Szegedi Híradó, 1881. július-december (23. évfolyam, 147-298. szám)

1881-12-03 / 276. szám

lődése, a szenvedély romboló ereje s a jelle­meknek cselekmény által való festése. Halál készülve jő ki Phaedra palotájából; a szivében rejlő végtelen és kielégíthetetlen szerelem markosó kínja alatt roskadozik. Elvo­nulnak képzelme előtt a múltnak emlékei, ábrándba merül; Oenone véletlenül kiejti Hyppolit nevét s erre a lángoló szenvedély és keserűség érzetével elmondja a családját és őt sújtó végzet működését. Gyönyörűen van megirva ez a jelenet; a művésznőnek a hanggal és arccal való ér­zelem­festésre tág tér nyílik benne. Temesváryné nemes, benső hévtől áradó szavalatával s plasztikai tartásával szépen ér­vényre emelte ezt a jelenetet, jóllehet a hangja kissé fátyolozott volt. A szenvedély eme küzdelmei között hallja meg, hogy Thereus elesett; Denone reményt éleszt benne s az előbb halni készült nő, meg­szabadulva a bűnös szerelem tudatától, a há­zasságtörés sötét képétől, a szerelem minden­ható indulatától elragadtatva — élni akar, élni és szeretni Hyppolitot és szerettetni általa. A remélni kezdő szerelem hatalmasan fölcsapkodó lángja fölötte hatásossá teszi ezt a jelenetet. Phaedra alázattal lő Hyppolit elé ; elismeri, hogy méltán gyűlöli őt, hiszen tőle is csak ezt volt alkalma tapasztalnia ; majd egy ideig küzdve szenvedélyével, ez végre elragadja őt s lángoló szavakkal vallja meg rejtett szerelmét,­­ várva a viszonzást. Hyppolit elrémül anyjának ez őrületes vallomásától s tétovázva igyekszik őt eluta­sítani . Phaedra, látva, hogy szerelme viszo­nozva nincs, őrjöngő fájdalmában kirántja Hyppolit kardját s önszivébe akarja döfni, de Deonone megakadályozza a magával hurcolja. Ez a momentum nagyon megfelel Temes­váryné temperamentumának s azt igen szépen érvényre emelte. A szenvedély szilaj kitörésé­nek feszítésére hangja is alkalmas.­Sikerültek későbbi kitörései is, midőn, férjének visszatéré­sét megtudván, Oenone tanácsára Hyppolitot vádolja azzal a bűnnel, a­mit ő követett el. Racine nagyszerű alkotásainak tehetségét hir­deti ez a jelenet azzal, hogy Phaedra, férjének dühét növelendő, a vádszók után rögtön távozik. Phaedra diadalmaskodik s Thezeus átkára Neptun elveszíti Hyppolitot. A kielégített boszúérzet, a fájó szerelem, a boldogtalanság nyomasztó volta, a bűnösség öntudata elkövetett tette fölött, a görög vég­­z­e­t­től való félelem,­­ mind, mind átvillan­nak lelkén s mindezeket visszatükrözni valóban nagy művészi föladat. Ez a vizió-jelenet fénypontja a tragédiá­nak, ennek igaz közvetítése a szív mélyéig hat. Temesváryné, bár gondos tanulmányozás, igyekezet jellemezék alakítását, a háborgó lé­leknek s a sajgó szívnek mindezen változó tüneteit, a melyek Phaedra agyán és szivén át­vonulnak, híven visszatükrözni nem volt képes. Alakítása azonban, a részletekben való hiányos­ság dacára, mindenesetre számottevő s vigasz­talhatja magát, hogy ez még Bernhardt Sarah­­nak sem sikerült tökéletesen. E jelenet teljes kidomborításában Champmesséné-Desmares Ma­­rie-nek, kinek számára írta Racine ezt a sze­repet, nem sok utánzója akadt. A közönség zajos tapsokkal s nyílt jelené­sekben is többszöri