Szegedi Híradó, 1891. október-december (33. évfolyam, 258-335. szám)

1891-10-09 / 265. szám

is több, amit a jövő 3 évre kivánna a kincs­tár a bérletért, különösen akkor, ha figye­lembe vesszük, hogy ez az adó a rendkívül magas borárak miatt, már jövőre is sokkal kevesebbet fog jövedelmezni, mint ameny­­nyit csak az idén is hozott. Nem 202,000­ért, mint előre hitték hanem 218,000 fo­rintra rúg az az összeg, amit a tegnapi alkudozáson D­ö­g­­ Alajos p. v. fogalmazó, mint a kincstár képviselője, kért a várostól a fogyasztási adó évi bére fejében. A város képviselői oly túlcsigázottnak találták az összeget, hogy minden további alkudozás helyett egyszerűen kijelentették, hogy ennyit nem ad — amint hogy nem is adhat — a bérletért a város. Az ügyben egyébként még újabb tárgyalások is lesznek a város és kincstár között. — Telephon Szeged és Budapest között. Írtuk, hogy a kereskedelmi minisztérium, a m. kir. távirda és távbeszélő hálózat kibő­vítése és átalakítása alkalmával Szeged és Budapest közt telephon-hálózatot létesít. Az erre vonatkozó árlejtést a kereskedelmi minisztérium tegnap tette közzé a «Buda­pesti Közlöny» hivatalos értesítőjében.­­ Kérdő Márton meghalt. Az Alföld legtipikusabb alakja hunyt el tegnap­­Vá­sárhelyen Kérdő Mártonban, aki az «Üstö­­kös»-nek éveken át egyik legkedveltebb karikatúrája volt. Halála alkalmából a «"Vá­sárhely és Vidéke» a következőket írja: Ki nem ismeri e nevet ? És ki tudna egyhamar megbékülni azon gondolattal, hogy nem látjuk több ama marczona, most már roskatag, de mindig sziv­ós és pihenni nem tudó alakot, aki naphosszant járt hi­vataltól hivatalhoz igazait keresni? Hiszen még a halál is útközben érte utól, amidőn kocsin jött haza földjéről. A betegség nem bírta egy perezre se leteríteni, csak a ha­lál győzte le a kemény kuruczot, kinél tör­­vénykezőbb férfiú nem létezett városunk­ban. Nincs se szeri, se száma azon sok ado­mának, mely Kérő Mártonról kering. Országos hírre a koronázás idejében vergődött, amidőn levelet küldött Jókainak, hogy ő a koronázásba nem egyezhetik bele. Pl levelet Jókai az «Üstökös»-ben kiadta és ezt Kérdő Márton uram oly nagy tisztes­ségnek vette, hogy felment Pestre Jókaihoz, aki aztán külön czikket irt e typikus ma­gyar emberről. Az öreg urban az elégedetlen termé­szet itthon sem tagadta meg magát; 1870- ben «összeesküvé­st» szervezett Balogi Soma akkori városbiró detronizácziója czéljából. Levágatott egy pár tulkot, ezt megfezette paprikásnak, csapra veretett pár hordó bort és az ily módon felbuzdított tömeg élén megjelent a városháza udvarán, hol Balogi lekö­szönését és uj biró választását követelte. A hatóság emberei hiába csitították, nem tágított, úgy hogy Kossa László szolgabi­­rónak katonaságot kellett hozatnia és ez­zel­ oszlatta szét a sokadalmat. Kérdő uram ekkor a kóterbe került, mire ő utóbb na­gyon büszke volt. Ez időből eredt felőle azon legenda is, hogy 9 napon át nem evett, nem ivott semmit. Az öreg még nagyította koplalása idejét és amikor Lucci és Tanner 30—40 napi koplalásairól hoztak hirt a lapos. — Kérdő uram az ő törpe utánzóinak nevezé őket. — Kossuth Lajoshoz is közelebbi vi­szonyba lépett leveleivel. Hol hizó ökröket ajánlt neki, hol meg azt a sok pénzt köve­telte tőle, melyet a forradalom után kül­földre vitt. Kossuth egy ideig komolyan vette Kérdő Mártont és a négy hizó ökörre nézve azt irta neki, hogy adja az értéküket valamely jótékony czélra. De ilyenkor min­dig talált Kérdő Márton — kiben ravasz­ság is lakozott nem kis mértékben — va­lami kibúvót, melyek közt legismertebb az volt, hogy amíg az önállóság vissza nem vivatik, addig ő