Szegedi Híradó, 1891. július-szeptember (33. évfolyam, 178-257. szám)
1891-09-16 / 245. szám
Szeged, 1891. XXXIII. évfolyam. 245. szám. Szerda, szeptember 16. Előfizetési árak: Házhoz hordással vagy postán küldve. Egész évre . 14 frt — Vr. Félévre . . 7 » — ‹ Negyedévre . 3 » 50 ̋ Egy hóra . 1 » 20 » Egyes szám ára fikr.SZEGEDI HIRADÓ Kiadóhivatal: Bodronyi Imre könyvkereskedése Szegeden, hová az előfizetések s a lap szétküldésére vonatkozó fölszólamlások intézendők. Szerkesztői iroda: Tisza Lajos-köntt 73. ss. Reitzer-fae ház, földasinti hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Bérmentetlen levelek nem fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI NAPILAP Hirdetéseket és nyílttéri közleményeket a kiadóhivatal mérsékelt áron vesz föl. Éljen a király. Szeged, szeptember 16. Magyarország királya ma, ha rövid időre is, Szegeden lesz. Semmi hivatalos fogadás és semmi hivatalos dísz nem várja. Schwarzenautól le Galgóczig, onnan át a Királyhágón, egész Beszterczéig s majd a délvidék ünneplő városáig, annyira igénybe volt véve minden ideje, hogy nyugalmai csak azok az órák maradtak meg számára, amelyeket az úti törődöttségben tölt el. Temesvártól Szegedig is munkában fogja eltölteni idejét. Nincs mód rá, hogy amikor hitvesétől, a Korfuba utazó felséges királyasszonytól megy elbúcsúzni Miramaréba, hosszabb ideig körünkben időzzék. VI . Pedig bizonyos, hogy a szeretetnek azzal az őszinte melegével, s a tiszteletnek azzal a határtalanságával, amelyben Szeged közönsége részesíti, nem találkozhatik sehol a föld színén. Mert a mi szeretetünk s a mi tiszteletünk föl van olvadva a mélységes hála érzetében. A hullámsírba temetkezés idején az első, igazi részvét-könyek az ő szemeiben csillantak meg. E könyek voltak csöppjei annak a szivárványnak, amelyből az első reménység sugárzott elénk. Az első hatalmas szó, amely a kétségbeesés, a lesujtottság komor érzetét, a halálba kinálkozás vágyát elűzte s az életre vergődés lehetőségének öntudatát lelkünkbe oltotta, — az ő ajkairól hangzott el. Ama nyilatkozat, amelyet soha nem feledhetünk el,Szeged nem volt, hanem lesz», — adta vissza az életnek, a nagggyá fejlődés jövőjének az elpusztult várost. És e nyilatkozat óta állandóan érezzük az ö jóságának és szeretetének melegét, az ő jóindulatú gondoskodásának és az e tényekben nyilvánuló kegyeinek sugárzását. A szerencsétlenség, amely akkor levert bennünket, inkább atyánkká téve, s mi inkább az ő kiváltságos gyermekeinek érezzük magunkat, mint bárki más. Mert aki mi nekünk köszönhet valamit, az nem foglalhat el olyan helyet szeretetünkben, mint az, akinek mi köszönhetünk mindent. Épp ez okokból semmi szükség nincs se hivatalos díszre, se hivatalos fogadásra, mikor felséges urunk Szeged határába ér. Minden talpalatnyi föld az ő jóságáról, minden alkotás, amit embererő e föld felett emelt, az ő hatalmáról beszél és minden kő s minden tégladarabra mintha az volna ráírva, ami mindnyájunk szivéből most kiárad : Éljen a király ! a legelső magyar ember. Mert valóban az. Két év elött Zágrábban nyilatkoztatta ki Strossmayernek, nehány nap előtt Galgóczon Baltik püspöknek s vasárnap Beszterczén Román Mironnak, hogy a király és trón iránt való hűség és lojalitás csupán akkor őszinte és becses, ha egyértelmű és egy érzésű azzal a törvénytisztelettel, intézmények és haza szeretetével, amelyeket ő is vall és érez teljes őszinteséggel és nyíltsággal, mint Árpád vérének utódja és Szent István király koronájának örököse. Ezek mind azt jelentik, hogy Magyarországon