Szegedi Híradó, 1881. július-december (23. évfolyam, 147-298. szám)

1881-09-11 / 206. szám

Huszonharmadik évfolyam 1 881 206 ik szám. Vasárnap, szeptember 11-én. Megjelen: az ünnep utáni napokat kivéve mindennap. Előfizetési föltételeit: Szegeden házhozh­ordással és vidékre postán. Egész évre . . . 15 frt —­kr. Félévre .... 7 „ 50 „ Évnegyedre . . 3 „ 75 „ Egy hóra ... 1 „ 25 „ EitSzetének legcélszerűbben posta­utalvány utján eszközölhetők. POLITIKAI és VEGYESTARTALMU NAPILAP, Szerkesztőségi iroda: hol e lap szellemi részét illető ügyekben értekezhetni, Klauzál tér 209. sz. a. az udvarban balra. Egyes szám ára, © 3sz_ Hirdetések dijai: A héthasábos petitsor vagy annak teréért egyszeri hirdetésnél 6 kr. kétszerinél 5 kr., többszörinél 4 kr és minden beiktatásnál 30 kr. kincs­tári illeték fizetendő. A bizonyítékul kívánandó lapok és a nyugtabélyeg külön fizetendők A „Nyilttér“ ben a négyhasábos petitsor iktatási dija 15 kr. Hirdetések fölvétetnek a fővárosi és a külföldi nagyobb hirdetés­irodákban is.­­ Kiadóhivatal: Bürger Gusztáv könyv- és kőnyomdája, könyvkötészete, papírraktára, hova az előfizetési pénzek és hirdetések küldendők. A „Társadalmi kör“-ről. Örömmel olvastam e lapok hasáb­jain a „Szellemi rekonstrukció érdeké­ben“ írott, cikkeket; nem kételkedtem, hogy a hiányok kimutatása után a cikk­író határozott, javaslattal fog föllépni a teendőkre vagy legalább azok egy ré­szére vonatkozólag. És íme, a befejező közlemény tanúsítja, hogy föltevésem nem volt alaptalan, mert itt van­­ a társadalmi körre vonatkozó javaslat. A javaslat lényegét alig lehetne kifo­gásolni; a szervezet is meglehetősen ki van fejtve , de az, hogy a cikkíró még­sem akar „valami új, formális egyesületet indítványoz­­n­i“, azt hiszem, csak szerénységére ve­zethető vissza, nehogy annak a gyanú­nak adjon alapot, mintha ő annak va­lami fő-fő­tisztviselője óhajtana lenni. Nos tehát én, a­kihez e tekintetben a gyanúnak még árnyéka sem férhet, nem kételkedem határozottan állítani, hogy az új életre ébredett Szegednek igen­is van szüksége egy formálisan szervezett egyesületre és épen ezért ja­vaslom : alakítson Szeged ér­telmisége egy irodalmi, művészeti és társadalmi kört, vagy röviden : társa­s­k­ört; a cím igaz, hogy nem közömbös dolog, de végre is a szervezet és a te­vékeny vezetés, a tagok kifej­tett munkássága az, a­mi az alakítandó egyesületnek lelkét fogja képezni. Hogy miért volna szükséges egy formálisan alakítandó egyesület? erre a kérdésre a következőket válaszolha­tom. A­hol nincs szervezett vezetés, a­hol tehát nincs a teendők sora fölosztva és megállapítva : ott rendes munkálko­dást várni nem lehet; míg a­hol egy kézben a teendők szálai összefutnak, ott van úgy tevékenység mint az elő­mutatható eredmény fölött világos át­tekintés ; ott tehát a hiányokon tapin­tatos módon könnyen fog segíthetni az értelmes buzgóság. A szervezet belső megala­kulás, — a külső megalakulást az alkalmas helyiség teszi; e nélkül nem képzelhetni társas­ közt, a­mely szellemi eszközök fölött kíván rendelkezni. Nem mondom, hogy nagy­szerű, fényes helyiségre van szükség, de minden társulat magához mért he­lyiséget törekszik magának teremteni, mert azzal önmagát becsüli meg; a nemzet is csak önmagát becsülte meg, midőn tudományos akadémiájának palo­tát épített. Ez a formára vonatkozólag. Javaslatom cikkíró közleményei alap­ján irodalmi és művészeti társa­s­k­ört ajánl, mert az ilyen címnek megfelelően szervezett egyesület mind keretébe foglalhatja, a­mi a szel­lemi tevékenység mezején föllel­hető és teremthető. Magában foglalja az irodalmi önálló tevékenységet úgy mint az iro­dalomnak ismertető és terjesztő közvetí­tését ; nem zárja ki a művészetet sem, nem a művészetnek bármelyik fő- vagy mellékágát; az ilyen művészeti körben ép úgy értekezhetni az építészetről, fes­tészetről, a táncról, a zenéről, mint a­hogy be is lehet azokat művekben mu­tatni ; és különösen a zene, ének és szavalat volna az, a­mi a höl­gyek buzgó közreműködésének tárgyat és alapot szolgáltatna, azonkívül, hogy koronként a nőipar termékeit is bemu­tathatnák. Hogy pedig a formálisan megala­kult társaság magát a társasélet magasabb színvonalára emelné, az a szervezetből és a dolog természetéből önkényt következik. Mindenki szívesen jelennék meg egy oly körben, a­hol üdülést, gyönyört és lelkesedést kereső szellemének táplálékot nyújtanának : az irodalom, művészet, társas tevékenység és érintkezés. Szeged értelmi tőkéjét, szellemi tar­talmát ilyen formálisan szervezett egye­sülettel szépen lehetne föltüntetni. Most, úgy lehet, sok érdemes tehetség tesped ; ösztönzés és elismerés híjában nem érzi magát tevékenységre indítva ; míg ha tevékenysége egy társaskörben szívesen üdvözölve és buzdítva táplálékot nyerne és lelkesedésre indíttatnék , meglepő ered­ményeket mutatna föl. Tapasztalásból tudom, hogy a szép tehetség a magány­­ban és kisebb társaskörökben el van temetve, mintegy a véka alá rejtve, hol­ott egy nagyobb, egy nyilvános körben jobban fejlődhetnék és többeknek is sze­rezhetne élvezetet. Mindenesetre hasznos és üdvös a szellemi erőknek célt tűzni ki és mun­kásságuk kifejtésére alkalmat adni, mert az erő csak a munkásság által nyilat­­kozhatik igazán és sokszor maga az al­kalom buzdítja a tehetséget a kellő eszközök megragadására. Eszközök és alkalom hiányában pedig az erő szár­ny­aszegett sas és nappal világító, bete­gen, halványan világitó gyertya. Szeged szép lelkű hölgyei — meg vagyok győ­ződve — az ilyen társaskörnek nemcsak kiváló díszt, hanem kiváló értéket is kölcsönöznének s elismerésökkel, a mi a tevékenységnek és érdemnek nyújtható, ama szellemi kisvilágnak fejlődését s leg­szebb virágzását idéznék elő ; Szegedre egy új kor ragyogó hajnalát derítenék. Az eszmék sehol sem fejlődhetnek annyira, mint egy társaskörben, a­hol eszme eszmével érintkezvén, az újabb eszmék keletkezésére vezetne. Az első egyesület, mely a szellemi tevékenységet megindítaná, idővel másik, más tárgyú és irányú egyesület teremtésére indít­hatna ; s mint alkonyatkor az égen csil­lag csilaga után bukkan elő s a ragyogó világok egész serege mosolyog a föld fiára , úgy tűnnének föl Szegeden a szellemi tehetségek s oly ragyogó lenne az alföld legmagyarabb, legmunkásabb városa fölött a magyar ég ! Erődi Dániel. Szeged, szept. 10. — A Göczel-ügy. Ez a legújabb „ka­­tona-stikli“, a mely botrányosság tekintetében s politikai szempontból fölülmúl minden eddi­­git. A dolog nem mai keletű, de csak most ért véget a katonai bíróságok körében s most került nyilvánosságra. Az ügyet pár nap óta szellőztetik a szélsőbaloldali lapok s utánuk most már az egész sajtó. Mai lapunkban még azért nem vettünk róla tudomást, mert a szélső­balold­­l­apoknak az ilyen ügyekben való túl­zásait már megszoktuk s szerettük hinni, hogy az előadásban most is ily túlzás szerepel, most már azonban úgy látszik, hogy ez a leg­újabb affaire egész botrányosságában úgy áll, a­mint előadva volt. Az eset röviden ez : Még június havában történt, hogy a buda­­vizivárosi Koffer-féle vendéglőben több tiszt együtt ebédelt. A társaság egyik tagja, Lendl műszaki kapitány, beszélgetés közben politikára vitte át a társalgást s azon kérdést intézte Czeczel István szepességi születésű műszak hadnagyhoz, „várjon lövetne-e, ha a magyar alkotmány ellen kellene küzdenie, a magyarokra?