Szegedi Híradó, 1881. július-december (23. évfolyam, 147-298. szám)
1881-09-11 / 206. szám
Huszonharmadik évfolyam 1 881 206 ik szám. Vasárnap, szeptember 11-én. Megjelen: az ünnep utáni napokat kivéve mindennap. Előfizetési föltételeit: Szegeden házhozhordással és vidékre postán. Egész évre . . . 15 frt —kr. Félévre .... 7 „ 50 „ Évnegyedre . . 3 „ 75 „ Egy hóra ... 1 „ 25 „ EitSzetének legcélszerűbben postautalvány utján eszközölhetők. POLITIKAI és VEGYESTARTALMU NAPILAP, Szerkesztőségi iroda: hol e lap szellemi részét illető ügyekben értekezhetni, Klauzál tér 209. sz. a. az udvarban balra. Egyes szám ára, © 3sz_ Hirdetések dijai: A héthasábos petitsor vagy annak teréért egyszeri hirdetésnél 6 kr. kétszerinél 5 kr., többszörinél 4 kr és minden beiktatásnál 30 kr. kincstári illeték fizetendő. A bizonyítékul kívánandó lapok és a nyugtabélyeg külön fizetendők A „Nyilttér“ ben a négyhasábos petitsor iktatási dija 15 kr. Hirdetések fölvétetnek a fővárosi és a külföldi nagyobb hirdetésirodákban is. Kiadóhivatal: Bürger Gusztáv könyv- és kőnyomdája, könyvkötészete, papírraktára, hova az előfizetési pénzek és hirdetések küldendők. A „Társadalmi kör“-ről. Örömmel olvastam e lapok hasábjain a „Szellemi rekonstrukció érdekében“ írott, cikkeket; nem kételkedtem, hogy a hiányok kimutatása után a cikkíró határozott, javaslattal fog föllépni a teendőkre vagy legalább azok egy részére vonatkozólag. És íme, a befejező közlemény tanúsítja, hogy föltevésem nem volt alaptalan, mert itt van a társadalmi körre vonatkozó javaslat. A javaslat lényegét alig lehetne kifogásolni; a szervezet is meglehetősen ki van fejtve , de az, hogy a cikkíró mégsem akar „valami új, formális egyesületet indítványozni“, azt hiszem, csak szerénységére vezethető vissza, nehogy annak a gyanúnak adjon alapot, mintha ő annak valami fő-főtisztviselője óhajtana lenni. Nos tehát én, akihez e tekintetben a gyanúnak még árnyéka sem férhet, nem kételkedem határozottan állítani, hogy az új életre ébredett Szegednek igenis van szüksége egy formálisan szervezett egyesületre és épen ezért javaslom : alakítson Szeged értelmisége egy irodalmi, művészeti és társadalmi kört, vagy röviden : társaskört; a cím igaz, hogy nem közömbös dolog, de végre is a szervezet és a tevékeny vezetés, a tagok kifejtett munkássága az, ami az alakítandó egyesületnek lelkét fogja képezni. Hogy miért volna szükséges egy formálisan alakítandó egyesület? erre a kérdésre a következőket válaszolhatom. Ahol nincs szervezett vezetés, ahol tehát nincs a teendők sora fölosztva és megállapítva : ott rendes munkálkodást várni nem lehet; míg ahol egy kézben a teendők szálai összefutnak, ott van úgy tevékenység mint az előmutatható eredmény fölött világos áttekintés ; ott tehát a hiányokon tapintatos módon könnyen fog segíthetni az értelmes buzgóság. A szervezet belső megalakulás, — a külső megalakulást az alkalmas helyiség teszi; e nélkül nem képzelhetni társas közt, amely szellemi eszközök fölött kíván rendelkezni. Nem mondom, hogy nagyszerű, fényes helyiségre van szükség, de minden társulat magához mért helyiséget törekszik magának teremteni, mert azzal önmagát becsüli meg; a nemzet is csak önmagát becsülte meg, midőn tudományos akadémiájának palotát épített. Ez a formára vonatkozólag. Javaslatom cikkíró közleményei alapján irodalmi és művészeti társaskört ajánl, mert az ilyen címnek megfelelően szervezett egyesület mind keretébe foglalhatja, ami a szellemi tevékenység mezején föllelhető és teremthető. Magában foglalja az irodalmi önálló tevékenységet úgy mint az irodalomnak ismertető és terjesztő közvetítését ; nem zárja ki a művészetet sem, nem a művészetnek bármelyik fő- vagy mellékágát; az ilyen művészeti körben ép úgy értekezhetni