Szegedi Híradó, 1891. április-június (33. évfolyam, 90-177. szám)

1891-04-08 / 96. szám

Szeged, 1891. XXXlll. évfolyam. 96. szám. Szerda, április 8. Előfizetési árak: Házhoz hordással vagy pos­tán küldve: Egész évre . 14 frt — kr. Félévre . .7 » — » Negyedévre 3 » 50 » Egy hóra . . 1 » 20 » Egyes szám ára 5 kr. Kiadóhivatal: Endrényi Testvérek könyv­­kereskedése Szegeden^ hová az előfizetések s a lap szétkül­désére vonatkozó fölszólam­­lások intézendők. ZEGEDI Híradó POLITIKAI NAPILAP Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után is. Szerkesztői iroda: Tisza Lajos-körút 73. sz. Reitzer-féle ház, földszint, hová a lap szellemi részét il­lető minden közlemény in­tézendő. Bérmentetlen levelek nem fo­gadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Hirdetéseket és nyílttéri közleménye­ket a kiadóhivatal mérsékelt áron vesz föl. A veszedelem hírei. Szeged, április 8. April hatodikának kritikus napja elmúlt anélkül, hogy Ferdinánd meg­szűnt volna Kelet-Rumélia kormány­zója lenni és hogy lejárt mandátumát akár Konstantinápolyból, akár pedig a nagyhatalmak részéről vissza köve­telték volna. Bulgária fejedelme ilykép jogszerű főkormányzója maradt a­­ csatolt rész­nek. » A­ kritikus nap e veszélytelen el­vonulásából azt kellene következtetni, hogy a bolgár gyilkos-fogdosás egy­szerű színjáték az európai diplomáczia előtt, amelyet figyelemmel és érdeklő­déssel néz ugyan , de az előadás me­netébe épp úgy nem fog beleszólni, mint ahogy minden modern páholy­bérlő csöndes nyugalommal hallgatja a Hekubáért rajongókat. Ez a csöndes nézgelődés és a nagy­hatalmak részéről az egymás kukkerezése nagyon is alkalmas volt annak a hitnek megerősödésére, hogy a legkevesebb okunk sincs külügyi zavaroktól tartani s ki-ki szánthat­­vethet, köthet üzleteket hosszabb ha­táridőre, itthon és a határokon túl, az aratásától senki és semmi nem fogja őket elszólítani. Most azonban, mintha valameny­­nyire zavaros előjelek mutatkoznának. Mintha az a lövés, mely Belcsovot Szófiában leterítette, csak előpostája lenne ama dörgedelemnek, amely rö­videsen zivataros forgatagként fog végig vonulni a szemhatáron. A tegnapi éj táviratai között egyik lap azt a hírt közli, hogy az összes vasutak igazgatói rendeletet kaptak a közös hadügyminisztériumtól: eskessék föl tisztviselőiket arra, hogy az esetleg kibocsátandó mozgósí­tási rendeletet a legszigorúbb titokban tartsák. Eiz ez olyanforma vészhír volna, amelytől szinte rémüldözhetnénk, ha ugyan Magyarország közjoga meg­engedne a közös hadügyminiszter­nek, ily csak ex abrupto kell r­e­nde­le­t­e­k­e­t intézhetni a magyar vasút­társaságok igazgatóihoz. A magyar vasúttársaságok ily kö­zös hatalomtól jövő rendeleteket vagy visszautasítanának, vagy egyszerűen ad acta tennének. Különösen, amikor ily rendelet kiadására imminens ve­szély fönn nem forog. A magyar állam területén csak a magyar parlament és a parlamentnek számolni köteles magyar honvédelmi miniszter rendelkezhetik. A közös had­ügyminisztérium csak a magyar hon­védelmi kormány útján. Ebből látható, hogy a részhírnek kevés alapja van, vagy éppen semmi alapja nincs. Nem ilyen természetűek ugyan, de kevésbbé aggasztók az orosz külpolitikában beállott új vál­tozásról és a hármas szövetség megújításának befejezéséről szóló táv­irati közlések. Az első hír azért nem aggasztó ránk nézve, mert a tőlünk távol eső nyugati orosz határ megerősítésével áll kapcsolatban s ily esetben egy bennünket is érintő keleti vagy déli orosz kitörés veszedelmétől nincs mit tartanunk. Mert bármily hatalmas legyen is Russia, egyszerre két világrészben való harczolás luxusát még­sem koc­­­káztathatja meg e méreg­drága időben. A hármas szövetség megújítása pedig, épp azért, mert ez természeté­nél fogva, a béke fönntartására irá­nyuló szövetség, egyáltalán nem ad jogot arra a következtetésre, hogy aggodalmak támasztása indokolt volna. Valahol bizonyára katonai póthi­telre s más