“ A kapitány e kérdésére a had­­nagy eleintén azt válaszolta, hogy ilyesmi lehe­tetlenség, mert ő felsége megesküdött a ma­gyar alkotmányra. „Politikai eskü nem köte­­lez“, mondá a kapitány s ezt a botor állítását törekedett bizonyítgatni. „Ha ez állna, akkor engem sem kötelezne esküm“, válaszolt a had­nagy. A kapitány azonban kérdésére feleletet követelt a hadnagytól s ez akkor kimondta egyenesen azt a választ, hogy: nem! A kapi­­tány erre följelenté a hadnagyot. A hadbiró­­ság, az „enyhítő körülmények tekintetbe­ véte­­lével“, fölmenté őt, de ezzel a dolog még nem ért véget, mert az ügyet a XXXI. hadosztály becsületbírósága elé utasították, a­mely Gröczeit „esküfelejtő nyilatkozatai“ miatt tiszti rang­jától megfosztotta. Erre Gr­ö­c­z­e­i, a­ki már a vendéglői jelenetkor provokálta volt, újra párbajra hívta ki a kapitányt, a­kiről azt mond­ják, hogy a magyaroknak megátalkodott ellen­sége ; — a kapitány azonban — a becsület­­bíróság ítéletét hozva ürügyül — ezt a kihí­vást nem fogadta el, mire Göczel őt a nyilvá­nosság terén rágalmazónak és gyává­nak nevezte. A csúf eset roppant izgatottságot keltett a fővárosban s kínos lehangoltságot katonatiszti körökben. Hogy mi lesz a vége, majd meg­látjuk. A „Függ.“ legkésőbbi tudósítása ez­­ ügyben az, hogy Lendl kapitány megkapta az áthelyezési parancsot. Ez azonban nem elég az üdvösségre s reméljük, valósulni fog az a másik hír is, hogy a Ritter kapitány urat vizsgálat alá veszik s érdeme szerint elbán­nak vele.­­ A horvátok legközelebbi magatar­tásáról egy bécsi lap többféle híreket közöl. Ezek szerint a magyar országgyűlésen levő horvát képviselők megunták a Tisza-kormány támogatását s azzal fenyegetőznek, hogy a mér­sékelt ellenzékhez csatlakoznak. Ismerjük ezt a horvát nótát, jegyzi meg erre a „P. X.“ A fiumei kérdés van a napirenden s a horvátok engedményeket akarnak a Tisza-kormánytól kicsikarni, ezért fenyegetőznek s ha az árt megkapták, szavazni fognak a kormánynyal, akár a parancsolat. Reméljük azonban, hogy ez untig ismert horvát ármány ezúttal nem fog. A Tisza-kormány, melynek amúgy is nagy többsége van, nélkülözheti a horvátok szava­zatát; a­mi pedig a magyar ellenzéki pártokat illeti, ezeknek bizony nem jut eszükbe, hogy támogassák a horvátoknak magyarellenes poli­tikáját. A fiumei ügy a legközelebbi ország­­gyűlésen rendeztetni fog . Fiume végleg Magyar­­országhoz csatoltatik, akárhogy szavazzanak is a horvátok.­­ Az orosz forradalmi lap leg­újabb számának vezércikke, mint a Times közli, a többi között a következőket tartalmazza. „A jelenlegi kormányzat azzal vette kez­detét, hogy elítélte s kivégeztette a mi drága társainkat; egyik közöttük, Perovszka Zsófia, az első nő volt, kit Oroszországban fölakasz­tottak. Ezt mi sohasem feledjük el. Az orosz diplomácia ugyanazon utat követi, mint a kor­mányzat otthon. Első tette az volt, hogy meg akarta ingatni a menedékjogot, a­mit csak Németország fogadott tetszéssel. Végül a sze­rencsétlen Bulgária egész teljében megérezte az orosz adminisztráció áldásait s áldozatául esett a jelenlegi cár stupiditásának. A­mint ez trónra lépett, eltörté a bolgár szabadságot s behozatta oda a német régimet, Bismarck dicső­ségére s Ausztria megelégedésére. Ez idióta politika mellett a berlini szer­ződés is valóságos jótéteménynek látszik. Da­­mokles kardja függ III. Sándor trónja s kor­mányzata fölött s ez legközelebb le fog hul­lani. A márc. 13-iki esemény új irányt adott az orosz nép szellemének. Ez megkezdi érteni a cárizmus fikcióját. Oroszország a legutóbbi 4 év alatt többet szenvedett, mint más népek fél század alatt. A forradalmi propaganda szervezete örvendetesen előhalad s közel van ahoz, hogy megadja a cárnak és kormányza­tának a kegyelemdöfést. Ősök és unokák! (T.) A függetlenségi párt azzal biztatja magát, hogy „ha bár mi nem veszszük is hasz­nát a jelen küzdelemnek, majd hasznát veszik fiaink és unokáink“, sat. Hanem mikor azt mondja a kormány, hogy : teremtettünk fiaink és unokáink számára elkerülhetetlen hasznos intézményeket, teremtettünk