Szegedi Híradó, 1881. július-december (23. évfolyam, 147-298. szám)
1881-10-09 / 230. szám
ünnepelt magas vendégünkön kívül, a következő urak hivatalosak : Fodor István, Fluck Ferenc, Kállay Albert, Lajtos Géza honvédszázados, Lemle Miklós, May Miksa, dr. Magyar János, Rósa Izsó, Stesser József, Szluha Ágoston, Pálfy Ferenc, Tombácz Mihály, Zsótér Andor. — Szende Béla fogadtatására az előre megállapított programon szerint már minden elő van készítve s a rendező bizottságok serényen működnek, hogy a megállapodások keresztülvitele holnapra a kellő időre biztosítva legyen. Ma este összes ülést tartott a végrehajtó bizottság és az egyes albizottságok mind jelentést tettek a reájuk bizott intézkedésekről. A pályaudvaron a perron díszítése ma megkezdetett, úgyszintén a bevonulási vonalon a zászlók kitűzése iránt megtétettek az intézkedések. A perronon egy csinos diadalív állíttatik zöld gallyakkal, zászlókkal díszítve és Szeged város címerével. A Kárász-utcában a Kiss D.-féle és bank és Aiguer-paloták közt két iv fog állíttatni szintén lombkoszorukkal díszítve, közepén Szende nevének kezdőbetűivel és „Isten hozott!“ fölirattal. — A bevonulás vonalán az utcák mint rendbehozattak. A végrehajtó bizottság ma esti ülésében a bankerre szóló aláírási ívek bemutattattak ; az alájegyzettek száma eddig meghaladja a kétszázat; a végrehajtó bizottság azon tekintetből, hogy a még résztvenni kívánó polgároknak alkalom nyúttassék az aláírásra, még kinthagyta az iveket az ivtartóknál holnap délig; ennélfogva fölhívjuk. polgártársaink figyelmét, kiknek még eddig nem volt alkalmuk magukat előjegyeztetni és a banketen résztvenni kivánnak, hogy magukat holnap délig alájegyeztessék. Aláírási ívek vannak letéve Juhász György, Lemle Miklós, Csűri József, Varga Antal, Weiner Miksa és Lévay Ferenc uraknál. A bandérium tagjai ma délután lovaglási összgyakorlatot tartottak a vár udvarán, aztán a város utcáin. A gyakorlat kifogástalanul sikerült és így nincs benne kétség, hogy a lovas bandérium a bevonulási ünnepélynek díszére fog szolgálni. A banderisták fekete magyar ruhában lesznek, sastollas és kócsagos kalpagokkal és magyar formájú feketeselyem, ezüstrojtos nyakkendővel. A bandérium tagjai tegnapi közleményünk óta újabb jelentkezőkkel szaporodtak. Azóta Vedres János, Bárkányi József, Rogdán István, Maróthy József, Tóth János, Vass Ádám, Csányi Illés, Csányi József, Báró és Rózsa Antal urak jelentkeztek és vétettek föl. A szegedi ipartársulat tegnap tartott választmányi ülésében elhatározta, hogy a holnap körünkbe érkező Szende Béla miniszter és országos képviselőnknél küldöttségileg fog tisztelegni s ez alkalommal hangoztatni fogja az ipartörvény revíziójának sürgős szükségét s jóindulatát kéri ki általában az iparügyek iránt. — Színházi játékrend. Holnap, vasárnap „A falu rossza“ népszínmű. Hétfőn : „A kornevilli harangok“ operette. Kedden : „A jó barátok“ francia vígjáték. Szerdán : „Üdvöske“ operette, a páratlan számú bérletben. Csütörtökön : „Magdolna“ új dráma. — A marstéri kaszárnya építése szépen halad előre. Az építkezésnél állandóan TÁRCA. sorm-stlisst. Ami egy tisztaságszerető háztartásnál a légy, csimaz és poszogó bogár együttvéve , azt a kellemetlenséget, gyötrelmet és undort fejezi ki egymagában ez a szó: sornaliszt, mely