Szegedi Híradó, 1879. július-december (21. évfolyam, 79-225. szám)
1879-10-18 / 171. szám
azon alól ? a Bodrog beömlése fölött s azon alól, — a Sajó beömlése fölött s azon alól, — a Zagyva beömlése fölött a azon alól, — a Maros beömlése fölött a azon alól, — a végre a Bega beömlése fölött a azon alól ? 4. A mostani szabályozási rendszer, hogy az céljának megfeleljen, mennyiben lenne kiegészítendő vagy módosítandó, és váljon a mostani szabályozási és árvédelmi rendszer helyett, vagy annak kiegészítéséül, az újabb időben többek által ajánlott völgyzárlatok és oldalcsatornák rendszerét alkalmazni nem lenne-e célszerű ? Hol és minő víztömegek számára lehetne völgyzárlatokat építeni, s mi lenne ezek építési és fentartási költsége, valamint az általuk elérhető eredmény ? Az oldalcsatornák mely ponton lennének a folyókból kivezetendők, amely irányban haladnának, hova torkollanának be, minő méretekkel és víztömeg számára lennének építendők; menynyibe kerülnének, a minő eredményt lehetne általuk elérni? Avagy nem lenne-e célszerű egész folyamszakaszokon a töltésvonalak hátrább tétele, s minő befolyása lenne ezen töltés-belebbezésnek az ármentesítési viszonyokra? 5. Az általános inzgzin - emelkedésen kívül mutatkoznak-e a folyók egész szakaszán helyi duzzadások ; ha igen, hol , minő mélvben ? s mi okozza a duzzadásokat ? Mikép lehetne ezen duzzadásokat elenyésztetni, vagy legalább mérsékelni ? 6. Minő befolyással lenne a folyók alsó szakaszain már kiásott átvágások képződésének sikeres elősegítése az árvízszinek állására ? Mely átvágások s minő méretekkel és milyen sorrendben lennének kibővítendők ? Nem volna-e szükséges a már megkezdett átvágásokon kívül újakat is létesíteni avagy már egyes meglevő átvágásokat betömetni? 7. Mely átvágások vannak teljesen kiképződve, melyek vannak jelenleg sikeres képződésben s melyek azok, a melyek nem életképesek ? Minő változást idéztek elő az átvágások a folyók eredeti esés viszonyaiban és folyási sebességében a különböző folyamszakaszokban ? 8. Hol, minő méretekkel, mily eljárás mellett építtettek föl a védtöltések ? — Nem kellene-e a méreteket módosítani, s ezentúl a töltés munkák kivitelénél, illetőleg a földtömeg fölhalmozásánál más eljárást követni , mint eddig ? 9. A helyenként erős kiszivárgás oka nem a töltések építési modorában rejlik-e? Miként lehetne ezen szivárgásokat megszüntetni, vagy legalább mérsékelni, — s ez TÁRCA. Nmei Donéi laté un Immi — Elbeszélés. — Irta: S® őnyi Lajos. (Folytatás.) Vethetett pedig biz annak Máté úr két hónapot is, sőt többet is, mert az első hónap után elmúlt a második, aztán a harmadik is és jött a negyedik utána , és Zoltán urfit még ekkor sem látta Dongóberek. Mit is keresett volna ő Dongóbereken ? Egy hervadó virág volt ott, a melyet neki szánt a sors; de midőn a virág után akart nyúlni, hogy azt keblére tűzze, elragadta előle az apai átok forgószele. Bujdosott tehát, hogy a világ zajában elfeledje azt az elragadott, hervadozó virágot. * * * Az 1809. év tavasza nagy sajt szült szép Magyarországon. Az Európának kénye-kedve szerint diktáló „nagy Napoleon“ ellen, közhiedelem szerint, holmi monstre-háboru volt kilátásba helyezve az európai nagyhatalmak különben elég disharmonikus koncertjében. (No, a monstre háborúnak ugyan puha lett a vége, de hát ki tehet róla, ha így lett megírva a sors könyvében!) Szép Magyarország fővárosában , már t. i. Pesten, a királyi nyilatkozatok hírére nagy lelkesedés támadt, valamint mindenkor , midőn a korona „hű és kedvelt Magyarországának“ és időktől fogva ismeretes áldozatkészségére hivatkozott, biztosítván a nemzetnek olyannyira féltett (arisztokrata) alkotmányát. De már ezeket a mozgalmakat Dongó Máté úrnak is közelről kellett látnia , hogy a saját tapasztalatai útján győződjék meg az ország politikai viszonyairól, minthogy valamint most, úgy is illő tempóre is Pesten csinálták a magasabb politikát, hanem akkor Pozsonyban jött létre annak hites kiadványa. Azonban Máté úrnak egyéb, igen fontos számadásai is voltak a nemes báróval meg az ő drágalátos keresztfiával, vulgo íródeákjával, esetben a szivárgó vizeknek a megmentett területeken való szétterülését megakadályozni? 