Szegedi Híradó, 1879. július-december (21. évfolyam, 79-225. szám)
1879-11-21 / 199. szám
nak teremtette, de az államhatalom s azoknak kezelői soha sem ragadtak meg egyetlen alkalmat sem, sőt demonstrativ kerülték azt, hogy Szegedben faji központ teremtessék, a melyre pedig a magyarságnak jó és balsorsában egyaránt szüksége van, szüksége van szent István birodalmának az alföldre akként, mint Nagybrittániának Angolországra, Oroszországnak a nagy és kis orosz területre, Németországnak Poroszországra és Ausztriának a felső és alsó osztrák hercegségre szüksége van. S míg ezen szükségérzetből eredő politika azt parancsolná, hogy az alföld, mint a nemzeti kultúra zászlóvivője, a művelődési vívmányok és intézmények minden áldásában részesüljön s műveltségével uralnák a kormányzat, tudomány és művészet terei: sajnosan kell tapasztalnunk, hogy az alföld minden inkább, mint a nemzeti művelődés bástyája. Az-e talán, hogy nemessége nincsen, vagy ha van, hát kevés van ; az-e, hogy a mindenkori kormányok hagyományos politikája volt azon téves fölfogás, hogy az alföld úgyis magyar lévén, magyarosító intézetre szüksége nincsen ; vagy bármi legyen az oka, annyi bizonyos, hogy az elhanyagoltatás folytán az alföld a szellemi és anyagi dekompozíció lejtőjére jutott, míg ezalatt a Dunántúl, sőt a felvidék is a szellemi haladás és anyagi jólét terén igen messze hagyta az alföldet. Bár ezt az állapotot számtalan intézkedések idézték elő, a sok közül mégis utalnunk kell egy abnormis állapotra, értjük a felsőbb tanügyi politikát. Azokból, amik eddig az alföld s vele Szeged jelentőségére fölhozattak, önként következik, hogy az alföldnek okvetlen szüksége van egy nemzeti főiskolára, egy alföldi egyetemre. De tudjuk és látjuk, hogy nincsen. Ezzel szemben nem mulaszthatjuk el, rövid szemlét tartani az ország egyéb kiváltságos vidékein, hol a főiskolák idegen nyelvterületeken fölállítva nagyban előmozdítják a nemzeti elemnek köz- és tudományos pályákra való kiképeztethetését. A jogakadémiák, gazdasági tanintézetek és egyetemek elhelyezése annyira protekciót eláruló s az alföldet szándékosan kikerülni törekvő politikára mutat, miszerint lehetetlen csodálkozásunkat elfojtanunk a fölött, ha ily körülmények közt magyar nemzeti műveltségről szólni helyesnek tartja bárki is. Körvonalazzuk azonban a protekcionális kört, melyen a nemzeti műveltség templomai fölállítják. Kiindulási pont a Kárpátok, zárpont a Havasalföld. Egyfelől Pozsony, másfelől Nagy-Szeben azon városok, melyek a kulturális kör két végső pontját képezik. Ezen körben, mely az alföldet teljesen kikerüli s a mely vegyitetlen magyar elemet sehol magába nem fogad, tehát létezik 5 állatai, 6 felekezeti jogakadémia, 2 egyetem, 1 gazdasági akadémia, 3 gazdasági tanintézet, 4 bábászati tanfolyam, 3 felsőbb állami leánynevelő és ugyanannyi tanítónőképzőintézet, 2 gépész iskola, 2 vincellér-képezde, 1 bányászati és erdészeti akadémia, 1 földmivesiskola. Ezek megye és város szerint megoszolva következőkép jelentkeznek : Pozsony megyében 1 állami jogakadémia, Győrben állami jogakadémia, Pápán pedig felekezeti, Budapesten egyetem, Sárospatakon felekezeti jogakadémia, Kassán állami jogakadémia, Eperjesen felekezeti jogakadémia, Debrecenben és Mármaros-Szigeten ugyanaz , Kolozsvárott egyetem, Nagy-Szebenben német tannyelvű állami jogakadémia. S mindezekhez még: a német Mosony