Szegedi Híradó, 1892. január-március (34. évfolyam, 1-78. szám)
1892-01-14 / 12. szám
kus, hogy valóban a legieselkedőbb szélbali szemnek is lehetetlen rést találnia a támadásra ama bizonyos ♦ hagyományos szellem» czimén, amivel Fejérváry bárót oly szívesen vádolgatják. A kabinet összes tagjainak szolidaritása jut, végül kifejezésre ebben az érdekes beszámolóban , melynek némi kiegészítő kommentárját képezi a következő legújabb katonai hír .A Sonn und Montagszeitung jelentése szerint a közös hadügyminisztérium a delegácziók utasítása alapján elrendelte, hogy a kőszegi, kismartoni, kassai, budapesti, nagyszebeni, pozsonyi, temesvári kadétiskolák növendékei kivétel nélkül a magyar nyelvet, mint kötelező tantárgyat tanulják. Eddig ugyanis szabadon választhattak egy akár Ausztriában, akár Magyarországon honos nyelvet. Ezentúl a magyar nyelv kötelező tantárgy lesz.» A szegedi szabadelvűpárt központi végrehajtó bizottsága mindennap délután 5—7 óra között ülést tart a Fekete sas-szá 116 9. sz. termében. Minden a párt választási mozgalmaira vonatkozó felvilágosítást, utasítást itt kaphatnak meg pártunk tagjai, akik ez úton is fölkéretnek, hogy minden pártdologban ide forduljanak. Programmbeszéd. Novák József, a tápéi kerület szabadelvű pártjának egyhangúlag, nagy lelkesedéssel kikiáltott képviselőjelöltje, vasárnap, január 17 én tartja meg Dorosmán programbeszédét. keresetek és rövid időn Timessy Alfréd fölpakkolt, haza jött. Épen hervadó lombjait hullatta a Magúra, a mező őszült és a házereszek vándorlakói bucsuszkodtak a meleg napoktól. Szellő suhant át sóhajtva a ligetek romjai elött és itt ott immár szedték a határt. A tanitókisasszonyt a haldokló örömek láttára félelem fogta el. Milyen rövid volt a nyár és íme már meghal. Hol van a szép tanítókisasszony, aki örökké mosolygó arccal, elégedetten haladt reggel és délután az iskolába, aki könnyen, örömest tanította a gyerekeket a b. c.-re, értelem gyakorlatokra és esténként víg operetteket játszott a zongorán a nyitott ablak mellett, hogy hallgatni csendesebben s haladt arra felé a kis város kiváncsi népe ! Nincs sehol. Mert a kis tanítókisaszszony unja az iskolát, a gyerekeket, a zongorát, végzi kötelességeit csak azért, mert megszokta, de aztán nem törődik senkivel, semmivel. Már a feledés jött, hozva a nagy-nagy szürke fátyolt, mikor egyszer csak beállított Timessy Timessy Alfréd a tanítókisaszszonyhoz. Az öreg háziasszony elébe sietett: — Tudtam, tudtam. És nevetve, vígan tolta be a belső szobába. Emmi talán álomból ébredt ismét. Csak nézte hogyan világosodik meg egyszerre az egész szoba, hogy mosolyognak képek, a bútorok, kaczag a kis kanári madár és az ifjú szavának édes zengése megszólal. — Szabad vagyok, te éretted. Itt akarok maradni és itt fogok maradni. Mindent eltaszítottam magamtól, ami másra emlékeztessen. Emmi. Így kellett tennem. — Emmi Így kellett tennem! — szólt Városi közgyűlés, Szeged, január 14. Az idei első közgyűlés szokatlan érdeklődés és látogatottság mellett folyt le tegnap délután. Ennek egyetlen oka a főügyész-választás volt, mert egyébként sem elég tartalmas, sem elég érdekes nem volt arra a tárgysorozat, hogy másfélszáz bizottsági tag egybegyűljön. A főügyész-választás úgy végződött, amint előre mindenki tudta és várta: a szavazó urnából a közvélemény jelöltjének, dr. Ivánkovits Sándor ügyvédnek neve került ki diadallal. A többi pályázók közül: dr. Rigó Endre, Szeles Kálmán és Lippay Lajos a választás elől visszaléptek. Kertész József ügyvéd azonban tartotta magát, s elég megtisztelő eredményt: még Ivánkovitscsal szemben is 53 szavazatot kapott. A közgyűlés egyébként így folyt le: Elnök: Kállay Albert főispán. Jegyzők: Dr. Tóth Pál főjegyző, Szendrey Pál és Szekerke Lajos jegyző. Jelen volt : a tanács és közel 150 bizottsági tag. Szendrey Pál bemutatja a polgármester jelentését a városi közigazgatás múlt havi állapotáról. A jelentés főbb adatai: Az általános egészségi állapot a múlt hónaphoz viszonyítva, valamivel kedvezőtlenebb, mert bár a halálozás decemberben kisebb, mindazonáltal a születési szaporulat a kisebb halálozás daczára sem éri el az előző hónapi születések számát. Uralkodó betegség gyanánt a légző szervek bántalmai említendők s a legfőbb haláleset is a tüdőlob és tüdővészre esik. A hónap második felében előbb szórványosan, később és pedig karácsonyi ünnepek táján az influenza járványosan lépett föl a törvényhatóság belterületén; azonban sem a meg-Timess Alfréd és megfogta a reszkető leány gyönge kezét. — Nem volt nappalom, nem volt éjszakám, nem volt élet az, csak vergődés, ami azóta bennem dúlt, amióta elmentem. Nincs kincse a világnak, amiért elvehetnének tőlem és nincs