az építészetről, festészetről, a táncról, a zenéről, mint ahogy be is lehet azokat művekben mutatni ; és különösen a zene, ének és szavalat volna az, ami a hölgyek buzgó közreműködésének tárgyat és alapot szolgáltatna, azonkívül, hogy koronként a nőipar termékeit is bemutathatnák. Hogy pedig a formálisan megalakult társaság magát a társasélet magasabb színvonalára emelné, az a szervezetből és a dolog természetéből önkényt következik. Mindenki szívesen jelennék meg egy oly körben, ahol üdülést, gyönyört és lelkesedést kereső szellemének táplálékot nyújtanának : az irodalom, művészet, társas tevékenység és érintkezés. Szeged értelmi tőkéjét, szellemi tartalmát ilyen formálisan szervezett egyesülettel szépen lehetne föltüntetni. Most, úgy lehet, sok érdemes tehetség tesped ; ösztönzés és elismerés híjában nem érzi magát tevékenységre indítva ; míg ha tevékenysége egy társaskörben szívesen üdvözölve és buzdítva táplálékot nyerne és lelkesedésre indíttatnék , meglepő eredményeket mutatna föl. Tapasztalásból tudom, hogy a szép tehetség a magányban és kisebb társaskörökben el van temetve, mintegy a véka alá rejtve, holott egy nagyobb, egy nyilvános körben jobban fejlődhetnék és többeknek is szerezhetne élvezetet. Mindenesetre hasznos és üdvös a szellemi erőknek célt tűzni ki és munkásságuk kifejtésére alkalmat adni, mert az erő csak a munkásság által nyilatkozhatik igazán és sokszor maga az alkalom buzdítja a tehetséget a kellő eszközök megragadására. Eszközök és alkalom hiányában pedig az erő szárnyaszegett sas és nappal világító, betegen, halványan világitó gyertya. Szeged szép lelkű hölgyei — meg vagyok győződve — az ilyen társaskörnek nemcsak kiváló díszt, hanem kiváló értéket is kölcsönöznének s elismerésökkel, a mi a tevékenységnek és érdemnek nyújtható, ama szellemi kisvilágnak fejlődését s legszebb virágzását idéznék elő ; Szegedre egy új kor ragyogó hajnalát derítenék. Az eszmék sehol sem fejlődhetnek annyira, mint egy társaskörben, ahol eszme eszmével érintkezvén, az újabb eszmék keletkezésére vezetne. Az első egyesület, mely a szellemi tevékenységet megindítaná, idővel másik, más tárgyú és irányú egyesület teremtésére indíthatna ; s mint alkonyatkor az égen csillag csilaga után bukkan elő s a ragyogó világok egész serege mosolyog a föld fiára , úgy tűnnének föl Szegeden a szellemi tehetségek s oly ragyogó lenne az alföld legmagyarabb, legmunkásabb városa fölött a magyar ég ! Erődi Dániel. Szeged, szept. 10. — A Göczel-ügy. Ez a legújabb „katona-stikli“, a mely botrányosság tekintetében s politikai szempontból fölülmúl minden eddigit. A dolog nem mai keletű, de csak most ért véget a katonai bíróságok körében s most került nyilvánosságra. Az ügyet pár nap óta szellőztetik a szélsőbaloldali lapok s utánuk most már az egész sajtó. Mai lapunkban még azért nem vettünk róla tudomást, mert a szélsőbaloldlapoknak az ilyen ügyekben való túlzásait már megszoktuk s szerettük hinni, hogy az előadásban most is ily túlzás szerepel, most már azonban úgy látszik, hogy ez a legújabb affaire egész botrányosságában úgy áll, amint előadva volt. Az eset röviden ez : Még június havában történt, hogy a budavizivárosi Koffer-féle vendéglőben több tiszt együtt ebédelt. A társaság egyik tagja, Lendl műszaki kapitány, beszélgetés közben politikára vitte át a társalgást s azon kérdést intézte Czeczel István szepességi születésű műszak hadnagyhoz, „várjon lövetne-e, ha a magyar alkotmány ellen kellene küzdenie, a magyarokra?