10. Mily módon lehetne a töltések első lábát a hullámcsapások által okozni szokott rongálások ellen előre biztosítani ? Ezen rongálások ellen hol, mi módon szoktak védekezni, és melyik védekezési mód bizonyult eddig legcélszerűbbnek ? 11. Hol, minő területeket szoktak elfoglalni a belvizek ? Hol, mi módon lehetne ezek kártételei ellen a területeket biztosítani ? Hol lehetne e vizeket nyitott csatornán át a folyóba bevezetni, hol lenne szükség zsilipekre vagy a folyó töltéseibe fektetett csövekre ? Hol kellenének ezenkívül még emelő gépek is ? Végre a vízvezető csatornákban szabad folyás engedtessék-e a vizeknek, vagy pedig célszerűbb lenne a vízlefolyást egymástól bizonyos távolságra építendő keresztgátak és zsilipek által szabályozni, mely utóbbi esetben az egyes szakaszoknak csak akkor engedtetnék meg belvizeik lebocsátása, amikor a folyó vízállása megengedi, hogy a torkolati zsilip megnyittassék. * A bizottság ezen szakértői értekezletre valamennyi társulatot meghívott, tehát azokat is, amelyek még nem léptek be a Tiszavölgyi Társulat kebelébe, s egyúttal előleges tájékozásul megküldötte az említett kérdőpontokat is, hogy a társulatok által ezen értekezletre kiküldendő szakértők a kérdésekről már eleve tájékozva legyenek s azokat behatóan tanulmányozhassák. Az értekezletre a kir. folyammérnökök is meghivattak s a tm. közmunka és közlekedési m. kir. minisztérium megengedte, hogy ezen szakértői értekezleten — a mennyiben a hivatalos teendőik hátramaradásával nem jár — szintén részt vehetnek. Az értekezlet junius 16-án és 17-én tartatott meg Budapesten a főposta-épület nagytermében, gróf Károlyi Sándor elnöklete alatt s a fentebb nevezett albizottság többi tagjainak részvéte mellett. A tárgyalás egyszerűsítése céljából azon eljárás követtetett, hogy az egyes kérdések külön-külön sorrendben tétettek eszmecsere tárgyává. A már eleve szétküldött kérdőpontokra Katona Antal a felső-torontáli ármentesítő társulat főmérnöke , Szoka Gusztáv, a mindszent-apátfalvi társulat mérnöke, a temesbegavölgyi vizszabályozó társulat nevében Menczer Rezső főmérnök; a felső-bodroghi vizszabályozó társulat; Péch József kir. főmérnök s a Rába-szabályozó társulat nevében Meiszner Ernő főmérnök Írásbeli válaszokat adtak be, mely utóbbit 100 példányban kinyomatva az értekezlet rendelkezésére bocsátta Egy szép márciusi napon, miután a hűséges Tülök Jónásnak a kastély felügyelete szigorúan a lelkére köttetett, s miután Máté úr érzékeny búcsút vett családjától, útra kelt az ország szive felé. A nem irigylendő utazásnak nyolc nap vetett véget. Dongó Máté urnak majdnem minden kedve elmúlt a politikai viszonyok iránti érdeklődéstől s úgyszólván egyedüli célja a nemes báróval való találkozhatna lett. Hosszas barangolás után meg is találta a nemes báró lakását Pest egyik szűk utcájában. A házi szolga Máté urnak kérdezősködéseire készségesen kijelentette, hogy a báró úr minden órában fogad látogatókat. Máté úr pedig, nem csinálva sok teketóriát, amint az emeletre vezető csigalépcsőn fölhaladva a báró szobájáig jutott, régi előjogainál fogva egyszeri kopogtatás után benyitott Tartassy dolgozószobájába. Tartassy épen