kihívásokkal fejezte ki Te­mesváryné művészetének elismerését. A többi szereplőkről jobb hallgatnunk, kisebb szerepeikben még Beczkeiné és Demény legjobban helyt állottak. Hát a siralmas görög kosztümökre mit mondjunk ? Fátyolt reájuk ! Csütörtökön színre került Rákosi és Paks operettje, a „Titilla hadnagy“. A­mi az elő­adást illeti, az nem volt sem jobb, sem roszabb a mi szokott operett-előadásainknál. A Titilla hadnagy egyébiránt nem valami vonzó zenéjű operette, mert ereiben a pezsgő vér helyett altató opium csörgedez s csak rendkívül össze­vágó előadásban hathat némileg. Az előadók közül csak Aradi Emíliát kívánjuk kiemelni, a­ki Katica szerepében derekasan bevált. Kü­lönösen csinosan énekelte az operett egyik leg­szebb számát, a „Csuklyás barát“ balladáját, a­melyet nemcsak csinosan leénekelt, hanem gesztusaival s arcjátékával iparkodott a szöveg értelmét is illusztrálni. Ez azt bizonyítja, hogy a kisasszony jól meg tudja állni a helyét, ha a szerephez kedve van; csak az a baj, hogy ezt ritkán tapasztaljuk nála. Megjegyezzük, hogy Nagy Pista igen csinosan énekelt. Úgy látszik, hangja kezd a rekedtségéből kiemel­kedni, mert ezúttal, ha még nem is a régi erejében, de már sokkal tisztábban csengett. Közönség kis számmal volt, a­mit értünk, mert a Titilla hadnagy a múlt színi évadban sem tartozott a kedvelt operettek közé. Irodalom és művészet. — Kisfalud­y-j­utalom. A „Szegedi Árvizkönyv“-nek, a Kisfaludy-Társaság ez ér­tékes kiadásának, megmaradt példányait a Franklin-Társulat megvette. Ez által a tiszta jövedelem kilencedfélszáz forintra növekedett. Arra nézve, hogy az összeget mire ajánlják föl, a társaság bizottságot választott, a­mely közmegállapodással a következő javaslatban állapodott meg: az összeget addig kell kama­toztatni, míg ezer írtra nő, ekkor kulturális célra adják. Ha, Szegeden egyetem lesz, az összeg kamatjából az ifjúság részére irodalmi kérdésre évenkint pályadíjat tűzzenek ki. Addig pedig a város két középiskolájában a magyar irodalomban leginkább kitűnt két ifjút jutal­mazzanak belőle évenkint huszonöt-huszonöt forint áru értékes magyar könyvekkel, „Kis­­faludy-jutalom“ címén. A bizottság javaslatát a társaság ülése bizonyára el fogja fogadni. Cs&CHO US. A szeretett bajusz. — Kép keret nélkül. — Szép, nyúlánk fiatal ember volt Keresztesi Gusztáv fiatal hadnagy. Arca, azokkal az élénk, fekete, nagy szemekkel, a harcias görögökre emlékeztet, mig bajusza vastag növésén erősen kivehető a tiszta magyar típusz. Gyönyörű bajusz ! — Így szól magában a delnő, a kinek bemutatják. — Mily szép éke a férfiasságnak ! — Így szól magában a fiatal ember, a ki ismeri hadnagyunkat, s a ki irigyli tőle a természet eme­lő ajándékát, talán azért mert neki épen semmi sem jutott . . . Szép bajusz is volt, tagadhatatlan. Akadt költő, a­kit az egyszerű hadnagy bajusza olyan lelkesedésre ragadott, hogy magasztaló verseket írt róla, vagy ha így jobban tetszik : „hozzá“. A társaságban, a­hol megjelent, ren­desen az ő bajusza képezte a beszéd tárgyát. Szóval, hires ember volt nemcsak a . . . vá­rosban, hanem az egész megyében — bajusza által. A nők vágyták látni a bajuszáról hires hadnagy urat