Szegedi Híradó, 1892. január-március (34. évfolyam, 1-78. szám)
1892-01-01 / 1. szám
vállalkozó. Okvetlenül szükséges lenne természetesen az is, hogy az összesítést egy külön bizottság végezze, ugyanez a (hogy úgy mondjam) rendező bizottság adhatná ki a partialis gyűjtemények összeállítóinak is a megbízást és a tervszerű utasításokat is. A partialis gyűjtemények fajait a város életében fontos, többé-kevésbbé önálló tényezők határozzák meg, e mellett azonban az is, hogy mikre vonatkozólag szerezhetők még be emlékek, tanujelek vagy biztos adatok s hogy miknek összeállítására nyerhetők meg hivatott szakerők. A közigazgatás egészében és egyes önállóbb ágazataiban, mint p. o. közegészség, gazdasági és katonai ügy, vallási és egyházi ügyek, iskolák, ezek is alosztályozás szerint szétválasztva: elemi-, közép- és szakiskolázás, óvók, fiú- és leányiskolák, tanyai iskolázás, kereskedés és ipar egyes fontosabb, talán helyi jellegű ágai, közlekedésügy, társadalmi s családi élet, földmivelés, irodalmi s művészeti adalékok, könyvnyomtatás, színészet, néprajzi, népszokási adatok stb., mind olyan szakirányokat jelölnek meg, amelyek szerint sokasítani lehetne a gyűjteményes monographiák létesítésén munkálkodók számát is s ezáltal jelentékenyebbé tenni az eredményt is. Nemcsak írásban és képekben, hanem történelmi emlékekben és tanujelekben úgy mutathatnák be ily módon a milleniumi országos kiállításon Szegedet, hogy nemcsak jelenlegi állapota, hanem az is szemlélhetőleg lenne föltüntetve, hogy a város életének tényezői milyen csirákból, milyen viszontagságok között, hogyan fejlődtek ki a most meglevő állapotra. Ebből a fejlődéstörténeti gyűjteményes kiállításból, vagy legalább ennek alapján, megírhatná ezután később is az arra hivatott toll a város egész történetét, amit ilyen előkészület nélkül alaposan megiratni akármilyen nagy pályadíj kitűzése mellett sem lehetne, legalább a millenium idejére semmiesetre sem. Elég értékes maradna ez a fejlődéstörténeti emlékgyűjtemény mindig arra, hogy az országos kiállítás után hazakerülvén, itthon a városi múzeumban foglaljon helyet, — elég jelentékeny talán még arra is, hogy (egyelőre legalább) maga képezze a városi múzeum gyűjteményét s igy megérdemelné azt, hogy — mert még most sincs — felépítjük végre csupán csak ennek a kedvéért is, a továbbá már úgy sem nélkülözhető múzeum-épületet. Nem kétlem, hogy Szeged minden polgára lelkesedve lesz kész azon áldozatra, hogy ilyen czélra díjtalanul is átengedje a gyűjtemény kiegészítéséhez kívánatos emléktárgyakat; de ha némely becses emléktárgy idegen kezek birtokában s olyan szegény tulajdonosoké lenne, akik azt illő kárpótlás nélkül át nem adhatnák, a czél magasztossága talán azt is indokolhatná, ha az ilyen emléktárgyak közpénzen megvásároltatnának. Erre a czélra is de különben a gyűjtéssel és feldolgozással járó másnemű kiadásokra is kétségtelenül jelentékenyebb összegig igénybe veendő lenne a városi pénztár; azt hiszem azonban, hogy ezzel az anyagi áldozattal, eltekintve a csak is így elérhető erkölcsi haszontól, maga a gyűjtemény reális értéke is föl fog érni. A múzeumi épület egy részében azután állandóan elhelyezhető lenne