íróasztalánál ült, átellenében az Íródeákja, Polgár Jenő. A demokrata báró zajosan keblére ölelte váratlan vendégét, rég nem látott barátját. Jenő pedig tiszteletteljesen fogadta a szép Ilonka apjától nyújtott kezet. A viszontlátás első perceinek lezajlása után Máté úr bensőleg azon tépelődött, hogy váljon a nemes báróéknak az emlékező tehetségük rövidebb-e, hogy elfeledhették a gyümölcsösben történteket, vagy a reffinirtságuk nagyobb. Viszont a báróéknak azonnal föltűnt az a borongás, amely Máté úrnak máskor oly élénk szemeiben ült. Máté úr csak lassan indult neki a kényes dolognak. Lágy múlban adta elő mindazon csapásokat, amik őt egy idő óta sújtották. A gyümölcsösbeli múlt augusztusi affairet szándékosan hagyta el. — Majd a végén csattan az ostor — gondolá magában. — Zoltán urfi esete sem maradt ki a szerencsétlenségek lajstromából, a mi mind a báróra, mind keresztfiára mély benyomást tett. Ezután jött az „ostorcsattanás.“ — És mindezekhez — folytató Máté úr — töviskoszorú gyanánt szolgál még egy eset, a melynek hosszabb előadásától fölment engem ez a két corpus delicti. Máté ur elővette a tárcájából a két törődött levelet s egyiket a másikra fektetve, a fölindulástól reszkető kezekkel nyújtotta át a nagyon is kiváncsivá lett bárónak. Mig Tartassy olvasott, Máté úr szorgos figyelemmel vizsgálta arcvonásait. Hanem csudálatos, a bárónak arcvonásai mindössze csak annyi változást mutattak, hogy homloka egy pillanatra könynyedén összeráncolódott. tett. Ezen írásbeli véleményeket részint maguk a véleményezők, részint dr. Darányi Ignác közp. bizottsági titkár, mint az értekezlet jegyzője, olvasták föl, s csak azután vette kezdetét a szóbeli eszmecsere. Ezen eszmecserében az elnökön és jegyzőn kívül részt vettek: báró Lipthay Béla, Keszlerffy János közp. bizottsági tagok, továbbá Boross Frigyes kir. tanácsos, orsz. középitészeti felügyelő, Bodoky Lajos orsz. középitészeti felügyelő, Hajdú Gyula kir. főmérnök, a tokaji kir. folyammérnöki hivatal főnöke ; Péch József min. főmérnök, Wallandt Ernő kir. főmérnök, a vásárosnaményi folyammérnöki hivatal főnöke; Katona Antal, a felső-torontáli ármentesítő társulat főmérnöke ; Szoka Gusztáv, a mindszent-apátfalvi társulat mérnöke; Szegyényi Emil, a felső-szabolcsi tiszaszabályozó társulat igazgatója; Csánk Nándor, nyug. kir. főmérnök; Bánlaki Pál, a török becsei ármentesítő társulat igazgató-mérnöke ; Menczer Rezső, a temes-begavölgyi vízszabályozó társulat főmérnöke; Tripolszky László, a bácsi tiszaszabályozó társulat mérnöke; Kvassay Jenő, a földmivelés-, ipar- és kereskedelmi minisztérium mérnöke; Tóth Mihály szegedi mérnök ; Ruttkay Kálmán, az örvény-apádi ármentesítő társulat igazgató-mérnöke ; Heine János, karczagi mérnök ; Fekete László, a nagybecskereki tiszai ármentesítő társulat mérnöke ; Abaffy Zsigmond, Szentes város mérnöke ; Bertalan Lajos, a Körös-szabályozó társulat mérnöke ; Kiss Elek, a Kőrös-szabályozó társulat főmérnöke és Popper István, a gyála-nagyréti ármentesítő társulat mérnöke. Az értekezlet az egyes kezdőpontokra határozatokat — természetesen — nem hozott, hanem csak egyéni véleményeket fejezett ki, s ezáltal pusztán anyagot gyűjtött a kitűzött cél elérésére. Az értekezlet eredményének a gyorsírói feljegyzések alapján leendő rendszeres összeállítására és sajtó alá rendezésére Gonda Béla mérnök, a tiszavölgyi társulat hivatalos közlönyének, a „Gazdasági Mérnök“ című folyóiratnak szerkesztője, — felülvizsgálatára pedig Hajdú Gyula kir. főmérnök, Katona Antal, a felső-torontáli ármentesitő társulat főmérnöke, és Szojka Gusztáv, a mindszent-apátfalvi társulat mérnöke, kérettek föl. (Folyt. köv.) Helybeli újdonságok. Szeged, okt. 