s ha egyszer látták, örömmel várták a pillanatot, a melyben vele találkoz­hattak. Megjegyezzük különben, hogy a szép bajuszhoz tulajdonosának finom modora is járult. ... Sokat is adott bajuszára s mint maga di­csekedve mondá, többe van az neki, mint a toskanai herceg birtoka. De hogy miért költött oly rendkívüli so­kat épen a bajuszára, az rejtély volt. S ezt a rejtélyt nem tudta megfejteni senki. A hadseregnél csak szükségből szolgált, mert a polgári életben nem lett volna más, mint­­ proletár. A nőket ha nem is gyűlölte, de nem is szerette. Halálos ellensége volt a nősülésnek s ha csak hallott is róla, otthagyta a társaságot, ha még oly kedélyesen mula­tott is. Ha kollegái meg akarták boszantani, csak ezt a kérdést intézték hozzá: Mikor nő­sülsz meg, pajtás?“ Erre aztán szó nél­kül fölkelt, ott hagyta a társaságot. Igaz ugyan, hogy nagyon hamar kibékült, mert negyed óra múlva ismét visszakerült. Egy alkalommal a város leggazdagabb há­zához volt hivatalos, a­hol szintén azzal bo­­szantották : „mikor nősül meg, hadnagy úr ?“ Mi sem természetesebb, mint hogy hadna­gyunk erre kissé ingerült jön, — de mivel hölgyek is voltak jelen — csak elnyelte a mérget. De a többszöri kérdésre analizálni kezdte annak okait. — Nem nősülök — mondá — mert nem tehetem .... — Miért? — vágott szavába a kecses házi kisasszony. — Jövedelmeim nem engedik. — Mert hadnagy ur bajuszára költi a pénzét. — Nem, de . . . — Micsoda de ? — A nők fényűzése mai napság oly ha­tártalan . . . — Mit ? határtalan ? ! — Hogy mondhat ilyent, hadnagy úr ? — vágott szavába a ház asszonya. — Bocsánat ! ha nem is határtalan, de mindenesetre túlságos. Egy divatszerü ruha.. . — Na ? egy divatszerü ruha ma sokkal olcsóbb, mint az én leánykoromban. — Lehetetlen ! — szólt a hadnagy s két­kedől­eg rázta a fejét. — Nem lehetetlen, mert a régi világban a szövet drágább volt, mint most, s hozzá a mostani szűk ruhákhoz csak félannyi szövet szükséges, s elhiheti hadnagy úr, hogy azt a ruhát, a mely most 30 írtba kerül, a régi vi­lágban 60 forintért sem lehetett kiállítani. Ha tehát csak ez az akadály, akkor bízvást meg­nősülhet. — Lígy van! — biztatá a házi kisasz­­szony. — De kérem, maradjunk csak a tárgy mellett. Épen tegnap vettek a házi gazdám leányának egy kalapot s képzeljék, 15 frt volt az ára ! — Hisz az nem is sok. Az én koromban, egy aranycsipkés főkötő 30—40 frtba került s hozzá félév múlva tönkre volt téve, mig most némi módosítással 3 évig is elviselnek egy kalapot. . . Keresztesi mélyen elgondolkozott ezen s azután, mint a kinek jó ötlete van, hirtelen fölkelt s búcsúzni akart. — Hát hová ily gyorsan ? — Megyek lakást keresni, mert tegnap a házigazdám fölmondott, még pedig úgy, hogy rögtön hurcolkodjam. — Ugyan miért ? — Mert pazarlásnak mondtam a drága kalapvételt. — Oh, legyen nyugodt, hadnagy úr, más emberen is megesik ily csekélység. — De hónap közepén ! — Az sem baj. Ha az ember ily csekély­séget is ki akar kerülni, hát legyen csiga, annak ugyan soha sem mond föl a házi­gaz­dája , de a­mint mondtam, legyen nyugodt, ha kedvére van, jöjjön hozzánk lakni. A hadnagy úr örömmel vette a meghivást s másnap már Kardosiéknál lakott............... Néhány hónap múlva, egy nyilvános tánc­vigalom alkalmával táncolni látták azt az em­bert, a­ki a nősülésnek halálos ellensége volt Táncolni látták, még pedig nővel! — s midőn egyik kollegája a szünidő alatt ezzel a kérdés­sel lepte meg : „mikor nősülsz meg, pajtás ?” nem boszankodott érte, hanem nyájasan felelte : „Nem sokára!