nem áldoz semmit. Így járt azzal az 500 frttal is, melyet néhány év előtt a városi közgyűlés aszta­lára tett le az Erdélyi Kulturegylet javára. Mindenki bámult az öregen, aki nem ép­pen pazarul bánt a pénzzel. A hatóság nem is küldte el, hanem letétképpen kezelte az összeget. Utóbb úgy magyarázta az öreg ajánlatát, hogy ő azon esetre szánta az összeget, ha a Kulturegylet ide jön Vásár­helyre. A német bankó iránti ellenszenvéről is híres volt Kérdő Márton. Jó ideig nem vett kezébe német pénzt és ezen ürügy alatt adót sem fizetett. De az ekzekveziók megtörték az öreg kemény derekát. Bizony hozzányúlt a német pénzhez, különösen amikor borát, jószágát beszállították elár­verezés végett. Ily drasztikus eszközök rövid időre észre térítették, de csakhamar visszatért régi, megcsökönösödött esz­méihez. A «törvény»-nyel is sok baja volt. Makacs tenyé­szete folytán itt is sok vesz­teség érte és anny­i­a jutott, hogy őt, a telkes gazdát karhatalommal tették ki ősi lakából, melyet vérvörösre festett faláról s utczai padjáról messziről megismert min­denki. Ekkor vonult ki a vásártérre, vagy amint ő nevezte, Nagy Magyarországból Erdélybe. Miként a nagy turini száműzött, ez időtől fogva ő is hontalannak tekinté magát, de mindvégig bízott az igazság diadalában, mely még visszasegíti nagy Magyarországba. E végre fáradhatatlanul járta az ügyvédeket, a bíróságokat, újabb időben már Szegedre i­s bejárt a királyi táblához, hol S­é 11 e­s elnöknek valószínű­leg ő volt első vásárhelyi látogatója. Egy szóval : typikus alak volt Kérdő Márton és amint még nem régen is sar­­kantyus csizmában, árvalányhajas kalpag­­gal végiglovagolta a nagy utczát ; az em­bernek az ősmagyarok újultak meg emlé­kében. Temetésén meglátszott, hogy mily népszerű egyén volt e városunkban. A re­formátus új templomba nem fért be a sok nép, mely Kérdő Márton végtisztességtéte­­lére jött. Pap Imre lelkész búcsúztatta el a jó öreget, akiben a kitartást, a szorgal­mat és becsületességet tisztelni kellett. A család gyászjelentése, melyet Kossuth La­joshoz elküldöttek, következőképen szól: oözv. Balog Istvánné, szül. Kérdő Lida, Kérdő János és neje Balog Zsófia, Kérdő Bálint és neje Zsarkó Julianna, gyer­mekeikkel, valamint Zsoldos Erzsébet és számos rokonaik nevében is szomorodott szívvel jelentik felejthetetlen jó atyjuk, il­letve nagyatyjuk és rokonuknak Kérdő Márton földbirtokos és városi képviselőnek folyó október hó 2-án d. u. 2 órakor, éle­tének 83-ik évében rövid szenvedés után történt gyászos elhunytát. A boldogultnak hilt tetemei f. hó 4-én délután 2 órakor fognak (VI. ker., Kutasi-út 6. sz. a. laká­sától) az uj­ templomban tartandó imádság után az arany-temetőben örök nyugalomra helyeztetni. H.-M.-Vásárhely, 1891. okt. 3. Áldott legyen emlékezete!» — Távozó kereskedő, a szegedi ke­reskedői kart érzékeny veszteség éri buziási Eisen Städter Antalnak, az «Eisen­städter S. és társai» szegedi nagykeres­kedő ezég beltagjának eltávozásával. Eisen­städter Antal kilépett a czégből s Bécsbe megy lakni. Szegednek a távozó kereskedő félszázadon át volt tevékeny polgára. A közügy érdekében mindenkor igyekezett a lehető legtöbbet megtenni s éppen e kö­rülmény volt egyik fő tényezője annak, hogy polgártársai bizalmát és szeretetét s a város közbecsülését bírta. Szeged város társadalmában előkelő helyet foglalt el s a többek között volt: városi képviselő, kör. és iparkamarai beltag ; kereskedelmi ülnök a törvényszéknél; czenzor az osztrák-ma­gyar bank szegedi fiókjánál; választmányi tagja a szegedi Lloyd társulatnak s a zsidó hitkö­zségnek képviseleti tagja. Ezért távo­zását minden körben