17. — Tisza Lajos királybiztos ur holnap vagy holnapután Budapestre utazik. Ő excellenciájának ezen útja Szeged szabályozási tervének ügyével van kapcsolatban. Miután a tervezet keresztül ment a biztosi tanács tárgyalásain : * S — Ez már mégis csak impertinencia, — gondolá Máté úr — ily szoikus egykedvűséggel olvasni a saját ítéletét! A báró szótlanul olvasta az egyik levelet a másik után, s amint elolvasta, átnyújtotta azokat keresztfiának. Máté úr végkép elképedt erre a nyugodtságra. Szive elfacsarodott az emberek sülyedtén, hogy még a legváratlanabb szembesítés hatása alatt sem képesek elpirulni. Tartassy átható pillantást vetett Máté ur tarka gondolatokkal terhelt fejének címlapjára. S aztán— ennek valóságos rémületére — erőteljesen fölkacagott. — Hahaha! — Még a szoba ablakai is azt rezegték vissza: „hahaha!“ Máté ur türelmetlenül feszengett a székén. — No, öreg barátom, téged ugyan luddá tett valaki . . . hahaha ! . . . Máté úrnak leesett az álla. — Az aláirás, a vonások, tagadhatatlan — folytatá Tartassy még mindig nevetve — mintaszerűen vannak utánozva . . . — Micsoda ? — kérdő Máté úr nagy szemeket meresztve. — Valami gaz kópé reputációnkat akarta családodnál tönkretenni, és pompásan utánozta kezünk vonásait. — Hogy ? mi ? mi az ? — kapkodott Máté úr. — Iráshamisitás, kedves barátom, a mi a kémrendszernek és titkos inkvizíciónak egyik életföltétele . . . Apropos : hát Lebacsek azon az augusztusi napon csakugyan meglátogatta Dongóbereket ? Máté úr megifjodott lélekkel mondá az „igen“-t, s aztán melegében az egész augusztusi históriát elbeszélte nemes barátjának, aki jóizűeket kacagott különösen a szerencsétlen nótáriusnak szánalomra méltó éjjeli kalandján. — De hát mégis ki írhatta ezeket a leveleket ? — kérde aztán Máté úr töprenkedve. — A ki most legtitkosabb utakon Kassán melengeti a dicső Rabutinnak oszladozó emlékét . . . Holnap mehetünk Kassára, — folytató nyomatékkal a báró — ott most az újabb francia háború nagy mozgalmakat szült a megyegyűléseken, s így önmagától értetődik, hogy a kémekre nagy szüksége van a bécsi kormánynak. Majd ott bemutatom azt a művészt, aki oly ügyesen tud a más kezével írni. Addig is tartsd, édes öreg barátom, erősen az emlékezetedben, hogy: „a kutyából még Dongóbereken sem lesz szalonna!“ Diktum, faktum. A dolognak rövid meghányása után másnap csakugyan útrakelt Tartassy most már a minisztertanács elé fog terjesztetni helybenhagyás végett. — A hajléktalan lakosság téli elhelyezése már megoldott kérdésnek tekinthető. A téli szállásokat kijelölt barakok már átalakíttattak, nemkülönben a várbeli kazamaták egy része is lakhatóvá van téve. A jövő hét folyamában a központi bizottság felügyelete alatt meg fog történni az összes elszállásolás és mindenik család elfoglalja a számára kijelölt téli szállást. Minthogy az időjárás hidegre fordult , a bizottság már gondoskodott a barakok fűtéséről is, és azon családok, kiknek apró gyermekeik vannak, vagy pedig gyöngélkedő családtagjaik, már a mai napon elhelyeztettek a fűtésre berendezett barakokba. — A rektifikáció. A kárbecslések összesítése befejeztetvén, az osztályozási tervezet megállapítása előtt még egy munkálaton fog keresztül vitetni a becslések eredménye ; ez a kárfelvételek rektifikációja. Mint illetékes helyről értesültünk, a rektifikációk iránti tárgyalások a biztosi tanács körében a jövő hét folyamában fognak megkezdetni. A szegedi árvízkárosultak részére a polgármesteri tisztséghez beküldött adományok tekintélyes összegre rúgnak. A régebben begyűlt adományok már több hó óta a szegedi kir. adóhivatalnál vannak elhelyezve gyümölcsözés végett. A kamatozó tőkék összege eddig 