Szegedi Híradó, 1891. október-december (33. évfolyam, 258-335. szám)
1891-12-03 / 312. szám
Szeges, 1891. XXXlll. évfolyam. 312. szám. Csütörtök, deczember 3. Előfizetési árak: Házhoz hordással Vígj postán keddre: Egész ívre . 14 frt — kr. Félévre . . 7 » — » Negyedévre . 3 » 50 » Egy hóra . . 1 » 20 » Egyes szám ára 5 kr.SZEGEDI HIRADÓ Kiadóhivatal: Andrényi Imre könyvkeres* * * kedése Szegeden^ hová az elöhzetések s a lap szétküldésére vonatkozó fölszólamlások intézendők. --- ■ Szerkesztői iroda: Tisza Lajsz-komt 73. sz. Reitzer-füe ház, iLlászint; hová & lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Bémentetlen levelek nem fog adtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI NAPILAP Hirdetéseket és nyílttéri közleményeket a kiadóhivatal mérsékelt áron vesz föl. Szeged a megye székhelyért. Szeged, decz. 3. Napról-napra kapjuk az örvendetes hírt, hogy Csongrád megye községei a vármegye székhelyét Szentesről Szegedre kívánják áthelyezni. A községi képviselőtestületek, amint a beérkezett tudósításokból olvasható, mindenhol egyhangú lelkesedéssel támogatták Szeged csöpp vazallusának, Tápénak határozatát. Nem arról van e határozatokban ugyan szó, amire mi évek óta, mint egy szép czélra törekszünk , hanem elvégre majdnem mindegy. Akár Szeged megye, akár Csongrád megye lesz a neve, csak Szeged megyeszékhely legyen. Ez a fő. És úgy látszik ez a czél el lesz érhető. A megindult mozgalom haladása biztató. És ha egyszer Csongrád megye közigazgatásának központi hatósága, a megyei közönség javára, beköltözik Szegedre, közelebb jutunk ahhoz az eshetőséghez is, hogy a már meglévő alapon , de a hozzánk kívánkozó más s különösen nemzetiségi területek bevonásával, Szeged megye kikerekíttessék. Természetes tehát, hogy ebből a két szempontból, de sok más okból is, a legrokonszenvesebb igyelemmel kísérjük a megyeszékhely rendezésének kérdésében megindított mozgalmat. Természetes azonban az is, hogy az ilyen nagyobb szabású társadalmi mozgalomnál, bármennyire gyökerezzék is különben a közszükség érzetében, hogy minél előbb az óhajtott czél kikötőjébe érjen, szükséges a belső erők kifejtéséhez az érdekelt külső tényezőknek is a kellő mértékben hozzáadni biztató, támogató erejüket. Azt akarjuk mondani e meglehetősen akadémikus kijelentéssel, hogy a megye székhelyének Szegedre áthelyezése érdekében megindított mozgalmat, a legközelebbről érdekelt félnek. Szeged szabad királyi városnak, tekintélye egész súlyával támogatni kell, mert az kétségtelen, hogy e kérdés helyes és gyors megoldásából legtöbb gyümölcsöt Szeged szedhet s hogy a czélhoz jutásért legtöbbet Szeged tehet. ASzegedi Hiradó a maga részéről, de mint a közvélemény tolmácsa a mozgalmat a lehető legteljesebb rokonszenvvel üdvözölte, sőt a lapban való biztatáson kívül, más eszközökkel is siettünk az érdeklődést a megye községeiben fönntartani és fokozni. Ez azonban korántsem annyi, mint amennyit a haszonért, mely a megyeszékhely megnyeréséből Szegedre fog háramlani, meg kell tennie a város közönségének. Nézetünk szerint a sült galamb bevárásának politikájával egyértelmű úgy tekinteni ezt a dolgot, mint távoli szemlélő. Még a puszta figyelemnek és érdeklődésnek is gondos eltitkolása legalább is rideg hatással lenne a mozgalomra s valószínűleg annak a bizonyára igaztalan föltevésnek adna tápot, hogy Szeged tulajdonképen nem is annyira cseng a székhelyért s nem is vár tőle értékes hasznot és talán-talán nem is fogadná szívesen falai között az új instituczió vezetőit társadalmának faktorai között. No hát ennek az igaztalan föltevésnek még csak az első, parányi hiedelmét sem szabad felkelteni az események bevárásának politikájával. A városnak kötelessége nyilván hirdetni, hogy Csongrád megye közigazgatási és törvényhatósági székhelyének Szegedre áttétele iránt megint A „SZEGEDI HÍRADÓ“ TÁROZÁJA. Herkules a válaszúton. — Kapff Effenter rajza. — A kollegák Herkulesnek hívták. Ez nagyon komikus elnevezés volt, mert Lambert Gusztáv alig középtermetű, vékonyság, sápadt és ideges emberke számba jöhetett, valóságos asszonyi természettel bírt. Neki minden kicsinyes volt, amit kollegái vászonra vetettek. Phantasiája folyton a gigások felé hajolt. Óriási alakokat festett. Legutóbb is «Herkules csalán ruhába» czimü nagyszabású festményen dolgozott. Valóságos Rubens-féle studió. A herosnak minden izma a legsötétebb realizmussal és kiáltó színekkel volt vászonra vetve. Midőn elkészült kiállította a műtárlaton. De csodálatos, hogy a nagy közönség egy parányi érdeklődést sem mutatott a Herkules képe iránt. A mellette függő kép, mely egy női szöktetést ábrázolt, folyton tömeges bámulásnak központját képezte. Lambertnek ez nagy lelki fájdalmat okozott. Hát még mikor látta, hogy azt a közönséges, kicsiny képet 5000 frankért megvettek és az ő műremeke, mely előtt a női szöktetés másolásnak sem járta meg, ott figyegett látatlanul. De azért nem csüggedett. Újra vett egy nagy darab vásznat és arra Prometheust festette, de uj kivitelben. A publikum szive nem lágyult meg és az uj kivitel nem ragadta meg figyelmöket. — Böklin már megfestette Prometheust, mondták a képzőművészet látogatói. — • Szobafestő leszek, kiáltotta elkeseredve Lambert. Ez legalább biztos kenyér. * A sikerre még gondolni sem szabad, mondta «Motte». A belső sugalat szerint folyton dolgozni kell! «Motte» Lambert kollegája volt, még pedig nőnemben. Ezt az üde szép leányt Wilbrandt «Festőnek» czimű vígjátékának egyik alakja szerint nevezték el. Mert ez, éppen úgy mint a darab hősnője, élt-halt a művészetért. Motte gyermekarczokat festett. Még pedig érzésének melegét, női szivének jóságát, élénk megfigyelő tehetségét adta viszsza a vásznon, de mégsem tudott divatba jönni. Ez Motte szivét nem keserítette el, hanem dolgozott tovább, lankadatlan buzgalommal. Mindig keresett annyit, amennyi a maga és fiatalabb testvére életfentartására szükséges volt. Lambert és Kron Kathe az akadémia óta jó pajtások. Most egy ház ötödik emeletén egymás mellett laktak. Käthe folyton bátorította a csüggedő Lambertet. Nagyon szerette volna boldognak látni, olyan boldognak, mint ő álmai és a gyermekarczok között érezte magát. És ha szabad óráiban Lamberttel cseveghetett, ő mitsem törődött az emberekkel s a világ élveivel, bajával. Egy napon különös esemény történt. Herkules egy kicsi, előkelő, finom és parfümirozott levélkét kapott. Guth asszony írta e levelet, melyben felkérte Lambertet, hogy látogassa meg, miután nagyobb szabású ajánlata lesz számára. Ő látta Herkulest és csodálta e mesterművet. — Ez nem igaz, mondta «Motte«, kinek az ifjú festő természetesen megmutatta e levelet. — Mi nem igaz ? kérdezte Lambert. — Hogy annak a hölgynek, ki egyike a legnagyobb divathölgyeknek, a kép tetszik. Én azt hiszem, hogy az élő Herkules tetszett meg neki. A fiatalember elpirult és hallgatott. Käthe már nem egyszer mondott ilyen igazságokat. Guth asszony gyönyörű villában lakott a hegyek alatt. Férje gyötrő tüdőbetegsége miatt már évek óta Egyiptomban tartózkodott. Guth asszony ifjú és szép nő volt. Rövid beszélgetés után Lambert csakugyan rájött, hogy ez az úrnő csak hallomásból ismeri festményét, de őt magát már többször látta. — Én azért hivattam önt, — mondta többek között — hogy hálószobámat megfesse. — Csak azért? — szólt gúnyosan. Én mindig mondtam, hogy végre szobafestő leszek és im úgy látszi, e mondásom a teljesülés felé megy. — Ön tréfál ? Hiszen minden nagy festő szobafestésen kezdte. Hiszen Makartot is egy bécsi báró dolgozó szobájának megfestése tette híressé. De több példa is van erre. Ön azt festhet a falakra, amit akar. Hanem nem ódivatú tárgyat. A korszellemet visszatükröző freskókat. Ért engem ?