Szegednek már meglevő egyik kincse, a Somogyikönyvtár is. Hogy ily kincses ház nem sokáig nélkülözné az egyetem szomszédságát sem, ez legalább reménykedésének talán nem alaptalan számítás. Szeged, 1891. decz. 23-án. Tóth Antal, népiskolai felügyelő. n. Sok SZó volt már e lapok hasábjain arról, miként tegye emlékezetessé városunk itt helyben a honfoglalás ezredik évfordulóját. Ideje lesz arról is gondoskodni, hogy a nagy nemzeti ünnepen az ország szivében rendezendő iparkiállításon miként képviseltessük kulturális értékünket a nemzet színe előtt. E kulturális érték becse kettőtől függ : mit vagyunk képesek anyagi s mit szellemi téren előállítani, mikben velünk más városok versenyezni nem képesek ? Az anyagi termelés tárgyai megnevezésére nem érzem magam illetékesnek, ára arra már rá tudok mutatni, mily szellemi termék volna az, melyben versenytől nem kell tartanunk a hazai tudósok részéről. E szellemi termék lenne egy oly mn, mely a a szegedi szójárás törvényeit fejtegetné és e szójárás zöngzetességét természeti törvényeken alapulónak beigazolná. Eddigelé egyetlen szaktudós merészkedett a szegedi szójárást utánozni. E szaktudós Fogarasi János valaki hamisítatlan beszédérzéke ösztönzésére a szegedi szójárásnak az akadémia körében is jogosultságot iparkodott szerezni, mint ezt «A magyar nyelv metaphyzikája» czirati művében megkisérte. Nos nemes buzgalma nem talált kellő viszhangra, valószínűleg azért, mert ingadozó vala szójárásunk használásában s meggyőző érvekkel, nem volt képes annak természeti jogosultságát kimutatni. Ez idő óta egy félszázad folyt le, a magyar akadémia legújabb pályázatában .Egy tudományos magyar nyelvtan megírására hívja fel szaktudósainkat. Hogy a pályázók dolgozataikban a szegedi szójárásra ki nem fognak terjeszkedni, kétségtelen és pedig azért, mert a pályázati föltételekben ki van kötve, hogy a pályázók történelmi alapra támaszkodjanak, tehát oly írott emlékekre, mint pl. ezen ismert kezdetű ii. századbeli okmány : Latiatuc feleym zumtuchel microgmuc... Nos ez tanúskodnék arról, mily szó zendült meg először a Kárpát völgyében a honfoglaló hősök ajkairól? Megkísértem a fent idézett kezdetű okiratot egész terjedelmében egyik alsóvárosi komámnak felolvasni, hogy mit mond az ily magyar beszédről. Nost hát habozás nélkül azt felejé , mintha csak egy drótos tótot hallanék magyarul beszélni . . . s aztán igy folytatá, de már azt nem hiszem, hogy ilyen lehetett a régi magyar beszéd . . . Én magam is amondó vagyok, hogy ha van még nyoma azon szóejtésnek, mely a honfoglaló magyarok ajkain hangzott, az csakis azon ős magyar első telep utódai ajkain hangozhatik, mely a pusztaszeri gyűlés után megszállá azon Tisza hajlatot, hol a Maros a Tiszához szegődik, mely aztán e természeti tény nyomán Szeged nevet nyert általa. Ezen ős magyar telep utódai ajkairól hangzó szójárás tudományos megfejtésére kellene Szeged tollforgató fiait fölhívni s a legsikerültebb dolgozatot mint szegedi nyomdai terméket a milleniumi kiállításra beküldeni. Ily mn által talán meg lehetne hódítani a mi szójárásunknak az eddig tőle idegenkedő szaktudósokat is , mert hisz az eddigi idegenkedés is szójárásunk tudományos ismertetése