Szegedi Híradó, 1892. január-március (34. évfolyam, 1-78. szám)
1892-01-13 / 11. szám
Szeged, 1892. XXXIV. évfolyam. 11. szám. Szerda, január 13. Szerkesztői iroda: Tisza Lajos körut 73. ss* Reitxer-féle ház, földszint, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Bérmentetlen levelek nem fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Hirdetéseket és nyilttéri közleményeket a kiadóhivatal mérsékel áron vesz föl. Előfizetési árak: Húshoz hordással vagy postán küldve: ígéit évre . 14 frt — kr. Féléne . . 7 » — » if negyedévre 3 » 50 » Egy hóra . . 1 » 20 » Egyes szám ára 5 kr. Kiadóhivatal: Andrényi Imre könyvkereskedése Szegeden, hová az előfizetések s a lap szétküldésére vonatkozó fölszólamlások intézendők. POLITIKA! NAPILAP Felekezeti politika, Szeged, jan. 14. A választási mozgalmak tüzére olajat öntöttek két oldalról is. Pedig a tűz, a politikai gyűlölködésnek a társadalmi élet mezejére is átharapózott tüze, annyira lobog már, hogy ezt a tüzet még éleszteni igazán veszedelmes. Az olajöntök, amint ez lapunk mai számában közlött táviratokból is olvasható, Schopper György rozsnyói püspök és a budapesti zsidóság egy része. Úgy a Schopper választási pásztor levelének, mint a budapesti zsidóság fölhívásának az a mottója, hogy a hitfelekezetek a választási urnákhoz ne úgy lépjenek, mint magyar honpolgárok, hanem, mint katholikusok és zsidók. Ez azt jelentené, hogy Magyarországon nem magyar állampolgárok küzdenek a politika mezején a liberalizmusért, hanem az egyes hitfelekezetek a maguk felekezeti érdekeiért. Ez az álláspont egy sötét kísértetes árnyéknak előre vetését, a középkor eltemetett koporsójából való föltámadását, vagy a politikai meggyőződésnek a faji és felekezeti érdekektől függő alakulását hirdetné. Különösen azért is, mert mindkét részről így van körvonalazva a feltétel : A katholikus papok ne támogassanak csak oly képviselőjelölteket, akik írásos reverzálást adnak magukról, hogy a két év előtti februári rendeletre támadt klerikális harcznak a parlamentben tántoríthatlan katonái lesznek. A zsidó vallásnak pedig ne adják szavazatukat, csak oly jelöltekre, akik a zsidó vallás recepcziója tárgyában a budapesti zsidók között megindított mozgalomnak a parlament elé vitelére s ott támogatására vállalkoznak. Vagyis bármily politikát tartana is üdvösnek a hazára a katholikus pap, vagy a zsidó ember : emanczipálja magát a hazaszeretet és a meggyőződés igazsága alól sejtse el a meggyőződésével egyetértő jelöltet, mert az sokkal liberálisabb és sokkal szentebb oldaláról fogja föl az ország érdekét, semhogy politikai hitelveit oda lánczolja a felekezeti érdekek terhes szekeréhez. A Schopper György pásztor levelére nem volt semmi szükség. Mely részről támadta valaki a magyar katholiczizmuszt ? Államunk története, alkotmányunk fejlődése, ezredéves küzdelmeink szent hagyományai, jelenünk és jövendőnk, erkölcseink és fölfogásunk úgy össze vannak nőve a katholiczizmussal, alkotmányunk és közjogunk annyira meg van fürdetve a magyar katholiczizmusban, hogy valójában őrültség, a békés fejlődés ellen irányuló eszeveszett támadás volna, a magyar katholicizmus történelmileg kifejlett felekezeti jogait megtámadni és megnyirbálni. Ezt tudja minden komoly gondolkodású politikus , ám azt is tudjuk, hogy a magyar közélet levegőjét képező liberalizmus nem hátrálhat meg oly követelések előtt, amelyek a felekezeti jogok fölé a felekezeti kiváltságokat akarja állítani. Épp azért, mert a katholiczizmus ellen a parlamentben nincs támadás intézve, s mert a katholikusok jogait mindenki elismeri, becsüli