Szegedi Híradó, 1891. július-szeptember (33. évfolyam, 178-257. szám)
1891-09-11 / 241. szám
verje nem csak magát, hanem apósát is, nyomorúságos összegekért ? A lelki emelkedettségnek világos hiánya ez. A nyárspolgár erények nem képesek ellentállani a pénzvágynak. Ide magasabb emócziók, dicsvágy, szóval valami zsenialitás szükséges. Ez nem volt meg sem a környezetben, sem magában Grévyben, aki úgyszólván teljességgel a környezet, amiben embere volt. Vele együtt költöztek ki az Elyséei palotából az apró erények, anélkül, hogy Carnotval, az óriási név középszerű örökösével a nagy tulajdonságok vonultak volna be az üres termekbe. Grévyvel eltűnt az olyannyira szükséges biztonsági mérsékelő fék a franczia köztársaság neki lódult gépezetével, megkezdődött a politikai erkölcstelenség szemérmetlen bacchanáliája, melynek előbb-utóbb áldozatul esik Európa békéje. Jura megye azon kicsiny falujába tért vissza az a hol szédítően ragyogó, hol szánalmasan elborult pálya, mely ugyancsak onnét indult ki. Grévy nem vált bukásakor a közönséges értelemben vett politikai halottá, csak csöndes ember lett, félreállott az útjából annak a rohanásnak, mely őt amúgy is összezúzta volna. Megbukott egy kis gödörben, mert nem volt igazi hivatása a nagy dolgok, korszakalkotó események élén állani. Most már igazán csöndes ember, aki még halála hírével sem okoz nagyobb mozgalmat, csak ép egy múló, gyorsan szétpattanó buborékot idéz föl a nap történetének zajló tengerszínén. Cáfolat. Amit már keddi számunkban megírtunk, most félhivatalos formában közli a Bud. Corr., jelentvén, hogy a minisztérium kebelében állítólag fölmerült egyenetlenségek és különféle fontos kinevezések tárgyában folyton megújuló koholmányokkal szemben legilletékesebb információ alapján állíthatjuk, hogy ezek összeségükben minden tényleges alapot nélkülöznek és egyáltalán nem lesznek hitel érdemlőkké azáltal, hogy gyakran variáltatnak és ismételtetnek. A kabinet kebelében nincsenek differencziák. Az igazságügyminiszternek legközelebbi utazása, melyet Bécsbe azért tett, hogy egy orvossal tanácskozzék, a legkevésbé sem szolgálhat bizonyítékul ezen bizonyos részről minden esetre fölötte óhajtott állításnak. Épp oly valótlanok a herczegprímás közeli kinevezésére vonatkozó összes jelentések. Erre nézve illetékes előterjesztés sem létetett és bármely névnek említése teljesen jogosulatlan», izgatottság és némi ijedtséggel az arczán, le és föl járva találtam. «Jó reggelt» után röviden azzal fogadott, hogy Meszeres Pista másolatot kér a múltkor kimondott és végrehajtott ítéletről. Hogy adjak — folytatá — midőn arról egy betű irás sincs. Kiküldöttem, hogy várjon. Mit tegyünk? — Nem baj az, — mondám — majd elintézem a panaszát. Ezután némi nyugalom hangján a szolgabiró kiadta a rendeletet, hogy ma az esküdt ur lesz a panasz fölvevő biró. Midőn már a panaszosok sora vége felé járt, előbb általam kiadott utasítás folytán legutolsónak jelentkezett Meszeres Pista. — Megkérem a tevis esküdt urat, a teki. szolgabiró úr által rám ítélt büntetésről másolatot szeretnék, kértem őt is előbb, most meg a tevis esküdt urat kérem, legyen szives arról másolatot adni. — Ha csak ez a kivánságod Pista, ezen könnyen segitünk! A szolgabiró ezalatt türelmetlenül várta, hogy mint fogom én azt kiadni. Az udvaron levő irattárból Kincses és Buzási hajdúk kikeresvén a legjobb minőségű mogyorófa iránt és a már előbb kikészített devesen a másolatot derekasan kiadták; sőt az executio alatt általam hozzáintézett kérdésre nemcsak meg volt elégedve, hanem midőn a dolog módja szerint beállitatván, a büntetést megköszönte, zokogva vallotta be, hogy a polg. kör elnöke egy interpelláczió alapjául kívánta megszereztetni a másolatot. Ugyanazon este a kaszinóban megkérdeztem az elnököt, hogy Meszeres Pista * elvitte-e a másolatot ? Ha még nem kapta volna meg, figyelmeztettem, hogy ne is , kérje, mert az az eredetivel mindenben egyező. ■ «Csak nem . . . különben úgy kell neki, nem tudtam másként a nyakamról lerázni», mondá a népboldogító elnök, ki azután mint képviselő mégis csak megeresztett egy interpellácziót, a testi fenyíték eltörlésének tárgyalása alatt, a szűz beszédnek azonban semmi következménye sem lett. Mindenki meg volt elégedve, a tapintatos elintézésért pedig a szolgabíró gratulált. Hát bizony az irattári vallomási jegyzőkönyv, orvosi vélemény, ítélet stb. nem igen szaporították! De nem is volt szükség reá, mert néhány éves praxisomból merítve a meggyőződést, mondhatom, hogy ez egyen kívül senki sem kért . . . másolatot. S. Zs. SZEGEDI híradó. Az asszonyok készülődnek. — Egy levél titkai. — Az