Szegedi Híradó, 1891. július-szeptember (33. évfolyam, 178-257. szám)

1891-09-16 / 245. szám

Szeged, 1891. XXXIII. évfolyam. 245. szám. Szerda, szeptember 16. Előfizetési árak: Házhoz hordással vagy pos­tán küldve. Egész évre . 14 frt — Vr. Félévre . . 7 » — ‹ Negyedévre . 3 » 50 ̋ Egy hóra . 1 » 20 » Egyes szám ára fi­kr.SZEGEDI HIRADÓ Kiadóhivatal: Bodronyi Imre könyvkeres­­kedése Szegeden, hová az előfizetések s a lap szétkül­désére vonatkozó fölszólam­­lások intézendők. Szerkesztői iroda: Tisza Lajos-köntt 73. ss. Reitzer-fae ház, földasinti hová a lap szellemi részét il­lető minden közlemény in­tézendő. Bérmentetlen levelek nem fo­gadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI NAPILAP Hirdetéseket és nyílttéri közleménye­­ket a kiadóhivatal mérsékelt áron vesz föl. Éljen a király. Szeged, szeptember 16. Magyarország királya ma, ha rö­vid időre is, Szegeden lesz. Semmi hivatalos fogadás és semmi hivatalos dísz nem várja. Schwarzenautól le Galgóczig, on­nan át a Királyhágón, egész Besz­­terczéig s majd a délvidék ünneplő városáig, annyira igénybe volt véve minden ideje, hogy nyugalmai csak azok az órák maradtak meg számára, amelyeket az úti törődöttségben tölt el. Temesvártól Szegedig is mun­kában fogja eltölteni idejét. Nincs mód rá, hogy amikor hitvesétől, a Korfuba utazó felséges királyasszonytól megy elbúcsúzni Miramaréba, hosszabb ideig körünkben időzzék. V­I . Pedig bizonyos, hogy a szeretet­nek azzal az őszinte melegével, s a tiszteletnek azzal a határtalanságával, amelyben Szeged közönsége részesíti, nem találkozhatik sehol a föld színén. Mert a mi szeretetünk s a mi tiszteletünk föl van olvadva a mélysé­ges hála érzetében. A hullámsírba temetkezés idején az első, igazi részvét-könyek az ő szemeiben csillantak meg. E könyek voltak csöppjei annak a szivárványnak, amelyből az első reménység sugárzott elénk. Az első hatalmas szó, amely a kétségbeesés, a lesujtottság komor érzetét, a halálba kinálkozás vágyát elűzte s az életre vergődés lehetősé­gének öntudatát lelkünkbe oltotta, — az ő ajkairól hangzott el. Ama nyilatkozat, amelyet soha nem feledhetünk el,­­Szeged nem volt, hanem lesz», — adta vissza az életnek, a nagggyá fejlődés jövő­jének az elpusztult várost. És e nyilatkozat óta állandóan érezzük az ö jóságának és szereteté­­nek melegét, az ő jóindulatú gondos­kodásának és az e tényekben nyilvá­nuló kegyeinek sugárzását. A szerencsétlenség, amely akkor levert bennünket, inkább atyánkká téve, s mi inkább az ő kiváltságos gyermekeinek érezzük magunkat, mint bárki más. Mert aki mi nekünk köszönhet valamit, az nem foglalhat el olyan helyet szeretetünkben, mint az, akinek mi köszönhetünk mindent. Épp ez okokból semmi szükség nincs se hivatalos díszre, se hivatalos fogadásra, mikor felséges urunk Sze­ged határába ér. Minden talpalatnyi föld az ő jó­ságáról, minden alkotás, amit ember­­erő e föld felett emelt, az ő hatalmá­ról beszél és minden kő s minden tégladarabra mintha az volna ráírva, ami mindnyájunk szivéből most kiárad : Éljen a király ! a legelső ma­gyar ember. Mert valóban az. Két év elött Zágrábban nyilatkoz­tatta ki Strossmayernek, nehány nap előtt Galgóczon Baltik püspöknek s vasárnap Beszterczén Román Mironnak, hogy a király és trón iránt való hű­ség és lojalitás csupán akkor őszinte és becses, ha egyértelmű és egy ér­zésű azzal a törvény­tisztelettel, intéz­mények és haza szeretetével, amelyeket ő is vall és érez teljes őszinteséggel és nyíltsággal, mint Árpád vérének utódja és Szent István király koroná­jának örököse. Ezek mind azt jelentik, hogy Ma­gyarországon