Szegedi Híradó, 1879. július-december (21. évfolyam, 79-225. szám)

1879-10-09 / 163. szám

A szabályozási tervről elismeréssel nyilat­kozik az „Evr.“ Szeged e terv szerint fölépítve, az ország egyik legszebb városa lesz. Azonban a terv csak azon esetben vihető keresztül, ha az elszegényedett lakosság olyan anyagi hely­zetbe hozatik, hogy házait a tervnek megfelelő­ig legyen képes fölépíttetni. Erre nézve a begyűlt könyöradományok csak szerény alapul szolgálhatnak. Mert bár meglepő magas összegre megy a külföld és a haza nagy részvéte folytán a segélyezésre célzó adomány, az az újjáteremtést nem valósítja meg, Szegednek terv szerinti fölépítésére na­­gyon is elégtelen, ha tekintetbe veszszük egy­részről a terv szerinti építkezésekre múlhatatla­nul szükséges óriási kiadásokat, másrészről a szegedi polgárok megmaradt vagyon­értékét. Ezek folytán az „Euro Szeged fölépítésére múlhatlan szükségesnek tartja, hogy a károsult lakosságnak az építkezésre állami segély nyúttassék. S a nevezett lap meg is van győ­ződve, hogy a kormány részéről erre nézve minden szükséges lépés meg fog tétetni. A jelzett cikk a könyöradományok és az államsegély kiosztására vonatkozó osztályozás­ról is értekezik. A cikk ezen részét szó szerint közöljük a következőkben: Azon nagy csapás, mely Szeged városát érte, nemcsak Szeged lakóinak, de az egész or­szágnak fájt. A szegedi polgároknak fájt, hogy vagyonukat vesztették, az országnak pedig fájt, hogy Szeged elpusztult, mert e városnak nem­zeti szempontból oly nemes hivatás jutott, s e hivatásnak eddig fényesen meg is felelt. Az ország érdeke az, hogy Szeged ujjáte­­remtessék és hogy szebb legyen mint volt. — Ezért az áldozatoktól nem szabad visszariadni, mert ezen áldozat nemzeti szempontból nagyon is gyümölcsöző befektetés. A könyöradományok csak alapját képezhe­tik az újjáteremtésnek, s ha azt akarjuk, hogy az újjáteremtés meglegyen, az országnak kell gondoskodni arról, hogy Szeged polgárai képessé tétessenek rombadúlt házaikat a terv szerint fölépíteni, de úgy, hogy az anyagi romlásuknak magva ne legyen, mert ha a polgárok kellő tá­mogatást nem nyernek, akkor üzérekhez fognak segélyért folyamodni; de ez esetben, ha fölépül Szeged, a volt háztulajdonosok, a törzslakók, csak addig lesznek fölépült házaiknak tulajdo­nosai, míg az a hitelezőknek tetszeni fog. Ha célt akarunk érni, akkor Szeged lakói­nak, kik házaikat saját erejükből fölépíteni nem képesek, a könyöradományt és az ál­lamsegélyt együttesen kell nyúj­tani, mert csakis együttesen képezhetik bizto­sítékát Szeged újjáteremtésének. A károsultak osztályozása akként készíten­dő, hogy az alapja lehessen úgy a könyörado­mányok, mint az államsegély mérvének, tehát az osztályozásnál különösen arra fordíttassék a figyelem, hogy a károsultaknak mi vagyonuk maradt meg, mert akkor, midőn valakin könyö­rülni akarunk vagy segélyezni kívánjuk, nem annyira szenvedett kárát, mint inkább azt fog­juk figyelembe venni, hogy a könyörületességre a segélyre mennyire van rászorulva. Az osztályozásnál tehát nem a szenvedett kár nagyságát, nem e katasztrófa előtti vagyon­nak a szenvedett károkkal összehasonlításából TARCA. Nemes Duó Mi uram keservei. — Elbeszélés. — Irta: B­­önyi XI «.Jós. (Folytatás.) Nap nap után mult, a hetekből hónap lett, ebből is kettő és beköszöntött szúró sugaraival a nyár. Máté urnák birtokán zajosan folyt az