megyében egy magyar és német tannyelvű gazdasági akadémia, Kassán és Kolozs-Monostoron gazdasági iskola, Liptó-Ujváron tót tannyelvű földmives iskola. Távolsági viszonyok : Pozsony Győrhöz 10, Pápa Győrhöz 6, Pápa Pozsonyhoz 14 , Győr Budapesthez 17, Budapest Sárospatakhoz 19, Sárospatak Kassához 11, Kassa Eperjeshez alig 6 mértföldre esik. Látni való ezekből, hogy a protekcionális vidék egy félkört képez, melyen az állami jogakadémiák kivétel nélkül idegen nyelvterületen vannak fölállítva, az alföld szigorú kikerülésével. Sem egyetem, sem akadémia, sem gazdasági tanintézet, sem felsőbb leányiskola, bábászati tanfolyam, gépészeti és földművesiskola nincs 1000 mértföldet tevő egybefüggő területen, éspedig: Csongrád, Csanád, Békés, Bács, Torontál, Temes, Krassó, Szörény és Arad megye, a volt Nagy-Kunság, Kis-Kunság, Pest megye alsó része és Szolnok megye által képezett területen. Ezer □ mérföldön nincs az államnak egyetlen magasabb művelődési intézete ! Csak ekként, igy vizsgálva tűnik föl a sérelem, melyet a legmagyarabb terület pártfogolás hiányában tűrni kénytelen. Csak igy lesz bántó azon körülmény, hogy míg a magyar állam fönn a hólepte Kárpátok közt, Liptó-Hradeken tót tannyelvű földmivesiskolát s II.Szebenben német tannyelvű állami jogakadémiát fölállítani helyesnek találta, addig 1000 mértföldön egy árva kertésziskola, egyetlen főiskola szervezése okszerűnek nem találtatott. Ily sérelem méltó a törvényhozás szigorú betekintésére. Oly sérelem ez, a melynek érzete Szegeden apáról hura szállt; sérelem, a mely Szegeden az államhatalomhoz egy örökös kérelmezést idézett elő, de amelyre egy örökös tagadás jön a válasz. Ki ne látná be ez igazságtalan kulturpolikából azt, hogy a magyar vidékek adózásából a nem-magyar elemek fölénk művelése idéztetik elő ! Ki ne venné észre, hogy az alföldi magyarnak súlyos adózásáért a magyar állam mit sem ad rekompenzációul ? Mindezek után helyesen nem az a kérdés merül föl: szükségese egy harmadik egyetem fölállítása, s ha igen, hol állíttassák föl? Hanem az, hogy miért nem adatott a magyar alföldnek már régebben egy nemzeti főiskola s mi az oka annak, hogy ez idő szerint is a törekvések nem ilyen főiskola létesíthetésére irányítják ? Mert közömbös kérdés marad az, hogy hány egyetem állíttatik föl illetéktelen helyen ; de nem lesz közömbös az a kérdés: miért nem állíttatik föl egy egyetem az alföldnek Szegeden ? Bármennyi egyetem állíttatik föl az alföldön kívül, a szükséglet az alföldön sohasem enyészik el. Egy netáni pozsonyi, sopronyi vagy kassai egyetem a szükségletet nem enyészteti el, mert ezek fölállítása által az alföld szükséglete kiegészítve nincs s százados sérelme orvosolva nem lesz. Ma annyi tény, hogy a pesti egyetem túltömött, de túltömöttségét egy netán a pozsonyi egyetem el nem enyésztetné. A kolozsvári egyeemnek megvan a maga provinciája, idő és áldozat kell, hogy ez az egyetem is virágzóvá lehessen. Ami a bpesti egyetem túltömöttségét alászállítaná, az csak egy szegedi egyetem lehet. Mindenek előtt osztályozni kell azon szempontokat, amelyek egy Szegeden fölállítandó egyetemre nézve irányadókul szolgálnak. Az általános, már föntebb kifejtett nemzetfeladati szempontokon kívül különösen figyelembe veendők egy szegedi egyetem fölállításánál a nemzeti, országos tanügyi és városjóléti szempontok. Ezek azon főbb tekintetek, amelyekre egy szegedi