Szegedi Híradó, 1892. január-március (34. évfolyam, 1-78. szám)

1892-01-01 / 1. szám

vállalkozó. Okvetlenül szükséges lenne ter­mészetesen az is, hogy az összesítést egy külön bizottság végezze, ugyanez a (hogy úgy mondjam) rendező bizottság ad­hatná ki a partialis gyűjtemények összeál­­lítóinak is a megbízást és a tervszerű uta­sításokat is. A partialis gyűjtemények fa­jait a város életében fontos, többé-kevésbbé önálló tényezők határozzák meg, e mellett azonban az is, hogy mikre vonatkozólag szerezhetők még be emlékek, tanujelek vagy biztos adatok s hogy miknek összeállítására nyerhetők meg hivatott szakerők. A köz­­igazgatás egészében és egyes önállóbb ága­zataiban, mint p. o. közegészség, gazdasági és katonai ügy, vallási és egyházi ügyek, iskolák, ezek is alosztályozás szerint szét­választva: elemi-, közép- és szakiskolázás, óvók, fiú- és leányiskolák, tanyai iskolázás, kereskedés és ipar egyes fontosabb, talán helyi jellegű ágai, közlekedésügy, társa­dalmi s családi élet, földmivelés, irodalmi s művészeti adalékok, könyvnyomtatás, szí­nészet, néprajzi, népszokási adatok stb., mind olyan szakirányokat jelölnek meg, a­melyek szerint sokasítani lehetne a gyűjte­ményes monographiák létesítésén munkál­kodók számát is s ezáltal jelentékenyebbé tenni az eredményt is. Nemcsak írásban és képekben, hanem történelmi emlékekben és tanujelekben úgy mutathatnák be ily módon a milleniumi or­szágos kiállításon Szegedet, hogy nemcsak jelenlegi állapota, hanem az is szemlélhető­­leg lenne föltüntetve, hogy a város életének tényezői milyen csirákból, milyen viszon­tagságok között, hogyan fejlődtek ki a most meglevő állapotra. Ebből a fejlődéstörténeti gyűjteményes kiállításból, vagy legalább en­nek alapján, megírhatná ezután később is az arra hivatott toll a város egész történe­tét, amit ilyen előkészület nélkül alaposan megiratni akármilyen nagy pályadíj kitűzése mellett sem lehetne, legalább a millenium idejére semmiesetre sem. Elég értékes maradna ez a fejlődés­történeti emlékgyűjtemény mindig arra, hogy az országos kiállítás után hazakerülvén, itt­hon a városi múzeumban foglaljon helyet, — elég jelentékeny talán még arra is, hogy (egyelőre legalább) maga képezze a városi múzeum gyűjteményét s igy meg­érdemelné azt, hogy — mert még most sincs — felépítjük végre csupán csak en­nek a kedvéért is, a továbbá már úgy sem nélkülözhető m­ú­z­e­u­m-é­p­ü­l­e­t­e­t. Nem kétlem, hogy Szeged minden polgára lelke­sedve lesz kész azon áldozatra, hogy ilyen czélra díjtalanul is átengedje a gyűjtemény kiegészítéséhez kívánatos emléktárgyakat; de ha némely becses emléktárgy idegen kezek birtokában s olyan szegény tulajdo­nosoké lenne, akik azt illő kárpótlás nélkül át nem adhatnák,­­ a czél magasztos­sága talán azt is indokolhatná, ha az ilyen em­léktárgyak közpénzen megvásároltatnának. Erre a czélra is de különben a gyűjtéssel és feldolgozással járó másnemű kiadásokra is kétségtelenül jelentékenyebb összegig igénybe veendő lenne a városi pénztár; azt hiszem azonban, hogy ezzel az anyagi áldo­zattal, eltekintve a csak is így elérhető er­kölcsi haszontól, maga a gyűjtemény reális értéke is föl fog érni. A múzeumi épület egy részében az­után állandóan elhelyezhető lenne Szeged­nek már