120,000 írtra ment. Azóta az újabban beküldött adományok a polgármesteri tisztségnél 75,000 írtra szaporodtak föl. A tanács legutóbbi ülésében elhatározta, hogy ezen összegből 70,000 frt a kir. adóhivatalnál helyeztessék el. Eszerint az adóhivatal pénztárában 190,000 frtnyi összeg fog kamatozni a város részére. A ballagitói töltés kiépítése ügyében a tanács fölterjesztést intézett Kende Kanut kormánybiztos úrhoz. E fölterjesztés válaszul szolgál a kormánybiztosi fölhívásra, melyben Szeged város hatósága figyelmeztetve lett a városon alul elvonuló ballagitói töltésvonal kiépítésére, mint amely vonal a percsórai öblözetbe eső terület biztosításának kiegészítő tényezőjét képezi. A tanács mellékletben bemutatja a töltésvonal kiépítésének tervezetét, mely a kormánybiztos fölhívása értelmében a percsórai társulat mérnökének közreműködésével állapíttatott meg; nemkülönben fölcsatoltatott a védgátépítkezés költségvetése is, azon megjegyzéssel és kérelemmel, hogy e költségeket a percsórai társulat érdekeltjei részarányosan födözzék, minthogy a kérdéses töltésvonal a percsórai öblözet védelmére is szolgál s igy a társulati töltések kiegésztő részét képezi. Minthogy továbbá a kormánybiztosi leiratban csak a ballagitói töltés kiépítéséről volt szó, a tanács a fölterjesztésben hangsúlyozza, hogy a töltések egészen a paphalmi magaslatig kiépítendők. Csak ezen egész vonal kiépítésével lesz biztosítva a szabályozási öblözet, míg ellenben, ha a védgátak csak a Matyhidig építtetnének ki, a hídon aluli vonalról veszélyeztetve volna az öblözethez tartozó terület, az ő öreg barátjával, míg az iródiák házpásztornak maradt a báró lakásán. Az a néhány nap, melyet a nem épen kellemes utazás igénybe vett, annyiban birt nagyfontossággal Máté urnak politika-szomjas lelkeletére, hogy Tartassy báró Pesttől Kassáig egyre tömte őt a politikai vajúdások újabb termékeivel. Jól esett megtudnia azt is, hogy a korona királyi szóval biztosította a seregek pontos megajánlása esetén a nemzet alkotmányát, amelynek pedig sarkköve — Máté úr véleménye szerint — az arisztokrata nera sértetlen fönnmaradása volt. Megérkezvén a várva várt célhoz, Tartassy jónak látta először a katonai laktanyán tudakozódni az után, akit keresett. Ott azt mondták neki, hogy az a bizonyos nem mint katona, hanem mint polgár ember tartózkodik ez idő szerint Kassán ; ha meg akarja találni, hát keresse föl a városnak egyik félreeső helyén, a görbeutcában. A ház, amelyben lakik, sárgára van mázolva. Meg is indultak másnap keresni a görbeutcát. Félnapi zarándoklás után egy drótostól kalauzolta őket oda. Megtalálták aztán a sárgára mázolt házat is, s anélkül, hogy Tartassy báró csak a legparányibb lelki furdalást is érezte volna, magával vonszolta Máté urat a ház nyitott folyosójára. Az az elhagyatottság, amelynek a ház piszkos udvara ragyogó képét mutatta, bizony nem vallott volna arra, akit a báró oly nagy sebbel-lábbal perzekvált. A folyosó alatt egyik ütött-kopott ajtón, egy köszvényben szenvedő betűcsoportból annyi volt kivehető, hogy ez az iroda. — Iroda ? — dörmögött türelmetlenül a báró — benne a kulcs, talán nyitva van, s valakit majd csak találni fogunk benne. Kopogott, s engedélyre nem is várva, fölnyitotta az ajtót s a következő pillanatban három férfi állott szemközt az iroda nyirkos, pókhálóval gazdagon függönyözött falai között. Mély csend állott be. Tartassy keresztbe fonta karjait , szúró tekintetet vetett az irodai individuumra. Máté ur nagyon meg volt lepve s legjobbnak találta, ha az összerepedezett pádimentumra szögezi a szemeit. A harmadik férfi pedig a bárónak szúró tekintetére elsápadt s üresen hagyott székének karjába fogazott.