egyetem eszméje jogosan alapítható, úgy azonban, hogy a nemzeti szempont mindig az első, s a másik kettőt, ha azt a viszonyok parancsolják, abszorbeálja is. Annak, aki Szegedet ismeri, teljesen fölösleges annak nemzeti hivatását bizonyítani; de vannak számtalanok, fájdalom, még magyarországi születésűek is, akik Szegedet egynémely specialitásairól, egy bizonyos letűnt korszakról s a legutóbbi árvízről ismerik. Nagyon kevesen vannak e hazában, akik alkalmat vettek maguknak Szegedet történeti, nemzetgazdasági, művelődési fontossága tekintetében figyelemre méltatni és tanulmányozni. De nemcsak egyszerű polgárok, hanem előkelő államférfiak is vannak, akik Szeged küldetéséről, gyarmatosításáról fogalommal sem birnak ; ellenben rendkívül finom városi érzéket árulnak el, mihelyt Pozsonyról, Beszterczebányáról , Bártfáról , Lőcséről, Eperjesről, Kassáról vagy Sátoraljaújhelyről van szó. Az ethnographiai ismeret nem volt az időben szükséges, mikor csak a nemes tett emberszámot , de az időtől kezdve hagyományossá vált, csak a felvidéki városok jelentőségét hangsúlyozni. Maga Szeged egész a szerencsétlen árvízig csak tudományos szemlélődés tárgyául szolgált; két nagytudományú férfiú hangoztatta az egyetemen, akadémiában Seged kitűnően magyar faji hivatását. Az egyik, egy veterán jogtudós, nem habozott kimondani, miszerint Szeged az egyetlen eleink által alapított magyar város ; a másik, egy jeles ethnographus, hirdeti könyvében, hogy Szeged hivatásos központja a magyar faji népéletnek. Örvendetes jelenség, hogy a poros levéltárakból a tudomány állapítja meg Szeged jelentőségét; csak az a fájdalmas, hogy a tudományos észleléseket az államférfiak soha nem veszik tudomásul. Nem veszik azt tudomásul, hogy Szeged a bánsági és bácskai magyar elem szülőanyja, az alföldi magyarosodás kaptára. (Folyt. köv.) A külföldi szakértők munkálata. (Folytatás.) Azon nagy befolyásból, melyet a töltések az árvizszin emelésére gyakoroltak, továbbá abból, hogy még nem épültek föl a folyó egész hosszában, végre pedig abból, hogy az előforduló gát- szakadások által részben ismét helyreállíttattak azon természetes víztartók, mikben az árvizek azelőtt elhelyezkedtek, azon következtetést lehet vonni, hogy az árvízszin emelkedése még nem érte el tetőpontját, hanem még többé kevésbé nőni fog. Mily magasra fog még emelkedni? Ezt még csak megközelítőleg sem lehet meghatározni. Most még csak annyit lehet mondani, hogy a töltésezés ma már nagyon előrehaladt, valamint az átmetszések kiemelése is; hogy eddig szakadások csak a töltések némely részeiben fordultak elő s hogy a szakadások folytán elöntött terület az azelőtti ártérnek mintegy 10 százalékára becsülhető. Úgy látszik tehát, hogy az árvízszin emelkedésének határa, ha még nincs is elérve, legalább is nem áll messze az 1879-ben észlelt magasságtól. Jó lesz mindazonáltal a töltéseket e fölött még jelentékeny magasságra emelni. Különösen Szegedet illetőleg a bizottság az ezen város megvédésére vonatkozó külön jelentésében 150 méterrel vélte meghatározandónak ezen magasságot az idei árvíz színe fölött, míg máshol 1000 métert elegendőnek tart. Ajánlja azonban, hogy a töltések ily magasságban gondosan megtartassanak, hogy mindig ennyivel emelkedjenek túl az ismert legnagyobb árvíz színén. Mialatt a Tiszát és mellékfolyóit bejárta, a bizottság sok töltést tekintett meg és egynéhányat