a természetrajzban egy egészen új származású tisztátalan állatot jelent. A sornaliszt olyan nagy ostor a tisztességes társadalomnyakán, mint a kolera, burgonya-betegség, vagy flecktifusz és ha a régi jó bibliai időben exisztált volna e fajzat, Jehova bizonyosan fölhasználta volna egyiptomi csapásnak, mert az Áron által leimádkozott nyomorúságok siralmas gyűjteményében aligha akadt ennél hathatósabb experimentum , kőeső, undok béka, marhavész, mindez csak májusi mulatság ahoz a szörnyűséghez képest, ha az úristen egy sereg somaliszttal látogatja meg az országot. Szerencsés ősök, akik még nem ismerték ezt a speciest. Nekünk kijutott bőven az új egyiptomi csapásból. Ha már a szőllőkbe beleesett a phylloxera , a szőllősgazdák kénytelenek vele foglalkozni. Herman Ottó fölteszi a pápaszemét, utána les a csúnya jószágnak, hogy minő életmódot folytat; leírja részletesen s a gazdaközönség okulására biográfiát bocsájt közre róla. Épen igy akarok én elbánni a sornaliszttal. Ha már a tisztességes sajtóba belevette magát ez a ronda monstrum, hát jó lesz egy példányt gombostűre tűzni tanulmányozás végett. Egy extrafein példány épen a kezemügyébe akadt. Sietek hát refotografirozni. A somnaliszt külsejére nézve díszes firma, röpülő szárnyú frakkban vagy szalonkabátban feszeleg, nyakkendője finom keresettséggel van 400 munkás van alkalmazva. A tisztilaknak földszinti falegyenét már elérték, a három kaszárnyaépületnél pedig a pincék falegyene van elérve. Az istállóépület már tető alatt van, a börtönépület is pár nap múlva okvetlenül tető alá kerül. A kaszárnyát építő vállalkozó az építkezést a legnagyobb erélylyel sietteti. A sövényháza-szegedi ármentesítő társulat folyó hó 12-én délután 3 órakor a városháza tanácstermében rendkívüli közgyűlést tart, melyben a társulat érdekeire nézve több igen fontos ügy kerül tárgyalás alá. — Mozgalom az ipartársulat kebelében. A szegedi ipartársulat, sok egyében kívül, már az 1876. évi szegedi orsz. kiállítás alkalmával megmutatta, hogy sok életrevaló elemet bír kebelében s évek folytán a helybeli iparosság közt oly erős testületi szellemet teremtett, amely kezességül szolgál arra nézve, hogy az ipartársulatba sorakozott iparosaink ezután is hasznos tevékenységet fejtenek ki, különösen ha vezérük ismét kizárólag az iparügynek fog élni, a mi pedig, mint értesülünk, elhatározott szándéka. A társulat kebelében már is nagy élénkség mutatkozik s a tegnapi választmányi gyűlés élénk eszmecserék mellett több fontos határozatot hozott, így a többek közt elhatározta, hogy rövid idő alatt iparlapot fog megindítani, amely szolid irányban képviselje és hivatottan védelmezze az iparosság érdekeit. Erre különösen az adott okot, hogy az orsz. iparügyek körül hivatatlanok tolakodtak előtérbe s a szolid iparosság nem kis boszúságára vezérszerepet akarnak játszani. Ilyenül lett különösen megnevezve Gelléri Mór, akinek hírlapszerkesztői működésével is nagyon beteltek már iparosaink. Hogy mily nagy az ellenszenv köztük a nevezett ellen, bizonyítja az az egyhangúlag határozattá emelt indítvány, mely szerint a társulat fölér az országos iparegyesülethez, hogy — mint a határozat mondja — „méltatlan hivatalnokát“, Gelléri Mórt, vezérkedési viszketegében fékezze meg, utasítsa őt a kellő korlátok közé s ne engedje, hogy