Szegedi Híradó, 1879. július-december (21. évfolyam, 79-225. szám)

1879-07-15 / 91. szám

Huszonegyedik évfolyam 1879 914. szám. Kedd, julius 15-éig. Megjelen ; az i­mnup utáni napokat kivéve mindennap. Előfizetési föltételek : szegeden lidzhozn­ordisgal és Tiddkre poétán, ti­gész évre . Félévre Évnegyedre Egy hóra . Előfizetések legcélszerűbben pos­tautalvány utján eszközölhetők. FÜfalu­ XKAI is VEGYESTARTALMU NAPILAP, 15frt — kr. 7 * 50 „ a . 75 , í . 3« . Szerkesztőségi iroda : hol a lap szellemi részét illető ügyekben értekezhetni, Klauzál-tér, az udvarban balra. Egyes szám ára: © tcr. Hirdetések dijai. A héthasábos petitsor vagy annak tereért egyszeri hirdetésnél 6 kr, kétszerinél 5 kr, többszörinél 4 kr. és minden beiktatásnál 30 kr. kincs­tári illeték fizetendő. A bizonyítékul kívánandó lapok és a nyugtabélyeg külön fizetendők. A „Nyílttériben ti négyhasáboz petitsor iktatási dija 15 kr. Hirdetések fölvétetnek a fővárosi és a külföldi nagyobb hirdetési irodákban is. Kiadóhivatal: Burger Hus­,táv­könyv- és kőnyomdája, könyvkötészete, papírraktára, hova az előfizetési pénzek és hirdetések küldendők. Szeged, július 14-én. A tiszaszabályozás vizsgálata egy hét óta folyamatban van, s a kormány által meghívott külföldi szakértők szem­­leútjokban tegnap immár hozzánk is elérkeztek, a t­isz­tszabályozás áldoza­taihoz. Nem titkolhatjuk el, hogy ez a tény nekünk bizonyos mértékben elég­tételünkre szolgál.­­ Mert mi voltunk azok, a­kik , midőn a katasztrófa még csak feny­egetett bennünket, de a Gond­viselés kegyelméből még el nem ért. 1876-ban rámutatva az elhibázott tisza­­szabályozásra , először hangoztattuk s tovább is föl-föl újítva forszíroztuk az eszmét, melyet azután Szeged város törvényhatósága is magáévá tett , hogy a tiszaszabályozás elfogulatlan külföldi s független hazai szakértők által vizs­gáltassák meg, s azok mondjanak fölötte ítéletet és adjanak javaslatot az orvos­lásra nézve. Tudjuk, hogy akkor s egész mos­­tanig, mi volt ez indítványunk sorsa: a hivatalos szakközegek részéről az agyonhallgatás s az ezek által mozga­tott, pionok részéről a kicsiny­lő gúny. De a mi fájóbb volt nekünk ennél, maga az érdeklett közönség jórésze is közönyösen vagy épen ellenszenvvel fo­gadta azt, a mi szomorúan kitűnt a harmadéve Károlyi Sándor gróf el­nöklete alatt Szegeden tartott alsótiszai nagy értekezleten, a­melyen szépen el­verték rajta a port. Akkora katasztró­fának kellett megtörténni, mint Szeged elpusztulása, hogy az eszme behatoljon a felsőbb régiókba is és az ige testté váljék. Szomorú elégtétel ez nekünk, de elégtétel. Hanem — miként föntebb meg­jegyeztük — az elégtétel csak bizonyos mértékig terjed, tehát nem teljes, mert nem úgy valósult meg, a­hogy mi kí­vántuk. Két föltételünk, a­mit hozzá kö­töttünk, teljesült. Az egyik az, hogy a külföldi szakértők az illető kormányok­tól keressenek ki s azok küldjék ki őket, ezzel mintegy erkölcsi felelősséget vál­lalván el­érettek. A másik az volt, hogy itt vizsgálódásaik közben a hiva­talos szakközegekkel való érintkezéstől s azok információitól megóvassanak. Ezért csak őszinte elimeréssel adózhatunk P­é­c­h­y Tamás közlekedési miniszter úrnak. Nem titkolhatjuk el azonban mély sajnálatunkat a fölött, hogy kivánataink leglényegesebbike, hogy t. ill. angol, de különösen amerikai szakértők is hivassa­nak meg, nem teljesült. Elégszer, de különösen nem rég közölt tiszaszabályozási cikkeinkben bő­ven kifejtettük az okokat, miért tartot­tuk mi ezt oly lényegesnek a külföldi szakértők meghívásában; most már nem njitjuk föl azokat, mert úgy is céltalan volna; de egy nehéz sóhajt el nem fojthatunk a miatt, hogy ez nem történt meg s igy az oly költséges fölülvizsgá­­latról nem mondhatjuk