Szegedi Híradó, 1892. július-szeptember (34. évfolyam, 158-235. szám)

1892-07-01 / 158. szám

Példák, 1892. juUcs I. SZEGEDI HÍRADÓ. Széli Ákos az állandó igazoló bízott* ság nevében jelenti, hogy Vlassits Gyula a 30 napi fönntartással igazolta. Napirenden van a Janjicitöl Bugonóig vezetendő keskeny vágányu vasútnak a Dolnyi-Vákuftól Jajceig vezető szárnyvo­nallal együtt való építéséről szóló törvény- javaslat tárgyalása. Nemónyl Ambrus elfogadásra ajánlja a javaslatot. Lukács Gyula ellene van a javaslat­nak, mert a mai állapot nem okkupáció, hanem annexiónak előkészítése- Ne hazud- ják tovább az annexió célját. Nekünk nincs szükségünk Boszniára, azt megmondták s most is mondják, azért nem is fogadja el a javaslatot. A ház többsége a javaslatot általános­ságban és részleteiben elfogadja. Következik az italmérési tör­vény módo.sitásáról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Hegedűs Sándor ismerteti a javaslatot és elfogadásra ajánlja, mely egy teljes re­form előkészítője. Horánszky Nándor ismételten rosszalja, hogy e javaslat tárgyalását nem halasztot­ták el az aratás idejéről. Ez a törvény­hozói lelkiismeretesség rovására megy. Adóképességünk nem fejlődött olyan mértékben, mint Ausztriában, sőt épen nem mondható fejlődésnek. A társadalom egy nagy osztálya kénytelen szükségből olyan megélhetési eszközökhöz nyúlni, a melyek túl mennek a normális határon. A középosztály nagy része, különösen az ipa­rosság teljes elzüllésnek indul, iparosaink el­vándorolnak zsandároknak, vasúti bakterok- nak, fináncoknak. A nemzeti pártnak elégtételére szol­gál az, hogy mindazokat a bajokat, amelyek az italmérési törvénynél bekövetkeztek, előre bekövetkeztek. A törvényhozás elé rosszabb javasla­tot nem lehetett volna terjeszteni. Nincs semmi olyan adat mellékelve, amely tám­pontot nyújthatna. Nem vagyunk tájékozva a felől, hogy mekkora a fogyasztás. Rész­letesen nyilatkozik erre nézve. Abba nem egyezhetünk bele, hogy a pénzügyi közegek nap nap után zaklassák a közönséget, hogy mit iszik, mennyit iszik, nem hagynak neki semmi nyugságot. Ez ellen már egyszer törvényhozásilag kell in­tézkedni, hogy tudja minden állampolgár, mennyi adójárandósága van s védve legyen minden önkényes zaklatástól. S ez a tör­vényjavaslat ezután is kiszolgáltatja a kö­zönséget. Hogy baj van az ital mérési adó kö­rül, az bizonyos, azt minden adat bizo­nyítja. Hiszen alig biztosítjuk azt is, amit a regáleváltságra kell fordítanunk. A maga nevében és a párt nevében nem fogadja el a javaslatot, hanem hatá­rozati javaslatot ád be, hogy mondja ki a ház, hogy a törvényjavaslatot általánosság­ban sem fogadja el, hanem utasítja a kor­mányt, hogy javaslatot nyújtson be az italmérési adó más alapon való rendezé­sére s addig hosszabbítsa meg ^a jelenleg fennlevő törvény hatályát. (Éljenzés a középen.) Wekerle Sándor miniszter a részletes megjegyzéseket akkorra halasztja, amikor a vita folyamán lesz alkalma nyilatkozni. Csak nagyjában akar Horánszky beszédére válaszolni. E beszéd olyan alapokon épült föl, melyek nem felelnek meg a valóság­nak. O nem akarja részletesen felsorolni, mennyivel szaporodtak közterheink; de ez a kérdés nem is őt illeti, s azt mindenki kénytelen elismerni, hogy az utóbbi évek­ben az államadósságok után határozott ja­vulás állt be; fölöslegeket teremtettünk s nem szaporítottuk az ország terheit. Aki