“ Szájról-szájra ment a hir: a hadnagy ú­r nősül! S midőn a cigányok szünidő után rákezdték a keringőt nőválaszszal, minden hölgy a hadnagyot kereste s mindegyik meg­kérdezte tőle, hogy igazán megnősül e s hogy kit vesz el. A mire ő mindenkinek azt vála­­szolá: „Igen, — magát.“ Erre aztán keletke­zett olyan zenebona a táncvigalom közepette, a minő még nem volt s a minek csak reggel lett vége. A nők mindegyike titkolta a had­nagy szavait s mindenki komolyan hitte, hogy ő a választott. Másnap a hadnagy legalább harminc meg­­hivót kapott estélyre azon hölgyektől, a kikkel az éjjel táncolt. Mit tegyen most ? . . . Elment mind a harminchoz s utoljára haza a harminc­­egyedikhez. Mind a harmincnak megköszönte a szívességét, s minthogy ma ő rendez estélyt, arra mind a harmincat meghivta családostól, természetesen úgy, hogy egyik meghívott sem tudott a másikáról semmit. Mindenki abban a hitben ment a hadnagy estélyére, hogy őtet szereti. Mily csudálkozás volt, midőn a vacsora alatt a hadnagy ur­a­a házi kisasszonynyal váltott jegyet. Pár héttel ezután fényes lakodalom volt K.-ban. Keresztesi leköszönt állásáról, s mint polgár vette el K. város leggazdagabb leányát. S midőn a gazdag, fényes úti fogatok el­robogtak az utcákon, a kiváncsiak azt kérdez­ték : ki esküszik? a válasz rá rendesen az volt: „A hadnagy úr nősül!“ A bajuszának köszönhető szerencséjét. Pollux. Vegyes. * Az angolok és a zsidó étke­zési szabályok. Londonban valóságos agitáció indult meg, a­mely célul tűzte ki a zsidó étkezési szabályok behozatalát a keresz­tények között is — egészségi szempontból. — Erre az agitációra vonatkozólag következőket írja egy londoni levelező: Azon cikk hatása alatt, melyet dr. Behrend Henrik írt a londoni „Jewis Chronicle “-be, az angol lapok fölhívják a kormányt, hogy egészségügyi változtatásokat hozzon be, öszhangzatban azon szabályokkal, miket a Talmud ír elő. Dr. Behrend kifejti és állításait tudományos bizonyítékokkal is tá­mogatja, hogy nagyon sok betegség közös az emberrel és az alsóbb állatvilággal. „Figye­lemre méltó* — jegyzi meg erre a „Globe“ — „hogy a zsidó községeket föltünőleg kike­rüli sok oly veszedelmes betegség, mely a más hitüeknek valóságos réme.“ Dr. Behrend sze­rint azért vannak megóva a zsidók betegségek­től, mert szigorú elővigyázattal tartózkodnak a tisztátalan vagy megfertőztetett húsoktól. * Megszégyenített lajtinánt. Hetykén vezette el csapatját a Henczi-szobor mellett a közös hadseregbeli lajtinánt s érzelmei, dicsőségüknek emlékén legelvén szemével, majd­nem szétfesziték waffenrokkját. A honvédelmi minisztérium palotájából ugyanekkor egy hon­védszázados jött ki. A lajtm­ánt jól látta a századost és épen azért elforditá tőle a szemét, tovább legelve a monumentumon a köteles tisztelgés nélkül ment el csapatjával a szá­zados mellett.