Szegedi Híradó, 1892. július-szeptember (34. évfolyam, 158-235. szám)
1892-07-01 / 158. szám
Péntek, 1882. julius 1. SZIGEDT híradó. Társai eleinte nem tudták mire vélni a hirtelen nagy szaladást, mikor pedig annak borzasztó okát észrevették, már késő volt. Az öngyilkos fiú rögtön a viz alá merült s késő estig elő sem került. Ma kellett volna neki hazamenni szüleihez Mercifalvára, Temes megyébe s helyette egy gyászhírt vivő távirat érkezik. A megrémült diákok holtraváltan szaladtak a rendőrségre, hol a holttest fölkutatása iránt azonnal intézkedtek. A szomorú eset hire gyorsan terjedt el a városban, különösen a még Szegeden időző diákság értesült róla és ijedve tárgyalta. Az ő részükön hallotta meg a közönség egy része és a feltűnő öngyilkossági eset mindenütt kínos megdöbbenést keltett. Törvénykezés. A „vén sün“ hagyatéka. — Csanyiak pácban. — Ahány ember van, akit csak bánt a szereplési viszkateg, annyi módon keresi a népszerűséget. Csongrád megye, sajna, nagyon alkalmas humus ezek valamennyiének. Csatár Zsigó bátyánk persze, hogy el is látogatott e célból a vármegyébe. Nem is a napokban, évekkel előbb puhatolódzott már az atyuska azon a talajon, melyből aztán «nagyra» nőttek a Simáék, Hegyiék, Hóekék. A «vén sün», mely nevet hosszas honatyai működésével érdemelte ki magának az öreg, sátrát tudvalevőleg a jámbor csongrádi kerületben ütötte föl. Itt tartózkodott hetekig, járt a nép közt, persze győzhette, mert nemcsak voksokat gyűjtött, akik pénzt visznek, hanem klienseket is egyben, akik pénzt hoznak. (Csatár fiskális is.) Csanyon, ebben a szegény kertészközségben is ily kettős céllal telepedett meg egy szezonra Zsigó. A népszerűség utáni harcában a legkitűnőbb jelszót írta zászlójára. Az öreg ugyanis, aki jegyző is volt, mig fiskálisból honatyává nem vedlett, saját tapasztalásából tudta, mily kedves a nép előtt legtöbb helytt a jegyzője, s ha avval együtt tart, az elöljárósága ? A csanyiaknál, Csatár kapujára, épp berzenkedtek a kupaktanács s feje ellen. — Csak ez a bajotok, szegény szenvedő népem, majd kisöpröm én a falut! Ez lett hát egyszerre Zsigó jelszava. És utánna ment a nép, mely ha hozzá még egy szájas ember is akad, aki ugratja, könnyen maga áll be elöljárósága ellen alapos ok nélkül is kalumniátornak. Nosza egyben hire is jutott Csanyon, hogy «lopják a falu szénáját!» Előkerülnek nyomban okmányhamisítások, katonaszabadítás, pénzelkezelés, erőszak stb. Ki csinálja? Természetesen a jegyző, Csany népének egy része másnap, harmadnap már szentírásnak vette az elöljáróságról terjengő gyanúsításokat. Sőt tizennégy gazda, élükön D. Vincze Józseffel, csakhamar nyíltan is kifejezést adott e bizalmatlanságnak. Történt, hogy a falu kaszálóját, a «publikálás» helyett magánkézből Pintér István esküdt bíró, kiadta Somogyi bírónak. A nép, mely már úgy is dühösen gyanakodott elöljáróira, fellázadta kényszerítette az elöljáróságot, hogy asutytyomban kiadott kaszálót nyilvános árverésen adják ki. Vezetői D. Vincze József és 14 társa, valamennyi községi képviselő voltak. A kaszálót aztán el is árverezték, de már akkor mindenki faluszerte hangoztatta, hogy Pintér és Somogyi bitorolják a falu vagyonát. Csatár Zsigó, az országos népboldogitó, ekkor kezdett «söpreni». Az elégületlenek közül fogott 5 embert, a mai vádlottakat, D. Vinczével az élükön s az alispánhoz 10 vádpontból álló feljelentést adott be. A népboldogitó ezen vád megerősítésére még fogott 10 embert, akik ugyan azt hitték, hogy csak tanuk lesznek a vádpontokra, de Csatár máskép végzett, valóságos háborút akart s őket is panaszosoknak mutatta a kérvényen. A vádlevél pedig, melynek pontjairól az utóbbi 10 ember nem is álmodott, teli volt oly panaszokkal Papp Ödön jegyző s az egész elöljáróság ellen, amik, ha valók, az egész kupaktanácsot Illavára juttatták volna. Az az érdekes, hogy D. Vinczéék is csak avval bízták meg Csatárt, hogy általános elégületlenségük okának megvizsgálására az alispán küldene ki valakit. A Csatár által beadott vádlevél pontjairól ők sem álmodtak, aminek igazságát egy nem kevésbé érdekes epizód bizonyítja. D. Vinczéék kérvénye még be sem érkezett az alispánhoz, mikor a Csatár által felbujtott 10 panaszosnak csatlakozó kérvénye már az alispán asztalán feküdt. Tehát Zsigó, aki sok csodát művelt már, ez esetben is «begyőzte» azt, az egyébként máig is függő kérdést, hogy a tojás hamarább lett-e, mint a tyúk ? Csatár