“ A kapitány e kérdésére a hadnagy eleintén azt válaszolta, hogy ilyesmi lehetetlenség, mert ő felsége megesküdött a magyar alkotmányra. „Politikai eskü nem kötelez“, mondá a kapitány s ezt a botor állítását törekedett bizonyítgatni. „Ha ez állna, akkor engem sem kötelezne esküm“, válaszolt a hadnagy. A kapitány azonban kérdésére feleletet követelt a hadnagytól s ez akkor kimondta egyenesen azt a választ, hogy: nem! A kapitány erre följelenté a hadnagyot. A hadbiróság, az „enyhítő körülmények tekintetbe vételével“, fölmenté őt, de ezzel a dolog még nem ért véget, mert az ügyet a XXXI. hadosztály becsületbírósága elé utasították, amely Gröczeit „esküfelejtő nyilatkozatai“ miatt tiszti rangjától megfosztotta. Erre Gröczei, aki már a vendéglői jelenetkor provokálta volt, újra párbajra hívta ki a kapitányt, akiről azt mondják, hogy a magyaroknak megátalkodott ellensége ; — a kapitány azonban — a becsületbíróság ítéletét hozva ürügyül — ezt a kihívást nem fogadta el, mire Göczel őt a nyilvánosság terén rágalmazónak és gyávának nevezte. A csúf eset roppant izgatottságot keltett a fővárosban s kínos lehangoltságot katonatiszti körökben. Hogy mi lesz a vége, majd meglátjuk. A „Függ.“ legkésőbbi tudósítása ez ügyben az, hogy Lendl kapitány megkapta az áthelyezési parancsot. Ez azonban nem elég az üdvösségre s reméljük, valósulni fog az a másik hír is, hogy a Ritter kapitány urat vizsgálat alá veszik s érdeme szerint elbánnak vele. A horvátok legközelebbi magatartásáról egy bécsi lap többféle híreket közöl. Ezek szerint a magyar országgyűlésen levő horvát képviselők megunták a Tisza-kormány támogatását s azzal fenyegetőznek, hogy a mérsékelt ellenzékhez csatlakoznak. Ismerjük ezt a horvát nótát, jegyzi meg erre a „P. X.“ A fiumei kérdés van a napirenden s a horvátok engedményeket akarnak a Tisza-kormánytól kicsikarni, ezért fenyegetőznek s ha az árt megkapták, szavazni fognak a kormánynyal, akár a parancsolat. Reméljük azonban, hogy ez untig ismert horvát ármány ezúttal nem fog. A Tisza-kormány, melynek amúgy is nagy többsége van, nélkülözheti a horvátok szavazatát; ami pedig a magyar ellenzéki pártokat illeti, ezeknek bizony nem jut eszükbe, hogy támogassák a horvátoknak magyarellenes politikáját. A fiumei ügy a legközelebbi országgyűlésen rendeztetni fog . Fiume végleg Magyarországhoz csatoltatik, akárhogy szavazzanak is a horvátok. Az orosz forradalmi lap legújabb számának vezércikke, mint a Times közli, a többi között a következőket tartalmazza. „A jelenlegi kormányzat azzal vette kezdetét, hogy elítélte s kivégeztette a mi drága társainkat; egyik közöttük, Perovszka Zsófia, az első nő volt, kit Oroszországban fölakasztottak. Ezt mi sohasem feledjük el. Az orosz diplomácia ugyanazon utat követi, mint a kormányzat otthon. Első tette az volt, hogy meg akarta ingatni a menedékjogot, amit csak Németország fogadott tetszéssel. Végül a szerencsétlen Bulgária egész teljében megérezte az orosz adminisztráció áldásait s áldozatául esett a jelenlegi cár stupiditásának. Amint ez trónra lépett, eltörté a bolgár szabadságot s behozatta oda a német régimet, Bismarck dicsőségére s Ausztria megelégedésére. Ez idióta politika mellett a berlini szerződés is valóságos jótéteménynek látszik. Damokles kardja függ III. Sándor trónja s kormányzata fölött s ez legközelebb le fog hullani. A márc. 13-iki esemény új irányt adott az orosz nép szellemének. Ez megkezdi érteni a cárizmus fikcióját. Oroszország a legutóbbi 4 év alatt többet szenvedett, mint más népek fél század alatt. A forradalmi propaganda szervezete örvendetesen előhalad s közel van ahoz, hogy megadja a cárnak és kormányzatának a kegyelemdöfést. Ősök és unokák! (T.) A függetlenségi párt azzal biztatja magát, hogy „ha bár mi nem veszszük is hasznát a jelen küzdelemnek, majd hasznát veszik fiaink és unokáink“, sat. Hanem mikor azt mondja a kormány, hogy : teremtettünk fiaink és unokáink számára elkerülhetetlen hasznos intézményeket, teremtettünk közlekedést, sőt, hát