iz­zasztó munka. Serény kezek, feledve letörölni a forró verejtéket, nagy gyorsasággal igyekvő­nek eleget tenni sovány bőrökért az uraság kövér követeléseinek. De az az ember , a ki akkoron elsőrendben a becsületes önföntart­­hatásért küzdött, izzadott, elfeledő a terhet, mely reá sulyosodott, s a teher súlya alatt is vidám dalokkal enyhité tikkadó lelkét. — Nem csuda, hiszen Dongó Máté urnak fölügyelő gazdája Jámbor András volt , a becsületességben meg­öregedett munkaszerető emberek valódi minta­képe , a­ki anyagi szegénysége mellett lelki örömeinek nagy gazdagságát az ő, oly igazán apailag szeretett, példányszépség Orzsikéjében találta. De találhatta is. Az anyátlan Orzsike volt bajaiban ápolója, szerény háztartásában — de magasabb igények között is helyt állani képes — egyedüli tá­masza és borús perceiben az ő megvigasztaló angyala. Pedig Jámbor Andrásnak bizony volt elég borús perce ! Hanem ilyenkor Örzsike eldőleg vete reá éjsötét szemeit, melyekből oly elraga­dólag csillámlottak a bátorítás , a megerősödés arany sugarai. És Jámbor András továbbra is elégedett maradt. Hanem hát tehet-e róla az ember, ha a kemény sors keze épen akkor sújt le pallosával, midőn őt magunktól a legnagyobb távolban lenni véljük ? Oh, a sorsnak hosszú, nagyon hosszú keze van , csapásával oda is elér, a­hová s a­mikor senki sem hitte volna, kitűnő veszteség arányát, hanem kizárólag a megmaradt vagyont lehet alapul elfogadni. Kinek több vagyona maradt meg, kevesebb segélylyel is képes házát fölépíteni, míg az, ki­nek kevesebb vagyona van, a segélyre sokkal jobban rászorult. Vannak oly károsultak is, kik bérben lak­nak , és így csak ingó káraik lehetnek. Ezeket is mindenesetre figyelembe kell venni, s káraikat lehetőleg kárpótolni, de mert ezek kár­pótlásánál a könyörületesség és nem Szeged vá­rosának újjáteremtése — mint cél — az irány­adó, tehát más osztályozás szerint kárpótlandók, azaz, ha főcél veszélyeztetése nélkül a könyörü­­letnek is eleget akarunk tenni, akkor a vízká­­rosultakat, ingó és ingatlan káraikat illetőleg, külön kell osztályozni. Tagadhatatlan igaz, hogy az árvíz által Szeged polgárai kivétel nélkül kárt szenvedtek, és ha a könyöradományokat minden magasabb cél nélkül akarnék kiosztani, akkor abban min­den károsultat részeltetni kellene, de mert a cél Szeged újjáteremtése, ennélfogva csakis azokat lehet és kell a könyöradományban részesíteni, kik saját erejükből a cél elérésére közreműködni nem képesek. Bizonyos értéket kell alapul venni, a­mely értéknél többet bírók a könyöradom­ányból föl­­tétlen kizárassanak. Ezen érték nagyságának megállapításán­ál tekintetbe kell venni azt, hogy az új terv ke­retébe beillő középszerű épület fölépítésére mennyi érték szükséges és csak addig lehet az egyeseket a könyöradományban részesíteni, med­dig a szükséges értéket megmaradt vagyonuk és a könyöradományok összege fölül nem múlja. A meghatározandó értéknél kevesebbet bí­rók volnának azután osztályozandók megmaradt vagyonuk mennyisége szerint. Hosszasan lehetne fejtegetni azt, hogy az osztályozásnál mely elvek legyenek irányadók, de az nem illik bele egy hírlapi cikk keretébe, különbe­n meg is vagyunk arról győződve, hogy úgy a királyi biztos, mint a biztosi tanácsosok, ezt nagyon is meg fogják fontolni és helyesen fognak határozni. Hogy ezen meggyőződésünk ellenére mégis az osztályozás fejtegetésébe