javítás, másokat meg magasítás közben látott. Észrevehette így, hogy a javításoknál, úgyszintén az eredeti fölépítéseknél követett mód rendesen igen hiányos és vastagságuk majdnem mindenütt elégtelen volt. Ily körülmények között nem csuda, ha a töltések roppant terjedelme melett némely ponton szakadások következnek be, minden azokból származó szerencsétlenség kíséretében. De a töltések kiváltképen egymástól való elégtelen távolok és a folyó partjaihoz való közelségük által válnak hátrányosakká. Midőn a tiszaszabályozási munkálatok végrehajtottak, úgy látszik, csak a tulajdonképeni meder szabályozására voltak tekintettel s szem elől tévesztették a töltések által jobbról és balról határolt hullámtér sokkal fontosabb szabályozását. A különféle társulatok majd mindenütt a folyó kanyarait követték és iparkodtak területük minél nagyobb részét mentesíteni, anélkül, hogy az ármeder általános irányával törődtek volna. A töltések általános, az egész völgyre szóló átnézeti térképét megtekintve, egész sorozat túlságos szorulatot láthatunk, melyek egymástól szabálytalan részek által vannak elválasztva, hol a szélesség ismét nagyobbodik. Többek közt van kettő nem messze Csongrárdtól, a Kőrös torkolata alatt, hol az ármeder szélessége majdnem 200 méterre fogy le, s ezek az ezen városban észlelt árvízmagasságra nincsenek befolyás nélkül. Szeged felé közeledve szembeötlik a rész irány, melyben az alföld-fiumei vasúti hid épült , mely a fölötte és alatta levő töltések irányát is elrontotta. De a szegedi hosszú szorulat és még kettő, mely Szeged alatt van, legártalmasabbak a folyó azon részében, hol ellenkezőleg kívánatos lett volna a lefolyási szelvényt lehetőleg növelni; igy van még Török-Kanizsa és Zenta mellett két szorulat, hol a töltések egymástóli távolsága csak 300 méter, ami teljesen elégtelen. Egy ily veszélyes helyzetnek a következményei könnyen beláthatók: a szorulatok által megakasztott víz magsabbra emelkedik, a töltések nagyobb veszélynek vannak kitéve s szakadások könnyebben fordulhatnak elő. Szükséges tehát, hogy a töltések nagyrésze egy már előre kijelölt más vonalba helyeztessék át, hogy az ármeder a hiányzó szélességet és szabályosságot megnyerje. Ez elsőrendű követelmény. Némely helyen, például városok mentén, hol a két parton levő töltések egymástóli távolságának kiszélesítése majdnem legyőzhetlen akadályokkal járna, meg lehet abban nyugodni, amint a bizottság Szegednél is elfogadta, hogy e szélesség kisebb legyen, mint a szabad térségeken. Máshol azonban szükségképen teremteni kell egy oly ármedret, mely az árvíz összes víztömegének befogadására képes legyen, anélkül, hogy ezáltal a víz lefolyási feltételei nagyon megzavartatnának. Minthogy sok helyen elkerülhetetlen a töltések áthelyezése, már most meg kell határozni azon vonalat, amelyben újra föl lesznek építendők, valamint az újonan emelendő töltések helyzetét is. Ebből kifolyólag megállapítandó a töltések általános vonala a völgy egész hosszában mindkét parton, hogy ezek elhelyezése ne legyen senki kénye kedvére bízva és egy társulat se tehesse azt saját külön érdekei szerint. A folyó egész völgye egy összefüggő egészet képez, melynek egyes, részeinek érdekei nem függetlenek egymástól. Ezentúl ne legyen szabd egy társulatnak se töltéseket építeni a nélkül, hogy az általánosságban meghatározott vonalat és a kormány által kibocsátott