Szegedi Híradó, 1881. július-december (23. évfolyam, 147-298. szám)

1881-10-09 / 230. szám

ünnepelt magas vendégünkön kívül, a követ­kező urak hivatalosak : Fodor István, Fluck Ferenc, Kállay Albert, Lajtos Géza honvéd­százados, Lemle Miklós, May Miksa, dr. Magyar János, Rósa Izsó, Stesser József, Szluha Ágos­ton, Pálfy Ferenc, Tombácz Mihály, Zsótér Andor. — Szende Béla fogadtatására az előre megállapított programon szerint már minden elő van készítve s a rendező­ bizottságok seré­nyen működnek, hogy a megállapodások ke­resztülvitele holnapra a kellő időre biztosítva legyen. Ma este összes ülést tartott a végre­hajtó bizottság és az egyes albizottságok mind jelentést tettek a reájuk bizott intézkedésekről. A pályaudvaron a perron díszítése ma meg­kezdetett, úgyszintén a bevonulási vonalon a zászlók kitűzése iránt megtétettek az intézke­dések. A perronon egy csinos diadalív állítta­­tik zöld gallyakkal, zászlókkal díszítve és Sze­ged város címerével. A Kárász-utcában a Kiss D.-féle és bank és Aiguer-paloták közt két iv fog állíttatni szintén lombkoszorukkal díszítve, közepén Szende nevének kezdőbetűivel és „Isten hozott!“ fölirattal. — A bevonulás vonalán az utcák mint rendbehozattak. A végrehajtó­­ bizottság ma esti ülésében a bankerre szóló aláírási ívek bemutattattak ; az alájegyzettek száma eddig meghaladja a kétszázat; a végrehajtó bizottság azon tekin­tetből, hogy a még résztvenni kívánó polgárok­nak alkalom nyúttassék az aláírásra, még kint­hagyta az iveket az ivtartóknál holnap délig; ennélfogva fölhívjuk­­. polgártár­saink figyelmét, kiknek még eddig nem volt alkalmuk magukat előjegyeztetni és a banketen résztvenni kivánnak, hogy magukat holnap délig alájegyeztessék. Aláírási ívek vannak le­téve Juhász György, Lemle Miklós, Csűri József, Varga Antal, Weiner Miksa és L­é­v­a­y Ferenc uraknál. A bandérium tag­jai ma délután lovaglási összgyakorlatot tar­tottak a vár udvarán, aztán a város utcáin. A gyakorlat kifogástalanul sikerült és így nincs benne kétség, hogy a lovas bandérium a be­vonulási ünnepélynek díszére fog szolgálni. A banderisták fekete magyar ruhában lesznek, sastollas és kócsagos kalpagokkal és magyar formájú feketeselyem, ezüstrojtos nyakkendővel. A bandérium tagjai tegnapi közleményünk óta újabb jelentkezőkkel szaporodtak. Azóta Ved­res János, Bárkán­yi József, R­ogd­án István, Mar­ót­h­y József, Tóth János, Vass Ádá­m, C­s­á­n­y­i Illés, C­s­á­n­y­i József, B­á­r­ó és Rózsa Antal urak jelentkeztek és vétet­tek föl.­­ A szegedi ipartársulat tegnap tartott választmányi ülésében elhatározta, hogy a holnap körünkbe érkező Szende Béla miniszter és országos képviselőnknél küldött­­ségileg fog tisztelegni s ez alkalommal hangoz­tatni fogja az ipartörvény revíziójának sürgős szükségét s jóindulatát kéri ki általában az iparügyek iránt. — Színházi játékrend. Holnap, vasárnap „A falu rossza“ népszínmű. Hétfőn : „A kornevilli harangok“ operette. Kedden : „A jó barátok“ francia vígjáték. Szerdán : „Üd­vöske“ operette, a páratlan számú bérletben. Csütörtökön : „Magdolna“ új dráma. — A marstéri ka­s­z­árnya építése szépen halad előre. Az építkezésnél állandóan TÁRCA. sorm-stlisst. A­mi egy tisztaságszerető háztartásnál a légy, csimaz és poszogó bogár együttvéve , azt a kellemetlenséget, gyötrelmet és undort fejezi ki egymagában ez a szó: sornaliszt, mely a természetrajzban egy egészen új származású tisztátalan állatot jelent. A sornaliszt olyan nagy ostor a tisztessé­ges társadalom­­nyakán, mint a kolera, bur­gonya-betegség, vagy flecktifusz és ha a régi jó bibliai időben exisztált volna e fajzat, Jehova bizonyosan fölhasználta volna egyiptomi csa­pásnak, mert az Áron által leimádkozott nyo­morúságok siralmas gyűjteményében aligha akadt ennél hathatósabb experimentum , kőeső, undok béka, marhavész, mindez csak májusi mulatság ahoz a szörnyűséghez képest, ha az úristen egy sereg som­aliszttal látogatja meg az országot. Szerencsés ősök, a­kik még nem ismerték ezt a speciest. Nekünk kijutott bőven az új egyiptomi csapásból. Ha már a szőllőkbe beleesett a phyl­loxera , a szőllősgazdák kénytelenek vele fog­lalkozni. Herman Ottó fölteszi a pápasze­mét, utána les a csúnya jószágnak, hogy minő életmódot folytat; leírja részletesen s a gazda­közönség okulására biográfiát bocsájt közre róla. Épen igy akarok én elbánni a sornaliszttal. Ha már a tisztességes sajtóba belevette magát ez a ronda monstrum, hát jó lesz egy példányt gombostűre tűzni tanulmányozás vé­gett. Egy extrafein példány épen a kezem­­ü­gyébe akadt. Sietek hát refotografirozni. A somnaliszt külsejére nézve díszes firma, röpülő szárnyú frakkban vagy szalonkabátban feszeleg, nyakkendője finom keresettséggel van 400 munkás van alkalmazva. A tisztilaknak földszinti falegyenét már elérték, a három kaszárnyaépületnél pedig a pincék falegyene van elérve. Az istálló­­­épület már tető alatt van, a börtönépület is pár nap múlva okvet­lenül tető alá kerül. A kaszárnyát építő vál­lalkozó az építkezést a legnagyobb erélylyel sietteti.­­ A sövényháza-szegedi ármen­­tesítő társulat folyó hó 12-én délután 3 órakor a városháza tanácstermében rendkívüli közgyűlést tart, melyben a társulat érde­keire nézve több igen fontos ügy kerül tár­gyalás alá. — Mozgalom az ipartársulat kebelében. A szegedi ipartársulat, sok egyében kívül, már az 1876. évi szegedi orsz. kiállítás alkalmával megmutatta, hogy sok életre­való elemet bír kebelében s évek folytán a helybeli iparosság közt oly erős testületi szel­lemet teremtett, a­mely kezességül szolgál arra nézve, hogy az ipartársulatba sorakozott iparo­saink ezután is hasznos tevékenységet fejtenek ki, különösen ha vezérük ismét kizárólag az iparügynek fog élni, a mi pedig, mint értesü­lünk, elhatározott szándéka.­­ A társulat kebelében már is nagy élénkség mutatkozik s a tegnapi választmányi gyűlés élénk eszmecse­rék mellett több fontos határozatot hozott, így a többek közt elhatározta, hogy rövid idő alatt i­p­a­r­l­a­p­o­t fog megindítani, a­mely szolid irányban képviselje és hivatottan védelmezze az iparosság érdekeit. Erre különösen az adott okot, hogy az orsz. iparügyek körül hivatatlanok tola­kodtak előtérbe s a szolid iparosság nem kis boszú­­ságára vezérszerepet akarnak játszani. Ilyenül lett különösen megnevezve G­e­ll­é­r­i Mór, a­kinek hírlapszerkesztői működésével is nagyon beteltek már iparosaink. Hogy mily nagy az ellenszenv köztük a nevezett ellen, bizonyítja az az egyhangúlag határozattá emelt in­dítvány, mely szerint a társulat fölér az orszá­gos iparegyesülethez, hogy — mint a határo­zat mondja — „méltatlan hivatalnokát“, Gelléri Mórt, vezérkedési viszketegében fékezze meg, utasítsa őt a kellő