bocsátkoztunk, an­nak oka, mert kötelességszerűleg mi is melegen érdeklődünk Szeged újjáteremtése, mint nemzeti ügy iránt. Kovács Albert iskolaszéki elnök évi jelentése. (Folytatás.) Ezek után áttérve a külterületi népiskolák állapotának ecsetelésére, mindenek előtt meg kell jegyeznem, hogy e tanév ott is a lehető legkedvezőtlenebb viszonyok közt folyt le, mert az ősz közepén beállott és kevés megszakítással tavaszig tartott esőzések az iskoláktól távolabb eső tanyák növendékeit 2—3 napon át vissza­tartották, később pedig, midőn a hosszas esőzé­sek által meggyűlt vizekhez a széltében eláradt vadvizek is hozzájárultak, nemcsak ezeket, ha­nem több közelvidéki tanyák gyermekeit is vég-Vasárnap volt, a nyugalom áldott ünnepe, a­melyen Dongó berek lakói épen úgy , mint minden jámbor keresztény lélek, igényeikhez képest szórakozást keresnek. Népies vigalom volt e szórakozás legméltóbb kifejezése, mely minden vasárnapon Máté urnak belső majorjá­ban, a felügyelő gazdának falombos portáján szokott megtartatni. Ezek a fesztelen, keresetlen vigalmak valának Zoltán urfi előtt is a legked­vesebbek. Hanem ezen a napon a kalendárium vörös betűi, úgy látszik, megtévedtek. A hajnal mély csöndet, halálos bámulást szült piros alkonyában a máskor vigadóknak most komor lelkére. Jámbor András árnyékos portáján senki sem jelent meg ma a vigalom tarka öltönyében. — Ember is alig volt ott látható. S ha néha egy­­egy jobbágy, vagy alsóbbrendű béres kullogott keresztül a portán a gazdának hófehér lakába, úgy jött ki onnan, mint a síró gyermek, a kit legkedvesebb tárgyától erőszakkal fosztottak meg . . . Két ablaka volt a gazda lakának. Máskor zöld függönyök födték el azokat. — A remény üdítő színe volt ez. Most mindkét ablakon hó­fehér függöny lógott. Gyász volt odabenn, mély gyász ! Megkondult Dongó berek kicsinyke templo­mának harangja, sáirt, sirt . . . nagyon sirt. Úgy zokogott, mint az árnyas falomb hervadtán síró vándor fülemile. A mint megkondult a harang, az urasági lakból egy egészen feketébe öltözött úr haladt a fölügyelő gazda csöndes portája felé. Komor volt, léptei kimértek, mint egy elmélyedett bölcsé, ki a földön hentergő szalmaszál egykori virulatából akar következtetést vonni önma­gár­a. Ez az elkomorodott ember Dongó Máté volt. Az illem úgy hozta magával, hogy megtekintse az őt is közelről érdeklő gyászt. Halkan, zajtalanul nyitotta föl az ajtót s­­ mikor belépett, elsápadt, térdei megingottak s mohó sietséggel törülte le homlokáról az előtört verejtéket. Várjon mi lelhette ? A szobácska közepén ravatal állott égő viaszgyertyák között. A koporsóban pedig Jám­bor Andrásnak halott arca mosolygott, melyről a halál nem bírta lelopni a becsületesség nyu­galmas vonásait. Mintha a lelke ott őrködött volna körü­lötte. Ettől Dongó Máté uramnak visszariadni épen nem volt oka. A koporsó mellett a halott embernek siró kép elzárták az iskoláktól, s igy reájuk a csa­­pásos évben az iskolából részint csekély, részint semmi haszon nem hárult. Azon tanulók előhal­­­adása, kik rendszeresebb iskolalátogatásnak ör­vendhettek, a tanítók használhatóságának foko­zata szerint, miként az előző években, többé­­kevésbé megnyugtatónak tapasztaltatott. A kül­területi népiskolákban a múlt évivel szemben a létszám is csökkent a köznapi iskoláknál 59, a vasárnapi iskoláknál 238-cal. A fogyatkozás, főleg a vasárnapi iskolásoknál, az imént