Szegedi Híradó, 1891. október-december (33. évfolyam, 258-335. szám)
1891-11-21 / 302. szám
Szeged, 1891. XXXII. évfolyam. 302. szám. Szombat, november 21. Előfizetési árak. Házhoz hordással vagy postán küldve: E^éső évre . 14 írt — kr. Félévre . . 7 » — » Nc^edévre . 3 » 50 » Egy hóra . . 1 » 20 » Egyes szám ára 5 kr. Kiadóhivatal: CDdTényi Imre könyv kereskedése Szegeden, hová az előfizetések s a lap szétküldésére vonatkozó fölszólamlások intézendők. Szerkesztői iroda: Tisza Lajos-körut 73. sz. Reitzer-féle ház, földszint, hová a lap szellemi részét U- letti minden közlemény intézendő. Bérmentetlen levelek nem fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vitán. POLITIKAI NAPILAP Hirdetéseket és nyilttéri közleményeket a kiadóhivatal mérsékelt áron vesz föl. Kalandos politikusok. Budapest, nov. 20. no. Mérges Ugrón nem juthatott be a delegáczióba, azt lehetőleg kompromittálni s működését megnehezíteni, de hiszen vigasztalhatja magát: ott vannak anemzeti] párt koriferusai, megtesznek azok mindent, hogy kompromittálják önmagukat. Apponyi a külpolitikában csak a Dardanellák kérdésében tért el a külügyminiszternek a többség által teljesen helyeselt politikájától. Azt szerette volna ugyanis, hogy az orosz hajók átvonulása tekintetében monarchiánk ne elégedjék meg sem a porta elhatározásával — mely a Dardanellák iránti nemzetközi jogokat épségben hagyja — sem a többi hatalmaknak abba történt belenyugvásával, hanem kifogásolja a portának azt a magyarázatát, mely szerint a föl nem szerelt és föl nem fegyverzett orosz hajók hadihajóknak nem tekinthetők, tehát a szorosan való átmenetelük — mint más állam hajóinak is — megengedhető. Azt óhajtotta volna Apponyi, hogy monarchiánk elválva a többi hatalmaktól, kössön bele Oroszországba, akkor, midőn Törökország, Anglia s Oroszország, a legérdekeltebb felek, nyugodtak. Ezáltal el lehetett volna ugyan érni, hogy a hatalmakkal való szolidaritásunk megszakadjon és esetleg Oroszországgal háborúba keveredjünk, de ez csak akkor volna helyes, ha e háború megindítása volna a czél s arra csak ürügyet keresnénk. De hát monarchiánk a hármas szövetségben a béke fönntartásának híve, annak pedig, hogy Oroszországot esetleg lefegyverzésre kényszerítsük, még nem érkezett el a háromas szövetségi szerződés szerint meghatározott alkalma, s így ideje sem. Az is furcsa volt, hogy Apponyi a bolgár fejedelem elismerését követelte, mielőtt a szultán őt megerősítette volna ; pedig hát minden külügyben dolgozó politikusnak tudnia kell, hogy e megerősítésre nézve a berlini nemzetközi szerződés a török portára bízza az első lépést, mely ezt halasztja az Oroszországgal való háború elkerülése tekintetéből, halasztja pedig a békehatalmaknak , a hármas szövetségnek s Angiiának teljes beleegyezésével. Amint látjuk, a nemzeti párt nem veszi tekintetbe a nemzetközi jogot s nagyon háborús irányzattal tárgyalja e külügyi kérdéseket. S csudálatos, hogy e párt, mely jött, Csiky mosolyogva ült már ismét a karosszékben. Így szólt mostoha leányához: — Csak elcsúsztam, semmi, semmi. Most látom, mennyire szerettek. De fájdalom, nem az elcsúszás okozta a bajt. Régi betegsége a tüdővizenyő megjelent s pár óra lefolytán sírba vitte. Neje, leánya, apósa folyton ott álltak ágya körül, remélve, ha tán a folyton jobban izzadó és hörgő beteg magához térne. Féltizenegykor csakugyan magához is tért, de csak azért, hogy aztán végkép elaludjék. Hirtelen fölriadt, melle zihált, hörgés fogta el, sok nyálka tódult föl száján, de csakhamar újra lecsillapodott. Felült ágyában és egészen megkönnyebbülve érezte magát. Bakody tanár újra megvizsgálta, ütete még mindig rendes és elég erős volt. Egy negyedóra telt el így. Ekkor két-három mély lélegzetet vett és elaludt . Örökre . . . A nagy író, a családapa soha sem ébred föl többé. A nő, a gyermek sírva tördelik kezeiket a