­­ A honvédszázados azonban észrevette a turpisságot s dörgő „halt“-ot kiál­tott a lajtinánt­ vezette csapat után. A csapat természetesen megállt lajtinántostul, a honvéd­százados pedig oda lépve a lajtinánthoz, hama­rosan a front előtt kemény leckét tartott neki a Dienstreglementból, végül pedig „präsentirt“ és gúnyos „marsch“ komandóval odább küldte az előbb oly hetyke, most oly megrökönyödött lajtinántot és csapatját. A mulatságos heccet meglehetősen szép számú közönség nagy tet­széssel nézte. — így írja ezt a „Bud. Hírlap.“ KÖZGAZDASÁGI ROVAT. Az elaggottak és munkára képtele­nek segélyezése. Mint többször említettük, ez a nagyfontos­­ságú társadalmi probléma képezi Bismarck új közgazdasági terveinek egyik főpontját. Az eszme oly szép, hogy annak kivitele, ha pénz­ügyi akadályok nem gátolják, nagy áldás lenne különösen a szegényebb osztályokra nézve, a­kik az aggság korában gyakran ínséggel, nyo­morral küzdenek, annak dacára, hogy becsü­letes munkával foglalkoztak ifjabb éveikben. Bismarck terve különben utánzókra is talált. Párisból ugyanis jelentik, hogy Laroche- Joubert, a francia törvényhozó testület egyik legutóbbi ülésében törvényjavaslatot terjesztett be, mely szerint minden 80 évet túlélt vagyon­talan férfi és nő állami segélyezésben, illetőleg ellátásban részesíttessék. Eszerint a vagyontalan 80—85 éveseknek 30, a 85—90 éveseknek 40, és így tovább egész 60 frank havi díj járna. A javaslattevő statisztikai adatok alapján kimutatja, hogy ez a segélyezés összesen csak évi 52 millió frankba kerülne, a­mi, tekintve a francia kedvező pénzviszonyokat, eltűnő cse­kélységnek mondható, annál inkább, minthogy a törvényes rendezés nélkül is körülbelül éven­ként 28 millió frankra megy azon összeg, melyet az állam elaggottak számára kénytelen kiadni. Nem hiszszük ugyan, hogy a javaslat ily alakban törvényerőre lépjen, mert Gambetta sokkal terjedelmesebb és gyökeresebb módon akar a munkásokról gondoskodni , azonban bizonyítékul szolgál am, hogy a munká­sok segélyezésének eszméje mindinkább ter­jed és maholnap nálunk is napirendre kerülhet. — Azienda Assicuratrice. A P. Ll. után általunk is közölt azon hir, mely­­szerint a román kormány megvonta volna a nevezett társulattól a működtetési engedélyt, alaptalan; az illető rendszabály nem az Azienda Assicuratrice-re vonatkozott, hanem egy más társulatra. Illető közleményünk egyéb­iránt, mint a szerkezetből is kitűnik, még teg­napi lapunkba volt szánva, de abból kimaradt: tegnapra már maga a Lloyd megcáfolta az általa hozott hírt s kimaradt közleményünk a mai számba csak tévedésből jött bele. " — A­u­s­z­t­r­i­a-M­a­g­y­a­r­o­r­s­z­á­g ne­mes­fém­forgalma, statisztikai adatok szerint, a­z. év első kilenc havában következő volt : " ezüst pénz 2.208,882 160,056 1.671,462 13.257,738 22.978,131 2.072,894 19.353,967 16.982,274 E szerint a nemes fém- és pénzbehozatal 20 millióval haladja túl a kivitelt. 1881. 1880. bevitel kivitel bevitel kivitel osztr. ért. Irtokban arany ........ 730,800 1,150 95,200 77,050 török-arany 4,800 4,800 12,400 78,600 arany pénz 10 616,200 1.766,100 15.668,800 2.266,350 ezüst ........ 