csak az érez igazán a király iránt, aki benne Magyarország királyát tiszteli, aki mint magyar alatt­való hódol meg trónja előtt, akinek nem lehet semmi más politikai köte­lessége, mint az, amire ő felsége is esküt tesz a nemzet színe előtt : épség­ben és tiszteletben tartani Magyaror­szág törvényeit mindenkor és minden­ben, közremunkálni teljes erővel és jóakarattal abban, hogy e törvények megtartása, a fönnálló rend és intéz­mények szeretete mellett, az egységes magyar nemzeti állam erőssé és ha­talmassá fejlődjék ki. Aki igaz és őszinte alattvalója a magyar királynak, annak a lelkében nem élhet más meggyőződés, mint­hogy az állam keretében élő­­val­lásnak, nemzetiségnek leg­szilárdabb védbástyája a törvényes államszervezet», amelyet a magyar nemzet teremtett meg és Baltik püspöknek, a tótnak s Román Miron érseknek, az oláhnak nem lehet más «szent hivatása, mint nemcsak a vallásfele­kezeti, hanem a nemzetiségi béke gondozása is». Ő felsége békét akar kivülről és békét benn. Csöndes, akadálymentes munkás­ságot kíván az egységes magyar nem­zeti állam megerősödése. Senkinek más aspirácziója nem lehet, mint az, amelynek a magyar király is kifejezést adott. Aki a maga boldogulását a «tör­vényes államszervezet» keretén kívül keresi , akinek politikai programmjába bele­fér a király által szentesített ma­gyar nemzeti törekvések ellenében, a külön faji óhajok érdekéből fölállítani a «vallásfelekezeti és nemzetiségi» kü­lönbséget , az nem szolgál rá a király megelégedésére, az nem működik a király szándéka szerint. Miután ezt világosan kijelentette két helyütt is, a nemzetiségi törekvé­sek két zászlójának, — elment Temes­várra, a hajdani sült német városba, amely csak a minapában fogadta el a népiskolákban tanítási nyelvül a ma­gyart, — a munka ünneplésében részt venni. Útja ma Szegedre hozza. A hála, szeretet és tisztelet érze­tével várjuk et úgy is mint Szeged jóltevőjét, úgy is mint a legelső ma­gyar embert. Éljen a király ! Szegedi tanyai vasút- Szeged, szept. 16. A kereskedelemügyi m. kir. miniszter gi­óg. sz. a. dr. Herz Gyula ügyvéd és dr. Lipcsey Ádám lapszerkesztő szegedi la­kosoknak, a m. kir. államvasutak Röszke állomásából kiindulólag Kiskunmajsán át a m. kir. államvasutak Halas állomásáig ve­zetendő fő- és Kiskunmajsától, a m. kir. államvasutak Kistelek állomásáig vezetendő szárnyvonalból álló helyi érdekű vasútra éz előmunkálati engedélyt egy évre megadta. Az ezen engedélyben foglalt terv oly sok és jelentékeny érdekét érinti legelső­sorban Szeged városnak, hogy nem mu­laszthatjuk el, hogy már mo­st, ha nem is minden irányra kiterjedőleg, mégis legalább a fő szempontokat figyelembe véve, lehető röviden és teljesen tárgyilagosan ne foglal­kozzunk vele. Mindenekelőtt már maga azon óriási lendület, melyet a Baross Gábor vasúti po­litikája következtében Magyarország közle­­kedésügye vett, plauzibilissé teszi, hogy ezen itt érdekelt, több, mint kétszázezer kataszteri holdnyi terjedelmű termőföld, a maga ötvenezer lakosával ne maradjon to­vább is elzárva a gyors, olcsó szállítás s ezzel a vagyonosodás lehetőségétől, hanem mielőbb léte­síttessék az itt tervezett h. é. vasút, eleven eréül az ott szunnyadó nagy­szerű természeti adományok forgadomba juthatásának. Fölösleges másra utalni, mint éppen a szegedi alsó tanyák példájára. Tíz négy­­szögmérföldön huszonkétezer ember él itt, átlag 18—20 kilométer középtávolságban minden modern közlekedési vonaltól, az év legnagyobb részén úgyszólván megközelit­­hetetlenül elszigetelve a műveit világtól s da­czára ezen mostoha körülményeknek, iga­

Next