szabályokat megtartaná ; sem pedig ne legyen neki szabad oly munkába kezdeni, a mely szomszédaira v igy a társulatok összegére veszélyt hozhatna. Mekkora lesz azon távolság, melyre a két parton levő töltések egymástól legyenek s melyet a Tisza és mellékfolyói mentén mindenütt meg kell majd tartani ? Ez természetesen összefüggésben fog állani a folyó árviz alkalmával, legnagyobb víztömegével minden egyes ponton, a medernek a partok felszinéig vett szelvényével, a lefolyás gyorsaságával, stb. A Kőrös torkolatától a Dunáig, a bizottság kezében levő adatok szerint, a mederben az összes víztömegnek csak egy ötöde vagy hatoda férne meg; szükséges volna tehát, a folyó ezen részében a partok fölött a tulajdonképeni medernél négyötszörte nagyobb szelvényt biztosítani, ha a kiáradt víz ott ugyanazon sebességgel bírna, mint a tulajdonképeni mederben. Meg kell azonban vallanunk, hogy a sebesség ott sokkal csekélyebb, úgyhogy attól félhetünk, hogy a töltések közti szelvény s így azoknak egymástól a távola nem volna elegendő, ha csak ezen egy körülményt vennek figyelembe. Természetesen a kormány szakközegeire kell bízni a kérdésben forgó általános vonal meghatározását; amennyire ők ismerik a Tiszát és mellékfolyóit, a tulajdonképeni meder méreteit, a lefolyó víz tömegét és sebességét, a folyó minden részében könnyen megszabhatják a töltések egymástól a távolát. Ha ennek mérete ismeretes), azok alaprajza önkényt következik belőle ; figyelembe kell azonban venni azon alapföltételt, hogy az ily módon nyert ármeder a lehető legnagyobb szabályossággal bírjon s hogy ne kövesse mindenütt szigorúan a folyó mostani kanyarait. Visszatérve arra, amit az előbbi fejezetben mondottunk, kívánatos lett volna, ha az átmetszések által nyert kiegyenesítések alulról fölfelé haladva hajtottak vola végre. A töltéseket illetőleg az ellenkező áll, s ha most volnának építendők, fölülről lefelé, azaz megfordított irányban kellene haladni. Jelenleg, midőn a töltések egymástóli távola általában elégtelen, előnyös volna Szegeden alól kiszélesíteni és szabályozni az ármedret, folyton fölfelé haladva; de ezen munkát mindenek előtt azon szorulatoknál kellene megkezdeni, melyek a nagy víz lefolyására szükséges szélességet leginkább csökkentik. Midőn az általános töltésvonal így meg lesz állapítva, az ármeder létrehozását a legnagyobb sietséggel végre is kell hajtani, s el kell határozni, hogy a töltések számára kiszabott két vonal közt sem új töltésnek nem szabad épülni, sem réginek megmaradni. Azonkívül a töltések és a folyó között levő térséget meg kell szabadítani minden lerakódástól, nem szabad füvön kívül rajta más növényzetet tűrni; fák vagy bokrok csakis a töltések hosszában engedhetők meg, hol a hullámok és a jég ellen védelmül szolgálnak. Most még a töltések és a folyó közt sok helyen látni lehet alacsony és magas törzsű faültetvényeket, lerakott földet s más mindenféle akadályokat, melyek az ármeder szelvényének jelentékeny részét elállják és annyira gátolják a viz lefolyását, mint akár egy szorulat. Mindezen akadályoknak mindenünnen el kell tűnniök s ezentúl sehol sem szabad engedni, hogy újra képződjenek ; fákat csakis a töltések hosszában szabad megtűrni, hogy az ármeder céljának mindenkor egészen megfelelhessen. Ha Magyarország jelenlegi törvényei nem engednék meg, hogy a folyómenti birtokosokra ilynemű kötelezettség rovassák, új törvényt kellene hozni, mely őket erre kötelezné, s azt késedelem nélkül az országgyűlés elé kellene terjeszteni. Azonkívül, hogy a töltések koronája mindig 100 méterrel legyen magasabb a legnagyobb árvíz színénél, szélességüket is nagyon kell növelni , mert vannak olyanok is, melyeknek koronaszélessége alig 200—250 méter, pedig annak soha sem volna szabad 700 méternél alább maradnia, kivált az árvizek hosszú tartama miatt. A töltések ezen megvastagítása, azonkívül, hogy jobban biztosítaná a kármentesítést, még azon előnynyel is bírna, hogy a töltések közlekedési utak gyanánt volnának használhatók. A Tisza két partján nagyon kevés a jó út, s ha valamely töltés veszélyben forog, csak nagyon nehezen lehet oda segítséget és a szakadás meggátlására szükséges anyagot vinni. Más részről az által, hogy a töltések a gyalog- és kocsi-közlekedés számára megnyittatnak, kiüzennek belőlük a kártékony állatok, mint például a vakondok, melyek azokat keresztül kasul fúrják és romlásukat idézik elő az által , hogy a víz behatolását elősegítik. Igaz, hogy azon ellenvetés is forgott szóban, hogy a töltések többnyire finom homokkal kevert föliszapolt anyagból vannak építve, amelyet egy, rendszerint igen vékony, agyagos réteg borít; a kocsik kerekei ez utóbbi rétegen keresztül hatolnak, s így a szél által könnyen elhordható homok és iszapolt föld kerül a felszínre, így tehát a töltések magassága folyton fogyna. Ezt a bajt azonban el lehetne hárítani, ha a töltések csakugyan utak gyanánt használtatnának, ha, amint ez az ország vagyonának növekedésével és a közlekedési és szállítási eszközök fejlődésével egykor valószínűleg be is fog következni, az utak kavicsoltatni fognak. Szegedre vonatkozó külön jelentésében a bizottság foglalkozott azzal, hogy miképen lehetne a tiszamenti vidékekre építkezési és kavicsolási anyagot szállítani oly árakon, amelyek mellett az utakat méltányos költségen lehetne fönntartani. Az ott említett körülmények teljesen alkalmazhatók a töltések tetején építendő utakra is, s elég itt azokra hivatkozni. A bizottság az általa megtekintett töltések több pontján látta, hogy azok belső lába földből épült padkák által volt megerősítve. Ez a tiszaszabályozással foglalkozó szakférfiak több rendbeli javaslata folytán történt, s a bizottság is ezt mint oly kitűnő intézkedést ajánlja, melyet mindenütt meg kellene tenni. Nem akarjuk pontosan megszabni, hogy mily magasságra kell ezen padkákat emelni, mert az minden egyes esetben a töltés testét képező anyagtól, a hoszszú árvizek alatt a szél által fölvert hullámok többé-kevésbé erélyes hatásától, a szivárgás mértékétől, a töltéseknek a földszín fölötti magasságától, stb. függ, de világos, hogy annál jobb, minél magasabbak a padkák. Jó volna, ha azok fölszíne legföljebb 3000 méterrel maradna a töltések koronája alatt és 5000 méter szélesre építtetnék. Azon előnyön kívül, melyet e padkák az által nyújtanak, hogy a töltések lábát megerősítik és megakadályozzák a netalán előforduló, a töltések romlását elősegítő vízátszivárgást, még anyagtartalékot is képeznek, melyből veszély idején földet lehet nyerni és az esetleges gátszakadásokat meg lehet akadályozni. Jó lesz ez alkalommal a töltések építésére és javítására vonatkozólag is néhány észrevételt tenni. Ha az után, amit egy javítás alatt levő töltésen láttunk, lehet ítéletet hozd, mondhatnék.