meglevő egyik kincse, a Somogyi­könyvtár is. Hogy ily kincses ház nem sokáig nélkülözné az egyetem szomszédságát sem, ez legalább reménykedésének talán nem alaptalan számítás. Szeged, 1891. decz. 23-án. Tóth Antal, népiskolai felügyelő. n. Sok SZó volt már e lapok hasábjain arról, miként tegye emlékezetessé városunk itt helyben a honfoglalás ezredik évfordu­lóját. Ideje lesz arról is gondoskodni, hogy a nagy nemzeti ünnepen az ország szivében rendezendő ipar­kiállításon miként képvisel­tessük kulturális értékünket a nemzet színe előtt. E kulturális érték becse kettőtől függ : mit vagyunk képesek anyagi s mit szellemi téren előállítani, mikben velünk más váro­sok versenyezni nem képesek ? Az anyagi termelés tárgyai megnevezé­sére nem érzem magam illetékesnek, ára arra már rá tudok mutatni, mily szellemi termék volna az, melyben versenytől nem kell tartanunk a hazai tudósok részéről. E szellemi termék lenne egy oly mn, mely a a szegedi szójárás törvényeit fejtegetné és e szójárás zöngzetességét természeti tör­vényeken alapulónak beigazolná. Eddigelé egyetlen szaktudós merész­kedett a szegedi szójárást utánozni. E szak­tudós F­o­g­a­r­a­s­i János vala­­ki hamisítat­lan beszédérzéke ösztönzésére a szegedi szójárásnak az akadémia körében is jogosult­ságot iparkodott szerezni, mint ezt «A m­a­­gyar nyelv metaphyzikája» czirati művében megkisérte. Nos nemes buzgalma nem talált kellő viszhangra, valószínűleg azért, mert ingadozó vala szójárásunk hasz­nálásában s meggyőző érvekkel, nem volt képes annak természeti jogosult­ságát kimutatni. Ez idő óta egy félszázad folyt le, a magyar akadémia legújabb pá­lyázatában .Egy tudományos ma­gyar nyelvtan­ megírására hívja fel szaktudósainkat. Hogy a pályázók dolgoza­taikban a szegedi szójárásra ki nem fognak terjeszkedni, kétségtelen és pedig azért, mert a pályázati föltételekben ki van kötve, hogy a pályázók történelmi alapra támaszkodjanak, tehát oly írott emlékekre, mint pl. ezen ismert kezdetű ii. század­beli okmány : Latiatuc feleym zum­­tuchel microgmuc... Nos ez ta­núskodnék arról, mily szó zendült meg elő­ször a Kárpát völgyében a honfoglaló hő­sök ajkairól? Megkísértem a fent idézett kezdetű okiratot egész terjedelmében egyik alsóvárosi komámnak felolvasni, hogy mit mond az ily magyar beszédről. Nost hát habozás nélkül azt felejé , mintha csak egy drótos tótot hallanék magyarul beszélni . . . s aztán igy folytatá, de már azt nem hi­­szem­, hogy ily­en lehetett a régi magyar beszéd . . . Én magam is amondó vagyok, hogy ha van még nyoma azon szóejtésnek, mely a honfoglaló magyarok ajkain hangzott, az csakis azon ős magyar első telep utódai ajkain hangozhatik, mely a pusztaszeri gyűlés után megszállá azon Tisza hajlatot, hol a Maros a Tiszá­hoz szegőd­i­k, mely aztán e természeti tény nyomán Szeged nevet nyert általa. Ezen ős magyar telep utódai ajkairól hangzó szójárás tudományos megfejtésére kellene Szeged tollforgató fiait fölhívni s a legsikerültebb dolgozatot mint szegedi nyomdai terméket a mille­niumi kiállításra beküldeni. Ily mn által ta­lán meg lehetne hódítani a mi szójárásunk­nak az eddig tőle idegenkedő szaktudóso­kat is , mert hisz az eddigi idegenkedés is szójárásunk tudományos ismertetése hiányá­ban