nagyszabású kritikát akar gyako­rolni, az ne hagyja ügyeimen kívül a sar­kalatos közállapotokat. Ő soha sem állította föl a tételt, hogy ipari viszonyaink kedvezőek, sőt kijelenti, hogy Magyarország közgazdasági és pénz­ügyi politikája nem lehet biztosítva, amíg iparunk fejlődése nem sikerült. Itt nem elég a rekrimináció, hanem az állam foko­zatos segélye és támogatása szükséges. Az adott viszonyok közt oly mérték­ben kellett hasznosítani az italmérési jöve­déket, amennyire csak lehetett; mert a kártalanítás összegével sem voltunk tisztá­ban, minthogy folyton nagyobb és nagyobb igényeket jelentettek be. Neki egy ma­gasabb ethikai célja is volté ünácciánk ícndezése. Ez volt a főszempont, mely öt vezette. ^(Tetszés a jobbon.) Ha a regálekártérités magassága miatt panaszkodik valaki, akkor éppen a képvi­selőknek nem szabad panaszkodniok, mert akkor folyton azt hangoztatták, hogy a regálekárpótlást nem fogja a kormány keresztülvihetni, nem fog megegyezhetni, bí­róságokra kell bízni a döntést. Ma a kér­dés meg ván oldva, a regálekárpótlás rendezve van, tehát éppen nem szabad a képviselőknek szemrehányásokat tenniök. Horánszky vádolta őt, hogy adatokat nem bocsátott & ház rendelkezésére. Sta­tisztikai adatokat könnyen lehetett volna leiratolni, de az erre alapított kifogást nem fogadhatja el, mert a pénzügyi bizott.ságban a legrészletesebb adatokat bocsátotta a bi­zottsági tagok rendelkezésére. Mindenki tudomást vett erről, csak Horánszky kép­viselő nem. A közterhek újabb nagy kiterjeszté­séről nem lehet szó, mert a nagyban való magánfogyasztás mennyisége igen csekély. De viszont leszállítások is vannak a javas­latban, ami aztán egészen máskép mutatja a mérleget; igy leszállittatik az adó a bor- mustnál. A képviselő még több oly állítást kockáztat, melyet nem magyarázhat ki a törvényből. A kizárólagosságot érvényesítette, vagy mellőzte olyan mértékben, amint az adatott viszonyok közt lehetett. Nagyon té­ved a képviselő ur, ha azt hiszi, hogy a kizárólagosságot csak ott fogja alkalmazni, ahol neki tetszik. O csak akkor van jogo­sítva a kizárólagos jogot alkalmazni, ha a megelőző év jövedelmének Vs de nem jön be. A megyénkint való megadóztatást, a végszükséget leszámítva, sehol sem akarja életbe léptetni. Csak azért vette föl ezt, mert négy megyében olyan ellenállást tapasztalt az italmérési jövedék értékesítésénél, mely ép­pen nem volt megegyeztethető a kincstári érdekekkel, minthogy egész ringekre talált, melyek lefelé akartak licitálnL A fogyasztási adó reformról pozitív ígéretet nem tehet. Foglalkozik vele s már több előföltételét megtalálta, de most, mi­kor átalakulóbán vannak egyes adónemek, mint az italmérési adó is, jobb várni s elő­készíteni a gyökeres reformot. Azt hiszi, elég lesz erre három esztendő, de pozitív Ígéretet nem mer tenni arra, hogy ez le­tárgyalható és végrehajtható legyen a há­rom év alatt. Kéri a házat, fogadja el a javaslatot s mellőzze a határozati javaslatot. (Éljenzés a jobbon.) Okolicsányi László kéri beszédének holnapra halaszthatását. Ülés vége 1% órakor. Hírek. Julius 2. Az iparos-iljak képző- és segélyző-egy- letének táncvigalma az újszeged] vigadóban. Julius 3. A torna-egylet disz- és verseny-tomá- szata Uj-Szegeden. Julius 3. A Dugonics-társaság közgyűlése. Julius 3. Az általános munkás betegsegélyző egylet nyári táncvigalma. — Nyári nenetrend a