és megtartását állami szükségletnek tartja, ismételjük, fölösleges volt a rozsnyói kiáltványt kibocsátani s ezzel a politikai meggyőződést oly árunak tüntetni föl, amelyet felekezeti érdek támogatásának írásos megigéréséért értékesíthetünk. A „SZEGEDI híradó“ TÁRCZAJA, Jour-fix. Irta : V. Szőcs Géza. I. A szép Hársfalviné elhatározta magában, hogy a télen minden szerdán fogad. Nem nagy erőfeszítésébe került e tervét megvalósítania, mert férje tudvalevőleg mindenbe beleegyezik, amit ő akar. Az aczélszürke szemű, hamvasszőke, telt termetű, fitos orrú menyecske tehát tudtára adván ismerőseinek és barátainak, hogy a következő szerdán és azután is minden szerdán, délután ötkor szívesen látja őket, hozzálátott a «tervezet» megállapításához , hogy mit fog a vendégeinek adni, hogyan csoportosítja, ülteti, stb. őket, miképen rendezi a kis concertet, amelynek semmiesetre sem szabad legalább a «megnyitó» alkalmával hiányoznia és még isten tudja miféle kérdések foglalkoztatták. Hétfőn mégis csak azt hitte, hogy meg van már mindenben állapodva, de azért az utolsó percben sok mindent változtatott meg. S a négy-öt nap alatt, még a jourfix-re előkészült, borzasztóan ideges volt ő nagysága. Nem volt semmivel sem megelégedve ; a szakácsnét szidta, mint a bokrot, a szobaleányról fölfedezte, hogy ügyetlen perszóna, aki még öltöztetni sem tud becsületesen, s végül a férjéhez is rettentő durczás volt, pedig a szegény ember eleget igyekezett a kedvében járni, most még fokozottabb mértékben, mint ezelőtt, de mindhiába. A szép Clarisse-nak nem lehetett a megelégedésére tenni ezen a héten. A «nagy nap» délelőttjén és délutánján pedig nem is mert senki az asszony felé közeledni. Az öltözékével volt elfoglalva. II. Az igaz, hogy bájos jelenség volt a háziasszony, kék ruhájában, — amely olyan jól áll az arczszínéhez, — amint vendégeit várta a szalonban. Idegesen járkált fel s alá a perzsa szőnyegen, egészen addig — amíg bejelentették az első vendéget. Mustár Jánosné aszszonyság volt ez, egy gazdag háztulajdonos özvegye, Gábor fia kíséretében, aki egy tizenhét éves ifjoncz volt s mint látszott roppant kényelmetlenül érzi magát a feszes szalonkabátban. Mustárné asszonyság jó patriarchálisan megölelte a háziasszonyt, fia pedig meglehetősen ügyetlenül és félénken, megcsókolta annak a kövérkés, puha-fehér kezét, aminek megtörténte után elkezdte a szmyrnaszenveget tanulmányozni, miközben észrevette azt is, hogy a bájos asszonynak, aki olyan jóindulattal nézett reá folyton, amilyen pici kis lábacskái vannak. Miközben ezt észrevette, megjelent a háziúr is a szalonban, de még érkezett egy néhány vendég is. Ugyebár önök ismerik Gálosinét ! Az eleven évíg Gálosinét, akinek mindig jár a szájacskája, aki mindenütt ott van, aki mindent tud ? Csinos barna asszony, aki mindig feltűnően öltözködik, aki minden csinos férfinak az udvarlását elfogadja. Férje, Gálosi úr, gymnáziumi igazgató, egy rendkívül sápadt, fonnyadt emberű és országos nevezetességű papucshős. Most is, mint mindig, a felesége mögött jön egy lépéssel, szenvtelen hidegséggel tekintve maga elé. Gálosiné beszél egyszerre három-négy felé is, kaczag, élezel, szóval a társaság már elkezdi mulatni. A háziúr Gálosival társalog, ami azonban kissé nehezen megy az utóbbi urnák makacs szórakozottsága miatt. Ezalatt megtelik a szalon cikckes és idétlen, szellemes és szellemtelen hölgyekkel és urakkal, akik beszélnek száz és ezer dologról össze-vissza csoportokba verődve. Végre Mákos Zelma kisasszony elkezd zongorázni és énekelni; néhányan hallhatják, az idősebb férfiak kifelé sandi