hiányában történhetett csak s nem elfogultságból. Már maga egy ily szegedi termék képes volna kulturális értékünket anyagi és szellemi tekintetből teljesen és versenytárs nélkül képviselni ? Mit szólnak ehhez a születése előtt meghalt Dugonics-társaságnak még élő tervezői ? Szabó Mihály, a tanitóképző igazgatója. SZEGEDI híradó. Hírek. Határidők: Január 2. Alsóvárosi társalgó-egylet, tánczcal egybekötött társas estélye. Jan. 9. A felsőtanyai lovas polgárőrség bálja a Feketesasban. Lapunk t. olvasóinak és barátainak boldog újévet kívánunk. A „Szegedi Híradó“ kiadóhivatala. Péntek,892 január l. te(i. k. A «Szegedi Híradó» tiszt^iizenségének boldog uj évet ki- A „Szegedi Híradó" szerkesztésébe. tiszti ^ szokásos újévi d. e. e.snek meg a torony ^ ^ -.szes közigazgatási tisztikar s ^ ,*°‘ság tagjai Pálfy Ferencz P°^^.vezetése alatt délelőtt 11 óra 11 az Albert főispánnál, képviselőjénél. Az alkalmi üdvözlő Pálfy polgármester fogja tartani, tisztelegnek a főispánnál valar..^^^. ^^^atalnak a vezetői az egyes ^ ügyvédi karaara, a iparkamara. A polgármest^^^ tegnap a törvényhatósági tag^ következő meghívást küldte szét ném tisztelettel fölkérni, miszerint vf nagyérdemű főispánja meltosagos ur irányában erzett változhat ^^^j^^nak és őszinte szerencsekivár^.^^ testületileg és ün ■ nepelyesen l^^gi^^ése czéljából újév napján délelőt^'^^^^ a városi széképület bizotts£^^^^j^ megjelenni szíveskedjenek. évi deczember hó pgygnez, polgármester. ■' A főispán megelőzőleg a városi tisztikar és szeretett főnökénél, Páf polgármesternél fejezi ki újévi sze^j^;nntj ait. Tóth Pál dr. főjegyző vt A szegedi kir^^^yg^éknél délelőtt 10 órakor tiszteleg.^.- Muskó Sándor kir. törvénys,nöknél. Az ügyészi ki^midt Imre kir. ügyész vezetése alat|-^^ 1q órakor tiszteleg Lobhmay-j^y^n főügyésznél. — Ne gratuláljaroéner Sándor kir. táblai elnök azt a k^cr^t fejezte ki, hogy ujév napján öl meg, maradjon mindenki a körében, az érzelmek nekiszánt oviiig.„lése elmaradhat. — Főügyész jelölte^ dr. Lázár György polgármester-helygé választásával megürült városi főrészi állásra tegnap járt le a pályázati Pályáztak : dr. Rigó Endre, Keész József, dr. Ivánkovits Sándor, Ries Kálmán és dr. Lippai Lajos yvédek. —Az uj főügyész személye in már a választó közgyűlés előtt is, t^^an lehet mindenki. Dr. Iván kovi tigátidor, a szegedi ügyvédi kar egyik jog, ez, az előre tudott főügyész. A janu havi választó közgyűlés igy aligha fo szavazni, hanem egyhangúlag választ uj fgyészt is, mint választott minap uj polgárig-helyettest. Tudvalevőleg dr. Ivánkovits szegedi ügyvédi kamara titkára jelenleg. Főügyészszé választatásával tehát igürül a kamarai titkárság is, melyre már séte van jelöltje a szegedi jogászvilágnak: dr Papp Dezső ügyvéd személyében, kiben méltán összpontosul már most az ügyvéd kar bizalma. — A dorosmai heczet. A orosmai zajos kántorválasztásról szegedi tdósítók rémes híreket sürgönyöztek a fővárosi lapoknak. A «M. H.» pláne vezérzikket is szentelt a furcsa kántorválasztásnak, mely ismételjük, bár lármásan, de tér nélkül folyt le s nem történt egyéb baj, minthogy néhány kun polgártársban elhalt a vér, mia huszárokat és a csendőröket meglátták.