korlátok közé s ne engedje, hogy az önálló, gyakorló iparosok ügyeibe mélyebben belekontárkodjék. A gyűlés nagyon bőven szellőztette az „iparfi“ viselt dolgait, a többi közt a kezeihez jutott könyöradományok s egyéb pénzek furcsa kezelését, s végül még az is határozatba ment, hogy az 1876-iki kiállítás alkalmából s emlékére készült, a kiál­lítás vezérférfiainak arcképeit tartalmazó fény­kép-csoportból — mely a társulat tulajdonát képezi — a Gellért arcképe kivétes­sék és feketével vonassák be. A mi már meg is történt. — A budapesti országutnak a vaspályán túl lévő részét a közlekedés érdeké­ből a mérnökség kijavíttatni akarván, jelentést tett a tanácsnak, hogy a kijavítás költségeit szavazza meg. A mérnöki hivatal a kijavításra vonatkozólag két tervet készített : az egyik terv szerint az­­t valamivel odább helyeztet­nék, a másik szerint pedig a mostani helyén történnék a helyreállítás ; az első terv szerint való kijavítás a mérnökség költségvetése sze­rint 2762 írtba, a másik szerinti pedig, a­mely sokkal kívánatosabb lenne, 3744 írtba kerülne.­­ Az utcáknak és közterek­nek légszeszszel való éjjeli világítá­sára szeptember hó folyama alatt összesen 72,126 köbméternyi légszeszmennyiség hasz­náltatott el, a­melyért a légszeszvilágítási rész­vénytársaság 1622 frt 82 krt számított föl.­­ Az őszi országos vásár már ma meglehetős élénkséget idézett elő a piacon és a vásártereken. Nagyban készítik az áru­bódékat és sátrakat. Úgy látszik, hogy a ked­vező időjárás mellett népesebb lesz a vásár, mint am­inő már az utóbbi időben szinte meg­szokottá vált. Az idegen komédiás népség ko­nyakára tekerve, s a kendő elül kiálló művészies csokra szinte kínálkozik h a­z a r­e­k keze alá s a poétái paragrafusokban kunkorgó hajzat alul eleganciával tolakodik elő az ellipsisben gör­bülő orr, melynek speciális sajátságai a legerő­sebb oldalát képezik a sornalisztnak. Valamint Sámsonnak hajában állt az ő ereje, azonképen a sornaliszt ezen orr képében figuráló elip­­sisben leírja mesterségének fő-fő eszközét, mert ezzel szimatol , orrával szagolja ki a státus titkokat, orrát üti bele a mindenféle nagy­­érdekű dologba. Ez a fontos orvmány mesterileg van dresszirozva , mozgatható valamennyi világ­táj felé s a különböző helyzet természetének megfelelőleg ölt alakot, most büszkén kunkoro­­dik fölfelé, majd meg­alázatossággal lekonyul. A sornaliszt zifferblattja az arcisme egy egészen sajátszerű specialitását képezi ; physiognómia és arckifejezés tekintetében egészen porlevesekre van idomulva és annyira szomjazni látszik a pofont, mint az avar föld a termékenyítő esőt. A sornaliszt, fontosságának érzetében, duzzado­­zik a büszkeségtől és fejét, melyet rendszerint egy-egy monokli vagy zwicker is dekorál, rendszerint igen magasan hordja s csak akkor szokta egy-egy kissé lehajtani, ha nyakon ütöt­ték, a­mi nagyon gyakran megtörténik és igy a sornaliszt feje örökös mozgásban van, mint a gypsz-pagodis. A sornaliszt rendeltetése fontos és nagy­szerű. Fegyvere, melylyel fenkölt hivatását tel­jesíti: a t o 1 1. A toll magában véve nagyon je­lentős szerepet játszik a társadalom művelődés­­történetében. Stratégiai jelentőségét nem is fej­tegetem , pedig ez is kiváló, mert generálisok csákóján rideg-lobog. A toll kezelésének kö­zönségesebben két módja van :a tollfosztás és tollforgatás, amaz az