az önálló, gyakorló iparosok ügyeibe mélyebben belekontárkodjék. A gyűlés nagyon bőven szellőztette az „iparfi“ viselt dolgait, a többi közt a kezeihez jutott könyöradományok s egyéb pénzek furcsa kezelését, s végül még az is határozatba ment, hogy az 1876-iki kiállítás alkalmából s emlékére készült, a kiállítás vezérférfiainak arcképeit tartalmazó fénykép-csoportból — mely a társulat tulajdonát képezi — a Gellért arcképe kivétessék és feketével vonassák be. A mi már meg is történt. — A budapesti országutnak a vaspályán túl lévő részét a közlekedés érdekéből a mérnökség kijavíttatni akarván, jelentést tett a tanácsnak, hogy a kijavítás költségeit szavazza meg. A mérnöki hivatal a kijavításra vonatkozólag két tervet készített : az egyik terv szerint azt valamivel odább helyeztetnék, a másik szerint pedig a mostani helyén történnék a helyreállítás ; az első terv szerint való kijavítás a mérnökség költségvetése szerint 2762 írtba, a másik szerinti pedig, amely sokkal kívánatosabb lenne, 3744 írtba kerülne. Az utcáknak és köztereknek légszeszszel való éjjeli világítására szeptember hó folyama alatt összesen 72,126 köbméternyi légszeszmennyiség használtatott el, amelyért a légszeszvilágítási részvénytársaság 1622 frt 82 krt számított föl. Az őszi országos vásár már ma meglehetős élénkséget idézett elő a piacon és a vásártereken. Nagyban készítik az árubódékat és sátrakat. Úgy látszik, hogy a kedvező időjárás mellett népesebb lesz a vásár, mint aminő már az utóbbi időben szinte megszokottá vált. Az idegen komédiás népség konyakára tekerve, s a kendő elül kiálló művészies csokra szinte kínálkozik h az a rek keze alá s a poétái paragrafusokban kunkorgó hajzat alul eleganciával tolakodik elő az ellipsisben görbülő orr, melynek speciális sajátságai a legerősebb oldalát képezik a sornalisztnak. Valamint Sámsonnak hajában állt az ő ereje, azonképen a sornaliszt ezen orr képében figuráló elipsisben leírja mesterségének fő-fő eszközét, mert ezzel szimatol , orrával szagolja ki a státus titkokat, orrát üti bele a mindenféle nagyérdekű dologba. Ez a fontos orvmány mesterileg van dresszirozva , mozgatható valamennyi világtáj felé s a különböző helyzet természetének megfelelőleg ölt alakot, most büszkén kunkorodik fölfelé, majd megalázatossággal lekonyul. A sornaliszt zifferblattja az arcisme egy egészen sajátszerű specialitását képezi ; physiognómia és arckifejezés tekintetében egészen porlevesekre van idomulva és annyira szomjazni látszik a pofont, mint az avar föld a termékenyítő esőt. A sornaliszt, fontosságának érzetében, duzzadozik a büszkeségtől és fejét, melyet rendszerint egy-egy monokli vagy zwicker is dekorál, rendszerint igen magasan hordja s csak akkor szokta egy-egy kissé lehajtani, ha nyakon ütötték, ami nagyon gyakran megtörténik és igy a sornaliszt feje örökös mozgásban van, mint a gypsz-pagodis. A sornaliszt rendeltetése fontos és nagyszerű. Fegyvere, melylyel fenkölt hivatását teljesíti: a t o 1 1. A toll magában véve nagyon jelentős szerepet játszik a társadalom művelődéstörténetében. Stratégiai jelentőségét nem is fejtegetem , pedig ez is kiváló, mert generálisok csákóján rideg-lobog. A toll kezelésének közönségesebben két módja van :a tollfosztás és tollforgatás, amaz az operáció a tollszedés körébe tartozik, s a somaliszt rendeltetésénél fogva voltaképen erre volna hivatva. Cselekszi is ezt egy darabig; miután Jönös „Ahndung“-ot látszik érezni a nyereséghez, mert világraszóló panorámás bódék már hármasával állják a glédát az ócska várfal mellett, a keringető „ördögmalmokat“ is nagy sebtében kászorítják össze , s ezeken kívül még egyéb hasznos dolgok előkészítésén is fáradoznak a cirkusz szomszédságában, amint az összeeszkábálás alatt lévő deszkabódék szálkás bordái mutatják. Lesz hát komédia és látványosság bőviben, csak kereslet legyen az árucikkekre. Az új ötforintosok már okt. 1-én bocsájtattak közforgalomba, nálunk azonban még eddig nem igen vettek terjedtséget és meglehetősen kapósak az újdonság ingerénél fogva. Az új bankjegyek tetszetős formával és nyomással bírnak és kettős (egyik oldalon magyar, másikon német) nyomásuknál, valamint színeknél fogva nagyon hasonlók az új tízesekhez. Az alapszín kék, de jóval világosabb a tízforintosok színénél ; a bankjegy nagysága valami csekélylyel meghaladja a tízesekét. Az új bankók forgalombajövetele után mindenesetre tanácsos „nyitott pénzzel“ fizetni, mert összehajtva az ötöst könnyen össze lehet téveszteni az új tízessel. Hogy az új bankónak egyéb sajátságai közt mennyiben van meg az a jó tulajdonsága, hogy mindig legyen belőle annyi, amennyire kinek-kinek szüksége volna, azt persze nem lehet a szövegből kibetűzni. Pedig akkor volna igazán finom pénz az új „felemás“ bankó. _________ — Időjárás. Budapest, október 8. Általában közepes derült, száraz időt várhatni, dér a Kárpátok táját fenyegeti. Szép, de hálátlan foglalkozás az emberismeret. Kétszeresen hálátlan pedig, ha azok az emberek — nők. Míg ismeretlen előttünk egy nő, tele illúziókkal gondolunk reá s bizonyos nemével a tiszteletnek s hódolatnak közeledünk feléje, ha azonban lehull arcáról a lepel s az álmodott angyal helyett démon jelenik meg : idegrendszerünk lehűl s félelemmel, megvetéssel menekülünk tőle, megátkozván Éva anyánkat, amiért megizlelte a paradicsomi almát. Csak addig vagyunk igazán boldogok, amíg nem ismerjük az ideált, akit lázas képzeletünk teremtett. A tiszta, higgadt értelem előtt szétfoszlik az illúzió, szétmállik az aranypor s puszta, rideg valóságában áll előttünk az ember hibáival, félszegségeivel, gyarlóságaival. Csak ismeretlenül szép a kedves, megismerve emberré törpül. — A megismerés unalmas mindennapiságot szül. Legnagyobb tudomány az emberismeret, de leírása gyakran világo s embergyűlöletet idéz elő s cinikussá teszi az ember. Az emberismeretnek tulajdonítom az elfásult szivet, a könyörtelen lelket s azt a cinizmust, mely az ember egész valóját megmételyezi. Aki hódol az emberismeret nagy tudományának, jutalma érte az, hogy korán beköszönt hozzá az öregség. Inkább legyen valaki a föld lökötttaszított páriája, csak az embert ne ismerje. — Míg ismeretlenül bizonyos fénykörben tűnnek szemeink elé az emberek, boldognak, elégedetteknek érezzük magunkat, mert mindenütt szépet, jót, igazat sejtünk. Ha azonban lehull az emberi arcról és szívről a lepel, boldogtalanság, elégedetlenség gyötör. Nincs kinzóbb, gyötrelmesebb a csalódásnál. Hogy ne csalódjatok, ne akarjátok ismerni tanulni az embert. * * * Volt egy barátom, a ki már tizenhét éves korában hozzáfogott a nőismerés