érintett kedvezőtlen időjárási viszonyokon kívül a szülők közönyösségének róható föl, kiken a törvényes büntetést, a veszély alatt a tanyákkal végkép megszakadt közlekedés miatt, nem lehetett vég­rehajtani. A tanyákkal való közlekedés megsza­kadása volt oka annak is, hogy a szokásos évi vizsgálatok sehol megtarthatók nem voltak. Meg kell még érintenem, hogy a nagyszéksósi tanyai iskolához az iskolaszék által kísérletképen meg­választott Pór Mária tanítónő eddig kifejtett te­vékenysége biztos reményt nyújt arra, hogy is­kolája a legrendezettebbek közé fog tartozni, s már eddig is a női kézimunkák tanításával a szülőknél közkedvességet nyert. A népiskolai felügyelő, Tóth János e nagy­sága elnöklete alatt mind a felső-, mind az alsó tanyai tanító­ testülettel az év folyamában külön­­külön kétszer tartatott tanértekezlet. E tanérte­kezleteknek tanácskozási tárgyát képezték azon módok megállapítása, melyekkel a népoktatás ügyének a népét meg lehet nyerni, és megbe­széltetett a közutak befásítására és az ültetvé­nyek gondozására vonatkozó eljárás. A külterületi tanítók működéséről lévén szó, jól esik tudomására hoznom a tek. közigazgatási bizottságnak, hogy az erkölcsi kihágások és is­kolamulasztások miatt többször megrovott taní­tók eltávozása óta nem fordult elő semmi olyan eset, mi kifogásolható lett volna. A tanulók egészségi állapotát úgy a bel­­mint a külterületen általában elég jónak jelez­hetem. Kivételt képez e tekintetben az ásott­halmi iskola, melynek környékén a január hóban kiütött diphteritisben 12 tanuló meghalt és Szaty­­mazoldal, hol júniusban ugyanily nemű járvány­ban 5 tanuló halt el. A kiütött járvány hírére mindkét iskolánál az előadások be lettek szün­tetve. A belterületen is mutatkozott helylyel-köz­­zel e veszélyes járvány, de a tanítási idő tarta­ma alatt sehol nagyobb mérvet nem öltött. E tanévben is egyik kiváló gondját képezte az iskolaszéknek a szegény tanulók tankönyvek­kel és ruhanemüekkel való ellátása s igy számos szülőnek lehetővé tétetett, hogy gyermekeit az oktatás áldásaiban részesíthesse. Kiosztatott a bel- és külterületi szegény tanulók közt összesen 154 pár csizma, 72 pár cipő, 40 felöltő, 21 nad­rág és 3 szoknya, melyeknek beszerzése 491 frt 15 krba került. Az iskolaszék rendelkezése és kezelése alatt álló szegény tanulók segélyzési alapjára vonat­kozólag a következő adatokat terjesztem a köz­­igazgatási bizottság elé: A múlt évben beterjesztett kimutatás sze­rint a segélyalap 1196 frt 35 kr. volt. Ez összeghez számítandók : a) A tek. köztörvényhatósági bizottság által a szegény tanulóknak tanszerek és ruhanemüek­­kel való ellátására az 1878-ik évre megszavazott Örzsikéje állott, avagy nem is sirt; hiszen könyeit kimerité már két nap iszonyú fájdalma. Bágyadt szemeiből kihalt a fénysugár , mely áldott emlékű apja lelkének borait oly sokszor eloszlatá. Miért ijedt volna meg Dongó Máté a tiszta ártatlanság és fájdalom ezen élő szobrától. Hanem a szép leány oldalánál egy ifjú is állott, kinek szemeiben könyek ragyogtak, mig jobbjával a fájdalmai alatt roskadozó leányka balját tartá. Mintha a halott áldását kérte volna. Ettől sápadt el Dongó Máté ur, mert az az ifjú — az ő fia volt. A ravatal lábánál egy gyönyörü , széles soszoru állott, földig lelógó hófehér selyem sza­lagjával, a melyre arany betűkkel volt írva : „A becsületesség a legszebb nemesi címer. Z o 11 á n.“ Máté ur csak pár percet töltött a ravatal­nál. Az a kép, melynek a koporsónál szemta­núja volt, fölizgatta minden idegét. A szent vízzel meghintette a holttestet s azután fiára mély, átható tekintetet vetve, komorabban mint jött, távozott. Pár óra múlva Jámbor Andrásnak már csak az emléke maradt meg Dongóberek lakói között. Elvitték oda, a­hol az ember nem pa­naszkodik többé bajról és nyomorúságról, a­hol a nemes ember hüvelye nem taposhat többé a parasztnak kiszenvedett porain. Eltemet­ték a jó öreget a dongóbereki temetőbe, hogy pihenje ott ki hosszú fáradalmát s aludjék édes álmokat annyi álmatlan, munkában töltött éj után. Aztán göröngyöt dobtak a sírjába, s a kik ismerték őt, emlékét mint a józan élet és mun­kásság mintaképét vitték haza szívükben. A harang siró bugása is elnémult, csupán az elárvult Örzsike fájó zokogását kapkodta el az esteli szellő. a * * * A­kit a sors kemény ostromainak céltáblá­jául kitűzött, annak ezt a harcot meg kell ál­lania; ki kell állania a síkra, szemtől-szembe a rátörni készülő viharnak, ha élni és életcélt el­érni akar. . . Máté ur főfájásról panaszkodott; minden idege lázban volt; nem is ment el a temetésre, hiszen különben is helyettesítette őt Zoltán urfi, az ő fia. Megingott lélekkel s ingatag lábakkal tán­torgott szobájába s ott egy ódon karszékbe dobta magát. A padozat porszemei bolond tán­cot jártak káprázó szemei előtt s fölemelte tehát 500 frt. b) A szeged-csongrádi takarékpénztár által szegény tanulóknak ruhaneműek beszerzé­sére megszavazott 200 frt. c) Az általános taka­rékpénztár által hasonló célból megszavazott 50 frt. d) dr. Herzl Fülöp hasoncélu adománya 2 frt. e) Weisz Jakab Fülöp adománya 15 frt. f) Az 1878-ik és előző évekről a tőkésített össze­gek után esedékes kamatok 131 frt 44 kr. ösz­­szesen 2094 frt 79 kr. A folyó tanévben a segélyzésre fölhasznált összegek a következők: a) A fönt elősorolt ruhaneműek beszerzésére fordított 491 frt 16 kr. b) Tanszerek és köny­vekre fordított 186 frt 73 kr. Összesen 677 frt 88 kr. Ezen összeget levonva a 2094 frt 79 krból, a jövőre segélyzési alapul fönnmarad 1416 frt 91 kr., mely összeg a következő helyeken és összegekben lett elhelyezve gyümölcsöztetés vé­gett 6-os kamatra, melyet a pénzintézetek a cél iránti tekintetből adtak meg. a) A szeged-csongrádi takaréktárnál 35,495. sz. a. 400 frt, 35,518. sz. a. 200 frt, összesen 600 frt. b) Az általános takaréktárnál 2097 sz. a. 200 frt és 2099. sz. a. 50 frt, összesen 250 frt. c) A kereskedelmi és iparbanknál 181. sz. a. 200 frt. d) A kézműves­banknál 1886. sz. a. 200 frt. e) Az iskoláztatási bizottság által kész­pénzül kezeltetik 166 frt 91 kr. Összesen 1416 frt 91 kr. Végezetül megjegyzem, hogy Oltványi Ist­ván család-egyházmegyei nagyprépost által az alsóváros-alvégi és az alsótanyai szegény tanulók segélyezésére tett alapítvány 89 frt 40 kr. ka­matai a jelen tanévben is fölhasználtattak, és pedig 47 frt 40 kr. az alsóvárosi helyettes plé­bános Kovács Vazul úr által tett céljaira for­dítva, 42 frt pedig alsótanyai tanulók részére Tóth János népiskolai felügyelő úr által jön föl­használva. A tantestület kebelében a tanév folytán föl­merült változásokat a következőkben terjesztem a tek. közigazg. bizottság elé: Szabadffy Ede, a rókus-külvárosi II. fi osztály tanítója, 3 hó híjával a tanítói pályán töltött félszázados mű­ködése után, melyből 43 év Szeged városára esik, agg kora és elgyengültsége folytán a to­vábbi működéstől saját kérelmére véglegesen fölmentetett s teljes fizetésének élvezetével nyug­díjaztatok és neki a tanítói pályán töltött hosz­­szú, kitartó és sikerdús működéséért az iskola­szék jegyzőkönyvileg elismerését nyilvánította.