gyarapítsuk az országot folytonosan, hogy pedig fiaink és unokáink számára tiszta örökséget hagyjunk, hát fizessük ki a deficitet, akkor a függetlenség ellátja a száját s a szemeit ököllel törülve kiabálja, hogy : A nagy adó! Igen ám, de a nagy adó! Pedig hát, lássa a tisztelt függetlenség: ez a reális politika, így szoktak szerezni fiúnak, unokának, nem pedig úgy, hogy fogjuk a tetszetősebb végét és ne azt cselekedjük, amit nekünk a jelen követelménye parancsol, hanem végezzük el fiaink és unokáink dolgát, ezt a mi dolgunkat meg hagyjuk az ő nyakukra. Küzdjünk most a függetlenségért, aminek egy félszázad múlva megjön majd az ideje, mikor aztán fiaink nagyon könnyen kiküzdhetnek, mert akkorra maga a kor fogja azt megérlelni, hanem a nem tatarozott, agyonterhelt független haza majd a nyakukra roskad! Persze, hogy könnyebb vége a dolognak, befogatni és négy lovon függetlenkedni, mint a tücsök, függetlenségi nótákat dalolni és a hangyát kinevetni vagy összeszidni, hanem az a fiú meg az az unoka, akiért most olyan nagyon akar küzdeni a függetlenség, hihetőleg jobban jár, ha nem a tücskök, hanem a hangyák vezetik ma az ország dogát. Sohase avatkozzál te, édes barátom, fiaid meg unokáid dolgába s ne akarj a jövőért úgy küzdeni, hogy a jelent könnyen élhesd keresztül, hanem tedd, a mit neked jelen kötelmeid parancsolnak s a helyett, hogy egy jövő élet képzelődéseivel töltenéd az idődet, használd föl azt a jelen kor cselekvéseinek terén, mert az idő a legdrágább kincs, amit te, a helyett, hogy tőkésíteni akarnál, hát elpazarolsz a jövő reményeinek cifra ruhájára. Minek akarsz te most a te fiadnak vagy unokádnak kabátot, viganót szabatni, a melyet majd 50 avagy száz év múlva hordjon és efféle dolgokra pazarolni erődet, idődet ? Hát tudod te, hogy egy félszázad múlva milyen lesz a divat s milyen lesz a te fiadnak vagy unokádnak az ízlése ? Inkább rakd félre azt a pénzt, édes barátom, fektesd hasznos dolgokba, milyeket a jelen mutat ki számodra, tartsd rendben a birtokot és az épületeket, törleszd a tartozást, ez a te dolgod és ne akard te e helyett azt a dolgot végezni, amely fiaidra és unokáidra várakozik. Lássátok, a mai világban minden reális ember úgy gondolkozik már, hogy munkájának hasznát vegye, s az idejét bizony senki sem pazarolja szivesen oly munkákra, a melynek haszna még csak a messze jövőben van és nem bizonyos ; mert azzal magát nem gyarapítja s hogy utódját gyarapitja-e, azt sem tudja. Ne hagyj te utódodnak örökségbe húszezer forintos port, a melyet meg is nyerhet, nem is, hagyj inkább tízezer forint készpénzt és nagyobb hasznát fogja venni. És hogy a szélsőbal értelmesebb része így kezd gondolkozni, mutatja, hogy korántsem az már a szélsőbal, ami eddig volt, hiszen a régi balközép szélsőbb bal volt a mostani szélsőbalnál. Nem is a szélsőbali nézet nyer követőkben akkor, mikor ez a párt terjed, ezzel ne ámítsa magát senki , hanem a szélsőbal szelídül oda, hogy közte s a többi párt közt innét tova már alig-alig marad különbség. 48 ? Personal unió ? Közjogi kérdés ? Ma már csak azért emlegeti ezt a szélbal értelmesebb része, hogy legyen mézes madzag a gyöngébbek számára, meg hogy a párt létjogát ezzel igazolja ; de hogy attól az elvtől ma is beléphetnének a kormányba s olyan szépen elközös ügyeskednének, mint akárki más, arra rá mernék tenni a fejünket. De hiszen nem is lehet az másképen. Nincs már olyan tanult és okos ember Magyarországon, aki be ne látná, hogy ami kötelességet a szélsőbal magáénak vall, az tulajdonképen nem a mai nemzedék kötelessége. A mai nemzedék kötelessége nem az, hogy a jövő nemzedék számára csináljon politikát s a mai körülményekhez szabja a jövő teendőjét, hanem az , hogy a jövő nemzedék számára egy minés