nehéz és haazonban előbb tollszedéssel foglalkozott és igy kitanulván a toll sajátságát, jól ért az azzal való bánáshoz : egyet fordít az életmódján s a tollat többé nem szedi, hanem meghegyezi és ír vele — s o r n á 11. A sornaliszt nem szereti a közönséges dolgot ; fölülemelkedik a köznapiasság légkörén és eleme a hatásvadászat ; neki szenzáció kell, írni nem nagy kunszt. Hírneves emberek írtak már verset, prózát, tudományt, de ez mind bliktri. írni nagyszerűt, érdekest, pikánsat, „noch nie da..........“ — ehez csak a sornatiszt ért. Ezek azon dolgok, melyet neki folyton-folyvást fürkészni, keresni, szimatolni kell. Azért egy igazi somaliszt mindig schlachtfertig pozitúrában van. Egyik kezében a hegyezett plajbász, másikban a „Notes“. Maga az egész alak örökösen kerge helyzetben van. Ha szimatot érez, fölegyenesedik hegyzett fülekkel, mint a nyúl, a másik percben már agár, vizsla vagy kopó lesz belőle és fülére rohan az embernek, akiből valami érdekes hírt néz ki. Hivatásának teljesítésében nem ismer fáradságot. Lót-fut, szalad, kergetődzik és olyan mint a gummi-lapda, ha falhoz vágják, ismét visszaesik előbbi helyére. A szenzációs események ellesésében pompás taktikát követ. Odamegy, ahová nem invitálták és épen nem zsenirozza, hogy kiutasittatik mert nagyon jól tudja, hogy a merre az embert kilökték, azon az utón ismét bejöhet, vagy ha ez nem volna lehetséges és második látogatása, melyet az ablakon keresztül kísérlett meg, szintén balul ütne ki : akkor előkeríti a sornaliszt hivatásának másik fontos eszközét: a fület, és hallgatódzik az ajtón, vagy ablakon. A fülek egy igazi sornalisztnál annyira ki vannak fejlődve és dresszírozva, hogy még ha egyebe nem volna is : a tekintélyes terjedelmű fülek, egy plajbász meg a „Notes“ már magukban annyi mint egy fél sornaliszt. Nem kerítek nagy feneket a dolognak, nem mondom el a szerelmi proceszszust, amely Flóra és barátom közt lefolyt. Egyszerűen rámutatok a jellemre, amely barátomat szerencsétlenné tette. Azon kezdem, hogy Flóra egy nagyvilági, hiú, kacér nő volt, aki magasan hordta a fejét, mert üres, s a ki játszik az érzelmekkel, mert szívtelen. Az a szemérem, mely homlokán tündökölt, az a festő rózsa, mely arcán virult, csak lepel, aranypor volt, hogy sötét lelkét eltakarja velük. Ha ismerni akarjuk a nőt, keressük föl a családban, a házi tűzhelynél s ne a táncvigalmakban, ahol csak tetszeni, föltűnni akar. A háztartás a nő lelkének képe. Azok, akik boldogságukat mindig csak a házon kívül keresik, otthon nincsenek annak birtokában. HaÍrni akarjuk a nőt, keressük föl előbb házi foglalatosságai között házi ruhájában. Az egyszerűség a külsőben a belső gazdagságot jelzi, a selyem rendszerint a hibák és bűnök takarója. Ha ismerni akarjuk a nőt, tekintsünk szive mélyébe s vizsgáljuk az ott élő érzelmeket és vágyakat. A férfit tettei, a nőt érzelmei és vágyai után ítélhetjük meg. S tekintsük Flórát. Nézzük a családban, házi foglalkozásai között. Mit tesz ? Semmit. De mégis: fölkel télen úgy mint nyáron nyolc-kilenc órakor, megreggeliz, elolvassa a lapokat, pipereasztalhoz ül, kibontja haját s gyönyörködik a hullámzó fürtökben s elgondolja, hány ostoba fiatal ember bolondul utánuk. S haj, de sok, de nagyon sok nő van ilyen! Üres fej, üres szív. Életük célja a piperézkedés s a világ bolondítása. Jól mondja Jean Paul : „A legbutábbak leginkább piperézkednek ; épen úgy a legostobább állatok, a rovarok, a legtarkábbak.