el, hogy ez minden oldalra megnyugtató volna. Annyira pesszimisták azonban nem vagyunk, hogy a vizsgálat eredményétől így is javulást ne várnánk. S ez is valami. Qui habet tempus, habet vitam. Ha csak időleges javulás lesz is ered­ménye , csak annyit tegyenek, hogy az imminens veszély az alsó Tisza völgyén alászállíttassék: nem mondunk le a re­ményről, hogy a mélyrehatóbb, gyöke­res eleit­orvoslás is be fog következni, mielőtt mi, a mai kor felnőtt nemzedéke, örök álomra hunynánk szemeinket. Mert erős hitünk az, hogy el fog jönni az idő, a­midőn Európaszerte szakítanak a jelen szabályozási rendszerrel. S mert remélni, főkép a porig súj­tottnak, oly jól esik, m­egvalljuk, hogy­ mi még a­ jelen vizsgálattól is többet remélünk, ámbár nem vérmesen, a puszta palliatív orvoslásnál. És ezt a remény­ségünket Kossuth Lajosnak a tisza­­szabályozásra vonatkozó, alább közölt nézeteiből, s illetőleg azon állításából merítjük, hogy nincs igazuk azoknak, a­kik állítják, hogy a vízlevezető m­e­­dence - rendszert Francia­­országban elejtették; ellenkezőleg az ottani szakértők végre is rájöttek, hogy mégis csak ehez a rendszerhez kell fordulniok, s a Loire-nál már több re­­servoirt készítettek is. Ha ez így van, — s bizonynyal igy kell lennie, mert Kossuth nem a levegőbe beszél, hanem hiteles francia forrásra hivatkozik — akkor van re­ménységünk, hogy az amerikai rendszer eszméje a külföldi szakértők javaslatai­ban nem fog egészen mellőztetni, mert van köztük két francia szakértő is. Tehát nem adjuk föl a reményt, hogy a mostani vizsgálat már a tisza­szabályozás gyökeres javításának kiin­dulópontját képezendi. S ebben a re­ményben üdvözöljük a meszsziről ide­fáradt szakértőket, a­kiknek egyébiránt mindegyikéről meg vagyunk győződve, hogy a legjobbat akarják. A gondviselés vezérelje őket utju­­kon s áldás kisérje nemes fáradozá­sukat ! !■ ii iiiéiimiiiií—1—Hinni""'ir»mm— ni—hhhtmihhii i ~ irriimi Kossuth a tiszaszabályozásról. Verhovay Gyula, az „Egyet.“ főmunkatársa, a közelebb Kossuthtal folytatott beszélgetéseiből közli most nagy hazánkfiának a tiszaszabályozásra vonatkozólag tett nyilatkozatait is. Kossuth vé­leménye, valamint általában minden a tiszasza­­bályozásra vonatkozó nyilatkozat senkit sem érdekelvén oly közelről, mint minket, szeren­csétlen alsó-tiszavölgyieket, itt közöljük a cikket egész terjedelmében. * A külföldi szakértők ma hagyták el Szol­nokot, hogy vasárnap délre Szeged romjainál kössenek ki. Eléjük tárul majd a szomorú lát­vány, melyet a Tisza szilaj ereje készített gúny­­­jául a szabályozásnál divatossá vált bábáskodás­nak. El is veszet bele a nemzet iparkodó tős­­magyar gyermeke, Szeged. Minő véleménynyel lesznek a külföldi szak­értők, nem tudjuk. Egyet tudunk, s ezt megírta Szeged újjáterem­téséről szóló nagy­szabású fej­tegetéseiben Kossuth Lajos. Tudjuk, hogy Sze­ged újjáalkotásának azon a helyen, ahol ezred­éve áll, első feltétele a biztosítás az árvíz pusz­­títása ellen. Olyannak ke­l­lennie a védmunká­­latoknak, hogy rendkívüli meteorológiai zavaro­dások által okozott vizár esetén, „ez csak kel­lemetlenségeket, kisebb-nagyobb károkat okoz­zon, de pusztulást nem.“ A tiszaszabályozás kérdése tehát összefügg, az egész t­iszavölgy pusztításával, összefügg az újjáalkotandó Szeged ügyével. Kossuth nagyon sokat foglalkozik most e kérdéssel. Lángeszének egész élességével tanul­mányozza folyvást. Már a Szegedről írott műve is tanúskodik, mily gonddal, terjedelemmel és ala­possággal­­vetette magát a kérdésnek minden oldal­ról való megfigyelésére. A tárgy annyira érdekli, hogy a felső-olaszországi vasutaknál mint főmérv, alkalmazva levő Lajos fiával, a­kinek oly jlen­­tékeny szerepe volt a ment cenisi vasút átfurási