operáció a tollszedés körébe tartozik, s a som­aliszt rendeltetésénél fogva voltaképen erre volna­­ hivatva. Cselekszi is ezt egy darabig; miután Jönös „Ahndung“-ot látszik érezni a nyereség­hez, mert világraszóló panorámás bódék már hármasával állják a glédát az ócska várfal mellett, a keringető „ördögmalmokat“ is nagy sebtében kászorítják össze , s ezeken kívül még egyéb hasznos dolgok előkészítésén is fáradoz­nak a cirkusz szomszédságában, amint az összeeszkábálás alatt lévő deszkabódék szálkás bordái mutatják. Lesz hát komédia és látvá­nyosság bőviben, csak kereslet legyen az áru­cikkekre.­­ Az új ötforintosok már okt. 1-én bocsájtattak közforgalomba, nálunk azon­ban még eddig nem igen vettek terjedtséget és meglehetősen kapósak az újdonság ingerénél fogva. Az új bankjegyek tetszetős formával és nyomással bírnak és kettős (egyik oldalon ma­gyar, másikon német) nyomásuknál, valamint színeknél fogva nagyon hasonlók az új tíze­sekhez. Az alapszín kék, de jóval világosabb a tízforintosok színénél ; a bankjegy nagysága valami csekélylyel meghaladja a tízesekét. Az új bankók forgalombajövetele után minden­esetre tanácsos „nyitott pénzzel“ fizetni, mert összehajtva az ötöst könnyen össze lehet tévesz­teni az új tízessel. Hogy az új bankónak egyéb sajátságai közt mennyiben van meg az a jó tulajdonsága, hogy mindig legyen belőle annyi, a­mennyire kinek-kinek szüksége volna, azt persze nem lehet a szövegből kibetűzni. Pedig akkor volna igazán finom pénz az új „felemás“ bankó. _________ — Időjárás. Budapest, október 8. Általában közepes derült, száraz időt várhatni, dér a Kárpátok táját fenyegeti. Szép, de hálátlan foglalkozás az ember­ismeret. Kétszeresen hálátlan pedig, ha azok az emberek — nők. Míg ismeretlen előttünk egy nő, tele illú­ziókkal gondolunk reá s bizonyos nemével a tiszteletnek s hódolatnak közeledünk feléje, ha azonban lehull arcáról a lepel s az álmo­dott angyal helyett démon jelenik meg : ideg­­rendszerünk lehűl s félelemmel, megvetéssel menekülünk tőle, megátkozván Éva anyánkat, a­miért megizlelte a paradicsomi almát. Csak addig vagyunk igazán boldogok, a­míg nem ismerjük az ideált, a­kit lázas képzeletünk teremtett. A tiszta, higgadt érte­lem előtt szétfoszlik az illúzió, szétmállik az aranypor s puszta, rideg valóságában áll előt­tünk az emb­er hibáival, félszegségeivel, gyarló­ságaival. Csak ismeretlenül szép a kedves, megismerve emberré törpül. — A megismerés unalmas mindennapiságot szül. Legnagyobb tudomány az emberismeret, de leírása gyakran világo s embergyűlöletet idéz elő s cinikussá teszi az ember. Az emberisme­retnek tulajdonítom az elfásult szivet, a kö­nyörtelen lelket s azt a cinizmust, mely az ember egész valóját megmételyezi. A­ki hódol az emberismeret nagy tudományának, jutalma érte az, hogy korán beköszönt hozzá az­­ öregség. Inkább legyen valaki a föld lökött­­taszított páriája, csak az embert ne ismerje. — Míg ismeretlenül bizonyos fénykörben tűnnek szemeink elé az emberek, boldognak, elégedet­teknek érezzük magunkat, mert mindenütt szé­pet, jót, igazat sejtünk. Ha azonban lehull az emberi arcról és szívről a lepel, boldogta­lanság, elégedetlenség gyötör. Nincs kinzóbb, gyötrelmesebb a csalódásnál. Hogy ne csalódjatok, ne akarjátok ismer­ni tanulni az embert. * * * Volt egy barátom, a ki már tizenhét éves korában hozzáfogott