Szegedi Híradó, 1892. január-március (34. évfolyam, 1-78. szám)

1892-01-13 / 11. szám

Szeged, 1892. XXXIV. évfolyam. 11. szám. Szerda, január 13. Szerkesztői iroda: Tisza Lajos­ körut 73. ss* Reitxer-féle ház, földszint, hová a lap szellemi részét il­­lető minden közlemény in­­tézendő. Bérmentetlen levelek nem fo­gadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Hirdetéseket és ny­iltt­éri közleménye­ket a kiadóhivatal mérsékel áron vesz föl. Előfizetési árak: Húshoz hordással vagy pos­tán küldve: ígéit évre . 14 frt — kr. Féléne . . 7 » — » if negyedévre 3 » 50 » Egy hóra . . 1 » 20 » Egyes szám ára 5 kr. Kiadóhivatal: Andrényi Imre könyvkeres­­kedése Szegeden, hová az előfizetések s a lap szétkül­désére vonatkozó fölszólam­­lások intézendők. POLITIKA! NAPILAP Felekezeti politika, Szeged, jan. 14. A választási mozgalmak tüzére olajat öntöttek két oldalról is. Pedig a tűz, a politikai gyűlöl­ködésnek a társadalmi élet mezejére is átharapózott tüze, annyira lobog már, hogy ezt a tüzet még éleszteni igazán veszedelmes. Az olajöntök, amint ez lapunk mai számában közlött táviratokból is olvasható, Schopper György rozs­­nyói püspök és a budapesti zsi­dóság egy része. Úgy a Schopper választási pász­tor levelének, mint a budapesti zsidó­ság fölhívásának az a mottója, hogy a hitfelekezetek a választási urnákhoz ne úgy lépjenek, mint magyar honpolgárok, hanem, mint ka­­tholikusok és zsidók. Ez azt jelentené, hogy Magyaror­szágon nem magyar állampolgárok küzdenek a politika mezején a libe­­r­alizmusért, hanem az egyes hitfelekezetek a maguk felekezeti é­rdekeiért. Ez az álláspont egy sötét kísér­­tetes árnyéknak előre vetését, a kö­zépkor eltemetett koporsójából való föltámadását, vagy a politikai meg­győződésnek a faji és felekezeti érde­kektől függő alakulását hirdetné. Különösen azért is, mert mindkét részről így van körvonalazva a fel­tétel : A katholikus papok ne támogassanak csak oly képviselő­je­lölteket, akik írásos reverzálást adnak magukról, hogy a két év előtti feb­ruári rendeletre támadt klerikális harcznak a parlamentben tántoríthatlan katonái lesznek. A zsidó vallá­snak pedig ne adják szavazatukat, csak oly jelöltekre, akik a zsidó val­lás rec­epcziója tárgyában a budapesti zsidók között megindított mozgalom­nak a parlament elé vitelére s ott támogatására vállalkoznak. Vagyis bármily politikát tartana is üdvösnek a hazára a katholikus pap, vagy a zsidó ember : emanczi­­pálja magát a hazaszeretet és a meg­győződés igazsága alól s­ejtse el a meggyőződésével egyetértő jelöltet, mert az sokkal liberálisabb és sokkal szentebb oldaláról fogja föl az ország érdekét, semhogy politikai hitel­veit oda lánczolja a felekezeti érdekek terhes szekeréhez. A Schopper György pásztor leve­lére nem volt semmi szükség. Mely részről támadta valaki a magyar katholiczizmuszt ? Államunk története, alkotmányunk fejlődése, ezredéves küzdelmeink szent hagyományai, jelenünk és jövendőnk, erkölcseink és fölfogásunk úgy össze vannak nőve a katholiczizmussal, al­kotmányunk és közjogunk annyira meg van fürdetve a magyar katholiczizmus­­ban, hogy valójában őrültség, a békés fejlődés ellen irányuló eszeveszett tá­madás volna, a magyar katholic­izmus történelmileg kifejlett felekezeti jogait megtámadni és megnyirbálni. Ezt tudja minden komoly gon­dolkodású politikus , ám azt is tudjuk, hogy a magyar közélet levegőjét ké­pező liberalizmus nem hátrálhat meg oly követelések előtt, amelyek a fele­kezeti jogok fölé a felekezeti kivált­ságokat akarja állítani. Épp azért, mert a katholiczizmus ellen a parlamentben nincs támadás intézve, s mert a katholikusok jogait mindenki