szerint hamarább. Az alispán kiküldte Csemegi szolgabírót, aki ügyes fogással oda terelte a dolgot, hogy a 10 csatlakozottat, mint följelentőket, hallgassa ki (hogy aztán a vádlottak padjára lehessen vinni őket), de ezek épp ezért nem vallottak. A D. Vinczéék vádja tehát csak ily módon bizonyult valótlannak. A Csatár által fölvett seprőt ilyeténképen könnyen megfordította a jegyző és az elöljáróság s mind a 15 elégületlent hamis vád, rágalmazás s nyilvános becsületsértés miatt a szegedi törvényszék által a vádlottak padjára helyeztette. Ez a szövevényes bünpör Csatárnak, aki időközben elszéledt, hagyatéka Csanyon. Áldják is érette, mert épp hat esztendeje vegtárgyalják ezt a hagyatékot, tegnap hatodízben. A törvényszék következőleg alakult meg : elnök Magay Lajos, szavazó bírák : Nagy Ferenc és Onitiu Elek, jegyző: Csala Sándor. A vádhatóságot dr. Apáthy Gyula kir. alügyész képviselte, D. Vinczét és 4 társát dr. Endrer Gyula orsz. képviselő védte, Pap István vádlottat és 7 társát pedig dr. Csere Ede szegedi ügyvéd, akit a tárgyalás előtt hamarjában kértek föl vádlottak. A már-már tengeri kígyóvá növekedett bűnügyben a még ki nem hallgatott 5 tanút hallgatta ki tegnap először a törvényszék, aztán az alügyész terjesztette elő szép vádbeszédjét, maga is több lényegesen enyhítő körülményt sorolván föl, legfőbbnek azt, hogy a viszálykodást, mely Csanyon az elöljáróság és nép közt ma is dúl, nem a község értelmes népe, hanem bizonyos láthatatlan kéz okozta. Ezt a láthatatlan kezet később le is rántották védők és egy jól ismert tanköny potytyant ki az aktákra, megvilágítván egyszerre az ügy politikai hátterét. Dr. Endrey Gyula remek védőbeszédében szabatosan és élesen körvonalazta a tényállást s bebizonyította, hogy a vádlottak panaszpontjai, bár esetenként beigazolatlanok maradtak, mégis a lefolyt tárgyalás adatai mindenkiben azon meggyőződést erősítették meg, hogy az a bizonyos falu szénája a birónak Csáky szalmája volt. Dr. Csere Ede, Pap István és hét társa védelmében, különös politikai s társadalmi hátterét fejtegette s kimutatta, hogy ettől az ítélettől sok függ: az, hogy béke legyen-e, vagy háború Csúnyon? A törvényszék félórai tanácskozás után, D. Vinczét és 4 társát, részint kisebb fogházzal, részint pénzbüntetéssel büntette, ellenben Pap Istvánt és 6 társát teljesen fölmentette, a 7-ik társat, Sipka Ferencet pedig 20 frt pénzbüntetésre ítélte. Az ítéletet, a panaszos jegyző kérelmére, aSzegedi Híradó közzétételni rendelte a törvényszék. Táviratok. A valuta valután- Budapest, júnis 30. (A «Szegedi Híradó» eredeti távirata.) Pécsből sürgönyzik . A valutabizottság mai ülésén Schwab a következő határozati javaslatot indítványozza : Szólítsák fel a kormányt, hogy a magyar kormánynyal lépjen érintkezésbe az 1882. évi május 15-iki törvény 24. cikkének módosítása tárgyában ; indítványozza, hogy a vámtarifa aranyforintokra, vagy aranykrajcárokra szóló tételeit a törvényesen megállapított értékarány alapján: 42 aranyforint , 100 korona értékben állapíttassék meg; továbbá, hogy attól az időponttól kezdve, melyben a koronaérték fakultative lép életbe, a vámokat koronaértékben fizessék. A bizottság azonban elvetette ezt a javaslatot s az eredeti szöveget fogadta el. Budapest, június 30. (A «Szegedi Híradó» eredeti távirata.) Pécsből sürgönyzik ide. Az osztrák képviselőház pénzügyi bizottsága ma este vette tárgyalás alá a valutarendezés összes reformjavaslatait. Kis hijja, hogy a nagy reform, amelytől a monarchia közgazdasági föllendülését várják, majdnem egészben megbukott. Az történt, hogy az egyesült német baloldal tagjai minden nyilatkozás nélkül, egyszerre tüntetőleg elhagyták a bizottsági termet. A bizottság párt határozatképtelenné vált. Hanem azért az előre kitervelt, szomorú következés nem állott be. A bizottság elnöke felfüggesztette az ülést s a felfüggesztés ideje alatt nagy nehezen sikerült a bizottság 48 tagja közül 25-öt összetoborzani, akik azután az összes valutajavaslatokat letárgyalták és elfogadták. Ez a tüntető ténye az egyesült német ellenzéknek minden esetre aggasztó jele annak a fogadásnak, amelyben e javaslatokat az osztrák képviselőház részesíteni fogja. Végre is azonban ezeknek a javaslatoknak törvénynyé kell válniok, így kívánja a monarchia mindkét államának érdeke. Az osztrák pártszenvedélyek Molvedjának nem lehet oda dobni áldozatul két birodalom boldogulásának feltételeit. 5