munkálatainál, gyakran beszélget a tiszaszabá­lyozásról. Rendkívüli élénkséggel beszélt nekem s e tárgyról. Olvasmányai között ez idő szerint a vizmatréni szakmunkák foglalják el a főhelyet ; íróasztalán használatára készen állt a „L’Année Scientifique“, a­melyet a beszéd közben, miu­tán hivatkozott rá, föl is nyitott. Ebből olvasta rá az országgyűlésünkön föllépő szakértői nagy­ké­pűségre, hogy nincs igazuk, midhin­d medence-rend a * « v «1 »s línk­rr­e be­szélnek Franciaországra nézve , mert az idézett munka, a­mely évről-évre összegezi a szakélet és tudomány terén tett időszaki haladást és újí­tást, és ez évről azt jegyzi föl, hogy a szakér­tők végre rájöttek, miszerint bár­mennyit köl­töttek a Loirera, mégis csak a medencerend­­szerhez kell fordulniok, s már reservoirt készí­tettek is. Még különösebb volt az amerikai vízszabá­­lyozások kicsiny­léséről, mondhatni, nem-létezé­séről, odavetett megjegyzés a magyar ország­gyűlésen, a­mikor a Missisipi mentében 4000 kilométernyi töltések védik, olykor háromszoro­san, négyszeresen is, a vidéket az áradásoktól. Kossuth el is mon­dá, hogy a viszonyok is­mer­ete és tanulmányai alapján mily irányban kellene mozognia a szabályozásnak. A tapaszta­lat minden folyónál megmutatta, hogy a vízm­ű­­tan egyoldalú rendszere nem vezet célhoz. Több rendszert kell komplikálni s mindeniket a maga helyén és a maga módja szerint. A természet törvényein nem lehet, de nem is szabad erőszakot tenni. Már­pedig minden folyónak az általános törvényeken kívül meg vannak a saját individualitásából folyó törvé­nyei. Ezeket kiválóan tekintetbe kell venni. És azért nem tanácsos és nem célhoz vezető kapta szerűleg általános szabályozási elveket kimondani és szigorúan csakis ezekhez ragaszkodni. Azt nem állítja, hogy mindent egybevetve és min­dent megtéve a folyók állandóan korlátok közé szoríthatók. Az olyasféle meteorológiai konfúziók, a­minek ez idén székében annyi kárt okoztak máskor is okozhatnak bajt, de a pusztulásnak tu­domány és munka elejét vehetik mindenkor. Kossuth négy részre osztja a Tisza szabá­lyozásánál szükséges szakteendőket. Első, hogy nem szabad, mint eddig tör­tént, nyílegyenes vonalakra szorítani az átmet­széseket. A víz önmaga a legjobb útmutató e tekin­tetben. Kijelöli, megmutatja az mindig, hogy melyik az ő természetes iránya, s mely felé haj­landó a szakértőknek kezére játszani. Azért ott, a­hol az átmetszés szüksége fönnforog, nyílást csinálva szájtöltés között kell engedni, hogy a kanyarulat megrövidítésénél saját individualitását érvényesíthesse. Második: a felső völgykatlanok elzárása, hogy medencék gyanánt a vizet fölfogják, lefolyásának tömegét egyenletesebb beosztásra és értékesítésre alkal­massá tegyék. Azok, a­kik azt mondják, hogy lehetetlen annyi sok millió köbszámra menő vizet meden­cék által fölfogni, elfeledik, hogy nem is lehet a cél , a fölösleget mind elfogni , mert légtüneti zavarok rendkívülisége amúgy is kizökkentheti a fölöslegre nézve tehető számításokat a kerék­­vágásukb­ól. De igenis egyik szabályozási esz­köz, hogy e vud­­ncok által fölfogott vízmennyi­séggel is keresbedjék az alsó vidékekre ömlő víztömeg. Harmadik: a töltés rendszernek széle­sebb alapokra fektetése. Már az egyszer meg­másíthatatlan törvény, hogy két itce víz egy icés palackba el nem fér, de ha az itcést a fö­lösleg itcét fölfogni képes tányérba helyezik, nem fog szétemelni az asztalon. Nem mindig elégséges egy töltést emelni, hanem egymás mögött szükség szerint kettőt-hármat is, a­me­lyek között a földmívelést a Tisza kedvéhez kell kötni. Negyedik: hogy az átmetszésekkel na­gyon csilloyán kell bánni. Csak a legeslegszük­ségesebbre kell szorítani, a­hol a kanyarulat megrövidítése a folyam folyási