kevéssé kellemes pénzügyi fakc­ióra van szükség, vagy valami nagyobb fajta közgazdasági kísérlete­zés eredményének biztosításához kívá­natos némi hírlapi veszedelem : ezek miatt röpítettek szárnyra a viharma­darak. Ily módon a legkisebb okunk sincs az aggodalomra. És a béke fönntartásában és ál­landóságában való reménységünk tel­jességét csak egy dolog ronthatja meg egy kissé. Nem más ez, mint a P. Lloydnak Berlinből vett követ­kező távirati hire . Jól informált körök­ben az a nézet vergődik fölszínre, hogy a nemzetközi helyzet komolyan kezd alakulni. De ez a távirati hir is amolyan tengeri kígyó, amely minden évszak­ban a megfelelő biablonos szavakkal megjelenik az európai sajtóban , s melyet ez időtájt csak a szófiai lövés megtörténte tehet komoly megfontolás tárgyává. Az új közoktatási tanács. A vallás- és köz­oktatásügyi miniszter az országos közoktatási tanács tagjaivá kinevezte : a) a vallás- és közoktatásügyi m. kir. mi­nisztérium részéről : dr. Berzeviczy Albert állam­titkárt, dr. Markusovszky Lajos, dr. Klamarik János, Szathmáry György miniszteri­ és Leövey Sándor, Lévay Ferencz osztálytanácsosokat; to­vábbá b) dr. Beöthy Zsolt tudomány-egyetemi nyilvános rendes tanárt, Berecz Antal felsőbb leányiskolai igazgatót, dr. Cherven Flóris kir. kath. fögymnasiumi rendes tanárt, dr. Csengeri János tanárképző-intézeti gyakorló fögymnásiumi rendes és egyetemi magántanárt, dr. Dollinger Gyula egyetemi magántanárt, dr. báró Eötvös Lóránt egyetemi nyilvános rendes tanárt s a M. Tud. Akadémia elnökét, dr. Erődi Bélát, a Fe­rencz József nevelő intézet kormányzóját, Fölser István műegyetemi nyilvános rendes tanárt, dr. Fraknói Vilmos czímz. püspököt, a M. Tud. Akadémia másodelnökét, Gyertyánffy István ál­lami tanítóképezdei igazgatót, Hegedűs Károly állami középipariskolai igazgatót, Hofer Károly állami reáliskolai igazgatót, dr. Hómann Ottó tankerületi kir. főigazgatót, dr. Kármán Mór tanárképző-intézeti gyakorló főgymnasiumi ren­des és egyetemi magántanárt, Keleti Gusztávot, a mintarajziskola és rajztanárképző-intézet igaz­gatóját, dr. Kiss Áron állami tanítóképezdei ta­nárt, Kozma Gyula polgári iskolai igazgatót, dr. Lutter Nándor tankerületi kir. főigazgatót, dr. Medveczky Frigyes egyetemi nyilvános rendes tanárt, Paszlavszky József állami reáliskolai ren­des tanárt, dr. Pauer Imre egyetemi nyilvános rendes tanárt, Péterffy Sándor állami tanítóké­pezdei tanárt, dr. Riedl Frigyes fővárosi főreális­­kolai rendes tanárt, dr. Szász Károly helv. hitv. ref. püspököt, Sebestyén Gyula áll. tanító­képez­­dei tanárt, dr. Szily Kálmán műegyetemi nyug. tanárt, a M. Tud. Akadémia főtitkárát, dr. Than Károly tud. egyetemi nyilv. rendes tanárt, Tóth József kir. tanfelügyelőt, Vajdafy Gusztáv községi­ elemi népiskolai igazgatót és dr. Verédy Károly kir. tanfelügyelőt. A kényszer-kultura. — Egy apa keservei. — Szeged igazán nagy város. Még a fur­csaságai is egészen nagyvárosiasak. Ezek közé tartozik például az ügy­buzgó egyleti hölgyek abbeli nemes versen­gése, hogy melyik szövetkezet tudja alapo­sabban megpumpolni a jámbor közönséget, a maga humánus,­ nemes czéljaira. Ki nem fogynak a millióféle lele­ményből. A nőegylet B­l­a­h­á­n­é­t ígért, Jó­kait hozott. A vörös­ kereszt nem hagyja magát s nagyszerű, soha nem látott, hallott szenzácziós spektákulumot tervez az «Egy vár történetével», melynek eredeti bubását kétségkívül lényegesen fokozza a szerző, egy eleven gróf személyes je­lenléte, akit egyúttal egy kicsit meg­pótju­­bilálnak. Gyönyörű szép dolog ez mind, valódi nagyvárosi konc­epczió, hanem egy kis hüb­­neve van. A hat hónapos szini szezon meglehe­tősen kiaknázza a közönség erszényének kulturális aranyerét. Már most jön egy csomó olyan ün­nepség, amelyen háromszoros helyárak mel­lett jelen lenni, kényszerítő társadalmi kö­telesség. Az is köztudomású dolog, hogy min­den szegedi művész-vállalkozásnak egyetlen egy közönsége van.

Next