csak az érez igazán a király iránt, aki benne Magyarország királyát tiszteli, aki mint magyar alattvaló hódol meg trónja előtt, akinek nem lehet semmi más politikai kötelessége, mint az, amire ő felsége is esküt tesz a nemzet színe előtt : épségben és tiszteletben tartani Magyarország törvényeit mindenkor és mindenben, közremunkálni teljes erővel és jóakarattal abban, hogy e törvények megtartása, a fönnálló rend és intézmények szeretete mellett, az egységes magyar nemzeti állam erőssé és hatalmassá fejlődjék ki. Aki igaz és őszinte alattvalója a magyar királynak, annak a lelkében nem élhet más meggyőződés, minthogy az állam keretében élővallásnak, nemzetiségnek legszilárdabb védbástyája a törvényes államszervezet», amelyet a magyar nemzet teremtett meg és Baltik püspöknek, a tótnak s Román Miron érseknek, az oláhnak nem lehet más «szent hivatása, mint nemcsak a vallásfelekezeti, hanem a nemzetiségi béke gondozása is». Ő felsége békét akar kivülről és békét benn. Csöndes, akadálymentes munkásságot kíván az egységes magyar nemzeti állam megerősödése. Senkinek más aspirácziója nem lehet, mint az, amelynek a magyar király is kifejezést adott. Aki a maga boldogulását a «törvényes államszervezet» keretén kívül keresi , akinek politikai programmjába belefér a király által szentesített magyar nemzeti törekvések ellenében, a külön faji óhajok érdekéből fölállítani a «vallásfelekezeti és nemzetiségi» különbséget , az nem szolgál rá a király megelégedésére, az nem működik a király szándéka szerint. Miután ezt világosan kijelentette két helyütt is, a nemzetiségi törekvések két zászlójának, — elment Temesvárra, a hajdani sült német városba, amely csak a minapában fogadta el a népiskolákban tanítási nyelvül a magyart, — a munka ünneplésében részt venni. Útja ma Szegedre hozza. A hála, szeretet és tisztelet érzetével várjuk et úgy is mint Szeged jóltevőjét, úgy is mint a legelső magyar embert. Éljen a király ! Szegedi tanyai vasút- Szeged, szept. 16. A kereskedelemügyi m. kir. miniszter gióg. sz. a. dr. Herz Gyula ügyvéd és dr. Lipcsey Ádám lapszerkesztő szegedi lakosoknak, a m. kir. államvasutak Röszke állomásából kiindulólag Kiskunmajsán át a m. kir. államvasutak Halas állomásáig vezetendő fő- és Kiskunmajsától, a m. kir. államvasutak Kistelek állomásáig vezetendő szárnyvonalból álló helyi érdekű vasútra éz előmunkálati engedélyt egy évre megadta. Az ezen engedélyben foglalt terv oly sok és jelentékeny érdekét érinti legelsősorban Szeged városnak, hogy nem mulaszthatjuk el, hogy már most, ha nem is minden irányra kiterjedőleg, mégis legalább a fő szempontokat figyelembe véve, lehető röviden és teljesen tárgyilagosan ne foglalkozzunk vele. Mindenekelőtt már maga azon óriási lendület, melyet a Baross Gábor vasúti politikája következtében Magyarország közlekedésügye vett, plauzibilissé teszi, hogy ezen itt érdekelt, több, mint kétszázezer kataszteri holdnyi terjedelmű termőföld, a maga ötvenezer lakosával ne maradjon tovább is elzárva a gyors, olcsó szállítás s ezzel a vagyonosodás lehetőségétől, hanem mielőbb létesíttessék az itt tervezett h. é. vasút, eleven eréül az ott szunnyadó nagyszerű természeti adományok forgadomba juthatásának. Fölösleges másra utalni, mint éppen a szegedi alsó tanyák példájára. Tíz négyszögmérföldön huszonkétezer ember él itt, átlag 18—20 kilométer középtávolságban minden modern közlekedési vonaltól, az év legnagyobb részén úgyszólván megközelithetetlenül elszigetelve a műveit világtól s daczára ezen mostoha körülményeknek, iga