a nőismerés nehéz és ha­azonban előbb tollszedéssel foglalkozott és igy kitanulván a toll sajátságát, jól ért az azzal való bánáshoz : egyet fordít az életmódján s a tollat többé nem szedi, hanem meghegyezi és ír vele — s o r n á 11. A sornaliszt nem szereti a közönséges dol­got ; fölülemelkedik a köznapiasság légkörén és eleme a hatásvadászat ; neki szenzáció kell, írni nem nagy kunszt. Hírneves emberek írtak már verset, prózát, tudományt, de ez mind bliktri. írni nagyszerűt, érdekest, pikánsat, „noch nie da..........“ — ehez csak a sorna­tiszt ért. Ezek azon dolgok, melyet neki folyton-foly­­vást fürkészni, keresni, szimatolni kell. Azért egy igazi som­aliszt mindig schlachtfertig pozitúrában van. Egyik kezében a hegyezett plajbász, másik­ban a „Notes“. Maga az egész alak örökösen kerge helyzetben van. Ha szimatot érez, fölegyenese­dik hegyzett fülekkel, mint a nyúl, a másik percben már agár, vizsla vagy kopó lesz be­lőle és fülére rohan az embernek, a­kiből valami érdekes hírt néz ki. Hivatásának telje­sítésében nem ismer fáradságot. Lót-fut, sza­lad, kergetődzik és olyan mint a gummi-lapda, ha falhoz vágják, ismét visszaesik előbbi helyére. A szenzációs események ellesésében pompás taktikát követ. Odamegy, ahová nem invitál­ták és épen nem zsenirozza, hogy kiutasittatik mert nagyon jól tudja, hogy a merre az em­bert kilökték, azon az utón ismét bejöhet, vagy ha ez nem volna lehetséges és második látoga­tása, melyet az ablakon keresztül kísérlett meg, szintén balul ütne ki : akkor előkeríti a sorna­liszt hivatásának másik fontos eszközét: a füle­t, és hallgatódzik az ajtón, vagy ablakon. A fülek egy igazi sornalisztnál annyira ki vannak fejlődve és dresszírozva, hogy még ha egyebe nem volna is : a tekintélyes terjedelmű fülek,­­ egy plajbász meg a „Notes“ már magukban annyi mint egy fél sornaliszt. Nem kerítek nagy feneket a dolognak, nem mondom el a szerelmi proceszszust, a­mely Flóra és barátom közt lefolyt. Egyszerűen rá­mutatok a jellemre, a­mely barátomat szerencsétlenné tette. Azon kezdem, hogy Flóra egy nagyvilági, hiú, kacér nő volt, a­ki magasan hordta a fejét, mert üres, s a ki játszik az érzelmekkel, mert szívtelen. Az a szemérem, mely homlokán tündökölt, az a festő rózsa, mely arcán virult, csak lepel, aranypor volt, hogy sötét lelkét eltakarja velük. Ha ismerni akarjuk a nőt, keressük föl a családban, a házi tűzhelynél s ne a táncvigal­makban, a­hol csak tetszeni, föltűnni akar. A háztartás a nő lelkének képe. Azok, a­kik boldogságukat mindig csak a házon kívül ke­resik, otthon nincsenek annak birtokában. Ha­­Írni akarjuk a nőt, keressük föl előbb házi foglalatosságai között házi ruhájában. Az egy­szerűség a külsőben a belső gazdagságot jelzi, a selyem rendszerint a hibák és bűnök taka­rója. Ha ismerni akarjuk a nőt, tekintsünk szive mélyébe s vizsgáljuk az ott élő érzelme­ket és vágyakat. A férfit tettei, a nőt érzelmei és vágyai után ítélhetjük meg. S tekintsük Flórát. Nézzük a családban, házi foglalkozásai között. Mit tesz ? Semmit. De mégis: fölkel télen úgy mint nyáron nyolc-kilenc órakor, megreggeliz, elolvassa a lapokat, pipereasztal­hoz ül, kibontja haját s gyönyörködik a hul­lámzó fürtökben s elgondolja, hány ostoba fiatal ember bolondul utánuk. S haj, de sok, de nagyon sok nő van ilyen! Üres fej, üres szív. Életük célja a piperéz­­kedés s a világ bolondítása. Jól mondja Jean Paul : „A legbutábbak leginkább piperézkednek ; épen úgy a legostobább állatok, a rovarok, a legtarkábbak.