arenoid sárga mutatója a körlapnak egészen a jobb felére szökött. Ez azt jelenti, hogy csuda szép időt várhatunk. Az országos fő leveli béka is légtünettani észleleteiben szintén «derült nyári napokat» jövendöl, «minden csapadék» nélkül. E kettős jövendölésre a minden csapadék nélkül való derült idő csakugyan be is köszöntött, ami meg azt jelenti, hogy e nagyságáéktól még a közügy sem kívánhatja, hogy szatymazi nyaralásukat abbahagyják. Mert ha a konokabb elmék kételkednek is abban, hogy a szorosan vett közügyek érdekében a Szatymazon nyaraló asszonyokra és asszonykákra idebenn szükség volna, tény, hogy czirkulárék járnak nyaralóról-nyaralóra, amelyekben a városba való beköltözködés erősen hangsúlyoztatik. Egy ilyen czirkuláréban, amely egy fess menyecskének az asztalán találtatott nagy meggyűrődésben, a következő sorok olvashatók : «... Kedvesem. Őszi baraczkot a világ minden kincséért se lehet kapni. Vagy ha igen , egy darabnak 12 krajczár az ára. Képzelheted, mennyire szerencsétlennek érzem magamat e miatt. Hova lesznek az én híres czukor befőttjeim? Különben jó narancsot se lehet kapni a dinnyehéjhoz. Majd szétfő a fejem, annyi a gondom. Az uram pedig csak nevet. Ez már boszant is. Hozzájárul most ehhez az egyleteink ügye. Tudod talán, hogy egyik-másik a jótékonyba is, meg az iparba is valami fölfrissítést akarnak. Ezenkívül itt van a fehér kereszt is. A főispánok már októberre nyélbe akarják ütni a dolgot. Pedig nehéz lesz. Kell három elnöknő, két alelnöknő, két elnök, alelnökök, egy csomó választmány, szóval sok minden. Honnan kerül ki ennyi asszony ? Tudod talán azt is, hogy az egyik elnöknői tisztségre a deszki bárónő volt általánosan kijelölve. Sőt ma is úgy emlegetik: Csudáid édesem, ez az első eset, hogy mi szegedi asszonyok idegen szépségre vetettük ki a hálót. Csudáid, hogy a saját pozíciónk veszélyeztetésével, ide akarjuk magunk közé hozni a legszebbet. íme, mit nem teszünk a közügy érdekében ! Önfeláldozásunk azonban aligha kárba nem vész. Úgy félfüllel azt hallottam Maritól, (ez a Mari mindent tud) hogy a bárónő nem hajlandó a deszki kastélyt odahagyni. Miért ? Ha én azt tudnám. Ám azonban mást is hallottam. Bizonyosan Maritól hallottam azt is. Mert Mari, képzeld, még azt is tudja, hogy te kedvesem — Mari mondta — nem azért maradtál őszre is künn, mintha itt a városban valami tűrhetetlen volna a klíma, hanem mert a szomszéd tanyán veszedelmesen csinos fiuk magolják a római jogot s ezek szedik le neked a fáról a baraczkot is. Gondolhatod, milyen indignáczióval utasítottam vissza ezt a sértő gyanúsítást. De nem erről akartam írni. Mari úgy tudja, hogyha a deszki bárónő nem is akarna beleülni az elnöki székbe, mégis csak vezetője lesz az egyletnek. Ez igen elmés módon van kieszelve odafönni a központban. Az országos egylet fővédnöke, Stefánia özvegy trónörökösné ugyanis kinevezi Gerliczy bárónőt hővédnöknek. Mari, nem tudom honnan, de bizonyosra veszi, hogy ez így fog történni. Hanem kik legyenek aztán az elnökök ? Ez a kérdések kérdése. Tudod, engem két kis babusom annyira elfoglal, hogy nem sok időm marad® a közügyek számára, pedig hivatottságot érzek magamban. Ezért, ha már választani, szavazni kell, korteskedni is akarok és akarom, hogy észrevegyenek engemet is. Mert ne lehetnék én is valami. Elvégre már nem vagyok gyerekasszony, s ! Az én főnökeim. (Emlékjegyzeteimből.) Irta: Lauka Gusztáv. (Folyt, és vége.) Tarbay okosabb volt nálamnál, ő csakhamar gyengédebb viszonyt kezdett gazdasszonával, s mig én szobámban a vegetáriákat átkoztam, ők ketten a Marcsa szobájában jóizűn pecsenyéztek. Miután későbben meggyőződtem, hogy az én kedves princzipálisomtól csakis merénylet által szabadulhatok, száz ártatlan bárányt halálra oltottam, s azoknak ünnepélyes eltakarítása után, lemondásomat beadtam. Atyám mint főmérnök, nagy tekintélynek örvendvén az uradalomban, nemcsak perbe nem fogtak, hanem a legjobb bizonyítványnyal ellátva, szabadon útnak eresztettek. Váliktól olyan érzékenyen búcsúztam el, hogy nem tudom az örömtől vagy fájdalomtól-elényezett, kezemet megszorongatta és egy meszelynyi finom sárgarépa és retekmaggal ajándékozott meg. Marcsa, nehogy rotikus hajlamaiból, különben is féltékeny gazdájának valamit fölfedezzek, a legszebb példány sódart csempészte batyumba és háladatosságból megengedte, hogy megcsókoljam. Mikor a negyvenes évek kezdetén Mágocsról a fővárosba kerültem, az sokkal szerényebb volt, mint mostanában. Egy nevén csak Pestnek, nem pedig Budapestnek hívta magát. Kovacsóczy Mihály, akinek «Közlemények» czímű lapja mellé mint collaborateur III. Péntek, 1891. szeptember 11.