rendőrség elcsípte, s mind rebellist vértörvényszék elé ál­lították Rajner Pállal együtt. Thaiszt minden védekezése dacára hétévi börtönre ítélték lázítási kísérlet miatt. Rajner Pál előrelátóbb volt. Mikor gyaní­totta, hogy Thaisz meg fogja látogatni, egy Selmecen lakó őrnagyot beszélgetés közben előre figyelmeztetett , hogy egy fiatal ember fog hozzá érkezni, ki auditor szeretne lenni a ka­tonaságnál, s egyszersmind a hatalmas őrnagy­tól engedélyt is kért, hogy a fiatal­embert neki bemutassa. Rajner ezt előadta a vértörvényszék előtt, mivel az őrnagy is bizonyította ezt, sza­badon bocsátották. Thaiszot azonban Olmützbe szállíttották. Rajner kiment az indóházba, hogy barátjának egy utolsó istenhozzádot mondjon. Ez azonban nem ment oly könnyen, mert Thaisz nyakán, kezén, lábán megláncolva két cseh katona kö­zött haladt. Rajner azon töprengése közben, hogy legalább nyakáról vetethetné le Thaisznak a láncot, észrevette, hogy a két cseh katonát vezénylő hadnagy egy hírhedt nő felé mosolyog, ki két „fogadott leányával“ Bécsbe szándé­kozott. Rainer föllételzett, a nőhez ment, s benne a megláncolt, sápadt fiatal­ember iránt érdeket keltett. A nő magához inte a hadnagyot, a „két fogadott leány“ édeskésen mosolygott a hadnagy szemébe, a mama pedig kegyesen megengedte, hogy a hadnagy velük együtt, egy coupéban toljonok m­eg *»« 4 D l —~ -lx. ABOD föltétel alatt, ha a fiatal fogolyról minden láncot leszedet. A hadnagy megtette. Thaiszot minden lánc nélkül, Rajnerrel s a két cseh katonával együtt egy coupéba dugták. Rajner legelső gondja volt a két csehet leitatni, a­mi annyira sikerült neki, hogy az egyiket Bécsben részegség miatt azonnal a dutyiba vitték, így szabadította meg Rajner Thaiszot a lán­coktól. A két jó barát csak négy év múlva látta egymást, Thaisz megkegyelmezése után. Rajner Pálról még a következőket írják Hontból a „Pesti Napló“ nak : Dacára fényes politikai s társadalmi állásá­nak, jellemén bizonyos elégedetlenség vonult át, s a még ellenségei iránt is lovagias férfiú, legjobb barátai iránt is, különösen az utóbbi években, némi hidegséget tanúsított. Ezt folytonos beteg­sége idézte elő. Régóta szenvedet idegbajban, ehhez galandféregbaj csatlakozott, melytől a leg­híresebb orvosok sem tudták megmenteni. Betegsége miatt nősülni nem akart, s a köz­élettől teljesen visszavonulva, búskomor életet élt. Lontói birtokán magányát csak unokaöcscse és annak neje osztotta meg, a­kik Rajner Pál általános örökösei. Rajner életuntságának egy másik okát is föl kell említenünk. Ő minisztersége alatt nem vagyont hanem adósságot szerzett, s bár lontói birtoka igen rendezett, s jövedelme igen tisztes­séges állást biztosítottak neki, a néhány évi rész­termés némi anyagi gonddal is terhelte, úgy hogy a miniszterségéből származott adósságát nemcsak nem törlesztheté, hanem azt újabbakkal kellett szaporitni. Szomorú elhatározását környezete nem is gyanithatá. Számos levelet hagyott hátra, melyek barátaihoz, hitelezőihez, sőt cselédeihez is intézve vannak. A levelek mind igen szépen, nyugodt kedélylyel vannak írva, a főispánhoz írottban még elmélkedik is. Rajner még aug. 22 én akarta magát kivé­gezni. Személyesen ment be Som­­óról Eszter­gomba, a­hol revolvert vett. Bevárta azonban, a míg szept. 9-én unokaöcscse nejéhez Lottóra az orvos előtt s megírván búcsúleveleit, irásilag rendezvén pénzügyeit, a mondott nap délutánján a kertbe ment, ennek végén levő akácfához tá­maszkodva, szivén lőtte magát. A halál azonnal bekövetkezett. Rajner temetése e hó 11 én ment végbe. Jelen volt a főispán, az egész tisztikar s nagy­számú résztvevő közönség. Adalék az öngyilkosság statisztikájához. Guerry közelebb adta át a nyilvánosságnak azon harminc évi fáradhatatlan kutatásainak eredményét, mely a legkülönbözőbb bűnesetek tanulmányozásának gyümölcse. Ezen sok nehézséggel járó és lelkiismere­tesen végzett munka által, mely a francia és angol törvényszékek hiteles adatain alapszik, a statisztika is sokat nyert mert az ily nagy szám­mal egy beállított bűneseteknek puszta fölsoro­lása is sajátságos világot vet azon hatásra, me­lyet a kor, nem, éghajlat, évszakok és sok más körülmény bizonyos fajta bűntények ritkább vagy gyakoribb előjövetelére gyakorol. A bűntények között kétségkívül legnagyobb lélektani érdeket az öngyilkosság nyújt. Az em­ber rendesen csak szenvedélyes izgultság és lel­ki beszámíthatatlanság állapotában képes legyőz­ni állati és ösztönszerű borzalmát a haláltól és Guerry tanulmánya e tekintetben szerfölött fontos és meglepő fölvilágosításokkal kedves­kedik, így például megtudjuk ezekből azon álta­lánosan elterjedt nézettel homlokegyenest ellen­kező tényt, hogy élemedettebb komáknál sok­kal gyakoribb az öngyilkosság. Az aggkor nem bir többé az önmagában bizó erélylyel, a bol­dog mosolyu könnyelműséggel, melylyel a fiatal­ság az élet súlyosabb vas napjait nézi és veszi, s éppen azért legritkább az öngyilkosság a 30—35 éves korúak között, míg az ötven éve­sek e tekintetben az első sorban állanak. Mint a nyilvános biztonság ellen intézett bűntények általában, úgy az öngyilkosság is gyakoribb nyáron, mint télen, és ennek oka nagyon egy­szerű, mert a hőség az emberi ingerültséget és in­dulatokat táplálja és fokozza. Nevezetesebb és meglepőbb ennél azon for­dított viszony, melyet az öngyilkosság, a gyil­kosság és hasonló bűntényekkel szemközt elfog­lal. Minél gyakoribbak ugyanis a bűntények, melyeknél az ember hírvágyból, boszúból vagy féltékenységből embertársa életére tör, annál inkább az öngyilkosság, és ez áll megfordított viszonyban is. Habár a nőnem az őrültségnek, mint álta­lában az agy e­ffekciójának, mely az öngyilkos­ságot előidézni szokta, jobban ki van is téve, mint a férfinem, az öngyilkosok száma mégis sokkal többre rúg a férfiak mint a nők között, habár e bűntény egyes neme, mint az öngyil­­kosság szerelemből kiválóan csak a nők körében fordul elő. E jelenséget megmagyarázza azon tagadhatatlanul szívósabb kitartás, melyet a nők úgy természeti, mint erkölcsi szenvedések elvi­selésében kifejtenek, míg a férfiakat ezenfelül egy fékevesztett életmód és iszákosság terheli, szorítja gyakran e bűntény terére. A népek nagyobb és kisebb műveltségi fokozata is befolyással van az öngyilkosság ter­jedésére. Guerry kutatásaiban négy műveltségi fokozatot különböztet meg. Az elsőbe azok tar­toznak, kik sem írni, sem olvasni nem tudnak, a másodikba, kik csak tökéletlenül, a harma­dikba, kik tökéletesen a korrekten, s a negye­dikbe végre, kik kiváló műveltséggel bírnak. .Jít _ imo * lagaanmiri*Aki t j­mjuk meg szemeink előtt, mert míg a bűntények kö­zött az öngyilkosságot az első és második osz­tálynál, a 34. és 35-dik sorozatban találjuk, a harmadik és negyedik osztálynál már a 15. és 16 ikat foglalja el. E megdöbbentő viszony — fájdalom ! — csak nagyon is alapos. A finomo­dás és haladó műveltség az embert korán meg­fosztja a szükséges erélytől és jellemszilárdság­tól, míg szellemi ingerlékenységét és izgatottsá­gát folytonosan növeli, és innét van az, hogy Franciaországban és Angliában évről-évre sza­porodik az öngyilkosok száma, míg Oroszország­ban az aránylag mód nélkül jelentéktelen. E bűntény borzadályos kísértetként követi haladásában a civilizációt és minél finomabb ér­zéssel került ki valaki az alkotó kezéből, annál könnyebben körmei közé kerül. Azon viszonyok és körülményekhez, me­lyek az öngyilkosság szaporodását elősegítik, századunknak egy sajátságos motívuma is hozzá­járul. Az 1789. óta aláásott és folytonosan in­gadozó politikai viszonyok, a vallásos exaltációk, szerencsétlen szerelem, szomorú családi körül­mények, váratlan és hirtelen csapások, veszte­ségek, kicsapongó életmódok az öngyilkosság ezen közönséges okain kívül újabb időkben föl­léptek a politikai eszmék győzelméhez kötött remények, melyeknek meghiúsulta a csalódott lelket először kétségbeejti, azután az öngyilko­sok közé sorozza be. („P. H.“) Vegyes. * A dé­l­magyarországi százados ünnepélyek Torontál megyében, mint a „Torontál“ írja, előreláthatólag igen fé­nyesek lesznek. Szept. 