sajnálják Szegeden. Eisenstädter Antal lapunk mai számának nyílttéri rovatában is elbúcsúzik számos ba­rátjától és ismerősétől. — A Tisza védmüveinek tanulmányo­zása. Csongrád felől kocsikon csupa elő­kelő mérnökökből álló társaság érkezik ma este Szegedre. A társaság tagjai: Münz­­berger Ferencz, Bertalan és Kvas­­s­a­y műszaki tanácsosok, továbbá három külföldi előkelő mérnök a tiszai védműve­ket tanulmányozzák. Az érkező vendégeket a szegedi kir. folyammérnöki hivatal tagjai fogadják. — Egy havi népesedés. Szeged népes­sége, születés által, a múlt hóban 112 lé­lekkel szaporodott. — Az. főorvos sta­tisztikai kimutatása szerint, melyből ez az eredmény kitűnik, szeptember hóban ugyanis 323 születés s 211 halálozás for­dult elő, a szaporodás tehát 112 lélek. A szülöttek közt 169 volt fiú s 154 a lány; a meghaltak közt 109 fiú, 102 a nőnemhez tartozott. Az 5 éven alul elhaltak száma a múlt hóban is ijesztően nagyra, ISS"'"­ rúgott. A legtöbb halált (73-at) a gyomor- és bélhurut okozta. — Főszolgabíró helyettesítés. Nagy- Kikindán a főszolgabíró állandó helyette­sí­­tésével az alispán Kajtár Jenő megyei ár­vaszéki ülnököt bízta meg, amiből az tűnik ki, hogy szó sincs a nagy-kikindai járás szolgabiróság föloszlatásáról. — A város képviselői. A városi ta­nács tegnap dr. Lázár Györgyöt a sö­­vényháza-szegedi árm. társulat október 11-iki s a kőrös-tisza-marosi ármentesitő társulat október 16-iki közgyűlésére kikül­dötte mint a város képviselőjét; a sövény­­háza-szegedi társulat közgyűlésére pedig még P­á­l­f­y Ferencz polgármestert i­s, mint a nem csoportosult szegedi ártéri birtokosok képviselőjét.­­ A felső-torontáli ármentesítő tár­sulat. A felső-torontáli ármentesítő társulat véleményező bizottsága tegnapelőtt Nagy- Kikindán a társulat hivatalos helyiségében értekezletet tartott. Az értekezleten jelen voltak: Dániel Béla igazgató-helyettes kormánybiztoson kívül, gróf N­á­k­ó Kálmán N.-Szt.­Miklósról, Tallián Emil főszolga­bíró T.­Kanizsáról, Nagy György kir. ta­nácsos, G­r­u­b­i­t­s Ti­.ador, Bayer Alajos, Gulyás Antal és a véleményező bizottsági tagok. Az értekezlet a kormánybiztosi állás megbeszélése körül forgott s elhatározták, hogy e végből október 2­5-ére választmányi, 26-ára pedig közgyűlés hivassák egybe. — Aradi fiuk az Uzelácéknál. A Jel­­lasic-ezred, melyben a sokat emlegetett Uzelác kapitány is szolgál, tizennyolcz aradi fiúval szaporodik. Aradnak minden nyári mulatságán jól ismerik Franyek gyermekzenekarát, azokat a maskarába buj­tatott szeplős fiukat, kik tele tüdőből fúj­nak klarinétot, sípot, bombardót s kerin­­gőztetik meg trombitáikkal a csalai közön­séget. Olyan jól, olyan szivrehatólag harsog­­tatják az istentelen kürtöt, hogy néha meg is szaladt tőlük a publikum. Hát ezek a katonás apró zenészek menne­k Uzelácék­­hoz. Megcsappant a Jellasich-ezred zene­kara s belőlük akarják kiegészíteni a standot. A zenekar karmestere, ki hallott valamit a Franyek bandájáról, jelenleg Aradon tartóz­kodik s megindította a toborzást. Nagyon tetszenek neki a mosolygó képű, vézna sváb gyerekek, kiknek viszont csak úgy csillog a szemük, mikor a kapellmeister ecseteli előttük, milyen jó dolguk lesz Fiuméban, meg a zenekarnál. — Választás. Nikolics Bogdán nyug. főszolgabírót perjámosi lakost a n.­becske­­reki tiszai ármentesitő társulathoz pénztá­rossá választották. — Rejtélyes eset. Sárafalváról írják, hogy a múlt héten Serbu Mária fiatal román menyecskét a szobájában fölakasztva talál­ták. Az eset gyanúsnak tűnt föl, mert az életvidor fiatal menyecskének alig lehet oka az öngyilkosságra. SZEGEDI híradó, Péntek, 1991. október 9.

Next