történhetett csak s nem elfogultságból. Már maga egy ily szegedi termék képes volna kulturális értékünket anyagi és szel­lemi tekintetből t­e­lj­e­s­e­n és versenytárs nélkül képviselni ? Mit szólnak ehhez a születése előtt meghalt Dugonics-társaság­­nak még élő tervezői ? Szabó Mihály, a tanitóképző igazgatója. SZEGEDI híradó. H­írek. Határidők: Január 2. Alsóvárosi társalgó-egylet, tánczc­al egybekötött társas estélye. Jan. 9. A felsőtanyai lovas polgárőrség bálja a Feketesasban. Lapunk t. olvasóinak és barátai­nak boldog újévet kívánunk. A „Szegedi Híradó“ kiadóhivatala. Péntek,­­­892 január l. te(i. k. A «Szegedi Híradó» tisz­­t^iizenségének boldog uj évet ki- A „Szegedi Híradó" szerkesztésébe. tiszti ^ szokásos újévi d. e. e.snek meg a torony ^ ^ -.szes közigazgatási tisztikar s ^ ,*°‘ság tagjai Pálfy Ferencz P°^^.vezetése alatt délelőtt 11 óra­­­ 11 a­z Albert főispánnál, képviselőjénél. Az alkalmi üdvözlő Pálfy polgármester fogja tartani, tisztelegnek a főispán­nál valar..^^^. ^^^atalnak a vezetői az egyes ^ ügyvédi ka­raara, a iparkamara. A polgármest^^^­ tegnap a törvényha­tósági tag^ következő meghívást küldte szét ném tisztelettel fölkérni, miszerint vf nagyérdemű főispánja meltosagos ur irányában er­zett változhat ^^^j^^nak és őszinte szerencsekivár^.^^ testületileg és ün ■ nepelyesen l^^gi^^ése czéljából újév napján délelőt^'^^^^ a városi szék­épület bizotts£^^^^j^ megjelenni szí­veskedjenek. évi de­czember hó pgygnez, polgár­mester. ■' A főispán­ megelőzőleg a városi tisztikar és szeretett főnökénél, P­á­­­f polgármesternél fejezi ki újévi sze^j^;nntj ait. Tóth Pál dr. főjegyző vt A szegedi kir^^^yg^éknél délelőtt 10 órakor tiszteleg.^.- Muskó Sándor kir. törvénys,­nöknél. Az ügyészi ki^m­idt Imre kir. ügyész vezetése alat|-^^ 1q órakor tiszteleg Lobhmay-j^y^n fő­ügyésznél. — Ne gratuláljaroén­er Sándor kir. táblai elnök azt a k^cr^t fejezte ki, hogy ujév napján öl meg, maradjon mindenki a körében, az érzelmek nekiszánt oviiig.„lése elma­radhat. — Főügyész jelölte^ dr. Lázár György polgárme­ster-hely­gé választásá­val megürült városi főrészi állásra tegnap járt le a pályázati Pályáz­tak : dr. Rigó Endre, K­eé­s­z József, dr. Ivánkovits Sándor, Ries Kál­mán és dr. L­i­p­p­a­i Lajos yvédek. —­­Az uj főügyész személye in már a vá­lasztó közgyűlés előtt is, t­^^an lehet mindenki. Dr. Iv­á­n k­o­v­i t­igátidor, a szegedi ügyvédi kar egyik jog, ez, az előre tudott főügy­ész. A janu havi vá­lasztó közgyűlés igy aligha fo szavazni, hanem egyhangúlag választ uj fgyészt is, mint választott minap uj polgárig-helyet­­test. Tudvalevőleg dr. Ivánkovits szegedi ügyvédi kamara titkára jelenleg. Főügyészszé választatásával tehát igürül a kamarai titkárság is, melyre már séte van jelöltje a szegedi jogászvilágnak: dr Papp Dezső ügyvéd személyében, kiben méltán összpontosul már most az ügyvéd kar bizalma. — A dorosmai heczet. A orosmai zajos kántorválasztásról szegedi tdósítók rémes híreket sürgönyöztek a fővárosi la­poknak. A «M. H.» pláne vezérzikket is szentelt a furcsa kántorválasztásnak, mely ismételjük, bár lármásan, de tér nélkül folyt le s nem történt egyéb baj, minthogy néhány kun polgártársban elhalt a vér, mi­­a huszárokat és a csendőröket meglátták.

Next