elismeri, becsüli és megtar­tását állami szükségletnek tartja, is­mételjük, fölösleges volt a rozsnyói kiáltványt kibocsátani s ezzel a politikai meggyőződést oly árunak tüntetni föl, amelyet felekezeti érdek támoga­tásának írásos megigéréséért értékesít­hetünk. A „SZEGEDI híradó“ TÁRCZAJA, Jour-fix. Irta : V. Szőcs Géza. I. A szép Hársfalviné elhatározta ma­gában, hogy a télen minden szerdán fogad. Nem nagy erőfeszítésébe került e tervét megvalósítania, mert férje tudvalevőleg mindenbe beleegyezik, amit ő akar. Az aczélszürke szemű, hamvasszőke, telt termetű, fitos orrú menyecske tehát tudtára adván ismerőseinek és barátainak, hogy a következő szerdán és azután is minden szerdán, délután ötkor szívesen látja őket, hozzálátott a «tervezet» megál­lapításához , hogy mit fog a vendégeinek adni, hogyan csoportosítja, ülteti, stb. őket, miképen rendezi a kis concertet, amelynek semmiesetre sem szabad legalább a «meg­nyitó» alkalmával hiányoznia és még isten tudja miféle kérdések foglalkoztatták. Hét­főn mégis csak azt hitte, hogy meg van már mindenben állapodva, de azért az utolsó perc­ben sok mindent változta­tott meg. S a négy-öt nap alatt, még a jour­­fix-re előkészült, borzasztóan ideges volt ő nagysága. Nem volt semmivel sem meg­elégedve ; a szakácsnét szidta, mint a bok­rot, a szobaleányról fölfedezte, hogy ügyet­len perszóna, aki még öltöztetni sem tud becsületesen, s végül a férjéhez is rettentő durczás volt, pedig a szegény ember ele­get igyekezett a kedvében járni, most még fokozottabb mértékben, mint ezelőtt, de mindhiába. A szép Clarisse-nak nem lehe­tett a megelégedésére tenni ezen a héten. A «nagy nap» délelőttjén és délután­ján pedig nem is mert senki az asszony felé közeledni. Az öltözékével volt elfog­lalva. II. Az igaz, hogy bájos jelenség volt a háziasszony, kék ruhájában, — amely olyan jól áll az arczszínéhez, — amint vendégeit várta a szalonban. Idegesen járkált fel s alá a perzsa sző­nyegen, egészen addig — amíg bejelentet­ték az első vendéget. Mustár Jánosné asz­­szonyság volt ez, egy gazdag háztulajdo­nos özvegye, Gábor fia kíséretében, aki egy tizenhét éves ifjoncz volt s mint lát­­szott roppant kényelmetlenül érzi magát a feszes szalonkabátban. Mustárné asszony­ság jó patriarchálisan megölelte a háziasszonyt, fia pedig megle­hetősen ügyetlenül és félénken, megcsókolta annak a kövérkés, puha-fehér kezét, ami­nek megtörténte után elkezdte a szmyrna­­szenveget tanulmányozni, miközben észre­vette azt is, hogy a bájos asszonynak, aki olyan jóindulattal nézett reá folyton, a­milyen pic­i kis lábacskái vannak. Miközben ezt észrevette, megjelent a háziúr is a szalonban, de még érkezett egy néhány vendég is. Ugyebár önök ismerik Gálosinét ! Az eleven é­víg Gálosinét, akinek min­dig jár a szájacskája, aki mindenütt ott van, aki mindent tud ? Csinos barna asszony, aki mindig fel­tűnően öltözködik, aki minden csinos férfi­nak az udvarlását elfogadja. Férje, Gálosi úr, gymnáziumi igazgató, egy rendkívül sá­padt, fonnyadt ember­ű és országos neve­zetességű papucshős. Most is, mint mindig, a felesége mö­gött jön egy lépéssel, szenvtelen hidegség­gel tekintve maga elé. Gálosiné beszél egyszerre három-négy felé is, kaczag, élezel, szóval a társaság már elkezd­i mulatni. A háziúr Gálosival tár­salog, ami azonban kissé nehezen megy az utóbbi urnák makacs szórakozottsága miatt. Ezalatt megtelik a szalon cikckes és idétlen, szellemes és szellemtelen hölgyek­kel és urakkal, akik beszélnek száz és ezer dologról össze-vissza csoportokba verődve. Végre Mákos Zelma kisasszony el­kezd zongorázni és énekelni; néhányan hallhatják, az idősebb férfiak kifelé sandi­

Next