hatalom, amely eltilthasson engem te mellőled. Visszajöttem szegényen de szabadon, Emmi. Senki se vagyok már, de most érzem hogy tudok dolgozni, mint eddig soha. Itt fogunk élni. Akarod? Hogy váljon értett-e Emmi az egész beszédből egyetlen szót is, ki kérdi, ki tudja ? Ő csak halgatta a szavak édes zengését és csodálatosképen most arra emlékezett, mikor az édes szülői háztól útra kelt legutolszor. A magas födelű kőház kertje hogy búsult, hogy nyikorgott a kút gémje és valamennyi szomszéd asszony az ablakhoz dugta a fejét. Megcsókolta az édesanyja, aztán az apja és ismét az édesanyja. Szelíden szóltak hozzá, jó magaviseletre, szorgalomra intvén. Tanították, hogy ő szegény leány, önmaga keresményéből kell, hogy föntartsa majd magát, hogy nem is jöhet haza, amig oklevelet nem kap a tanítónő képezdében és ismét meg ismét, hogy legyen erényes, szogalmas. Tanuljon meg önmaga helyes esze szerint gondolkozni és cselekedni. A szegény szülőkre ne számítson. Egy fehér kendő lobogása, gyorsan visszamaradó házak, egy-egy ismerős köszöntése, az utolsó ház az útszélen, mely még aztán pár percznyire ellátszik, kegyetlen szürke köd, mi mindent elföd — ezekre emlékezik és a szorongó érzésre, elfogódott szíve hangos dobogására és könyekre. Soha sem látta azóta a szülői házat, melyből a két öreg már örökre elköltözött betegedések száma, sem intenzitására való tekintettel sem mondható oly súlyos jelenségűnek, mint a két év előtti járvány. A járvány elleni védekezés és illetve mikénti magatartás tárgyában követendő eljárás iránt a tiszti főorvos előterjesztéséhez képest intézkedtem. A heveny ragályos betegségek közül a croup és difteritisz mutatkoztak e hónapban is. Noha a betegség csak járványos jellegű volt, mindazonáltal az elhaltak száma a múlt hónapéval szemben növekedést mutat. Az előző hónapban a szokottnál nagyobb számban föllépett hagymáz esetek csökkenést mutatnak, halálozás pedig csak egy esetben történt. A bábaképezde szülészeti és nőgyógyászati osztályán ápolás alatt volt 33 beteg. Az intézetben élve született 6 gyermek, ezek közül 5 törvénytelen származású. A köztisztaság általában kielégítő volt. A városi állatorvos jelentése szerint az állategészségügy, a helybeli szerízgyárba behurczolt ragadós száj- és körömfájástól eltekintve kielégítő volt, amennyiben ragadós betegség egy sem fordult elő. A tanácsi ügyosztályhoz összesen beérk.: 2208 drb, elintéztetett 2162 drb. A kapitányi hivatalnál, mint önálló rendőrhatóságnál beérkezett 1425 drb, elintéztetett 1411 drb. A polgármesteri hivatalban igtatást nyert deczember hóban 239 drb., elintéztetett 230 drb. A pénztárak állását a következőkben tüntetem föl: Az adópénztárba befolyt összesen 59,905 frt 68 és fél kr. A házipénztár tárkészlete 13,179 frt 67 és fél kr. Okmányban 2.637,375 frt 69 kr. A javadalmi pénztár maradványa 14,925 frt 34 kr. A közgyűlés a jelentést tudomásul veszi. Szekerke Lajos bemutatja az árvaszék évnegyedes jelentését, melynek végén a közgyűlés újra megválasztja a 12 árvaszéki tiszteletbeli ülnököt. Szivessy László dr. indítványozza, hogy a széképület földszinti hivatalait és ő egyedül maradt a nagy, szép világban. Azóta — mostanáig. Egy perez az egész. Azonban fájó emléket idéz a most elmúlt nyárról és őszről. De eloszlik mind a hu egy pillanat alatt és mosolygó nap aranyozza be a látóhatárt. Feledve minden. Csak ez a mostani perez gyönyöre él előtte és rózsás öröme a jelennek. Mintha hosszú, mély álomból ébredne valóságra, mely folytatása a szép álmoknak, úgy repes föl-le a kicsiny szobában. — Nézd, no ! nézd — szól az öreg aszszony — hát nem felelünk semmit Emmi ? Nem felel. Csak sugárzó, meleg tekintetével nézi az ifjút és körülkapcsolja karjaival. — Láttak már ilyet ? — kezdte a nagyfejű vendéglős másnap este a kuncsaftok mulattatását. — Timessy Timess Alfréd jó hivatalban volt, nagyságos úr volt, szerették, tisztelték a fővárosban, hol boldogan élhetett. Egyszer hazajön, hogy lássa az édes atyját, meg minket", az ő derék földijeit és kit visz a sors eléje ? Egy tanítókisasszonyt. Megszereti, nőül kéri. Egek csodája ! A leány nem fogadja el a kezét, az urfi visszamegy, újra visszajön, újra megkéri és most az övé. Meg volt az eljegyzés. Összesen hárman voltak jelen. A menyasszony vőlegény és az öreg háziasszony, de mégis eljegyzés volt. A vőlegény szülei, az asztalosok, nem mentek el. Ezek ellenzik az egybekelést. Ők gróf kisasszonyról, meg báró kisasszonyról álmodoztak. Hanem a lakodalom meg lesz. Milyen bort parancsoltak? Timess Alfréd hivatalt keres. Be is fogadják a telekkönyvhöz írnoknak. Csak ott van üres hely, de majd emelkedhetik. A ráczürmösöm felséges. szegedi híradó, Csütörtök, 1892. január 14.