“ Ezeket a jó urakat azonban a gondviselés jól ellátta egyéb érzékekkel is. Szemeik nagyon élesek és gyakorlottak ; ha nagy államférfiakat kilométerekre rugó távolból látnak érdekes beszélgetésben , taglejtéseikből, mozdulataikból kiolvassák, megértik a fontos beszédet és hasábokra terjedő „saját, külön“ távirati tudósítást eresztenek meg a nemzetközi ügyek állásának mibenlétéről. Igazi somaliszt nem téveszti hivatását a társadalmi és családi ügyekkel szemben sem, és kilesi a házi titkokat, hogy legyen mivel mulattatni a sornál olvasóit. Ha családod körében vagy, bekukucsál ablakodon és megnézi, mit vacsorálsz és ki van nálad látogatóban. A sornaliszt egyéb kitűnő tulajdonságain kívül még ügyes versenyfutó és távugró is. Magas méltóságok fogatai után ott szalad legméltóbb kollégái: a kutyák társaságában, s ha miniszter vagy külföldi hatalmasság képviselője vaspályára ül, képes versenyt futni még a lokomotívval is, csak valami hírhulladékra legyen kilátás. A somaliszt e fáradságos hivatásának eredményeivel nagyon meg van elégedve. S ha valami kellemetlenséget okoz neki, úgy az a körülmény, hogy zsenialitása miatt, mellett a tisztességes társadalom szemtelenségnek és tolakodásnak keresztel, többször megpüfölik. Ez a csekélység azonban nem rettenti vissza hivatása teljesítésétől, s az igazi somaliszt úgy futja meg nevezetes pályáját pofonok, nyaklevesek, fejbeverések, barackok és orrfricskák közt. Ez a sűrü „egyezmás“ nem sokat árt az ő respektusának és önérzetének , mert ott van kezében hatalmának kifacsarhatlan eszköze: a toll, ami továbbra is revever marad a tisztességes társadalom ellenében. Kék Hyacint, látlan tudományához. Mikor mi többiek a mezők virágos pázsitján bolyongva gyönyörködtünk a természet szépségeiben s versenyt énekeltünk a dalos madárral, akkor ő az arcok s szivek mélyében olvasott s tanulmányozta az embert. Amíg mi történetünk egyes kiváló alakjait csodáltuk, addig ő a jelen társadalom alakjain élesítette itélőtehetségét. De meg is adta az árát. A buzgó tanulmányozás eredménye az lett, hogy maga is csak olyan alakká, jellemmé nőtte ki magát, mint vizsgálódása tárgyai: ő maga is beleesett a sárba, a melynek neve proletárizmus. C S Sl Xaa. © Hs. Tükördarabok. * * * Első tanulmánya Flóra volt. Mig nem ismerte, az örökkévalóság minden gyönyörével lebegett szemei előtt, s leborult előtte, mint tűzimádó a nap előtt; hirhatásáért földöntúli üdvösségét adta volna zálogul. Mikor azután megismerte, az álmodott menyország eltűnt s imádság helyett átok jött vonagló ajkaira. Csak ismeretlenül volt szép, megismerve emberré törpült. „Flórát — igy írja naplójában — egy nyári táncmulatságban láttam először. Hófehér ruhában volt, mint az angyalok. Tejhab arcáról a jóság, tüzes szemeiből az élet lepedő ajkairól a szerelem sugároztak felém. Annyira elbűvölt, annyira elfogulttá tett ez a leány, hogy egyedül benne hittem föltalálni földi üdvömet. Mikor megláttam, ki akartam ragadni az emberek közül, nehogy csorbát szenvedjen isteni lénye . . . És ma ? Elfordulok démon arcától s azt kérdezem a mindenség alkotójától, hogy miért teremté így a nőt ? . ..“ * * *