21-én Torontál vármegye egész területén ünnepélyes isteni tiszteletek fog­nak tartatni, melyeken a helyi közhatóságok, hivatalok, tantestületek, a tanuló ifjúság, stb. fognak részt venni. A megye nagyobb községei, mezővárosai nemzeti lobogókkal fogják utcáikat földíszíteni, az ezen napot megelőző estén pedig önkénytes kivilágítást rendeznek. Erre nézve részint a járási szolgabirák, részint a helyenként alakult ünneprendező bizottságok megtették már intézkedéseiket, hogy a megye századévi emlé­kezetes évfordulója minél díszesebben, mindazon­által minél kevesebb költekezéssel megünnepel­tessék. A centenáriumi ünnepélyek központját a megye székvárosa, Nagy-Becskerek képezi. — Becskerek ez alkalommal, egészen uj, megma­­gyarositott fizonómiával fog a haza előtt megje­lenni. Utcái és terei, miként az pár évvel ez­előtt Temesvárott történt, uj, történelmi alapon nyugvó magyar elnevezésekkel fognak jelöltetni, s nyolc osztályú magyar főgymnáziuma ünnepé­lyesen megnyittatik. — A református egyház kon­­ventje szept. 14 én véget ért Debrecenben. A tanügyi munkálat letárgyalása után a konvent elintézte a kisebb érdekű belügyeket is s aztán csak búcsúra jöttek össze a konvent tagjai. — Va­y Miklós fenkölt szellemű búcsúbeszédére Beöthy Zsigmond válaszolt. A konvent tagjai tiszteletére a város diszebédet, este pedig a főiskola bankettet rendezett. A konvent a jövő évben Kolozsváron fog összeülni. KÖZGAZDASÁGI ROVAT. — A gyöngyösi kávénak nagy hire kelt az utóbbi időben. K­o­v­á­c­h László orsz. képviselő tett vele kísérletet s azt sikeresnek találta. B. Kemény miniszter is, a­ki közelebb Gyöngyösön Kovách vendége volt, megizlette e kávét s kitűnőnek mondja. A gyöngyösi kávéról Kovách László a gyöngyösi lapban ezeket írja: A kérdéses növény nem kávénövény , mert a kávénövény tudvalevőleg fa vagy cserje módjára évelő s számos éven át élő fa species, mig a gyöngyösi kávé babfajta, külsője igen hasonlít a gyöngy kávéhoz, a mely Perl-Kaffee név alatt árultatik a boltokban. Vetése tavaszkor történik s épen úgy, mint a közönséges bab, a szőlők­ben a sorok közt magasló földbe ültettetik s a fagyásnak kevésbé van alávetve, mint a közön­séges bab, mert volt rá példa, hogy mig a kö­zönséges bab kifagyott s újra kellett vetni, a „gyöngyösi kávébab“ nem fagyott ki, — hanem szépen diszlett és termett. — Művelése a szőlő között egyenlő a bab mivelésével, úgy minden eljárás a szedésre és hüvelyéből való kiválasz­tásra nézve is. Pörkölése, mint a közönséges rendes kávé­nak pörkölése, és úgy történik ; némelyek íz­lése szerint erősebb, másoknál silányabb pörkö­lés jó ; egyik a méreg-fekete kávét , másik a könnyebb pörköléssel járó barnát szereti. Mind­két pörkölésben az íznek különbözetét, mint a rendes kávé izénél, a pörkölés minősége sze­rinti változtatás eredményezi. A pörkölt gyön­gyösi kávénak illata egészen a csalódásig ha­sonló a rendes kávé illatához. Íze a kávéhoz hasonlít, erős vagy gyönge, a­mint főzetik, ke­serűs és mindenesetre kevesebb zamat és illat tartama van, mint a valódi kávénak. De nem is akar ez a gyöngyösi kávé valódi rendes ká­vénövény lenni, sem annak színében szerepelni, de igenis hivatva van arra, hogy azon számta­lan kávéhelyettesítő egészséges szurogatumok között, melyeknek száma légió, az első s alkal­masint legfontosabb helyet foglalja el a hazá­ban s kívül a hazán.­­**a — vágj—«auyutca. ____ nyebben úgy, hogy azt hiszszük , hogy hivatva lesz, mert hiszen a chemiai vegyelmezés fogja kideríteni, hogy úgy van-e ? — hivatva lehet, mondjuk, arra, hogy az első helyet foglalja el a valódi kávénak keverésénél, mint kávét pótló szurrogátum. Már­is úgy látszik, hogy van benne csirem­ és pedig oly mérvben, a­melylyel sem a makk, sem a rozs, sem az árpa vagy füge­­kávé nem bírnak; van benne továbbá minden kétségen kívül igen sok tápláló anyag s igy az egészségre és táplálkozásra szükséges anyagok­nak oly faktorai, melyek azon föltevésre jogosí­tanak, hogy hivatva lesz nagy szerepre, kivált szegényebb házaknál, hol már is egynegyedrész a fönlemlitett kávéknak egyikéből szerepel — nem említve azokat, a­kik kizárólag gyöngyösi kávét használnak. A Tisza vízállása. Sz­eged, szept. 15. 3' 10" 6"" 1.22 méter Szeged, szept. 16. 3' 10" 0"" 1.21 méter Felelős szerkesztő : Nagy Sándor.

Next