­­ A munkában kiérdemült férfiú azonban a nyugalmat sokáig nem élvezhette, mert nyugdí­jaztatása után csakhamar jobblétre szenderték­. Helyére az iskolaszék egyhangú határozata folytán Nemecskay István ugyanazon városrész I. fi-osztályának derék tanítója helyeztetett át, míg az I. fi-osztály vezetése ideiglenesen Stock­bauer József helyettes tanítóra bízatott. Továbbá az iskolaszék kijelölése alapján a magas minisz­térium által a polgá­ri­ iskolához Kiss István segéd-tanitói minőségben kineveztetett, Szabó Fál nagyszéksósi tanyai tanító állásáról lekö­szönvén, helyébe a már fennebb említett Pór Mari tanítónő választatott meg, s Korda Aranka az alsóváros-beltéri leány­osztály tanítónője, egy évi sikeres működése után az iskolaszék előter­jesztésére a tek. közigazgatósági bizottság által állásában véglegesen megerősittetett. Torma An­ ezeket a szobája falain csüngő öreg olajfesmé­­nyekre, a melyeknek mindenike egy-egy ős Don­gót ábrázolt. Mété urnak elszorult a szive. S ha valaki látja, azt hiszi, hogy ama veszteség inditá őt könyekre, a mely Jámbor András elhunytéban érte őt. Pedig dehogy­­ Ötéinek, a Dongó nemzet­ségnek nagy nevét látta családjában megtá­madva. Balsejtelem fogta el lelkét, ez csalt sze­mébe könyeket is. Hogyne! Szobája falán ott csüggött az ős Dongó Balázs képe, a ki két Jánosnak, Ka­­pisztrán és Hunyadi Jánosnak nándorfehérvári véres csatájában egymaga kilencvenkilenc török­nek szelte le a nyakát s állítólag magát a futó szultánt is ő sebesi­tette volna meg, a mely hős tetteiért, jutalmul alapítója lett a Dongó nemes­ségnek. És ott volt Balázs mellett a másik, Dongó Elemér, iszonyú buzogánynyal a kezében, a ki Bátory és Kinizsi oldala mellett osztogatta ha­lálos csapásait a Kenyérmezőn. És ott csüngött a képe Dongó Gergelynek, a ki a „dobzse“ László alatti kuruc háborúban egymaga száz darab parasztot húzatott karóba, százat a bitófára függesztett, százat pedig fegy­vertelenül a Tiszába fullasztott. A negyedik, Dongó Kristóf, Mohácsnál harcolt s esett el. Az ötödik, Tihamér, Szapolyai Jánosnak egyik lelkes híve volt Ferdinánd el­len. A hatodik Szigetvárnál osztozott Zrínyi Miklós babérjain. A hetedik meg Buda vissza­vételénél rohant előre Petneházy után. S az utolsó hős , Dongó Barnabás, Mária Therézia idejében Nádasdy zászlaja alatt küzdött és esett el Collinnál — a pragmatika szankcióért. — A kép alsó szegélyére ez a varázs-hatású mottó volt írva: „M­oriamur pro rege nostro !“ A­mint Máté úr szemeivel ez utóbbi kép­hez jutott, önkéntesül fölugrott karosszékéről, s mintha őseinek bámulatraméltó korába szédült volna bele, a legnagyobb lelki küzdelemmel kezdé rendezni a múlt és jelen között összeza­varodott gondolatait. — Lealkonyodik a Dongó nemzetség fé­nyes napja! — mormogá fogai között, a mely mormogásba egyszersmind jó adag szarkazmus is vegyült. Máté úr azután elnémult, hosszasan meren­gett a múltak mesés nagysága fölött. Csudálatos zsibbadás lepte meg a lelkét s nehány pillanat múlva egész önkívülettel merült a múltak csu­dái közé. (Folyt. köv.l i I ] i t i 1 I ] 1

Next