9.415,224 99,708 1.900,080 1.094,856 hulladék ezüst 2,225 41,080 6,025 207,680 A „Szeg. Híradó“ eredeti táviratai. (Magy. táv. iroda.) Budapest, dec. 2. A képviselőház zárszámadási bizottsága az 1880. évi zárszá­madás egyes tételeit megvizsgálás végett tagjai közt szétosztotta. A pénzügyi biz. tárgyalta a közokt. minisztérium költségvetését és a köz­­igazg. biz. tárgyalta részletesen a megyék ház­tartásáról szóló tvjavaslatot. Budapest, dec. 2. A keresk. miniszter mai rendelettel marhavész-mentesnek nyilvání­totta Magyarországot. Konstantinápoly, dec. 2. A porta elrendelte a­ szalonikai és sangm­ai postahivata­lok bezárását. London, dec. 2. Irlandban a helyzet mindinkább roszabb; a gyilkosságok és gyújto­gatások szaporodnak. Limerick grófságból 300 bérlő kiuttasittatott. Bagusa, dec. 2. A krivosciaiak Jovano­­vics küldöttjét, ki megadásra szólította föl őket, nyugodtan hagyták menni ; válasz még nem érkezett Cattaróba. Cattaró, dec. 2. Jovanovics tábornok Jupában az erődöket megrakta katonasággal és tüzérséggel és Grajvo és Krivoscie közt a határ elzárása végett Thommel ezredessel ér­tekezett. Budapest, dec. 2. A függetlenségi párt mai értekezletén nem fogadta el az indemnytit és a Szerbiával kötött szerződésről szóló törv.­­javaslatot. Felelős szerkesztő: Stagy Sándor. Hivatalos árfolyamok a budapesti áru- és érték­tőzsdén. A Tisza vízállása. Szeged, dec. 2. este, 6 ó. 11' 6" 6"" 3.65 m. Szeged, dec. 3- regg. 6 ó. 11' 11" 0'" 3.77 m. Budapest, 1881. évi december 2-án. Magyar­ arany­járadék 6°/C......................................119.50 Magyar aranyjáradék 4°/c........................................90.35 Magyar papírjáradék 5°/C.............................................90.40 Magyar vasúti kölcsön...........................................133.50 Magyar keleti vasúti államkötv.,­­ kibocsátás . 91.50 Magyar keleti vasúti államkötv., II. kibocsátás . 109.25 Magyar keleti vasúti államkötv., III. kibocsátás . 97.50 Magyar földtehermentesítési kötvény.........................99.50 Magyar földtehermentesítési kötvény záradékkal . 98.75 Temes­bánáti földtehermentesitési kötvény . . . 98.50 Temes­bánáti földtehermentesitési kötv. záradékkal 97.50 Erdélyi földtehermentesitési kötvény . . . . . 99.— Horvát-szlavon földtehermentesitési kötvény . . ..— Magyar szőllődézsma-váltsági kötvény .... 97.— Magyar nyeremény-sorjegy-kölcsön..............127.— Túruszabályozási és szegedi sorsjegy . . . . . 113.— Osztrák járadék papírban . . 77.25 Osztrák járadék ezüstben....................................78.— Osztrák járadék aranyban...................................94 — 1880-iki államsorsjegyek..................................183.50 Osztrák-magyar bankrészvény....................... 840— Magyar hitelbank-részvény ................................361.— Osztrák hitelintézet-részvény................................... 363.90 Ezüst.......................................................................—•— Cs. és kir. arany...................................................5.57 20 frankos arany (napoleond’or) . .... 9.30 Német birodalmi márka...................................58.05 London (3 havi váltókért)..........................................118.60

Next