torony alatt. Mától' kezdve egész őszig naponkint csak délig fog dö­cögni a torony alatt a közigazgatás szekere. Kóznyelven szólva': a nyári <mcnetrend» ma áll be a városi közigazgatásnál, melynek értelmében kis és nagyhivatalnokoknak egyformán reggeli 7 óra­kor akta mellé keli ülni, déli 12 óráig. Az űgy- kereső felek julius és augusztus hóban szinte csak ezen hivatalos idő alatt nyerhetnek a városházán fölvilágositásokat. Délutánonkint, a rendőrséget kivéve, nincsen hivatalos szolgálat. — Az állandó vízvezeték. A városi vízvezeték előmunkálatai legközelebb a tervezésig haladnak. A városi mérnöki hi­vatal ugyanis előterjesztést intézett a ta­nácshoz, melyben a hivatal elfoglaltsága miatt a vízvezetéki tervezésre segéderőt kér. A tanács a tervezési munkálatokra egy mérnök alkalmazását elrendelte s fize­tésül 800 frtot előirányzott. A városi ta­nács Budapest, Győr és Pécs városok vízvezetéki alapszabályait is elkérte s Buda­pestről, úgyszintén Győrből az alapszabály­zat megérkezett. A tervezéssel egyidejűleg tehát az alapszabályok megállapításához is hozzá kezdetiek — Távozó állomásfőnök. Stiller Emilt, a m. á. V. «Szeged-Rókus» állomásának főnökét, mint értesülünk, áthelyezték Újvi­dékre s helyébe az ottani ál’omásfőnököt, Weisenhaan Edét rendelte Szegedre az igazgatóság. Stiller négy évnél tovább hivatalnokoskodott Szegeden s ez alatt mint buzgó és előzékeny főnök, kiérde­melte a közönség, különösen a kereskedő- világ becsülésct. — Tanárok estélye. A szegedi tanárok a vakáció megjöttének örömére tegnap nagy, bankettes vigasságot csaptak. Vacsora után táncba is kaptak. Az együtt volt höl­gyek névsora ez : Hegedűs Istvánné, Kátay Lajosné, Szögedi Endréné, Gallovits Jánosné, Arató Frigyesné, Szmollény Nándorné, Erössy Dénesné, Bock Szerafin (Sopronból), Nagy Sárika és Mariska, Vánky Margit, Fail Mártha, Kosztaleczky Józsa. — Lóvonat a vonat előtt. Ez a ritka találkozás, a Szeged-Rókus vasúti állomás pályaudvarán történt tegnap reggel és — szerencsére hatalmas ribillión kívül komo­lyabb veszedelem nélkül — következőkép eshetett meg. Reggeli 6 óra után a vas­úti pályaudvarban egy rozzant posta-kupét akartak a síneken beszállitani a gépmű­helybe. Kisegítőnek a vasúti alkalmozot- tak kölcsön kértek a szomszéd lófejü-te- lepről egy paripát. Most bizonyosodott be az a régi közmondás, hogy pipát, lovat nem jó kölcsön adni. Ez a ló lett oka az egész ribilliónak. Alig fogták ugyanis a pa­ripát a posta-kupé elé, táncolni és rúgni kezdett, de menni nem s a rögtönzött ló­vonat mozdulatlanul állott a vasút sínéin. A ló épp egy napos p r ó b a 1 ó volt a tár­sulatnál is és ezért nem volt kedve nyar- galászni a vassínek közt. Ütötték-verték, a makrancos paripa pedig tovább rugdalt, kapált, végre pedig lehevert a sínek közé. Ami épp nem lett volna nagy baj, ha az egész dolog nem a nyílt pályán történt volna s ha időközben, — 7 óráig kinyúl­ván a lóbiztatás, — be nem fütyül a pályaudvar végén a szabadkai vonat. Nosza lett ijedelem, mert a mak­rancos lófejü épp azon sínen fetren- gett, melyen a szabadkai vonatnak be kellett érkeznie. Jelzés, kiabálás persze már hiába lett volna, mert a vonat­nak pár pillanat múlva már az indóház elé kellett volna jutnia. Akkor pedig föltétle­nül beáll egy kisebb vasúti szerencsétlen­ség. Szerencsére volt oly éles szeme a vo-

Next

Sign up Sign up
/
Thumbnails
Contents