“ Ezeket a jó urakat azonban a gondviselés jól ellátta egyéb érzékekkel is. Szemeik nagyon élesek és gyakorlottak ; ha nagy államférfiakat kilométerekre rugó távolból látnak érdekes be­szélgetésben , taglejtéseikből, mozdulataikból kiolvassák, megértik a fontos beszédet és ha­sábokra terjedő „saját, külön“ távirati tudósí­tást eresztenek meg a nemzetközi ügyek állá­sának mibenlétéről. Igazi som­aliszt nem téveszti hivatását a társadalmi és családi ügyekkel szemben sem, és kilesi a házi titkokat, hogy legyen mivel mulattatni a sornál olvasóit. Ha családod köré­ben vagy, bekukucsál ablakodon és megnézi, mit vacsorálsz és ki van nálad látogatóban. A sornaliszt egyéb kitűnő tulajdonságain kívül még ügyes versenyfutó és távugró is. Magas méltóságok fogatai után ott szalad leg­méltóbb kollégái: a kutyák társaságában, s ha miniszter vagy külföldi hatalmasság képviselője vaspályára ül, képes versenyt futni még a lo­­komotívval is, csak valami hírhulladékra legyen kilátás. A som­aliszt e fáradságos hivatásának ered­ményeivel nagyon meg van elégedve. S ha valami kellemetlenséget okoz neki, úgy az a körülmény, hogy zsenialitása miatt, mellett a tisztességes társadalom szemtelenségnek és tola­kodásnak keresztel, többször megpüfölik. Ez a csekélység azonban nem ret­tenti vissza hivatása teljesítésétől, s az igazi som­aliszt úgy futja meg nevezetes pályáját pofonok, nyaklevesek, fejbeverések, barackok és orrfricskák közt. Ez a sűrü „egyezmás“ nem sokat árt az ő respektusának és önérzetének , mert ott van kezében hatalmának kifacsarhat­­lan eszköze: a toll, a­mi továbbra is r­e­­v­e­­­v­e­r marad a tisztességes társadalom ellenében. Kék Hyacint,­ látlan tudományához. Mikor mi többiek a me­zők virágos pázsitján bolyongva gyönyörköd­tünk a természet szépségeiben s versenyt éne­keltünk a dalos madárral, akkor ő az arcok s szivek mélyében olvasott s tanulmányozta az em­bert. A­míg mi történetünk egyes kiváló alakjait csodáltuk, addig ő a jelen társadalom alakjain élesítette itélőtehetségét. De meg is adta az árát. A buzgó tanul­mányozás eredménye az lett, hogy maga is csak olyan alakká, jellemmé nőtte ki magát, mint vizsgálódása tárgyai: ő maga is beleesett a sárba, a melynek neve proletári­zmus. C S Sl Xaa. © Hs. Tükördarabok. * * * Első tanulmánya Flóra volt. Mig nem ismerte, az örökkévalóság min­den gyönyörével lebegett szemei előtt, s leborult előtte, mint tűzimádó a nap előtt; hirhatásáért földöntúli üdvösségét adta volna zálogul. Mi­kor azután megismerte, az álmodott menyor­szág eltűnt s imádság helyett átok jött vonagló ajkaira. Csak ismeretlenül volt szép, megismerve emberré törpült. „Flórát — igy írja naplójában — egy nyári táncmulatságban láttam először. Hófehér ruhában volt, mint az angyalok. Tejhab arcá­ról a jóság, tüzes szemeiből az élet l­epedő ajkairól a szerelem sugároztak felém. Annyira elbűvölt, annyira elfogulttá tett ez a leány, hogy egyedül benne hittem föltalálni földi üdvömet. Mikor megláttam, ki akartam ragadni az emberek közül, nehogy csorbát szenvedjen isteni lénye . . . És ma ? Elfordulok démon arcától s azt kérdezem a mindenség alkotójától, hogy miért teremté így a nőt ? . ..“ * * *

Next