törvényeivel kap­csolatosan ezt igényli. A sok átmetszésnek mindig megvan a levezetés sebesítésével az a hátránya oly lassú, csekély eséssel bíró folyam­nál, hogy alsóbb helyekre gyorsan gyilleszti össze a vizet. Ebben a négy pontban foglalta össze Kossuth nézeteit a Tisza szabályozásáról. E négy pont megvilágításául aztán érdekesebbnél érdekesebb fejtegetésekbe és kitérésekbe bocsátkozott. A szabályozás kérdésével szóba jött ez ügynek egyéb oldala is. Szóba jött a rendsze­­retlenség, a­mely nagyrészt okozója volt az idei szerencsétlenségnek. Szóba jöttek a szabályozás körül várható intézkedések. Ennél a pontnál engem ért a megtisztelte­tés, hogy el kellett mondanom, minő várakozás­sal van az ország. S én bizon biztatót épenség­­gel nem mondhattam. Ellenkezőleg, a készülő­dések után ítélve, azon nézetnek adtam kifeje­zést Kossuth előtt, hogy a rendszeretlenséget rendszeretlenséggel fogják betetőzni. Már maga a kiindulási pont olyan, mely minden bizalmat aláás. Alig hogy pénzre volt kilátás, a társula­tok, a­melyek annyi visszaélést követtek el a szabályozás és pénzfölhasználás körül, ugyancsak igyekeztek kapkodni a tiszaszabály­ozásra föl­veendő lő­csön után. Föl is osztották már maguk között jóelőre. Ennek a pénznek a sorsát a tapasztaltak után könnyű kitalálni. Fognak babrálni, kapál­­gatni és nyuitöltéseket emelni; a pénz elfoly, az állam majd ütheti bottal a nyomát mind a sza­bályozásnak, mind a kölcsönnek , mert a Tisza­­völgy kizsákmányolt lakosain ugyan nem veszi meg e pénzt a végrehajtó. Elmondtam, saját tapasztalataimból, hova juttatták a Bodrogköz és Tokajvidéki birtokoso­kat a szabályozás költségeivel. Ott már átkozzák a szabályozást, úgy a­mint van, kormányostól, társulatostól. Sokan minden áron megszabadulni igyekszenek ártéri földjeiktől. Elcsigázvák a töméntelen fizetéstől, hajszolástól. Azoknak, a­kik élén állanak a társulatnak, vagy a tűzhely körül mozognak, könnyebb a dolog vége, mert a terhek java alól kibújnak, a pénz is, a mi társadalmi viszonyaink mellett, sok kézen meg­ragad. Végül kifejeztem abbeli határozott néze­temet, hogy én egy garast sem szavazok meg a társulatok kezére, s a szabályozás iránt csak akkor lehetnék bizalommal, ha az állam venné kezébe a saját költségére és felelősségére. — Hanem ez a nézet nem igen talál pártolásra, mert rendszerint az a felelet , hogy azoknak kell viselni a költségeket, a­kik hasznot búj­nak a munkából, az országra nem volna igaz­ságos ráhárítani a tetemes kiadásokat. Kossuth erre a következőleg szólt : — Nekem is az a nézetem, hogy nem kel­lene társulatok kezére bízni a szabályozás mun­kálatait. Az országnak kötelessége azt teljesíteni, hisz Marmarostól Titenig csaknem az ország fekszik. Annyi költséget, a­mennyit egy helyesen végrehajtott szabályozás követel, a Tiszavölgy birtokosai meg nem bíz­hatnak. Az ét­­tívek, vidékek birtokosaira az államilag végzendő szabályozás után egyéb te­hernek nem kellene baromolyia, mint hogy ér­dekeltségük és hasznuk arányában viseljék a töltésvédelmi költségeket. És itt Kossuth, szavainak példákkal való megerősítése céljából, tovább fejtegetve nézetét. Hivatkozott Amerikára. „Ott — úgymond — az önkormányzati nagy érzék és éberség mellett ugyancsak keveset tesznek az állam kezébe, mégis a folyószabályozás, mely széles áttekin­tést és egységes vezetést kíván, az államkor­mányzat kezébe van letéve,á­­m ezekben igyekeztem visszaadni Kossuth fejtegetéseit a tiszaszabá­gozás égető fontosságú kérdéséről. A dolog természetéből következik, hogy a hűség, a­melyet az eszmemenet meg­­lesésével a látogatás alkalmával elérni igye­keztem, mindazon veszteségekben szenvedtek , a­melyeket annak csak a közvetlen hallás, szó- és mondatkötés adhat meg.

Next