közlekedést, sőt­, hát gyarapítsuk az országot folytonosan, hogy pedi­g fiaink és unokáink számára tiszta örök­séget hagyjunk, hát fizessük ki a deficitet­,­ akkor a függetlenség ellátja a száját s a sze­meit ököllel törülve kiabálja, hogy : A nagy adó! Igen ám, de a nagy adó! Pedig hát, lássa a tisztelt függetlenség: ez a reális politika, így szoktak szerezni fiúnak, unokának, nem pedig úgy, hogy fogjuk a tet­szetősebb végét és ne azt cselekedjük, a­mit nekünk a jelen követelménye parancsol, hanem végezzük el fiaink és unokáink dolgát, ezt a mi dolgunkat meg hagyjuk az ő nyakukra. Küzdjünk most a függetlenségért, a­minek egy félszázad múlva megjön majd az ideje, mikor aztán fiaink nagyon könnyen kiküzdhetnek, mert akkorra maga a kor fogja azt megérlelni, hanem a nem tatarozott, agyonterhelt független haza majd a nyakukra roskad! Persze, hogy könnyebb vége a dolognak, befogatni és négy lovon függetlenkedni, mint a tücsök, függetlenségi nótákat dalolni és a hangyát kinevetni vagy összeszidni, hanem az a fiú meg az az unoka, a­kiért most olyan nagyon akar küzdeni a függetlenség, hihetőleg jobban jár, ha nem a tücskök, hanem a hangyák vezetik ma az ország do­gát. Sohase avatkozzál te, édes barátom, fiaid meg unokáid dolgába s ne akarj a jövőért úgy küzdeni, hogy a jelent könnyen élhesd keresz­tül, hanem tedd, a mit neked jelen kötelmeid parancsolnak s a helyett, hogy egy jövő élet képzelődéseivel töltenéd az idődet, használd föl azt a jelen kor cselekvéseinek terén, mert az idő a legdrágább kincs, a­mit te, a helyett, hogy tőkésíteni akarnál, hát elpazarolsz a jövő reményeinek cifra ruhájára. Minek akarsz te most a te fiadnak vagy unokádnak kabátot, viganót szabatni, a melyet majd 50 avagy száz év múlva hordjon és efféle dolgokra pazarolni erődet, idődet ? Hát tudod te, hogy egy félszázad múlva milyen lesz a divat s milyen lesz a te fiadnak vagy unokád­nak az ízlése ? Inkább rakd félre azt a pénzt, édes barátom, fektesd hasznos dolgokba, milye­­ket a jelen mutat ki számodra, tartsd rendben a birtokot és az épületeket, törleszd a tartozást, ez a te dolgod és ne akard te e helyett azt a dolgot végezni, a­mely fiaidra és unokáidra várakozik. Lássátok, a mai világban minden reális ember úgy gondolkozik már, hogy munkájának hasznát vegye, s az idejét bizony sen­ki sem pazarolja szivesen oly munkákra, a melynek haszna még csak a messze jövőben van és nem bizonyos ; mert azzal magát nem gyara­pítja s hogy utódját gyarapitja-e, azt sem tudja. Ne hagyj te utódodnak örökségbe húsz­ezer forintos port, a melyet meg is nyerhet, nem is, hagyj inkább tíz­ezer forint készpénzt és nagyobb hasznát fogja venni. És hogy a szélsőbal értelmesebb része így kezd gondolkozni, mutatja, hogy koránt­sem az már a szélsőbal, a­mi eddig volt, hiszen a régi balközép szélsőbb bal volt a mos­tani szélsőbalnál. Nem is a szélsőbali nézet nyer követőkben akkor, mikor ez a párt ter­jed, ezzel ne ám­ítsa magát senki , hanem a szélsőbal szelídül oda, hogy közte s a többi párt közt innét­ tova már alig-alig marad kü­lönbség. 48 ? Personal unió ? Közjogi kérdés ? Ma már csak azért emlegeti ezt a szélbal értelme­sebb része, hogy legyen mézes madzag a gyön­gébbek számára, meg hogy a párt létjogát ezzel igazolja ; de hogy attól az elvtől ma is beléphetnének a kormányba s olyan szépen elközös ügyeskednének, mint akárki más, arra rá mernék tenni a fejünket. De hiszen nem is lehet az másképen. Nincs már olyan tanult és okos ember Magyar­­országon, a­ki be ne látná, hogy a­mi köte­lességet a szélsőbal magáénak vall, az tulaj­donképen nem a mai nemzedék kötelessége. A mai nemzedék kötelessége nem az, hogy a jövő nemzedék számára csináljon politikát s a mai körülményekhez szabja a jövő teendőjét, hanem az , hogy a jövő nemzedék számára egy minés

Next