halottas ágynál: «Lehetetlen, lehetetlen !» Vigasztalás sehol. Ugyan kinek lenne arra bátorsága, ereje, mikor a gyász olyan általános . . . a vele a választásokra szövetkezett szélsőbal iránti háladatosságból — annak «revanche pour le Világos] jelszavához híven — a monarchiát Oroszországgal háborúba akarja keverni, ugyanakkor az e háború esélyére való egyetlen erősségünket, a hadsereget akarja szervezetében megbolygatni s igy gyöngíteni. Azt mondják Apponyi, Beöthy s egész pártjuk, hogy ők az 1867-iki közjogi alapon állanak, mely a hadsereg egységét meghagyta ; de ez csak beszéd: követeléseikkel, a „nemzeti” elnevezés fölvétele óta még inkább kiéhezett politikájukkal a monarchia megdöntésére irányuló Kossuth-politikának, a hadsereg egysége ellen ugyan e Kossuthpolitika érdekében dolgozó szélsőbalnak tesznek veszélyes szolgálatokat. "Veszélyes politika az, melyet a szélsőballal hatalmi érdekből szövetkezett Apponyi párt követ, mikor a magyar állam csak az 1867-iki alapon fölépült monarchiában találja meg biztonságát az őt fenyegető orosz veszély ellen, s a magyar nemzet csak e biztonságban szilárdíthatja meg nemzeti felsőbbségi legitim hatalmának erősségeit az Európaszerte most uralgó nemzetiségi elv ténynyé válási küzdelmeinek hullámcsapásai daczára és ellenére ; csak Csiky Gergely 1842. deczember 8-án született Pankotán, Arad megyében, Aradon végezte a gimnáziumot s már ott tűnt ki vonzódása az irodalom iránt. A magyar irodalmon kívül, különösen a római és görög klasszikusokkal szeretett foglalkozni. Ekkor írta első novelláit. Elvégezvén a gimnáziumumot, papi pályára lépett; a temesvári papnevelő intézet növendékévé lett. Teológiai tanulmányait kitűnő sikerrel végezte s idősben, huszonhárom éves korában szentelték pappá. A püspöke azután a bécsi Augusztineumba küldötte, hogy tanulmányait tökéletesítse, ott promoválták a teológia doktorává. 1869 ben, következő évben kinevezték az egyházi jog és történelem tanárává a temesvári intézetnél, amelynek csak nemrég növendéke volt. Mint tanár az egyházi irodalom terén működött. 1870 ben kiadta Csajághy Sándor Csanádi püspök munkáit s 1872-ig egyházi közlönyt szerkesztett. Kiadta Egyházjogtanát, 1874-ben pedig Házassági jogtanát. Ez a munkásság azonban nem elégítette ki szellemét s titokban poétikus munkálatokkal foglalatoskodott. 1876-ban elnyerte a Teleky-dijat Jóslat czimű drámáával. És ennek nyomában egymásután következtek sikerei. 1877-ben Jánusza nyerte el az akadémia prémiumát, 1878-ban pedig Az Ellenállhatatlan czimü vigjátéka a Karácsonyi-dijat (400 arany volt akkor) nyerte el. A Karácsonyi-díj 400 aranyos jutalmának elnyerésével az egész ország figyelmét magára vonta. Mindenki elismerte, hogy közéletünk egy kitűnőséget, irodalmunk egy elsőrendű oszlopos tagot nyert e papi ember javakorában kivirágzotta- A „SZEGEDI HÍRADÓ“ TÁRCZÁJA, I (1842—1891.) . Amit egy tegnapi táviratunk, mint sejtelmet közölt, gyászos valóra vált. A modern magyar szinműirodalom legnagyobb munkása: Csiky Gergely meghalt. Váratlanul, megdöbbentő hirtelenséggel ragadta el a halál e nagy oszlopát szinműirodalmunknak. Napközben vidám volt s csak mikor éppen elkezdendő uj darabján töprengett, panaszkodott, hogy nem talál vig alakra. Bizonyosan akkor már valami nem is sejtett borongó árnya lappangott körűle a nemsokára bekövetkezett halálnak . . . Délután vig társaságban mulatott, élczelődött meg, de bizonyos sentimentális izgatottság látszott rajta folyton s megindulva köszönte folyton a körötte levők szeretetét. Hat óra tájban látogatót jelentett be a szobaleány. Csiky hirtelen fölkelt, egyet-kettőt lépett, aztán összerogyott. A jelenvoltak rémülten odasiettek és fölemelték. Mostoha leánya, Erna átfutott Bakody Tivadar tanárhoz, akinek lakását csak egy ajtó választja el az övétől. Mire apósa átéletrajzi adatait a következőkben adjuk: